Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-20 / 33. szám

1955. augusztus 20. / A TETTEK ÚTJÁN ... Egy ifjúsági műhelyben Hazánkban állandóan több és több falut kapcsolnak be a villanyhálózatba. Évente több és több villanykörtére és világítótestre van szükség. Hogy a hazai keresletet ki tudjuk elégíteni, és külföldre is tudjunk szállítani, emelnünk kell a munkatermelékeny­séget, új munkamódszereket kell al­kalmaznunk és újítóköröket szervez­nünk. Ifjúságunk ebből a munkából alaposan kiveszi részét. Példa erre az 'érsekújvári Elektrosvit dolgozó ifjú­sága. Sok fiatat dolgozik az Eiektrosvit- bén. Ez év február­ijáig a fiatalok ve­gyesen dolgoztak az idősebbekkel. Feb­ruárban aztán meg­alakult az ifjúsági niűhely, ahol csupa fiatal dolgozik. — :,Minden kezdet ne­héz“ — mondja egy régi közmon­dás. így volt az if- Vitek Imre júsági giühellyel is. Kezdetben bizony sok nehézséget kel­lett legyűrniük. Az üzem vezetősége előtt nagy feladat állt. Alkalmas rnes- tert kiválasztani az ifjúsági műhely élére. Az első pillanatban ez könnyű feladatnak látszik. Így gondolták ezt az üzemben is. De később aztán rá­jöttek, hogy nem elég papíron vajakit kinevezni mesterré az ifjúsági műhely élére. Olyan embert kell választani, aki aránytag fiatal is, de van kellő tapasztalata, szervező tehetsége és van tekintélye a fiatalok előtt. Végül meg­oldották ezt a problémát is. Vitek elv­társat állították az ifjúsági műhely élére. Nem csalódtak benne. Tehetsé­ges mesternek és jó szervezőnek bi­zonyult. Vitek mester fiatal 30—35 év körüli férfi, jó szakmunkás és tud bánni az emberekkel is. Nem becsüli dúl az em­berek tehetségét és nem kíván senki­től lehetetlent, de le sem becsül sen­kit. Szerinte mindenkinek megvan a maga értéke és tehetsége. Amikor Szolcsákkal a CSISZ üzemi bizottságának elnökével beléptünk a műhelybe, Vitek éppen Szabó bácsi­nak segített. Nem akartam zavarni munkájában, inkább vártam, míg be­fejezi. Közben kicsit körülnéztem a műhelyben, ismerkedtem a környezet­tel. Kellemes látvány tárult elém. — Gyorskezű fiatal lányok, menyecskék dolgoztak a munkaasztalok és a futó­szalag melleit. Kezükbe vettek egy munkadarabot, melyet a futószalag ho­zott eléjük, ráhelyeztek egy kicsi au­tomata transzformátort, (persze csak később tudtam meg, hogy ez mi) rá­illesztettek egy csavart, fölé tartottak egy ördöngős masinát, ami nagy zú­gással elindult és már kész is volt. Közben Vitek elvtárs is befejezte Ferkodic Ferenc csoportja (balról az első) munka közben. Három királyrévi leány és szórakoz­tatójuk: a Móricz-kötet. a munkáját. Elbeszélgettünk a műhely problémáiról és az eléri eredmények­ről. Elmondta, hogy kezdetben milyen nehézségekkel kellett megküzdeniök, amíg jó hírnevet szereztek az ifjú­sági műhelynek. Beszámolt arról, hogy a fiatalok milyen lelkesedéssel fogtak hozzá az egyes nehézségek eltávolítá­sához. A fiatalok igazán széf) munkát végeztek. Ez a terv teljesítésén látszik meg legjobban. A terv teljesítése az »gyes dekádákban és hónapokban úgy né* ki, mint egy seabúlyas lépcsőzet. Január hónapban a műhely még „csak" 100 -ra teljesítette u tervet. Február­ban már íl'.2%-ra. A fiatalok nem elégedtek meg ezzel az eredménnyel, még tob' ?t akartak termelni. Ez si­került is. Márciusban már 112.6%-ot értek el. Júniusban pedig már 119.8%- nál tartottak. A fiatalos lelkesedésük és a verseny láza még ekkor sem hagyta őket nyugton. Még többet akartak termelni, versenyezlek az idő­vel, egymással és önmagukkal. Igye­kezetük nem volt hiábavaló. Júliusban már 126 -ra teljesítették a iervet. Az üzemben pedig úgy beszélnek