Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-29 / 4. szám
6 mammm mmm 1955. január 29. MriSM 'lt/.Vffiís40L' A béke és barátság hangja az ifjúság ajkán A magyar, on/trák és csehszlovák ifjúság esztrádmösorl rendezeli a bratislavn4. találkozón — Éljen a béke! — Békét akarunk! — hangzik a hatalmas erejű tiltakozás anyugatnémet felfegyverzés ellen az osztrák, magyar és csehszlovák fiatalok ajkán. • Balog Elemér VIT-dljas cimbalomművész és a DISZ központi kultúregyiittesének zenekara koncertcsárdást játszik. Három nemzet ifjúsága adott egymásnak baráti találkozót Bratislavá- ban olyan időben, amikor egyre nyilvánvalóbb, hogy a szerencsétlenség, ami harmadik világháború képében ijesztget, csak egyféleképpen kerülhető ki: ha minden ország népe, s minden nemzet ifjúsága egyesül a t béke gondolatában, és ez a szolidaritás — amikor kell — cselekvéssé lesz. A nemzetközi összefogás gondolata ma már nem puszta jelszó — ezt minden józan, becsületes, emberi ember tudja szerte a világon. A? emberiséget nem tudja demoralizálni a háborús készülődés őrülete, a két világháborún keresztül már biztosabb a felismerés: az ember békére született. nem háborúra, és békéjét meg is akarja őrizni — ebben ma közös az emberiség. A békevágy nem ismer határokat, nem különböztet meg másfajú, más nyelven beszélő embert, mert a háború diplomatái is nemzetköziek S ma sokkal jobban mint máskor, tudatos az emberiség törekvése a békére. A kétnapos találkozó ezek mellett a gondolatok mellett zajlott és mégis úgy éreztük, hogy több volt a mani- fesztálás a pillanatnyi politikától, mert olyan három nemzet ifjúsága talált egymásra, amelyiket még nem sokkal ezelőtt szándékoltan állítottak szembe egymással, hiszen még nincs félszázada, hogy az osztrák állam volt a vezető állama annak a kény- szerített egyesülésnek, ami elnyomást jelentett a csehnek, a szlováknak és a magyarnak is. És tíz éve csak a hitleri fasizmus végpusztujásának, ami nagyon Remény tanulsággal szolgált az osztrák ifjúságnak is, a csehszlovák ifjúságnak is meg a magyar ifjúságnak is, hogy möst túláradó érzésekkel, barátin szorítsák meg egymás kezét. Huszonkettedikén, szombaton este a három ország fiatalsága esztrád- műsort rendezett a Redoute koncerttermében. A Magyar Népköztársaság ötvennyolc küldötte és a kétszázötven osztrák küldött elhozta ide nemzeti kultúráját, hogy ennek a melegénél tegyenek hitet békeakaratuk mellett. Hiszen a zene, a tánc, akár a nép lelkében élő kollektív művészet, mindig tükröződése az emberi jobbulásnak, és egyszer-egyszer magasztos eltökélésekre is'visz. A parasztok tánca, dala, és ebből a forrásból merítő művészek muzsikája sose lehet más, mint a tiszta emberi érzések kifejezője, és szépség, erő van abban, hogy az ifjúság a hordozója és programmosa ennek a kultúrának, hogy minden ifjúsági találkozónak ez az esperantőja. A bevezető a „Hej kél a nap" volt. a Szlovák Népművészeti Együttes vegyeskarának előadásában. A többi músorszám, a „Pásztorok tánca“, a „Réti dalok“, a „Myjavai népdalok”, a „Keletszlovákiai népdalok” és Cikker: „Csillagos éj“ tánc- kompozíciója, bemutatója volt annak a népi kultúrának, ami szabad országban gátak nélkül fejlődhet. Az osztrák ifjúság igazi ifjúsági e- gvüttessel mutatkozott be: a SZABAD OSZTRÁK FIATALOK SZÖVETSÉGE bécsi kórusával és táncegyüttesével. Szinte patetikus erejű volt megnyitó számuk „A holnap már a mi világunk" A basszust, altot, tenort., szopránt összefogó kórus betöltötte zengésével az egész termet. Művészi ízlésre, fejlett ifjúsági kultúrára vall a műsorszámok összeállítása — ez már a felsorolásból is látszik. Malse Rubin dala, az „Ifjúság élőre“ az ifjúsági kórus minden szépségét kibontotta. Schubert