Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-24 / 38. szám

1955. szeptember 24. 7 yt_trßiis40L A szovjet repüléstechnika győzelmes útja A Szovjetunió' óriási légite­** rének védelme megkövete­li, hogy az ország hatalmas lé­gierővel rendelkezzék, amely megsemmisítene minden esetle­ges támadót. Ma már az egész világon közismert dolog, hogy a Szovjetuniónak valóban sikerült kiépítenie ilyen légi haderőt. - Nyíltan elismerik ezt a nyugati katonai szakértők is, akik saját szavaikkal erősítik meg a szo­cialista technikának a kapitalista termeléssel szembeni fölényét. Repülő szárnyak az ég­bolton A háború utáni években a re­pülés technika forradalmi len­dületű fejlődést mutat. Óriási gépek születnek, melyek több ezer kilométert repülhetnek le­szállás nélkül, a dugattyús mo­torokat fokozatosan reaktív meg­hajtás szorítja ki, egyre nagyobb számban látni csavarszőrnyas , repülőgépeket (helikoptereket), a legutóbbi időben pedig kísér­leteket végeznek a xsupaszárny repülőgépekkel, valamint az egy helyből felszállni képes va­dászgépekkel ... A nyugati szakértők mindig azt kürtölték világgá, hogy csak nékik oly szédületes ira­mú e fejlődés, s a kapitalista országok légi fölényét semmi sem képes megdönteni. Ma már nem hallunk ilyen hencegő nyi­latkozatokat, mivel a szovjet repülőgép tervezők számos leg­modernebb típusú gépeikkel megadták a- méltó választ ezek­nek a „szakértőknek.“ A nyugat-német sajtóban megjelent közlések szerint az egyik szovjet repülőtéren be-, mutatták B. I. Cseranovszky tervező új reaktív meghajtású, BICS-22 jelzésű csupaszárny repülőgépét. Erről a különleges repülőgép típusról a nyugati propaganda azt híresztelte, hogy csak a kapitalista orszá­gokban képesek előállítani ha­sonló gépeket. A BICS-22-es néhány kísérleti típusból fejlő­dött ki, tökéletes áramvonalas alakú, meghajtó berendezése hasonló, mint a bevált MIG- 15-ös típusé. A törzs elülső ré­szében radarberendezés van, a fűik" :n két személy számára van hely. A repülőgépet hat dafab 23 mm-es gyorstüzelésű ágyúval látták el. Fesztávolsá­ga több mint 14 méter, hossza 12,2 méter, magassága 3,9 mé­ter. A BICS-22-es lökhajtásos repülőgép sebessége a hírek szerint jóval meghaladja az 1000 km-t. A nyugati szakértők véleménye szerint e típus el­hódította a világ-elsőséget az angol Gloster GA-5 és Douglas F4D-1 gépek elöl, mivel sok­kal jobb repülési tulajdonsá­gokkal, nagyobb stabilitással és kisebb súllyal rendelkezik. Ez a szovjet repülőgép tervezők egyik válasza a rjyugati pro­pagandára. De nézzük a töb­bit! Az új harci repülőgép ki­váló felszerelése Már jónéhány év eltelt az­óta, hogy a szovjet légihaderö egyik köteléke első próbáit vé­gezte Lavocskin tervező léghaj­tásos harci repülőgépeivel. Ha­sonló gépeket a kapitalista ál­lamokban egyáltalán nem ta­lálunk. E gépek feladata az, hogy támogassák a földi had­műveletek végrehajtását. Erős páncélzattal rendelkeznek és alacsonyan a föld felett repülve hajtják végre feladatukat. Az 1L-2 és IL-10 típusok után, amelyek még dugattyús moto­rokkal rendelkeztek, Lavocskin most tökéletes léghajtásos gé­pet tervezett. Az új gép sze­mélyzete két tágból áll. A szár­nyak alatt rögzítik a rakéta- lövedékeket. A nyugati lapok­ban máris rémhírek terjedtek el az új harci gép kiváló fel­szereléséről. A nyugat-nemet Flugwelt megállapítja, hogy e felszerelés 23 és 37 mm-es gyorstüzelésű ágyúkból, rakéta- lövedékekből és tökéletes ra­dar-készülékből áll. A repülő­gép fesztávolsága kb. 11 és fél méter, hatótávolsága több mint 3000 km, sebessége 1000 km kö­rül mozog. A kapitalista or­szágokban eddig semmiféle ha­sonló típus nem született meg. Modern lökhajtásos bom­bázók A nyugati propaganda még nemrégiben is arról beszélt, hogy a kapitalista államok had­seregei a világ legtökéletesebb bombázó repülőgépeivel rendel­keznek. Az utóbbi időben azon­ban abbahagyták az üres szaj­kózást, mivel a szakértők óriási meglepetéssel állapítot­ták meg. mennyi új léghajtá­sos bombázóval bővült a szov­jet légiflotta. A Szovjetunióban már 1953- ban megkezdték a kétmotoros IL-28-2 típusú léghajtásos bom­bázók sorozatgyártását. A gépet három ember kezeli. A sajtó- jelentések szerint a bombázó­gép néhány 23 mm-es ágyúval van felszerelve, nagy hatótá­volságú, tekintélyes bombakész­letet vihet magával és elsősor­ban távoli célpontok ellen használható fel. Mindjárt az új típus berepülése után _ a nyugati sajtóban riadt hírek jelentek meg, melyek szerint az IL-28-2 típusú bombázó bevet­hető Nyugat-Németország, Hol­landia és Olaszország vala­mennyi célpontja ellen. A gép sebessége jóval túlszárnyalja az 1000 km-t. Vegyük összehasonlításul az angol Canberra B-57 típust, amely szintén kétmotoros lég­hajtásos bombázó s amelyhez a NATO főparancsnoksága igen nagy reményeket fűz. A szov­jet * IL-28-2 típussá! szemben azonban kisebb a hatótávolsá­ga, s azonos sebesség mellett védekezési lehetőségei kiseb­bek, mivel a pilóta a repülés egész ideje alatt el van foglal­va, társának pedig védeni kelj a gépet minden irányból jövő támadással szemben. A célpont fölé érve is választania keli a támadás és védekezés között — mindkettőre egyidejűleg nem képes. Az IL-28-2 háromtagú személyzetével tehát nagy előnyben van a NATO bombá­zójával szemben. S még egy érdekességet az angol Camberra géppel kapcsolatban. E típus gyártási jogát megvásárolták az amerikaiak is, beismerve ezáltal, hogy nagyszámú pro­totípusaik közül nem tudtak kiválasztani egyet sem soro­zatgyártásra. Az angol terve­zők segítségét kellett igénybe venniük. Távolsági lökhajtásos bombázók A szovjet tervezők e téren is nagy sikereket arattak. Még nemrégiben is Wilson amerikai miniszter úgy nyilatkozott, hogy megbízható értesülésük alapján biztosnak vehető, miszerint a szovjet légiflotta három éven belül nem fog rendelkezni atombombák szállítására alkal­mas távolsági bombázókkal. Alig telt el egy kis idő e ki­jelentés után, amikor a mosz­kvai Vörös-tér felett olyan tá­volsági bombázók zúgtak eJ, amilyenekről a nyugati szakér­sikerük a 428-as távolsági lég­hajtásos bombázó. Négy darab utanégésű léghajtásos motorja egyenként 7150 kg sztatikus vonóerőt biztosít számára, vagy­is a 428-as típus négy motor­jával felveszi a versenyt az amerikai B-52-essel.“ A bom- -bázó negyven méter fesztávol­ságú, hossza 38 méter, sebes­sége kb. 1000 km, súlya 90.000 kg. Hatótávolsága , kb. 5.000 km, de repülés közben is fel­vehet üzemanyagot, — ez utób­bi megoldást a Szovjetunióban már hosszabb idő óta gyakor­latilag is kihasználják. Ä cikk szerzője a következő szavakkal fejezi be ismertetését: „Az orosz mérnökök kiválóak. Ha tekintetbe vesszük a szovjet repülőgépipar színvonalát a második világháború végén, az azóta elért fejlődés több mint meglepő. A vörös légiflotta ha­talmas efőt képvisel...“ Persze nemcsak egy-egy ki­emelkedő sikerről van szó, a lökhajtásos bombázók építése terén a szovjet tervezők egész sor további sikert értek el. — Legjobban bizonyította ezt a káprázatos moszkvai repülő- bemutató. A szovjet légiflotta ünnepe után következő napon a nyugati országokban nem akadt talán egyetlen lap sem, amely ne hozott volna szenzá­ciós beszámolót a rendkívüli eseményről. Az angol News Chronicle szerint a Szovjetunió légiflot­tájának bemutatója enyhén szólva, meglepetést okozott. Az amerikai United Press ügynök­ség elismeri, hogy a Szovjet­unió megelőzte Amerikát a mo­dern repülőgép típusok fejlesz­tésének számos ágában. A New York Herald Tribune a követ­kezőket írta: „Moszkva felett oly nagy számú modern kato nai repülőgép jelent tneg, hogy úgy tűnt, itt tömegesen gyárt­ják a hatalmas interkontinen­tális bombavetőket. Láttunk ki­ez a gép játszva megtenné az utat Amerikába és vissza le­szállás nélkül. A szovjet repülőgéptervezők fő igyekezete azonban minde­nekelőtt a lökhajtásos vadász­gépek fejlesztésére irányul. A távolsági bombázók elsősorban támadó fegyvert jelentenek, olyan ország tehat, amely bé­két akar, nem a távolsági bombázókba helyezi reményét. Túlzás nélkül megállapítható, hogy ennek tudata olyan kivá­ló repülőgépek megépítésére serkentette a szovjet tervező­ket, amilyenekkel sehol a vilá­gon nem találkozunk. Említ­sünk csak egyetlen példát: a közismert MIG-15-ös vadászgé­pek (a mi légihaderőnk is hasz­nálja őket) gyártása még 1947- ben indult meg, vagyis nyolc évükkel aránylag már régi tí­pusnak számítanak. Ennek el­lenére a kapitalista hatalmak­nak máig sincs olyan vadász­gép-típusuk, amely felvehetne a versenyt a MÍG- 15-el. Beis­meri ezt a nyugati sajtó is. A repüléstechnika fejlődése azonban feltartóztathatatlanul halad előre. A remek MIG-15- ös gépekből is új típusok fej­lődtek ki. Mikojan és Gurjevics tervezők vezetésével megszüle­tett a tökéletesített MIG-17-es gép. Motorja utánégetésű, ami nagy mértékben fokozza a tel­jesítményt és a gazdaságos működést Az új MÍG -vadász­gép vízszintes repüléssel is túl­szárnyalja a hangsebesség ha­tárát. Aztán jött a MIG-23 típus, amelyet a tusinói repülőnapon mutattak be először a nyilvá­nosságnak. Nagyobb hosszával és karcsúságával tűnik ki, szár­nyai a törzzsel 45 fokos szöget zárnak be. A két világhírű re­pülőtervező ezenkívül különle­ges éjjeli vadászgépek és rossz időjárási körülmények között használható gépek prototípusait állították elő. Ezek tökéletes radar-berendezéssel vannak él­űién ugyanis néhány pillanat alatt bevetésre alkalmas gépe­sített tüzérosztagok jöttek elő belőlük. Jelenleg Tupolev tervező TU-200 jelzésű repülőgépe a legnagyobb szovjet légi szállí­tóeszköz. Fesztávolsága 60 mé­ter körül van, hat tökhajtásos motorja csaknem fantasztikus teljesítményt biztosit számára. Washingtonban úgy vélik, hogy látva, s az előbbi típusoktól el­térően két motorral rendelkez­nek. A MÍG. 19-esnél a moto­rok a szárnyak alatt nyertek elhelyezést, az újabb MÍG 21 típusnál pedig a törzs két ol­dalán. A legmodernebb szovjet éjje­li vadászgép ma a kétmotoros M1G-25, amelyet szintén az ez- idei tusinói repülőnapon mu­tattak be. Nagy sebességgel, rendkívül gyors emelkedésével és kíváió harci felszerelésével, vonta magára a figyelmet. Nagy meglepetést keltett a CZ-2 B jelzésű vadászgép is. Joggal sorolhatjuk a repülőgép tervezés forradalmi újdonságai közé: a gép ugyanis minden nekifutás nélkül, egy helyből száll fel. A törzsön elhelyezett két hatalmas motor óriási vo­nóerejével egyszerűen felemeli a gépet bizonyos magasságba, ahol aztán vízszintes helyzetet elfoglalva, a gép normális re­püléssel folytatja útját. Le­szállásnál a pilóta a gépet is­mét függőleges helyzetbe állít­ja, fokozatosan csökkenti a mo­torok teljesítményét s így eresz­kedik le a földre. Rakétamotoros vadász­gépek Az ország védelme megköve­teli a vadászgépek állandó tö­kéletesítését. A szovjet határo­kat ma már rakétamotoros va­dászgépek védik, amelyek csak­nem hihetetlen teljesítményeik­kel tűnnek ki. A. Sz. Jakovijev ezideig két ilyen típust állított elő. Az első JAK-21-es gépet még 1950-ben mutatták be. Ezt követte a sokkal tökéletesebb JAK-24-es gép, melynek sebes­sége eléri a 3.000 km-t is. Az ilyen repülőgépek hatótávolsá­ga a sztratoszférában elméleti­leg csaknem korlátlan, emelke­désük pedig valóban villám­gyors. Akadnak még ma is embe­rek, akik a különböző külföldi folyóiratokban ámulattal szem­lélik, mennyi változatos repülő­gép típust állítanak elő a nyu­gati államokban. Ezek az em­berek nem értik, hogy a nagy­számú típus valójában nem a repüléstechnika terén való fö­lényt jelenti, hanem csak az egyes vállalatok üzleti versen­gésének az eredménye. A repü­lőgépgyárak ugyanis azon igye­keznek, hogy „különleges" gyártmányaikra sikerüljön álla­mi megrendeléseket kapniok. Nem téveszthetjük szem elöl azt a tényt, hogy az amerikai és angol légihaderő (a többi NATO államban a helyzet ha­sonló) felszerelését nagy rész­ben az F-84, F-86, Gloster-Me- teor. Vampire, Schooling, Star, stb. típusú gépek alkotják, ame­lyek már régen elmaradtak az újabb repüléstechnika fejlődése mögött. Az angol repülőtereken még ma is gyakran olyan gé- . pékét látni, amilyenek az 1946- os prágai repülőnapon szere­peltek. A nyugat-németországi Flugwehr c. folyóirat, amely egyébként mindig nagy elra­gadtatással beszél a nyugati technika vívmányairól, nemrégi­ben a következőket állapította meg: „Az angolok kritikus helyzetbe jutottak a modern léghajtásos repülőgépek előállí­tása terén. A Vampire, Meteor és Venon típusok, amelyeket a királyi légihaderő ma általáno­san haszná!, idejüket múlták. A lemodernebb típusok ezide- jűleg a Hunter és Swift, ame­lyek most kerülnek bevezetésre.' Olyan hangok hallatszanak azonban, hogy e legújabb gé­pek sem vehetik fel a versenyt a hasonló orosz típusokkal...“ A szovjet repülőtechnika va­lóban nagy utat tett meg. Jog­gal lehetünk büszkék arra, hogy a mi légiflottánknak fs ugyanilyen fejlett repülőipar áll rendelkezésére. Repülőink a szeptember 4-iki ünnepükön bemutatták, mire képesek, hogy felveszik a versenyt bárnjeiy más ország repülőivel. Repülő­gépiparunk fejlesztésének azon­ban nem az a célja, hogy békeszerető államokat fenyeges­sünk vele. Nagyszámú repülő­gépeink jól képzett pilótáink vezetése alatt egész dolgozó, népünk békés munkájának vé­delmét biztosítják. tők nem is álmodtak. Mindenek­előtt a Mólót - nevű 4-moíoros] lökhajtásos óriás keltett nagy szenzációt a nyugati sajtóban. Az angol Flying nevű folyó­irat nemrégiben a következőket állapította meg: „Az oroszok az utóbbi időben távolsági bom­bázók fejlesztésére összponto­sítják figyelmüket. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a leg­utóbbi évek alatt elért előre­haladásukat, — nagy ugrással jutottak előre. Egyik legújabb zárólag léghajtásos bombázók- >ól álló köteléket is, melyeknek egyetlen példánya nagy riadal­mat keltett a nyugati katonai attasék között a május elsejei ünnepségen ...“ Egy másik helyen a befolyásos amerikai lap a következőket állapítja meg: „Az új szovjet repülő­gépek egyes típusainak megje­lenéséről szóló hírek nagy za­vart okoztak a Pentagonban.“ Nem érdektelen megemlíteni, hogy nem sokkal e nagyszerű bemutató után az amerikai re­pülésügyi miniszter benyújtotta lemondását. Egyes értesülések szerint a szemére vetették, hogy nem követte elegendő figyelem­mel a szovjet légihaderő fejlődé­sét a legutóbbi években. A lök­hajtásos bombázókon kívül a tu- sinoi repülőtéren bemutatták a vadászgépek új típusait is. A nyugati megfigyelők megálla­pítása szerint az átrepülés se­bessége kb. 1600 km lehetett. Nagy feltűnést keltettek a he­likopterek is, amelyek mintegy repülővagonoknak felelnek meg. A repülőtéren való leszállás

Next

/
Thumbnails
Contents