Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-27 / 34. szám

1955. augusztus 27.

5

Egy kis szórakozás munka után

Márcsak vörös sugárkévéi látszottak a lemenő napnak. Mindez úgy tűnik, mintha óriási asztag égne a hegy túlsó oldalán és attól oly vörös az ég alja. S kiváltképp szépen fest ez az esti alkony innen a zöld- sátrú, itt-ott kopár gömöri hegyek völgyében, a fürge kis Sajó füzes partján elterülő Pás- kaházáról.

Bár a mezőn dolgozó szorgos, kérgeskezű parasztok ügyet sem vetnek a szép szombatesti naplementére. Számukra ez nem új, és nem is sokatmondó, ők tovább dolgoznak, mintha este sem volna. Suhog a kasza, s dől a rend, mit hajlékony derekú lányok és fürgejárású menyecskék szednek szaporán marokra.

Persze az aratás forró lázában nem is sejtik mi készül este a faluban. Merj ha sejtenék, mondogatnák is már a kaszásoknak :

— Elég volt már, holnap .is van még nap. meg szombat este van, menjünk már haza. És ki tudja még milyen asszonyi fogásokkal jönnének elő a marokszedők, amire a férfiszívek mégis csak meglágyulnának, s mondanák ők is:

— Bizony, már este is volna, menjünk keresztelni.

De ma mégsem így történt, mért a páskaháziak kivárták, amíg besürved.

így történt aztán, hogy a rozsnyói kultűrbrigád fiataljai türelmetlenül vártak, mert mást nem is igen tehettek. Hanem annyit mégis csak tettek, hogy hírül adták azt, miért is jöttek Páskaházára. Akik otthon voltak, a ház körül tettek-vet- tek, örömmel is vették tudomásul a ma esti kultúrfellépá‘.ről szóló hírt, mit a rozsnyói Cse- madok és CSISZ-tagok ingyen szolgáltatnak.

A rozsnyóiak ügy tervezték, hogy nyolc órakor megkezdik az előadást, s majd az előadás

után táncolnak, ha a páskahá- zai fiataloknak is úgy tetszik. Ám nyolc órából féltíz is lett, ami érthető is, mert falun nem úgy van az, mint városon, hogy hírül adják, ekkor és ekkor kezdődik a színdarab és kész. Nem ám, pláne aratáskor nem, amikor annyi a munkája a fa- Jusi embernek,, hogy azt sem tudja, mit tegyen. És bármenynyire is szeretne , szabadulni, nem teheti, amíg dolgát el nem végezte. Hiába húzza a vágy, a kíváncsiság egy kis újat, vidámat látni, amitől ő felfrissül és nagyobb életkedvvel kezdheti jí

_holnapi munkáját.

Várjanak az előadók, nekik úgyis van ideiük — mondogatják'ilyenkor. ők meg várnak is, mert nem azért jöttek, hogy eredménytelenül térjenek visz- sza. Meg szégyen is lenne, ha megfutamodnának azért, mert idejében nem kezdhetik az előadást. Akkor miért volt a fáradság, miért áldozták fel szabad idejüket, ha éppen azok nem hallgathatják és láthatják fellépésüket, akiknek szánták: a fáradt, de becsületesen dolgozó parasztok? Vártak ők már máshol is, mert nemcsak Pas- kaháza az első község, ahová elvitték rövid és kedves kultúrműsorukat, a derűt és a? örömet. De nem ám, mert az aratás megkezdése óta ez a tizenötödik fellépésük, és ez még nem is az utolsó, mert más falvakat is meglátogatnak kultúrcsoportjukkal az elkövetkező napokban. Meg hát tudják ők azt, hogy falun szokások is vannak, amit be kell tartani. Mert úgy illő az csak, ha a család együtt megy el az ilyen kultúrelőadásokra, még a tánc- mulatságokra is. így van ez Páskaházán is. A feleség megvárja a fériét és fordítva, a testvér a testvérét, a koma a komáját és így tovább. Meg jöttek volna ők hamarább is, ha tudták volna, hogy ma kultúrelőadás lesz. De nem tudhatták, mert már hat óra elmúlt, amikor a kultúrbrigád megérkezett a faluba.

Végül mégis csak megtelt az iskola bő terme, öregekkel, fiatalokkal és gyerekekkel, akiknek valósággal eseményt jelent az ilyen kultúrest. S pár üdvözlő szó után meg is kezdődik az ünnepi est, melyre, ha nem is számítottak, de jóleső érzéssel fogadták, mert mégis csak öröm a számukra, ha egy kicsit kikapcsolódnak a munkából, a napi gondokból, s vidáman tölthetik el ai estét.

A kultúrest első szereplője a Csemadok népi zenekara volt, amely szép, ropogós, majd pedig bánatoshangú népdalokat játszott. Ezt követően Scsipa- csev ..Búzamezőn'' című lírai költeményét adták elő, melyet nagy tetszéssel fogadott a közönség. Egyesek azt a megjegyzést is tették, hogy ezt a verset meg lehetne festeni. Majd pedig két -övid jelenet szerzett újabb örömet a nézőknek. A jelenetek után a csinos, barna rozsnyói lányok népi táncokat adtak elő, amelyek meg kell adni, hoqy valóban szépek voltak.

A legszebb müsorszám — amit többször rgeg is ismételtek — talán mégis a Boci-boci- tarka című operett egyik részlete volt, amit könnyedén és igazán tehetségesen adott elő egy fiatal fiú és lány. Majd újból a népi zenekar vegyes dalszáma tarkította a műsoros estet. Végül pedig szóló énekek következtek, zene kíséretével.

Alig másfélórás program volt ez, de, mondhatom, hogy nagyobb örömet nem is szerezhettek volna a páskaházaiaknak, a rozsnyói fiatalok, mint ezzel a kis tarka műsorukkal. Azt hiszem, e jó szereplés után jól esett a tánc is, melyből »nemcsak a rozsnyóiak, de a páska- házi fiatalok és idősebb bácsik is kivették részüket.

TÖRÖK E.

KÉT VERS

BÄBI TIBOR:

Partizánok

Tizenegyen törtek föl a hegynek, vállán fegyver mind a tizenegynek.

Ám ruhájuk furcsa, tarka-barka, ülepU<et épp, hogy eltakarta.

Bár nap szállt a ködlő, kék táj felett, a fák között orv szél settenkedett a baktató fiúk friss nyomában: tartott a tél, fagyott még javában.

Nem fáztak, s ha fáztak, mégis mentek, rossz bakkancsban kúsztak, meneteltek, — lassú libasorban, tizenegyen, s eltűntek a havas rengetegben.

MOJZES ILONA:

APRÓKA

Kalászból sárgán, nesztelen, szemérmetes szép meztelen buggyant ki, mint érből a vér, aranylón, mint égből a fény.

Mint édes tej anyamellen, friss kacagás kis gyermeken, Éretten, mint a nyári nap, apróka, áldott kicsi mag.

Maréknyi. Asztalra teszem.

Tarlón szedtem, nézd gyermekem. Barna cipó lesz belőle, pirospozsgás arcod tőle.

, Szép fekete földön termett s mindenkinek, kellett, kellett. Becsüld meg, paraszt ringatta, őszinte, mint a föld maga.

Híven a felkelők emlékéhez

Szlovákia dolgozó népének harca a fasizmus ellen a fasizmus megszületésekor kezdődött. Az ellenállás szervezői a kommunisták voltak, akik 1938. október 6-án tartót)» gyűléseiken elhatározták, hogy illegalitásba vonulva is harcolni fognak a köztársaság külső és belső ellenségeivel szemben.

A kommunisták kezdeményezésére partizán különítmények alakultak Újbánya és Selmecbánya környékén. A dicső „Csa- pajev” nevet viselő partizánegységek pedig Kelet-Szlová- kiában nyugtalanították a fasiszta egységeket, d partizán egységek* megerősödését nagyon elősegítették azok a szovjet, hadifoglyok, akiknek sikerült megszökniök a fasiszta fogolytáborokból. Szlovákiában állandóan nőtt és erősödött a partizán ’mozgalom. - Különösen Gottwald elvtárs moszkvai rádiófelhívása után mozdult meg

a csehszlovák dolgozó jjép, pártjának, a kommunistáknak ‘ vezetésével. A Szlovák Nemzeti Felkelés a partizán mozgalomra volt felépítve és kezdettől fogva népi jellege volt. A felkelés óriási veszteségeket okozott a németeknek, mintegy hat hadosztályt vont el a keleti frontról, és így elősegítette a szovjet hadsereg előretörését,

A Szlovák Nemzeti Felkelés új korszakot nyitott a. szlovák nép életében. Ez a felkelés Szlovákia dolgozó népének bátor harca volt a szabadságáért és függetlenségéért. A szovjet hadsereg meghozta végleg Szlovákia népének- a szabadságot, a- mely nép' ma bátrán és eltökélten építi a szocializmust.

