Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-08-27 / 34. szám
\ * 1955. augusztus 27. Véget ért a genfi nemzetközi atomerö értekezlet AZ ATOMERÖ BÉKÉS FELHASZNÁLÁSA ÜGYÉBEN augusztus 8-án Genfben megkezdődött nemzetközi tudományos és műszaki értekezlet augusztus 20-án befejezte munkáját. Az értekezlet nemcsak rendkívül nagy eseménye a tudományos életnek, hanem újabb lépést is jelent a nemzetközi feszültség enyhítésének és az államok közötti bizalom megszilárdításának útján. Az értekezlet tehetővé tette sok ország tudósainak és mérnökeinek, hogy megtárgyalják az atomerő kutatásokkal és az atomerő békés felhasználásával kapcsolatos legidőszerűbb kérdéseket. Ezzel az értekezlet megalapozta az atomerőnek a béke és a népek jóléte érdekében való felhasználására irányuló gyümölcsöző nemzetközi együttműködést Az értekezleten lietvenhárom ország összesen több mint 1400 tudósa, illetve mérnöke és számos megfigyelő vett részt egyes országok vagy az ENSZ szervezetei (UNESCO, Egészségügyi Világszervezet, Nemzetközi Munkaügyi Szervezet stb.) képviseletében, Az értekezletről több mint 900 újságíró, fotó- és filmriporter adott rendszeres tudósítást Genfből, Az értekezlet teljes ülésein és a szakosztályüléseken a kérdések széles körét tárgyalták meg a nukleáris reaktorok elméletével és tervezésével, az atom-vlllanytelep építésével, a rádióaktív izotópok tudományos, ipari, mezőgazdasági és gyógyászati felhasználásával kapcsolatban. Együttvéve több mint ezer tudományos beszámolót és jelentést terjesztettek az é - tekezlet elé. Ezenkívül az értekezlet keretében több olyan rendezvény volt, amely kiegészítette és elősegítette az értekezlet sikeres munkáját. (Neves tudósok esti előadásai, kiállítások, tudományos filmek bemutatása, stb.) Arról, hogy mily nagy aktivitással folyt le, s a kérdések milyen széles körével foglalkozott az értekezlet, akár a svájci sajtóban közölt következő tény is tanúskodik: az értekezlet elé 200 tonna különböző tudományos beszámolót, jelentést, összefoglalót, vagy jegyzőkönyvet terjesztettek. A Nemzetek Palotájában eddig még sohasem tartottak ilyen hatalmas dokumentációs anyaggal rendelkező értékezletet. Hat genfi nyomda éijel-nappal ezeket a dokumentumokat nyomta. A SZOVJET KÜLDÖTTSÉG NAGYSZÁMÉI TUDOMÁNYOS beszámolót terjesztett az értekezlet elé, valamennyi napirendi problémával kapcsolatban. Az értekezleten rendkívül nagy érdeklődést keltett D. I. Blohincev és N. A. Nyikolajev szovjet tudósok beszámolója a Szovjetunióban működő első ipari villanytelepről és több szovjet beszámoló a rádiőaktív izotópok szovjet alkalmazásáról a tudomány és technika különböző területein, valamint a népgazdaságban. Az értekezlet során a különböző országokból összesereglett tudósok között személyes kapcsolatok alakultak ki, tapasztalat- és véleménycserére került sor közöttük. Sok tudós kapott meghívást más országbeli kollégájától. így például az angol tudósok kormányuk megbízásából meghívták az értekezlet részvevőinek nagyobb csoportját, köztük szovjet tudósokat is, hogy tekintsék meg az angliai tudományos atomkutató központot. Az értekezlet sikeres munkája fényesen bizonyította a különböző országok tudósai között kialakult kapcsolatok és tudósok között folyt tapasztalatcsere gyümölcsöző voltát. Az értekezlet alapot teremtett az atomerő békés alkalmazása terén kialakult nemzetközi együttműködés továbbfejlesztésére. Tizennégy éve szabad Románia AUGUSZTUS 22-én ROMÁNIA FELSZABADÍTÁSA 11. évfordulójának előestéjén Bukarestben ünnéfci ülés volt, amelyen resztvettek a legjobb dolgozók, tudósok, kulturális dolgozók, tábornokok, párttagok és