Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-08-27 / 34. szám
1955. augusztus 27. 3 T^Ű^iís^ Tavaszkor, márciusban még * térdig ért a hó, mikor a kinzvarti völgyet átölelő tó partján a Korlova Vargha vezető úton megállt egii teherautó. Bri- gádosok szálltak ki belőle. Tizenöt fiú és tizenhét leány. A tó partján hóval borított fenyvesek tövében emeletes barna kis ház várta őket. A szobákban ágy, takarók, fehér lepedők s mindenki számára egy-egy szekrény. Az első éjszakán a brigádosok fele nem aludt. Hiába duruzsolt a tűz a kis kályhákban, ők fáztak, dideregtek. Reggelig a kalandot keresőkből kialakult egy kis csoport, mely bölcsen ajánlotta mindenkinek „menüink haza, addig míg nem későt" A többség kigúnyolta őket, így egyenlőre mindenki maradt, ■ de az elégedetlenség csirája már el volt hintve. Az új munkahelyen a szürke hétköznapokon eléjük tornyosuló akadályok rövidesen kétfelé szakították a brigádot. Az egyik csoportot az új akadályok felvillanyozták, tettre tüzelték és megszületett a jelszó: azért is megmutatjuk! A másik csoport napról-napra lehangoltabb lett és úgy gondolta: nincs értelme itt gürcölni, legjobb lesz. ha hazamegyünk: A lelkesedésnek már a csírája is kiveszett belőlük. Nem így képzelték el ők az új életet. — Hogy lehet itt élni eny fiatalnak? Bezárva egy völgybe, ahol semmi sincs, csak a munka. A favágástól a szobasúrolásig mindent mi végzünk. Nem lehet ezt sokáig kibírni — zúgott végig az elégedetlenség hulláma esténként a szobában. A CSISZ vezetősége nem tu- doll egységesen fellépni, bármihez fogtak, semmi sem sikerült. A jó kollektíva kialakításáról beszélni sem lehetett. Kölcsönösen szidták egymást a brigádosok, csoportvezetők és a gazdaság vezetősége. A helyzet elfajult A megszokott munkahely jó kollektívájából és a családi kötelékekből kiszakadt fiatalokra senki sem tudóit halni. Közben az idő telt, a hetek egymást követték, de az állapotok nem javultak. A kilengések különböző formái váltogatták egymást, miközben járás- szerte elteriedt a hír: n kini- varti brigád a legrosszabb. Hogy mennyi keserűséget okozott ez a néhány szó azoknak a fiúknak és lányoknak, akik élükön Kristian Péterrel és.Sánta Jánossal szívükön viselték a brigád sorsát, azt nem lehet leírni. Mindent megpróbáltak. Péter személyesen mutatott példát. Sánta a meggyőzés módszeréhei folyamodott, de ha olykor-olykor kizökkentették, leszidta a legrosszabbakat. Ez is vajmi keveset használt. Az egyiket sikerült megnyerni, a másik elfordult. A vezetőségi és tagsági gyűlések az elégedetlenség csúcspontiát képezték. így alakult ki a felsőbb szervek véleménye „Kinivarton már nem lehet segíteni". Ha a járásban valamelyik brigádban kilengések lóriéntek. az elitéiért ilv"n tormán fogalmazták meg: „Ha így haladtok, oda juttok, chová a kinivartiak..." S bizony, a kingvartiaka/pssz úton nagyon messzire jutottak. Nevük túlszár :yalt a járás határán, a kerület, a központ ts tudomást szerzett róluk. Azt hiszem, ez volt a szerencséjük, mert onnan felülről indult el a segítség... Egy borús május délután mozgékony, középmagas, barna fiatalember kopogtatott be a kinzvarti állami gazdaság irodájába. — Masopust vagyok, Prágából, a kerületi mezőgazdasági kísérleti állomásról. Én leszek az ifjúsági brigád szakmai vezetője. A gazdaság vezetősége örült. Végre egy ember, aki törődni fog a brigáddal — lelkendeztek a vezetők, de háta mögött jóslatokba hocsáftkoztak. „Jó lesz, ha egy hónapot kibír óelük. Nem tudia. mire vállalkozott..." Tévedtek. Masopust elvtárs nagyon is jól tudia, mire vállalkozott. Tudta, hogy a nyári három hónap az ő számára nem pihenést, hanem megfeszített munkát ielent. Alkonyodott, mikor felkereste a brigádosokat. Nagyon hidegen fogadták. — „Vezető! Vezetőből van már itt \éppen elég. Azért nem tudunk mi keresni. Idegent ültetnek a nyakunkba ... Szóljatok neki, hogyha velük tart, maradhat, ha nem, akkor jobb lesz, ha sokat nem jár ide, mert kitesszük a szűrét..." Ezek s hasonló megjegyzések hangzottak el a hála mögölt. kisérték végig a szobákon s nyúították neki az első ízelítői a szobákban lévő rendetlenség mellett a brigádosok gondolkodásmódjáról. Kezdetnek ez éppen elég. volt. Másnap reggel, mikor az ébresztőt csengette a napos, a ház előtt, a ló pariján halványkék melegítőben egy fiatalember sétált. Ébresztő után felment a szobákba. Mindenkihez volt néhány . szava s úgy viselkedett, mint aki odahaza van. Velük ment reggelizni s utána szétosztotta. munkába küldte a brigádot. ö mindig a nagiiobb csoporttal ment a munkába, de napközben sorra látogatta őket, hol itt dolgozott, hol ott. Egy- egy úi munka kezdetén mindig elmagyarázta, hogy kell azt csinálni, hogy jó legyen. Ha valaki hibát követett el. meltészege- zödött és segített neki. Gyakorlott szeme észrevette, hogy ki nem ért valamilyen Munkához, vagy ki az, aki szimulál és készakarva hanyagul dolgozik. Cgy rövid hét alatt megis” merte a brigádosokat és azok is őt. Véleményt alkottak róla. Péter valósággal rajongott érte. ő volt az 'első. aki felismerte benne a hatalmas akaraterőt s számtalanszor megcsodálta gyors ötleteit, határozóképességét és-mély szakmai tudását. Az apátfalvai leányok egy csoportja szintén kezdte érezni, hogy ez az ember jót akar. A fiúk egy csoportja valósággal utálta. Persze, még a legönfe- iűbbek is észrevették benne az embert, ' aki mindannyiuknál többel tud és ez a tudás hol megfélemlítette, hol bosszúra tüzelte őket. Tudták, hogy egy hét alatt barátokra talált s ha így folytatódik, akkor az ő világuk tejár... Gyanúink csakhamar valóra is vált. Egy kis csoport kezelte ragadta a vezetést s határozóit hangon kijelentette: csak rendes emberekre van szükségünk. Aki nem akar becsületesed dolgozni és rendesen viselkedni, az elmehet. Mi építeni akarunk, nem léhán eltölteni egy évet. Volt, aki ment, volt, aki maradt és igyekezett beleilleszkedni a jó útra forduló közösségbe. A CSISZ vezetősége talpraállt. Egészen átszervezték a brigádot. Uj levegő kezdett terjengem az öreg falak között. A fiúk kezdték kicsit józanabbal mérlegelni az eseményeket. A gazda Siemével nézték már a kis ház környékét, így észrevették a piszkot, a rendetlenséget, amelyben eddig oly nagy lelki nyugalommal jártak és clilék... Közben a napok, hetek váltották egymást és beköszöntött a nyár. Megindult a munka teljes ütemben. A kapálás, a szénahordás, a sílózás, mind a brigádo- sokra vári. S ki tudta miért, miért nem, ekkortájt már sosem történt meg, hogy félnapokat elsétálgasson egy-egy csoport egyik munkahelyről a másikra. Az esti veszekedések lassan elmaradtak, mert mindenkinek pontosan be volt írva az. amit végzett. Már nem voltak problémák a munka megszervezése körül. A kölcsönös, egészséges bírálat mindkét részen éreztette hatását. A gazdaság vezetősége figyelmesebb lelt a brigádosok- kal szemben, a brigádosok viszont igyekeztek becsületesebben dolgozni. Már nemcsak érezték, de szégyelték is, hogy ők az utolsók. Végre egészséges mederbe zökkent a kis csoport élete, A duhajkodás, az ivás, a kilengések elavulása után új gondolat született. Egyenlőre csak meg-megvillant beszélgetések közben, de később már tért hódított s nyilvánosan Ítélt: az a különb, aki többet tesz. Hogy mindannyiap sokat és főleg jót tegyenek, arra Masopust elvtárs vigyázott. Az ébresztőtől takarodóig figyelte a. brigád, életét. Ott állt reggel a zászlófelvonásnál, velük ebédelt, vacsorázott, s ha kelteit, kezébe fogta a kapát is. Reggel ott látjuk. amint munkába menet magyarázza, hogyan kell kapálni a vörös répát. Délben ott találjuk az erdöszélen, a szénagyüitők között, ott hallgatja az elégedetlenkedők ostromaÉ magas a norma> nem lehet keresni! Mikor már mindenki kifogy a szóból, ő akkor kezdi. — Nem jól csináltátok, miért nem fogadtok szói? Mit mondtam reggel, így kell szénát gyűjteni? Most már nem tűr ellentmondást, felállítja a csoportot, szétosztja a munkát, kijelöli a bog- lyáh helyét. Egyesek még düny- nyögnek — mindegy az, hol kezdünk el egy-egy boglyát — de azért szót fogadnak. Ö ott áll a boglya mellett, magyarázza, hogy kell megrakni, hogy be ne ázzon. Pár óra alatt beigazolódott, hogy neki volt igaza. Szinte egyetlen lépést sem tettek hiába a fiúk. Délután egy- szerannylt végzett a brigád, mint délig. Ilyen apróságok naponként történtek. Ezek a kicsiségek tették naggyá a közvetlen, egyszerű embert, a brigádosok szemében. Már nemcsak az igazságos vezetőt látták benne, hanem a minden bajban tanácsot adó barátot is. így, lépésröl-lépésre jutottak el odáig, hogy szárnyra kapott az egyéni verseny. A fali újságon megjelentek az élenjárók képei'és a kullogok karikatúrái. A hónap végén a brigád végső kiértékelését a CSISZ-gyiílésen végezték. Itt már nemcsak a munkateljesítményt vették alapul. hanem a tisztaságot, a viselkedést, a kezdeményezési és még számtalan apró dolgot, ami egy brigád életében jelentős 'szerepet játszik. Felülről nézve semmi különös sem volt ebben, de aki itt élt közöttünk, az már érezte, hogy itt rövid idő alatt nagy változások lesznek. A brigád már közösségnek számított, amely most tanul áldozatot hozni. S a brigádosok ió tanítványoknak bizonyultak. Dolgoztak becsületesen, tó kedvvel. Alkonyat után ott látjuk őket, amint szépítik a kis,^ ház környékét, készítik a kerítést, a vaskaput, s a lányok ültetik a virágot. A vasárnapok számukra kemény munkát Jelentettek. Délig a mezőn dolgoztak, délután meg odahaza. A földszinti két kis szobát egyesítették, kivették a közfalat, hordták a földet, a téglát, ölben, kézben, ki hogyan tudta. Megjavították a padlót, befestették a falakat és szombaton esténként a viragos ablakokból kiszűrődő gra- mafonzenét csengő nevetés kísérte: A kultúrteremben szórakoztak a fiatalok. Az élet megváltozott, A havi kiértékelésnél, a munkateljesítmények bírálásakor, ugrásszerűen nőttek a pontok. Mikor a brt- gádmunkák és a viselkedések pontozásához értek, kiosztották a „Fiatal építő" jelvényeket. — Most indult csak meg igazán a munka. A nagy jelvényért hatvan, a kicsiért harminc brigád- órát kellett ledolgozni. Most már mindannyian érezték, hogy valaminek történni kell... A névsor elkészült, a pontok mutatták az eredményt: még sosem tettek annyit, mint ebben a hónapban. A gazdaság vezetősége örült, a járás csodálkozott. Egymást követték a bizottságok, senki sem akarta elhinni a hallottakat. A valóság mindenkit meggyőzött. A kinzvarti brigád, okit három hónappal ezelőtt elrettentő példaképként emlegettek, az élre verekedte magát. Szombaton délután a brigádosok járási találkozóján átvették a versenyzásilót, melyen fényiéit a felirat: „A legjobb ifjúsági brigád." Ma is szombat van és most *T* is alkonyodik. A lenyugvó nap utolsó sugarai átszökve a fenyők lomb iái között, megcsillannak a tó vizén. A kis barna ház virágos ablakaival s az ös- vényt szegélyező zöld sövénnyel, élesen kirajzolódik a tó tükrében. Amint csúszik lefelé a nap, úgy tűnik el a gyönyörű kép, csak a valóság marad: a kis ^ ház a csobogó patak partján, az' ablakaiból kiszűrődő kacajjal. A kultúrteremben szól a zene, ünnepel a brigád. A védnökséget vállalt alakulat kulhírcso- portja után a zenekar lép munkába. A szünetekben egy-egy szavalat, vagy népdal dallamát halljuk a nyitott ablakon keresztül. Az apátfalvai vendégek jól érzik magukat. Végre nem kell szégyenkeznie a gyár igazgatójának sem a brigád miatt. Étre kerültek az apátfalvai gyár Hatat munkásai, az övéi. Az ügyeskezű leányok .puha tenyere hozzászokott a kapa nyeléhez, de azok maradtak, akik odahaza voltak: vidámak, fiatalok. Katka semmit sem változott, csak talán orcáia pirosabb egy árnyalattal. A két testvér, Anna és Ilonka, most is oly’ szép barna, fekete szemük épp’ oly hun- cútul csillog, mint odahaza. — Hogy Anna a tyúkfarmon dolgozik és reggel fél hattól este hétig egy perc szabad ideje sincs, s hogy sokáig napjában háromszor gyalog tette meg a három kilométeres távolságot, erről nem beszélnek. Minek! Ma már kerékpárral jár, 1.400 koronát keres s kaeag ő is a többivel, szívből, igazán. A sötét éjben, a tó partián fellobban a tábortűz lángja. Körülötte fiúk, leányok, katonák. Előttük a tó tükre, mögöttük a ház, a völgy, s köröskörül néma fenyők. A tűz mellett halkan peng 'a gitár s útrakel a dal.. Szlovák, magyar, cseh szöveg váltja egymást s fejez ki egy gondolatot, egy érzést: a fiatalok örömét. Éjfél után már alig izzik a parázs, az em.bergyűrű összébb húzódik. Egy férfi feláll. Az ő ideje letelt, neki menn i kell, újabb feladatok várnak reá. — Őszinte, kemény kézszorítással búcsúzik mindenkitől. Szívesen maradna, de nem lehet, szólítja a kötelesség s ő visszamegy Prágába. Szívében . viszi kilencven nap minden gondiát, izgalmát, örömét s a nagy tanulságot: a kitartó, nevelő munka meghozza gyümölcsét. CSETŰ JANOS Kristian Péter a brigád legjobb munkása — Megyek Moszkvába megnézni a mezőgazdasági kiállítást újságolja Kveta, nagy örömmel (balról az első) az apátfalvai gyár igazgatójának. Béla, a füleki villanyszerelő, kocsis lett. Nagymosás a tó partján mm». ~t ..
