Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-09-24 / 38. szám
1955. szeptember 24. 7 yt_trßiis40L A szovjet repüléstechnika győzelmes útja A Szovjetunió' óriási légite** rének védelme megköveteli, hogy az ország hatalmas légierővel rendelkezzék, amely megsemmisítene minden esetleges támadót. Ma már az egész világon közismert dolog, hogy a Szovjetuniónak valóban sikerült kiépítenie ilyen légi haderőt. - Nyíltan elismerik ezt a nyugati katonai szakértők is, akik saját szavaikkal erősítik meg a szocialista technikának a kapitalista termeléssel szembeni fölényét. Repülő szárnyak az égbolton A háború utáni években a repülés technika forradalmi lendületű fejlődést mutat. Óriási gépek születnek, melyek több ezer kilométert repülhetnek leszállás nélkül, a dugattyús motorokat fokozatosan reaktív meghajtás szorítja ki, egyre nagyobb számban látni csavarszőrnyas , repülőgépeket (helikoptereket), a legutóbbi időben pedig kísérleteket végeznek a xsupaszárny repülőgépekkel, valamint az egy helyből felszállni képes vadászgépekkel ... A nyugati szakértők mindig azt kürtölték világgá, hogy csak nékik oly szédületes iramú e fejlődés, s a kapitalista országok légi fölényét semmi sem képes megdönteni. Ma már nem hallunk ilyen hencegő nyilatkozatokat, mivel a szovjet repülőgép tervezők számos legmodernebb típusú gépeikkel megadták a- méltó választ ezeknek a „szakértőknek.“ A nyugat-német sajtóban megjelent közlések szerint az egyik szovjet repülőtéren be-, mutatták B. I. Cseranovszky tervező új reaktív meghajtású, BICS-22 jelzésű csupaszárny repülőgépét. Erről a különleges repülőgép típusról a nyugati propaganda azt híresztelte, hogy csak a kapitalista országokban képesek előállítani hasonló gépeket. A BICS-22-es néhány kísérleti típusból fejlődött ki, tökéletes áramvonalas alakú, meghajtó berendezése hasonló, mint a bevált MIG- 15-ös típusé. A törzs elülső részében radarberendezés van, a fűik" :n két személy számára van hely. A repülőgépet hat dafab 23 mm-es gyorstüzelésű ágyúval látták el. Fesztávolsága több mint 14 méter, hossza 12,2 méter, magassága 3,9 méter. A BICS-22-es lökhajtásos repülőgép sebessége a hírek szerint jóval meghaladja az 1000 km-t. A nyugati szakértők véleménye szerint e típus elhódította a világ-elsőséget az angol Gloster GA-5 és Douglas F4D-1 gépek elöl, mivel sokkal jobb repülési tulajdonságokkal, nagyobb stabilitással és kisebb súllyal rendelkezik. Ez a szovjet repülőgép tervezők egyik válasza a rjyugati propagandára. De nézzük a többit! Az új harci repülőgép kiváló felszerelése Már jónéhány év eltelt azóta, hogy a szovjet légihaderö egyik köteléke első próbáit végezte Lavocskin tervező léghajtásos harci repülőgépeivel. Hasonló gépeket a kapitalista államokban egyáltalán nem találunk. E gépek feladata az, hogy támogassák a földi hadműveletek végrehajtását. Erős páncélzattal rendelkeznek és alacsonyan a föld felett repülve hajtják végre feladatukat. Az 1L-2 és IL-10 típusok után, amelyek még dugattyús motorokkal rendelkeztek, Lavocskin most tökéletes léghajtásos gépet tervezett. Az új gép személyzete két tágból áll. A szárnyak alatt rögzítik a rakéta- lövedékeket. A nyugati lapokban máris rémhírek terjedtek el az új harci gép kiváló felszereléséről. A nyugat-nemet Flugwelt megállapítja, hogy e felszerelés 23 és 37 mm-es gyorstüzelésű ágyúkból, rakéta- lövedékekből és tökéletes radar-készülékből áll. A repülőgép fesztávolsága kb. 11 és fél méter, hatótávolsága több mint 3000 km, sebessége 1000 km körül mozog. A kapitalista országokban eddig semmiféle hasonló típus nem született meg. Modern lökhajtásos bombázók A nyugati propaganda még nemrégiben is arról beszélt, hogy a kapitalista államok hadseregei a világ legtökéletesebb bombázó repülőgépeivel rendelkeznek. Az utóbbi időben azonban abbahagyták az üres szajkózást, mivel a szakértők óriási meglepetéssel állapították meg. mennyi új léghajtásos bombázóval bővült a szovjet légiflotta. A Szovjetunióban már 1953- ban megkezdték a kétmotoros IL-28-2 típusú léghajtásos bombázók sorozatgyártását. A gépet három ember kezeli. A sajtó- jelentések szerint a bombázógép néhány 23 mm-es ágyúval van felszerelve, nagy hatótávolságú, tekintélyes bombakészletet vihet magával és elsősorban távoli célpontok ellen használható fel. Mindjárt az új típus berepülése után _ a nyugati sajtóban riadt hírek jelentek meg, melyek szerint az IL-28-2 típusú bombázó bevethető Nyugat-Németország, Hollandia és Olaszország valamennyi célpontja ellen. A gép sebessége jóval túlszárnyalja az 1000 km-t. Vegyük összehasonlításul az angol Canberra B-57 típust, amely szintén kétmotoros léghajtásos bombázó s amelyhez a NATO főparancsnoksága igen nagy reményeket fűz. A szovjet * IL-28-2 típussá! szemben azonban kisebb a hatótávolsága, s azonos sebesség mellett védekezési lehetőségei kisebbek, mivel a pilóta a repülés egész ideje alatt el van foglalva, társának pedig védeni kelj a gépet minden irányból jövő támadással szemben. A célpont fölé érve is választania keli a támadás és védekezés között — mindkettőre egyidejűleg nem képes. Az IL-28-2 háromtagú személyzetével tehát nagy előnyben van a NATO bombázójával szemben. S még egy érdekességet az angol Camberra géppel kapcsolatban. E típus gyártási jogát megvásárolták az amerikaiak is, beismerve ezáltal, hogy nagyszámú prototípusaik közül nem tudtak kiválasztani egyet sem sorozatgyártásra. Az angol tervezők segítségét kellett igénybe venniük. Távolsági lökhajtásos bombázók A szovjet tervezők e téren is nagy sikereket arattak. Még nemrégiben is Wilson amerikai miniszter úgy nyilatkozott, hogy megbízható értesülésük alapján biztosnak vehető, miszerint a szovjet légiflotta három éven belül nem fog rendelkezni atombombák szállítására alkalmas távolsági bombázókkal. Alig telt el egy kis idő e kijelentés után, amikor a moszkvai Vörös-tér felett olyan távolsági bombázók zúgtak eJ, amilyenekről a nyugati szakérsikerük a 428-as távolsági léghajtásos bombázó. Négy darab utanégésű léghajtásos motorja egyenként 7150 kg sztatikus vonóerőt biztosít számára, vagyis a 428-as típus négy motorjával felveszi a versenyt az amerikai B-52-essel.“ A bom- -bázó negyven méter fesztávolságú, hossza 38 méter, sebessége kb. 1000 km, súlya 90.000 kg. Hatótávolsága , kb. 5.000 km, de repülés közben is felvehet üzemanyagot, — ez utóbbi megoldást a Szovjetunióban már hosszabb idő óta gyakorlatilag is kihasználják. Ä cikk szerzője a következő szavakkal fejezi be ismertetését: „Az orosz mérnökök kiválóak. Ha tekintetbe vesszük a szovjet repülőgépipar színvonalát a második világháború végén, az azóta elért fejlődés több mint meglepő. A vörös légiflotta hatalmas efőt képvisel...“ Persze nemcsak egy-egy kiemelkedő sikerről van szó, a lökhajtásos bombázók építése terén a szovjet tervezők egész sor további sikert értek el. — Legjobban bizonyította ezt a káprázatos moszkvai repülő- bemutató. A szovjet légiflotta ünnepe után következő napon a nyugati országokban nem akadt talán egyetlen lap sem, amely ne hozott volna szenzációs beszámolót a rendkívüli eseményről. Az angol News Chronicle szerint a Szovjetunió légiflottájának bemutatója enyhén szólva, meglepetést okozott. Az amerikai United Press ügynökség elismeri, hogy a Szovjetunió megelőzte Amerikát a modern repülőgép típusok fejlesztésének számos ágában. A New York Herald Tribune a következőket írta: „Moszkva felett oly nagy számú modern kato nai repülőgép jelent tneg, hogy úgy tűnt, itt tömegesen gyártják a hatalmas interkontinentális bombavetőket. Láttunk kiez a gép játszva megtenné az utat Amerikába és vissza leszállás nélkül. A szovjet repülőgéptervezők fő igyekezete azonban mindenekelőtt a lökhajtásos vadászgépek fejlesztésére irányul. A távolsági bombázók elsősorban támadó fegyvert jelentenek, olyan ország tehat, amely békét akar, nem a távolsági bombázókba helyezi reményét. Túlzás nélkül megállapítható, hogy ennek tudata olyan kiváló repülőgépek megépítésére serkentette a szovjet tervezőket, amilyenekkel sehol a világon nem találkozunk. Említsünk csak egyetlen példát: a közismert MIG-15-ös vadászgépek (a mi légihaderőnk is használja őket) gyártása még 1947- ben indult meg, vagyis nyolc évükkel aránylag már régi típusnak számítanak. Ennek ellenére a kapitalista hatalmaknak máig sincs olyan vadászgép-típusuk, amely felvehetne a versenyt a MÍG- 15-el. Beismeri ezt a nyugati sajtó is. A repüléstechnika fejlődése azonban feltartóztathatatlanul halad előre. A remek MIG-15- ös gépekből is új típusok fejlődtek ki. Mikojan és Gurjevics tervezők vezetésével megszületett a tökéletesített MIG-17-es gép. Motorja utánégetésű, ami nagy mértékben fokozza a teljesítményt és a gazdaságos működést Az új MÍG -vadászgép vízszintes repüléssel is túlszárnyalja a hangsebesség határát. Aztán jött a MIG-23 típus, amelyet a tusinói repülőnapon mutattak be először a nyilvánosságnak. Nagyobb hosszával és karcsúságával tűnik ki, szárnyai a törzzsel 45 fokos szöget zárnak be. A két világhírű repülőtervező ezenkívül különleges éjjeli vadászgépek és rossz időjárási körülmények között használható gépek prototípusait állították elő. Ezek tökéletes radar-berendezéssel vannak élűién ugyanis néhány pillanat alatt bevetésre alkalmas gépesített tüzérosztagok jöttek elő belőlük. Jelenleg Tupolev tervező TU-200 jelzésű repülőgépe a legnagyobb szovjet légi szállítóeszköz. Fesztávolsága 60 méter körül van, hat tökhajtásos motorja csaknem fantasztikus teljesítményt biztosit számára. Washingtonban úgy vélik, hogy látva, s az előbbi típusoktól eltérően két motorral rendelkeznek. A MÍG. 19-esnél a motorok a szárnyak alatt nyertek elhelyezést, az újabb MÍG 21 típusnál pedig a törzs két oldalán. A legmodernebb szovjet éjjeli vadászgép ma a kétmotoros M1G-25, amelyet szintén az ez- idei tusinói repülőnapon mutattak be. Nagy sebességgel, rendkívül gyors emelkedésével és kíváió harci felszerelésével, vonta magára a figyelmet. Nagy meglepetést keltett a CZ-2 B jelzésű vadászgép is. Joggal sorolhatjuk a repülőgép tervezés forradalmi újdonságai közé: a gép ugyanis minden nekifutás nélkül, egy helyből száll fel. A törzsön elhelyezett két hatalmas motor óriási vonóerejével egyszerűen felemeli a gépet bizonyos magasságba, ahol aztán vízszintes helyzetet elfoglalva, a gép normális repüléssel folytatja útját. Leszállásnál a pilóta a gépet ismét függőleges helyzetbe állítja, fokozatosan csökkenti a motorok teljesítményét s így ereszkedik le a földre. Rakétamotoros vadászgépek Az ország védelme megköveteli a vadászgépek állandó tökéletesítését. A szovjet határokat ma már rakétamotoros vadászgépek védik, amelyek csaknem hihetetlen teljesítményeikkel tűnnek ki. A. Sz. Jakovijev ezideig két ilyen típust állított elő. Az első JAK-21-es gépet még 1950-ben mutatták be. Ezt követte a sokkal tökéletesebb JAK-24-es gép, melynek sebessége eléri a 3.000 km-t is. Az ilyen repülőgépek hatótávolsága a sztratoszférában elméletileg csaknem korlátlan, emelkedésük pedig valóban villámgyors. Akadnak még ma is emberek, akik a különböző külföldi folyóiratokban ámulattal szemlélik, mennyi változatos repülőgép típust állítanak elő a nyugati államokban. Ezek az emberek nem értik, hogy a nagyszámú típus valójában nem a repüléstechnika terén való fölényt jelenti, hanem csak az egyes vállalatok üzleti versengésének az eredménye. A repülőgépgyárak ugyanis azon igyekeznek, hogy „különleges" gyártmányaikra sikerüljön állami megrendeléseket kapniok. Nem téveszthetjük szem elöl azt a tényt, hogy az amerikai és angol légihaderő (a többi NATO államban a helyzet hasonló) felszerelését nagy részben az F-84, F-86, Gloster-Me- teor. Vampire, Schooling, Star, stb. típusú gépek alkotják, amelyek már régen elmaradtak az újabb repüléstechnika fejlődése mögött. Az angol repülőtereken még ma is gyakran olyan gé- . pékét látni, amilyenek az 1946- os prágai repülőnapon szerepeltek. A nyugat-németországi Flugwehr c. folyóirat, amely egyébként mindig nagy elragadtatással beszél a nyugati technika vívmányairól, nemrégiben a következőket állapította meg: „Az angolok kritikus helyzetbe jutottak a modern léghajtásos repülőgépek előállítása terén. A Vampire, Meteor és Venon típusok, amelyeket a királyi légihaderő ma általánosan haszná!, idejüket múlták. A lemodernebb típusok ezide- jűleg a Hunter és Swift, amelyek most kerülnek bevezetésre.' Olyan hangok hallatszanak azonban, hogy e legújabb gépek sem vehetik fel a versenyt a hasonló orosz típusokkal...“ A szovjet repülőtechnika valóban nagy utat tett meg. Joggal lehetünk büszkék arra, hogy a mi légiflottánknak fs ugyanilyen fejlett repülőipar áll rendelkezésére. Repülőink a szeptember 4-iki ünnepükön bemutatták, mire képesek, hogy felveszik a versenyt bárnjeiy más ország repülőivel. Repülőgépiparunk fejlesztésének azonban nem az a célja, hogy békeszerető államokat fenyegessünk vele. Nagyszámú repülőgépeink jól képzett pilótáink vezetése alatt egész dolgozó, népünk békés munkájának védelmét biztosítják. tők nem is álmodtak. Mindenekelőtt a Mólót - nevű 4-moíoros] lökhajtásos óriás keltett nagy szenzációt a nyugati sajtóban. Az angol Flying nevű folyóirat nemrégiben a következőket állapította meg: „Az oroszok az utóbbi időben távolsági bombázók fejlesztésére összpontosítják figyelmüket. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a legutóbbi évek alatt elért előrehaladásukat, — nagy ugrással jutottak előre. Egyik legújabb zárólag léghajtásos bombázók- >ól álló köteléket is, melyeknek egyetlen példánya nagy riadalmat keltett a nyugati katonai attasék között a május elsejei ünnepségen ...“ Egy másik helyen a befolyásos amerikai lap a következőket állapítja meg: „Az új szovjet repülőgépek egyes típusainak megjelenéséről szóló hírek nagy zavart okoztak a Pentagonban.“ Nem érdektelen megemlíteni, hogy nem sokkal e nagyszerű bemutató után az amerikai repülésügyi miniszter benyújtotta lemondását. Egyes értesülések szerint a szemére vetették, hogy nem követte elegendő figyelemmel a szovjet légihaderő fejlődését a legutóbbi években. A lökhajtásos bombázókon kívül a tu- sinoi repülőtéren bemutatták a vadászgépek új típusait is. A nyugati megfigyelők megállapítása szerint az átrepülés sebessége kb. 1600 km lehetett. Nagy feltűnést keltettek a helikopterek is, amelyek mintegy repülővagonoknak felelnek meg. A repülőtéren való leszállás