Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-24 / 38. szám

1055. szeptember 24.

5

'TtJ- Üßlis4#-'

Y

#

#

#

#

#

#

#

#

#

#

#

#

#

#

#

\

#

#

#

#

Harmincöt éves fennállását ünnepelte a Pravda #

1920 szeptember . 15-én indult harcos útjára a Pravda, amikor a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt marxista baloldala (a későbbi. Csehszlovákia Kommunista Pártja) Ruzomberokban kiadta első szlovák nyelvű hetilapját Pravda chudoby (Szegények igaza) címen.

Az eltelt harmincöt esztendő alatt méltán váltotta be a Pravda azokat a reményeket, amelyekkel az első szám megjelenésekor néztek a kommunista párt legjobb cseh és szlovák harcosai a lap jövője felé; megjelenésétől kezdve mindvégig bátran és következetesen küzdött a szocialista forradalom kivívásáért, a proletárdiktatúra megvalósításáért, a párt mindennapi politikájának érvértyre- jutásáért, a cseh és szlovák munkásosztály testvéri ösz- szefogásáért, a munkásosztály és a dolgozó parasztság akciós egységének gondolatáért, és a proletár nemzetköziség szellemének ápolásáért és tiszteletben tartásáért.

A Pravda chudoby a heti egyszeri megjelenés után a heti kétszeri, majd háromszori megjelenésre tér át és véglegesen napilappá 1925 október 1-én válik, és felveszi a Pravda nevet, a Pravda chudoby alcímjelöléssel. A lap megalakulásánál olyan kiváló kommunista szerkesztőkre és újságírókra talál, mint Klement Gott- wald és később Edo Urx, majd Julius, Sefránek. Klement Gottwald hat éven keresztül szerkesztője a Pravdának, míg a kommunista párt legfelsőbb megbízásából fel kellett cserélnie a szerkesztést központi agitá- ciós és propaganda tevékenységgel. Ezalatt a hat év alatt a kommunista újságíró mintaképét testesítette meg. A kommunista párt szlovákiai harcainak, a Csehszlovák Köztársaság első éveiben felbecsülhetetlen támaszt nyújtott Klement Gottvvaid elvtárs személyes részvétele ezekben a harcokban: rengeteg ebből az időből szármázó cikke és beszéde a szlovák

nép társadalmi és nemzeti vágyainak élharcosaként mutatja be őt. Sorozatosan támadta cikkeiben a szociáldemokrácia örökségeképpen megnyilatkozó opportunista és szeparatista jelenségeket, kitartóan lelkesített a leninizmus hiánytalan megvalósításáért, s végső soron az ő érdeme, hogy a szlovák munkásmozgalom is annyira megszilárdult eszmeileg és szervezetileg, hogy azzá lehetett, amivé lett.

Gottwald elvtárs részvétele nélkül is ugyanolyan törhetetlen hittel küzd továbbra is a lap a kommunista párt céljainak eléréséért.

Véres zászlóként mutatja fel’a proletariátuson elkövetett korompai és kosúti rendőri merényletet. Ugyanakkor nem feledkezik meg Szlovákia parasztságáról rém, leleplezi a hazug földreformot, a falusi elnyomás elten: a jogtalan adóvégrehajtások és bank-uzsorák ellen is harcb.aszáll. Hogy ezekkel a feladatokkal sikeresen tudjon birkózni, szükség van a párt eszmei színvonalának állandó emelésére. A Pravda folytatásokban közli Lenin: „Állam és forradalom“ című müvét, valamint Sztálin: „A leninizmus kérdései“ címen megjelent gyűjteményes cikkeit és beszédeit.

A német fasizmus fenyegető előretörése idején a fasiszta-ellenes népfront eszméjének legfőbb agitátora és szervezőig Kíméletlenül harcol a Hlínka-párt hazaáruló és munkásellenes tevékenysége ellen.

Az úgynevezett szlovák allam idején a fasiszta terror megszüntette a Pravda tevékenységét, szellemét az illegálisan megjelenő „Hlas Ludu“ (A nép hangja) hordozta tovább. üjból már csak Bartská Bystricán jelenik.. meg a Szlovák Nemzeti Felkelés napjaiban, mint a fasisztaellenes fegyveres felkelés aktív támogatója, Szlovákia Kommunista Pártja hivatalos sajtószerveként.

Olyan fontos feladatok megvalósításában volt segítségére Szlovákia Kommu- * nista Pártjának, mint a rend* helyreállítása, a háborús* károk likvidálása, a bankok, * hitelintézetek és a nagy-* üzemek államosítása, a búr-* zsoá nacionalizmus meg-* szünfétése és a reakció fel-* forgató kísérleteinek meg-* hiúsítása. 1948 februárja* után, mivel a kommunista* párt legfontosabb soron kö-* vetkező feladata a szocia-* lista termelés alapjainak* legteljesebb mérvű kiszéle- * sítése volt, úgy mint az ipa-* ri termelésben létező min-* dennemű magánszektor meg- * szüntetése és a mezőgazda-* sági termelés nagyüzemi. J illetve szövetkezeti termelés-# re való átállítása, — a# Pravda teljes erővel foly-5 tatta-ideológiai harcát mind# máig, a proletárdiktatúra # megszilárdulása, népf de-# mokratikus hazánk gazda-5 sági, politikai és kulturálisa felvirágoztatása érdekében.#

Most, amikor harmincöt # éves diadalmas útra tekint^ vissza a Pravda — a pártj harcainak tevékeny segítő-i jeként teheti. Szlovákia mun-> kásságának, s most már* egész dolgozó népének iga-J zi szócsövévé vált; agitátor,^ propagátor, és szervező a# lenini értelmezésben. Segít* bennünket szocialista ter- J melésünk mindennapos bar-# cában, eredményeink és hi-# báink pontos felismerésére.^ hazánk és a Szovjetunió^ szeretetére, a népi demokra-i tikus testvéri országok meg-* becsülésére és a világ dól-^ gozóival való szolidaritásra^ nevel. Ugyanakkor részese a i világbékéért folyó harcnak,* a háború mindenfajta erői-J vei szemben, minden esz- ( közzel azért küzd, hogy dob# gozó népünk a békére tö-# rekvő nemzetek sorában bé-V kés körülmények között va-# lósíthassa meg célját: a# népi demokratikus Cseh- f szlovák Köztársaság felvirá-v goztatását. i

#

Hamarosan megjelenik az 1956. évi Népnaptár

A Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó az idén is kiadja az 1956-os évre szóló, a falusi és városi dolgozók kedvelt Népnaptárát, amelynek ízléses kivitelű színes borítólapja Lő- rincz Gyula akadémiai festőművész munkája.

A népnaptár tartalma:

A naptári részt mezőgazda- sági, kulturális és történelmi vonatkozású tudnivalók tarkítják.

A 16 oldalas mélynyomású képes melléklet az elmúlt tíz év, valamint a legújabb Idők fontosabb eseményeit és a szocialista országépítést mutatja be képekben, kísérő szöveggel.

Tizenhat oldalon külpolitikai áttekintést nyújt.

Száztizenkét oldalon mezőgazdasági cikkek és mezőgazdasági vonatkozású szépirodalom sorakoznak.

A naptár szépirodalmi részében negyvennyolc oldalon magyar költők és írók műveit, csehszlovákiai kezdő, fiatal magyar írók és költők írásait találja az olvasó.

Ugyancsak ebben a részben ismerheti meg a csehszlovákiai magyar dolgozó a cseh és szlovák irodalom válogatott részleteit kitűnő fordításban.

További részében rejtvényrovat, postai díjszabások, vásárok jegyzéke, orvostudományi szakcikkek és egyéb hasznos tudnivalók következnek, különös tekintettel a falusi dolgozók érdeklődésére.

A naptárral együtt ingyenes mellékletként jelenik meg a Csehszlovák Köztársaság hat színnyomású politikai térképe, a Fáklya hetilap mutatványszáma és a Pénzügyi Megbízotti Hivatal röplapja.

