Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-09-03 / 35. szám
1955. szeptember 3. 9 Hagyományos néger tánc: „Szellem- idézés” L elkes közönséget találtak a „Teatro Popular do Brasil“ művészei a nyolcezer emberben, amely mitsem törődve a zuhogó esővel, ott szorongott a prágai Téli Stadionban, augusztus 19.-én. A Teatro Popular do Brasil nagy sikereket aratott a varsói VIT-en. Varsóból egyenesen Csehszlovákiába jött. és Prágában volt az első fellépése. Már az első előadáson meggyőződtek brazíliai vendégeink arról, hogy az itteni közönség szeretettel vá . énekeiket és táncaikat. A brazil népművészet csaknem kizárólag a színes lakosság született művészi adottságából alakult ki. Egyik forgása az afrikai négerek művészete, amelyet afrikai őseiktől örököltek, akiket mint rabszolgákat hurcoltak a dél-amerikai ültetvényekre. Ezek a régi afrikai néphagyományok később összeforrtak azokkal a népi táncokkal, melyeket a brazil városok lakói, a kikötomunkások, az ültetvények dolgozói táncoljak a karneválokon és más nép» ünnepségeken. A brazil népművészet harcias művészet. Kifejezésre'juttatja a szabad- ságszeretetet, az emberek közötti szere- tetöt, az élniakarást. A legyőzhetetlen élniakarás hangjai csengviek csakúgy a rabszolgák táncaiban, mint az új táncokban és dalokban, melyek szüntelenül újakkal gazdagodnak a népi mulatságokon. A brazil népművészet élő művészet. Ma is táncolják a régi néger táncokat, ma is élnek a régi pogány szertartások, melyek már a katolikus szentek imádásával keverednek. A brazil nép minden évben megtartja hagyományos karneválját, amelyre a népi költők és zeneszerzők számos új A brazil népi együttes éneket és táncot készítenek. A Teatro Popular ezekből a hagyományokból merít. A népi táncok és hagyományok művészi feldolgozása az együttes alapelve. A Teatro Popular do Brasil néhány évvel ezelőtt létesült Solano Trindade elismert néger költő kezdeményezese- re, Rio de Janeiroban. Az együttes műkedvelő, egyike azoknak az együtteseknek, - melyek a né táncokkál és szokásokkal foglalkoznak és azokat nemcsak megőrizni, hanem továbbfejleszteni is akarják. Prágában, az együttes első _ csehszlovákiai fellépésén Fryd elvtárs. a Csehszlovák írószövetség tagja, meleg szavakkal üdvözölte az együttest. Solano Trindade, az együttes műveszi vezetője megköszönte társai neve- ben a fogadtatást és az együttes tagjai „hurráival üdvözölték a közönséget. Már az első tánc teljesen szokatlan légkörbe vitt bennünket. A „Szent János, éjszakájáét, annak misztikus táncait elevenítette meg. Felejthetetlen élménnyé vált a nyolcezer néző számára a „Batuque“ című eredeti afrikai tánc. A színpadon egy magas, karcsú,a csupa izom fiatal néger ifjú jelent meg, aki a három tam-tam ritmikus ütemeire dinamikus, temperamentumos táncba kezdett, amely szug- gesztív hatásával teljesen lenyűgözte a közönséget. A fiatal néger arányos testén ki lehetett venni az izmok játékát, egész öltözéke ugyanis egy ágyékkötő és egy fejkendő volt, e két „ruhadarabon“ kívül gyöngyök és más díszek ékesítették a nyakát, övét és csuklóit. Annak a szimpatikus fiatal énekes- nekí aki a George Amado versére szerzett dalban egy fiatal tengerész tragikus sorsát énekelte meg, ugyancsak ismételnie kellett. Minden következő szám újabb meglepetést tartogatott o közönség számára. Felváltva elevenedtek meg előttünk a régi néger szokások és a mai ifjúság táncai. így például a. „Maraca- tu“, amely egy régi néger' „király“ koronázását és annak szertartásait varázsolta szemünk elé. A brazíliai latifundiumok tulajdonosai, a rabszolgatartók, ezeket az ünneoélveket nagyon támogatták, mivel az úgynevezett „király“, aki az urak bizalmasa volt, meggyöngítette a négerek felszabadító mozgalmát és lehetetlenné tette a rabszolgák szökését. Az új táncok közül legnagyobb sikere talán a „Frévo“ című Pernam- buf-a-i népi táncnak volt, amit egy fehérruhás, derekán festőién megkötött piros selyemővve! és piros napernyővel egy fiatal néger ifjú táncolt. Ugyancsak nagy tapssal jutalmazta a közönség a „Calu“ című dalt, amelyben egy fiatal leány kéri kedvesét, Calut, hogy ne hagyja már any- nyit szenvedni, hanem jöjjön el hozzá. Az előadás befejeztével, vége-hossza nem volt a tapsnak. Brazíliai vendégeink kapott virágaikat a közönség közé szórták ,s arcukon az őszinte öröm kifejezése ragyogott. Az a nyolcezer néző, aki őket látta, örökre a szívébe zárta ennek a temperamentumos együttesnek a tagjait, akik mint a brazil nép követjei jöttek el hozzánk, hogy táncaikkal és dalaikkal megmutassák nekünk: „Mi is harcolunk a boldogabb jövőért, mi is szabadon akarunk élni“. KEREKES GYÖRGY Prága Batuque A SAJTŐHŐNAP ELŐTT Melyik fiatat vitatkozna azon, hogy fontos-e újságot olvasni? Erre nyugodtan mondhatjuk, hogjp egy fiatal, sem, hiszen mindenki tudja, hogy az újság elválaszthatatlanul hozzátartozik az ember életéhez, nem lehet nélkülözni. A fiatalok között alig van egy-kettö, aki ne olvasna újságot, folyóiratot. Hogy milyen rendszeresen olvasnak, arról már inkább lehetne beszélni. Pedig a rendszeres újságolvasásnak nagy jelentősége van, mert általa több ismeretre teszünk szert, az újság állandóan összeköt a nagyvilággal, ha rendszeresen olvassuk, szinte benne élünk az eseményekben. A tudomány, művészet új eredményeiről, szépségeiről is gyorsan értesülhetünk, ha újságot olvasunk. Ai ifjúsági sajtóhónap, amely szeptemberben lesz, szintén azt a célt szolgálja, hogy minden fiatal rendszeresen olvasson újságot, hogy előfizessen az ifjúsági lapokra. Az alapszervezetek, járási bizottságok, a sajtóhónap alatt — és utána is — ismertessék meg minden fiatallal a sajtó jelentőségét. Az aia pszervezetek vezetőségei úgyis tudják, hogy a faluban, vagy az üzemben melyik fiatal olvassa rendszeresen és fizet eiö az ifjúsági sajtóra. Olyan fiatalok, akik már hamarabb felismerték az újságolvasás jelentőségét, nyerjék meg azokat a fiatalokat az újságolvasásra, akik még nem olvasnak rendszeresen újságot. A rendszeres újságolvasás azt jelenti, hogy naponta olvassunk, mert csak így válik érdekessé számunkra a sajtótermék. Ha naponta ak«runk újságot olvasni, természetesen az a legcélszerűbb eljárás, ha előfizetünk a sajtótermékre. Az újság csak pár fillérbe kerü! és hosszú ideig tanulhatunk, művelődhetünk belőle. Az augusztusi tagsági gyűléseken, ha még nem foglalkoztunk a sajtóhónappal, akkor a szeptemberi tagsági gyűlést a hónap legelején tartsuk meg. A gyűlésen a vezetőség ismertesse a tagsággal a sajtóhónap jelentőségét és az alapszervezetre háruló feladatokat, amit ezzel kapcsolatban el kell végezni. A sajlófeleiős, de egy fiatal sem elégedhet meg azzal, hogy egy