Bölcsődalát a női együttes hármasa adta elő alt. szoprán és mezzoszoprán összeállításban. A népi forrásból felbuggyant klasszikus alkotás ifjúsági együttes műsorán* — csak egy nép mélyen gyökerező kultúráját tanúsíthatja. Tendenciózus volt ez. programmos. mint az egész fellépés Schubert: Éji dalával, Obawelzi papi udvar felső- ausztriai népdalával. Felstrize: Aisó- ausztriai táncával, vagy a stájer néptánccal Az ökrök galoppjával, Strauss Bevonulási indulójával — a népi és nemzeti művészet megmutatása azzal az együttérző humanitással, ami nem ismer sem alá-, sem fölérendeltséget, s ami érti a nemzeti művészet kihatását az emberiség kultúrájára. Mindnyájan éreztük az összetartozás meleg érzését — hacsak a kul- túremberség megnyilatkozása is volt — amikor az osztrák ifjúsági együttes maoyar népdallal lepte meg a közönséget. „Kispiricsi faluvégen . . " — hihetetlen öröm volt hallani a magyar néodalt osztrák fiatalok ajkáról és való>ágos ováció kísérte a szlovák népdalokat, a „Mistrina"-polkát és a ' ..Tancuj, tancuj vykrúcaj”-t. Az osztrák fiatalok, a több mint egyórás műsorukat, Zima feldolgozásával, „A nehéz kalapácsok dalával" zárták. A magyar ifjúság kultúregyüttesé- nek, a DISZ közporíti kultúregyütte- sének műsorát Darvas Iván. Kossuth- díjas színművész, a Madách Színház tagja konferálta. A fellépésen a DISZ központi kul- túregyüttesét csak tizenkéttagú kis együttes képviselte, de az összeállítás színvonala pótolta a tömeges előadás hiányát, hiszen a műsor zenei „Az ökrök galoppja” előtt Kép a Szabad Osztrák Fiatalok Szövetségi bécsi kultúregyüttesének fellépéséről. részét bizton kísérhetjük a Magyar Rádió műsorán is. Bevezető számként az Aszalós Károly koreográfiájával és Breitner Tamás zenéjére komponált „Ütőn hazafelé“ tánc szerepelt. Különös sikert aratott Nádelek József szólótánca, a Pontozó tánc. A következő számokban Btdog. Elemér VIT-díjas cimbalomművész . szerepelt, magyar és román népdalokkal. Kocsis Albert Kossuth-dijas hegedűművész, Bánki László zongorakí- séretével. Weiner „Lakodalmas", Csajkovszkij „Orosz táncok", Csulandra „Román tánc“ és „Koncert-csárdás" előadásával. Fehér Júlia magyar népdalokkal és Prágler István harmonika-szólóival. A magyar ifjúsági együttes műsorában a magyar népművészet és a magyar kulturális élet egyre táguló levegője áradt, egyre erősebb bizonysággal ért az érzésekhez a tudat: már a fiatalok erős szívverésével tárulkozik a világ felé a magyar művészeti élet, a magyar kultúra. Az esztrádműsor zárőszáma a Szlovák Népművészeti Együttes vegyeskarának Béke kantátája, és a Dupa, a középszlovákiai ' egyi tánc volt. A Demokratikus Világszövetség himnuszában összeforrt ötvenhat magyar, kétszázötven osztrák és megszámlálhatatlan bratislavai fiatal, a hahgos ‘szóval, kiáltott béke, az >ösz- szefogódó kezfek torokszorító szépsége mindnyájunkat afelé a gondolat felé vezetett, hogy nem lehet ezt a fiatalságot embertelen célok szolgálatába állítani, nem lehet cinikus módon a háború vágóhídjára kergetni. Nem lehet, mert megérintette őket a barátság múlhatatlan varázsa és melegsége, a szeretet á'ama. Mikus Sándor Első sorától az utolsóig lebilincselően érdekfeszítő és humorban gazdag , Jaroslav Ha§ek: „Svejk, a derék katona” című, egész világon sikert aratott szatirikus regénye. Az Osztrák- Magyar Monarchia életéről és az első világháborúról mesél a regény Svejk mulatságos ka-* landjain és szatirizáló élű elmélkedésein keresztül. „Svejk a derék katona”, első csehszlovákiai magyar fordításban az Új Ifjúságban jelenik meg legelőször, folytatásos közlésben. FELHÍVJUK OLVASÓINK FIGYELMÉT, HOGY RENDEZZÉK ELOFIZETÉSÜKET^JiS^jSMERÓS^^ KÖZÜL TOBOROZ- ZANAK ELŐFIZETŐKET AZ ÜJ IFJÜSÄG OLVASÓTÁBORABA, HOGY EGY FIATAL SE MARADJQN KI EBBŐL A SOK SZÓ - RAKOZÁST JELENTŐ IRODALMI ÉLMÉNYBŐL A „SVEJK á DERÉK KATONA" OLVASASABOl v Többet várunk a kassaiaktól ! M ár lassan öt éve lesz, hogy Kassán megnyílt a magyar tannyelvű felső ipari iskola. Hazánk minden részéről ide jönnek a fiatalok, akik a gépészet és elektrotechnika titkait meg akarják tanulni, el akarják tulajdonítani. Majdnem ötszáz tanulója van az iskolának. Jó pedagógusaik, szaktanáraik példás szakembereket akarnak nevelni belőlük, s nevelnek is. A tanulás mellett sportolnak, s kultúrmunkát is végeznek. Még két éve sincs, hogy kultúr- csoportjuk szlovákiai kőrútján egymásután aratta a nacjyobbnál nagyobb sikereket. A legapróbb részletekig finoman feldolgozott táncaik, táncos jele .eteik a legigényesebb közönség tetszését is megnyerték, s nem egy helyen halljuk még ma is emlegetni a „kassai bőgatyás juhászokat", vagy a kassai „nótázó" szép barna lányt. De mindez eltűnt. Hiába várja a k'rnyék, az ország, hogy újból megláthassuk a pittykés-lajblis, rokszoknyás fiatalokat, hogy újból megtapsolhassuk táncaikat, nótáikat. Sajnos, csak a visszaemlékezés szemével láthatjuk meg. Igaz, hogy van egy negyven tagú tánccsoportjuk, de hol van ? Arra nem gondol a CslSz vezetősége, hogy ha már egyszer megmutatták az egész országnak tudásukat, ha megszerettették magukat az emberekkel, akkor a közönséget nem szabad cserbenhagyni? Mi nem kérjük, egyenesen követeljük, hogy az ipari iskolában ugyanúgy virágozzon a kultúráiét, mint 1953-ban. Nen elégszünk meg azzal a pár fellépéssel, amivel igyekeznek kötelességüket teljesíteni a kassaiak. Nagyobb tudással szemben, nagyobb a közönség igénye is. Nincs okuk arra a fiataloknak, hogy véka alá bújjanak az ország elől. Lemondott a régi vezetőség, megcsappant' a kultúráiét. Miért? Hisz megmaradtak ugyanazok a szólóénekesek, mint pl. Gyüre Lajos, Lázár Elvira, Kovács Béla, s megmaradt a tánccsoport vezetője is, Kovács Dezsőné, aki már négy éve tanította őket. A hibának másutt kell lenni. Olyan CslSz elnököt kell választani, akinek jobban van ideje a szervezettel törődni, s akinek érdeke az, hogy iskc 'ájuk színvonala emelkedjen kultúrtéren. Mindent lehet, csak akarni kell, — mondja egy közmondás. Hát akarjanak a kassaiak olyanok lenni, mint voltak. Szerezzék meg azt az örömet Csehszlovákia dolgozóinak, hogy táncos, dal - műsorukat nem egyszer, da nagyon sokszor megtapsolhassuk. Nagy I. Ma jerszky Márton, altiszt. Egységünknél különböző nemzetiségű legénység teljesít katonai szolgálatot, de úgy érezzük, hogy valamennyien egy nagy családhoz tartozunk és egy a célunk is; megvédeni hazánkat az esetleges támadással szemben és biztosítani békeszerető népünk építő munkáját. Egyforma jogaink és kötelességeink vannak. Alakulatunknál a más nemzetiségűek elsajátíthatják a szolgálati nyelvet, mert parancsnokaink lehetővé teszik ezt. Többek között alakítottunk tanulókört a szolgálati nyelv elsajátítására, \ az írni és olvasni nemtudók részére viszont analfabéta iskolát. Három bajtársunk Zsiga. Csemer és Horváth bajtársak is ezen az úton tanultak meg írni és olvasni. Ők, hárman voltak csak írni- olvasni nemtudók. Ma már alakulatunk minden egyes tagja akadály nélkül sajátíthatja el a katonai tudomány minden ismeretét. Bradáes László, Kúntapolca. Községünk életében régen fennálló probléma a kultúrház. Nem volt egy helyiség, ahol a falu ifjúsága — és az idősebbek is — elszórakozhatott volna. A május 16-i választás előtti p egbeszéléseken a község építésének és szépítésének tervei között ott szerepel a kultúrház felépítésének terve is. Akkor még nem hittük, hogy ez a terv ilyen hamar, néhány hónap leforgása alatt meg is valósulhat. Persze, ha mi a kultúrház felépítését csak hivatalokra és állami szervekre bíztuk volna, nem igen lenne ma belőle még semmi. Büszkék vagyunk arra, hogy akadt köztünk olyan fiatal, aki minden erejével azon volt, hogy összetoborozza az ifjúságot a kultúrház építési munkálataihoz." Ez a fiatal Turcsányi László volt és legjobb segítői Varga Sándor meg Demeter Géza, akik munkájuk után önkéntes brigádmunkával építették a kultúrházat. De a falu fiataljainak többsége is résztvett ebben a munkában. Ma már áll a kultúrházunk, van 2.600 koronás gramafonos rádiónk, új asztalokkal és székekkel berendezett teremben. Ez nekünk egyelőre elég. mert mi már ebben is jől érezzük magunkat, KALAPOS JÓZSEF, a leleszi mezőgazdasági középiskola tanulói nevében: Levelemben az újságolvasók felé szeretnék fordulni. — Intézetünknek, a leleszi mezőgazdasági iskolának S4 hallgatója van■ Ez az iskola 1952-ben született meg és a mellette működő mesteriskola már a múlt évben bocsátott ki végzett hallgatókat. Valamennyien elhelyezkedtek, de mind azzal a panasszal van hogy sok a munkájuk, több mezőgazdasági iskolát végzett hallgatóra lenne szükség a mezőgazdasági munkálatokban. ‘ Mi azt itt az iskola padjaiban is tudjuk, hogy nagy szükség van mezőgazdasági szakemberekre mezőgazdaságunknak a nagyüzemi termelési mód mellett. De valahogy, úgy érezzük, mintha az iskolaügyi hatóságok nem fordítottak volna gondot az egyedüli magyar mezőgazdasági középiskolára, mert hiszen felvételre igen kevés hallgató jelent- kezeit a múlt évben is és azok két harmada nem felelt meg a vizsga feltételeinek. Levelemben azok felé a nyolcéves iskolai tanítók felé és iskolaügyi hatóságok felé fordulunk, akik tehetnek az iskolánk érdekében valamit. Segítsenek megszüntetni azt a helyzetet, ami az elmúlt iskolai évben volt, hogy tudniillik a mezőgazdaságba (iskolákba) csak azokat a tanulókat irányították, akiknek olyan rossz volt a tanulmányi előmenetelük, hogy továbbtanulásra alkalmatlanok voltak. Beke Árpád, járási CslSz titkárság, Nagymegyer. Sok probléma vár megoldásra falvainkon. A legfőbb nehézség a kultúráiét terén mutatkoznak. „Nincs kultúrház!“, vagy „Kicsi a kultúrterem!”, „A korcsmahelység nem megfelelő színdarabot játszani" „Az iskolában nem lehet színpadot felállítani, mert azzal lenne tele az iskola". Napjában jönnek hasonló jelentések a járási titkárságra. Azért mégis meg lehet minden nehézséget oldani, csalc akarat kell hozzá. Például közös erővel Kulcsodon is megoldották a dolgot és sikerrel szerepeltek a fiatalok. Medvén is ösz- szejött a színjátszőcsoport. Pár- évvel ezelőtt a kolozsnémai fiatalok is ezekkel a problémákkal voltak tele. Amikor taggyűlésre kellett volna összejönni: „Nincs kultúrterem!“ Színdarabot nem lehetett játszani, egyszóval semmit sem lehetett csinálni, mert nem volt hol összejönni. Népi demokratikus államunk segített megoldani a nehézséget Kolozsnémán is. A volt hatalmas úri kastélyt az ifjúság kapta meg. Tehát tizenegy egészséges, világos szoba, szép berendezéssel, új színpaddal, székekkel és asztalokkal várta és „várja” a fiatalok összejöveteleit. Minden lehetőség megvan arra, hogy a kolozsnémai CsISz-csoport. minden téten jó munkát fejtsen ki. Nézzük meg mi a helyzet Kolozsnémán. Az ifjúság talán megelégszik azzal, hogy szép, nagy kultúrházat kapott?! A kastély árván, elhagyatottan és kihaltan áll, csak nagyritkán nyílnak ki a termek ajtajai Mi „ az oka annak, hogy a fiatalok húzódoznak a szervezeti élettől? Vagy talán arra várnak, hogy a kultúráiét terén az öregek mutassanak példát a fiataloknak ? No, de hamarosan itt a tavasz és remélem, • hogy a friss tavaszi levegő felrázza a kolozsnémai fiatalokat is mély téli álmukból.