Megrendelhető a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó címén, Bratislava, Bosáková 10. szám alatt.

Ara a mellékletekkel együtt Kcs 6.—.--r- - — -• r _

T U B^O M Á NAT1,1 ;

'rór :

m w n "* ta m

r «

m

m

Iff

HbM

Atommal a régészetben

Az atomkutatás nemcsak a fizikusoknál, orvostudománynál, gépészetben jelent nagy előrehaladást, hanem a régészek nehéz és kissé találgató tudományos munkáját is megkönnyíti és előreviszi. Nehéz munkájuk volt a régészeknek egy-egy koponyából, csontdarabból, vagy dísztárgyból megállapítani, hogy hány évvel ezelőtt élhetett az az ember, vagy milyen idős lehet egy megtalált régi emberi szerszám, sőt egy pár ezer évvel ezelőtt élt állat-, vagy növény. Az úgynevezett rádióaktív nyomjelző anyagok forradalmo- sítani fogják a régészek munkáját is. Hogyan számítják ki az atomok segítségével, mondjuk egy húszezer évvel ezelőtt élő állat csontvázából az életkorát?

Minden élőlény tartalmaz parányi mennyiségű rádióaktív szenet. Ez a fádióaktív szén állandóan bomlik, pontosan meg lehet mérni, hogy száz vagy ezer évenként mennyit bomlik. Az eljárás a következő: arról a talált tárgyról, amely élő szenet tartalmaz, legyen csont, textil, hús, fa, stb. levágnak egy kis darabot, elégítik és megvizsgálják, hogy az így nyert, legalább 10 gram mennyiségű szén mennyi rádióaktív szenet tartalmaz. Ezután vesznek bármilyen élő anyagot, mondjuk egy faágat, ugyancsak elégetik és megvizsgálják, hogy mennyi radioaktív szén van benne. A két vizsgálat eredményének egybevetéséből számítják ki a talált tárgy életkorát. Ezzel a méréssel elég megközelítő pontosságokat lehet elérni. Harmincezer éves talált tárgyaknál az eltérés legtöbb ötszáz év lehet. Két- háromezernél az eltérés már csak 50—100.

* * *

Helikopterrel a tengerek mélyébe

A híres svájci sztratoszféra f s mélytenger-kutató hetven éves Piccard professzor nemrégiben megjelent könyvében nemcsak a legutóbbi mélytengeri rekord- lészállásokról számol be, de olyan újszerű búvárkészülék terveiről is ír, amely ha beválik, förradalmosítani fogja a mélytengeri kutatásokat. Piccard tervezett gépe átlátszó anyagból, plexiüvegből épült gömb, amelynek fajsúlya a bennülők- kel együtt, könnyebb lesz a víz fajsúlyánál. Mivel így nem tudna alámerülni, tetejére helikopter csavarokat szerelnek, amelyeket a gömbben működő motor

hajt. Ezek a csavarok azonban különleges profiljuknál fogva nem emelik, a gépet, hanem éppen ellenkezőleg lefelé nyomják. Amíg tehát a motor működik, a buvárgömb süllyed. Megfelelő sebességnél a propellerhatás éppen csak ki fogja egyensúlyozni a víz és a gömb fajsúlya közötti különbséget és az utóbbi lebegve marad.

* * *

Elektronikus biztonsági berendezés a jármüvek gyorshajtásának megelőzésére

Külföldön olyan elektronikus biztonsági berendezést szerkesztettek, amely a megengedettnél nagyobb sebességgel közlekedő gépkocsikat, önműködően, hangos szirénajelzéssel megállásra hívja fel. A készülék tulajdonképpen az úttesten keresztül lefektetett két 31 mm-es vastagságú mérőtömlőből,. valamint egy ezekhez kapcsolt nagy nyomásérzékenységű elektronikus műszerből áll. A műszer az .úttest mentén a méröúmilölöl mintegy 30 méter távolságra helyezik el. — Amikor a -gépkocsik a mérőtömlőket keresztezik; a készülék a járművek sebességét önműködően megméri, s a megengedettnél nagyobb sebesség esetén a riasztóberendezést önműködően bekapcsolja. A biztonsági berendezést főként forgalmas útkereszteződéseknél szerelik fel.

(26)

Svejk elébe rakta a megmaradt májat, amit Blahníktól vett át. De a kutya hozzá se nyúlt, dacosan nézett mindkettőjükre, s a pillantása azt mondta: „Egyszer már bedőltem nektek, most zabáljátok meg magatok."

Rezignálton elnyúlt, s úgy tett, mintha szundítana. Aztán egyszerre csak eszébe jutott valami: felállt és, pitizni kezdett a mellső lábával. Megadta magát.

Ez a megható jelenet semmilyen hatást nem gyakorolt Svejkre.

— Feküdj — kiáltott a szerencsétlenre, s ez visszafeküdt, gyászosan vonítva.

— Milyen nevet írunk a pedigrébe? — kérdezte Btahník. — Foxnak hívták, valami hasonlót kéne, hogy mindjárt megértse.

— Hát akkor legyen, mondjuk. Max, odanézett, Btahník, hogy hegyezi a fülét. Max, fel.

A szerencsétlen szálkásszőrű pines, akit megfosztottak otthonától is, nevétől is, felállt, varia u további parancsokat.

— Azt mondom, oldozzuk el, — mondta Svejk — meglátjuk, hogy mit fog csinálni.

Miután kioldozták, a kutya első útja az ajtóhoz vezetett, s ott háromszor röviden megugatta a kilincset, nyilván e rossz emberek nagylelkűségére számítva. Látva azonban, hogy nincs bennük semmi megértés a vágya iránt és nem engedik ki, egy kis tócsát eresztett az ajtó elé, abban a szent meggyőződésben, hogy most ki fogják dobni, mint regen, amikor fiatal volt, s az ezredes szigorúan, katonásan tanította a szobatisztaságra.

Ehelyett azonban Svejk most csak annyit jegyezett meg: — Okos ez, nagy jezsuita — ráhúzott a pórázzal s beleütötte az orrát a tócsába, úgyhogy a kutya nem győzte nyalogatni magát.

Aztán nyöszörgőit a megszégyenítés miatt, futkározni 'kezdett a konyhában, kétségbeesetten .szaglászva, a .saját nyomait, majd. várai tanul' az asztalhoz ment, felfalta 'a földre kiterített- máj maradékot, lefeküdt a tűzhely elé, s végütis elaludt a nagy kaland után.

— Mivel tartozom? — kérdezte Svejk„ — Blahníktól, amikor búcsúzásra került .a sor.

— Szót se róla, Svejk, —- mondta. Btahník lágyan — egy régi cimboráért mindenf megleszek, kivált 'ha a katonaságnál szolgát. Isten veled pajtás, és'sose vidd a kutyát a Havlicek tér felé, nehogy bai legyen belőle. Ha még kéne valami kutya, hát tudod a címemet.

Svejk jó sokáig hagyta altütni Maxot, köz ben vásárolt egy negyedkiló májai a hentesnél megfőzte, s aztán odatartott Max orrához egt darab meleg májat, hogy ébredjen fel.

Ittax nyalogatni kezdte álmában a szája szélét, majd kinyújtózott, megszagolta a májat és bekapta. Aztán az ajtóhoz ment, és megismételte az előbbi kísérletét a kilinccsel.

— Max. — kiáltott rá Svejk — gyere ide.

— A kutya bizalmatlanul odament, Svejk ölbevette, megsimogatta, és Max most először kezdte barátságosan csóválni a lestuccolt farka maradványát, utánakapott Svejk kezének, a pofájába tartotta egy darabig, s közben bölcs pillantásával mintha azt mondta volna: „Itt nincs mit tenni, tudom, hogy elvesztettem a partit."

Svejk tovább simogatta, és lágy hangon mesélni kezdett neki:

— Volt egyszer egy kis kutya, úgy hívták, hogy Fox, és .ez a kiskutya egy óberstnél lakott. A cseléd mindig levitte sétálni és akkor jött egy bácsi és ellopta a Foxot. Fox a hadseregbe került egy óberlejtnanhoe, és átkeresztelték Maxnak. Max, adjál pacsit! Na látod, te marha, hogy jó barátok leszünk, ha jól viseled magad és szót fogadsz. Mert ha nem, akkor meglátod, hogy a katonasággal nem lehet kukoricázni.

Max leugrott Svejk ötéből, és vidáman táncolni kezdett körülötte. Estére, amikor a főhadnagy hazajött a kaszárnyából, Svejk és Max már a legjobb barátok voltak. ,

Ahogy elnézte ónixot, Svejkben eZ a filozofikus gondolat született meg: „Ha úgy vesszük, akkor tulajdonképpen a katonák is mind el vannak lopva hazáiról."

Lukás főhadnagy kellemesen meglepődött, Max láttára s a kutyán is látszott az öröm, hogy ismét olyan emberrel tatálkozik aki kardot .visel.

Arra a kérdésre, hogy a kutya hóimét való és mibe került, Svejk a legnagyobb nyugalommal azt felelte, hogy ajándékba kapta egy barátjától. aki éppen berukkolt.

— Jól vad, Svejk. — mondta a főhadnagy, max-szal játszadozva — elsején kap tőlem ötre n koronái a kutyáért.

— Nem fogadhatom el, óberlajtnant úr ké- -em.

— Svejk- — mondta szigorúan u főhadnagy- amikor szolgálatba lépett nálam megmagya- áztam magának, hogy minden sz n parancs. Ha azt mondom, hogy kap ötven koronát, akkor zsebrevágja és elissza. Mit fog csinálni azzal az ötven koronával, Svejk?

— Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy parancs szerint el fogom inni.

— Es ha netalán elfelejteném, Svejk, megparancsolom magának, hogy figyelmeztessen rá, hogy adjak ölven koronát a kutyáért. Megértette? Nem bolhás ez a kutya? Legjobb ha megfüröszli és átfésüli. Holnap szolgálatban vagyok, de holnapután leviszem sétálni.

Miközben Svejk Maxot fürösztötte, az ezredes, az eb volt tulajdonosa, iszonyatosan káromkodva tombolt otthonában, azzal fenyegetőzött, hogy azt, aki ellopta a kutyáját, ő hadbíróság elé állítja, agyonlővén, felakasztatja, húsz évre lecsukaija és felnégyelteti.

— Der Teufel soll den Karl buserieren, — ordította az ezredes, hogy beleremegtek az ablakok — mit solchen Meuchelmördern werde ich bald fertig.*

Svejk és Lukás főhadnagy feje fölött így tornyosultak a katasztrófa jellege.

15., A katasztrófa.

Friedrich Kraus Iezredes, aki még a von Idler gut címet is viselte, valami Salzburg körüli falucska után, amelyet ősei már a tizennyolcadik században. felzabáltak, tiszteletreméltó Idióta voll Ha elbeszélt valamit, nem győzte hangsúlyozni a magától értetődő dolgokat, s közben állandóan megkérdezte hállgatóiiól, hogy értik-e a legprimitívebb -kifejezéseket: — Tehát az ablak, uraim, igen. Tudják, mi az az ablak?

Vagy: — Az olyan utat, amelynek mindkét oldalán árok van, országúinak nevezzük. Igen uraim. Tudják, mi az az árok? Az árok egy kiásott dolog, amelyen több ember dolgozik. Egy földmélyedés. Igen. Kapával csinálják. Tudják, mi az a kapa?

Magyarázási mániában szenvedett, s ebben éppoly szenvedélyes volt, mint egy feltaláló, aki a művéről mesél.

* Az ördög buzerálja meg azt a fickót, az

ilyen orgyilkosokkal nem fogok sokat teketóriázni.