Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-01-29 / 4. szám

J 1955. január 29; / Tapasztalatcsere: a cél érdekében TANULNI SOHASEM SZEGYEN Már több mint két éve annak, hogy a CslSz érsekújvári járási elnökségé­nek ülésen felvetődött a kérdés: ho­gyan nyerjük meg a város ifjúságát? Vitatkoztak, gondolkoztak heteken, hónapokbn keresztül töprengtek a kérdés felett. Elrepült egy év s vaj’ mi keveset tettek — vagy legalábbis — munkájukat kevés siker koronázta. Bár a tagszerzés terén az elmúlt év­ben értek el kisebb eredményeket, dt a tanuló ifjúság s maga a város, az üzemek ifjúságának egyesítése, (tö­mörítése, szórakoztatása, nevelése te­rén alig-alig tudtak eredményt fel­mutatni. Az egyes üzemek és iskolai szervezetek dolgoztak, de ezeket ösz- szefogni, irányítani s olyan ifjúsági kultúrmegmozdulásokat, vidám estéket r ndezni, amely az egész város ifjú­ságát megmozgassa, egy helyr^ vonz­za, nem sikerült. Végre az ősszel a .járás vezetősége Takács elvtárssal, s az új titkárral az élen hozzálátott j a városi ifjúság ügyének megoldásához. A legégetőbb kérdésnél, az ifjúság szórakozásának helyes irányba való terelésénél kezd­ték a munkát. A helység kérdése gyorsan megoldódott, ’e a szervezés bizony éppen elég gondot okozott a járási vezetőség dolgozóinak. Ha si­kerül kultúrműsort bebiztosítani, at­tól remegtek, hogy üres lesz a te­rem, máskor meg látva a zsúfolt ter­met, azért aggódtak, hogy hátha nem érkezik meg a kultúrcsoport. Mindezek kezdeti nehézségek vol­tak, amelyeket már novemberben si­került kiküszöbölni, mégpedig úgy, hogy az apparátus dolgozói közvetlen összeköttetést teremtettek a város valamennyi iskolai és üzemi szerve­zetének vezetőségével. így közvetlen áttekintést nyertek arról, hogy az egyes szervezetek milyen kultúrmű­sort készítenek elő s milyen kész műsoruk van Ezután kidolgozták a csütörtöki vidám ifjúsági est prog­ramját. Az egyes szervezeteket jóelő- fre kiértesítik, hogy mikorra készül­jenek a műsorral. Ma már nem fordul elő. hogy egy- egy megígért műsorszám elmarad, mert a szerezetek vezetői becsülete­sen teljesítik ígéretüket, ha mégis elkövetnek valamilyen mulasztást, ak­kor a vezetőség az alapszabályzat szerint felelősségre vonja azt, aki feladatát nem teljesítette. (Sajnos a- lapszabályzatunknak ezt a pontját kevés helyen alkalmazzák). Másik he­lyes lépése a járási vezetőségnek, hogy komolyan kezd foglalkozni a tanuló ifjúság életével, tanulmányi e- lőmenetével s főképp a viselkedésé­vel. Azáltal, hogy a járási vezetőség erélyesen s néhol keményen bele- avatkozot az iskolai szervezetek mun­kájába, megnőtt — vagyis jobban mondva — visszatért a járási veze­tőség tekintélye a tanuló ifjúság e- lőtt. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az iskolai szervezetek vezetőt biza­lommal fordulnak a járáshoz, taná­csot kérnek szervezetük életében elő­adódó kérdések megoldásához. E lé- oés helyességét igazolja, hogy az egyes iskolák vezetői, tanárai felfi­gyeltek a járási vezetőség munkájá­ra. maguk is igyekeznek elősegíteni a járási vezetőség kezdeményezéseit -azáltal, hogy különböző körök, vagy csoportok vezetését vállalták. Nem szabad megfeledkezni még ar­ról sem, hogy a járási vezetőség mel­lett alakult egy bizottság, melynek feladata a kultúrmunka közvetlen irá­nyítása. Színjátszó, ének-, tánccsoport és zenekar alakult az üzemekben dol­gozó és a tanulóifjúság közül önként jelentkező mindenre kész fiatalokból. Ezek a fiúk és leányok amellett, hogy dolgoznak az alapszervezetekben, még ezt .a munkát js örömmel