Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-27 / 34. szám

1955. augusztus .27. 4 nrtaß Äz R-5ös gyors behozza a késést Augusztus 21-én tartották meg hazánkban a „vasutas­nap”-ot. A közlekedés hazánk szocialista építésének egyik fontos ütőere. A vasutasok is tudatában vannak ennek és ün­nepüket szocialista kötelezettségvállalásokkal és azok száz százalékos teljesítésével köszöntötték. A „vasutasnap”-on ki­tüntették a legjobb vasutasokat, köztük Lehocky Jánost, a bratislavai főpályaudvar forgalmistáját is, akiről alábbi cik­künk szól. Újult erővel Sekule állomás jelenti: — Lanzhot nem veszi át a 6463-as i.zámú vonatot, a álya nem szabad, kalló Lanzhot, mi­ért nem indíthat­juk a 6463-as vo­natot? — Most indul a 6455-os vonat Breclav felé. — Halló Breclav, átveszitek a 6455- ös számú 'onatot? — Sekule. A 6463-as vonat indul­hat. Bemutatjuk nektek Lehocky János fiatal diszpécsert,‘ő irányítja a vasúti forgalmat Bratislava—Breclav között. Szeretnétek közelebbről megismerni? Akkor jertek velünk és kisérjük fi­gyelemmel az R 5. jelzésű gyorsvona­tot. A menetrendben vastag betűkkel így van feltüntetve: Balt-Orient­Éxpress, Sofia—Bukarest—Budapest— Praha. Most azonban adjuk át a szót Lehccky dicspécsernek és hadd be­széljenek Zohor, Malacky, Kúty, Breclav forgalmistái. — Halló Bratis­lava. Az R 5-ös gyors késéssel ér­kezik Magyaror­szágról. Öt perccel kevesebb időt tölt az állomáson. Rend­ben van? — Rendben. — Mondjátok meg a mozdonyvezető­nek is, mert kü­lönbem Dévényújfa- lu és Devinské Jv »zéró között nem tudunk kitérni. — Igenis, azonnal telefonálok. (Ezen az útvonalon ugyanis javít­ják a pályatestet és csak egy irány­ban bonyolíthatják le a forgalmat. Lehocky minden áron be akarja hoz­ni a késést, hogy az R. 6-os ellenvo­nat. mely menetrend szerint pontosan érkezik, ne vesztegeljen Zohorbati). — Bratislava főpályaudvar, mi van az R. 5-sel? / . — Méq nem futott be, vizet vesz fel. Indul 15.02 + 34-kor. A vízfelvétel miatt az R 5. Bratis- lavából 34 perces késéssel indul. Lehoekynak nehéz a helyzete. A zohori forgalmista már elindította á 4434 vonatot. Az a helyzet, hogy az R. 5-öst le kell előtte állítani. — Halló Zohor. Jeleztétek a for­galmistának, hogy az R. 5. Bratisla- vából 15.02-kor indul? — Igenis. — Mondjátok meg neki, hogy min­den percért, melyet az R. 5. kényte­len g 4434-es vonat előtt vesztegelni 12.50 Kcs-t fizet. Lehocky' diszpécser borzasztó izga­tott és minden hajaszála az égnek mered. Turkovics diszpécserrel fogad. — Halló Malacky. Le kell majd ál­lítani az R. 5-öst? — Nem, rendben van. — Szerencsére. így hát Lehocky elvesztette a fogadást, de most úgy örül ennek, mint a kis gye/ek a já­tékszernek. A feszültség enyhül. Kuty jelentkezik. — Mi van az R. 5-sel. — 15.58 + 36 perckor haladt át. (Az eredeti 34 perces késésből rrég 2 perccel több lett). A gyorsnak, ha nem is kellett leállnia, de lassítania kellett. Breclavig azonban még vala­mit behozhat. Lehocky diszpécser to­vábbi utasításokat' ad. Az ő részlegén egy perccel sem szabad többet késni. Breclavig még 18 kilométer az út. — Halló Breclav! Érkezés 16.12 + 33. Nagyszerű! Az R. 5-ös gyors már egy percet behozott. * * * Ha valaki megkérdezné, hogy a va­sutasok napján miért tüntették ki Lehocky Jánost „a legjobb dolgozó8' címmel, erre a kérdésre akkor talál­ná meg a leghelyesebb választ, ha Lehocky elvtárs 12 'órás munkaideje alatt legalább egy kis időt töltene mellette. Akkor azután valóban meggyőződne arról, hogy Lehocky diszpécser való­ban megérdemelte a-kitüntetést.' O. SIMKÓ A bényássok versenye A bukoveci bányarészlegben Dulaj András előmunkás csoportja a leg­jobbak közé tartozik. Ebben a mun­kacsoportban dolgozik Hrtánek József, Tomkovic Vladó és Nemen Pál CSISZ- tag is. Ezt az ifjúsági hármast jól ismerik a kékkői szénbányákban. Jól dolgoz­nak és rendesen járnak munkába. Napi normájukat átlag 125%-ra tel­jesítik. A CSISZ-tagok jó munkájának köszönhető, hogy faluk magasan túl­teljesítette a tervet és terven felül 2.000 tonna szenet adott. Mindenki meg van elégedve a munkájukkal. Ha nekifognak a munkának, csak úgy dűl a szén a felszínre. A napokban a bányásznap tisztele­tére szocialista munkaversenyre hívta ki minden CSISZ-tagot, hogy kié lesz a legjobb munkahely. Az ifjúsági hár- más felhívása visszhangra talált a fiatalok közt. Elfogadta a háji ifjú­sági munkacsoport is, mely eddig le­lemaradt a terv teljesítésében. A fia­talok csoportja jó munkaszervezéssel és a szocialista munkaverseny segít­ségével el akarja érni az idősebb bá­nyászokat, kik a tervet 100%-on fe­lül teljesítik. Dibala az ifjúsági mun­kacsoport előmunkása örömmel fo­gadta a felhívást és reméli, hogy elérik a bukovecieket és a bányász­napra már ők is az elsők közt lesz­nek. MIRO ÜLIK A Doprastav munkásai a patasi EFSZ fölött vállaltak védnökségét. Ez az EFSZ habár nem is tartozik a leg­rosszabbak közé, de azzal sem di­csekedhet, hogy a legjobb EFSZ-ek egyike, habár minden lehetőség meg van arra, hogy az elsők közé kerül­jön. Az üzem ez év elején vette át a védnökséget az EFSZ fölött. Azóta az üzem igazgatója Semetka , elvtárs, az üzemi bizottság elnökével Kuchárra! és Racko elvtárssal, részt vesznek' az EFSZ vezetőségi gyűlésein és szerve­zési kérdésekben több alkalommal so­kat segítettek. De nem elégednek meg csakis szervezési kérdésekkel, hanem az aratás és oséplés alatt harminc munkással meglátogatták az EFSZ-t. Július 30-án, szombaton délután öt óra körül vidám nótaszó verte fel a falu csendjét. A háztartásban dolgo­zó ásszonyok kíváncsian szaladtak ki Szerény, csendes fiú Farkas Imre. Apja a Felsőtúri erdőgazdaságban dol­gozik, már eddig hat gyermeket ne­velt fel becsülettel. Imre a hetedik és a legkisebbik, ő a komáromi gé­pészeti iparosiskolába készül. — A felvételi vizsgám kitünően si­került — mondja szerényen Imre gyerek. De azért a felvételben csak most lettem biztos: megkaptam a hi­vatalos papírt is erről. Már alig vá­rom,*ogy utazhassam és folytathas­sam a tanulást. Mindezt olyan érzéssel mondja, hogy ebben nem is lehet kétség. — Nagyon szeretem ezt a szakmát, amit a komáromi ipariskola befejezé­se után is folytatni szeretnék. Gé­pészmérnök szeretnék lenni — azt hiszem, hogy kívánságom teljesül majd. Mindezt azért mondja Imre, mert tudja, hogy ez a múltban nem min­denkinek adatott meg. Három báty­jának sem vált valóra az álma, József a legidősebb Berounban bányász, Fe­renc 'odahaza az apja mellett az er­dőgazdaságban dolgozik, István pedig Sziiácson rakodómunkás. Két lánytest­vére már férjhezment. Maradt ő és László bátyja. László bátyja két éve végezte el Paláston a nyolcéves isko­lát — szintén kitűnő eredménnyel. Jelenleg a katonaiskola tanulója. a kapuk elé és újságolták egymásnak, hogy megérkeztek a védnökségi üzem brigádosai. Este kultúrfellépéssel egy­bekötött ismerkedési estet rendezték^ melyen jól érezték magukat úgy az üzem munkásai, *mint a falusi dolgo­zók is. Falusi szokások ellenére az ismerkedési est nem nyúlt bele na­gyon az éjszakába. Ennek nem az volt az oka, hogy nem érezték jól magu­kat,1' hanem az, hogy másnap munká­ra készültek. Vasárnap reggel megkezdődött a kemény munka. Az EFSZ vezetősége felosztotta a munkát. Az üzem dolgo­zóit magtisztítássai bízták meg. Ment is szépen a munka. Egyik autó a másik után vitte a kitisztított gabo­nát a földművesszövetkezet raktárába. A munkát délután két óra felé fejez­ték be. Mindenki meg volt elégedve. A fáradt brigádosok örömmel beszél­gettek egymás közt az elvégzett mun­László a néphadseregünk katonája lesz, Imre ^edig iparunk felvirágoz­tatásáért kíván dolgozni. — További jó tanulással és előme­netellel kívánom meghálálni azt a gondoskodást, amiben a párt minket eddig is részesített — mondja büsz­kén Farkas Imre. A tanulás mellett a • munkában és a sportban is kitűnik Imre. A palásti Sokol ifjúsági csapatának a tagja. Annak a csapatnak, amely ez évben megnyerte az Ipolyság bajnokságát is. Szereti az atlétikát is, s labdadobás­ban ez évben nyert járási bajnoksá­got. Farkas Imre azokhoz a sportolók­hoz tartozik, akik a palásti labdarú­gókkal egyetemben önkéntes munká­ra ' jelentkeztek, hogy ezzel is segít­senek községük mezőgazdasági mun­kálatainak elvégzésében. — Jól kihasználom a nyári szün­időm, minden egyes napját. Újult erő­vel foglalhatom majd el újra az is­kola padját, de most már Komárom­ban — mondja befejezésül. Ezt büszkén jelenthette ki. Hiszen a egész nyári szünidejét jó! meg­szervezte. Szórakozott, sportolt, s emellett <dulgozott is. Nincs mit saj­nálnia. Egyetlen napja sem maradt kihasználatlanul. megrövidítették az EFSZ cséplési munkáit s legalább negyven munka­egységet takarítottak meg. A Doprastav sokat segít a fiatalok­nak is. A futballcsapatot, mely elég jól működik, teljes felszereléssel a- jándékozták meg. Vasárnap, a brigád után az üzem futballcsapata barátsá­gos mérkőzést vívott a patasiakkal. Kuchár elvtárs így beszélt a mérkő­zés után. melyet az üzem rovására a patasiak 5:2 arányban nyertek meg: Most látom csak, hogy a patasi csa­pat igazán megérdemli a felszerelést. Erős, szép játékot mutattak. És ha a jövő idényben beneveznek majd a járási versenyre, könnyen az elsők közé kerülhetnek. Jó játékot mutatott Sós’ Béla, Füsy László, Kosár Béla és Füssy Béla. A védnökségi üzem tanácsára át­adtak egy helyiséget a fiataloknak amit a fiatalok brigádmunkában át­alakítottak.- Ebben a helyiségben tart­ják meg majd a CSISZ-gyüléseket, itt lesz elhelyezve az asztaltenisz felsze­relése is, melyet szintén a védnökségi üzem ajándékoz a CSISZ-nek az ara- tóünnepély után. Dicséretre méltó a Doprastavnak ez a gondoskodása, mely nem bizonyult h.ábavalónak. A patasiak mindig örül­nek látogatásuknak, mert tudják, hogy ők jó szívvel segítenek és céljuk u- gyanaz, mint nekik: az EFSZ megszi­lárdítása. (ve) SÚLYOM LÁSZLÓ Segítünk az EFSZ-nek A falu szocializálásában és az EFSZ-ek megszilárdításában gyáraink, üze­meink munkásai alaposan kiveszik részüket. Védnökséget vállalnak egyes EFSZ-ek fölött és segítséget nyújtanak úgy a mezőgazdasági munkálatok­ban, mint szervezési kérdésekben. Kultúrbrigádjaik és sportcsoportjaik meglátogatják a falvakat, elmélyítik a falu és város közötti kapcsolatokat, megszilárdítják a munkások és parasztok szövetségét. A védnökségi üze­meknek jó példát mutat a bratislavai Doprastav üzem. káról, örülhettek is neki. Egy nappal / gdynai kikötőben Hogy milyen a mi munkánk? Sem­mi különös. Éppen két órával ezelőtt kaptam parancsot, hogy vezessem be a kikötőbe a „Silvano" nevű olasz szénszállító hajót. Nyugodtan horgony- zott a kikötőben, körülbelül egy és fél méternyire a hullámköröktől... Azt mondja, hogy meséljem el az egészet? Nos, jó. Tehát a „Silvano"- tól a következő sürgönyt kaptuk: „Ar­rival at Gdynai roads on 17 th inst about 0800 GMT. Await pilot. Capi- tan" (17-én reggel körülbelül 8 óra­kor érünk gdynai vizekre. Vezetőt ké­rünk. Kapitány.) Heggel már tényleg ott himbálódzolt a hullámokon a ..Sil­vano" , egyenesen a Kapitányi Hivatal felé, árbocán két zászlót lengetett a friss reggeli szél, egy sárgát, ami annyit jelent, hogy „egészséges va­gyok" és egy sárga-kék csíkosat, vagyis vezetőt kérek". Magamra dob­tam köpenyemet és kimentem. Heves északi szél fújt, majd széttépett. A csónak egészen a kikötő keleti részéig vitt. A tenger nyugodt volt, a látóké­pesség ideális, dekát tudja, a tenge­ren soh„ semmi se biztos. (Akkor is, amikor a csónakkal odavágódtam a hajó oldalához és összezúztam a lá­bamat, körülöttem akkor is csend, csaknem kedélyes hangulat uralko­dott ...) A hajóhoz értünk.' Felmász­tam a kötéllétrán s egy perc múlva már a kapitány oldalán álltam. Fela­datom az volt. hogy — amint azt hi­vatalosan mondják — tanácsadója le­gyek. hogy átadjam neki tapasztala­taimat. amelyekét sokesztendős szol­gálatom alatt a gdynai vizeken sze­reztem. így a „Silvano" kényelmesen, bizto­san úszott be a kikötőbe s a csoko­ládébarnára sült tengerészek egymás hegyén-hátán keresztül kérdezgették, hogy vannak-e Gdynában éjjeli muta­tók, ahol jól lehet szórakozni? Látja semmi»különös nincs ezen, rendes szolgálat... De mi - történt ez­zel a széllel, hogy így átfúj minket, ügy süvít, mintha ördögök furolyáz- nának... Önt valószínűleg érdekli a '„Gene­rál Walter“ esete, amelyet nagy vihar idején, nemrégen vezettünk be a ki­kötőbe. Azt mondja, hogy ez a kint fújó szellő hangulatot teremt az elbe­széléshez? No, jól van ... várjon csalL hogy is volt az? » _ A szél gyorsasága — 104 kilométer óránként, 12 fok a Beaufort-számítás szerint, koromsötétség. Bár a. „ha jó lehorgonyzóit, úgy himbálódzott, mint egy pórázhoz kötött''kutya. Üres volt, tehermentes, kiszolgáltatva a szél szeszélyének. A „General Walter" néhány órán keresztül adott le fényjelzést, hogy vezetőt keres. Gdyűa ígérte, hogy küld, de motoroscsónakkal és vonta­tóhajóval nem volt könnyű dolog megközelíteni a ,,Generál Walter"-/, ahol jogosan izgultak, hogy vállalko­zik-e valaki ilyen időben behozni a hajót a kikötőbe. En vállalkoztam rá, éspedig egysze­rűen azért, mert valakinek vállalkoz­nia. kellett, nem volt más kiút. A „Generál Walter“-t minden percben az a veszély fenyegette, hogy rátéved egy háborúból ittmaradt aknára s ak­kor menthetetlenül a levegőbe repül. A csónakkal egyenesen a hajó felé tartottam. A „Generál Walter" már több mint 200 méter horgonyzó láncot dobott le. Sokat ez sem segített, sőt, mindjob­ban húzta a hajót a Hela mellett lévő aknaföldek felé. A hajót percenként beborították a többméteres hullámok. Csak úgy ringott a hajó egyik olda­láról a másikra. S mindig csúszott, lejjebb és lejjebb ... Mi Dambrowski fiatal vezetővel együtt-már megszoktuk, hogy a csó­nakból egyenesen ráugrunk a kötél­hágcsó egyik fokára. ' De ezúttal ez igazán nehezen ment, mert a moto­roscsónak villámgyorsan változtatta helyzetét, egyszer négy méter magas­ba szökött, a hullámok tetejére, csak azért, hogy a következő pillanatban négy métgr mélyre süllyedjen. Mintha hintáztunk volna. El kellett találnunk az alkalmas pillanatot s akkor villám­gyorsan elkapni a létrát s felmászni rajta. Végre mégis csak felértünk a fedél­zetre, a különböző kötelek és más ha­jós-eszközök tömkelegé közé. A kapitányi kabinban rövid tanácb- kozást tartottunk. Rádión megkérdez­tük, hogy be tud-e jönni a vontató- hajó a kikötőbe. A „Borsuk" azt vá­laszolta. hogy megpróbálja, de sem­miért nem .vállalja a felelősséget. Ki­adtam a parancsot, melyet a kapitány megismételt: .,Teljes gőzzel előre!" A hajó több mint egy fél óráig küz­dött, minden erejét megfeszítőy, de hiába. Egy helyben álltunk, a horgony meg sem mozdult. Ekkor sutba dobva minden szabályt, minden előírást, ki­adtuk a vezényszót: — „hátra!" és „előre", „hátra" és előre". Először csak a hajó hátsó felét si­került mozgásba hozni, de a fényjel­zők közelében sikerült kisiklanunk a sqél elől s megfordulni. „Teljes gőz­zel előre!" a 150 méter széles, — de részünkre ebben a pillanatban igen szűk — „nyílás" felé. A rövid út alatt az életbevágóan fontos kérdések egész serege cikkázott át agyunkban: Sike­rült-e a kormányosnak megtalálnia az utat? Eltalál-e oda? Nem e lapít­ják oldalra a hajót a hullámok? Riasztó sötétség volt. A szél állandó­an erősödött. A tenger nekiszabadul- tan fékezhetetleniil dühöngött. Végül mégiscsak sikerült elvégezni munkánkat. A kikötő bejáratánál már várt ránk egy másik vontató hajó. A rotterdami partok felé tartottunk.. .... Köszönöm q bókot, de azt hi­szem, igazán nem vagyok jó előadó, hiába akar engem meggyőzni az el­lenkezőjéről. Meg akarja nézni a kikötőt? Jó, gyerünk! Dambrowski, Bochenko, ve­lünk jöttök? Az a két hajó, amelyeket ott lát, a „Batory", a legnagyobb lengyel ten­gerjáró hajó és a „Warynski". Es ez a mi egész birodalmunk — a medence, a kikötő kijárat és a ten­gerpart. Itt történnek mindazok a „csodák" a megálással és elindulás­sal, a medencéken keresztül kikerülve az akadályokat; itt tisztában kell len­ni a szél irányával, a kormánykerék és vontatóhajók szerepével és — nem utolsó sorban — kell tudni szaksze­rűen bánni a kötelekkel. A hajóval való bánásmódnál a ki­kötőben elkerülhetetlenül szükséges a lélekjelenlét, a gyors döntőképesség es az azonnali alkalmazkodás minden helyzetben. Az ilyen modern kikötőbe, mint Gdyna, a legnagyobb tengerjáró ha­jok is befutnak. A hajó kötelekkel va­ló megérősítése a tengeri munkák egyik legnehezebbike. A kis balesete­ket devizával kell jóvátenni. Hiszen kell, hogy valami legyen ebben, hogy­ha a kapitányok, akik idáig elhozták hajóikat, órákig időznek a kikötőben, tekintetüket a Tengerészeti Állomás épületének megfigyelő tornyára sze­gezve. Több hajó parancsnok — köztük hat külföldi — külön vizsgát, tett le és meg is kapta a hajóvezetői címet, de ha az idő csak egy kicsit rosszabb, inkább kikérik az (itteni vezető segít­ségét. Ne forduljunk vissza? Egészen átjár minket. a szél... Micsoda? Megint egy hajó? Az em­bernek egy perc nyug'la sincs. De — őszintén szólva — mit is csinálnánk különben? „Navigare necesse set, vi­vere non necesse" ---------- (Hajózni kell, élni nem kell.) Hiába, vissza kell fordulnunk. Még csak a szél-mérőt nézzük meg — bár nemigen lehet bízni a Meteorológiai Intézet jelentésében. Igen... nézzük még meg a kikötő térképét. Látja, szinte teljesen befedik a hajók nevei. Hogy engem hogy hívnak? Zyzwin- ski, Boguslav Zyzwinski vagyok... A viszontlátásra1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents