Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-07-30 / 30. szám
1955. július 50. Megegyezéses döntésekkel befejeződött a négy kormányfő genfi értekezlete A négyhatalmi értekezlet záróülése A négy nagyhatalom kormányfőinek hatodik munkaülése szombaton, közép-európai időszámítás szerint 11 órakor kezdődött meg a Nemzetek Palotájában. Eddig Faure francia miniszterelnök elnökölt. Már az ülés megkezdése előtt sokat beszéltek arról, hogy a szakértők szombatra virradóra egész éjjel pihenés nélkül folytatták Befejeztük a kormányfők, értekezletét, amely körül any- nyi vita folyt és amely oly komoly támogatásban részesült főként Sir Winston Churchill részéről több mint két évvel eze'ött. Ez az értekezlet körülhatárolt feladatot tűzött ki maga elé, amelyet ezen is túlmenően teljesített. Az európai háború tíz évvel ezelőtt ért véget. Most végre megkezdtük azt a munkát, amelyről azt reméltük, hogy már 1945-ben megkezdhettük. Aihiben most megegyeztünk, lehetővé teszi, hogy hozzáfogjunk Németország egysége és Európa biztonsága kettős kérdésének megoldásához. Senki sem várja azt, hogy ezeknek a bonyolult kérdéseknek mmdon munkájukat. A zártkörű kormányfői értekezlet 12 óra 45 perckor ért véget, tehát egy és háromnegyed óra hosszat tartott. A kormányfők már 14 órakor ismét összeültek, hogy megkezdjék második szombati za- róülésüket. A négy kormányfő szombati második ülése eredménnyel záEden beszéde részlete könnyen megoldható, lesz. Most azonban jobb esélyeink vannak arra, mint a háború óta bármely időpontban, hogy hozzáfogjunk azoknak a gyakorlati javaslatoknak megvalósításához. amelyeknek célja az Európát ezekben az években megosztó ellentéteknek rendezése. Ennek az értekezletnek néhánv napja során nem állapítottunk meg erre nézve részletes tenet. Éppen ezért a külügyminisztereknek adott irányelveinkbe belefoglaltuk a megértő szellemű rendezés lényegét. A világ nyilván megfigyelte azt a hangnemet és hangulatot. amelyben munkánkat végeztük. Azok, akik résztvettek tényleges tárgyalásainkon, felismerhették, hogy megbeszélérult. A napirenden szereplő valamennyi kérdésről megegyezéses döntést hoztak. A négy kormányfő elfogadta a külügyminisztereknek szóló irányelveket. A négy küldöttség 18.30 órakor megtartotta a genfi értekezlet záróülését. A záróülésen Eden, Bulganyin, Eisenhower, Faure mondott beszédet. seink felett a megbékülés új szelleme lebegett. Az értekezlet hivatalos munkáján túl azonban száinos_ alkalmunk nyílt a személyes érintkezésre is, amelyet mindnyájan felbecsülhetetlen értékűnek ítélünk meg. Teljesen biztos vagyok afelől, hogy7 azok az eszmécserék, ama'yek az értekezlet i termen kívül folytak, lehetővé tették valamennyiünk számára egvmás szempontjainak és az előttünk álló problémáknak sokkal nagyobb megértését. Ha munkánkat továbbra is ennek az értekezletnek szegemében folytathatjuk, akkor annak. ami ma még csak reményteljes Ígéret, az események alakulásával biztos befejezett ténnyé kell válnia. Bulganyin beszéde ElAök Űr! Nem kétséges, hogy Francia- ország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányfőinek Genf- ben megtartott találkozója pozitív jelentőségű volt az államok közötti/ feszültség enyhítése. valamint a közöttük elengedhetetlenül szükséges bizalom helvreállítása szempont- jábó. Mindenekelőtt elő fogja segíteni ezt a hatalmak vezetői között Géniben kialakult személyes kapcsolat. Mi jobban megismertük itt egymást, kicseréltük véleményünket számos igen fontos nemzetközi kérdésb n. Jóllehet néhány kérdésben álláspontunk nem volt azonos, az értekezhet egészben- véve az őszinteség, légkörében és részvevőinek a kölcsönös megé teste irányuló törekvése jegyében folyt le. A genii értekezlet magára vonta az egész világ népeinek figye'mét és még jobban megerősít tie a nemzetközi feszültség enyhítésére a hidegháború megszüntetésére irányuló akaratukat. Reméljük, hogy mindez betölti még a maga pozitív szerepét és e',Ő fogia segíteni, a nemes cél elérését, a szilárd és iartós béke biztosítását. A Szovjetunió küldöttsége jó szándékokkal, azzal a törekvéssel érkezett a genfi értekezletre. hogy előmozdítja a gyakorlati munka megszervezését ' mindenekelőtt olyan alapvető nemzetközi problémák megoldása irányában, mint az európai kollektív biztonság megszervezése és a leszerelés. A jelenlegi körülmények között ezek a kérdések döntő jelentőségűek az egyetemes Léké megszilárdítása szempontjából. A genfi értekezlet egyik legfontosabb kérdése az európai biztonság kérdése volt. A szovjet kormány úgv véli. hogy a béke megszilárdítása érdekeinek megfelelne az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása, amely rendszerben részt venne minden európai á'lam és az Egyesült Államok. Azok az új javaslataink, amelyeket e kérdés tárgyában a genfi értekezleten terjesztettünk elő, annak figyelembevételén alapulnak, hogy a jelenlegi körülmények között, amikor Európában egymással szemben álló állam- csoportosulások létesültek, mindenekelőtt arra van szükség, hogy az e csoportosulásokhoz tártozó államok közötti viszonyt a« normális nemzetközi együtt- működés vágányaira, a közöttük támadó viták békés elintézéseinek vágányaira tereljék. A szovjet javaslat az összeurópai biztonsági rendszer létrehozásának első szakaszában nem irányozza e'ő az északatlanti tömbnek a Nyugat-Európai Uniónak és a varsói szerződés szervezetének felszámolását. A másik időszakban viszont, amikor már elérnének sikereket az európai feszü'tség enyhítése és az államok közötti bizalom megteremtése venaián. az említett csoportosulásokat meg lehetne szűntetni és helyükbe lehetne állítani az európai kollektív biztonsági rendszert. A szovjet küldöttség javasolta ezenkívül, hogy még az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása előtt egyezzenek meg az Európában fennálló csoportosulások tagállamai között egv olyan szerződés megkötéséről, amelynek értelmében kölcsönösen elutasítanák az erők alkalmazását es •vitáikat békés eszközökkel oldanak meg. Az európai biztonság kérdésével foglalkozó véleménycsere azt mutatta, hogy az értekezlet minden részvevője igyekszik megegyezésen alapuló döntést találni e fontos problémában. Reméljük, hogy a kérdés további tanulmányozása során. még számottevőbb sikerek születnek. A leszerelés tárgyában a szovjet kormány már a genfi értekezlet előtt, május 10.-én konkrét javaslatot terjesztett elő a fegyverzet csökkentéséről, az atomfegyver eltiltásáról és az új háború veszélyének elhárításáról. A genfi értekezleten azt javasoltuk, hogy rögzítsük le a már létrejött megegyezést azokban a kérdésekben, amelyeknél álláspontjaink vagy teljesen azonosak, vagy lényegében köze'ebb kerültek egymáshoz. Vonatkozik ez elsősorban az államok fegyverzete színvonalának megállapítására, az atomfegyver eltiltására. továbbá arra, hogy hatékony nemzetközi ellenőrzési rendszert kell kiépíteni. A leszerelés kérdésének vitája azt mutatta, hogy az értekezlet valamennyi részvevője megegyezésen alapuló döntés felkutatására törekszik e fontos kérdésben. amely döntő jelentőségű a népek biztonsága szempontjából, Meg kell jegyezni ezze1 kapcsolatban, hogy a leszerelés kérdésének megvitatása során az értekezlet részvevői olyan javaslatokat terjesztettek elő. amelyek e probléma megvitatása során feltétlenül számításba jönnek s amelyek a közöttük elengedhetetlenül szükséges megegyezés elérését szolgálják. A szovjet kormány kijelenti, hogy a leszerelési probléma további megvitatása során minden erejét latba veti annak érdekében, hogy olyan megoldást találjanak erre a problémára. amely megfelel a népek kívánságainak. Eszmecserét folytattunk a német kérdésről. Ennek során kiderült, hogy különböző módon közelítjük meg ezt a kérdést, Az Egyesült Államok, Nagv-Britannia és Franciaország küldöttségei Németország .