Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-08-27 / 34. szám
yí Iá k virág Ha hazamentem, mindig valami újat, változatosat kerestem falum álmosan messzenyúló tarka rónáin, üjat, esetleg eseménynek számitó valamit, amit még tavaly nem láttam, vagy éppen nem is láthattam, mert még akkor jelentéktelen, legfeljebb születőben volt. Es ha kerestem, mindig találtam, ami olykor meglepett, vagy ámulatba ejtett, legtöbbször meg elragadtatott mint egy jó abrakolt csikót a ficánkolni vagy futni- l ágyás De most megvallom őszintén, egyszerűen semmi újat sem akartam találni szövetkezetünk fejlődésében hanem valami mást olyat, ami nem jó, amit a szatíra éles tollhegyére vehetek, kipellengérezhetek, úgy istenigazából, de őszintén, segítem akarással. A téma amiről írni akartam már meg is volt, amiről eddig senki jólehei csak kevesen írtak. Ez pedig a máktennelés, ami nem is olyan leinteni való kérdés mert a tó mákoscsuszát — és bélest sokan szeretik, márpedig jó mák kevés helyen terem. Tehát a téma megvolt, csak konkrét adat, hely és idő kellett ahhoz, hogy megírjam. S ami fontos, azt is tudtam a mákról, hogy neki is van ellensége ami kárt okoz „testi” es „lelki" szépségében. Igen, ez jó, nagyszerű lész, csak meg kell írnom és kész — gondoltam magamban. S mentem is, hogy akaratomnak eleget tegyek. Mentem ki a halárba, oda, ahol a mákot véltem lelni. Az első látásra valóban „beteg" színe volt a máknak, ami ugyanis fekete volt. így foggal tételeztem fel, hogy ez az a mák, amiről én majd szatírát írok Persze, arra nem gondoltam, hogy esetleg a sok eső volt az. ami valósággal, mint a bakacsin, olyan feketére festette a mákot. No dehát elvégre mégis csak helyben voltam. Helyben ám. mert éppen ma csépelték a már csépíésre kívánkozó mákot. Zúgott, csattogott és porzott a gép, jobban mondva a kombájn, mert az nyeldesle szaporán el a mákfejeket, mint éhes gólya a kövér békákat. Három traktor hordta a mákkévéket és mégis megtörtént, hogy percekig üresen búgott a kombájn. A kombájn körűt szorgoskodó emberek közt megpillantottam a szövetkezet elnökét. Dobos Imrét, aki egyik markából a másikba öniözgetve, vizsgálja az apró hamvaskék mákszemecs- kéket. — Rossz a mák ugy-e? — teszem fel diadalmasan az első kérdés* , — Nem bánt senkit, meg hát miért volna rossz? — felelt hasonló hangnemben az elnök. — Csak úgy. mert én úgy látom, hogy az, hisz olyan fekete mini egy szerecsen ' — Az igaz, de a sok eső miatt. A belseje egészséges, mim a makk Mert az úgy volt. hogy amikor kihúzgáltuk, jött sürgősebi' munka és azt csináltuk, mert ennek az eső már nem árt Ma meg, hogy jó idő van, gondoltuk, egy kis ^brigádot szervezünk s kicsépeljük. Nem sok az egész „csak" három hektár , , Igti tudtam én meg, a leleszi*szövetkezet maktermeleserol a következőket: — Jóformán mégcsak tavasz eleje volt. A föld hálán itt-oit tarkálott a hó. amikor elvetettük a mákot. Mert kényes portéka ám az. Ha nem idejében vetik el. akkor megette a ’ene az egész termést. A hó hegyére kell azt elvetni, ha meg kivirágzik. te kell verni a virágot, mert a mögé bújnak azok ai apró. bogárkák, amelyek később kijuggatják a fejlődő mák fejecskéket. Hát ennyi az egész tudomány a máktermeléssel kapcsolatban — fejezi be szakmagyarázatát Dobos elvtárs. Még azt is el kell mondanom, hogy a mák nagyon kifizeti magát. Mi három hektárt vetettünk. A három hektár mák' megművelése még négyezer koronába sem került. Es tesz a három hektárról huszonöt mázsa mák. Ebből három mázsát be. kell adnunk, a többivel rjieg magunk rendelkezünk. — fis mennyit adnak egy kiló mákért? — Mi csak húsz koronát számítunk kilójáért, de többet is adnak így is jó összeg üli a markunkat, mert a huszonkét mázsáért, amit szabadon adhatunk el negyvennégyezer koronát kapunk. A negyvennégyezerből, negyvenezer tiszta jövedelem. Hát nem megéri? Én mind erre egy szói sem feleltem, csak hallgattam, mit is tehettem volna mást? Annyit azért mégis tettem, megfogadtam. hogy többet szatírát nem írok. mert most az egyszer akartam és ez sem sikerült. Ügy látszik, mégis csak mérlegre kelI tennem, hogy hány százalék bennem a humorérzék. De ettől félek, mert a mérleg csalni talál és mégis a barátomnak lesz igaza. TÖRÖK ELEMER NINCS SZEBB VIRÁG. #1 Tápé(Csongrád) 1 n £ Nincs s?,ebbvi-rág a me-ze-í vi-rág-nál, Fo-no~gat-ja a szép so-lyera gyé-ké-nyét, Hej, saj-nál-ja a ré - gi sze - re-to - jót '£áttuA-(>i oltottuk Jó kifogás : - y ■Ä. ... ’ — Miért nem nézik meg a szomszédukat, azok, hogy csinálják? — Néztük már és nézzük is, de nem látunk semmit. A mák jobban tudja — Most mit vessek utánatok? — Amit akar, de nekem az a véleményem, hogy velünk együtt vethetett