állami tényezők, a közéleti szervezetek képviselői és mások. Az ülés résztvevői üdvözölték Gh. Gheorghiu Dej, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét, N. Sz. Hruscsovot, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB első titkárát, a többi kormányküldöttségek vezetőit, a Román Munkáspárt és a román kormány élenjáró képviselőit. Gh. Gheorghiu Dej elvtárs, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke többek között kijelentette: hogy a szovjet hadsereg győzelmének hatására hazafias erőink harca hős pártunknak, Románia Kommunista Pártjának vezetésével hatalmas erőre kapott. 1944. augusztus 23-a a nép azon tántoríthatatlan elhatározásának megnyilvánulása volt, hogy sorsukat és a haza jövőjét saját kezükbe vegyék és megakadályozzák a régi rendszer visszaállítását, biztosítsák hazájuk szociális és gazdasági előrehaladását, demokratikus és szocialista fejlődését, politikai és gazdasági függetlenségét. Ezután Gh. Gheorghiu Dej, a román népi demokratikus állam külpolitikájáról beszélt és hangsúlyozta, hogy a négy nagyhatalom kormányfői genfi értekezletének sikerét a román nép nagy megelégedéssel és lelkesedéssel fogadta. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB első titkára többek között ezeket mondotta az ünnepségeken: „A román nép bevált élcsapatának — a marxizmus-leninizmus legyőzhetetlen tanításával, felvértezett Román Munkáspártnak vezetésével biztosan halad előre a fejlődés és virágzás útján és valóban figyelemre méltó eredményeket ért el. Az észak-afrikai véres eseményekhez AZ ÉSZAK-AFRIKAI VÉRES ESEMÉNYEKKEL kapcsolatosan — melyek hivatalos hírek szerint szombaton és vasárnap kétezer emberáldozatot követeltek, a Francia Kommunista Párt kijelentette, hogy elitéli a francia kormány eddigi gyarmati politikáját. ' „A munkásosztály és a francia nép elítéli a véres erőszak politikáját, mert az ellenkezik a nemzetek önrendelkezési jogával és népünk humanista hagyományaival. A Francia Kommunista Párt újból kijelenti, hogy azokat a kérdéseket, melyek Marokkóban, Algírban és a többi gyarmati országban felmerültek, csakis úgy lehet megoldani, ha elismerik, hogy a nemzeteknek joguk van a szabadságra és függetlenségre, és ha felszámolnak azzal a politikával, melyet néhány gyarmattartó érdeke diktál. Az északafrikai helyzet bebizonyította azt, _ hogy ha ezeket az elveket érvényesítették volna, akkor a vietnami kérdésben elkerülhettük volna a hét évig tartó háborút." A kijelentés további részében s Franci? Kommunista Párt felhívja Franciaországban a dolgozókat ésa demokratikus erőket, hogy követeljék a francia kormánytól politikai irányuk megváltoztatását, a francia kormány kezdjen azonnal tárgyalásba az egész észak-afrikai lakosság képviselőivel, ne alkalmazzanak többé Észak-Afrikában jogsértő katonai cselekményeket, szüntessék be a rendkívüli állapotról szóló törvény érvényességét és végül hívják vissza a katonai szolgálatot teljesítő osztagokat. A francia munkásosztály akkor teszi a legtöbbet, ha támogatja az elnyomott nemzetek legjogosabb követelményét: a szabadságát és függetlenségét. A SZÉPÜLŐ BRASSÓBAN Románia egyik legszebb városa, — írják a földrajz- könyvek — a 70 éves Brassóról. Valóban az is — emberkéz alkotta gyöngyszem aCenk, a Fehér Bástyahegy és Malom- hegy völgyében, dúslombú erdők alján. Ha a magasból nézzük, valamely kilátóról, olybá tűnik, mint egg ezer színben ragyogó mozaik. Az ódon Belváros csúcsos tetejű házai, az omladozó bástyafalak, a tömör boltíves kapuk s az egész fölé magasodó Fekete Templom gótikus épülete a gazdag történelmi múlt levegőjét lehelik. A város utcáin élénken lüktet a dolgos hétköznapok élete. Biisrk'k n a történelmi múlt harcos emlékeire, de még büszkébbek arra, amit maguk alkottak a felszu- ködulás óla eltelt évtized alatt. Öt évvel ezelőtt, augusztus 23-a napfényes, zászlódíszes napján új nevet adtak a régi városnak: Brassó Sztálinváros lett. Akkor me'-r'-',adták a dolgozók, hogy nevével együtt az arculatát is megváltoztatják városuknak. Mert milyen is volt Brassó hétévszázados ,,virágzó" korszaka? A Belváros roman-' tikája, pátinás középületei, luxusszállói és a villanegyedek előkelő nyugalma mögött sívár külvárosok, eg's- ■ telepek, sáros utcák, és nyomort kiáltó tömeglakások sötétlettek. Az állam és a város régi vezetőinek fő gondia a gazdaglakta városnegyedek kiépítése és a szépítés volt. Édes-keveset törődtek azzal, hogy élnek a város peremére kikényszerílett munkások és vékonypénzű kisemberek. Sztálinváros a dolgozók városa lesz — fogadták azon az emlékezetes augusztus 23-án az ünnepi szónokok sok ezer dolgozó nevében. Kö-, és föld-, beton- és téglahegyeket mozgatlak meg. Felépült és épül tovább a „Vörös Zászló" munkásváros: napfényes, modern tömbházai igazi otthont adnak a sokgyermekes munkáscsaládoknak, akiknek szobáia falára azelőtt „térképet rajzolt a penész". Ili munkásnegyed épült a vasutasok számára, kedves kertes házakkal, fásított, virágos utcákkal, de nincs olyan munkáslakta negyede a párosnak, amely ne gazdagodott volna modern lakóházak tucatjaival. Utakat köveztek, Csatornáztak, villanyt és gázt vezettek be a külvárosi kerületekbe. Szebb, kényelmesebb lett az élet Bolgárszegben, Ö-BraSSó- ban és Bolonyában. A gyárak melletti üres telkeken zöld pázsit és virágágyak foglalták el a giz-gaz és szemét helyét. De nézzük meg azt, mi történt itt a tavasz óta, pontosabban május 26-a óta? Ezen a napon a sztálinvárosi néptanács végrehajtó bizottsága hazafias versenyre szólította az ország összes városi • néptanácsának végrehajtó bizottságait, hogy augusztus 23. és november 7. köszöntésére teguék még szebbé, gazdagabbá városaikéit. Maga a versenyre hivő fél járt elöl jó példával: nem fukarkodott a vállalásokkal. Évtizedes mulasztásokat helyrehozni — nem kis feladat. Sokat kell váltatni és sokat végezni, míg rendre eltűnnek a város arcának régi, rút foltjai. 8.900 négyzetméter útfelület kikövezését vállalták. Nagyrésze már elkészült. A hosszú Ilié Pintillie-úton, amelyen naponta ezer meg ezer munkás tart a gyárak felé, több mint két és fél kilométer járdát építettek. Elvégezték a város egyik legforgalmasabb útvonalának, a Vorosilov-utcának, a javítását. Teljesen befejeződött a Vfad Tepes, a Trandafilirot, a Grivi- ca és Bukovina utcák kövezése. Más utcákat most javítanak: füstölög a fövő kátrány, a teherautókról, társzekerekről tezúdul a sóder és a napbarnított arcú Mvezőmunkások figyelemmel illesztik ’ ■ egymás mellé a kőkockákat... A felajánlás másik pontja: zöld övezetek létesítése. Egyikmásik kerület olyan, mint egy nyüzsgő hangyaboly, Bontar.ak, építenek, köveznek, kavicsoznak mindenütt és az asszonyok — parkíroznak. Nyolc városszépítő brigádja van, a nőbizottságnak. Háziasszonyok, ha megfőzték az 'ebédet, munkásnők r szövőgépek. esztergapadok .lettől, szabadidejükben veszik a lapátot és ge'reblyét, hogy virágot, pázsitot varázsoljanak egy-egy üres telek vagy bógáncsos pusztaság helyébe. A Bolgárszeg Pe Tocite-utcájában 200 négyzetméternyi virágoskertet ültetlek és tartanak rendben a szorgoskezű asszonyok. Az Aurel Vtaicu-utca mellett, régi, tönkrement sportpálya helyébe parkot rendeztek. Kavicsos útjain vidáman játszadoznak a környékbeli gyermekek. Zöld pázsit, csemete-fák