újraegyesítése tárgyában abból indultak ki, hogy a párizsi egyezmények értelmében remi- litarizálandó Ny ugat-Németországnak, majd később az egyesített Németországnak is csatlakoznia kell az észak-atlanti csoportosuláshoz és a nyugat- európai katonai szövetséghez. A Németország nemzeti egységének helyreállítása mellett következetesen síkraszálló szovjet kormány már a párizsi egyezmények ratifikálása e'őtt is felhívta a figyelmet arra, hogv ezeknek az egyezményeknek a ratifikálása nehéz feltételeket teremt a német kérdéssel foglalkozó- tárgyalásokhoz, tárgytalanná teszi a vitát Németország egyesítésére'. A szovjet kormány abból indul ki. liogv a német kérdés eldöntésénél számolni kell a tényekkel. Tíz év múlt el azóta, hogy befejeződött az európai háború. Ezalatt két Németország alakult ki — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — mindegyik a maga gazdasági és társadalmi berendezésével. Ezenkívül a párizsi egyezmények következtében a Német Szövetségi Köztársaság rálépett az újrafelfegyverzés útjára és bekapcsolódott a nyugati hatalmak katonai csoportosulásaiba. Ami a Német Demokratikus Köztársaságot illeti, ez tekintettel a párizsi egyezmények megkötésére, úgy döntött, hogy résztvesz a varsói szerződés szervezetében. Világos, hogy ilyen körülmények között nem lehet felvetni Németország két része - a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — mechanikus egyesítésének kérdését, mivel ez a kérdés irreális felvetése volna. Szi'árd meggyőződésünk, hogv a német oroblémát nem lehet megtárgyalni a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek részvétele nélkül. Az Európában kialakult helyzetben a Németország egyesítéséhez vezető egyet'en reális út a négy hatalomnak, valamint, a népnek az európai feszültség megszüntetésére, az államok közötti bizalom megteremtésére irányuló közös erőfeszítése. Ezt a célt a legjobban szolgálná az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása olymódon, hogy abban Németország egyesítéséig egyenjogú alapon Németország mindkét része részt venne. Minthogy az európai béke megszilárdulását eredményezné. és megakadá'vozná a német militarizmus feltámadását. bizonyos idő elteltével kiküszöbölődnének azok az _ akadályok. amelyek most Németország egyesítésének útján jelentkeztek. Másfelő1 Németország egyesítése szempontjából, belső feltételeit tekintve, igen fontos jelentősége lenne az ország két része — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — közötti közeledésnek. A szovjet küldöttség sajnálja. hogv értekezletünkön nem fordítottunk kel}Ő figyelmet az ázsiai és távol-keleti problémákra. Pedig olvan kérdések, mint a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ jogainak érvényesítése. a tajvani helyzet rendezése, a kínai nép elvitathatatlan, jogainak elismerése alapján. az Indokínára vonatkozó genfi megállapodások végrehajtása és-a többiek, nem tűrnek halasztást. E problémák elöl nem’ térhetünk ki. ezeket meg kell oldani az ázsiai és távo'- keleti béke és biztonság, a nemzetközi béke érdekében. A genfi értekezlet megnyitotta az utat a megérett nemzetközi problémák további együttes megvitatására és megoldása felé. Fontos határozatot hoztunk a Kelet és Nyugat közötti érintkezések fejlesztésének szükségességéről, az államaink közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztéséről és erősítéséről is. Ezzel alapot teremtettünk az országaink közötti együttműködés kiszélesítésére. A szovjet kormány a maga részéről kész mindenképpen elősegíteni ezt az együttműködést. A szovjet kormány számít arra, hiogv az értekezlet többi részvevő államai is ezen az úton haladnak majd. amely megfelel országaink népei érdekeinek az egyetemes béke érdekeinek. ' Valamennyien elismerjük az itt hozott határozatok fontos ie- len tőségét. Ezek a határozatok új szakasz kezdetét jelentik az országaink körötti kapcsolatokban. Ezek a határozatok elősegítik majd közöttünk, népeink között a bizalom megszilárdulását. Ezek a határozatok pozitív jelentőségűek lesznek más országok szempontjából az egyetemes béke megszilárdulásának ügye szempontjától is. Minden nép legfőbb törekvése a törekvés a békére. A szovjet kormány megteszi a szükséges erőfeszítéseket annak érdekében, hogv a nemzetközi feszültség enyhítését és az egyetemes béke megszilárdítását szolgáló határozataink varéra váljanak. Ez megköveteli, hogy türelmesen és lojálisán vitassuk meg mindazokat a kérdéseket, amelyeket még meg kell tárgyalnunk és meg kell oldanunk. Amennyiben valameny- nyien az együttműködésnek ugyanazt a szellemét tanúsítjuk# amely itt Genfben megnyilvánult. akkor ez biztos záloga lesz annak, hogv elérjük a béke fenntartásának nemes célját és a népek nyugodtak 'esznek holnapjuk felöl. Eisenhower beszéde Elnök Űr! Uraim! örömmel üdvözlöm és melegen viszonzom azt a barátságos és jóindulatú szellemet, amely a két előttem szóló szónok nyilatkozatát jellemezte, de remélem, hogy hallgatásomat, amelyet az engem közvetlenül megelőző szónok egyes kijelentéseivel' kapcsolatiján tanúsítottam, nem értelmezik úgy, mintha ez részemről hozzájárulást jelentene. Távol állok ettől. Ügv látom azonban, hogy, ennek az értekezletnek befejező perceiben nem szükséges ennek az értekezletnek és az egész világnak kinyilatkoztatnom az Egyesült Államok álláspontját azoknak a jelentős kérdéseknek tekintetében, amelyeket megvitattunk. Remélem, és hiszem. hogy ezek már tisztázódtak. Éppen ezért nem látom különösebben szükségesnek, hogy részleteikben is visszatérjek rájuk, ehelyett inkább megelégszem azzal, hogy bizonyos reflexiókat fűzzek elmúlt heti munkánkhoz és bizonyos reményeket fejezzek ki a jövőre nézve. Történelmi jelentőségű értekezlet volt ez. Egészében kedvező hét volt. De csak a történelem lesz a megmondhatója mi az igazi értéke és tényleges haszna együttes tanácskozásunknak. Az értekezlet jelentőségének felmérése szempontjából az lesz a döntő, hogy kormányaink hogyan folytatják azt. amit mi megkezdtünk. Megbeszélést folytattunk azoknak az igen nehéz és zavaros kérdéseknek egész soráról, amelyek a mi népeinket és kétségtelenül az egész világ népeit érintik. Nem azért jöttünk ide. hogy végleges megoldásokat érjünk el. Azért jöttünk, hogy felismerjük, megtalálhat..] uK-e együttesen azt az utat, amely megoldásokhoz vezethet és fel- TSillant’hat.ia előttünk a világbéke kilátásait. ■ Értekezletünknek ebben a végső órájában az a meggyőződésem, hogy megnövekedtek az igazságon, jóléten és szel - sebbkörű szabadságon alapuló tartós béke kilátásai. Csökkentek a modern háború lesújtó tragédiájának veszélyei. Külügyminisztereink munkája, amellyel arra törekednek, hogy végrehajtsák irányelveinket, igen nagyjelentőségű lesz. sőt talán még nagyobb jelentőségű, mint az, amit mi végeztünk itt. Övék az a feladat, hogy kormányaik tényleges politikájának megfelelően megegyezésre jussanak olyan akciók folytatásában, amelyeket itt mi csak általánosságban vitathattunk meg. Tudom, hogy mindnyájan sok szerencsét kívánunk nekije ehhez. Bízom abban, hogy mindnyájan támogatni fogjuk azokat a szükséges intézkedéseket, amelyeket ök kormányaink feladatává tesznek, ha arra törekszünk, hogv ezekben a kérdésekben megoldjuk a fennálló ellentéteket. Ha népeink az előttünk álló hónapok és évek során elmélyítik egvmás megismerését és megértését, mint ahogy mi e hét során elmélyítettük egymás megismerését, megkönnyíthető lesz a további megegyezés kormányaink között. Vajha ez az igazságosság szellemében történnék! Vajha ennek eredménye a fokozódó jólét, a nagyobb szabadság és az emberiség félelmeinek, szenvedéseinek és nyomorúságainak csökkenése volna! Vajha mindez az emberek közötti jóindulat - növekedésének jegyében állna! 1-Ia ez így lenne, akkor ezek a napok örökké emlékezetesek maradnának. Azért jöttem el Genf be, mert úgy vélem, hogy az emberiség sóvárogva _ igyekszik megszabadulni a háborútól és a háborús híresztelésektől. Eljöttem ide, mert szilárdan hiszek a világunkat benépesítő emberiség becsületes ösztöneiben és józan értelmében. Ma este ezzel a tendület'en meggyőződésemmel térek haza, valamint azzal az imádsággal, hogv valósuljon meg egyszer az emberiség reménysége. Felvétel a genfi konferenciáról. Szemben a szovjet küldöttség, jobbra az amerikai, balra a brit — és háttal a francia küldöttség.