róluk, mint a leg job bakról, kikben bízni le­het. A rossznyetvűek talán azt gondol­nák, hogy a fiata- | lók azért értek el I ilyen szép ered- I menyeket, mert csak I a mennyiséggel tó­ti rödtek, de a minő- I seggel nem. Hogy m a szóbeszédnek ele- I jét vegyük, elárul­ni fűk azt is, hogy bi- ff zony léced, aki így gondolkozik. A fia- varga viima tatok gondolnak a minőségre is. A tervnek magas túltel­jesítése náluk nem megy a minőség rovására. Betartják a 100% -os minő­séget. Es nemcsak, hogy minőségileg jó árut termelnek, hanem teljesen se- lejtmentesen dolgoznak. Ezáltal csak a múlt hónapban 1.800 koronát taka­rítottak jneg az üzemnek. Beszélgetésünket éles csengetyűszó szakította félbe. Elérkezett a tízórai ideje. A lányok még gyorsan befejez­ték azt a munkadarabot, ami éppen kezükben volt. Elővették tízórainkat, mit jóétvággyal fogyasztottak. Evés közben megindult a vidám beszélge­tés. Beszélgettek munkájukról, családi gondjaikról. Jó kollektívához méltóan megosztották gondjaikat. A beszélge­tés nem tartott sokáig. Polácsek elv­társ technikus a munkaszünelet sajtó­beszámolóra és a munkamenet megbe­szélésére használta fel. Beszámolója rövid, de értékes volt. Figyelmeztette az ifjúsági műhely régebbi munkásait, hogy törődjenek az új munkásokkal, kik nemrégiben jöttek a műhelybe. — Szenteljenek nagyobb figyelmet mun­kájuknak. hogy még jobban javítsák a minőséget és csökkentsék az önkölt­séget. A munkaszünet gyorsan eltelt. Megkezdődött újra a munka. Megin­dultak a gépek és munkába lendültek a fiatat munkáskezek. Vitek mester körülvezet a műhely­ben. Megállunk az egyik munkaasztal mellett, ahol két fiatal ügyeskezű lány készíti elő a szigetelt drótokat. — Varga Vilma, egyike a műhely legjobb munkásai­nak, — mutatja be _____ az egyik menyecs­két, a mester. Be- Minárik Sarolta szélgetés közben az asszonyka szerényen elárulta, hogy napi normáját 218%-ra teljesíti és selejt nélkül dolgozik. Majd elbeszélte, hogy a gyár és az ifjúsági műhely szinte második otthonává vált. Kissé sajnálkozva beszélt arról, hogy a múlt heten egy másik műhelybe költözköd­tek át, a régi megszokottból és ez a műhely, ahol most dolgoznak, kissé elhanyagolt állapotban van. De azért ■ nincs elkeseredve a műhely hiányossá­gai miatt. Bizakodva beszél arról, hogy rövidesen ezt is olyan széppé, vagy még szebbé teszik, mint a másik volt. Ügy akarják berendezni, hogy az új munkások is gyorsan megszokja- rtak itt és otthon érezzék magukat a műhelyben. Amikor elbúcsúztunk tőle, Vitek mester megjegyezte, hogy több ilyen jó munkása is van az ifjúsági műhelynek. Ezek közé tartozik Miná- nárik Sári, aki 185%-ra teljés'ti nor­máját és kötelességet vállalt, hogy a mellé beosztott új munkást az év vé­géig megtanHja minden munkamód- sze használatára. A jó munkások közé tartozik Bak Gizi is, aki a kész vilá­gítótesteken az utot- isó simításokat vég­zi. Normáját !86%- ra teljesíti és ren­des munkája mel- \ lett még ellenőrzi • rs az egyes világí- I tótestek minőségét. j A fiatalok jó mun­kájukkal megmu- 1 tatták, hogy milyen Bak Gizi eredményeket lehet ott elérni, ahol jó a munkaszervezés és nem hanyagolják el a szocialista munkaversenyt sem. Az ifjúsági mű­hely dolgozói a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom tiszteletére köte­lezettséget vállaltak, hogy 1955. évi tervüket december 20-ig teljeseik és az eddigi normákat 5%-kal szilárdít­ják meg. n VARGA ERNŐ még egész puha, a kalászok alig sár­gulnak, még messze van az aratás... A patak partján a völgyben szénát uyüjt a pöstyéni brigádosok egy csó- portja. Csöpög róluk az izzadság. Hár­mas