Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-10 / 36. szám

1955. szeptember 10. 3 A Moszkvában rendezett „A népi demokratikus Csehszlovákia tíz éve” kiál­lításon Kratina Amosi bányatechnikus megismerteti a látogatókkal az új csehszlovák fúrószerkezetet. Teljesítik vállalásukat A szobránci szénkutató-üzem dolgozói a bányász-napra azt a kötele­zettséget vállalták, hogy tervén felül 1.600 méter fúrást végeznek el. A vállalás teljesítésében a legszebb eredményeket a BS 510 jelzésű fúróbe­rendezéssel érték el, amelyet Ovada Mihály vezetett. Ez a munkacsoport vállalta, hogy terven felül 100 m-es fúrást végez el és a tervet 120—130 %-ra teljesíti. A vállalást teljesítették, sőt túlteljesítették, amennyiben au­gusztus 31-ig terven felül 130 m-es fúrást végeztek. KM 510-es fúróberen­dezéssel, Pápáé János vezető 158 %-ra teljesítette a havi tervet és 50 m-el fúrt többet. Szép eredményeket ért el Juhász György munkacsoportja is a KAM 300-as fúróberendezéssel, amellyel kemény kőzetben 505 m-t fúrtak. Ezzel a fúróberendezéssel még ilyen eredményt nem értek el. A szobránci sz.'nkutató-üzem dolgozói azért érnek el ilyen szép eredményeket, mert a ciklusos grafikon szerint dolgoznak és munkaidejüket alaposan kihasznál­ják. 215000 Kcs-t takarítottak meg Elérkezett a nap, amikor a bányászok legnagyobb ünnepüket, a bányásznapot ünnepelték. A hodoníni szénkutatők a jól végzett munka után érzett örömmel ünnepelték a bányásznapot. Tervezett feladataikat 18 százalékkal teljesítették túl és megtakarítottak 215 000 koronát. Eze­ket a szép eredményeket a szocialista munkaverseny jó szervezésének köszönhetik. A gyorsfúró készülékkel dolgozó P. DobeS munkacsoportja rekordteljesítményt ért el. 334 méter mélységbe fúrt. Behozzuk a lemaradást Bányászaink már régen készülődlek a bányásznapra. Legnagyobb ünnepü­ket bányászhoz méltóan, munkasike­rekkel fogadták. Hogy az eddig elért eredményeket még jobban fokozzák, a bányásznap tiszteletére szocialista munkaversenyeket szerveztek, kötele­zettségeket vállaltak, melyek nem maradtak csak papíron, de azokat tel­jesítik is. így várták a bányásznapot Luclabányáh is. A telep július havi tervét 100 százalékon alul teljesítet­te. A bányászok ezt nem hagyták any- nyiban. Szégyennek érezték volna, ha legnagyobb ünnepük, a bányásznap al­kalmával adósai maradnának az ál­lamnak. Hogy a bányásznapig behozzák a lemaradást, kötelezettséget vállaltak, hogy a bányafelszerelések és a mun­kaidő alapos kihasználásával a lema­radást behozzák. — Fáradozásunk nem volt hiábavaló — mondja az üzem főmérnöke. Már eddig is sokat behoztunk, és meg van minden lehetőség, hogy rövidesen 100 százalékig pótoljuk a lemaradást. A szocialista munkaversenyben legjobb eredményt elérő bányászokat kitünte­tésre, és jutalomra javasoltuk. Ezek közé tartozik Idcsan József, Lindvai Viktor, Bodnár János és Gelner Já­nos. Több mint hatvan évig a bányában Fritsch Eduard még nem volt egé­szen tizennégy éves, mikor először ment le a föld mélyébe dolgozni. Az Üsti nad Labem melletti trmíci bá­nyák Gustáv-telepén kezdett dolgoz­ni. Ezen nincs semmi csodálatos. Hisz száz meg száz fiatal gyerek volt rá­kényszerítve a múltban, hogy kora gyermekkorától dolgozzon. Más cso­dálni való van ezen. Mégpedig az, hogy Fritsch Eduard már rég elmúlt het­ven éves, és még mindig a Gustáv- telep „Május 5." részlegén dolgozik. Emlékszik azokra az időkre, amikor tizenkét órát, vagy még többet is dolgoztak egyfolytában a föld alatt. Ismeri az egész bányát, emlékszik az észak-csehországi bányászok harcaira, melyet a múlt század végén vívtak a kenyérért és munkáért. ÍV nincsen a? a bányászmunka, amit ne ismerne. Több mint hatvan éve dolgozik Fritsch bácsi ebben a bányában és ez példás munkaszeretetei fejez ki a bányász­szakma iránt. Épp ezért javasolták öt is a bánya munkásai kitüntetésre a bányásznap alkalmával. Fritsch bácsi most a karbantartó szakaszban dolgozik és az új fürdők építését készíti elő. Majd ha az elké­szül, és szaktársai már az új fürdők­ben mossák le magukról a bánya po­rát, megy csak a jól megszolgált pi­henőre. Fiatal bányászok között Meglőttem! Hányadik vagyok? Ezek­től a hangoktól zengett vasárnap este és még hétfőn reggel is a rozsmjól bányász munkaerők szakintézetének folyosója. A másodéves hallgatók jöt­tek öt hét szünet után újra az inté­zet falai közé, hogy folytassák tanul­mányaikat, A tanulók szívét öröm töltötte el, amikor újra átlépték az intézet küszöbét. Az iskola második otthonukká vált. „Otthonról, hazajöt­tünk", mondja Bencsík Józsi, az egyik tanuló. Öröm nézni ezeket a fiatal bányá­szokat. A nyári szünet alatt egészsé­ges, barnaszínűre festette őket a nyá­ri nap. Szemükben csillog a lelkese­dés és a munka utáni vágy. Agyukban még ott rajzanak a nyári szünidő em­lékei, de már a munkára gondolnak, arra, hogy ki lesz első a munkában es a tanulásban. A tanítók, nevelök és mesterek szin­tén örültek a viszontlátásnak, hisz ők is megkedvelték ezeket a vidám fiatal fiúkat, a szünidő alatt nekik is hiány­zott a vígan csevegő, vagy néha bosszús fiatalok hada. Az intézet igazgatójának második helyettese Ugorcsák elvtárs kissé- szo­rongva várta ezt a napot. Attól tar­tott, hogy némelyik tanuló nem _ jön meg időben. Szorongása hiábavalónak bizonyult. Amikor meglátogattam az intézetben jókedvvel újságolta, hogy minden tanuló a rendes időre érkezett meg. Megérkezés után a fiúk nem ültek tétlenül. Rendbehozták a szobákat, el­rakták holmijukat és rövidesen már a bányában hangzott víg köszöntésük: jó szerencsét! Megjöttek a fiúk, újsá­golták a munkások egymásnak, most már biztosan behozzuk a lemaradást — tette hozzá egy másik bányász. Volt is mit behozni. A telep az utób­bi időben csak 70—80 százalékra tel­jesítette a tervet. Az idősebb bányászok nem csalód­tak jövendő utódaikban. Ez megmu­tatkozott mindjárt az első héten. Ha­bár a tanulók a nyári szünet alatt el is szoktak a kemény bányász munká­tól (némelyiknek az első nap feltörte a fúró a tenyerét). Jó munkájuk még­is meglátszott a terv teljesítésén. A telep a tanulók segítségével 99.8 %-ra teljesítette a tervet. Péntekig vígan ment a munka a bányában. A szombati nap egy kis változatosságot hozott. A tanulók cséplési és hordási brigádra mentek a rozsnyói EFSZ földjeire. Ott is megállták a helyüket, vidám nótaszó­val dolgoztak. Munka közben verseny fejlődött, ki az egyes csopor.tok között, hogy melyik csoport rakja meg gyor­sabban a kocsit és melyik fordul több­ször. Senki sem akart elmaradni a másik mögött. Fűtötte őket a verseny láza. Versengés közben gyorsan re­pült az idő. Délután két óra jelé járt az idő, amikor befejezték a munkát é$ kiértékelték a munkaversenyt. Ne­héz volt meghatározni, hogy melyik csoport dolgozott jobban. A jó cso­portok közé tartozott Bencsík csoport­ja is. Bencsík alacsony, barna fiú. Meg­állja helyét a tanulásban, a munkában egyaránt. Neki mindegy, hogy milyen munkát kap, fúrást, ácsolást, vagy csilletolást. Mind elvégzi becsülettel. Jó munkájának és magaviseletének bi­zonyítéka, hogy őt választották meg a magyar tanulók csoportvezetőjéül. Sokáig beszélgettünk a fiúkkal. Be­szélgetésünket hívó szó zavarta meg. — Brazil, gyere ide, — hangzott a folyosó végéről Kíváncsian néztem a körülöttem átló fiúkra, ugyan melyik is az a Brazil. Tekintetem Botosra esett, egy jóképű cigányjiúra. Barna szemei értelmesen ragyogtak arcában. Ö az, őt hívjuk Brazilnak — mondták a fiúk. Botos szívesen elmesélte, ho­gyan ragadt rá a Brazil elnevezés. — A spariakiádon vallunk — kezdi elbeszélését Botos. Egyszer észre­vettem, hogy a gye'ekek kíváncsian nézegetnek rám. Gondoltam megtre- falom őket. Cigányul kezdtem beszélni majd magyarul. Ekkor már többen álltak körülöttem. „Ez Brazil" — mondogatták. Aztán hallva, hogy ma­gyarul is beszélek, hozzátették, hogy angolul is tud. Amikor aztán láttam, hogy komolyan brazilnak gondolnak, már kezdtem kimagyarázkodni, de már késő vol(. Még újságíró is jött hozzánk, hogy beszéljek a brazilok életéröl. Ezóta hívnak magunk közt Brazilnak a fiúk A körülöttünk állók ajkán mosoly futott keresztül és már beszélnek is mind, emlegetik a prágai élményeket. Vasárnap CSISZ gyűlés volt. az in­tézetben. >'A főpont a bányász-nap megünneplésének előkészítése volt. Nagy ünnep ez az intézet hallgatói számára. Akkor veszik majd jel elő­ször a fekete bányász egyenruhát, s ezt illik jó munkával köszöntéül. Bi­zottságot választottak, mely állandó összeköttetésben lesz az üzemmel és megbeszéli a teendőket az üzem veze­tőségével. Különben is nagy feladat áll most a fiúk előtt, méltóan fogadni az elsősöket. Közösen megbeszélték mivel köszöntsék a bányász-napot. Sokféle ajánlat hangzott el, míg el­döntötték, hogy milyen kötelezettséget vállaljanak. A bányász-nap tiszteleté­re vállalták, hogy az elsősök megér­keztéig alaposan rendbeszedik az in­tézet épületét, kitisztítják a bányate­lepet, kaviccsal hintik be azokat a bányafolyosókat, melyek kissé sárosak, hogy az újoncok jól érezzék magukat lent a föld mélyén is. Legértékesebb vállalásuk az volt, hogy december 10-ig teljesítik évi tervüket. Fiatalos munkakedvük és lelkese­désük záloga annak, hogy vállalásuk nem marad papíron, de azt teljesíteni is fogják. VARGA ERNŐ CSISZ-tagok, fiúk, lányok! Az állattenyésztési termelés növelésével és az állami gazda­ságok munkájának megjavításával teremtsük meg az előfelté­teleket a jövendő ötéves terv feladatainak teljesítéséhez. 1Q(-c augusztus 31-én és szeptember 1. tartotta Prágában Csehszlovákia 1303 Kommunista Pártjának Központi Bizottsága teljes ülését. Az ülés meghallgatta és megtárgyalta Vratlslav Krutina elvtárs beszámolóját az állattenyésztési termelés továbbfejlesztéséről és az állami gazdaságok fel­adatairól a mezőgazdasági termelés növelésében. A vitában 26 elvtárs szó­lalt fel. Az ülésen Viliam Siróky elvtárs mondott záróbeszédet. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága egyhangúlag jó­váhagyta a beszámolót és határozatot fogadott el. A CSKP Központi Bizottságának il­lése megállapította, mennyiben telje­sítjük a X. kongresszus határozatát, értékelte az elért eredményeket és megjelölte a hiányoságok kiküszöbö­lésének útját. Örvendetes tény, hogy az ipari termelés féléves tervét brut­tó értékben 103,1 százalékban telje­sítettük. A közszükségleti cikkek ter­melésének tervét ugyancsak túltelje­sítettük. Részleges eredményeket ér­tünk el a mezőgazdasági termelés fej­lesztése terén is. Megnövekedett a megművelt földterület. Tovább gyara­podott a mezőgazdaság gépállománya és állandóan növekedik a mezőgazda­ságba jelentkező szakemberek száma. Az idei aratás és a termés betakarí­tása azt mutatja, hogy a gabonater­més ngyobb lesz mint tavaly volt. Az állattenyésztési termelés terén Is tapasztalhatók egyes jó eredmé­nyek. A szarvasmarha állomány tervét 1955. első félévében 100,8 százalékra, a sertésállomány tervét 113,3 száza­lékra teljesítettük. Növekedett, a sza­porulat a szarvasmarháknál és serté­seknél egyaránt és több állatot sike­rült elválasztani is> 1954 azonos idő­szakához képest a tehenek tejhozama 9 százalékkal nőtt. A CSKP Központi Bizottságának teljes ülése mindazon által megálla­pítja, hogy nem értünk el lényeges javulást a mezőgazdasági lermelés va­lamennyi szakaszán, nevezetesen az állattenyésztési termelésben. Az állat- tenyésztési termelés jelenlegi szín­vonala mindenek előtt a hasznosságot tekintve még mindig komolyan fékezi azt a törekvésünket, hogy kielégítsük a lakosság szükségleteit húsban, tej­ben és tojásban, megszilárdítsuk és tovább fejlesszük az EFSZ-einket és megja ítsuk az állami gazdaságok munkáját. A CSKP Központi Bizottságának teljes ülése határozatot hozott és megmutatta az utat ezen hiányossá­gok leküzdésére. Konkrét feladatokat tűzött elénk, mely feladatok teljesí­tése a lakosság eyyre javuló ellátásá­nak előfeltétele. „A CSKP KB teljes ülése úgy véli, hogy a lakosság egyre növekvő szükségleteinek biztosítására 1960-ig Csehszlovákiában minden száz hektár mezőgazdasági termőterület­ről évente átlag 63.600 liter tej, 5590 kg vágómarha és borjú és 11350 kg vágósertés termelését kell biztosítani. Ezen feladatok teljesítésében je­lentős rész hárul az EFSZ-berv és állami gazdaságokban dolgozó fiata­lokra. Ezen a munkahelyeken a CSISZ- szervezétek vezetőségeinek sokkal ko­molyabban kell foglalkoznak a ter­melési kérdésekkel mint azt eddig tették. A CSISZ vezetőségeinek szo­ros kapcsolatot kell fenntartani az EFSZ és állami gazdaság vezetőségé­vel. Ez a kapcsolat mindmáig a leg­több helyen igen laza, ebből azután az következik, hogy a szervezet ve­zetősége nem tudja kellően tájékoz­tatni a fiatalokat a gazdaság előtt ál­ló legfőbb feladatokról. A CSISZ-szer* vezet vezetőinek nem szabad arra várniok, hogy a gazdaság vagy EFSZ vezetősége „majd hív, ha valamit a- karnak tőlünk”, nekik kell elmenni a gazdaság vezetői után, mire van szükségük, melyik szakaszon rtiaradt el a munka, hol segítsen a CSISZ. Ha ilyen formában keresik a kapcsolatot a gazdaságok vezetőivel, biztos sehol sem utasítják el őket. A CSISZ-szervezet vezetőinek egyik legfontosabb feladata megmagyarázni a fiataloknak, hogy hazánk dolgozói ellátásának javulása lényegesen függ az állatgondozók munkájától. Minden- kinek tudnia kell, hogy több húst, zsírt, tojást és tejet csak úgy tudunk adni dolgozóink asztalára,, ha többet termelünk. Ebből a termelésből első­sorban nekünk fiataloknak kell kiven­ni a részünket. Figyelembe kel] venni, hogy arány­lag kevés a fiatal állatgondozó. Az ÉFSZ-ek és állami gazdaságok CS1SZ- szervezeteinek feladata ezen a vonalon változást elérni. Meg kell nyerni ,a legjobb CSISZ-tagokat az állattenyész­tésbe. Ahol kedvezőek a helyi körül­mények — főleg az állami gazdasá­gokban — ifjúsági munkacsoportokat kell alakítani az állattenyésztésben és versenyt indítani á magasabb tej- hozamért és súlygyarapodásért. El kell érni, hogy a fiatalok lelkes terjesztői legyenek a haladó új munkamódsze­reknek, melyek segítségével sikerül majd lényegesen emelni a termelést, biztosítani dolqözőink életszínvonalá­nak állandó' emelkedését Ne késlekedjünk hát egy percet sem, váltsuk valóra a határozatot. Már több mint fél éve, hogy a határszél Bonenov nevű falujába brigádo- sok érkeztek Szlovákiából, a rimaszombati és hnústyai járásból. Azóta Bo- nenovban egészen megváltozott az élet. Az elhagyott falu, ahol csak né­hány család lakott, hangos a brigádosok nevetésétől, dalától. A leányok legtöbbje azelőtt az _ utekácsi üveggyárban dolgozott, de gyorsan megked­velte a mezei munkát. Most a télire való takarmányt készítik. Ebédszü­netben, amint azt képünk is mutatja, a silózó csoport nem szomorkodik. Ledolgoztunk 3000 brigádórát Brigádunknak negyvennyolc tagja van és ezekben a forró napokban még- gis úgy érezzük, hogy kevesen va­gyunk. Minden dolgos kézre szükség van, hogy időben a lehető legkisebb szemveszteséggel betakarítsuk a ter­mést. A négy önkötözőgép, melyeket Herbánsky, Vadovic, Sebő, Linninger elvtársak vezetnek reggeltől késő es­tig dolgozik. Gondoskodunk róla, hogy az államnak jól kitisztított, száraz ga­bonát adjunk Két éjjeli csoportunk van, az egyik három, a másik két fő­ből áll. Ezek éjjel tisztítják és szá­rítják a gabonát, este héttől reggel hétig dolgoznak. Ezenkívül van egy tizenöt tagból ál­ló munkacsoportunk, amely a roham­munkákat végzi. Ez a csoport mindig készen áll arra, hogy munkaidő után, vagy esetleg éjjel is bármiféle mun­kát elvégezzen. Ha látják, hogy ked­vezőtlen időjárás jön, éjjel is csépel­nek, vagy hordják össze a gabonát és minden munkát jókedvvel végeznek. A brigád már eddig több mint három­ezer órát dolgozott le a nyolcórás munkaidőn kívül. Ha brigádunkban olyan élénk kultúr és szervezeti élet I volna, amilyen jól dolgoznak a í*úk ’ munkahelyeiken, akkor a járási ver­senyben még jobb elhelyezést érnénk el. Reméljük, nemsokára ez is meg­lesz. SZÖRÄD ANTON Bor u Tachová Sílózunk - vígan telnek a napok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents