Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-27 / 34. szám

■ J t 10 /Q feladatot teljesítettük 1955. augusztus 27. ÉJJELI TÁMADÁS 1944. szeptemberében történt. A né­metek egyik súlyos csapást a másik után kapták. De még mindig nem akarták elhinni, hogy a hadiszeren­cse végkép elhagyta őket Nem akar iák elhinni, hogy nem tudták megál­lítani a szovjet hadsereg előrenyomu­lását. A vasutakon éjjelenként hatal­mas mozdonyok szállították a hadi- felszerelést és más utánpótlást a harc­tér felé. A mi partizánosztagunk ak­kor a Besztercebányától nem messze elterülő erdőkben tartózkodott. Este éppen lefekvésre készülődtünk, mikor Ondreiko, az osztag parancs­noka magához hivatott Abbahagytam a készülődést, tudtam, hogy nem lesz szükség ágyra. Mindjárt arra gondol­tam. hogy a parancsnok valami har­ci feladattal fog megbízni. Amikor beléptem a fedezékbe, a parancsnok térképét tanulmányozta Egy pilla­natra megálltam az ajtóban, majd jelentkeztem. — Parancsnok elvtárs, Cervenko tizedes jelentkezik. Fölnézett térképe mellől és maga mellé ültetett Ujjai gyorsan jártak a térk pen, közben nyugodtan ma­gyarázott Az X állomás forgalmis­tája tudatta, hogy 05 óra 27 perckor ér be az állomásra egy német szerel­vény. A szerelvény lőszert szállít a harctérre. Vegyen magához három embert és azonnal induljanak, hogy mielőtt a szerelvény odaér, legyen idejük alaposan átkémlelni a helyei és aláaknázni a síneket Ha teljesí­tették a feladatot, rejtőzzenek el a vasút közelében, várják meg a szerel­vény robbanását, aztán induljanak vissza és jelentsék, hogyan sikerült a feladat végrehajtása. Mégegyszer megmutatta térképén a helyet, ahol legalkalmasabb lenne aláaknázni a síneket, majd kezet szorított velem és megadta az engedélyt az indulás­ra Sötét, szeles koraöszi éjszaka volt A hold csak néhány pillanatra buk­kant elő a gomolygó felhők közül, a sötétség részint előnyünkre volt, mert megkönnyítette a feladat végrehajtá­sát, részint hátráltatott bennünket, mert attól kellett tartanunk, hogy el­tévedünk a sötétben. így tehát azt a néhány pillanatot, amikor a hold előbukkant, arra használtuk fel, hogy ellenőrizzük a helyes irányt. Sze­münkkel a sötétségben kémlelve, csendben meneteltünk. Csak ritkán váltottunk néhány szót. De agyunk­ban lázasan forrtak a gondolatok. Mindnyájunkat elöntötte az a külö­nös érzés, mely harc előtt betölti az ember szívét. Mindnyájan arra gon­doltunk, hogy ezzel a harci feladat­tal gyengítjük a németek erejét és siettetjük a háború befejezését. Ond- rejko századosra gondoltam, ki itt, a mi hegyeinkben, hazájától távol segít harcolni a németek ellen, irányítja osztagunkat. Aztán szüléimre gondol­tam Anyámra, aki talán álmatlanul forgolódik ágyában és rám gondol, átkozva a háborút, a fasisztákat, akik miatt ott kellett hagynom otthonomat, szüléimét és a gyárat, ahol dolgoz­tam. Csak azért, mert meg mertem mondani az igazat és nem akartam rabszolga módjára engedelmeskedni a gyár igazgatójának. Még visszaem­lékeztem anyám éles- sikoltására, mi­kor a fegyveres SS legények betörtek lakásunkba. Nekem sikerült kiugra- nom az ablakon, utánam lőttek, nem találtak