Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-03 / 35. szám

1955. szeptember 3. 9 Hagyományos néger tánc: „Szellem- idézés” L elkes közönséget találtak a „Teatro Popular do Brasil“ művészei a nyolcezer emberben, amely mitsem törődve a zuhogó esővel, ott szorongott a prágai Téli Stadionban, augusztus 19.-én. A Teatro Popular do Brasil nagy sikereket aratott a varsói VIT-en. Varsóból egyenesen Csehszlovákiába jött. és Prágában volt az első fellé­pése. Már az első előadáson meggyő­ződtek brazíliai vendégeink arról, hogy az itteni közönség szeretettel vá . énekeiket és táncaikat. A brazil népművészet csaknem ki­zárólag a színes lakosság született művészi adottságából alakult ki. Egyik forgása az afrikai négerek mű­vészete, amelyet afrikai őseiktől örö­költek, akiket mint rabszolgákat hur­coltak a dél-amerikai ültetvényekre. Ezek a régi afrikai néphagyományok később összeforrtak azokkal a népi táncokkal, melyeket a brazil városok lakói, a kikötomunkások, az ültetvé­nyek dolgozói táncoljak a karneválo­kon és más nép» ünnepségeken. A brazil népművészet harcias mű­vészet. Kifejezésre'juttatja a szabad- ságszeretetet, az emberek közötti szere- tetöt, az élniakarást. A legyőzhetetlen élniakarás hangjai csengviek csakúgy a rabszolgák táncaiban, mint az új táncokban és dalokban, melyek szün­telenül újakkal gazdagodnak a népi mulatságokon. A brazil népművészet élő művé­szet. Ma is táncolják a régi néger táncokat, ma is élnek a régi pogány szertartások, melyek már a katolikus szentek imádásával keverednek. A bra­zil nép minden évben megtartja ha­gyományos karneválját, amelyre a népi költők és zeneszerzők számos új A brazil népi együttes éneket és táncot készítenek. A Teatro Popular ezekből a hagyományokból merít. A népi táncok és hagyományok művészi feldolgozása az együttes alapelve. A Teatro Popular do Brasil néhány évvel ezelőtt létesült Solano Trindade elismert néger költő kezdeményezese- re, Rio de Janeiroban. Az együttes műkedvelő, egyike azoknak az együtteseknek, - melyek a né táncokkál és szokásokkal foglal­koznak és azokat nemcsak megőrizni, hanem továbbfejleszteni is akarják. Prágában, az együttes első _ cseh­szlovákiai fellépésén Fryd elvtárs. a Csehszlovák írószövetség tagja, me­leg szavakkal üdvözölte az együttest. Solano Trindade, az együttes műve­szi vezetője megköszönte társai neve- ben a fogadtatást és az együttes tag­jai „hurráival üdvözölték a közön­séget. Már az első tánc teljesen szokatlan légkörbe vitt bennünket. A „Szent János, éjszakájáét, annak misztikus táncait elevenítette meg. Felejthetet­len élménnyé vált a nyolcezer néző számára a „Batuque“ című eredeti afrikai tánc. A színpadon egy magas, karcsú,a csupa izom fiatal néger ifjú jelent meg, aki a három tam-tam rit­mikus ütemeire dinamikus, tempera­mentumos táncba kezdett, amely szug- gesztív hatásával teljesen lenyűgözte a közönséget. A fiatal néger arányos testén ki lehetett venni az izmok já­tékát, egész öltözéke ugyanis egy ágyékkötő és egy fejkendő volt, e két „ruhadarabon“ kívül gyöngyök és más díszek ékesítették a nyakát, övét és csuklóit. Annak a szimpatikus fiatal énekes- nekí aki a George Amado versére szerzett dalban egy fiatal tengerész tragikus sorsát énekelte meg, ugyan­csak ismételnie kellett. Minden követ­kező szám újabb meglepetést tartoga­tott o közönség számára. Felváltva elevenedtek meg előttünk a régi néger szokások és a mai ifjú­ság táncai. így például a. „Maraca- tu“, amely egy régi néger' „király“ koronázását és annak szertartásait varázsolta szemünk elé. A brazíliai latifundiumok tulajdonosai, a rabszol­gatartók, ezeket az ünneoélveket na­gyon támogatták, mivel az úgyneve­zett „király“, aki az urak bizalmasa volt, meggyöngítette a négerek fel­szabadító mozgalmát és lehetetlenné tette a rabszolgák szökését. Az új táncok közül legnagyobb si­kere talán a „Frévo“ című Pernam- buf-a-i népi táncnak volt, amit egy fehérruhás, derekán festőién megkö­tött piros selyemővve! és piros nap­ernyővel egy fiatal néger ifjú tán­colt. Ugyancsak nagy tapssal jutalmazta a közönség a „Calu“ című dalt, amelyben egy fiatal leány kéri kedve­sét, Calut, hogy ne hagyja már any- nyit szenvedni, hanem jöjjön el hoz­zá. Az előadás befejeztével, vége-hossza nem volt a tapsnak. Brazíliai vendé­geink kapott virágaikat a közönség közé szórták ,s arcukon az őszinte öröm kifejezése ragyogott. Az a nyolcezer néző, aki őket látta, örökre a szívébe zárta ennek a tem­peramentumos együttesnek a tagjait, akik mint a brazil nép követjei jöttek el hozzánk, hogy táncaikkal és dalaik­kal megmutassák nekünk: „Mi is har­colunk a boldogabb jövőért, mi is szabadon akarunk élni“. KEREKES GYÖRGY Prága Batuque A SAJTŐHŐNAP ELŐTT Melyik fiatat vitatkozna azon, hogy fontos-e újságot olvasni? Erre nyu­godtan mondhatjuk, hogjp egy fiatal, sem, hiszen mindenki tudja, hogy az újság elválaszthatatlanul hozzátarto­zik az ember életéhez, nem lehet nél­külözni. A fiatalok között alig van egy-kettö, aki ne olvasna újságot, folyóiratot. Hogy milyen rendszeresen olvasnak, arról már inkább lehetne beszélni. Pedig a rendszeres újságol­vasásnak nagy jelentősége van, mert általa több ismeretre teszünk szert, az újság állandóan összeköt a nagy­világgal, ha rendszeresen olvassuk, szinte benne élünk az eseményekben. A tudomány, művészet új eredmé­nyeiről, szépségeiről is gyorsan érte­sülhetünk, ha újságot olvasunk. Ai ifjúsági sajtóhónap, amely szeptem­berben lesz, szintén azt a célt szol­gálja, hogy minden fiatal rendszere­sen olvasson újságot, hogy előfizessen az ifjúsági lapokra. Az alapszervezetek, járási bizottsá­gok, a sajtóhónap alatt — és utána is — ismertessék meg minden fiatal­lal a sajtó jelentőségét. Az aia pszer­vezetek vezetőségei úgyis tudják, hogy a faluban, vagy az üzemben melyik fiatal olvassa rendszeresen és fizet eiö az ifjúsági sajtóra. Olyan fiatalok, akik már hamarabb felismerték az újságolvasás jelentőségét, nyerjék meg azokat a fiatalokat az új­ságolvasásra, akik még nem ol­vasnak rendszeresen újságot. A rendszeres újságolvasás azt jelen­ti, hogy naponta olvassunk, mert csak így válik érdekessé számunkra a sajtótermék. Ha naponta ak«runk új­ságot olvasni, természetesen az a leg­célszerűbb eljárás, ha előfizetünk a sajtótermékre. Az újság csak pár fil­lérbe kerü! és hosszú ideig tanulha­tunk, művelődhetünk belőle. Az augusztusi tagsági gyűléseken, ha még nem foglalkoztunk a sajtó­hónappal, akkor a szeptemberi tag­sági gyűlést a hónap legelején tartsuk meg. A gyűlésen a vezetőség ismer­tesse a tagsággal a sajtóhónap jelen­tőségét és az alapszervezetre háruló feladatokat, amit ezzel kapcsolatban el kell végezni. A sajlófeleiős, de egy fiatal sem elégedhet meg azzal, hogy egy nagyobb faluban, csak pár fiatal fizet elő az ifjúsági sajtóra. A sajtó­felelős a tagsági gyűlésen felolvassa azok neveit, akiknek már jár valami­lyen újság. A tagsági gyűlés dicsérje meg az újságelőfizetőket. A gyűlésen azok neveit is hozzuk nyilvánosságra, akik még nem fizetnek elő az ifjúsági sajtóra. Lehetőleg mindjárt a gyűlésen szervezzük be őket az új előfizetők közé. A nyilvánosság előtt a fiata*ok többsége nem fog meghátrálni és megrendelik a nekik tetsző újságot. Persze, nem minden fiatal vesz részt a tagsági gyűlésen és a szervezeten kívülálló fiatalokkal is törődni kell: A gyűlés után az erre a célra kijelölt fiatalok beszéljenek velük, nyerjék meg őket az újságelőfizetők táborába. Ha helyesnek tartja a tagság többségé, akkor az otthonukban is meglátogat­hatják egymást a fiatalok, jobban mondva agiíkettősöket alakítanak, akik házröl-házra járnak újságelőfi­zetőket toborozni. De ha csak pár fia­talt kell megnyernünk, akkor nem szükséges agitkettőst alakítani, mert valahol az otthonán kívül is beszél­hetünk a fiatallal — amit gyakran többször is meg kell tenni — és meg­győzhetjük az újságelőfizetés fontos­ságáról. A kerületi és járási bizottságok pe­dig segítsék az alapszervezeteket a sajtóterjesztés nagy munkájában. A soniorjai járásban is több fiatal lenne újságelőfizető, ha a járási bizottság és a járási titkárok többet segíttnér nek ezen a téren az alapszervezetek­nek. A járási és kerületi bizottságok a helyi viszonyokat tekintetbe véve, ötletekkel, tanáccsal lássák el az alapszervezeteket a sajtókampány szervezésénél. Különösen azokra a fa­lusi alapszervezetekre helyezzenek nagy súlyt, ahol kevés újságelöfizető van. Arra is ügyelni kell, hogy ne egyszerre csinálják a sajtókampányt a járás minden falujában, mert így kevés segítséget tud adni az alapszer­vezeteknek a járási bizottság. Egy hó­nap elég hosszú idő, használjuk ki ezt tervszerűen. Egy napon csak pár faluban szervezzük a kampányt és a járási bizottságból valaki okvetlen menjen ki oda. Egy-két faluban sok­kal jobban tudunk szervezni, ínint egyszerre a járás minden falujában, tehát apródonként, ha lassabban is, de mégis nagyobb eredményt érünk el. Szervezzük meg az egyes alapszer­vezetek versenyét az előfizetők gyűj­tése terén. Az alapszervezetből valaki, — le­hetőleg a sajtófelelős — legyen állan­dó kapcsolatban a postai újságszolgá­lattal. így az alapszervezetnek állan­dóan tudomása lesz arról, hány hiú­sági lap jár a faluba és kik az elő­fizetők. Továbbá azt is elérhetjük, hogy az előfizetők időben kapják kéz­hez az újságokat. Az előfizetők név­sorát állandóan ellenőrizzük és töre­kedjünk arra, hogy a névsor teljes legyen, ne morzsolódjon ie az előfi­zetők száma. Nem szabad megfeled­kezni arról, hogy a sajtóterjesztés nemcsak a sajtóhónapban feladatunk, hanem a CSISZ állandó feladatai kö­zé tartozik. Szeptemberben, a sajtó­hónapban viszont a főfeladatunk a sajtóterjesztés: Az újság tanít, szórakoztat; ezért olvassuk és terjesszük. (23) Ezt minden kufi/atenyészetben így csinálják, a főhadnagy úr csak nézne, kpgy milyen csalásokat csinál­na''.> ezekkel a pedigrékkel a nagy kutyatelepe­ken Olyan kutya, amelyik elmondhatná magá­ról, hogy: „En egy fajtiszta dög vagyok", iga­zán nagyon kevés van. Vagy az anyja aúia magát össze valami szörnyeteggel, vagy a nagymamája, vagy pedig több apia volt neki, és mindegyiktől örökölt valamit. Az egyiktől a fülét, a másiktól a farkát, megint egy má­siktól a pofaszőrét, a harmadiktól az orrát, a negyediktől a csámpás lábát, ' az ötödiktől a nagyságát, és ha volt neki ilyen apia egy tucat, akkor a főhadnagy úr elképzelheti, hogy egy ilyen kutya hogy néz ki. En egyszer vet­tem egy ilyen kutyát, Balabánnak hívták, ez olyan randa volt a sok apia után, hogy az összes kutyák elkerülték, és én szánalomból vettem meg, hogy olyan elhagyatdtt. Aztán mindig otthon ült a sarokban és nagyon szo­morú volt, úgyhogy el kelletett adiam őt, mint szálkásszőrű pincsét. A legtöbbet kínlódtam, amíg átfestettem, hogy olyan fröcskölt szürke színe legyen. Aztán egészen Morvába lekerült a gazdájával, és azóta nem láttam ötét. A főhadnagyot kezdte nagyon érdekelni ez a kutyászati előadás, s így Sveik zavartalanul folytathatta: — A kutyák nem tudják saját maguk fes­teni a hajukat, mint a hölgyek, erről mindig annak keli gondoskodni, aki el akarja adni őket. Amikor a kutya olyan öreg, hogy egé­szen ősz, és mint egyéves kölyköt- tetszik akarni eladni, sőt ha egy ilyen nagyapát ki- lenchónaposnak tetszik mondani, akkor tessék durranóezüstöt vásárolni, vízben feloladni és fékeiére festeni vele, hogy úgy nézzen ki, mint­ha új volna. Hogy megerősödjön, tessék arzé- nikummal tömni, mint egy lovat, és a fogát tessék smirglipapirral dörzsölni, olyannal, ami­lyennek a rozsdás késeket pucolják, Es mielőtt el tetszik vinni őt eladásra valami vevőnek, tessék neki szilvóriumot tölteni a , pofájába, hogy a kutya berúgjon egy kicsit, és mindjárt eleven és fürge Jesz tőle, vidáman ugat és mindenkivel barátkozik, mint egy részeg városi tanácsnok. De a legfőbb, óberlajtnan úr kérem, ez: beszélni kell az emberekbe, óberlajtnant úr, olyan sokáig kell beszélni a hasukba ne­kik, hogy a vevő egészen lüké legyen tőle. Ha valaki egy rotiert akar vásárolni a főhad­nagy úrtól, és a főhadnagy úrnak nincs otthon csak valami vadászkutyája, akkor a főhadnagy úrnak tudni kell rábeszélni azt az embert, hogy a ratler helyett azt a vadászkutyát vigye magával, és ha véletlenül csak egy ratler van otthon és valaki egy harapós német dog­got jön venni házőrzőnek, akkor a főhadnagy úrnak úgy meg kell öt kavarni, hogy a zse­bében vigye el azt a törpe rattert a dog helyett. Mikor én egyszer régen állatkereske­déssel foglalkoztam, eljött hozzám egy hölgy, hogy a papagája kirepült a kertbe és valami fiúcskák éppen indiánosdit játszottak a villa előtt, és megfogták a papagájt és az összes tolláit kitépdesték a farkából, és feldíszítették vele magukat, mint a rendörök.* Es a papagáj ettől a szégyentől, hogy farok nélkül maradt, egészen megbetegedett és az állatorvos valami porokkal betette neki az ajót. Szóval azt mond­ja, venni akar most egy papagájt, de egy rendeset, nem egy olyan gorombát, aki csak káromkodni tud. Mit tehettem volna, nem volt otthon semmilyen papagájom, és nem is tud­tam egynek se a címét, Csak egy harapós bulldogom volt a háznál, egy teljesen vak ál­lat. Es ezért, óberlajtnant úr kérem, délután négy órától este hat óráig muszáj voltam beszélni a hölgynek, amíg a papagáj helyeit megvette ezt a vak bulldogot. Nehezebb do­log volt, mint valami diplomáciai helyzet, és amikor elment, még mondtam is: „Na, ennek próbálják meg levágni a farkát azok a fiúk", és aztán többet nem találkoztam ezzel a hölgy- gyei, mert el kelletett költözzön Prágából, mert a bulldog megharapta az egész házat. Most már el tetszik hinni, óberlajtnan úr kérem, hogy nagyon nehéz egy rendes állatot kapni? — En nagyon szeretem a kutyákat,— mondta a főhadnagy, — néhány bajtársam, aki a fron­ton van, kutyát tart magának, és azt írták, hogy egy ilyes hűséges, odaadó állat társasá­gában nagyon jól telik a háború. Szóval maga jól ismer minden kutyafajtát, és remélem, hogy ha nekem is volna kutyám, rendesen gondozná. Maga szerint melyik a legjobb fajta? Persze olyan kutyára gondolok, amelyik társaságot nyújt. Egyszer volt egy szálkásszőrű pincsem, de nem tudom ... — En szerintem, óberlajtnant úr kérem, a szálkásszőrű pines nagyon kedves kutya. Igaz, nem mindenkinek tetszik, éppen, mert smlkás és^ olyan kemény szőr van a pofáján, hogy úgy néz' ki, mint egy börtönből szabadult gonosz­tevő. Olyan ■ csúnya, hogy az már szép, és amellett okos. Egy ilyen hülye bernáthegyi elbújhat mellette. Még a foxterriernél is oko­sabb. Es ismertem egyet... Lukás főhadnagy az órájára nézett, és félbeszakította Svejk beszédét: — Most már késő van, ki kell aludnom ma­* Az osztrák rendőrök kakastollas kalapot viseltek. gam. Holnap megint szolgálatban leszek, úgy­hogy az egész napot egy szálkásszőrű pines keresésének szentelheti. Lefeküdt, Svejk is végigdőlt a díványon a konyhában, s még elolvasta az újságot, amelyet a főhadnagy hozott haza a kaszárnyából. — Nahát, — mondta maga elé Svejk, ér­deklődéssel követve a napihírek rovatát — a szultán hadiérdemmel tüntette ki Vilmos csá­szárt, és én eddig még kis ezüstöt se kaptam. Eszébe jutott valami, és felugrott: — Majd elfelejtettem... Svejk bement a szobába a főhadnagyhoz, aki már mélyen aludt és felköltötle: — Óberlajtnant úrnak alúzalosna jelentem, hogy nem kaptam semmilyen parancsot a macs­kára vonatkozólag. S az álmos főhadnagy félálomban a másik oldalára fordult, és ezt dörmögte: — Három- napi laktanyafogság! — és tovább aludt. Svejk halkan kiment a szobából, kihúzta a szerencsétlen macskát a dívány alól, és így szólt hozzá: — Háromnapi laktanyafogságot kaptál, abtreten! Es az angoramacska visszabújt a dívány alá. IV. Svejk éppen indulni készült hazulról, hogy utána járjon valami szálkásszőrű pincsnek, amikor egy fiatal hölgy becsengetett az ajtón és Lukás főhadnagyot kereste. Két nehéz uta­zókoffer állt mellette, és Svejk meglátta a lép­csőn lefelé baktató hordár sapkáját. — Nincs nihon, — mondta keményen Svejk, de a fiatal hölgy már az előszobában volt, és kategorikusan ráparancsolt: — Vigye be a kof­fert a szobába. < — Azt a főhadnagy úr engedélye nélkül nem lehet, — mondta Svejk, — a főhadnagy úr meghagyta, hogy őnélküle semmit se szabad csináljak. — Maga megőrült, — kiáltotta a fiatal hölgy — én vendégségbe jöttem a főhadnagy úrhoz. — En erről egyáltalában nem tudok semmit, — felelte Svejk — a főhadnagy úr szolgálatban van. csak éjszaka jön haza, és én parancsot kaptam, hogy keressek egy szálkásszörű pin- cset. Semmiféle kofferről és hölgyről nem tudok. Envelem nem közöltek semmit, és így nem engedhetek be a lakásba semmilyen ide­gen személyt, akit nem ismerek. Egyszer mi- nálunk az utcában a Bélcicky cukrászhoz be­engedtek egy embert, és ez kinyitotta a ruha- szekrényt és megszökött.

Next

/
Thumbnails
Contents