Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-27 / 34. szám

6

1955. augusztus 27.

'nj.vßtisti#VERSENY

A ßUZATENGERBEN

IDasutasok

Ha útra kelsz, ha messzi szólít dolgod, ha csalják szíved kéklő, messzi ormok, ha vonatkerék csattog, búg alattad és távolságok vonnak és ragadnak, már bűvkörébe lép és ő vigyáz rád, megőrzi szíved lobbanásnyi lángját.

És észreveszed lám a szürke embert, egy csepentésnyi vízcseppben a tengert, a kék egyenruhában látod másod, ha nem is tokon vele hivatásod.

Jönnek, mennek a vonatok naponta, fut és dübörög sokezer szerelvény, tekints hát büszkén a vasutasokra, szívükben zengő szeretet a törvény.

Állnak a vártán éjjel is meg nappal, tél csikoroghat, kábíthat a meleg, köszöntsd, ha látod meleg, jó szavakkal, érted is harcol a kékruhás sereg.

DÉNES GYÖRGY

Bussai kulfúrsiker

Melegen tűz a nap. A dombról látni lehet Mihailovszk ku- báni kozák falut. A fehér házikókat kertek övezik. Köröskörüi végtelen kolhozmező — aranv- ló búzatenger. feketebársony szántók, dús kukoricasorok, zöld erdősávok, fehérre meszelt me zei szállások. Kissé távolabb a „Lenin“ kolhoz csatornájának szalaga a vízierőművel.

... Hárman álltunk a dombon: Ivan Sackii, a mihailovsz- ki QTA brigádvezetőie, Ivan Bunvelev. a szocialista munka hőse, Kubán legidősebb traktorosa és én. Bunveiev a szomszédos tnalorossziiszki GTA-n dolgozik, azért iött ide. hogy kihívja Sackij brigádját szocialista munkaversenvre. Bejárta a Sackij-brigéd traktorosai által megművelt földeket és örömmel vett tudomást á „vetélv- társ“ sikereiről. A szántást laposvas nélküli ekével végezték. A felszántott réteget mélyítették, felfrissítették. A gyomokat gyökerestől kiirtották. A búzát és a többi kalászost traktor- vontatású, sürűsoros vetőgéppel. keresztsoros módszerrel vetették el, a kukoricát pedig négyzetesen vetették. A kolhozparasztoknak nem kell kézi- erővel kapálniok a kukoricavetést; az élenjáró vetési módszer alkalmazása lehetővé teszi, hogv traktorok végezzék el a növényápolást.

— Kitűnő termésünk lesz — mondja büszkén Sackij. — Mihelyt learatjuk a búzát, a felszabadult földeket kukoricával vetjük be.

Sackijnak van mivel büszkélkednie. A brigádjához tartozó kolhoz hektáronként 20 mázsa búzát és 50 mázsa kukoricát takarít be.

A traktorosok vállvetve dolgoznak a kolhozparasztokkal és az agronómusokkal, együtt alkalmazzák az agrotechnika legújabb vívmányait. Sackii brigádja az idén is képviselteti magát a moszkvai mezőgazda- sági kiállításon.

— Azért csak ne bízd el magad — mondja tréfásan Bunveiev versenytársának — legyőzünk benneteket a versenyben, megszerezzük a vörös vándorzászlót.

Este Bunveiev elbúcsúzott, visszatért saját gép- és traktorállomására.

— Nem lesz könnvű versenyünk a Sackii-brigáddal. hisz valamennyien mesterei a munkának — mondta nekem. De igyekezni fogunk. Látogasson meg bennünket is, ismerkedien meg brigádunk tagjaival.

Másnap reggel, alighogy felszáradt a harmat, a búzatengerben elindultak a traktorok Az első kombájnt Georgii Szintűéin. a legjobb traktoros vezeti. Idősebb öszhajú kozák, ünnepnapokon számos kitüntetés díszíti mellét. Hernvótalpas traktorának hűtőszekrényén kis vörös lobogót lenget a szél. A kombájnhoz kapcsolt szalma- gvüitőkocsi és tarlóhántó után csak szalmaboglvák maradnak /Szabályos időközökben teherautók simulnak a kombájn mellé: menetközben megtelnek gabonával. majd a szérű felé robognak.

Lelkes igyekezettel dolgoznak a Sackii-brigád többi traktoro-_ sai is. Gyors, pontos munkájukat figvelve. eszembe jut Bunveiev meghívása. Őt is meglátogatom.

A Cselbasz-folvó völgyében, Archangelszk kozák falu közelében terül el a „Kommunizmushoz vezető út“ kolhoz földje. A gyakori záporesők. erős szelek miatt megdőlt a búza. A kombájnosok siettek az aratással. A traktorosok pedig aratás után felszántották a földet és mindjárt be is vetették kukoricával.

— Megelőzzük Sackijt! —

fogad örömmel Bunveiev. Alacsony termetű, s hogv jobban figyelemmel követhesse a négyzetes vetőgépet vontató, egvre távolodó traktor munkáját, egy mezei szekérre állt. A vetőgépet Alekszei Kopilov traktoros irányítja. Azonnal látni lehet, hogv mestere a vetésnek. A sorok és a négyzetek szélesen és egyenletesen húzódnak a gépcsoport után. Grigori j Dolmatov. a kolhozparasztok brigádvezetőie. ellenőrzi a szántás minőségét, a kukoricafészkek mélységét. Mély basszushangon szól hozzánk:, v

— Nincs mibe belekössek — a szántás és a vetés kitűnő.

A vetőgépet vontató traktor felénk közeledik. Bunveiev, a gépcsoport befordulását figyelve. órájára' pillant és örömmel iegvzi meg:

— Ismét nvei;tüpk négy percet.

Percekből képződnek az órák, megtakarított körökből a hektárok. A vetés óragrafikon szerint folyik.

— Igen, 'megelőzzük 'Sackijt — ismételte qrömmel Bunveiev

Este. midőn hazatértünk a mezei szállásra. Bunveievet és Dolmatovot rádiógramm várta.

„A kukoricavetést befejezzük. Jó munkát. Sackii.“

— Megelőztek. Hogv sikerülhetett ez nekik? — nyugtalankodik Bunveiev.

Mindjárt összehívja a traktorosokat. a kombájnosokat és a vetőket. Felülvizsgálták a munkavállalásokat. a munkaszervezést. Feltárták a hiányosságokat. a kihasználatlan lehetőségeket. Az óragrafikon mindenki számára egyforma volt. az emberek pedigtnem dolgoztak egyformán. Ha egyesek túlhaladták a grafikont, mások nehezen érték utói őket. Tehát támogatni keli a lemaradókat.

Közvetlenül elutazásom előtt a Bunveiev-brigád befejezte a kukoricavetést. Egv félnappal hamarább a kitűzött határidőnél. Bunveiev rádiógrammot küldött Sackijnak. elégedett és boldog volt.

— Most győzelmet ünnepelsz? — kérdeztem tőle.

— Természetesen boldog vagyok, de győzelmet azért nem ünnepiek — tiltakozott. — Hiszen Sackii nekem nftm vetély- társam. hanem harcostársam ...

Búcsúzáskor megkérdezte:

— Most .ismét visszatér Sac- kijhoz? írja meg nekünk, mi újság ott. Neki meg mesélje el, amit nálunk látott.

... Ismét Mihajlovszkban vagyok. A traktorosok mezei szállására sietek. Sackii arca kí- vánvsis'got tükröz:

— Bunveievnél volt? Mi újság ott? Mi a magyarázata annak, hogv az élső napokban lemaradtak a vetéssel, majd utolértek, sőt — megelőztek bennünket egv félnappal?

Figyelmesen meghallgatott, maid összehívta a brigádot, beszámolt Bunveievék eredményeiről és módszeréről.

— Mi nem tudnánk ugvan- úct” dolgozni? — kérdezte munkatársaitól. — Nézzétek milyen pontosan és gyorsan dolgozik Szinjusin és Rizsov. Igazodjatok hozzájuk, harcoljunk minden nercért.

üi grafikont készítettek s mindjárt gyorsabban ment a munka. A traktorosok a fordulóknál nem állították le a gépcsoportot. Menetközben pótolták az üzemanyag- és vízszükségletet. A kommunisták és a kom- szomolisták a versenyeredményeket feltüntető táblázatot faliújságra függesztették ki. Az élenjáró gépcsoport vándorzászlót kapott.

Végül is a versenyből Bunveiev hri"''d::> tesen. Sackii táviratilag gratulált neki. Mikor elbúcsúztam tőle, lelkesen mondta:

— Brigádosaink nagy barátai a. versenyzésnek. A műszakot ugyanabban az időpontban kezdik s az első órákban, csaknem mind egyforma eredményeket érnek el. Ebédszünetben nézed a versenvtáblát —- látod, hogv valaki előre ugrott. Legtöbbször Szinjusin és Rizsov. „Ismét megelőztek!“ — mondogatják a többiek és ebéd után igyekeznek jobban dolgozni, pótolni a mulasztottakat, utolérni ai élenjárókat. Este kiértékeljük a munkát s látjuk, hogv a napi feladatot túlteljesítettük.

