Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-08-13 / 32. szám
1955. augusztus 13. 12 <&. S3»V Ambiczí A Világ Ifjúságának Találkozója az ... Olga hivatása A gimnáziumi önképzőkörben sohsem szerepelt versével vagy akár prózai írásával. Nem vágyott Ilyen olcsó sikerekre. A középiskolai évek utolsó hetéig megmaradt annak a józan, rideg irodalmi kritikusnak, akit tisztelni kellett, s aki csak sejteti magáról, hogy egyedül akaratától függ és örökértékű műveket alkothatna. Érettségi után, már a fővárosban élve, a főiskolai lap kul- túrrovatát bírálta lenézően. Fűzfapoéták, írópalánták próbálkozásainak való újság ez, — mondogatta. Ha ő megmutatkozik valamelyik kiforrott alkotásával, úgy csak az írószövetség lapjának hasábjain teszi azt. A bölcsészetet sem lehet a végtelenségig hallgatni, s Am- bíczi Olga, észre sem véve hogyan, diplomás értelmiségi lett. Elmúltak a diákévek és nevét, amelyet írók-olvasók egyaránt csodálattal emlegethettek volna, nem ismerte senki. Vidékre helyezték, nagy irodalmi hagyományok városába. — Itt válók nagy íróvá — gondolta. Egyelőre itt sem írt semmit, csak mérlegelte, miről szóljon a nagy mű. Nap mint nap nyolc órányi munka, négy órányi előkészület másnapra. Megállt a diplomája előtt, ami a falon függött bekeretezve, és szemére hányta, mintha meg nem értő házastársa lenne: — Te ölöd meg bennem a költőt, az írót... Három nemzet irodalmi újságját járatta és olvasta becsülettel. Ujját hazája hatalmas olvasótáborának pulzusán tartotta és mindig érezte, mit kellene írnia. És nem írt semmit. Kollégája államdíjat ' pott írói munkásságáért. Irigyen, de elnézően gratulált neki és elkeseredetten kereste saját nagy témáját. És maga sem tudta miért, nem írt semmit. Irodalmi pályázatokról szóló újság-kivágások sokasodtak munkaasztalán, beküldési határidő szerint sorbarakva, de hasztalan. A gazdag pályadíjakat ígérő gyermekmesékből, fantasztikus ifjúsági regényből és felkelési hőskölteményből nem lett semmi. Egyre kedvtelenebbtll dolgozott munkahelyén. Áthelyezték. Oly vidékre került, ahonnan 1831-ben a parasztlázadás tüze szétharapózott. — Ez az én témám, — gondolta Ambíczi Olga s gondosan olvasgatott el mindent, ami erről a tárgyról szólt. Eltelt egy év, kettő, s ö nem írt semmit. Ez év tavaszán végre hozzáfogott a nagy műhöz. Négy oldalt írt, de „egy időre” abbahagyta, mert a német írószövetség felhívta az itteni írókat, vegyenek részt közös, antifasiszta szellemű, irodalmi pályázaton. Beküldési határidő március 31. — Bátran neki, — bíztatta magát Ambíczi Olga. — Egy hónap kis idő, elbeszélésed egyetlen lehet ebből az országból... S nem készült el vele. Nekiült volna újra a nagy témának, de... Hivatalosan Zsolnára küldték. Ottani ismerőse színházba vitte, ahol Buchanec, a fiatal író darabját mutatták be. „Proscava — dráma az 1831-es parasztlázadásról”, ez állt a színlapon. Majdnem sírt. — Elírták a témámat, — kesergett, de csak önmagában. S felszegte fejét: — És mégis író vagyok, nem is akármilyen író, ez már a lelkemben van, hiába ... Gépiesen dolgozott tovább s ezentúl sem írt. semmit. Minek, a tehetség s a szellem úgyis kiemelkedik, róla még tanulni fognak az iskolában! SZÄNTÖ GYÖRGY Az elefántok is üdvözlik egymást a VIT alkalmával A CSISZ járási vezetősége nem ad választ levelekre. Így néz ki, ha egy ember végez mindent. Wem, mégsem folytatom. Ha mindazt a sok szépent ecsetelni akarnánk, ami ott látható az egész újság sem lenne elegendő. Tulajdonképpen csak néhány jelenetet szándékszom ábrázolni a Találkozóról, hogy ízelítőt adjak a sokszor komikus nyelvzavarokból. Térjünk vissza _ az első Találkozó első napjára. Arra a találkozóra, amelyet Prágában tartottak. VOUS PARLEZ! A 218-as számú tolmács feltűzte a sárga karszalagját, amelyen „Interpreter” „Lere- vodcik” (helyesen „Perevod- cik”, a nyomdában azonban eltévesztették) „Interpréte", „El Interpréte”. EzekbOl a nyelvekből csak oroszul tudott, de olyan karszalagot kapott valamennyi tolmács. A 218-ás számú tolmács beosztást kapott a lengyel küldöttséghez. De a lengyelek még nem érkeztek meg. Feltűzte tehát a karszalagot és usdi a városba — feszíteni egyet. Elsőnek a fmncia ifjak érkeztek Prágába. Az első csoportban mindjárt vagy kétezren voltak. Tolmácsunk alig jelent meg a Václav téren a francia lányok egy csoportjával futott össze, akik szállásukat keresték. Megpillantották a szalagon az „Interpréte” feliratot. Ha tolmácsunk tudott volna franciául hamarosan tele lett volna a feje, mert a leányok igen gyorsan beszéltek és valamennyi egyszerre. Mivel többet nem tudott, csak annyit mondott, „nem tudok franciául” úgy mondják, hogy „zsö nö párl franszé.” Ezt a kevés tudását tehát felhasználta. Egy leány azonban csodálkozva válaszolt: „Vu Metis PfSTA Rohant Pista, szedte lábát nem is gondolt most egyébre fellobbanó jó kedvében, csak a lányra, meg a pénzre. Száz korona nagy pénz nála, mert néki csak fillér csörgött nap mint nap a bő zsebében, az is csak, ha kapott kölcsönt. Hanem most csak tartsuk szemmel Pista újabb történetét, ki a meghitt reményében elfeledte a lány nevét. Eett is ebből nagy galiba mire „hősünk’ mert a templom szögleténél nem találta most Ágit ott. S lyába is beszélt Pista Jani nem hajlott szavára, nem számított, nem'. akidig nem érezte pénzét újra a markaba. parié!” Ami annyit jelent: „Hiszen beszél!” Az indokolás logikus volt. A tolmács erre már nem tudott válaszolni, annál is inkább, mert franciául már csak any- nyit tudott, hogy „köszönöm”, „jó estét" és „viszontlátásra". Na és nem utolsósorban azért sem, mert a kislány aki így lefőzte a társalgásban, igen szép volt. A 218-as számú tolmács tehát a francia lányok csoportjával tartott és elindult szállásuk megkeresésére. Estére arra a meggyőződésre jutott, hogy a tolmácsoláshoz nem is kell nyelvtudás. Ez tulajdonképpen nem is újság, mert számos fordítónak is ez a véleménye. Ha sejtettem volna ■.. A 218-as számú tolmács este táncmulatságon találkozott . a lengyel tolmáccsal a vinohradi sokolovnyában. Ez lengyel volt, Prágában a technikán tanul.t. Most körülbelül húsz lány csoportjában ült, igen szomorú ábrázaital. A leányok ruháin „Great Rri- tania” és „Ausztrália” felírású cédulák voltak feltűzve. Lehangoltan adta* elő az ö esetét. Ruzy'nba ment a repülőnapra. Ott futott össze ezzel a leány csoporttal akik Prágában vezető nélkül vágtak útnak és a villanyosban a cím helyet csak annyit mondottak „Festival”. A jóakaratú kalauz a Hradebná utcai interná- tus helyet a ruzyni ünnepélyre irányította őket. Ruzynban a főrendező már nem volt található, így a lengyel tolmácsot rendelték kísérőnek a leányok mellé. Ez nem tudott angolul egy szót sem. Kísérleteit tett a német és orosz nyelvvel, de így sem sikerült megértetnie magát, tehát egész délután már csak kézzel beszélt. A 218-as számú tolmács alig kezdte magyarázni az 0 esetét a francia lányokkal, arra lett figyelmes, hogy mind a húsz leány mosolyogva figyeli őket és egy közülük angolra fordítja beszélgetésüket. „Maga... tud... lengyelt ?!” Igen. Lengyel származású ausztráliai leány volt. Meglehetősen jól beszélt lengyelül. „Ha sejtettem volna! Eszembe sem jutott lengye ü\ megszólalni ... Így feleslegesen hallgatni egész délután...” Boldog volt, hogy végre beszélhet és felkérte egy tangóra a lengyel származású ausztráliai leányt. Eoy kis félreértés. A szláv államok küldötteivel nem voltak különösebb nehézségek. De néha éppen az egyes nyelvek hasonlóságából származott komikus helyzet. Már sok- szór írtak olyan jelenetekről, melyek abból következtek, hogy a cseh és lengyel nyelvnek hasonló Icifejezései mást-mást jelentenek. Az első Találkozón zavarba hozta a lengifel sportolók csoportja az egyik prágai ajándékbolt elárusítóját. A fiúk ugyanis „pliSky na lasku-t” kerestek. Később kiderült, hogy tátrai fokosokra emlékplaketteket keresnek. Tehát vigyázat, akik az idei lengyel találkozón .vagytok „laska" lengyelül botot jelent. EZeitem van az asztalon 6 218-as számú tolmács szalag. Felidézem a tng jeleneteket és irigylem azokat, akik az idén Varsóban vannak. Felejthetetlen egy üyen találkozó. A nyelvnehézségek ne okozzanak gondot. Az az ifjúság amely a világ minden részéből a Találkozóra ment, bebizonyítva békevédelmi szándékát, szolidaritását, baráti együttérzését. szavak nélkül is megér- tir egymást. (MF) Nem találta, mert útközben feltartotta egy barátja, ki hogy-hogy nem, azt ki tudja megneszelte a pénzt nála. „Hallod Pista, ide figyelj, légy szavadnak végre ura s ne hidd, hogy most elhalmozhatsz meséiddel megint újra. Add meg a pénzt, már nem várok, tudom most van, ne is tagadd, Jani mondta épp az imént, ne kéresd hát annyit magad.” (Folytatjuk) — Eperfagylaltot rendeltem— és nem citromot — VI T Uuuric ~ L' üAf* OMM' cVr' I .£ h. Mii a A varsói kultúrpalota is üdvözli — Magától is olyan sok au- a VIX-et. togrammot kértek? (A Komszomolszkaja Pravda nyomán.) Maga már sokkai jobban táncol, A varsói leány mondja: lám — Mit számít nekem, hogy mint két évvel ezelőtt. Emlék- én akartam idegent játszani, esik az eső — hiszen mi ketten szem, akkor Bukarestben bor- azért öltöttem nadrágot... együtt járunk! zalmasan összetaposta a iába- A skót fiú mondja: Leányt mat • • • akartam játszani és nem sikerült. ÚJ IFJÚSÁG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden szombaton. Kiadja a Smena a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Bratislava, Prazská 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő Szőke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava, Prazská 9. Telefon 227-17, 237-01. — Nyomja Merkantil n. v. nyomdája. — Előfizetés egy évre 30.— Kés, félévre 15.— Kcs. — Terjeszti a postaszolgálat. - Rendeléseket minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz — HírlaDbélvea A—6&M.7 engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányítópostahivatal Bratislava 2. ■ f y a %