vállalták. A csoportok tanulnak, gyakorolnak értékes műsorral készülnek a fellé­pésre. Ha mindezt összegezzük, elmond- h tjük, hogy a járási vezetőség ösz- szekötötte a kellemeset a hasznossal, mert a csütörtöki vidám ifjúsági es­tek rendezésével sikerül összevonni az ifjúságot — bár rrtég nem teljes mértékben — ezáltal jelentős kultúr- és nevelőmunkát végez a kultúr­együttes fellépésével pedig megszűn­nek a járási vezetőség oly sokat em­legetett „anyagi gondjai“. Szerintünk a megkezdett, út helyes, a kiválasztott forma jó. de vájjon MIT SZÖL MINDEHHEZ a komáromi, párkányi, galántai. zse- lízi. füleki és losonci járások veze­tősége? Vagy talán ők nem tudnák ugyanezt megcsinálni? Ha igen, miért nem csinálják? Cs. Ji Egy a sok közül Az érsekújvári Elektrosvit egyik műhelyében vidám hat tagból álló csoport dol­gozik a jégszekrényekben szükséges tartályok összeál­lításán s tervüket 147“h százalékra teljesítik. Ebben a csoportban dolgozik Dráfi András ifjúmunkás is, aki annak ellenére, hogy már két gyermekes családapa te­vékenyen résztvesz a szer­vezet munkájában. Vezeti az üzemi kltúrcsoportot s hosszú estéket áldoz arra, hogy a kultúrmunka terén is megvédjék az üzemiszer­vezet jó hírnevét. A kong­resszus tiszteletére vállalt kötelezettségé* példásan tel­jesíti, eddig tizenhat új ta­got toborzott a szervezet számára. Traktorosok köszöntik a kongresszust Szervezetünk legutóbbi tagsági gyű­lésén a CslSz kongresszusa tisztele­tére a következőket vállaltuk. 1. Versenyt indítunk a legjobb CsISz-traktoros címért úgy a hernyó­talpas, mint a kerekes traktorokon. A kiértékelésre egyszer kéthetenként kerül a sor. . A győzteseket vándor­zászlóval tüntetjük ki? 2. A hegyétei brigádközpontban CsISz-brigádot szervezünk és az 1955- ös év végéig bevezetjük az önelszá­molási rendszert. Ez a brigád részt­vesz majd a CsISz-traktoros brigádok kerületi versenyében is. 3. A kongresszus tiszteletére tett egyéni kötelezettségvállalásokon kívül _ minden CsISz-tag beszervez egy új tagot a szervezetbe, védnökséget vál­la! fölötte és segíti a- terv teljesíté­sében. 4. Rendbehozzuk a felsöpatonyi, csallóközkürti és bősi brigádközpon­tok környékét és az egyes brigádok környékére 15 darab gyümölcsfát ül­tetünk. Az irodákban dolgozó CslSz- tagok segítenek a gyümölcsfák ülte­tésében és a föld egyenlítésében azon a helyen ahová traktorállomás új épületét kezdjük építeni. 5. Minden veze .őségi gyűlésen kiér­tékeljük hogyan teljesítik kötelezett- ségváilalásükat az egyes* CslSz-tagok, mechanikusok, brigádvezetők és a gazdasági felhősök. Hogy emeljük a javítók és traktorosok szaktudásnak : színvonalát, igyekezünk minél több ! fiatalt bekapcsolni a technikai és újí- , tó körökbe. 6. 1955. február 28-ig minden bri- ' gádközpontban ifjúsági munkacsopor­tokat szervezünk és a fiatalok 90 százalékát megnyerjük a szervezet számára. 7. Megjavítjuk a kultúrmunkát, fel­elevenítjük zene- és énekkörünket és kéthetenként felkeressük a legjobb brigádközpontot. Biztosítjuk az ifjú­ság politikai oktatásának sikeres be­7 fejezését. A brigádközpontokban a CsSZBSz-vel karöltve beszélgetéseket j szervezünk a kuznyeci gép- és trak­torállomás Komszoniol-szervezetének tapasztalatairól. A brigádközpontók- ban olvasóköröket szervezünk és az év végéig tagságunk 30 százaléka megszerzi a Fucsik-jelvényt. A For­radalmi Szakszervezettel közösen könyvtárakat rendezünk be a brigá­dokon és a szervezet gondoskodik arról, hogy a könyvek eljussanak a fiatalokhoz. A dunaszerdahelyi gép- és traktorállomás CsISz-szervezete r _ Lbredés lpolyxisken Az ipolyviski fiatalok éveken keresztül nem éltek szervezeti életet. Az első akadály a.kuliúrház terén mutatkozott, igaz, mindezt könnyen meg lehetett volna oldani, ha a CsISz-szervezet élére. olyan vezetőt állítottak ' volna, aki példaképül áll a falu minden fiatalja előtt. A CsISz-csoport csaknem szétesett. Azonban mégis akadtak a falubaú olyan fiatalok, akik a szívükön viselték a szervezet jövőjét. Ezek a CslSz-tagdk azzal a kére­lemmel fordultak a helybeli vártszervezethez, hogy támogassa őket a várt­szervezet a csoport újjászervezésében. így került Bállá József elvtárs, ,az ipolyviski CsISz-szervezet élére. Bállá elvtárs szívvel-lélekkei kezdte mag munkáját. Irányította, tanácsokkal látta el a fiatalokat. Az első fontos tennivaló a CsISz-csoport újjászervezése és toborzása volt. Rövid időn belül elértük, hogy csoportunk 48 aktív taggal működik. Persze ezután is voltak nehézségek. Akadtak olyan fiatalok, akik csőnadrágba öltözve, jöttek a szer. yezetbe. Meggyőző munkával ózonban' csakhamar elértük, hogy a csoport­ban tisztázódtak a nézeteltérések és megkezdhettük a feladatok teljesítését. A helyi, nemzeti bizottság biztosított számunkra helyiséget, ahol estén­ként összejöhetünk. Közös munkával szépen rendbeszedtük a termet, ahol különösen í<a munkát végeztek: Mudrák László, Túri Sándor és Nyustyin Ambróz kőművesek, Csala Márta. Csovány Margit, Mikulási Gizella. Tóth Teréz. Szalatnyai Lajos, Sági Ferenc és Nyustyin Ferenc CslSz-tagok. — Az újjáépített teremben ma gramafonos rádió szórakoztatja a fiatalokat. —' Könyvek és folyóiratok állnak a fiatalok rendelkezésére. A kultúrtermet egyre több fiatal látogat ja. A legutóbbi gyűlésen egy teaest rendezését vi­tattuk meg. Csoportunk jelenleg Móricz Zsigmond: Űri-muri színművét giiakorolja. Itt szilárd támogatást kapunk a helybeli nemzeti iskola igaz­gatójától. Ugyancsak ö vezeti szervezetünk énekkarát is. Bállá elvtárs sokat tesz az ifjúság politikai neveléséért. Rendszeresen tájékoztat bennünket és előadásokat tart a nemzetközi helyzetről, a há- borúsuszítók tevékenységeiről. Mi. ipolyviski fiatalok határozottan tiltako­zunk Nyugat-Németország újrafelfegyverkezése és egy újabb háború kt- robbantása ellen. Am/áink szemeiben meg most is ott ragyognak a köny- nyek, elesett fiukért, férjükért! — Mi békét akarunk! — Nem akarunk háborúban meghalni, folytatni akarjuk békés építő munkánkat. POMFOS EDE, Ipolyvisk Röpke percek — kedves emlékek Ä találkozó második napjának reggelén vendegeink, az osztrák és ma­gyar küldöttség tagjai, ellátogattak a bratislavdi kerület, néhány községébe, iskolájába és üzemébe, hogy közelebbről lássák és megismerjék hogyan él, dolgozik hazánk népe és ifjúsága. ■ Az EFSz terve — a mi tervünk A CsKP X. kongresszusa határo­zatának érte'mében az Ifjúsági Fa­lu szövetkezetének is emelni kell a növényi és állati termelést. Ipari dolgozóink legfőbb igyekezete az, hogy minél több gépet, textilt ter­meljenek és fedezzék szükséglete­inket. Hasonlóképpen mi szövetke­zeti dolgozók is mindig több húst. tejet, gabonát és más élelmiszert akarunk termelni. Az Ifjúsági Falubari a CslSz ( alapszervezete alapos megbeszélés tárgyává tette az EFSz fejlődési tervét és elhatározta, hogy a CsJSz- tagok a szövetkezetben, munkahe­lyeiken vállalják egvéni tervek és fe’adataik teljesítését. A CslSz helyi szervezete a mos­tani gazdasági évben a következő­képpen járul hozzá az EFSz fel­adatainak teljesítéséhez: 1. A CslSz-tagok az állati ter­melés terén a sertések hizlalásánál bevezetik a takarmány ízesítését és Ondfoi Kresan CsTSz-tag példá­ja nyomán — aki a CslSz kon­gresszusa tiszteletére vállalta, hogy az edd'Ch 30 dekáról 50 dekára eme­li'- a süldők napi súlygyarapodását, — emelik a súlysára - ralást. és le­szállítják az önköltséget. 