Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-08-27 / 34. szám
8 1955. augusztus 27. Kultúrhírek a nyitrai kerületből Széljegyzetek az „Aranyember” komáromi bemutatójához ... ,Az aranyember” komáromi bemutatója. Tímea (Udvardy Anna) és Kanizsa (Tóth László). kát kell még tanulnia és csiszolódnia. A különben tehetséges Lelkes Magda nem ráillő szerepel kapott (Bra- zovicsné), ezt a rendezőnek észre kellett volna vennie. A férfiak közül a legjobb alakítás Fazekas Mihály Brazovicsa és Király Dezső Ali Csor- badzsija volt. Fazekas különösen jó és élethű volt, a Brazovics ház jeleneseiben, míg Király Dezső a haldokló török főár szerepében azt bizonyította be, hogy kis szereppel is lehet elismerést elérni. Tóth László imponáló fess magyar tisztje — aki közben korrupcióra csábítja Timárt, kevés kívánni valót hagyott hátra. Külön elsimerés illeti Fabula János kis epizódszerepében Fekete Gyulát Turner Zsigmond alakításában nem éreztük a minden mozzanatában ellenszenvet kiváltó intrikust, mint a regény Kriszlyán Tódoréban. Konrád József az „Áranyember" címszerepében kissé nehezen indult (ez általában majdnem minden színésznél észrevehető volt) — de később már mélyebb alakítást nyújtott. Jó vált még Husvár Ferenc pópája és Kora Fere nnc Galambosa. Általában jó volt a díszítés, bár nem tudjuk, hogy György lovag festményét, melynek oly nagy szerepe van a regényben, hisz mögötte hallgatja ki Tímár Tímea és Kanizsa beszélgetését — miért nem festették meg általános ábrázolásában, mikor lovon ülve ledöfi a sárkányt — mert így afféle görögrómai birkózó jelenetet láthatunk ló nélkül. Külön dicséretet érdemelnek Bocsek Zsuzsa ruhatervei és a ruhák kivitele. Az előadást Martin Gregor elvtárs, a bratislavai Nemzeti Színház művésze, a „Kiváló munkáért" érdemrend viselője rendezte, segéd- rendező Stefan ■Munk volt, a bratislavai Falu-színház főrendezője. Gregor annak idején a bratislavai Nová Scénán Gergely Sándor „Vitézek és hősök" című előadását rendezte szlovák nyelven, melyről a szerző azt mondta, hogy jobb volt, mint a prágai rendezés. Stefan Munkot pedig nem kell külön bemutatnunk,‘ hiszen a szlovákiai magyar dolgozók jól isA vízumok biztosítva vannak ...! Jókai Mór. Komárom szülötte volt. Az egi/ik belvárosi teret szoborral, szülőhazát pedig emléktáblával díszítette a kegyelet. Elő alak volt az „arany ember“ is (Lásd: Alapi Gyula, ki volt az aranyember? Komáromi kalendárium, 1916). A hires regény, melyet Mikszáth Jókai legpoétikusabb művének mondott s melyet Jókai maga is „legkedvesebb" regényének nevezett, nagyrészt Komáromban játszódik le. A bemutató műsorfüzete is rámutat erre a speciális komáromi jellegre, hiszen „ha az ember végig megy Komáromon és kocsizörgést hall, nem-e Tímár Mihály gyorsszekere jut eszébe? Vagy ha a görögkeleti templom mellett megy el, nem-e Brazovics uram hangját és Zsófi mama sikoltozását hallja? S a templom kapujában mintha Tímea állana, a szegény kis török leány." Természetes, hogy a magyar doU gőzök nagy érdeklődéssel követték a hírt. hogy a komáromi Magyar Területi Színház áS~ „Aranyember" bemutatójára készül — új dramatizátásA ban. Jelentős kultúresemény volt maga az „Aranyember" első bemutatója is a felszabadult szlovákiai magyar színpadon — de még külön érdekességet kölcsönzött az előadásnak az a tény. hogy a darabot az aranyember leszármazottjai — komáromi színészek adták elő. A bemutató augusztus 4-én volt, azután még három előadás következett. kettő a szabadtéri színpadon, amelynél a lélek mélyébe markoló darab veszített hatásából. Ennek ellenére teljes volt a siker. Még a szabadtéri előadásban is. Az utolsó estén a zárófelvonás zuhogó esőben pergett le, de a lenyűgözött közönség végig kitartott. Minden előadást zsúfolt ház mellett tartottak meg és Komáromban általános a vélemény, hogy ilyen siker Komáromban a győri Kisfaludy színifáz látogatása óta (mely ugyancsak Jókai darabbal, a „Kőszívű ember fiaival" mutatkozott be) — nem volt még Komáromban. Megnézték a darabot pesti szakemberek is- és őszinte elragadtatásukat fejezték ki. Hollósy László, a budapesti Hadsereg Színház tagja azt mondta, hogy ez az egyik legszebb „Aranyember" amit látott. Biztosra vesszük, hogy hasonló sikert arat majd a színdarab Bratislavában is, ahová a színház őszre készül a darabbal. A siker titka egyszerű. - A színészek tudatában voltak annak, hogy mi a bemutató művészeti és'' politikai jelentősége — és így játszottak. Tehetségük legjavát adták. Mint minden színielöadá^an voltak itt is jobb és rosszabb alakítások, de a serpenyő mérlege még a legrosszabb alakításnál is a pozitívumok felé billent. A női alakítások közül első sorban ki kell emelnünk Lörincz Magdát, a dölyfös Brazovics Athália szerepében. A fiatal színésznő magabiztosan játszotta a szerepet annak minden fordulatában, kitünően érzékeltette színeit a gúnyos lenézéstől az izzó gyűlöletig. Buday Mária ismét nagyon jó volt Teréza mama szerepében. Amikor például ezt mondia: mire való minden vallás, erkölcs, mire való a törvény, ha szabad egy embert Szerencsétlenné tenni — mindnyájan átérezlük a szentenciát, melyet a nagy magyar mesemondó a kapitalista társadalmi rend talmi morálja felett kimondott. Tímea nehéz szerepét Udvardy Anna játszotta, aki jól bevált Tímea a lány, kevésbbé jól Tímea a hitves szerepében. Noémi szerepében Cséffalvay Kató először lépett fel. Ez meg is látszott alakításán. A ■ kezdett érdessége azonban később feloldódott. Sokat, nagyon so-. A Pekingi Állami Opera együttese, amely jelenleg Csehszlovákiában tartózkodik, és augusztus 25-én fellépést rendez a prágai Téli Stadionban, óriási sikereket aratott nyugateurópai kőrútján. Párizsban a színházi fesztiválon vett részt. A londoni World News a következőket írta- az együttes párizsi fellépéséről: „A párizsiak ezrei tolongtak a Bernhardt színház előtt, mind abban a reményben, hogy a kínai opera fellépésére még kapnak jegyet. A nézők nemcsak franciák voltak, hanem Londonból és egész Nyugat-Európából sereglettek ide. Charlie Chaplin és családja pl. Géniből is eljött. Párizs, a festők és színházak városa, az a város, amely híres műszakértőiről, kifinomult ízléséről, nagyon meg volt lepve a kínai együttes magas művészi színvonalán. — Ez Kína? Ez Pekingből lenne? Óriási! Egyedülálló!” A műsor egyes számainak bírálása után a World News így ír: „A függöny legördült, de még tíz percig tartó vastaps és „bravó” kiáltások hívták a színészeket a függöny elé és ezek kínai szerénységgel köszönték meg a közönség tapsviharát. A fotóriporterek tömegei fényképezték az együttest, a telefonhálózat feszültségig megtelt és az újságok merik, sok darabot rendezett már a magyar színpadon. Mindkettő dicséretére válik, hogy a darabot alig két hét alatt tanították be. A négy komáromi előadás után elbeszélgettünk Martin Gregorral. — „A MATESZ gárdája igyekvő, lelkes együttes — mondta Gregor elvtárs — igazán megérdemli a szakszerű vezetést. A rendelkezésünkre álló rövid idő elég volt ahhoz, hogy a színészek olyan eredményt érjenek el, amelyet a dolgozók széles tömegei honoráltak. Munkámról persze nem nyilatkozhatom, de feltétlenül meg kell köszönnöm a színészek becsületes munkáját, és Stefan .Munk fáradozását, aki a bemutató előtt nem ismert sem éjjelt sem nappalt“. A darab hosszú előadásához még azt kell hozzáfűznöm, hogy forgó színpadon az lényegesen rövidebb lesz és a bratislavai Hviezdoslav-színház színpadán, ahová a színház készül, aligha lesz az előadás több, mint három és fél óra. Meg vagyok róla győződve, hogy a társulat, mely lelkiismeretesen követte a rendezők utasításait, még sok szép sikert fog elkönyvelni, amit szívből kívánok is.“ A budapesti „Színház és Mozi" jelentése szerint a „MÁTESZ" ezt a színdarabot Fellegi István igazgató dramatizálásában mutatta be, azonban a színlapon ezt nem olvastuk — és egészen az volt a benyomásunk, hogy konglomerátumot kaptunk. Az „Aranyember" -nek három dramatizá- lása is van, köztük a legmodernebb a Kárpáti-Faragó féle feldolgozás. A darab nagy részben ehhez is igazodott, de nem mindenben. Újdonság volt a második kép, amikor Brazovics a Dunaparton átveszi a rakományt, de csak feleslegesen húzza az időt. El lehetett volna mindezt játszani az első Brazovics házi jelenetben. Az viszont, hogy az utolsó kép a Balaton mellett játszódik le, csak a darab előnyére válik, mert így a zárójelenet visszatért a regényhez. A darab feldolgozása heterogén, és nem domborítja ki eléggé a főmotivumot, Tímár lelki harcát és kettős életét a két asszony között — és úgy érezzük, hogy a színdarab az elért általános siker ellenére is további alakításokat igényel. Megjelölik Reviczky Gyula szülőházát Az új magyar líra egyik megteremtője, Reviczky Gyula, 1855-ben született. Születési napján, április 9-én a magyar sajtó mindenhol megemlékezett a költőről. Az újságok rámutattak arra. hogy Reviczky Gyula Csehszlovákiában, a Nyitra melletti Vitkó- con sz\Ueiett. Ez a megállapítás azonban csak részben volt helyes, mivel Vitkóc ,nem község, hanem major volt és ma' része a tapolcsányl járás Kuznice községének. A színszlovák faluban Reviczky szülőháza még áll, de mindmáig nem került rá emléktábla. A Csemadok Nyitra-kerületi titkársága augusztus 20-án határozatot hozott, hogy még ebben az évben emléktáblát helyeznek el a költő szülőházán. Elhatározásukról . értesítették a kerületi nemzeti bizottságot és a Csehszlovák írók Szövetségét. MARTONVÖLGYI LÁSZLÓ lelkes cikkeket írtak a kínai együttes fellépéséről. Az emberek mindenütt — a földalattiban, az autóbuszokon és az utcán — csak a kínai együttes szerepléséről beszéltek, i— A kínai opera — az valami csodálatos volt!“ New Yorkból sürgönyök érkeztek — ezekben a legjobb amerikai színházakba hívták az együttest vendég- szereplésre. Az a kábelogramm, amely a new yorki fellépés ajánlatát tartalmazza, a következő szavakkal végződik: ...az összes vízumok biztosítva vannak .. ^ !” Milyen óriási győzelem ez! A művészet győzelme a bombák felett, a íánc győzelme a dollárok felett, a zene győzelme a golyók süvöltése felett! A párizsi színházi fesztivál előadásai közűi úgy kimagaslik a pekingi opera fellépése, mint az Eiffel- torony. A párizsiak tudatában voltak ennek és még további fellépésekre kérték az együttest. A nézők tömeges kérésének a kínai művészek eleget tettek és még tíz előadást tartottak. Két óra alatt 15 000 ülőhelyet adtak el. A háború befejezése óta ez volt a legnagyobb művészi siker. Párizs egyetlen generálist vagy diplomatát nem fogadott úgy, mint a pekingi Állami Operát. KEREKES GYÖRGY KÖSZÖNET AZ ÍRÓNAK ríj könyvet kapott kezébe ifjú- Ságunk. Szabó Bélának Marci a csodakapus című könyve az első ifjúsági regény, hazai ízzel, zamattal. Kevés olyan írót mutat fel a világ- irodalom, akik ne próbálkoztak volna a szó varázsával bűvöletbe ejteni az ifjú szíveket s talán egy sem lett közülük igazán nagy, ha ez a próbálkozás balsikerrel végződött. Hiszen megnyerni az ifjú olvasókat, kiverekedni elismerésüket, egyet jelent a jövő megnyargalásával. Aki az ifjú szívekben él, örökké él, s erre csak az igazán nagy írók képesek. Van-e a magyar irodalomtörténetnek olyan ma is ható alakja, akit az ifjúság nem vall magáénak? Aligha lehet. Hiszen az ifjúság magáévá tesz minden jót és nagyot együtt dobban a szive minden nemes törekvéssel, vonzza a végtelen, amely végtelent csakis az igazán művészet képes érzékeltetni vele. S itt nem árt néhány szót vesztegetni erre a kérdésre. Tény, hogy az ifjúságot vonzzák a távlatok és szereti a rendkívülit. Vajon azt jelenti-e ez, hogy az ifjúsági írónak