csoportokban dolgoznak, egymás­sal versenyeznek. A vezetőjük Ferko- dic Ferenc, egy örökké jókedvű, moz­gékony, alacsony gyerek. Az irodából jött a mezőre. Azt mondja, nagyon tetszik neki a munka. Mint munkás állandóan az élen jár, s mint brigád- vezető nélkülözhetetlen segítséget je­lent a gazdaság vezetője számára. Minden reábízott feladatot becsülete­sen teljesít. Egy elvet tűzött ki ma­ga elé: azért jöttem ide, hogy dol­gozzak. Persze emellett egyéb vágyai is vannak. Huszonnyolc éves, nősülni szeretne. Egy kis ház, békés családi élet, ki ne vágyna erre. S ő ezt a csa­ládi házat itt akarja megkapni. Vég­leg itt marad a határszélen, mert úgy érzi, itt van a legnagyobb szükség reá. A túlsó oldalon az erdő mellett, a dombtetőn búg a kombájn, repcét csépelnek. Itt is pöstyőni brigádosok szorgoskodnak a gép körül. A völgyön túl a domb lejtőjén egy lánctalpas traktor kapaszkodik felfelé. Időkö­zönként meg-megáll, nem bírja a mo­tor. Az utolsó szakasz a legnehezebb, de az ember és a gép mégis csak győz. Még néhány kerülő, s a kocovai határból eltűnik az utolsó négyzet- méter ujjar is ... EBÉDHE mindannyian bejöttek a brigádosok, vagyis jobban mondva futottak, az eső zavarta őket. Ebéd után újból kivonultak. Most már nem mosolyogták ki a pöstyéni lányokat a gumiköpenyért. Hiába sütött ajbél teljes erejével a nap, gyanúsan te- klntgettek feléje, s még a legharcia- sabbak is hónuk alá szorították az esőköpenyt. A répatábla alig háromszáz méter­nyire fekszik a falu szélétől, a Bród felé vezető út jobboldalán. Relső szé­lén a pöstyéni lányok dolgoznak, az országút melletti részen a galántai brigád: A föld elég puha, de a répa szép. A térdigérő gazt kézzel kell klhúzgálni, majd kihordani a tábla vé­gére, csak aztán használhatják a ka­pát. Nehéz, fárasztó munka, de a bri­gádosok nem tágítanak. A munka ira­ma ebéd után sem csökkent, csak uzsonnára álltak meg, míg megitták a bögre tejet, s aztán újból nekilen­dültek. A legtöbbjük már odahaza is mezőgazdaságban dolgozott, így érti ezt a munkát. A leányok nem marad­nak el a fiúktól. A brigádvezető jó Déldát mutat, ő jár az élen. Utána a három királyrévi lány, Balog Rózsi és két barátnője. Mellettük a nebojsai állami gazdaság két fejője Verona és Rozi haladnak. A brigád széjjelhúzó- dik, elnyúlik az út mentén. Mindenki dolgozik, ahogy tud, ahogy ereje en­gedi ... Sajnos, a felhők újból tömörültek. Még öt óra előtt megeredt az eső. Szeszélyes időjárás, szinte óráról órára változik. A felhők hol sűrűsöd­nek, aláereszkedve, szinte horzsolják a hegytetőt, hol meg felemelkedve szertefoszlana^, utat nyitnak a forró napsugaraknak és a következő ne­gyedórában már zuhog az eső. Most Is így történt. Még szerencse, hogy közel van a falu, a gazdaság. így a legtöbben megmenekültek a teljes át­ázástól. A prágai brigádot már job­ban megmosta a zápor. Ők már nem sokat adnak egy ilyen kis felhőszaka­dásra. Mégcsak nem is szaladnak, ne­vetve sétálnak hazafelé a zuhogó eső­ben. Ügy mondják, hogy most vég­zik az esti mosakodást. A tó mellett még meg is állnak és gyönyörködve nézik a pillanatokra felbukkanó ezer­AZ ELSŐ NAP, hétfőn reggel éles füttyszó törölte ki az álmot a galan- tain brigádosok szeméből. A mély á- lomból felriadtak, először csak néze­gettek, csak mikor már a szolgálatos hangját is hallották, jutott eszükbe, hogy fel kell kelni, öltözni, mosdani és munkába állni. Az öltözés csupán néhány percig tartott A mosdás és az ágy megvetése már tovább, mert egyesek még sosem vetettek meg így ágyat: összehajtani a fehér paplant, leteríteni takaróval, úgy, hogy a szo­bában minden ágy egyforma legyen. Már félhét előtt mindenki készen volt s csoportosan mentek reggelizni. Tízóraira lekváros buhtit kaptak. Reggeli után .nég jó tízperc van az indulásig. A fiúk rágyújtanak egy cigarettára, a leányok csoportba ve­rődnek a konyha előtt, körülfognak egy-egy „öreg brigádost“ — a ta­vaszkor idejötteket hívják így — s érdeklődnek: milyenek itt az emberek, hová jártok vasárnap, lakik-e valaki a faluban? Vége-hossza sine» a sok kérdésnek. Mindent egyszerre szeret­nének megtudni; megismerni a fa­lut, az embereket és főleg az időjá­rást, mer erről már annyi sok min­den rosszat hallóttak. A beszélgetést a csoportvezetők megérkezése szakítja félbe. Az-új bri­gádosok, élükön Kozuch Mihállyal a raktár felé tartanak. Kapákat kapnak s mennek a répába. A pöstyéniek ki­sebb csoportokra oszlanak. A leányok kapálni mennek, a fiúk meg szénát gyűjteni és kaszálni. Az egyik cso­port megkezdi a repce cséplését. Köz­ben már a szénát is lehetne hordani, a silózás is félben van, de ide ma nem jut ember... — Kevesen vagyunk — panaszolja a gazdaság vezetője — mindenkinek kettő helyett keü dolgozni, ha meg akarunk birkózni a munkával. Ha tavaszkor nem jönnek a brigádosok, nem tudom, mi lett volna velünk. Hosszú évek után tavasszal végre si­került kihordani u összes trágyát, a műtrágyát is mind elszórták a fiúk. Nehéz volna azt mind elsorolni, mi mindent tettek ezek mostanáig. Beszélgetés közben végigjártuk az udvart és az istállóknál kötünk ki. A gulyások — két pöstyéni gyerek — most itatnak. Utána mossák a te­heneket. Micsoda munka ez! Már hó­napok óta egy szál szalmájuk sincsen, minden második nap tizenhat tehenet kell lemosniok külön-küiön, ha azt akarják, hogy tiszták legyenek. Aki nem ismeri ezt a munkát, nem is sejti, mily fárasztó s mennyi kitar­tást igényel. Ők becsülettel végzik. Erről tanúskodik az eredmény is. Rö­vid egy hónap alatt négy literről hét literre emelkedett a napi átlag. A pontos etetés, a szorgalmas gondo­zás, meghozta gyümölcsét. Az istállókat elhagyva átUbolunk a térdig érő sáron és a kis tó mellett elérjük a köves utat. A völgy nyílá­sában elénk bukkan néhány ház_ .. — Kocova — olvassuk a falu vé­gén, a kopott feliratot. Elindulunk a köves úton. A házak legtöbbje még magán hordozza a háború nyomait. Széttört ablakok, beszakadt tetők, a kis udvarokat felverte" a gyom. A völgyben, a patak mentén lévő soron alig laknak. A falu felső része már népesebb, a házak is csinosabbak. Az úton barnára sült pufók csöppségek játszannak: az új lakók. Az iskola, ahol majd felkészülnek az életre, ott áll a falu szélén. Körülötte kert, ben­.ne gondozott gyümölcsfák, alattuk gyepszőnyeg, az Óvodások kedvenc játszótere. A túlsó oldalon a házak sorát rozstábla váltja fel. Az ember- magasságnyi rozs megtörve fekszik a földön, ledöntötte a vihar. A szeme nyi buborékot. Már két hete itt van­nak, mégis mindent megcsodálnak. Ötben találnak valami újat, vala­miszámukra érdekeset. Már előre sajnálják, hogy elrepül a hét és nekik menni kell hazafelé, mert jön., az ú- jabb csoport, aki helyükre áll. A prá­gai üzemek munkásai védnökséget vállaltak egy-egy gazdaság felett és két-három hetes szabadságukat itt töltik él brigádmunkában. A napi nyolcórás munkáért rendes fizetést kapnak, s emellett élvezik a termé­szet szépségét, a falusi élet örö­meit ... VACSORA UTÁN a „gazdaság szí­vében” — a konyha fölött levő két irodát nevezik így — összegyűltek a brigádvezetők. A belső szobában a számvevő és a gazdaság vezetője egy nagy papírlap fölé hajoltak; ellenőr­zik a tervteljesítést. A szomszéd szobában minden hely foglalt. Dolgoznak a