Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-17 / 37. szám

2 „in 1955. szeptember 17. VERSENYFELHÍVÁS a mezőgazdasági iskolák tanulóihoz Mi, a komáromi mezőgazdasági műszaki és mesteriskola tanulói versenyre hívjuk ki a mezőgazdasági iskolák tanulóit. A verseny célja: minél több előfizetőt és levelezőt szerezni az Üj Ifjúságnak, A versenyben győztes Iskola tanulói a Mezőgazdasági Megbízotti Hivatal iskolaügyi osztályának vándorzászlaját kapják jutalmul. Ezenkí­vül azokat a tanulókat, vagy tanulócsoportokat, akik a legtöbb előfizetőt szerzik az Üj Ifjúságnak, a szerkesztőség értékes könyvjutalomban részesíti I A versenyt november 1-én értékeljük ki. A versenyhez sok sikert kívánunk! A komáromi mezőgazdasági műszaki és mesteriskola CSISZ-szervezete Orömmd oldjuk meg a nehéz feiada ot Az éjjeli csendet a zászlóalj ügye­letes hangja zavarta meg. Riadó! A néma sátrak mintha megelevenedtek volna, gyorsan öltözködtek a katonák. Húsz peicen belül felsorakozva állt az egész zászlóalj. Subcik tiszt ismer­tette az elkövetiezö gyakorlat célját: átkelés a folyón. Az éj csendjében felzúgtak a mo­torok. felszálltunk az autókra és elin­dultunk teljesíteni a feladatot. A gyakorlat a valóságos harcot megkö­zelítőét) folyt. A hepe-hupás terep próbára tette a gépkocsivezetők tudá­sát és némelyike a hűvös idő ellenére is izzadt a kormánykerék mellett. Járatlan utakon jobbra-bálra dűlve haladtunk a kitűzött cél felé. Ha el­akadtunk, segítettük kitolni a jármű­vet a kátyúból, sárból. Pontosan ér­keztünk az átkelés színhelyére, előt­tünk kígyózott a folyó sebes vize. Két gumicsónak állt rendelkezésünk­re az átkeléshez, ez azonban nem volt elég, hogy feladatunkat a kitű­zött határidőre teljesítsük. Ezért a katonák nagy része a vízbe gázolva, úszv jármű nélkül, kelt át a folyón. A hosszú és nehezen járható útszakasz megnehezítette mű­veletünket, de örömmel teljesítettük feladatunkat, mert úgy gondoltuk, hogy a valóságos harcban még sokkal nehezebb feladatok várnának ránk. MAJERSZKY MÁRTON altiszt Az évzáró közgyűlések megszervezéséről Alapszervezeteink mindig nagy gond­dal készültek az évzáró közgyűlésre. Szinte említeni is felesleges, hogy a jól előkészített évzáró közgyűlés nagy mértékben fellendíti az alapszervezet munkáját. A tagság fellelkesül, ami­kor az elmúlt év eredményeit és a következő év munkatervét hallja. Éppen ezért fontos, hogy jól készít­sük elő az évzáró közgyűlést. Az előkészítés legelső pohtja az, hogy biztosítsuk minden tag jelenlé­tét. Az alapszervezet vezetősége a tagokkal egyetértésbe jóelőre hatá­rozza él, hogy mikor, melyik nap, hány órai kezdettel tartják rfteg az évzáró közgyűlést. Azt is előre be­széljék meg. hogy milyen módott !dl- j szítik ki mbjd a termét és minden lehetőséget használjanak fel a gyűlés ünnepélyésébbé tételére. A fiatalok tanuljanak be rövid színdarabot, sza­valatokat, az ének és tánccsoport is felkészülhet és a gyűlés után lépje­nek fel, hogy szórakoztassák majd a jelenlévőket. A gyűlést, ha színessé tesszük, döntően biztosíthatjuk ezzel minden tag jelenlétét. Persze az év­záró közgyűlést megelőző tagsági gyűlésen — amit okvetlenül meg kell tartanunk — már a vezetőség győzze meg a tagságot a közgyűlés fontos­ságáról' Utána meghívóval, vagy sze­mélyes agitáció útján hívjanak meg minden tagot. Persze lesznek olyan tagok is — ezt a vezetőség már kö­rülbelül tudja, hogy kik azok — akik egyszeri meghívásra nem jelennek meg az évzáró közgyűlésen. Az ilyen tagokkal többször is beszéljen a ve­zetőség, hogy ők is jelen legyenek. Nagyon fontos minden tag jelenlété­nek bebiztosítása, mert így teljes határozatképes a közgyűlés és az el­hangzott beszédek, viták minden ta­got lelkesíthetnek. H'vjuk meg a he­lyi pártszervezet, helyi nemzeti bi­zottság, EFSZ és a tömegszervezetek, képviselőit, is, hogy hozzászólásaikkal segíthessék az alapszervezet ügyét. A közgyűlésen az elnök beszámol az elmúlt évben végzett munkáról, az alapszervezet életének' fontosabb mozzanatairól, kiértékeli a vezetőség működését név szerint, megdicséri a jól dolgozó tagokat és megbírálja azokat, akik a lehetőséghez képest keveset tettek az alapszervezet to­vábbi fellendítéséhez. Az elnöki be­számolónak konkrétnak, tartalmasnak és1 amennyire lehet, rövidnek kell lenni. Az elnök készítse el a beszá­molót, mutassa meg a vezetőség töb­bi tagjainak, hogy a beszámolóból nem maradt-e ki valami fontos dolog. Különösen a tagok termelő munkájá­ra, a politikai iskolázásra, a kúltúr- tevékenységre, beleértve a könyvtár működését is, a tagszerzésre, a sajtó előfizetésre, sportéletre és az EFSZ további megerősítésére térjen ki az elnök figyelme, amikor a beszámolót állítja össze. A beszámolót az emlí­tett főbb pontok szerint állítsa össze és konkrétan számoljon be arról, hogy mit végeztek. Ha úgy érzi, hogy saját maga nem tett eleget a tagság kívánalmainak és az alapszervezet munkájában, akkor nyugodtan mond­ja ézt meg a közgyűlés előtt, tegyen önkritikát. Persze arról is számoljon be, hogy mit kellett volna elvégezni még az év folyamán. A beszámoló összeállításakor — ha ez valamikép­pen nehézségbe ütközik — forduljon segítségért a helyi pártszervezethez, vagy a nemzeti bizottsághoz. Á beszámoló utáni vitában a tagság véleményét, kritikáját vegye komo­lyan a vezetőség és eszerint járjon el a munkájában. Az új vezetőség megválasztásánál pedig arra kell törekedni, hogy a tagság nézete érvényesüljön. A régi elnök és bármelyik tag tehet előzőleg javaslatot, hogy kit válasszanak az alapszervezet vezetőségébe. A javas­latnál mindig tekintetbe keli venni, hogy olyat válasszunk, akinek ideje és : tehetsége van a fiatalok között végzendő munkára.- Há az új vezető­ség választásához .jelölő bizottságot nevezünk ki, akkor is alaposan rágja meg a közgyűlés, hogy ki legyen a vezetőségben. A jelölő bizottság ja­vaslatát, véleményét nem szükséges véglegessé tenni, hanem csak irány­vonalnak használjuk fel. A jelölő bi­zottság javaslata után még a tagok többsége nyilvánítsa véleményét, hogy ki legyen az új vezetőség tagja. És utána szavazással döntsék el a vég­leges eredményt. A régi elnöknek és a vezetőség tagjainak már körülbelül tudni kell, hogy kit javasolnak az új vezetőségbe, mert ismeri a faluban és az alapszervezetben a helyzetet és részben a tagság véleményét is. Ezért akikről gondolják, hogy a vezetőségbe választják, okvetlenül külön hívják meg őket az évzáró közgyűlésre, ne­hogy véletlenül is távol maradjanak, Helytelen, ha valakit távollétében vá­lasztunk a vezetőségbe, vagy ráerő­szakoljuk a funkciót. Az új vezetőség megválasztása után meg kell tárgyalni a jövő évi mun­katervet is. Nem elég az, hogy az új vezetőség — vagy esetleg a régi — csak egy rövid határozati javas­latban foglalják össze a jövő évi munkatervet. Sokkal jobb, ha a tag­sággal közösen beszélik ezt meg, mert a tagok akkor felelősséget éreznek a jövő évi munkatervvel szemben és iparkodnak azt véghezvinni. A tervet a lehetőséghez mérten állítsák össze. Csak olyasmit tervezzenek, amit vég­hez tudnak vinni. Itt újra szem előtt tarthatjuk a mezőgazdaság, jelen esetben az EFSZ további fellendítését, a CSISZ II. kongresszusa határozatai­nak teljesítését, a falu kultúréletének további fellendítését, a sportot, stb. Tennivaló bőven van és ha a tagok­kal együtt határozza el a vezetőség a jövő évi tennivalót, akkor a tenni­valókat el is végzik. Amikor alaposan megvitattuk a jövő évi munkatervet, akkor készítsük el a határozati javas­latot és vegyük bele a tagság kíván­ságát. Ne felejtsük el, hogy a jó munkaterv, munkára ösztönzi a ta­gokat. Itt csak a legfontosabb teendőkről beszéltünk az évzáró közgyűlésekkel kapcsolatban. Általában sokkal több munkába kerül az évzáró közgyűlés megszervezése, mint ahogy itt leírtuk, több tennivaló is van, de mégis jól szervezzük meg, ne féljünk a mun­kától, mert egész évi sikerünket biz­tosíthatjuk vele. BAGOTA ISTVÁN Prágából indulva Pitzenen keresztül jutunk el Chebbe, ebbe a történelmi nevezetességű határvárosba. A követ­kező ■ vasútállomás Schirnding, már Nyiigat-Némelország. Cheb vidéke, vagy mint ahogy a krónikák is írnak róla: Egerland, ezer évvel ezelőtt tel­jesen szláv jellegű volt. A cseh ural­kodók azért telepítettek erre a határ­vidékre németeket, mert Róma és a birodalom támadásaival szemben in­kább bíztak a németek hűségében. A megerősödött feudalizmus idejében a Cheb vidéki nép szabadságszeretete egész egyedülálló autonom polgári kormányt vívott ki magának, amely 1320 óta a cseh királyság fennhatósá­ga alá tartozott. A XIX. században szidó ellenes irányzat hatalmasodott itt el, amely aztán Hitler hatalomra jutásának hatása alatt az 1938-as években a szudétanémet fasiszta párt­ban csúcsosodott ki. Vezérük Mentein volt, henleinistáknak is nevezték őket és főhadiszállásuk éppen Cheb volt. A történelmi események gyors egy­másutánban peregtek, bekövetkezett ami várható volt, amire Csehszlovákia Kommunista Pártja jóelőre figyelmez­tette a dolgozókat, bekövetkezett Mün­chen — a határvidék megszállása — a Protektorátus és a második világhá­ború. A többit már tudjuk. Robogó vonatunk ablakából érdek­lődéssel figyeljük a tájai, miközben emlékezetünkben felfrissítettük kissé a történelmet. Már messziről feltűnnek a chebi vár körvonalai, hatalmas gyár­kémények, egész nagyváros jellegű negyedek bontakoznak ki, minden jel arra mutat, hogy nagy állomásra ér­kezünk. Meglepetésünkre azonban hosszú, alacsony, fabarakszerü vasút­állomás fogad minket. Hát ez volna az ilyen nagy határszéli gyárváros állomása? Egy vasutas aztán készségesen el­mondja, hogy az amerikai bombázók 1945 április 4-én teljesen tönkretették a chebi állomást és környékét. A né­metországi koncentrációs táborokból hazatérő foglyok voltak az elsők, akik hozzáláttak a mentési munkálatokhoz és üzemképessé lették az állomást. Még alig tettük be lábunkat Cheb városába, máris nyomon követnek a múlt emlékei. Közvetlen az állomás mfltett — olvassuk az emléktáblát — a náci németek védtelen cseh vasuta­sokat gyilkoltak te. Ezzel kezdődtek azok a nyugtalanságok, melyeket Hit­ler a cseh és a német lakosság között szított. Romházak mellett haladunk, a vá­rosba igyekszünk. Ha ezek a kövek mesélni tudnának, elmondanák milyen véres utcai harcok folytak itt 1938. szeptember 14-én a város cseh lakos­sága és a henleinistúk között. Már október 3.-án, közvetlenül a müncheni tárgyalások plán, Hitler itt Chebnél lépte át Csehszlovákia határát és a főtéren lázitó beszédet tartott. Igen nagyforgalmú utcán haladunk keresztül Már az állomásnál megfi­gyeltük, hogy a mostani ideiglenes állomásépület, de az épülő állomás kibontakozó épületei is alacsonyabban feküsznek, mint maga a város és hogy az új utcák tulajdonképpen a régi vá­rosi erődítmények mögött épültek. Nagyon érdekesek a házak. A várost múzeumban szinte minden régi ház­nak megtaláljuk a történetét, de majd­nem mindenütt még olvashatók az emléktáblák is. Cliebet kis Nürnberg­CHEB nek is nevezik, mintha valamilyen el­varázsolt városban járnánk. A házte­tők különösen felkeltik figyelmünket, apró ablakok nyílnak a tetőn, több sorban egymás felett. Megtudtuk, hogy ezekben a házakban laktak a gazdag komlótermelök és nehogy el­lopják a komló termésüket, a padlá­son szárílgatták. A házak építésénél adómentességet élveztek az építkezők és ha történetesen a háztulajdonos közben meghalt, az örökösei csak újabb hozzáépítésnél kapta': - adómen­tességet. Ilyen körülmények játszottak közre például a főtéren a „Spalicek" nevű hát építésénél, mert amint meg­figyelhetjük hat részletben készült, hatféle ablakai vannak és kívülről is hat színűre van festve, pedig tulaj­donképpen csak egy Ház. Ez a város legjellegzetesebb épülete. A múzeum­ban volt szerencséin látni, hogy Hit­ler is a Spalicek nevű ház ablakából beszélt a fanatizált nácikhoz. Ezzel a házzal szemben a tér másik végén egy hóhér szobra áll, bárddal a kezé­ben. A szobor 1542-böl származik és az a jelentősége, hogy Cheb városnak önálló joghatalma volt és halálos íté­leteket is hoztak. A szomszédos kar­csú háromemeletes házban hét éven keresztül (1703—10) Brankovics György, szerb bán lakott, aki a török hódoltság alól akarta, felszabadítani hazáját, de mivel a császár megbízha­tatlannak találta, ide száműzte és Brankovics itt írta meg a szerb nép történetét. ’ Valószínűnek tartom, hogy hébe- hóba áljárogatott a szomszédos Fekete medve nevű kocsmába és jó chebi sörrel öblögelte~le torkát. A chebi sör már a XV. században jó hírnévnek örvendett. Csakhogy úgy látom, a Fe­kete medve nevű kocsma nem volt ám valanii akármilyen hely, mert azt olvasom az emléktáblán, hogy a XVlI. században a chebi országgyűlés itt Néhány házzal odébb — hiteles adatok alapján — megölték Wallen­stein Albertet. Ebben az jépületben helyezték el a városi múzeumot. Nyolc évvel ezelőtt jártam utoljára ebben a múzeumban. Annak idején örökmécses égett abban a teremben, ahol Wallen­steint meggyilkolták. Ma, történelmünk marxista magyarázata alapján rendez­ték át a múzeum kiállítási anyagát és a mécses helyén egy 1634-ben írt gúnyirat hiteles fordítását olvassuk, amely teljes mértékben kijejezi a nép félelmét és gyűlöletéi Wallenstein el­len, aki gonoszságban felülmúl la ural­kodó kortársait és még nagyobb sze­rencsétlenségbe döntötte a népet és százereket koldusbotra juttatóit. Cheb város egész fejlődésére rá­nyomta a bélyegét Wallenstein itteni ' uralma. Ki is volt ez á Wallenstein? .4 szörnyű harmincéves háború idején élt és furfangos ügyességgel nagy kar­riert futott be. Háborús kalandor volt, aki áruba bocsátotta a szegény embe­rek életét. A fehérhegyi csata után a győzök oldalán látjuk, majd nagyvál­lalkozó, nagytőkés lesz és fegyvereket gyárt Chebben. » Akkor aztán már a császár is veszélyesnek tartja és ezért meggyilkoltatja. Érdekes volna alaposabban áttanul­mányozni a múzeumban az okiratokat, de már indulunk innen, fel akarunk frissülni a szabad levegőn. Elgondolkodunk Cheb múltján. Az első köztársaság idején negyvenszer lakosa volt, ma pedig tizenhatezer. Háromezer cigány él ebben a város­ban, külön tanácsuk és polgármeste­rük van. Általában nagyon dicsérik a cigányokat. Szorgalmasak, megbecsü­lik a munkát, szorgos tig&nyasszonyok tisztán, csinosan felöltözve járnak a városban, hófehér gyerekkocsikban ápolt cigánygyerekek szunnyadnak. Az, aki nem isméri a tegnapot, ne at érti meg a mai kort. és aki. megbe­csüli, -.tisztában van azzal, hogy még nagyon sokat kell tenni, hogy a fövő még. szebb. tegyen­Megőrizzük a-máit 'emlékeit, melyek ihíHzonyiijáftr-a :történelmi igazságot: és‘a sötét idők - emlékéből erőt merU tünk a szocialista társadalom felépí­téséhez. Cheb' is épül. Mennyivel más. mint amikor nyolc évvel ezelőtt itt jártam. Akkor csupa idegen . járta az utcákat, mindenki csak körülnézett és érdeklő­dött. Egy perc alatt húszán is meg­kérdezték, merre van az állomás, vagy a posta. Ma már Chebben sokezer ember boldog otthonra talált. Cheb mar nem a ke'undorok városa, békés szorgal­mas emberek lakják. A házakat javít­ják, mindenfelé építkeznek. A városban újból jel lendül az ipar. Sok fiatal dol­gozik az „ESKA" kerékpár-üzemben és a CREMONA hangszer-üzemben. Innen szállítják külföldre a legexoli- kusabb hangszereket Kínába, Indiába és a világ különböző sarkába. Elektro- fon. azaz villanyhangszereket is ké­szítenek itt legújabban. Világhírűek az itt készített kaolin építkezési kellékek. Munka van itt' bőven — mondja Kiss József, ifjúmunkás, akivel a Bé­ke-parkban elbeszélgettem. Békéscsa- i bárói került ide,, szülei átvettek itt tartotta összejöveteleit és olyan ko­moly határozatok estek itt, például 1721 -ben, hogy a Cheb vidéket a cseh királysághoz csatolják és elismerik a cseh királyságban uralkodó törvénye­ket. Henlein is a Fekete medve < nevű fogadóban tartotta meg a fasiszta né­met ház gyűléseit, ügylátszik ott jő sört mérlek. egy szép kertészetet. Sokkal többet termelhetnének, mert a föld jó, csak a családjával együtt nem győzi meg­művelni. Sok-sok segítő kéz kellene ide, mert van itt munka, lakás is elég, csak fiatal munkáskezekre van szük­ség, akik lelkesedéssel csatlakoznának azokhoz, alflk szorgalmas munkával építik szocialista hazánk határvidékét. MICHAL MARTA

Next

/
Thumbnails
Contents