el kell szakadnia a valóságtól, a hétköznapi élet talajától — avagy ahogy mostanában kritikusaink mondani szokták — a ma valóságtalajától? Nem. Ha azt mondjuk, hogy az ifjúsági művekben a való élet kell, és ugyanakkor romantika is kell, akkor nem kívánunk egyebet, mint az élet művészi ábrázolását az ifjúság számára a szó igazi értelmében. Nincs művészi alkotás szárnyaló költői fantázia nélkül, de bátran szabadon .szárnyaló fantázia sincs „valóságbilincs“ nélkül. Éppen ez a bilincs a valóság talaja biztosítja nemcsak a művészi fantázia fel- röppenését, hanem annak magabiztos szárnyalását is. „Lábad a végtelenbe vág? Vágj csak a végesnek, minden irányban!” — kiáltja Goethe, aki pedig büszkén vallotta magáról, hogy „fölöttem csak a csillag világok”. Szabó Béla a véges felé indult s könyve mégis a végtelent csillogtatta meg. Az árnyékvilág árriyemberéi helyett a külvárosok bűzébe, szennyébe, köromjába helyezi regényének világát, itt keres hősöket. Ez a világ a kapitalizmus idején tömegével szüli az igazi hősöket, de sorvasztja is az embert. Am az író nem a sorvadásról beszél, hanem a születésről s ez adja meg az ábrázolás színeit, regényének alaphangulatát az egész cselekmény művészi köntösét. A születést kísérő fájdalmat nem helyettesíti tragikus vívódással, hanem azt a bizakodás légkörével veszi körül. A „küzdjünk, mert megdöglünk” hangulatot és ábrázolásának sötét színeit felváltotta a proletárvilág elevenszínű költészete, a proletár irodalom helyébe mint folytonossága a szocialista realizmus lépett. 4 kritikus nehéz helyzet elé ke- rül, amikor a mű mondanivalóját akarja röviden papírra vetni. *Egy proletár fiatal életútja a háború a'att és a felszabadulás után annyi mondanivalót vet fel, hogy azzal megbirkózni valóban nehéz feladat. A haza- szeretet, a népszeretet, az osztályhűség, a párthűség, a szülői szeretet, a felszabadító Szovjetunió szeretete, az ig^zságszeretet, a becsületesség, a barátság és a munkaszeretet mind megannyi olyan kérdés az ifjúság nevelése terén, amellyel foglalkozni kéne, ha a müvet érdemben értékelni akarnánk. Hiszen ezek az égető nevelési kérdések művészi izzásban mind megtalálhatók Szabó Béla könyvében. Kétségtelen, hogy ez az új mű legfőbb értéke. És ezt az értéket fokozza az a tény, hogy az író ismeri az ifjúságot, a gyermekek világát. A fiatal lélek minden rezdülését olyan hozzáértéssel bogozza, olyan megértéssel kezeli, hogy az olvasó — ha már felnőtt — ismét visszaképzeli magát a gyermekkor napfényes mezőire. Hagyjuk, sőt mi magunk is akarjuk, hogy az író odavarázsoljon bennünket is. Jól esik még a szenvedés is és százszorta jobban az öröm. Jó, ha az édesanya kék kötényébe beletemethetjük arcunkat s együtt álmodhatunk az íróval. Jó, ha a gyerekkori pajtások közt ismét meghúzhatjuk magunkat, ha együtt készülhetünk valami nagyszerű csínyre, s ha együtt izgulhatunk annak sikeréért. Az olvasó szeme előtt egymásután vonulnak fel a gyermekvilág tipikus alakjai az izgő-mozgó besózottól, egészen a tunyán aluszékony alakokig. Szabó Béla az egyes típusok megteremtésénél nem korlátozza feladatát a külső szembeötlő jellemvonások megrajzolására, hanem kiegészíti ezt a lelki, az érzelmi világ jellemzőivel is és így sikeresen túljut a sematizmus buktatóján. Hősének erényeit és gyengéit, azoknak cselekedetei hozzák a felszínre. A tettek döntenek, hogy ki, milyen ember és ezt az elvet az író sikeresen alkalmazta művének, hőseinek megalkotásában. Nehéz lenne olyan alakot megnevezni a könyvből, akinél a tipusalkotásnak ez a módja — a külső és belső jellemző vonások megmutatása cselekvés közben — ne járt volna sikerrel. Talán Marci alakja a legvérmesebb. Vagy talán a kis Baliáé? De nem halványodik el Marci édesanyjának, sőt apjának az alakja sem. A príjletáranya alakját olyan magas fenkölt, szintre emelte az író ebben a müvében, hogy az vetekszik a legnagyobb klasszikus alkotásokkal. Az írónak ez a képessége — amely megmutatkozott már előző műveiben is t- szinte önkénytelenül veti fel a gondolatát a csehszlovákiai proletáranya eposza megalkotásának. jl/l u fezen túl nagy értéke e műnek az is, hogy rengeteg élettapaszta- tal gazdagítja, különösen a pedagógusok ismereteit. Hiszen nem mondunk újat, ha azt állítjuk, hogy Szabó Bélán kívül aligha van az élő magyar irodalomnak olyan írója, aki nálánál jobban ismerné a külvárosok, a proletárcsaládok és a proletárgyermekek életét. Ez a gazdag ismeretanyag teszi lehetővé számára, hogy mindvégig le tudja kötni az olvasó figyelmét, érdeklődését. (Kár, hogy az Utolsó fejezet mint fejezet, s nem mint utószó szerepel). A műben mindvégig sikeresen egyengeti hősei útját. Ez az út göröngyös és az író bátran megmutatja a buktatóit is. Az imperializmus korában, de különösen a fasiszta rendszerekben a töke igyekszik kiterjeszteni ellenőrzését az élet legapróbb jelenségeire is. A nyomasztó diktatúrának ez a fojtogató érzése kényszeríti a kitörni készülő embert az álmok világába, egy, az ember magaáltal teremtett világba. Már Goethe is érezte és tudta ezt. amikor ezt mondta: „Valamint Rómában a rómaiakon kívül a szoborképek sokasága lakozott, úgy áll fenn ezen a való világon egy ennél szinte sokkal, hatalmasabb ábránd világ, amelyben a legtöbb ember él”. Az álomvilág, avagy ábrándvilág ilyenfajta épít- getése nem csupán a kiúttalan, haldokló erőknek a jellemzője, hanem az életerő társadalmi elemeké is szükségszerűen, különösen addig, amíg rá nem találnak a társadalmi kátyúból kiemelő reális erőkre és lehetőségekre. Ez jellemző Marcira, a csodakapusra is. S hogy az író lehetővé tette hősének az ilyen kiút keresését is, hogy megmutatta ezt a jellemvonását is, és hogy a mű jelentős része erre a momentumra épült fel, az nem gyöngéje a műnek. Sőt nélküle a mű valóságanyaga csonka, hiányos és hamis maradna. (Ezt csak azért érdemes megjegyezni, mert néhány vélemény ezt a mű gyengéjének, sebezhető pontjának tartja). Külön elemzést igényelne a mű ironikus hangja, amellyel a főhős tévelygéseit kiséri az író, s amely gúnyossá csak a pusztulásra Ítélt erő ábrázolásakor válik, ha hang elevenné,, színessé teszi az egész művet. Egyetlen cikkben 'lehetetlen a mű összes kérdéseiről kimerítően beszélni. Kétségtelen, hogy az a nagy várakozás, amellyel a fiatal olvasók tömege várta ezt a könyvet, nem volt hiábavaló, és hogy az első ifjúsági mű, Szabó Béla kötete, nagy sikere irodalmunknak. Biztosak vagyunk benne, hogy ez a könyv megnyeri egé'sz ifjúságunk tetszését és hogy a mű nagy szolgálatot tesz ifjúságunk nevelése terén. Köszönet az írónak, hogy megalkotta ezt a művét. Reméijük, hogy könyvét továbbiak fogják követni és “Hogy Szabó elvtárs még sok szépet fog mondani, írni ifjúságunknak. SZŐKE JÓZSEF Kultűrházat építünk A panyidaróci fiatalok nemcsak a nagy nyári munkákból veszik ki részüket, hanem emellett még kultúr- házat is építenek. Az építést néhány hónappal ezelőtt kezdték meg. A betonalapon már állanak a falak, tégla téglára rakva, épül a kultúrház. Kiemelkedő munkát végez Zsingor János, a helyi nemzeti bizottság titkára és Holykó Iván CSISZ-tag, aki az elmúlt évben végezte be tanulmányait a losonci építészeti ipariskolán. Az építkezést is ő vezeti, tudásával már elismerést szerzet, dolgozó társai előtt. De Kertész Imre, Kralina Zoltán, Hornyán József, Ivanics János, Mede László és a többi - fiatal dolgozó között még ott látjuk a helyi pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet tagjait is dolgozni. • Holykó Iván építész azt mondja, hogy 26 méter hosszú lesz a kultúrház, 6 méter széles színpaddal, erkéllyel és hozzáépítik még a szövetkezet irodáját is. ‘ Ha minden jól megy, már jövőre az új kultúrházban szórakozhatunk. NAGY BÉLA tanító, Panyidaróe