gyönyörködtetik a szemet a Gumigyár és sportstadion felé vezető Vasia •Vasilescu utca mentérí. A Petra Rares-utca melletti puszta térség rendezésére a környék minden épkézláb embere összefogott. A bombázás óta otttévő romokat eltakarították, kiegyengették a löld bombaszaggatta testét, a háború és pusztulás fölött kizötdült a fű, nyílik v. virág — az élet és az öröm jele. A rendezőpályaudvar melletti Bernát Andor-utcában naponta százával várakoznak a munkások az autóbuszra. Sandu Vasile képviselő és losif Élena nő- bizottsági felelős elhatározták, hogy egy fedett autóbusz-állomást fognak építeni. Sem pénz, sem anyag nem volt hozzá. — Műsoros előadások bevételéből összegyűjtötték a szükséges 'összeget. Segítették őket a kör- új ékbe ti üzemek is, . hulladékanyagot és szállítóeszközökét adlak. Az egész körzet megmozdult, betont kevertek, rakták a falakát, nők, férfiak úgy dolgoztak, mintha a saiát házukat építenék. Elkészült a tizennyolc méter hosszú, csinos állomás- épület, a közös összefogás erejének bizonyítéka. A sztátinvárosiak szeretik; városukat, nem hiányzik a lelkesedés a nagyszabású szépítést akció iránt. sípos andras Sztyeppe és sivatag, hófedte hegyek, feneketlen sós tavak és sűrű cédruserdők, gabonamezük. melyek között római romokkal, modern villákkal és a fellahok kunyhóival találkozunk. ez francia Nyugat-Afri- ka. Amikor Róma még csak egv kis jelentéktelen határszéli erődítmény volt. a latinok és az etruszkok között, akkor itt Karthágó, a birodalom fővárosa állt. Rómaiak és vandálok, arabok és törökök, portugálok és spanyolok egymásután igyekeztek meghódítani ezt a keskeny partsávot. ame1" a tenger és a sivatag között húzódik. A XVIII században iöttek a franciák és hatalmas gyarmati birodalmat alapítottak. Észak- Afrikában hosszú évszázadokon keresztül megállt az idő. Ma már egész Észak-Afrika tűzben ég, búcsúztatják áz idegenek uralmát. Franciaországnak az afrikai sivatag északi részén három tartomány van. Tunisz. Algír és Marokkó. • * * * 1881-ben a franciák Tuniszban. protektorátust rendeztek be.' A bég igazi báburalkodó lett. A hatalom ma. is a francia helytartó kezében van. 156.000 négyzetméteren 3 millió 470.000 ember é1,. Francia- ország már a második világháború előtt megígérte Tunisznak a függetlenséget. Csak 1950-ben készültek el a reform tervek. Sokat vitatkoztak, változtattak a terveken es aztán mindent elejtettek. A szabadság helyett koncentrációs táborokat kaptak a franciáktól. „Három dolog hiányzik itt” — mondotta egy haladó francia újságíró: — • „függetlenség. viz és iskolák. Ezzel szemben sok az olajfa és a csendőr.” * * * Két év alatt tizenhét halálos Ítéletet hoztak és ezerötszáz súlvos fegyházbüntetést. Minden pártot betiltottak a „Nep- Destour” nevű polgári pártot is. Az eredmény: a tunisziak fegyveres ellenállásba mentek át. A gyarmatosítók e'adiák ingatlanaikat és eszeveszetten hagyiák el az országot. A bégek székhelye Tunisz. A városnak igen Szép, modem európai városnegyede van, de agyag és bádogbódék veszik körül. A tuniszi munkás nyolcvan frankot keres naponta. míg a francia legalább tízszer annyit. A múlt év augusztusában a bég és kísérete nagy vendégfogadtatásra készült: Mendes France francia miniszterelnököt várták, aki Tunisznak megígérte a „belső, függetlenséget.” Franciaország „csak” a pénzügy, a hadsereg és a kü'földi összeköttetések felett tartaná fenn ellenőrzését. Mialatt Mendes France Tuniszban nagyképű beszédeket mondott, a 70 km. távolságra fekvő Bizertába 2.500 katona érkezett a francia helyőrség megerősítésére. Algir négyszer olyan nagy, mint Franciaország és kilenc millió lakosa van. Habár