Mi, a népi demokratikus hadseregünk katonái mindent megteszünk, hogy méltók legyünk a felkelők emlékéhez. Ez az emlék forró hazaszeretetre, pártunk szeretetére nevel. Egész egységünk CSISZ-szervezete nagy gondot fordít katonáink nevelésére. Már a kiképzési év kezdetén Fucsík-kört alakítottunk, amelybe a katonák többr sége bekapcsolódott. A kör tagjai elhatározták, hogy kiképzés után és vasárnaponként, a szabad időben, közösen fognak olvasni és tanulni és megszerzik a Fucsík-jelvényt. A Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójának napjaiban újabb tizenöt bajtárs kapta meg ünnepélyes kéretek között a Fucsík-jelvényt. Mi, néphadseregünk katonái, ígérjük, hogy bátran fogunk őrködni továbbra is határaink épsége és hazánk függetlensége fölött. ígérjük, mert csak így lehetünk méltóak elődeinkhez, a felkelés nagy harcosaihoz.

MAJERSZKY MÁRTON

szakaszvezető

Ha macának nincs, rendben a mundérja, és a combok nincsenek jól jelvarr. va vaeu hiányoznak, akkor mindjárt látni, hocu mecíeledkezelt a kötelességéről. amelyet a hadseregeit szemben vállalnia kell. " Maca talán első pillanatban érthetetlennek .tartja, hogy miért kell magát lecsukni pusztán azért, mert a tegnapi szemlén hiányzott a zubbonyáról egy gomb. egy ilyen jelentéktelen kis apróság, ami civilben egyáltalán nem jön számításba. S mégis azt látja, hogy a katonaságnál egy ilyen kis hanyagságnak, ami a külsejében mutatkozik, feltétlenül büntetést kell maga után von- tva. Es miért? Itt nem az a lényeg, hogy magának hiányzik egy gombja, hanem az, hogy rendre kell szoknia. Ma nem varr ja fel a gombját, és kezd hanyaggá válni. Holnap már nehezére esik a puska szétszedése és kitisztítása, holnapután ottfelejti egy kocsmában a szuronyát, s végül elalszik az őrségen, mert azzal a szerencsétlen gombbal megindult a hanyagság lejtőjén. így van ez, fiam, és én ezért megbüntetem magát, hogy később ne kelljen még súlyosabban megbüntetnem olyan dolgokért, amelyeket elkövethet, ha lassan, de biztosan megfeledkezik a kötelességéről. Most lecsuktam öt napra, és szeretném, ha a száraz keni/ér meg a víz mellett belátná, hogy a büntetés nem bosszú, hanem csupán nevelési eszköz, amely a megbüntetett katona épülését és javulását szolgálja.

Már régen kapitánynak kellett volna lennie, de hiába volt oly óvatos a nemzetiségi kérdésben, nem léptették elő, mert a feljebbvaló’.- val szemben mindig a legőszintébben lépett fel, és a szolgálati viszonyban nem ismerte a talpnyalást. »

Ez maradt meg benne a délcsehországi paraszt jelleméből: egy ottani faluban született, fekete erdők és halastavak között.

Ha a katonákhoz igazságos volt is és nem ' gyötörte őket, meg kell még említenünk egy sajátos jellemvonását. Gyűlölte a szolgáit, mert olyan szerencséje voltj\hogy mindig a legutálatosabb, legkibírhatatlanabb puccert kapta.

Szájon verte, rábeszéléssel és tettekkel próbálta1 nevelni puccerjeit, akiket nem. tartott katonának. Reménytelenül küzdött velük éveken át. állandóan cserélgette őket, s a végén így sóhajtott fel: ..Megint egy ilyen kibírhatatlan barmot kaptam." Tisztiszolgáit valamiféle ala- csonyabbrendű élőlényeknek tekintette.

Bolondult az állatokért. Volt egy liarzi kanárija, egy angóramacskúja és egy szálkásszőrű pincsikutyája. S a szolgái, akik sorra váltogatták egymást nála, nem bántak rósz- szabhul ezekkel az állatokkal, mint Lukás főhadnagy a szolgáival, ha ezek valami disznó- ságot követtek el.

A kanárit éhezte!ték, az egyik szolga kiütötte az angoramacska félszemét, a szálkás- szőrű pincsit nyakra-főre ütlegelték, s végül Svejk egyik elődje kivitte szegényt a pankráci pecérhez és elpusztíttatla. nem sajnálva e célra tíz koronát a saját zsebéből. Aztán egyszerűen jelentette a főhadnagynak, hogy a kutya séta közben megszökött tőle, s másnap már masírozott is a századával a gyakorlótérre.

Amikor Svejk szolgálattételre jelentkezett

Lukásnál, a főhadnagy bevitte a szobába, és így szólt hozzá: — Magát Kalz tábori lelkész úr ajánlotta nekem, és szeretném, ha nem hozna szégyent erre az ajánlásra. Volt már. egy tucat szolgám, és egy se melegedett meg nálam. Figyelmeztetem magát, hogy szigorú vagyok és kíméletlenül megbüntetek minden gazemberséget és hazugságot. Megkövetelem, hogy mindig igazat mondjon és szó nélkül ,teljesítse minden parancsomat. Ha azt mondom:

,.Ugorjón bele a tűzbe", magának abba a tűzbe akkor is bele kell ugornia, ha nem tetszik. Hová bámul?

Svejk eddig érdeklődve nézte oldalt a falat, amelyen a kanári kalitkája lógott, s mod a főhadnagyra fordította jámbor szemét, és kedves, jóságos hangon így felelt: — Főhadnagy úrnak alázatosan jelentem, hogy az ott egy harzi kanári. *

S miközben így megakasztotta a főhadnagy szónoklatának áradatát, Svejk katonásan, állt előtte, még se rezzent, egyenesen a szemébe nézett

A főhadnagy szeretett volna élesén válaszolni, de látva Svejk ártatlan arckifejezését, csak ennyit tnondMt: — A tábori lelkész úr azzal konferálta be magát, hogy maga egy nagy hülye, és azt hiszem, nem tévedett.

— Föhadnagu úrnak alázatosan jelentem, hogy a tábori lelkész úr tényleg nem tévedett. Amikor a tényleges időmet szolgáltam, hülyeség miatt kiszuperáltak, még hozzá notórius hülyeségért. Tőlünk az ezredből két embeit küldtek el emiatt, engem és még egy kapitányt, a von Kaunitz urat. Ez kérem, főhadnagy úr, tisztesség, ne essék szólván, amikor az utcán ment, folyton az orrát túrta, egyszerre a bal orrlyukát a balkezével és a másikat a jobbkezével, és mikor gyakorlatra jött velünk, mindig odaállított, minket, mintha defiliroznánk, és azt mondta: „Katonák. öö, jusson eszetekbe, öö, hogy máma szerda van, mert holnap csütörtök lesz, öö."

Lukás főhadnagy vállat vont, mint az olyan ember, aki nem találja meg hirtelen a kellő szavakat egy bizonyos gondolati tartalom kifejezésére.

Sveiket megkerülve elment az ajtóból a szemközti ablakig, aztán megint vissza, miközben Svejk, aszerint hogy éppen hol volt a főhadnagy, „reksz-sautot“ vagy fdinksz-sautot"* csinált, de oly intenzíven ártatlan arccal, hogy a főhadnagy lesütötte a szemét, s a szőnyegre nézve mondott valamit, ami a legtávolabbi kapcsolatban sem állott Svejknek a hülye kapitányról tett megjegyzésével: — Igen, nálam rendnek, tisztaságnak kell lenni, és 'nem szabad hazudni nekem Szeretem a becsületességet. A hazugságot gyűlölöm és könyörtelenül büntetem, meg vagyok ér'tveT— Főhadnagy úrnak alázatosan jelentem, hogy meg tetszik értve lenni. Nincsen rosszabb annál, mint amikor az ember hazudik. Ahogy elkezd belekeveredni, már is el vanTveszve. Egy faluban Pelhfimov mellett volt egy Ma- rek nevű tanító, aki a Spera erdész lánya után járt, és ez az erdész megüzente neki, hogyha kimegy randevuzni a lánnyal az erdőbe és ö rajlacsípi, akkor sörét helyett sóra tölti a puskáját és a fenekébe lő neki. — A tanító visszaüzente, hogy nem igaz, de egyszer megint, amikor a lánnyal volt randevúja, az erdész megtalálta öt és már hozzá is akart látni ahhoz az operációhoz, de ö kimagyarázta

* „Jobbra nézz“-! vagy „balra nézz“-t.

I-- , I '. ,1.. ÉH« ,w.i i n éhüi m