el. Felforgatták az egész fa­lut, nem találtak rám. A kerteken át kijutottam a határba, majd az erdőbe és a partizánokhoz kerültem. Aztán apámra gondoltam, aki mozdonyve­zető. és a németek fegyverrel kény­szerítik, hogy szolgálja őket. S ekkor végigfutott hátamon a hideg. Ki tud­ja, tatán éppen ő vezeti a mozdonyt, amely halaira van ítélve és pár óra múlva a levegőbe röpül a szerelvény nyel együtt Hesegetlem a nyomasztó gondn'afot. de egész úton nem bír­tam szabadulni tőle Halkan beszél­getésbe kezdtem társaimmal, de ők is csak ritkán válaszoltak kérdéseim re. Megértettem hogy őket is hasonló gondolatok foglalkoztatják De aggo­dalmamat ők is észrevették s aggód­va figyelték idegességemet, nem tud­ták eltalálni, hogy mi van vetem Hisz ismertek nem egyszer hajtot­tunk végre együtt ilyen feladatokat, tudták, hogy minden esetben megőr­zőm hidegvéremet Már ők kezdtek faggatni, hogy mi leit. Eleinte nem mertem bevallani, hogy mi bánt. At­tól féltem, félreértenek és azt gon­dolják, hogy meghátrálok a feladat végrehajtása elől Észrevettem, hogy bántja őket tartózkodó viselkedő sem Legyőztem kétségeimet és elmondtam, hogy mi nyomja a szívemet. Nem ér­tették félre. Most már szegyeIni kezd­tem, hogy bizalmatlan voltam velük szentben. Felbukkant a hold, órámra tekin­tettem. A mutató már közel járt a hármashoz és mi még elég messze voltunk a vasúttól. Meggyorsítottuk lépteinket, nehogy későn érkezzünk rendeltetési helyünkre Most már bán­tott. hogy a vészes gondolatok hatá­sára önkénytelenül is lassítottam a menetet. Be kell hozni a késési, hatá­roztam el s még jóban kiléptem. Tud­tam, hogy társaim figyelmeztetés nél­kül is követni fognak. Pár perccel négy óra után értünk a vasúthoz. Egy ideig mozdulatlanul vártunk az erdőszélen, figyeltük a környéket, hogy nincs-e közelben né­met járőr. Egy társamat megfigyelő­nek állítottam, hárman pedig elindul­tunk aknázásra alkalmas helyet ke- latétól találtunk is alkalmas helyet, reshi. Nem messze a vasút kanyaru- és megkezdtük a munkát. Csak rövid ideig dolgozhattunk nyugodtan. Az éjszaka csendjét kerekek csattogása verte fel. Elkéstünk, futott át agya­mon a gondolat. De ebben a pilla­natban motorzúgás ütötte meg a fü­lemet. Gyorsan az erdőbe, adtam ki a parancsot. Behúzódtunk az erdőbe. Pár pillanat múlva erős reflektorfény hasította át a korahajnali sötétséget. Német járőrautó. Csak észre ne ve­gyen valami gyanúsat. De nem, nem vett észre semmit. Elszáguldott előt­tünk, mi pedig alaposan nekiláttunk a munkának, hogy a vonat érkezésé­ig befejezzük az aknázást. Tudtuk, hogy most már sietnünk kell. mert ha a németek beérnek az állomásra, azonnal telefonálnak, hogy „tiszta az út, jöhet a szerelvény". Gyorsan dolgoztunk és sikerült ide­jében befejezni a munkát. Ideje is volt, mert már erősen kezdett virrad­ni és rövidesen jönni kellett a vonat­nak. Mindnyájan behúzódtunk az er­dőbe, biztonságos helyet kerestünk, ahonnan jól láthattuk a helyet; ahol aláaknáztuk a vasutat. Nem kellett sokáig várni a szerel­vényre. Rövidesen hallatszott ti kere­kek csattogása, majd a mozdony fúj- tatása is. Egyszerre előtűnt a vasút kanyarulatában a mozdony hatalmas alakja. A fűlő- épp akkor nyitotta ki a kazánajtót s amint a fény a veze­tőre esett, mintha az apámra ismer­tem volna. Szerettem volna kiáltani, de szó nem jött ki a számon. De meg kü­lönben is hiábavaló lenne, mert ha az apám meg is hallaná a kiáltást, a mozdonyt nem állítaná_ meg, inkább életét áldozná, mintsem egtj egész szerelvény hadianyagot megmentsen a németeknek. Már csak néhány méter választotta el a mozdonyt az aláak­názott helytől. Szorongva vártuk a robbanást, habár féltem is tőle. Hisz nagyon' szerettem apámat, kinek már annyi szenvedésben volt része. Nem volt idő tovább gondolkodni. Egyszerre hatalmas robbanás resz- Heitette meg a levegőt, por és füst bontolt mindent. Vártunk, míg elült a por és füst. A hatalmas mozdony a sínek mellet hevert, összetört ré­szeiből sisteregve ömlött ki a füst és gőz. mintha valami őskori állat vias­kodna a halállal. Nem bírtam maga­mat tovább türtőztetni. Rohantam a roncsok felé. Társaim is követni akar­tak. de egy intéssel megakadályoztam őket. Ott maradtak helyükön, hogy géppisztolyuk tüzével fedezzenek, ha szükség lesz rá. A felrobbant és kisiklott szerelvény körül nácik hullái heverlek. A fűtől és a mozdonyvezetőt nem találtam sehol. Már arra gondoltam, hogy a mozdony temette őket maga alá, mi­kor halk nyöszörgést hallottam, nem messze az erdő szélétől. Minden es­hetőségre elkészülve géppisztolyomat lövésre képien tartottam. Megtaláltam ,a mozdonityezetöt. és akaratlanul is elkiáltottam magamat: ..Apám!" — és lerogytam mellé a földre. Azt hit­tem. meghalt. Kiáltásomra odaszaladt két társam is. Az egyik szó nélkül félrenyomott engem, amint apám vé­res arcát törülgeltem, mellére hajolt „Eli" — kiáltott fel. Még ver a szi­ve. Elővette kulacsát és egy kevés hideg vizet töltött apám szájába. Majd vizes ruhával homlokát kezdte törülhetni. Apám lassan kinyitolta a szemét, de nem ismert rám. Bevittük az erdőbe. Egyik bajtársam még meg­nézte a németeket is, hogy van-e köz­tük éló. Egy könnyebben sebesült né­metet talált. Legszívesebben lelőttük volna, de Judtuk, hogy a parancsnok nem tűri az ilyen eljárást és szigo­rúan megbüntetne, ha fülébe jutna a dolog. Apámnak! faágakból hordágyat készítettünk, és Iligy vittük magunk­kal. Szerencsére a német tudott men­ni. így tehát nem volt vele nagy ve- sződseg. Csak nagyon félt. Eszelősen ismételte: „Partizán, partizán". Attól félt, kivégezzük. Pedig hasonló eset­ben ö biztosan így tett volna. Mikor megérkeztünk, apámat és a könnyen sebesült németet átadtam az osztag kötözóhelyén, aztán a parancs­nokhoz indultam, jelenteni a feladat sikeres végrehajtását. A parancsnok meghallgatta jelen­tésemet, intett, hogy „pihenj", megkí­nált egy cigarettával és részletesen kikérdezett a feladat végrehajtásáról. Beszámoltam mindenről. Amikor meg­hallotta, hogy apám a kötözőhelyen van, azonnal odaindult. Azóta már apám eszméletre tért és az öröm fé­nye villant meg szemében, mikor megismert. Apám nem gyógyult meg végleg. Az egyik lába teljesen meg­bénult. A felszabadulásig osztagunk­nál maradi. Ha szabad időm volt, mindig mellette ültem. Mikor meg­erősödött, elmondtam neki, hogy én voltam az aknázok parancsnoka, kí­váncsian lestem a hatást. Kezemre tette remegő kezét, és így válaszolt mosolyogva: „Derék gyerek vagy, fi­am. Büszke vagyok rád. Helyesen tetted, hogy nem figyelmeztettél, ami­kor rámismertél a tűz fényénél. Jó kommunista és partizánhoz méltóan cselekedtél. Én úgy sem állítottam volna le a vonatot. Ha pedig a né­met fűtő megállította volna a moz­donyt, még azt is letagadtam volna, hogy a fiam vagy, mert nem ieljesí- tetted a parancsot. Helyesen csele­kedtél. A parancsot mindig és min­den esetben teljesíteni kell .csak ak­kor jutunk el a végső győzelemhez." ■ Egy partizán elbeszélése alapján írta: VARGA ERNŐ Egy hős partizán falu A Nagy- és Kis Fátra alatt elterülő völgyben, Mar­tintól délre fekszik Szklabinya községe. A falu körül sűrű fenyőligetek, bokros lankák terülnek el. A házak sora között csörgedező patakocska siet a Túróéba. Nem nagy ez a falu. Lakossága alig haladja meg az ötszázat. A házak szerényen lapulnak a hegy lábához. A falu népe a tizenegy év előtti Szlovák Nemzeti Felkelésben hősi részt vállalt. Kevés volt az olyan család, amely ne kap­csolódott volna be először a partizánmozgalom megszer­vezésébe ezen a vidéken, s a felkelés megindítása után a fegyveres harcba. A szervezkedés már 1943 telén meg­indult, s a hegyekben tanyázó partizánok sok gondot okoztak az ellenségnek. A falubeliek mesélik, hogy az 1944 július 16-án le­zajló tűzoltóban tulajdonképpen már az általános fegy­veres felkelés előkészítése volt a túróéi völgyben. Ezen a mulatságon már a szovjet partizánok is résztvettek s erőt, bátorságot öntöttek a szívekbe. A partizánalakulatot túróéi csoportja 1944 augusztus 20-án megszállta a falut s kihirdette a felkelést. A falu férfilakossága csatlakozott a* partizánokhoz, fegyvert fonott és ezzel harcolt a gyűlölt ellenség ellen. Dübör­gőit a föld a Nagy- és Kis Fátra vidékén. A falu lakos­ságának hősiessége nem ismert határt, szívvel-lélekke! segítette a partizánmozgalmat s a felkelést. A falu neve arany betűkkel szerepel a Szlovák Nemzeti Felkelés tör­ténetében és példaadás marad mindnyájunk számára. Amikor a németek megszállták a falut, kegyetlen vérengzést vittek végbe a lakosság között. Negyvennyolc embert Martinba hurcoltak, ahol kivégezték őket. A töb­bit koncentrációs táborba szállították. Innen ugyancsak kevesen kerültek haza. Szklabinyán kevés az olyan csa­lád, amelynek tagjai ne siratnák valamely hozzátartozó­jukat. S a falucska temetőjében ott sorakoznak a vér­tanuk sírdombjai, ott sorakoznak és tovább vádolják a fasizmust, tovább vádolják azokat, akik ismét háborút akarnak, akik a szabad népek kezére szeretnék rakni a rabság bilincsét. A szklabinyai temetőben nyugvó hős partizánok sír­dombjai tanulságul szolgálnak a felnövő nemzedéknek, s tanulságul szolgálnak minden embernek. És még na­gyobb békeharcra, munkánk hiánytalan elvégzésére kö­teleznek valamennyiünket. D. Gy. Őlmos, nehéz felhők tornyosodtak az n-i katonai kiképző tábor fölé. Az a sűrű erdő. amely még kis idő előtt ott sötétlett a láthatáron, mintha e- gészen eltűnt volna. Vihar van ké­szülőben, hatalmas szél kerekedik és úrrá lesz a fákon. A harmadik zász­lóalj lövészszázadának egyik része pi­hen ebben a rossz időben az „ellen­ség” ellen folytatott harcban. A szá- zadparancsnok magához hivatta Str­zinka tisztet, a szakaszparancsnokot és közölte vele a századparancsnok harci parancsát. — A második lövészszázad az 520- as vonaltól északra védelemre ren­dezkedett be — ez a gondolat fog­lalkoztatja Strzinka tisztet, amikor átvette a parancsot és századához sietett. . „Az ellenséget a mi előretolt egy­ségeink előtt tartottuk fel és 19 kilo­méternyire tőlünk az ellenség védelmi állásba he^ezkedett. Négyszáz méter­re keletre az 511-es vonaltól. Az első lövészszakasz éjjel kirohanást indít és felfogja a „terepet”. Idő: 05.00 Készenlét: 24,00 óra. Még tizenkilenc órám van az elő­készületekhez — szövi tovább gon­dolatait. Az a fontos, hogy tizenhárom óráig előre toljam a szakaszt arra a pontra, ahonnan a kirohanást intéz­hetik. 13,00: Kiadom a harci parancsot — hallgatják a rajparancsnokok. Irány- pontok ... Az ellenség északi irányban körülbelül 500 méternyire van tőlünk. Jól kiépítette védelmét. A szakasz feladata: szakaszunk a nehéz gép­fegyverek és a hidászok segítségével támadást intéznek és elfoglalják a „terepet”. A rajok feladata: az első raj, a támadó. A második és harma­dik raj biztosítja a támadó szakasz előrehaladását. A hidászok feladata: hidat verni az aknamezőn keresztül és drőtsövénye- ket húzni az ellenséges lövészárok előtt. Készenlét: 24,00. Helyetteseim ... Röviden így szól a szakaszparancsnok parancsa. A rajparancsnokok csendben, har­ciasán rajukhoz távoznak és további részletparancsokat osztogatnak. Mi­közben a lövészek, géppisztolyosok és a szakasz többi tagjai merően figye­lik a terepet. Még a legkisebb fale­vél rezgését is észrevenné az a har­minc figyelő szempár, olyan lelkiis­meretesen teljesítik harci feladatu­kat. Szürkületig ilyen tökéletesen ál­cázva figyeli a szakasz az „ellenséget” és a terepet, azt kutatja, hogy mi­képpen lehetne a legkönnyebben el­jutni közelébe, hogy onnan rajtaüsse­nek, hogyan lehetne észrevétlenül lö­vészárkához lopódzni és az ellenséges harcosok közül valakit „magával ra- gadfii“! 21,00 óra: Alkonyat borul a tájra. Az ellenséges lövészárkokat szinte el­nyelte a sötétség, az ember majdnem az orrára bukna, olyan sötétség ural­kodik mindenfelé. És a pedagógiai fő­iskola hallgatói szinte bent ragadnak az árkokban, olyan feszült figyelem­mel hegyezik a fülüket. Még legalább egy óráig maradtak ilyen feszült me­revségben, amíg tökéletesen megszok­ták a sötétséget és áz éjjeli terepet. 22,30 óra: Az utolsó ellenőrzés és máris megszólal Fabók Sándor főis­kolás hangja, ő vezeti a hadgyakor­latokat. — előkészíteni az áthaladást!” Máris nekivágtak. Óvatosan a földön kúszva távolodnak a mezei úttól. Ég az ar­cuk. már a fáradtság jelei mutatkoz­nak. de még ötven méternyire vannak a drótsövényektől. Most még óvato­sabban nyomulnak előre. A legkisebb hibás mozdulat az aknamezőn, az egész raj felderítését és a kész ha­lált jelenthetné! Jó' tudja ezt ez a két hidász. A mi katonáink becsüle­téért, a szakasz, a tisztek és a népi demokratikus hadsereg becsületéért utolsó erejük megfeszítésével végre elérik céljukat, ügyesen egymás után felszedik az aknákat. Botló pedig át­vágja a drótsövényeket, keresztüllép rajta és előkészíti az előrevonulást. Most a megbeszélt jelre kirohan a második raj, utána pedig a harmadik. Utoljára a harmadik szakasz indul. Kisérjük figyelemmel azt a sza­kaszt. melyet Lehocky János CSiSZ- tag vezet. Ezek a fiúk a kiindulás pontjától kezdve állandóan a földön kúszva haladnak előre az ellenség fe­lé. Ereikben gyorsan kering a vér, alig jutnak szuszhoz. A vihar távolo­dik. az izzadság csak úgy csurog ró­luk. Ma feltétlenül élő foglyokat akar­nak hatalmukba keríteni, ezért to­vábbra is a földön kúszva nyomulnak előre. Most lassabban. Tíz perc alatt alig tesznek meg többet, mint egy métert, azt is nagyon óvatosan, mert az ellenség a legkisebb mozgást is észrevehetné. Ezért csak óvatosan, nagyon óvatosan. Még tíz méter hiány­zik, most már csak öt, már világosan maguk előtt látnak két ellenséges a- lakot a gépfegyver mellett. Az egyik alszik, a másik meg figyel és a sö- 1 tétségbe mered tekintete. Lehocky és Dúrbák, akik a szakasz élén halad­nak, mär csak három méternyire van­nak ,tőlük. Most arra várnak, hogy az ellenséges megfigyelő mikor néz egy p llanatra más irányba, hogy egy-két méterrel még közelebb férkőzhesse­nek hozzá. Amikor észrevették, hogy a megfigyelj más irányba tekint, ak­kor Lehocky János egészen közel kú­szott hozzá. A várakozás teljesen megbénítja a végtagokat, a percek és másodpercek lassan múlnak. Lehocky szinte nem is vesz lélek- zetet, ugrásra készen vár és akkor, mint ahogy őt a jégpályán a hoki­bottal láttuk, most szélesebben a r lövészárokba ugrik. Mögötte Dúrbák, máris betömik az ellenség száját és bekötött kezekkel maguk után von­szolják. A támadás sikerült, az ellen­ség nem vette észre, hogy az egyik harcosuk eltűnt. A biztosító rajok még megtartják helyzetüket és abban a percben, amikor a második raj ke­resztülnyomult az aknamezőn, megszó­lalt az ellenséges gépfegyver. Az el­lenséges lövészárokban pánik, zűr-za­var keletkezett, az ellenséges gép­fegyverre az egész osztag tüzeléssel felelt. A visszavonulás sikerült. Vesz­teségek? Semmi. Győzött á főiskolá­sok és a tartalékos tisztek kitartása, gyorsasága, ereje és a fiatal katonák lelkesedése. , *** Amikor már éjfél felé' járt az idő, akkor Stasko tiszt, a pedagógiai főis­kola katonai katedrájának vezetője kitüntetésben részesíti az egész sza­kaszt, Lehocky és Dúrbák főiskolásokat és Herencár a hidászok parancsnokát. Strzinka tiszt szakasza nyugodtan a- ludt el azzal az érzéssel, hogy jól végezték feladatukat. Nehéz harci feladatukat példásan megoldották. Be­bizonyították, hogy jó tisztek lesznek „Hidászok előre !”■ Négy legény, mint • négy árnyék, hirtelen kirohan az arcvonalba, Min­den szó és zaj nélkül még a haraszt sem zörren lábuk alatt. így jutottak el az erdei úthoz. Az árokban a hi­dászok vezetője. Herenóár főiskolás suttogva további parancsot oszt: „Bot­lő ési Szívós, rajta az aknamező felé belőlük, el vannak készülve arra, hogy bármely pillanatban hazájuk védelmé­re siessenek. ONDREJ VESTEG /

Next

/
Thumbnails
Contents