2. A cukorrépa egyeléséné! min­den CsISz-tag legalább öt' ár cu­korrépa gondozását vállalja. 3. A CslSz-tagok egyidejűleg gondoskodni fognak a beosztott ku­korica parcellájukról is. melyet a rendes munkaterven felül kel! meg­művelni. 4. A brigádközpont fiatal trakto­rosai, a CslSz helyi szervezetének tagjai még a tavaszi munkák meg­kezdése előtt gondoskodnak a gé­pek javításáról és az gzetleges hiá­nyok eltávolításáról. 5. További 10 tagot beszervezünk a CsISz-be és 5 CsISz-tag megszer­zi a Fucsik-jelvényt. 6. A'" CslSz-tagok a Hadsereggel Együttműködő Szövetség tagjaival közösen jégpályát építenek. Az Ifjúsági Falu CslSz alapszervezete A pozsonyeperjesi iskola előtt három nyelven száll a dal: „Egy a jelszónk, a béke”. JDozsonycperjes kicsi falu, a du- naszerdáhelyi járásban fekszik Mikor autóbuszunk befordult a falu főutcájára, futótűzként száguldott vé­gig az örömhír a falun• „Jönnek! Jön- ‘nek”! Az iskola előtt szorosra fonódott az embergyűrű, magasba lendültek a ka­rok s az autóbuszból kiszálló vendé­gek már^egy forrongó tapsolótömeg közepébe csöppentek. A'falu népe reg­gel óta várta őket s a várakozókban felgyülemlő bizsergő öröm most ért tetőfokára s olyan lelkesedéssel üdvö­zöljék az alig negyventagú küldött­séget, mintha csak a két ország száz­ezres tömegeit fogadták volna. Az iskola zsúfolásig megtelt. A pio­nír-csoport indám műsorral és szám­talan apró virágcsokorral fogadta a vendégeket. Ac osztrák fiatalokat kel­lemes meglepetés érte, mikor Pápay István, az iskola igazgatója anyanyel­vükön szólt hozzájuk. Kérdéseikre el­mondta. hogy hogyan él a falu népe, hogyan dolgozik az ifjúság. Megkezdődött a baráti beszélgetés. Kovács elvtárs. Pest-megye DlSz-tít- kára arról beszélt, hogyan segítenek a diszisták minden munkában s milyen vidáman megy a munka. Az osztrák fiatalok is kérdeztek, feleltek, bizto­san sokáig nem felejtik el az eperjesi fiatalok sem 'az osztrák esztergályos szavait: „De jó is nektek, nem keserí­tenek kenyérgondok, nem zavarnak gumibotos rendőrök. Mi is ilyen életet akarunk, ezért harcolunk." A beszélgetés folyt tovább, kérdez­tek a diszisták, a bécsi asztalos, az osztrák diáklány s felelt a pionírveze- tő, a CsISz-titká? s a pionírok, akik ott szorgoskodtak az asztalok körül, vékony hangjuk összegyűlt a pohár- csengéssel. A termet betöltötte ä dal, a vidám nevetés, ropják a táncot, egy­másba karolva, tanítónő. DISZ-titkár, osztrák munkáslány. baranyai kertész, kékinges CsISz-tag. erőskezű osztrák vasmunkás. Fiatalság, öröm, ó. milyen szép te mindez, élni békében, boldogan. Az óramutatók gyorsan futnak, tül­köl az autóbusz, még egy kézszorítás, egy forró ölelés, s a tömeg utat nyit, az autóbusz ' megmozdul, belsejében felhangzik az osztrák fiatalok búcsú­ja, fogadalma: ..Wir wollen den Frie­den!” -Megvédjük a békét! \j idám nótázás hangzik a robogó autóbusz belsejéből, amely az v osztrák, ’ magyar és csehszlovák fiatalok egy csoportját röpíti a Csallóközön keresztül. Örömtől ragyognak az arcok, bár alig-alig értik egymás nyelvét, de megérzik, hogy a célúk egy: a béke. megvédése, min­degyikük közös, halaszthatatlan ügye. Balonyon a helyi nemzeti bizottság épülete előtt kékinges CslSz-ta­gok virágcsokrokkal várjak a kedves vendégeket. Az iskola terme színül- tig megtelt. Kérdések, feleletek, különösen a fiatalokat érdekli, mit csi­nálnak, hogyan élnek odahaza az osztrák barátok. Füss község ncpe virágcsokrokkal, zászlókkal fogadja a vendégeket. Valóságos nemzeti ünneppé vált a találkozó s a búcsúzásná! nemcsak a fiatalok, de még az idősebbek szemében is felcsillan az örömköny s há- rpm nyelven, epy vágytól fütije száll a dal: „Bármely föld is hazája, bár­mely ég néz le reája”. A sofőr balra fordította az autó kormanykerekét. Ikarusz lassí­tott, aztán megállt, a motor köhé- cselt, majd teljesen elhallgatott, mintha megijedt volna a zenétől. Az autóbusz utasai kiszálltak, — felragyogott a szemük Fúvószenekar üdvözölte őket. Sok lelkendező fiatal arc fogadta őket. A galántai tanuló­otthon ünnepi köntöst vett fel. A szép új épület mintha megváltozott volna. Az ablakokban fiúk és leányok integetnek. Az ajtók felett német feliratok, — üdvözlő szavak. A ter­met ünnepélyesen feldíszítették. £s az osztrák küldöttek maris a pódiu­mon állnak és hoss.zantartó végnél­küli „Freundschaft, Frieden“-t kiál­tanak. A teremben felhangzik Tulikov „Békéért“ című indulója. Azután a tanulóotthon együttese zendített rá. A vendégek mozgolódni kezdtek, majd Fritzl Blauensteiner szólásra emelke­dett: „Ha megengednék mi is éne­kelnénk ..Harmonika került Aö, megszűnt a taps és osztrák dai csen­dült fel. Eggelt Herta csengő alt­hangja közelebb hozta hozzánk az Alpesek népeinek vágyát és amikor szlovák nyelven énekelték el a „Ki énekli ezt a dalt“ — akkor már tel­jesen összeforrtak érzelmeink. Rendszerint az ilyen összejövetele­ket úgy hívják, hogy ueszélgetés, ahol ’kicserélik a tapasztalatokat. Itt azon­ban valami egész más volt. Felállt az osztrák tanonc, a fiúkra és leányok­ra nézve ezt mondta: „Irigyellek ben­neteket. Irigyelünk benneteket —, de jól tudjuk, hogy egyszer nálunk is így lesz”. Miről volt szó ? Harry Spiegel: Ausztriában a kor­mány nem veszi védelmébe a tanon- cokat. A magánemberek kenye-ked­vének vannak kitéve, akik cselédeket csinálnak belőlük és teljesen kiszipo­lyozzák őket. Sipos József, a tanulootthon igaz­gatója: „A mi államunk rengeteget áldoz a jövő szakképzett munkásai és mesterei nevelésére. Kényelmes, egészséges otthonról gondoskodik, bőséges jó ellátást nyújt, elméleti oktatásban részesíti őket, sporttevé­kenységükről és mindenről gondosko­dik, amire a fiataloknak boldog éle­tükhöz szükségük van. A kormány minden tanulóra havonta 800 koronát áldoz. Herbert Wenzel munkás: A mi is­koláinkban nagyon rossz a helyzet. A főiskolás élete csupa lemondás. Ján Zajícek, a II. osztály tanulója: „Mi mindent ingyen kapunk. Ötször naponta étkezünk és ingyen lakunk. Ha nagyon iparkodunk, akkor 100 korotta zsebpénzt is kapunk. A zni életünk igazán szép és kellemes.'Most például negyven CsISz-tag ment üdü­lőközpontba és azután megint mások mennek“. Egy világosszőke hajú osztrák jut most szóhoz. Csakhamar igen jó sta­tisztikusnak és számolónak bizonyul, amikor kijelenti: „Amint látom, itt Csehszlovákiában 800 százalékkal job­ban élnek, mint nálunk. Csak ezt akartam mondani”. De ez még nem minden. Másról is beszéltek. Arrőf, hogy a haladó oszt­rákok hogyan harcolnak a békéért,\ a felfegyverzés eilen és a „rendőrség”, amely tulajdonképpen tankokkal és gépfegyverekkel ellátott katonaság, mennyire megnehezíti helyzetüket. Az itt szerzett tapasztalatok és az a bizonyos 800 százalék még csak megerősíti elhatározásukat és még bátrabban fognak harcolni, a végső célért, a világbékéért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents