Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-17 / 37. szám

4 1955. szeptember 17. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti tárgyalások részvevői. Véget értek a moszkvai tárgyalások A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság felveszik a diplomáciai kapcsolatokat Genf szelleme és az erő politikájának újabb felbukkanása A Pravda keddi száma közli M. Marinyin cikkét Genf szelle­me és az erő politikájának, újabb felbukkanása címmel. A cikk egyebek között így szól: A genfi értekezleten a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányfői szükségesnek tartották közvetlen célként megjelölni azt, hogy közös erőfeszítésekkel dolgozzanak ki „elfogadható leszerelési rendszert”. Most tehát nem arról van szó, lehetséges-e általában egy elfogadható le­szerelési rendszer megteremtése. Ezt a lehetőséget elismerték. Most további lépéseket kell tenpi ,elöre, és Genf szellemének megfelelően le kell küzdeni a nehézségeket, hogy mielőbb meg­valósuljon a leszerelés. Ilyen körülmények között — folytatja a cikkíró — a népek­nek jogukban áll elvárni, hogy az ENSZ leszerelési bizottságá­nak albizottsága, amely augusztus 29-én ismét munkához látott, minden erejével azon lesz, hogy eltávolítsa a megegyezéshez vezető úton még mindig fellelhető nehézségeket. A tények azonban arról tanúskodnak, hogy az albizottság munkájában mindezideig nem lehet lényeges előrehaladásról beszélni. Amint szeptember 9-én Szoboljev, a Szovjetunió képviselője az albizottságban rámutatott, Stassennek az a kijelentése, hogy az Egyesült Államok fenntartja magának az állásfoglalás jo­gát mindazokkal a javaslatokkal kapcsolatban, amelyeket ko­rábban terjesztettek az albizottság elé, megakadályozza a vi­lágos kép kialakítását abban a kérdésben, hogyan vélekedik az Egyesült Államok a Szovjetunió május 10-i javaslatairól. így tehát — jegyzi meg a cikkíró: Az Egyesült Államok hivatalos álláspontja a leszerelés kér­désében nem világos. Meg kell látni — mutat rá Marinyin — hogy az amerikai sajtó az utóbbi időben tarkállik olyan szenzációs hírektől, ame­lyek szerint az Egyesült Államok általában „mellékvágányra tolta az összes leszerelési terveket, amelyek mellett a genfi értekezlet előtt állást foglalt.” Az ilyesféle megállapítások csupán azt bizonyítják, hogy a tényleges leszerelés útján való előrehaladás egyáltalán nem elégít ki egyes politikusokat, akik az erő politikájában a leg­főbb bölcsességet, -Genf szellemében pedig elkárhozást látnak. Kitűnik ez például Frye-nek, a Christian Science Monitor szemleírójának cikkéből, amelyben kitálalja az Egyesült Álla­mok egyes politikusainak „kettős könyvelését”. A szemleíró cikkében nem szerepelnek nevek. Azok a poli­tikusok, akiknek nézeteit részletesen ismerteti, itt névtelenek. Ezek azonban távolról sem valami kiagyalt emberek. Ezek él­nek és tevékenykednek, méghozzá igen céltudatosan. Arra összpontosítják erőfeszítéseiket, hogy lefékezzék Genf szelle­mét, ugyanakkor teljesen változatlanul folytassák tovább az erő politikáját. Reston, a New York Times washingtoni tudósítója a lap hasábjain ugyancsak megismerteti olvasóit az ilyesféle politi­kusok egyik tekintélyes képviselőjének álláspontjával, de nem tartja titokban sem az illető nevét, sem hivatali helyzetét. Ezúttal Quarlesről, az Egyesült Államok új légügyi minisz­teréről van szó, aki a napokban beszédet mondott Philadel­phiában. Reston szerint a nem túlságosan bonyolult beszéd lényege a következőkben foglalható össze: a leszerelés meg­szokott értelmezése „ódivatú” és nem áll összhangban a je­lenlegi helyzettel: az Egyesült Államok biztosítani szándékozik hatalmas atom- és légierejének fenntartását; szó sem lehet tehát „pz atomfegyver eltiltásáról és megsemmisítéséről”, csak­is az atomerővel rendelkező államok „kölcsönös felügyelete” előzheti meg a bármelyik fél részéről indítandó váratlan tá­madást. Ily módon tehát — állapítja meg Marinyin — az atomfegy­ver bármilyen áron való megőrzése annak a politikának alfája és ómegája, amelynek buzgó szószólója Quarles. „Béke a hathatós ■ fékentartás útján“ — így nevezi Quarles saját felfogását. Reston viszont azon a véleményen van, hogy találóbb elnevezés lenne „béke a kölcsönös terror útján” A dolog lényege természetesen nem az elnevezés. A „hathatós fékentartás” vagy a „kölcsönös terror” politikája nem más. mint a nemzetközi bizalmatlanság és az országok közötti fe­szültség fokozása, a biztonsági garanciák hatékony formáinak elvetése, a béke aláaknázása. Ezzel szemben Genf szelleme hivatott előmozdítani a béke megszilárdítását a leszerelés, az erősödő nemzetközi bizalom, a szilárd biztonsági garanciák, a sokoldalú békés együttműködés alapján. A népek már régen választották — írja befejezésül Mari­nyin. — ök Genf szelleme mellett állnak. Genf szellemét akarják érvényesíteni az alapvető nemzetközi kérdések meg­oldásánál, síkraszállnak a leszerelésért, az atomfegyverek fel­tétlen eltiltásáért, a hatékony nemzetközi pllenőrzésért. Szeptember 13-án moszkvai idő szerint délelőtt tíz órakor a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormány- küldöttségei szűkebb összetételben ülést tartottak. A szünet után 15 órakor tartották a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségeinek negyedik ülését teljes Összetételben. Az ülésen tovább folyt a vita a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatai felvételének kérdéséről. Az ülés elején N. A. Bulganyin,, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke, a Szovjetunió kormányküldöttségének veze-/ tője és V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere nyilat­kozatot tettek. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Szovjetunió kormányküldöttségének vezetője és K. Adenauer szövetségi kancellár, a Német Szövetségi Köztársaság kormány- küldöttségének vezetője, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének tagja, V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere és W. Hallstein, a Német Szövetségi Köztár­saság külügyminisztériumának államtitkára között lefolyt vé­leménycsere után elhatározták, hogy felveszik a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között és elhatározták, hogy ezzel kapcsolatban kicserélik a megfelelő okiratokat. Ezzel a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kor­mányküldöttségeinek tárgyalása véget ért. A tárgyalások ered­ményeiről Moszkvában közös nyilatkozatot hagytak jóvá. Zárónyilatbö2at a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság tárgyalásainak, eredményeiről 1955. szeptember 9. és 13. között Moszkvában tárgyalások folytak a Szovjetunió kormány- küldöttsége és a Német Szö­vetségi Köztársaság kormány- küldöttsége között. Szovjet részről a tárgyaláso­kon részt vettek: N. A. Bulga­nyin, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke (a küldöttség vezetője), N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, .V- M. Mo­lotov, a Szovjetunió Miniszter- tanácsa elnökének első helyet­tese, külügyminiszter, M. G. Pervuhin, a Minisztertanács el­nökének első helyettese, I. G. Kabanov, külkereskedelmi mi­niszter és V. Sz. Szemjonov, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese. A Német Szövetségi Köztár­saság részéről a tárgyalásokon részt vettek: Dr. K. Adenauer, szövetségi kancellár, (a küldött­ség vezetője), dn H. von Bren­tano külügyminiszter, dr. W. Hallstein, a külügyminisztérium államtitkára, dr. H. Globke, a szövetségi kancellár irodájának államtitkára,^K. Arnold, Észak- Rájna Westfália miniszterelnöke, a Szövetségi Tanács külügyi bi­zottságának elnöke, K. G. Kie­singer, a szövetségi 'parlament külügyi bizottságának elnöke, C. Schmied, a szövetségi par­lament külügyi bizottsága el­nökének helyettese, H. Blan- kenhorn nagykövet, F. von Eck­hardt nagykövet, W. Grewe mi­nisztériumi igazgató. A kölcsönös megértés légkö­rében lefolyt tárgyalások alkal­mával széleskörű és mély véle­ménycserére került sor a Szov­jetunió és a ’ Német Szövetségi Köztársaság közötti kölcsönös kapcsolatok kérdéseiről. A tárgyalások folyamán meg­tárgyalták a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kpzötti diplomáciai kapcsolatok felvételének kérdését is. Meg­egyezést értek el, ami kifeje­zésre jut a felek által kieseiéit idevonatkozó okiratokban, hogy a szövetségi kormány és a szö­vetségi parlament, valamint a Szovjetunió Legfelső , Tanácsa elnökségének jóváhagyása után a két ország felveszi?- a diplo­máciai kapcsolatokat, e célbpl megfelelő nagykövetségeket lé­tesít Bonnban és Moszkvában és kicserélik diplomáciai tiszt­viselőiket rendkívüli és meg­hatalmazott nagyköveti minő­ségben. Mindkét küldöttség megegye­zett abban, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvétele hozzájárul a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság kölcsönös megértésének és együttműködé­sének az európai béke és biz­tonság érdekében való fejlesz­téséhez. A felek emellett abtyól indul­nak ki, hogy a normális kap­csolatok felvétele és fejlesztése a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság között hoz­zájárul az egész Németországot érintő rendezetlen kérdések megoldásához és ezzel kell, hogy hozzájáruljon a német nép fő országos problémájának — a német demokratikus állam egy­sége felújításának megoldásá­hoz is. A Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke és a Német Szö­vetségi Köztársaság szövetségi kancellárja a létrejött mege­gyezést az alább közölt szöve­gű okiratok kicserélésével erő­sítette meg. A felek abban is megegyez­tek, hogy a Szovjetunió és a német Szövetségi Köztársaság a legközelebbi időben tárgyalni fognak a kereskedelem fejlesz­téséről. A létrejött megegyezésről szóló dokumentumok Konrad Adenauer úr Őexcellenciájának, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának, Moszkva Moszkva; 1955. szeptember 13. Szövetségi kancellár úr, Azzal a megegyezéssel kap­csolatban, amely a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztár­saság kormányküldöttségei kö­zött lefolyt tárgyalások alkal­mával jött létre, tisztelettel megerősítem Önnek, hogy a szovjet kormány, elhatározta a diplomáciai kapcsolatok felvéte­lét a Német Szövetségi Köztár­saság kormányával és diplomá­ciai-képviselők kicserélését rend­kívüli ,és meghatalmazott nagy­követek minőségében. A Szovjetunió kormánya an­nak a meggyőződésnek ad kife­jezést, hogy a most felvett dip­lomáciai kapcsolatok hozzájárul­nak a Szovjetunió és ,a Német Szövetségi Köztársaság kölcsö­nös megértésének és együttmű­ködésének az európai béke és biztonság érdekében való fejlő­déséhez. A szovjet kormány emellett abból indult ki, hogy a normá­lis kapcsolatok felvétele és fej­lesztése a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársaság kö­zött elősegíti az egész Német­országot érintő rendezetlen kér­dések megoldását és ezáltal hozzá kell járulnia a német nép fő országos -'roblémájának — a német demokratikus állam egysege felújításának megoldá­sához is. Szükségesnek tartom ezennel kijelenteni, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvételéről a Szov­jetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között létrejött megegyezés érvénybe lép, mi­helyt azt jóváhagyja a Szovjet- -unió Legfelső Tanácsának El­nöksége. Kérem Önt, Kancellár Or, fo­gadja mély tiszteletem kifejezé­sét. N. A. Bulganyin. N. A. Bulganyin marsall úrnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa Elnöke őexcellenciájának, Moszkva Moszkva, 1955. szpíember 13 Miniszterelnök Ür, azzal ; megegyezéssel kapcsolatban, a mely a Német Szövetségi Köz íársaságJés a Szovjetunió kor mányküldöttsfgei között lefoly tárgyalások alkalmával jött lét re; tisztelettel megerősítem ön nek, hogy a szövetségi kormán; elhatározta a diplomáciai kap csolatok felvételét a Szovjetünk működés fejlesztéséhez az eu­rópai béke és biztonság érde­kében. / A szövetségi kormány emel­lett abból indul ki, hogy a nor­mális kapcsolatok felvétele és fejlesztése a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió- között elősegíti az egész Né­metországot érintő rendezetlen kérdések megoldását és ezáltal . kormányával és a diplomáciai i képviselők kicserélését rendkí­■ vüli és meghatalmazott nagykö­■ vetek minőségében. A szövetségi kormány annak 1 a meggyőződésnek ad kifejezést,- hogy a most felvett diplomá­- ciai kapcsolatok hozzájárulnak ' a Német Szövetségi Köztársa­ság és a Szovjetunió között i kölcsönös megértés és együtt­hozzajarul a nemet nép fő or­szágos problémájának — a né­met demokratikus állam egysége felújításának megoldásához is. Ez az egyezmény érvénybe lép, mihelyt jóváhagyja a szö­vetségi kabinet és a német szö­vetségi parlament. Miniszterelnök ür, fogadja, kérem, mély tiszteletem kifeje­zését. " K. Adenaum

Next

/
Thumbnails
Contents