Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-08-27 / 34. szám
■ J t 10 /Q feladatot teljesítettük 1955. augusztus 27. ÉJJELI TÁMADÁS 1944. szeptemberében történt. A németek egyik súlyos csapást a másik után kapták. De még mindig nem akarták elhinni, hogy a hadiszerencse végkép elhagyta őket Nem akar iák elhinni, hogy nem tudták megállítani a szovjet hadsereg előrenyomulását. A vasutakon éjjelenként hatalmas mozdonyok szállították a hadi- felszerelést és más utánpótlást a harctér felé. A mi partizánosztagunk akkor a Besztercebányától nem messze elterülő erdőkben tartózkodott. Este éppen lefekvésre készülődtünk, mikor Ondreiko, az osztag parancsnoka magához hivatott Abbahagytam a készülődést, tudtam, hogy nem lesz szükség ágyra. Mindjárt arra gondoltam. hogy a parancsnok valami harci feladattal fog megbízni. Amikor beléptem a fedezékbe, a parancsnok térképét tanulmányozta Egy pillanatra megálltam az ajtóban, majd jelentkeztem. — Parancsnok elvtárs, Cervenko tizedes jelentkezik. Fölnézett térképe mellől és maga mellé ültetett Ujjai gyorsan jártak a térk pen, közben nyugodtan magyarázott Az X állomás forgalmistája tudatta, hogy 05 óra 27 perckor ér be az állomásra egy német szerelvény. A szerelvény lőszert szállít a harctérre. Vegyen magához három embert és azonnal induljanak, hogy mielőtt a szerelvény odaér, legyen idejük alaposan átkémlelni a helyei és aláaknázni a síneket Ha teljesítették a feladatot, rejtőzzenek el a vasút közelében, várják meg a szerelvény robbanását, aztán induljanak vissza és jelentsék, hogyan sikerült a feladat végrehajtása. Mégegyszer megmutatta térképén a helyet, ahol legalkalmasabb lenne aláaknázni a síneket, majd kezet szorított velem és megadta az engedélyt az indulásra Sötét, szeles koraöszi éjszaka volt A hold csak néhány pillanatra bukkant elő a gomolygó felhők közül, a sötétség részint előnyünkre volt, mert megkönnyítette a feladat végrehajtását, részint hátráltatott bennünket, mert attól kellett tartanunk, hogy eltévedünk a sötétben. így tehát azt a néhány pillanatot, amikor a hold előbukkant, arra használtuk fel, hogy ellenőrizzük a helyes irányt. Szemünkkel a sötétségben kémlelve, csendben meneteltünk. Csak ritkán váltottunk néhány szót. De agyunkban lázasan forrtak a gondolatok. Mindnyájunkat elöntötte az a különös érzés, mely harc előtt betölti az ember szívét. Mindnyájan arra gondoltunk, hogy ezzel a harci feladattal gyengítjük a németek erejét és siettetjük a háború befejezését. Ond- rejko századosra gondoltam, ki itt, a mi hegyeinkben, hazájától távol segít harcolni a németek ellen, irányítja osztagunkat. Aztán szüléimre gondoltam Anyámra, aki talán álmatlanul forgolódik ágyában és rám gondol, átkozva a háborút, a fasisztákat, akik miatt ott kellett hagynom otthonomat, szüléimét és a gyárat, ahol dolgoztam. Csak azért, mert meg mertem mondani az igazat és nem akartam rabszolga módjára engedelmeskedni a gyár igazgatójának. Még visszaemlékeztem anyám éles- sikoltására, mikor a fegyveres SS legények betörtek lakásunkba. Nekem sikerült kiugra- nom az ablakon, utánam lőttek, nem találtak el. Felforgatták az egész falut, nem találtak rám. A kerteken át kijutottam a határba, majd az erdőbe és a partizánokhoz kerültem. Aztán apámra gondoltam, aki mozdonyvezető. és a németek fegyverrel kényszerítik, hogy szolgálja őket. S ekkor végigfutott hátamon a hideg. Ki tudja, tatán éppen ő vezeti a mozdonyt, amely halaira van ítélve és pár óra múlva a levegőbe röpül a szerelvény nyel együtt Hesegetlem a nyomasztó gondn'afot. de egész úton nem bírtam szabadulni tőle Halkan beszélgetésbe kezdtem társaimmal, de ők is csak ritkán válaszoltak kérdéseim re. Megértettem hogy őket is hasonló gondolatok