nagyobb faluban, csak pár fiatal fizet elő az ifjúsági sajtóra. A sajtófelelős a tagsági gyűlésen felolvassa azok neveit, akiknek már jár valamilyen újság. A tagsági gyűlés dicsérje meg az újságelőfizetőket. A gyűlésen azok neveit is hozzuk nyilvánosságra, akik még nem fizetnek elő az ifjúsági sajtóra. Lehetőleg mindjárt a gyűlésen szervezzük be őket az új előfizetők közé. A nyilvánosság előtt a fiata*ok többsége nem fog meghátrálni és megrendelik a nekik tetsző újságot. Persze, nem minden fiatal vesz részt a tagsági gyűlésen és a szervezeten kívülálló fiatalokkal is törődni kell: A gyűlés után az erre a célra kijelölt fiatalok beszéljenek velük, nyerjék meg őket az újságelőfizetők táborába. Ha helyesnek tartja a tagság többségé, akkor az otthonukban is meglátogathatják egymást a fiatalok, jobban mondva agiíkettősöket alakítanak, akik házröl-házra járnak újságelőfizetőket toborozni. De ha csak pár fiatalt kell megnyernünk, akkor nem szükséges agitkettőst alakítani, mert valahol az otthonán kívül is beszélhetünk a fiatallal — amit gyakran többször is meg kell tenni — és meggyőzhetjük az újságelőfizetés fontosságáról. A kerületi és járási bizottságok pedig segítsék az alapszervezeteket a sajtóterjesztés nagy munkájában. A soniorjai járásban is több fiatal lenne újságelőfizető, ha a járási bizottság és a járási titkárok többet segíttnér nek ezen a téren az alapszervezeteknek. A járási és kerületi bizottságok a helyi viszonyokat tekintetbe véve, ötletekkel, tanáccsal lássák el az alapszervezeteket a sajtókampány szervezésénél. Különösen azokra a falusi alapszervezetekre helyezzenek nagy súlyt, ahol kevés újságelöfizető van. Arra is ügyelni kell, hogy ne egyszerre csinálják a sajtókampányt a járás minden falujában, mert így kevés segítséget tud adni az alapszervezeteknek a járási bizottság. Egy hónap elég hosszú idő, használjuk ki ezt tervszerűen. Egy napon csak pár faluban szervezzük a kampányt és a járási bizottságból valaki okvetlen menjen ki oda. Egy-két faluban sokkal jobban tudunk szervezni, ínint egyszerre a járás minden falujában, tehát apródonként, ha lassabban is, de mégis nagyobb eredményt érünk el. Szervezzük meg az egyes alapszervezetek versenyét az előfizetők gyűjtése terén. Az alapszervezetből valaki, — lehetőleg a sajtófelelős — legyen állandó kapcsolatban a postai újságszolgálattal. így az alapszervezetnek állandóan tudomása lesz arról, hány hiúsági lap jár a faluba és kik az előfizetők. Továbbá azt is elérhetjük, hogy az előfizetők időben kapják kézhez az újságokat. Az előfizetők névsorát állandóan ellenőrizzük és törekedjünk arra, hogy a névsor teljes legyen, ne morzsolódjon ie az előfizetők száma. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a sajtóterjesztés nemcsak a sajtóhónapban feladatunk, hanem a CSISZ állandó feladatai közé tartozik. Szeptemberben, a sajtóhónapban viszont a főfeladatunk a sajtóterjesztés: Az újság tanít, szórakoztat; ezért olvassuk és terjesszük. (23) Ezt minden kufi/atenyészetben így csinálják, a főhadnagy úr csak nézne, kpgy milyen csalásokat csinálna''.> ezekkel a pedigrékkel a nagy kutyatelepeken Olyan kutya, amelyik elmondhatná magáról, hogy: „En egy fajtiszta dög vagyok", igazán nagyon kevés van. Vagy az anyja aúia magát össze valami szörnyeteggel, vagy a nagymamája, vagy pedig több apia volt neki, és mindegyiktől örökölt valamit. Az egyiktől a fülét, a másiktól a farkát, megint egy másiktól a pofaszőrét, a harmadiktól az orrát, a negyediktől a csámpás lábát, ' az ötödiktől a nagyságát, és ha volt neki ilyen apia egy tucat, akkor a főhadnagy úr elképzelheti, hogy egy ilyen kutya hogy néz ki. En egyszer vettem egy ilyen kutyát, Balabánnak hívták, ez olyan randa volt a sok apia után, hogy az összes kutyák elkerülték, és én szánalomból vettem meg, hogy olyan elhagyatdtt. Aztán mindig otthon ült a sarokban és nagyon szomorú volt, úgyhogy el kelletett adiam őt, mint szálkásszőrű pincsét. A legtöbbet kínlódtam, amíg átfestettem, hogy olyan fröcskölt szürke színe legyen. Aztán egészen Morvába lekerült a gazdájával, és azóta nem láttam ötét. A főhadnagyot kezdte nagyon érdekelni ez a kutyászati előadás, s így Sveik zavartalanul folytathatta: — A kutyák nem tudják saját maguk festeni a hajukat, mint a hölgyek, erről mindig annak keli gondoskodni, aki el akarja adni őket. Amikor a kutya olyan öreg, hogy egészen ősz, és mint egyéves kölyköt- tetszik akarni eladni, sőt ha egy ilyen nagyapát ki- lenchónaposnak tetszik mondani, akkor tessék durranóezüstöt vásárolni, vízben feloladni és fékeiére festeni vele, hogy úgy nézzen ki, mintha új volna. Hogy megerősödjön, tessék arzé- nikummal tömni, mint egy lovat, és a fogát tessék smirglipapirral dörzsölni, olyannal, amilyennek a rozsdás késeket pucolják, Es mielőtt el tetszik vinni őt eladásra valami vevőnek, tessék neki szilvóriumot tölteni a , pofájába, hogy a kutya berúgjon egy kicsit, és mindjárt eleven és fürge Jesz tőle, vidáman ugat és mindenkivel barátkozik, mint egy részeg városi tanácsnok. De a legfőbb, óberlajtnan úr kérem, ez: beszélni kell az emberekbe, óberlajtnant úr, olyan sokáig kell beszélni a hasukba nekik, hogy a vevő egészen lüké legyen tőle. Ha valaki egy rotiert akar vásárolni a főhadnagy úrtól, és a főhadnagy úrnak nincs otthon csak valami vadászkutyája, akkor a főhadnagy úrnak tudni kell rábeszélni azt az embert, hogy a ratler helyett azt a vadászkutyát vigye magával, és ha véletlenül csak egy ratler van otthon és valaki egy harapós német doggot jön venni házőrzőnek, akkor a főhadnagy úrnak úgy meg kell öt kavarni, hogy a zsebében vigye el azt a törpe rattert a dog helyett. Mikor én egyszer régen állatkereskedéssel foglalkoztam, eljött hozzám egy hölgy, hogy a papagája kirepült a kertbe és valami fiúcskák éppen indiánosdit játszottak a villa előtt, és megfogták a papagájt és az összes tolláit kitépdesték a farkából, és feldíszítették vele magukat, mint a rendörök.* Es a papagáj ettől a szégyentől, hogy farok nélkül maradt, egészen megbetegedett és az állatorvos valami porokkal betette neki az ajót. Szóval azt mondja, venni akar most egy papagájt, de egy rendeset, nem egy olyan gorombát, aki csak káromkodni tud. Mit tehettem volna, nem volt otthon semmilyen papagájom, és nem is tudtam egynek se a címét, Csak egy harapós bulldogom volt a háznál, egy teljesen vak állat. Es ezért, óberlajtnant úr kérem, délután négy órától este hat óráig muszáj voltam beszélni a hölgynek, amíg a papagáj helyeit megvette ezt a vak bulldogot. Nehezebb dolog volt, mint valami diplomáciai helyzet, és amikor elment, még mondtam is: „Na, ennek próbálják meg levágni a farkát azok a fiúk", és aztán többet nem találkoztam ezzel a hölgy- gyei, mert el kelletett költözzön Prágából, mert a bulldog megharapta az egész házat. Most már el tetszik hinni, óberlajtnan úr kérem, hogy nagyon nehéz egy rendes állatot kapni? — En nagyon szeretem a kutyákat,— mondta a főhadnagy, — néhány bajtársam, aki a fronton van, kutyát tart magának, és azt írták, hogy egy ilyes hűséges, odaadó állat társaságában nagyon jól telik a háború. Szóval maga jól ismer minden kutyafajtát, és remélem, hogy ha nekem is volna kutyám, rendesen gondozná. Maga szerint melyik a legjobb fajta? Persze olyan kutyára gondolok, amelyik társaságot nyújt. Egyszer volt egy szálkásszőrű pincsem, de nem tudom ... — En szerintem, óberlajtnant úr kérem, a szálkásszőrű pines nagyon kedves kutya. Igaz, nem mindenkinek tetszik, éppen, mert smlkás és^ olyan kemény szőr van a pofáján, hogy úgy néz' ki, mint egy börtönből szabadult gonosztevő. Olyan ■ csúnya, hogy az már szép, és amellett okos. Egy ilyen hülye bernáthegyi elbújhat mellette. Még a foxterriernél is okosabb. Es ismertem egyet... Lukás főhadnagy az órájára nézett, és félbeszakította Svejk beszédét: — Most már késő van, ki kell aludnom ma* Az osztrák rendőrök kakastollas kalapot viseltek. gam. Holnap megint szolgálatban leszek, úgyhogy az egész napot egy szálkásszőrű pines keresésének szentelheti. Lefeküdt, Svejk is végigdőlt a díványon a konyhában, s még elolvasta az újságot, amelyet a főhadnagy hozott haza a kaszárnyából. — Nahát, — mondta maga elé Svejk, érdeklődéssel követve a napihírek rovatát — a szultán hadiérdemmel tüntette ki Vilmos császárt, és én eddig még kis ezüstöt se kaptam. Eszébe jutott valami, és felugrott: — Majd elfelejtettem... Svejk bement a szobába a főhadnagyhoz, aki már mélyen aludt és felköltötle: — Óberlajtnant úrnak alúzalosna jelentem, hogy nem kaptam semmilyen parancsot a macskára vonatkozólag. S az álmos főhadnagy félálomban a másik oldalára fordult, és ezt dörmögte: — Három- napi laktanyafogság! — és tovább aludt. Svejk halkan kiment a szobából, kihúzta a szerencsétlen macskát a dívány alól, és így szólt hozzá: — Háromnapi laktanyafogságot kaptál, abtreten! Es az angoramacska visszabújt a dívány alá. IV. Svejk éppen indulni készült hazulról, hogy utána járjon valami szálkásszőrű pincsnek, amikor egy fiatal hölgy becsengetett az ajtón és Lukás főhadnagyot kereste. Két nehéz utazókoffer állt mellette, és Svejk meglátta a lépcsőn lefelé baktató hordár sapkáját. — Nincs nihon, — mondta keményen Svejk, de a fiatal hölgy már az előszobában volt, és kategorikusan ráparancsolt: — Vigye be a koffert a szobába. < — Azt a főhadnagy úr engedélye nélkül nem lehet, — mondta Svejk, — a főhadnagy úr meghagyta, hogy őnélküle semmit se szabad csináljak. — Maga megőrült, — kiáltotta a fiatal hölgy — én vendégségbe jöttem a főhadnagy úrhoz. — En erről egyáltalában nem tudok semmit, — felelte Svejk — a főhadnagy úr szolgálatban van. csak éjszaka jön haza, és én parancsot kaptam, hogy keressek egy szálkásszörű pin- cset. Semmiféle kofferről és hölgyről nem tudok. Envelem nem közöltek semmit, és így nem engedhetek be a lakásba semmilyen idegen személyt, akit nem ismerek. Egyszer mi- nálunk az utcában a Bélcicky cukrászhoz beengedtek egy embert, és ez kinyitotta a ruha- szekrényt és megszökött.