a hithű mohamedánusok nem isznak alkoholt, a franciák Algírban bortermelő vidéket teremtettek. Algir már nyolcvan éve Franciaországhoz tartozik. és a francia belügyminisztériumból kormányozzák. Franciaország politikai és gazdasági nyomása azonban itt gyengébb, mint a szomszédos tartományokban. Marokkó. Franciaország legfiatalabb északafrikai tartománya. Kilencmillió lakosa van. A lakosság fegyveres ellenállása folytán csak 1932-ben tudták végrehajtani az ország teljes megszállását. Csak a belföldi feudális urak támogatták a franciákat. 1912-ben Fes-ben sikerült a szultán és Franciaország között egyezséget létrehozni. „Mindkét fél olyan kormányt akar alakítani. amely a belső renden _ és általános biztonságon épül fel, megengedi a reformok bevezetését és biztosítja az ország gazdasági fejlődését” — így hangzik az egyezmény. A „kormány” azonban a valóságban csak a teljhatalmi francia helytartó. Ami pedig a gazdasági fejlődést illeti, azt csak a francia tartományi urak gazdagságára vonatkozik. „A francia urak lehetőleg ne zavarják a bennszülöttek életét” — jelentette ki Lvantey marsall — a hódító. Ezt az ígéretet Franciaország valóban betartotta. Az európaiak számára modern városokat és autó- utakat építettek, „a bennszülöttek zavartalanul élnek” agvagkunyhóikban, ugyanúgy, mint ezer évvel ezelőtt. Casablancának hatszázezer lakosa van Kairó és Johannesburg után, a legnagyobb afrikai város. 150.000 európai felhőkarcolókban és pazar villában lakik, mig 450.000 marokkói vitvillóban nyomorog. A francia gyarmatosítók osztják itt az igazságot és a marokkóiakat kényszermunkára is elitélik. 1952 decemberében az ENSZ azt ajánlotta Franciaországnak, hogy adja meg Marokkónak az önkormányzatot. Ehelyett azonban 1953 augusztus 20-án Guillaume .francia generális csapatai Rabatban körülfogták a szül tab palotáját. Mohamed ben Jusszefet trónfosztottnak tekintették. Helyére Mohamed ben arab került, aki a francia tartományi urak kezes báránya volt. A marokkóiak fokozták harcukat a függetlenségükért. A francia tartományi urak földjein katonai felügyelet alatt aratnak. Marrahesben a francia kereskedők olyan városrészben jaknak. melyet „könnyű megvédelmezni.” A francia rendőrség augusztus 20-án a szultán trónfosztásának évfordulóján Casablancában háromezer személyt tartóztatott le. 1943-ban amerikai csapatok szálltak partra Észak-Afrikában. Az Egyesült Államok arra használták fel a második világháborút, hop- az Atlanti Óceán partján jobban megvesse a lábát. A háború után az Egyesült Államok megerősítették támaszpontjaikat. Az amerikaiak az északafrikai szabadságmozgalmat salát céljaikra akarták felhaszná'ni és a franciák helyére akartak kerülni; Az Egyesült Államok minden reménységüket legfiatalabb szövetségesükbe. Franco hóhérba helyezték. Spanyolországnak Észak-Afrikában két tartománya van: Rio de Oro és Spanyol-Afrika. Gazdasági szempontból mindkettő egész jelentéktelen. 1885—1914-es években támaszpontul használták fel Francia- ország ellen. Franco már a háború alatt terjeszkedni igyekezett Észak-Afrikában és megszállta az 1912' óta nemzetközi várossá kikiáltott Tangert. 1945-ben a szövetségesek nyomására kénytelen volt visz- szavonulni. Most az amerikaiak segédlete mellett spanyol Marokkó fővárosának kalifáját akarja a marokkóiak vezetőiének elismertetni. ;5 A kalifa meg akarta mutatni. hogy milyen szabadelvű és ezért esküvője napján megengedte _ a marokkói nőknek, hogy életükben először moziba menjenek. Franco és Mr. Duties azt hiszik, hogy Clark Gable és t rig Crosby annyira befolyása a marokkóiakat, hogy beszüntetnék szabadságharcukat? KLEIN E. 4