foglalkoztatják De aggodalmamat ők is észrevették s aggódva figyelték idegességemet, nem tudták eltalálni, hogy mi van vetem Hisz ismertek nem egyszer hajtottunk végre együtt ilyen feladatokat, tudták, hogy minden esetben megőrzőm hidegvéremet Már ők kezdtek faggatni, hogy mi leit. Eleinte nem mertem bevallani, hogy mi bánt. Attól féltem, félreértenek és azt gondolják, hogy meghátrálok a feladat végrehajtása elől Észrevettem, hogy bántja őket tartózkodó viselkedő sem Legyőztem kétségeimet és elmondtam, hogy mi nyomja a szívemet. Nem értették félre. Most már szegyeIni kezdtem, hogy bizalmatlan voltam velük szentben. Felbukkant a hold, órámra tekintettem. A mutató már közel járt a hármashoz és mi még elég messze voltunk a vasúttól. Meggyorsítottuk lépteinket, nehogy későn érkezzünk rendeltetési helyünkre Most már bántott. hogy a vészes gondolatok hatására önkénytelenül is lassítottam a menetet. Be kell hozni a késési, határoztam el s még jóban kiléptem. Tudtam, hogy társaim figyelmeztetés nélkül is követni fognak. Pár perccel négy óra után értünk a vasúthoz. Egy ideig mozdulatlanul vártunk az erdőszélen, figyeltük a környéket, hogy nincs-e közelben német járőr. Egy társamat megfigyelőnek állítottam, hárman pedig elindultunk aknázásra alkalmas helyet ke- latétól találtunk is alkalmas helyet, reshi. Nem messze a vasút kanyaru- és megkezdtük a munkát. Csak rövid ideig dolgozhattunk nyugodtan. Az éjszaka csendjét kerekek csattogása verte fel. Elkéstünk, futott át agyamon a gondolat. De ebben a pillanatban motorzúgás ütötte meg a fülemet. Gyorsan az erdőbe, adtam ki a parancsot. Behúzódtunk az erdőbe. Pár pillanat múlva erős reflektorfény hasította át a korahajnali sötétséget. Német járőrautó. Csak észre ne vegyen valami gyanúsat. De nem, nem vett észre semmit. Elszáguldott előttünk, mi pedig alaposan nekiláttunk a munkának, hogy a vonat érkezéséig befejezzük az aknázást. Tudtuk, hogy most már sietnünk kell. mert ha a németek beérnek az állomásra, azonnal telefonálnak, hogy „tiszta az út, jöhet a szerelvény". Gyorsan dolgoztunk és sikerült idejében befejezni a munkát. Ideje is volt, mert már erősen kezdett virradni és rövidesen jönni kellett a vonatnak. Mindnyájan behúzódtunk az erdőbe, biztonságos helyet kerestünk, ahonnan jól láthattuk a helyet; ahol aláaknáztuk a vasutat. Nem kellett sokáig várni a szerelvényre. Rövidesen hallatszott ti kerekek csattogása, majd a mozdony fúj- tatása is. Egyszerre előtűnt a vasút kanyarulatában a mozdony hatalmas alakja. A fűlő- épp akkor nyitotta ki a kazánajtót s amint a fény a vezetőre esett, mintha az apámra ismertem volna. Szerettem volna kiáltani, de szó nem jött ki a számon. De meg különben is hiábavaló lenne, mert ha az apám meg is hallaná a kiáltást, a mozdonyt nem állítaná_ meg, inkább életét áldozná, mintsem egtj egész szerelvény hadianyagot megmentsen a németeknek. Már csak néhány méter választotta el a mozdonyt az aláaknázott helytől. Szorongva vártuk a robbanást, habár féltem is tőle. Hisz nagyon' szerettem apámat, kinek már annyi szenvedésben volt része. Nem volt idő tovább gondolkodni. Egyszerre hatalmas robbanás resz- Heitette meg a levegőt, por és füst bontolt mindent. Vártunk, míg elült a por és füst. A hatalmas mozdony a sínek mellet hevert, összetört részeiből sisteregve ömlött ki a füst és gőz. mintha valami őskori állat viaskodna a halállal. Nem bírtam magamat tovább türtőztetni. Rohantam a roncsok felé. Társaim is követni akartak. de egy intéssel megakadályoztam őket. Ott maradtak helyükön, hogy géppisztolyuk tüzével fedezzenek, ha szükség lesz rá. A felrobbant és kisiklott szerelvény körül nácik hullái heverlek. A fűtől és a mozdonyvezetőt nem találtam sehol. Már arra gondoltam, hogy a mozdony temette őket maga alá, mikor halk nyöszörgést hallottam, nem messze az erdő szélétől. Minden eshetőségre elkészülve géppisztolyomat lövésre képien tartottam. Megtaláltam ,a mozdonityezetöt. és akaratlanul is elkiáltottam magamat: ..Apám!" — és lerogytam mellé a földre. Azt hittem. meghalt. Kiáltásomra odaszaladt két társam is. Az egyik szó nélkül félrenyomott engem, amint apám véres arcát törülgeltem, mellére hajolt „Eli" — kiáltott fel. Még ver a szive. Elővette kulacsát és egy kevés hideg vizet töltött apám szájába. Majd vizes ruhával homlokát kezdte törülhetni. Apám lassan kinyitolta a szemét, de nem ismert rám. Bevittük az erdőbe. Egyik bajtársam még megnézte a németeket is, hogy van-e köztük éló. Egy könnyebben sebesült németet talált. Legszívesebben lelőttük volna, de Judtuk, hogy a parancsnok nem tűri az ilyen eljárást és szigorúan megbüntetne, ha fülébe jutna a dolog. Apámnak! faágakból hordágyat készítettünk, és Iligy vittük magunkkal. Szerencsére a német tudott menni. így tehát nem volt vele nagy ve- sződseg. Csak nagyon félt. Eszelősen ismételte: „Partizán, partizán". Attól félt, kivégezzük. Pedig hasonló esetben ö biztosan így tett volna. Mikor megérkeztünk, apámat és a könnyen sebesült németet átadtam az osztag kötözóhelyén, aztán a parancsnokhoz indultam, jelenteni a feladat sikeres végrehajtását. A parancsnok meghallgatta jelentésemet, intett, hogy „pihenj", megkínált egy cigarettával és részletesen kikérdezett a feladat végrehajtásáról. Beszámoltam mindenről. Amikor meghallotta, hogy apám a kötözőhelyen van, azonnal odaindult. Azóta már apám eszméletre tért és az öröm fénye villant meg szemében, mikor megismert. Apám nem gyógyult meg végleg. Az egyik lába teljesen megbénult. A felszabadulásig osztagunknál maradi. Ha szabad időm volt, mindig mellette ültem. Mikor megerősödött, elmondtam neki, hogy én voltam az aknázok parancsnoka, kíváncsian lestem a hatást. Kezemre tette remegő kezét, és így válaszolt mosolyogva: „Derék gyerek vagy, fiam. Büszke vagyok rád. Helyesen tetted, hogy nem figyelmeztettél, amikor rámismertél a tűz fényénél. Jó kommunista és partizánhoz méltóan cselekedtél. Én úgy sem állítottam volna le a vonatot. Ha pedig a német fűtő megállította volna a mozdonyt, még azt is letagadtam volna, hogy a fiam vagy, mert nem ieljesí- tetted a parancsot. Helyesen cselekedtél. A parancsot mindig és minden esetben teljesíteni kell .csak akkor jutunk el a végső győzelemhez." ■ Egy partizán elbeszélése alapján írta: VARGA ERNŐ Egy hős partizán falu A Nagy- és Kis Fátra alatt elterülő völgyben, Martintól délre fekszik Szklabinya községe. A falu körül sűrű fenyőligetek, bokros lankák terülnek el. A házak sora között csörgedező patakocska siet a Túróéba. Nem nagy ez a falu. Lakossága alig haladja meg az ötszázat. A házak szerényen lapulnak a hegy lábához. A falu népe a tizenegy év előtti Szlovák Nemzeti Felkelésben hősi részt vállalt. Kevés volt az olyan család, amely ne kapcsolódott volna be először a partizánmozgalom megszervezésébe ezen a vidéken, s a felkelés megindítása után a fegyveres harcba. A szervezkedés már 1943 telén megindult, s a hegyekben tanyázó partizánok sok gondot okoztak az ellenségnek. A falubeliek mesélik, hogy az 1944 július 16-án lezajló tűzoltóban tulajdonképpen már az általános fegyveres felkelés előkészítése volt a túróéi völgyben. Ezen a mulatságon már a szovjet partizánok is résztvettek s erőt, bátorságot öntöttek a szívekbe. A partizánalakulatot túróéi csoportja 1944 augusztus 20-án megszállta a falut s kihirdette a felkelést. A falu férfilakossága csatlakozott a* partizánokhoz, fegyvert fonott és ezzel harcolt a gyűlölt ellenség ellen. Dübörgőit a föld a Nagy- és Kis Fátra vidékén. A falu lakosságának hősiessége nem ismert határt, szívvel-lélekke! segítette a partizánmozgalmat s a felkelést. A falu neve arany betűkkel szerepel a Szlovák Nemzeti Felkelés történetében és példaadás marad mindnyájunk számára. Amikor a németek megszállták a falut, kegyetlen vérengzést vittek végbe a lakosság között. Negyvennyolc embert Martinba hurcoltak, ahol kivégezték őket. A többit koncentrációs táborba szállították. Innen ugyancsak kevesen kerültek haza. Szklabinyán kevés az olyan család, amelynek tagjai ne siratnák valamely hozzátartozójukat. S a falucska temetőjében ott sorakoznak a vértanuk sírdombjai, ott sorakoznak és tovább vádolják a fasizmust, tovább vádolják azokat, akik ismét háborút akarnak, akik a szabad népek kezére szeretnék rakni a rabság bilincsét. A szklabinyai temetőben nyugvó hős partizánok sírdombjai tanulságul szolgálnak a felnövő nemzedéknek, s tanulságul szolgálnak minden embernek. És még nagyobb békeharcra, munkánk hiánytalan elvégzésére köteleznek valamennyiünket. D. Gy. Őlmos, nehéz felhők tornyosodtak az n-i katonai kiképző tábor fölé. Az a sűrű erdő. amely még kis idő előtt ott sötétlett a láthatáron, mintha e- gészen eltűnt volna. Vihar van készülőben, hatalmas szél kerekedik és úrrá lesz a fákon. A harmadik zászlóalj lövészszázadának egyik része pihen ebben a rossz időben az „ellenség” ellen folytatott harcban. A szá- zadparancsnok magához hivatta Strzinka tisztet, a szakaszparancsnokot és közölte vele a századparancsnok harci parancsát. — A második lövészszázad az 520- as vonaltól északra védelemre rendezkedett be — ez a gondolat foglalkoztatja Strzinka tisztet, amikor átvette a parancsot és századához sietett. . „Az ellenséget a mi előretolt egységeink előtt tartottuk fel és 19 kilométernyire tőlünk az ellenség védelmi állásba he^ezkedett. Négyszáz méterre keletre az 511-es vonaltól. Az első lövészszakasz éjjel kirohanást indít és felfogja a „terepet”. Idő: 05.00 Készenlét: 24,00 óra. Még tizenkilenc órám van az előkészületekhez — szövi tovább gondolatait. Az a fontos, hogy tizenhárom óráig előre toljam a szakaszt arra a pontra, ahonnan a kirohanást intézhetik. 13,00: Kiadom a harci parancsot — hallgatják a rajparancsnokok. Irány- pontok ... Az ellenség északi irányban körülbelül 500 méternyire van tőlünk. Jól kiépítette védelmét. A szakasz feladata: szakaszunk a nehéz gépfegyverek és a hidászok segítségével támadást intéznek és elfoglalják a „terepet”. A rajok feladata: az első raj, a támadó. A második és harmadik raj biztosítja a támadó szakasz előrehaladását. A hidászok feladata: hidat verni az aknamezőn keresztül és drőtsövénye- ket húzni az ellenséges lövészárok előtt. Készenlét: 24,00. Helyetteseim ... Röviden így szól a szakaszparancsnok parancsa. A rajparancsnokok csendben, harciasán rajukhoz távoznak és további részletparancsokat osztogatnak. Miközben a lövészek, géppisztolyosok és a szakasz többi tagjai merően figyelik a terepet. Még a legkisebb falevél rezgését is észrevenné az a harminc figyelő szempár, olyan lelkiismeretesen teljesítik harci feladatukat. Szürkületig ilyen tökéletesen álcázva figyeli a szakasz az „ellenséget” és a terepet, azt kutatja, hogy miképpen lehetne a legkönnyebben eljutni közelébe, hogy onnan rajtaüssenek, hogyan lehetne észrevétlenül lövészárkához lopódzni és az ellenséges harcosok közül valakit „magával ra- gadfii“! 21,00 óra: Alkonyat borul a tájra. Az ellenséges lövészárkokat szinte elnyelte a sötétség, az ember majdnem az orrára bukna, olyan sötétség uralkodik mindenfelé. És a pedagógiai főiskola hallgatói szinte bent ragadnak az árkokban, olyan feszült figyelemmel hegyezik a fülüket. Még legalább egy óráig maradtak ilyen feszült merevségben, amíg tökéletesen megszokták a sötétséget és áz éjjeli terepet. 22,30 óra: Az utolsó ellenőrzés és máris megszólal Fabók Sándor főiskolás hangja, ő vezeti a hadgyakorlatokat. — előkészíteni az áthaladást!” Máris nekivágtak. Óvatosan a földön kúszva távolodnak a mezei úttól. Ég az arcuk. már a fáradtság jelei mutatkoznak. de még ötven méternyire vannak a drótsövényektől. Most még óvatosabban nyomulnak előre. A legkisebb hibás mozdulat az aknamezőn, az egész raj felderítését és a kész halált jelenthetné! Jó' tudja ezt ez a két hidász. A mi katonáink becsületéért, a szakasz, a tisztek és a népi demokratikus hadsereg becsületéért utolsó erejük megfeszítésével végre elérik céljukat, ügyesen egymás után felszedik az aknákat. Botló pedig átvágja a drótsövényeket, keresztüllép rajta és előkészíti az előrevonulást. Most a megbeszélt jelre kirohan a második raj, utána pedig a harmadik. Utoljára a harmadik szakasz indul. Kisérjük figyelemmel azt a szakaszt. melyet Lehocky János CSiSZ- tag vezet. Ezek a fiúk a kiindulás pontjától kezdve állandóan a földön kúszva haladnak előre az ellenség felé. Ereikben gyorsan kering a vér, alig jutnak szuszhoz. A vihar távolodik. az izzadság csak úgy csurog róluk. Ma feltétlenül élő foglyokat akarnak hatalmukba keríteni, ezért továbbra is a földön kúszva nyomulnak előre. Most lassabban. Tíz perc alatt alig tesznek meg többet, mint egy métert, azt is nagyon óvatosan, mert az ellenség a legkisebb mozgást is észrevehetné. Ezért csak óvatosan, nagyon óvatosan. Még tíz méter hiányzik, most már csak öt, már világosan maguk előtt látnak két ellenséges a- lakot a gépfegyver mellett. Az egyik alszik, a másik meg figyel és a sö- 1 tétségbe mered tekintete. Lehocky és Dúrbák, akik a szakasz élén haladnak, mär csak három méternyire vannak ,tőlük. Most arra várnak, hogy az ellenséges megfigyelő mikor néz egy p llanatra más irányba, hogy egy-két méterrel még közelebb férkőzhessenek hozzá. Amikor észrevették, hogy a megfigyelj más irányba tekint, akkor Lehocky János egészen közel kúszott hozzá. A várakozás teljesen megbénítja a végtagokat, a percek és másodpercek lassan múlnak. Lehocky szinte nem is vesz lélek- zetet, ugrásra készen vár és akkor, mint ahogy őt a jégpályán a hokibottal láttuk, most szélesebben a r lövészárokba ugrik. Mögötte Dúrbák, máris betömik az ellenség száját és bekötött kezekkel maguk után vonszolják. A támadás sikerült, az ellenség nem vette észre, hogy az egyik harcosuk eltűnt. A biztosító rajok még megtartják helyzetüket és abban a percben, amikor a második raj keresztülnyomult az aknamezőn, megszólalt az ellenséges gépfegyver. Az ellenséges lövészárokban pánik, zűr-zavar keletkezett, az ellenséges gépfegyverre az egész osztag tüzeléssel felelt. A visszavonulás sikerült. Veszteségek? Semmi. Győzött á főiskolások és a tartalékos tisztek kitartása, gyorsasága, ereje és a fiatal katonák lelkesedése. , *** Amikor már éjfél felé' járt az idő, akkor Stasko tiszt, a pedagógiai főiskola katonai katedrájának vezetője kitüntetésben részesíti az egész szakaszt, Lehocky és Dúrbák főiskolásokat és Herencár a hidászok parancsnokát. Strzinka tiszt szakasza nyugodtan a- ludt el azzal az érzéssel, hogy jól végezték feladatukat. Nehéz harci feladatukat példásan megoldották. Bebizonyították, hogy jó tisztek lesznek „Hidászok előre !”■ Négy legény, mint • négy árnyék, hirtelen kirohan az arcvonalba, Minden szó és zaj nélkül még a haraszt sem zörren lábuk alatt. így jutottak el az erdei úthoz. Az árokban a hidászok vezetője. Herenóár főiskolás suttogva további parancsot oszt: „Botlő ési Szívós, rajta az aknamező felé belőlük, el vannak készülve arra, hogy bármely pillanatban hazájuk védelmére siessenek. ONDREJ VESTEG /
