Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-03 / 35. szám

1955. szeptember 3. 7 : : .iiiiiiiiiiiimttimiiiiiiniiiiimiiiisiiiMdiiiiiuiiiiiiiiiMitiiiiiHniiimimmuimii O edig így szeretném kezdeni: hol ' volt. hol nem volt, messze Nagymegyertöl a cseh-morva fennsí­kon túl, de még Prágán és Pilzenen is túl, valahol Cheb közelében, ahol a kis malac is majdnem Nyugat- N etorszagban túr, él két fiatal há­zaspár. így kezdődik a mi mesébe illő igaz történetünk, egy azok közül a me­sék közül, melyeket a mi mai életünk nap, mint nap Ir. Poustkának hívják azt a határmenti, kedves kis falut, ahol a mi két fiatal házaspárunk meghitt otthonra talált■ Pehovics Mihály jött el ide Nagy- megyerről ez év márciusában, elsőnek Magas, barna, vállas fiatalember, 25 éves. Azelőtt a Dunahajózásnál Bra- tislavában dolgozott, mint fűtő. Ott is meg volt elégedve, szépen kerteseit, de ö úgy érezte, hogy pártunk és kormányunknak az a felhívása, hogy a fiatalok menjenek a határszélre, szántsák fel a parlagon heverő földe­ket. egyenesen őneki szól, hiszen az szive vágyát fejezte ki. Amikor kato­nai szolgálatot végzett, már járt a határvidéken, gyakran felvillant benne a gondolat, hogy milyen kár ezért a áok értékes, drága termőföldért, mi­lyen szívfájdalom ránézni az elhanya­golt földekre és gazdátlan házakra, milyen szép volna Itt, szántani, vetni, aratni. Egyedül nem tudott határozni. Lel­ke mélyén állandóan ott ült a vágy, hogy visszatér a földhöz és paraszt lesz ö is, mint az apja. nagyapja volt. A falut azért hagyta ott, mert gyermekkorában látta, hogy szülei mennyire gürcölnek, milyen keserve­sen szerzik meg a betevő falatot, ezért szabadulni igyekezett a falust éleitől és azt hitte messze tájakon, távol falujától könnyebben boldogul Mihály járta a Dunát, körülnézett az idegen tájakon, sokat tapasztalt és tanult Szorgalmasan végezte mun­káját mint fűtő, de még jobban fű­tötte az a vágy, hogy egyszer a sza­bad ég alatt napfényben, szénabog­lyát rak majd, vagy traktorral járja a szántóföldeket, ott lesz mellette a takaros menyecske, kis háza lesz. kerttel és sók virággal. Erről ábrándozott Mihály és nem volt kinek elmesélni álmait, míg az­tán fíratislavában össze nem ismer­kedett Vörös Annussal, aki az Allamt Bank üzemi konyháján dolgozott. — Kedv ,• közvetlen teremtés Annus, csak úgy csattan az egészségtől, sző­ke haja, fitos orra, ragyogó szeme, bájos mosolya, rabul ejtette Mihályt. Volt nár, kinek beszélni terveiről, mert Annus mohón itta Mihály sza­vait. értelmes asszonyos megérzéssel társul szedődött és szive egész mele­gével aztán már együtt szövögették a tervet. És határoztak. Hol kezdjék el új életüket? Hol kapnak lakást? Honnan vegyék a bútort? Mivel kezdjenek? Kormányunk felhívása megtalátta ezt a két fiatal embert, szocialista államunk gondoskodása kézenfogta ezt az emberpárt, hónuk alá kapott és elvezette őket Poustkába, ebbe a ha­tármenti tiszta szép faluba és beve­zette őket egy szép kis házba, £s ak­kor a chebi járási nemzeti bizottság mezögadasági osztályának vezetője, — mert ő volt a csodálatos varázsló — legnagyobb meglepetésükre ezt mondta: „Ez a liáz a tietek. Most pedig bemegyünk Chebbe és kivá­lasztjátok, hogy milyen szoba bútort és konyhát akartok. Almélkodásukból csak akkor ocsúdtak fel teljesen, ami­kor a bútorraktárban nézdegélték a fényes szép bútorokat. Akkor aztán Annus, mert hiszen az asszonyok mindig praktikusabbak és hamarabb feltalálják magukat, félve rámutatott egy sötétebb mahagóni szekrényre. Modern hálószoba, vadonatúj, fé­nyes, széles ágyakkal, üveges éjjeli­szekrényekkel, tükrös toilettszekrény- nyel, hármas ruhaszekrénnyel, külön fehérnemű-szekrénnyel, asztallal és négy székkel, mint amilyet Bratislavá- ban a Szárazvám utcai klrakmban só­várogva megcsodált. Hiszen négy-öt­ezer koronába kerül. Kinek is van ilyen bútora odahaza? Ilyen szép bú­tor alig akad. Annus nagy nehezen, de mégis választolt. Magában még sokáig latolgatta, hogy talán mégis a diófa furnirosat kelleti volna vá­lasztani, mert az világosabb. — Majd szép világos konyhát vá­laszt, — találta el gondolatait a já­rási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályának vezetője és mosolyogva átkisérte Mihályt és Annust a konyha­bútor raktárába. Annus már szedet- gett a sok néznivalótól, kihuzogatta a ragyogó lakkozott fiókokat és szak­értelemmel vizsgálgatta a fiókok be­osztását. Vajszínű konyhabútort vá­lasztott, üveges kredenc, asztal, mo­sogató tálakkal, hokedli meg fásláda is hozzá tartozik. Gyönyörűség volt ránézni. Annus már szívesen leült volna az egyik hokedlire, hogy meg­pihenjen, de a „varázsló' csak előre tuszkolta a fiatal házaspárt. —- Most még takaréktűzhelyet választunk. — Az asszonyka, aki hires szakácsnő volt, egész szakelőadást tartott volna az elárusítónak a tűzhelyekről, ha a cseh elárusító történetesen megértette volna. De a szép áru maga kínálja magát. Annus fürkésző szeme csak­hamar megállt az egyik fehér zomán­cozott takaréktűzhelyen, két sütője volt, ragyogott a fehér acél rajta. — To, to, -i- mondta Annus az elárusítónak és boldogan a férjébe karolt. — Látod, pont ilyet gondol­tam. — Ezek után kijeié tartottak az üzlet­ből és most következett volna az a jelenei, amikor a vásárlóknak persze ki kell fizetni a kiválasztott árut. — Pehovics Mihály és felesége nem fize­tett. Félreértés elkerülése végett rög­tön hozzátesszük, hogy nekik nem kelLtt fizetni. A poustkai EFSZ aján­dékba adja nekik a kiválasztott szoba­konyha bútort. Nem kell részletekben sem letörleszteni. Nem, a bútor az ö tulajdonukba megy át, ha legalább három évig szorgalmasan dolgoznak a szövetkezetben. Mihály és Annus szépen elrendez­ték a bútorokat a kis házban, melyet szintén a szövetkezet hozott rendbe. Ragyogott a kis ház a tisztaságtól. Kofferjükből előkerültek a családi ké­pek és máris barátságos tett az új otthon. A ház tájéka is megváltozott, csak­hamar meglátszott a két fiatal ember szorgos kezének a nyoma. Ész­revette ám ezt a változást a gólya­madár is, ö is fészket rakott a ké­mény tetejébe és vidám kelepeléssel hirdette a tavaszt, a kikelet megér­kezését. üj élet Indult meg Poustkán. Pehovics Mihályék mihelytt kissé megmelegedtek fészkükben, levelet ír­tak nagymegyeri barátjuknak Korcsik Imrének. Tudták, hogy Osztraván so­főr, jól keres, megkeresi a 2—3.000 koronát a vitkovici építkezési vállalat­nál. Nem együtt nőttek jel, mert Imre Magyarországról jött át nagyszüleivel együtt. Nagyanyja nevelte, már két­éves korában elvesztette édesanyját. Imre aztán látogatóba jött Mihályék- hoz, 6 voll az első hazai látogatójuk, lói érezte magát, tetszett neki a falu, a környék, az emberek, nem kellett marasztalni, szívesen maradt volna ott végleg. Vonzották az erdők, a me­zők, szerette a földmunkát, meg ér­tett is hozzá, hiszen otthon csakis azt látta maga előtt. De még be­szélni akart menyasszonyával, Barát Rózsikával. Nászútra már ide jöttek, Poustkára. Nem indultak a bizony­talanba, tudták, hogy hová érkeznek, tudták, hogy itt mi vár rájuk. Imréék is kaptak bútort, Rózslka a diója furniros hálót választotta. — Csak még nem tudják elhelyezni ab­ba a szép emeletes házba, melyet most hoznak rendbe, közvetlenül Im­réék mellett a falu legszebb helyén. A bútort is egyelőre Mihályékhoz állították és most egymás mellett áll a mahagóni és a világosabb diófa­bútor. Az asszonykák meg arról be­szélgetnek, hogy melyik bútorhoz mi­lyen szőnyeg, és függöny lesz majd szép. Imrének még egy nehéz kérdést kel­lett megoldani. Könnybe lábadt ennek a kemény, markos fiatal férfinek a szeme, amikor arról beszél, hogy nagyapját a nyolcvanéves Bankó Já­nost és a hetvennégyéves nagymamát is idehozta. Eleget kínlódtak szegé­nyek urasági cseléd volt a nagyapa. És most itt van a két jö öreg, itt sürögnek-forognak a szobában. A nagymama puha ronggyal törölgeti a fényes bútort, pedig nincs azon egy szemernyi por sem. Néha-néha megáll reszkető keze, hogy megpihenjen és elgondolkozzon. Sokat, nagyot sokat beszélhetne az urasági cselédek éle­téről, arról a sok kínlódásról, és em­bertelen megaláztatásról, arról a sok nélkülözésről és gürcölésről, amin keresztül ment. Most a boldogságtól könnyes a sze­me, mert látja unokája gondtalan éle­tét és a reményteljes jövő távlatait. Nem érzi magát idegenben a hét öreg, mindenki megbecsüli őket a fa­luban és míg a fiatalok kint dolgoz­nak földeken, a nagymaga főzi a jó ebédet. Még a szomszédasszony is ellesi, hogyan készíti a jó töltött ká­posztát. Szívesen járnak be nagyapához egy kis terejerére a kőművesek, akik ép­pen most fejezik be házuk mellett az istálló épületét. Az EFSZ-töl tehenet is kapnak majd, lesz disznóól is, ta­vaszra már sok baromfi lesz a ház körül. A poustkai EFSZ harmincöt tagja egyetértésben rendbehozza az elhanyagolt, elhagyott házakat, gaz­dasági épületeket és határukban már nincsen parlagon heverő föld. MihMy- ék és Imréék érték el e rövid idő alatt a legtöbb munkaegységet és ez­zel nemcsak jövedelmet, hanem meg­becsülést is szereztek maguknak. Ví­gan halad a közös munka, cseh és magyar nóta felváltva serkenti a munka ütemét. Látszik már a munka eredménye, bízzunk az életben — fejezi ki mind- annyiuk gondolatát Korcsik Imre. Eddig van a történet és szinigaz. I Bs ha ti is akarjátok, akkor veletek is megtörténhet. Nem mese. MICHAL MARTA 'W Micsurinisták sorakozó! Ligeti Károly, biológiai tanác: a tnicsurin-kör vezetője, Azsoth Lászlóval kísérletezés közben. Hogy miről tanulunk ? 'Ezt néhány sorban bizony nem le­lhet leírni, de annyit elárulhatok, hogy tananyagunk olyannyira érdekes, hogy aki egyszer rajta keresztül, vagyis segítségével bepillantást nyer a ter­mészet titkaiba, sosem bánja meg, hogy mezőgazdasági iskolába jelent­kezett. A gyakorlati munka, a labora­tórium, a kísérletezések, jelentik szá­munkra a legszebb, a legizgalmasabb perceket. Iskolánkban megismerkedünk a bak­tériumokkal és azoknak tulajdonságai- j val. Magunk is tenyésztünk különféle baktériumokat. Az elhullt kisebb ál- ; latokat kivizsgáljuk, megállapítjuk, milyen baktérium okozta az elhullást, majd elkészítjük az oltóanyagot. Ezt a következőképpen csináljuk: jt Az elhullt állat mélyéből vett fer­tőző anyaggal beoltjuk az erre a cél- , ra előállított levest és 24—36 óráig 37 0>-on állni hagyjuk. Ez idő alatt a baktériumok a levesben annyira el­szaporodnak, hogy szabad szemmel is észrevehető, hogy idegen anyag van a levesben. (T. i. a leves zavaros , les2,) Majd a fertőzött levest mikrosz­kóp alá téve megállapítjuk a bakté­riumok alakját, nagyságát és hogy milyen festékkel festjietők. Ezekből az adatokból a tanultak alapján meg­állapítjuk a baktérium nevet és hova­Nyüzsögnefc a baktériumok a fer­tőzött levesben — állapítja meg Juci. Diákjaink naplót vezetnek, melyben; feltüntetik a kísérletezés folyamán szerzett észrevételeiket. Ez csak egy kísérlet a sok közül, sokoldalú munkánknak csak picike része, de ízelítőnek talán elég lesz azok számára, akik még úgy gondol­Három szorgalmas micsurinista: Azsoth László, Hajdúk Juci és Pécsi József. tartozását. Ebből az anyagból több- ják, hogy a mezőgazdasági iskolában! j szőrű átoltás után oltóanyagot készí- „nem érdekes“ a tanulás. tünk. Az eredményt kísérleti állató- Remélem, ilyen gondolkodású fiatal 1 kon figyeljük meg. Például az elmúlt már nagyon kevés akad, mert mind évben az állami erdészet baromfi te- nagyobb csoportot alkot a legszebb lepén beoltottunk ötven darab tyúkot foglalkozást keresők: a micsurinisták diftéria ellen és ugyanennyit benzines tábora, övéké a jövő! befecskendezéssel (szájon keresztül Kalapos József, . a begybe), igen jó eredménnyel. Mezőgazdasági Technikum Lelesz. Handlovai emlékek A' télen nagyon sok réten, hegyi tisztáson, siklottam keresztül. Akkor nem láttam mást, mint hóval borí­tott rétet, amit néhány bokor, fenyő­fa ékesített. Nem láttam a hosszú­szárú füvet, csak gondoltam, hogy mily kellemes is lehet nyáron magas, harmatos fűben gázolni, szívni a fris­sen kaszált széna illatát. Vágyódni kezdtem a hegyek ölébe. Látni akar­tam a hegyek nyári szépségét. Hosz- szú ideig nem adódott erre alkalom E nyáron aztán egész váratlanul el­jutottam a handlovai állami gazdaság­hoz. örömet jelentett számomra, mi­kor megtudtam, hogy a Handiovát körülölelő hegyek között huszonnégy napot tölthetek. Nem voltam egyedül, a bratislavai magyar tannyelvű Pedagógiai Iskola hatvankét tanulójával álltam munká­ba. Dolgozni jöttünk, segíteni a mező­gazdaságnak és élvezni a hegyek szépségét. A handlovai éilami gazdaságban I nagyon sok érdekesség van. Egyik, I amit megemlítek az, hogy sok bri I gádos tanyázik itt. Alkalom nyílik a versenyzésre is. Versenytárs jut min den iskolának. Mi handlovai tizen egyéves iskolával versenyeztünk. Ók hátul maradtak a versenyben, mert nálunk volt olyan csoport is, mint a György Miskáé, aki összesített ter­vét 118 százalékra teljesítette. A kocsikázás is nagyon érdekes. Bámulásra méltó, hogy az idősebb kocsisok milyen ügyesen forgolódnak a hegyoldalban. Nem riadnak vissza még attól a hegytől sem, amire mi gyalogszerrel alig tudunk felkapasz­kodni. Igaz, hogy néha felfordulnak, még üresen is, de ez itt nem szé­gyen, mint nálunk. Ezeket a kocsi­sokat bátorságukért mindig megcso­dáltuk. Sajnos, voltak itt fiatal ko­csisok is, akik nem örvendtek a meg­tiszteltetésnek. Nem tudok magyará­zatot adni kegyetlen tetteikre. A lo­vakat vágják, mint a répát. Nem sze­retik az állatokat. Ez nagyon szo­morú. Én ilyen fiataloknak egy per­cig se bíznám gondjaikra az állato­kat. A nyáron keresztül egyedül a fiatal kocsisok viselkedése volt az, ami bosszúságot okozott. A munka, az él­vezetet jelentett számomra. A széna- gyűjtés, a játék szabad időben vagy ?, málna utáni kutatás, mind mind feledhetetlen élmény marad szamomra, •mely megerősítette bennem a hitet: nincs szebb foglalkozás, mint a mezei munka. SALMA 1MRF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents