Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-17 / 37. szám

□□OOODDDODDQDDDDCroOOODDGOGaDGDDDaaODDDDDDDODaDDDDDDDOaDnaüaDOaODOODDDOanaDDODa; 1955. szeptember 17. 11IÜ@IÍS4£L .•> *vl GGGaaGaaaaaacaaaaanaaGoaaaaGaaaGaGGaaaGGaGaaGGGGDaaaaaaGaaaaQg /Q csehszlovák sajtó napja Szeptember 21-én ünnepeljük a csehszlovák sajtó napját, ezen a na­pon emlékezünk meg a csehszlovák kommunista baloldali és haladőszelle- mű sajtó megteremtéséről. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásával egyidőben létrejött a párt sajtóorgánuma, a szociáldemokráciától különvált Rude Právo, s ez fokozatosan megteremtette a baloldali és haladószellemű sajtószervek te­vékenységét, amelyek eredményesen küzdöttek élükön Csehszlovákia Kom­munista Pártjával, a munkásosztály követeléseiért, a dolgozó parasztság jogaiért és a köztársaság önállóságáért a hitleri fasizmus terjeszkedésével szemben. Az első köztársaság kommunista és baloldali sajtóját Csehszlovákia Kommunista Pártja tevékenységének legbecsülendőbb hagyományaként kell tisztelnünk, mert nagyon eredményesen harcolt a III. Kommunista Inter­nacionálé irányelveinek megvalósításáért. I ***** «*■ twto ____ V »»**>«, •%£&**£* mos PüfiVO X *>»»'««»»> ­IfpK «»#i* mse. vms (ftőScc í« bí. X IS iludovy denník ■net ÍZ IFJÚ ßitRSÄ iiefitfOM SÉfe PRAVDA !cwjöobv: KOMISfUMl/TÄßiÜ * *»«»«.» *«.*(•«**! ««’•*“' P*«*oíftá ottan máit. bus tét <XÍ*o vK-.WWO»»»*', f^*1^ •> ^ Kultúrkrónika A világhírű Cseh Filharmóniai Zenekar kétheti romániai hang­verseny-kőrútra indúlt Ancerl és Sejna karnagyok vezetésével. Az együttes a tervek szerint előreláthatólag még az őszi év­adban Budapesten is vendégsze­repei. *** „Jugend Literatur” címen ha­vonta megjelenő folyóiratot ad­nak ki Münchenben. A „Jugend Literatur” Németország mindkét részének fiatal íróitól közöl írá­sokat. Az első köztársaság kommunista és baloldali sajtótermékei. H □GnDGr'onncciijG'jűC'űQ'űODOoDncDGonDnnDonnnDnoDnoGDOüDOöocDnoDQ qqqgog 1084 nemzetközi kongresszus volt tavaly a világon — jelenti a Süddeutsche Zeitung című nyugatnémet lap. A kongresz- szusok zömét — 767-e{ — Eu­rópában rendezték. Épül a fasizmus áldozatainak emlékműve Ettersbergben, a volt Buchenwaldban. József Attila emlékmúzeumot létesítenek a magyarországi Ba­latonszárszón, abban a házban, amelyben a költő élete utolsó napjait töltötte. Eddig ismeretlen néptörzset fedezett fel a Hitosi Kihara ja­pán biológus vezetése alatt ál­ló tudományos expedíció Afga­nisztán Hindukus nevű hegysé­gének egyik távoleső részében. A prágai Károly-Egyetemen új fakultást létesítettek, ame­lyen atomfizikai kutatásokra képeznek szakembereket. A Július Fucsíkról elnevezett parkban, Prágában csütörtökön, szeptember 9-én ünnepélyes keretek között megemlékeztek Július Fucsíkról, halálának 11-ik évfordulója alkalmából. A Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó az idén is kiadja az 1956-os évre szóló, a falusi és városi dolgozók kedvelt Nép­naptárát, amely gazdag tarta­lommal szolgálja a csehszlová­kiai magyar dolgozókat. A népnaptár'tartalma: A naptári részt mezőgazdasá­gi, kulturális és történelmi vo­natkozású tudnivalók tarkítják. A 16 oldalas mélynyomású képes melléklet az elmúlt tíz év, valamint a legújabb idők fontosabb eseményeit és a szo­cialista országépítést mutatja be képekben, kísérő szöveggel. Tizenhat oldalon külpolitikai áttekintést nyújt. Száztizenkét oldalon mezőgaz­dasági cikkek és mezőgazdasági vonatkozású szépirodalom sora­koznak. A naptár irodalmi részében negyvennyolc oldalon hazai és külföldi magyar írók és költők műveit találja az olvasó, kitű­nő fordításban. További részében rejtvényro­vat, postai díjszabások, vásárok jegyzéke, orvostudományi szak­cikkek és egyéb hasznos tudni­valók következnek, különös te­kintettel a falusi dolgozók ér­% t deklődésére. / A Népnaptár színes borítólap­ja Lörincz Gyula, akadémiai festőművész munkája. A naptárral együtt ingyenes mellékletként jelenik meg a Csehszlovák Köztársaság hat színnyomású politikai térképe, a Fáklya hetilap mutatványszáma és a Pénzügyi Megbízotti Hiva­tal röplapja. Ara a mellékletekkel együtt Kcs 6,—. A képen a csoltói fiatalok láthatók, útban a gombaszögi cseppkőbarlang felé. Kirándulni voltunk a gombaszögi cseppkőbarlangban — írja Török László Csoltóról. Egy nagyon szép napot töltöttünk el mi, csoltói fiatalok, tizennyolcán a gombaszögi cseppkőbarlang­ban. Közösen szórakoztunk, együtt élveztük ezt az új termé­szeti szépséget. A kirándulás anyagi kiadásait közös brigád­munkával fedeztük - szombatonként, vasárnaponként mi rend­szeresen eljárunk segíteni a helybeli földművesszövetkezetbe. Innen van pénzünk ilyen kirándulásokra is. fordította: réz ádám. (25.) — No csak írja tovább, Svejk, mit fészke- lödik folyton? Hol hagytam abba? — ,,Es vissza is küldöm.. — mondta Svejk remegő hangon, mélységes tragikummal. — Helyes, tehat: „Vissza is küldöm legmé­lyebb tiszteletem kifejezésével. Tisztelettel' üd­vözlöm a nagyságos asszonyt, és kezeit csóko­lom: Josef Svejk, Lukás főhadnagy úr tiszti­szolgája.“ Kész van? — Óberlajtnan úrnak jelentem alássan, még a dátum hiányzik. — 1914. december húszadika. TJgy most cí­mezze meg a borítékot, fogja ezt a négyszáz koronát, vigye a postára ép adja fel erpe a címre. Es Lukás főhadnagy vidáman fütyürésznt kezdett egy áriát az „Elvált asszony" című operettből. — Ja igen, Svejk, — szólt oda a főhadnagy, amikor Svejk el akart indulni a postára — mi van azzal a kutyával, amit a városban kere­sett? — Már kiszemeltem egyet, óberlajtnant úr kérem, gyönyörű- szép állat. Csak nehéz lesz megkapni. Holnap azért remélem, hogy talán elhozom. Harap. VI. Lukás főhadnagy nem hallotta az utolsó sza­vakat, pedig fontos lett volna. „Harap a dög, mint a fene", akarta még hozzátenni Svejk, de aztán meggondolta magát: „mert mi köze ahhoz a főhadnagynak. Kutyát akar, hát meg­kapja!" Persze nem könnyű dolog azt mondani: ..Hozzon nekem egy kutyát." A kutyatulajdono­sok rendkívüli módon vigyáznak a kutyáikra, még akkor is, ha nem éppen fajtiszta ebről van szó. Még az olyan korcsot is, amelyik csak arra jó, hogy valami öreg asszony lábát melegítse, nagyon szereti a tulajdonosa, és nem engedi bántalmazni. Magának a kutyának is ösztönösen meg kell éreznie, kivált ha fajtiszta, hogy egyszer csak el. fogják idegeníteni a gazdájától. A kutya állandó rettegésben él, hogy ellopják, hogy el kell lopatnia, Mikor például sétál a gazdájával és egy kicsit messzebbre kerül tőle, kezdetben vidám, pajkos. Játszadozik a többi kutyával, illetlenül rájuk mászik, azok meg őrá. meg_- szaglássza a sarokköveket, hátsólábát felemeli minden sarkon, sőt a kofák krnmplikosara fö­lött is, szóval nagyon élvezi az életet, és két­ségkívül éppoly gyönyörűnek látja a világot, mint bármelyik ifjonc a sikeresen letett érett­ségi után. Egyszerre csak megfigyelhetjük azonban, hogy vidámsága tűnni kezd: a kutya megérzi, hogy elvesztették. S csak ezután tör rá az igazi kétségbeesés. 'Rémülten futkároz az utcán, szi­matol. vinnyog, majd végső kétségbeesésében lába közé húzza a farkát, hátracsapja a fülét, és eliramodik az utca közepén valahová az ismeretlenbe. Ha beszélni tudna, így kiáltaná: — Jézus Mária, engem el fognak lopni! Voltak már kérem, kutyatelepen, s láttak-e ott ilyen rémült külsejű kutyák*? Lopott jó­szág valamennyi. A nagyváros kitenyésztette a tolvajoknak egy különleges fajtáját, amely kizárólag kutyalopásból él. Vannak egészen apró szalonkutyák, törpe-ratlerek, akkorák, mint egy keztyű, beleférnek a felöltözsebbe vagy a női muffba, amelyben sétálni viszik őket. S még onnan is kilopják a szerencsétlent. A ha­rapós, foltos német doggot, amely dühöngve őríz egy villát a külső negyedekben, éjszaka lopják el. S ellopják a rendőrkutyát is, a de­tektív orra elöl. Ha a nyájas olvasó pórázon vezeti a kutyát, elvágják a pórázt, máris ár- kon-bokron túl vannak a kutyával, s a nyájas olvasó bambán bámul a csonka pórázra. — Azoknak a kutyáknak az ötven százaléka, akik­kel a nyájas olvasó az utcán találkozik, jó- néhányszor gazdát cserélt már, s a nyájas olvasó évek múltán sokszor a saját kutyáját vásárolja meg, amelyet kölyökkutya gyanánt loplak el tőle, amikor sétálni vitte. Az ellopatás veszélye légióként akkor fenyegeti a kutyákat, amikor kis és nagy testi szükségleteik kielégí­tése céljából viszik le őket az utcára. Kivált az utóbbi aktus közben ^vesznek el sokan. Ezért nézeget olyan óvatosan maga köré minden kutya, mikor a fenti műveletet végzi. A kutyalopásnak több szisztémája ismeretes. Az egyik közvetlen, mint a zsebtolvajoké, a másik alattomosabb, és a szerencsétlen jószág magához-c salogatásából 'áll. A kutya hűséges áltat, de csak az olvasókönyvekben Vagy a ter­mészetrajzban. Szagoltassanak meg a leghűsé­gesebb kutyával egy darab sült lókolbászt, és a kutya el van veszve. Elfelejti a gazdáját, aki mellette halad, meg­fordul és követig önöket, közben csorog a nyál a pofájából, a 'lókolbász gyönyöreit előre él­vezve, barátságosan csóválja a farkát, és orr- luka kitágul, mint a legbujább csödöré, amikor a kancához vezetik. * * * A Malá Stranán. a Várlépcső aljában, van egy kis söröző. Itt üldögélt egy este, hátul a félhomályban, két férfi. Egy katona és egy civil. Fejüket összedugva rejtelmesen suttog­tak. Olyanok voltak, mint két összeesküvő a velencei köztársaság idejéből. — Minden nap nyolckor, — súgta a civil a katonának — egy cseléd hozza le a Havlí- cek tér sarkára a parkba. De a dög nagyon hamis, úgy harap, mint a fene. Nem hagyja magát megsímogatni. S közelebb hajolva a katonához, a fülébe súgta: — Még a szafaládét se zabálja. — Rántva se? — kérdezte a katona. — Rántva se. Mind a ketten kiköptek. — Hát akkor mit zabái az a dög? — Tudja isten. Vannak kutyák, amik úgy agyon vannak becézve és kényeztetve, mint egy érsek. A katona meg a civil koccintott, s a civil tovább súgta: — Egyszer egy fekete spicc, ami a klamovkai kutya-telep részére kellett nekem, Szintén nem akarta elvenni tőlem a szafaládét. Három napig jártam utána, aztán már nem bírtam ki, és megkérdeztem a nőtől, aki a kutyát sétáltatta, hogy mit is zabái ez a kutya, mert olyan szép. A nő nagyon büszke lett, és azt mondta, hogy legjobban szereti a karajt. Es erre rántottszeletet vettem neki. Gondoltam, hogy az biztos jobb. Nahát, és ez a dög kutya rá se szagol, mert borjúszeletet vittem, ő meg disznóhúsra-volt szoktatva. így aztán muszáj voltam karajt venni. Megszagol- tattam vele, és elfutok, a kutya meg utánam. A nő csak kiabált: „Pucika, Pucika", nade a kedves Pucika fütyült rá. Loholt a karai után, amíg be nem fordultunk a sarkon, aztán láncot tettem a nyakára, és másnap már' ott is volt a klamovkai telepen. Volf a nyaka alatt egy kis fehér szőr, egy folt, azt befestették neki feketére, és nem ismert rá többet senki. De a többi kutyák, pedig jó sokan voltak, mind buktak a sült lókolbászra. Legjobb lenne, ha megkérdeznéd a nőtől, hogy mit zabái a leg­szívesebben az a kutya, te katona vagy, jó­képű fiú, veled inkább szóbaáll. En már kér­deztem, de úgy nézett rám, mintha át akarná döfni a szemével, és azt mondta: „Ml köze hozzá." Nem valami szép nő, kész majom, de katonával azért beszélni fog. — Aztán tényleg szálkásszőrű pines? Az óberlajtnanlom nem akar másfélét. — Szálkásszörű, de még milyen stramm. Fröcskölt szürke, igazi fajtiszta, mint ahogy te Svejk vagy. én meg Blahník. Csak azt kelI tudjam, hogy mit zabái, akkor megetetem vele és elhozom neked. Hamarosan megjelenik az 1956. évi Népnaptár

Next

/
Thumbnails
Contents