Ha pár napig figyelemmel kíséred Sackii és Bunveiev traktorosainak munkáját, ha meghallgatod a munkaversenvrőh alkotott véleményüket, meggyőződsz arról, hogv ezek az egyszerű szovjet emberek alkotó- an. kötelességtudóan dolgoznak.

K. Tokár iev.

A CSISZ bussai helyi szervezetének kultúrcsoportja ez év augusztus 7-én mutatta be a „Csárdáskirálynő“ című hát-om felvonásos nagyoperettet. A kemény hathónapi tanulás után az ifjúság ezzel az operettel nagy sikert aratott s 'öbb mint 400 lelket számláló nézőközönség lelkes tapssal jutalmazta a darab csaknem minden jelenetét.

A szereplők közül különösen ki: kell emelni Brunda Béla elvtársat, aki színészi tehetsége mellett a legnagyobb odaadással dolgozott a darab sikeréért. De megérdemelte a közönség nagy elismerését Bencze László, a CSISZ helyi elnöke is, aki Kerekes Ferkó szerepében aratott nagy sikert. A darab többi szereplői is a legnagyobb odaadással játszottak s így az előadás mindvégig színvonalas volt. Nem hiányzott a lelkesedés Rigó László elvtársiról sem, aki hat hónapon keresztül éjt nappallá téve fáradozott a darab betanításán, sokszor elcsüggedve, mert bizony a nehézségekből akadt bőven.

Ha azonban belegondolunk,

hogy ezelőtt egy évvel még álmodni sem lehetett Bussán egy ilyen nagy operett előadásáról, akkor ma ezt bátran nevezhetjük nagy sikernek. Az újjáépült kultúrház helyén még nyolc hónappal ezelőtt egy juhakolra emlékeztető épület állt, amelynek nem volt gazdája, ahol az ülőhelyeket egy rozoga lóca és a szomszédos üzletből összehordott ládák helyettesítették. Sok nehézséget kellett lekÜ7denünk, amíg idáig eljutottunk. Ma már 400 férőhelyes, jól berendezett kultúr- házunk van. A sikerek mellett még mindig vannak hiányosságaink is, de bízunk abban, hogy Laczkó elvtárs járási népművelődési felelős ezután is minden támogatást megad, nehézségeink leküzdésére. Csakis így tudjuk majd községünk dolgozóinak kultúrszínvonalát közelebb hozni a városi dolgozókéhoz.

Lavrík M.

a helyi népművelődésügyi

otthon vezetője.---------uíjiblj!—t-------l

magái, ''hogy csak bokrétát szed, aztán meg hogy bogarakat akart gyűjteni, és úgy belegabalyodott, hogy a végén megesküdött rá, mert annyira be volt gyulladva, hogy ő csapdát akart állítani a nyulaknak. Erre ez a kedves erdész fogta öt és bevitte a csendőr-őr- szobára, onnan pedig bíróság elé került, és a tanítót kis híján lecsukták. Ha megmondta volna a tiszta igazat, akkor csak azt a sót kapta volna a fenekébe. Énnekem az a véleményem, hogy mindig az a legjobb, ha az ember mindent bevall és őszinte, és ha már elkövetett valamit, odamegy és azt mondja: „Alázatosan jelentem, hogy elkövettem ezt meg ezt." Es a becsületesség, amit mondani tetszett, az is nagyon szép dolog, mert az ember mindig azzal jut a legtovább. Mintahogy ezeknél a gyaloglóversenyeknél szokott lenni. Mihelyst svindlizni és szaladni kezd az ember, mindjárt ki van zárva a versenyből. így járt az én unokatestvérem is. A becsületes embert mindenütt megbecsülik és. tisztelik, az ilyen ember meg van elégedve magával, és úgy érzi, mintha újjászületne, amikor este lefekszik és azt mondhatja: „Máma megint becsületes voltam".

E beszédet hallgatva Lukás főhadnagy már régen leült, Svejk bakancsát bámulta, s ezt gondolta magában: „Uramisten, hisz gyakran én magam is ugyanilyen hülyeségeket beszélek, s csak az a különbség, hogy más formában adom elő".

Mindazonáltal, npm akarván elveszteni a tekintélyét, így szólt Eveikhez, amikor ez végre elhallgatott:

— Nálam legyen kipucolva a bakancsa, rendben az uniformisa, szabályszerűen felvarrva a gombjai, és általában úgy nézzen ki, mint egy katona. Nem pedig mint valami civil csavargó. Különös, hogy maguk egyáltalán nem tudják katonásan tartani magukat. Az összes szolgaim közül csak egynek volt harcoshoz illő külseje, s 'a végén ellopta a díszegyenruhámat is eladta a Zsidóvárosban.

Elhallgatott, majd sorra megmagyarázta Eveiknek a kötelességeit, főként azt hangsúlyozva, hogy hűségesnek kell lennie, és sehol sem szabad beszélnie arról, ami itthon történik.

— Hozzám kölgyvendégek járnak, — tette hozzá — van amelyik itt marad éjszakára is, ha reggel nem vagyok szolgálatban. Ilyenkor ágyba hozza nekünk a kávét, ha csengetek, megértette?

— Oberlajtnan úrnak alázatosan jelentem,

hogy megértettem, mert ha váratlanul mennek oda az ágyhoz, az esetleg kellemetlen lenne valamelyik hölgynek. Egyszer én is felvittem egy kisasszonyt a lakásomra, és a takarítónő ágyba hozta nekünk a kávét, éppen amikor a legjobban szórakoztunk. Úgy megijedt, hogy leöntötte az egész hátamat, és még azt mondta: „Adjon isten jóreggelt." En tudom, hogy mi illik és való, ha egy hölgy alszik valahol.

— Jól van, Svejk, a hölgyekkel szemben mindig rendkívül tapintatosan kell viselkednünk — mondta a főhadnagy, immár jobb hangulatban, mert a szó arra a tárgyra . terelődött, mely minden szabadidejét kitöltötte a kaszárnya, a gyakorlótér és a kártya között.

A nők Vittek lelket a lakásba. Ok tették otthonossá. Jónéhány tucat megfordult már itt közülük, és itt-tartózkodásuk alatt sokan igyekeztek különböző apróságokkal kidíszíteni a lakást.

Egy kávéháztulajdonos felesége, aki két teljes hetet töltött a főhadnagynál, amíg a férje ura érte népi jött, bűbájos asztalterítőt horgolt Lukásnak, ellátta minden monogrammal, s talán egy faliszőnyeg hímzését is befejezte volna, ha a férj fel nem dúlja ezt az idillt.

Egy másik hölgy, akiért három hét múlva jöttek el a szülői, női budoárrá akarta átalakítani a főhadnagy hálószobáját, mindenütt különböző csecsebecséket és vázácskákat helyezett el, s az ágy fölé egy örzöarígyal képét akasztotta.

A hálószoba és az ebédlő minden sarkán megérzödött a női kéz, amely a konyhába is behatolt: itt a legkülönbözőbb konyhai felszerelések és edények voltak láthatók, egy gyáros szerelmes feleségének bőkezű ajándékai; ez az asszony magával hozott a szenvedélyén kívül egy mindentudó zöldség és káposztaszeletelő gépet, egy prézlidarálót, egy májdarálót, lábasokat, fazekakat, serpenyőket, főzökánalakat és a jó isten tudja még mit.

Egy hét múlva azonban eltávozott, mert nem tudott megbékélni az;o hogy a főhadnagynak rajta kívül még van vagy húsz másik szeretője, akik határozottan befolyásolták az egyenruhába bújt hím képességeit.

LukáS főhadnagy kiterjedt levelezést is folytatott, kedveseinek fényképei egy egész albumot megtöltöttek és volt egy ereklye-gyűjte- mérnie is, minthogy az utóbbi két évben bizonyos fetisiszta hajlamok fejlődtek ki b.enne. Ezért őrzött meg néhány női harisnyakötőt,

négy bűbájos, hímzett női nadrágot, három áttetsző, könnyű finom kombinét és batiszt- zsebkendőt, sőt még egy fűzőt és néhány harisnyát is.

— Ma szolgálatban vagyok, — mondta Lukás — csak éjszaka jövök haza, vigyázzon mindenre, és tegye rendbe a lakást. A legutóbbi szolgám ma kiment a frontra egy menetszázaddal a gazembersége miatt.

Miután közölte utasításait a kanárira és az angóramacskára vonatkozóan, eltávozott, nem mulasztva el azonban, hogy az ajtóból még néhány szót ejtsen a becsületességről és a rendről.

Távozása után Svejk mindent a legnagyobb rendbe tett a lakásban, úgyhogy amikor Lukás főhadnagy éjszaka hazajött, bátran- jelenthette neki:

— Öberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy minden rendben van, csak a macska viselkedett pimaszul és felfajta a kanárit.

— »Hogy-hogy? — mennydörögte a fölmd- nagi.

— Öberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy a dolog így történt: én tudtam, hogy 'a macskák nem szeretik a kanárikat és bántják őket. Ezért én össze akartam ismertetni őket, hogy abban az esetben, ha ez a bestia megpróbálkozna valamivel, én mindjárt kiporolhassam a bundáját, hogy amíg él, ne felejtse el, hogy egy kanárival hogy kell viselkedni, mert én nagyon szeretem az állatokat. Miná- lunk a házban van egy kalapos, és ez úgy bedresszírozta a macskáját, hogy ez a macska felfalt neki azelőtt három kanárit és most már egyet se, és a kanári akár rá is ülhet. En is meg akartam ezt próbálni, és kivettem a kanárit a kalitkából és odaadtam, hogy szagolja meg, és még mielőtt észbekaptam • 'volna, ez a majom leharapta neki a fejét. En igazán nem vártam tőle ilyen gorombaságot. Még ha egy veréb lett_ volna, öberlajtnant úr kéfem, akkor nem szólnék semmit, de egy ilyen szép kis kanári, liarzi fajta. Es még milyen mohón zabálta a (óljaival együtt, és közben dorombolt a gyönyörűségtől. Azt mondják, hogy a- macskák nincsenek zeneileg kiművelve és nem bírják hallgatni, amikor a kanári énekel, mert ezek a bestiák nem értenek ahhoz. En aztán leszidtam azt a macskát, de isten őrizz, hogy csináltam volna vele valamit, és vártam a főhadnagy urat, hogy tessék elhatározni, hogy mit kapjon ezért ez a dög, ez a rühes.

Elbeszélése közben Eveik oly őszintén nézett a főhadnagy szemébe, hogy Lukás, aki először holmi durva szándékkal közelebb lépett hozzá, most visszahúzódott, leült egy székre és megkérdezte:

— Mondja, maga tényleg ilyen hatókör?

— Öberlajlnan úrnak alázatosan jelentem, — felette ünnepélyesen Svejk — tényleg! Kiskoromtól fogva ilyen pecheni van. Mindig arra törekszek, hogy megjavítsak valamit, hogy jót tegyek, és sose jön ki belőle más, csak valami kellemetlenség nekem is meg a társaságomnak is. En igazán össze akartam ismertetni ezt a két állatot, hogy értsék meg egymást, és nem tehetek róla, hogy pz egyik felfalta a másikat és fuccs volt az ismeretségnek. A Stupart-házban évekkel ezelőtt egy macska még egy papagájt is felfal/, mert ez a papagáj kinevette őt és utánozta a nyávogást. De a macskának nagyon szívós élete van. Ha azt tetszik parancsolni, hogy végezzem ki, akkor muszáj lesz, hogy ajtó között törjem ketté, mert máskülönben nem adja ki a páráját.

Es Eveik a legártatlanabb arccal a kedves, jámbor mosolyával előadta a főhadnagynak a macskák kivégzésének különböző módozatait, amelyeknek a puszta végighallgatása is kétségkívül az őrültekházába juttatott volna egy állatvédő egyesületet.

• Közben olyan szakértelemről tett tanúságot, hogy Lukás főhadnagy elfelejtette a haragját, és megkérdezte:

— Maga ért az állatokhoz? Van érzéke hozzájuk és szereti őket? ■ .

— Legjobban a kutyákat szeretem, — mondta Svejk — mert ez nagyon jövedelmező üzlet annak, aki jól eltudia adni őket. En ilyesmire nem voltam képes, mert én mindig becsületes vagyok, de mégis jöttek hozzám az emberek, hogy valami dögöt adtam el nekik egy fajtiszta és egészséges kutya helyett, mintha minden kutyának muszáj volna fajtisztának és egészségesnek ttenni. Es mindenki mindjárt pedigrét akart, úgyhogy muszáj voltam nyomatni ilyen pedigréket, hogy valami korcs dögből, amelyik a kosirei téglaégetőben született, az Arnim von Barheim bajorországi kutyatelepének a legfajtisztább nemes kutyáját csináljam. Es tényleg, _ az emberek mindjárt örültek, hogy milyen jól sikerült és most egy fajtiszta állatjuk van otthon, és én ajánlhattam nekik akár egy vrSovcei spiccet, mint borz-ebet, ők csak csodálkoztak, hogy egy ilyen ritka kutya, amelyik egészen Németországból való, mért szőrös és mért nem görbe a lába.

(Folytatása következik)