volna takarmány sárgarépát is, most eggyel kevesebb gondja lenne. Vakáció után 1 J 1 ^ 1 i if // Wf \ \l Uru J V 0 — Szervusz Pista, hogy telt el a vakáció? — Ahogy látod. — Akkor nagyszerűen, és mondd, tanultál is valamit? — Hogyne, azt, hogy többet egy vizsgát sem hagyok őszre. Ami sajnos előfordult (Több vidéki postahivatal későn közbesíti a táviratot). — No, már megint egy telegramm, azt hiszem, ez a tizedik. — Akkor este hét órakor ki is kézbesítem őket, ne mondják, hogy későn viszem. Mindnyájan eljöttek Szép napsütéses augusztusi reggel. Az aratás és cséplés nagyban folyik. Nizina, a gépállomás igazgatója a traktoristákhoz siet. Motorkerékpáron már éppen indulni készül, amikor megszólal a telefon: a járási nemzeti bizottság érdeklődik a cséplési eredmények iránt. Nizina részletes magyarázatba bucsátkozik. Közben még meg is jegyzi, hogy hát tegnap este már beküldte a napi jelentést. Leteszi a kagylót és megint indulni kész. de (újból csak megszólal a telefon Megismeri a mezőgazdasági osztály vezetőjének mély hangját. No. hogy is állunk a csépléssel? Az osztályvezető a terméshozam és olyan dolgok iránt érdeklődik, amiről pedig már pontos kimutatást kapott és a jelentés ott fekszik az íróasztalán. Egy óra múlva megelégeli a beszámolót és akkor jut hirtelen az ekzlfte az a bölcs tanács, hogy: „okosabban tennéd, ha kint volnál a mezőn. Alaposabban kell megszervezni a munkát. Például most jelen pillanatban kint volna a helyed a földeken’” Hát pedig Nizina igazgató már reggel óta a földekre igyekszik. Mind hiába. Ragyogó Tudor-kocsin befut a felügyelő. Szintén a termés iránt érdeklődik, Tanácsokkal látja el Nizina igazgatót. — Kedves barátom, jobban kell megszervezni a munkát. Valóban meglep, hogy itt talállak és nem vagy kint a határban. És hol a helye az igazgatónak mostanában? Tudhatnátok! Kint a földeken, elvtársaim, úgy bizony." Gyönyörűen süt a nap és most egymásután szállingóznak a látogatók, eljöttek a terv osztálytól, a pénzügytől, az é- lelmezésiről és még sókan mások. Mindnyájuknak nagy gondot okoz a termés, és így mindnyájan alaposan kérdezősködtek. Sürgősen azt tanácsolták az igazgatónak, hogy menjen ki a földekre, mert csak akkor megy rendjén a dolog. Már estefelé járt az idő, akkor távozott az utolsó látogató Az is meg volt róla győződve, u- gyanúgy, mint az elöbi látogató, hogy nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen szép rendben folyik az aratás Az igazgató szívesen végighallgatta volna az. okos tanácsokat, már éppen felült a motorkerékpárra, de közben újból megszólalt a telefon. A növényi termelés kutató intézetéből jött egy tudományos dolgozó és érdeklődni szeretett volna a dolgok iránt. Igen ám. csakhogy a mai termésbe/ im- ról az igazgató még nem tudott semmit és ezért azt az okos tanácsot adta, hogy ne késlekedjen, máris induljon ki a földekre, hogy aztán megadhassa a kellő felvilágosítást Nizinának eltökéli szándéka az volt, hogy máris indúl, akkor azonban hivatalos felhívás érkezett. „A gépállomások igazgatói azonnal jelentkezzenek a járási nemzeti bizottságon! Program: a mai aratási nap kiértékelése.“ Nizina lóhalálban a járási nemzeti bizottság felé tart, igazán nem tudja, miről számoljon be. A tanácskozást a diszpécser telefonjelentése zavarja meg: „Azon az állomáson, ahol Nizina elvtárs az igazgató, néhány cséplőgép üzemképtelen. Már pár órája állnak a munkával.” Az elnök mérgesen felkiált: na lássátok! És győzelmesen végignézett munkatársain. Mindig mondom, így néz az ki, a- mikor a gépállomás igazgatója egész nap nincs kint a földeken. Hogy néznénk ki, ha a járási nemzeti bizottság úgy szervezné meg a munkát, mint Ni*- zina elvtárs. Melegen ajánljuk, hogy vegyen példát rólunk és lássa be, hogy az igazgató helye, aratás idején, kint van a földeken. A jelenlévők bólongattak és meg voltak róla győződve, hogy ők járultak hozzá a legjobban az idei termés fflkeres behordá- sához. URBAN LAER ZER n termény mondja: Csak óvatosan. Kar minden szemért, nem szeretném, ha az önök hibájából lemaradnék a szemveszteségi .versenyben. ÜJ IFJÚSÁG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smena a CsISz Szlovákiai KözpontiBizottságának kiadóhivatala Bratislava, Praíská 0 — Szerkeszti a s rkesztőbizotlság Főszerkesztő Szőke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava, Prazská 9 Telefon 227-17, 237-01 — Nyomja Merkantil n. v. nyomdája. — Előfizetés egy évre 30.— -Kés, félévre 15.— Kés. — Terjeszti a postaszolgálat — Rendeléseket minden postahivatal és minden kézbesitó átvesz. — Hirlapbélyeg A-68701 engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányltópostahivatal Bratislava 2.