csoportvezetők. jak, számítgatják a napi teljesit- ményt. A brigádvezetők összegezik az eredményt és ha kész, átadják a mezei csoport vezetőjének, az ablak­nál ülő fiatal agronómusnak. Sok baj van a kis fehér - lapokkal, rengeteg számot kell ráírni, míg végre azt mondhatják: készen van. Az új cso­portvezetők tanácstalanok, még sosem csináltak ilyet. Igyekeznek ellesni, mit csinálnak a „régiek". Kopcan Anna, a pöstyéni lányok csoportvezetője el­sőnek veszi észre, hogy nem dolgoz­nak. — Majd én segítek — mondja jókedvűen és máris ott ül a két fiú között. Kremka és Matula a két cso­portvezető alaposan megfigyeli, hogy mit hová kell írni. — No tessék — nyújtja át nekik a kis lapot — a többit eszerint csi­náljátok. Ez a kis kocka itt a leg­fontosabb, ide kell írni az egyéni tel­jesítményt. Mindenkinek annyit, a- mennyit tett, és nem pedig egyfor­mán, mert akkor verseny sosem lesz a csoportban. — Bizony a verseny — lép közelebb Irena, egy szőke mosolygós lány — elaludt nálunk. Vezetőségi gyűlést kell összehívni holnapra. Az új bri­gádból ki kell egészíteni a vezetősé­get és versenyt indítani a brigádok között. Mikor jöjjünk össze? Legjobb lenne holnap, vacsora után. Majd én szólok minden vezetőségi tagnak. Jó lesz? Most pedig már fél tíz, gyerünk aludni... Az ajánlatot mindannyian elfogadják. A ' kis papírok átvándorolnak a mezei csoport vezetőjének asztalára és az iroda elcsendesül. Künn a hűvös éjszakai szél igyeke­zik széjjelverni a felhőket. Az eső el­állt s néha kikandikál a hold a sötét felhőfüggöny mögül, Tíz óra^van. A gazdasági udvar környéke elcsendese­dik, a brigádosok szobáiban is sötét van. A fárasztó munka, a répaegyelés és kapálás után édes a pihenés. A faluban már csak egy ablak vi­lágít. A nemzeti bizottság elnöke ma­gas, szőke, «prősen kopaszodó ember a r^pi postát olvassa. Benézünk hoz­zá. Barátságban fogad és kérdezés nélkül beszélni kezd. Elmondja^ hogy ilyenkor este szokott bejárni/ nap­közben nem ér rá, dolgozik. Beszéde nyomán néhány perc alatt megismer­jük a falu múltját, a háború előtti és utáni életet, problémáit. Tőle kapónk teljes képet a régi brigád eddigi éle­téről, munkájáról. Szinte név sze int isméri a 37 fiatalt. Tudja, hogy a két fejőnő Melicherová és Sugárová pékségben dolgoztak. Ismeri a cso­portvezetőket, tudja, hogy Irena, a CSISZ kultúrfelelőse és mind a mai napig nem tudtak összehozni egy kultúrcsoportot. Tudja, mi az oki an­nak, hogy megakadt a csoportok kö­zötti verseny. Ismeri a fiúkat, leá­nyokat, — elmondja, hogy mit csi­nálnak vasárnap, hová járnak szom­baton este. örül, mert a múlt héten szépen kerestek és aggódik, mert ha a héten esni fog, akkor vasárnap panaszkodni, szitkozódni fognak a fiúk ... Érezzük, hogy a falu, a bri­gád minden problémája ott tornyosul a feje fölött, s ő segíteni akar és segít is. Az akadályokat látja, nem csügged el, a halomnyi rossz, között mindig megtalálja azt a kis egész­séges jót, amire építeni lehet... HAZAFELÉ MENET a kanyarban hirtelen felém fordult, — megkérném valamire. Írja meg, hogy valamikor hétszázan szorongtunk itt a más föld­jén és ma kétszázötvenen élünk a magunkén. Ma törtük fel az Utolsó ugart, de kint van a szénánk több mint fele, >a répát felverte a gyom, i gabonatáblákat lehengerelte a vi­tán Ha nem jön segítség, a fele el­rohad ... — Na shledanou! — Kezetnyújtot* és elment. Imbolygó alakját «éhány lépés után elnyelte a sötétség, de sza­rai, egyenes, nyílt tekintete sokáig megmarad emlékezetemben: azok kő­ié tartozik, akik nem állnak meg a lélúton... CSETŐ JÁNOS — KOCOVA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents