Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-30 / 30. szám

1955. július 50. Megegyezéses döntésekkel befejeződött a négy kormányfő genfi értekezlete A négyhatalmi értekezlet záróülése A négy nagyhatalom kor­mányfőinek hatodik munka­ülése szombaton, közép-európai időszámítás szerint 11 órakor kezdődött meg a Nemzetek Pa­lotájában. Eddig Faure francia miniszterelnök elnökölt. Már az ülés megkezdése előtt sokat beszéltek arról, hogy a szakér­tők szombatra virradóra egész éjjel pihenés nélkül folytatták Befejeztük a kormányfők, értekezletét, amely körül any- nyi vita folyt és amely oly komoly támogatásban részesült főként Sir Winston Churchill részéről több mint két évvel eze'ött. Ez az értekezlet kö­rülhatárolt feladatot tűzött ki maga elé, amelyet ezen is túl­menően teljesített. Az európai háború tíz évvel ezelőtt ért véget. Most végre megkezdtük azt a munkát, amelyről azt reméltük, hogy már 1945-ben megkezdhettük. Aihiben most megegyeztünk, lehetővé teszi, hogy hozzáfog­junk Németország egysége és Európa biztonsága kettős kér­désének megoldásához. Senki sem várja azt, hogy ezeknek a bonyolult kérdéseknek mmdon munkájukat. A zártkörű kor­mányfői értekezlet 12 óra 45 perckor ért véget, tehát egy és háromnegyed óra hosszat tartott. A kormányfők már 14 órakor ismét összeültek, hogy meg­kezdjék második szombati za- róülésüket. A négy kormányfő szombati második ülése eredménnyel zá­Eden beszéde részlete könnyen megoldható, lesz. Most azonban jobb esé­lyeink vannak arra, mint a há­ború óta bármely időpontban, hogy hozzáfogjunk azoknak a gyakorlati javaslatoknak meg­valósításához. amelyeknek célja az Európát ezekben az években megosztó ellentéteknek rende­zése. Ennek az értekezletnek néhánv napja során nem álla­pítottunk meg erre nézve rész­letes tenet. Éppen ezért a kül­ügyminisztereknek adott irány­elveinkbe belefoglaltuk a meg­értő szellemű rendezés lénye­gét. A világ nyilván megfigyelte azt a hangnemet és hangula­tot. amelyben munkánkat vé­geztük. Azok, akik résztvettek tényleges tárgyalásainkon, fel­ismerhették, hogy megbeszélé­rult. A napirenden szereplő va­lamennyi kérdésről megegyezé­ses döntést hoztak. A négy kormányfő elfogadta a külügyminisztereknek szóló irányelveket. A négy küldöttség 18.30 óra­kor megtartotta a genfi érte­kezlet záróülését. A záróülé­sen Eden, Bulganyin, Eisenho­wer, Faure mondott beszédet. seink felett a megbékülés új szelleme lebegett. Az értekezlet hivatalos mun­káján túl azonban száinos_ al­kalmunk nyílt a személyes érintkezésre is, amelyet mind­nyájan felbecsülhetetlen érté­kűnek ítélünk meg. Teljesen biztos vagyok afelől, hogy7 azok az eszmécserék, ama'yek az ér­tekezlet i termen kívül folytak, lehetővé tették valamennyiünk számára egvmás szempontjai­nak és az előttünk álló problé­máknak sokkal nagyobb meg­értését. Ha munkánkat továbbra is ennek az értekezletnek szege­mében folytathatjuk, akkor an­nak. ami ma még csak re­ményteljes Ígéret, az események alakulásával biztos befejezett ténnyé kell válnia. Bulganyin beszéde ElAök Űr! Nem kétséges, hogy Francia- ország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szov­jetunió kormányfőinek Genf- ben megtartott találkozója po­zitív jelentőségű volt az álla­mok közötti/ feszültség enyhí­tése. valamint a közöttük el­engedhetetlenül szükséges bi­zalom helvreállítása szempont- jábó. Mindenekelőtt elő fogja segíteni ezt a hatalmak veze­tői között Géniben kialakult személyes kapcsolat. Mi jobban megismertük itt egymást, ki­cseréltük véleményünket szá­mos igen fontos nemzetközi kérdésb n. Jóllehet néhány kér­désben álláspontunk nem volt azonos, az értekezhet egészben- véve az őszinteség, légkörében és részvevőinek a kölcsönös megé teste irányuló törekvése jegyében folyt le. A genii értekezlet magára vonta az egész világ népeinek figye'mét és még jobban meg­erősít tie a nemzetközi feszült­ség enyhítésére a hidegháború megszüntetésére irányuló aka­ratukat. Reméljük, hogy mindez be­tölti még a maga pozitív sze­repét és e',Ő fogia segíteni, a nemes cél elérését, a szilárd és iartós béke biztosítását. A Szovjetunió küldöttsége jó szándékokkal, azzal a törekvés­sel érkezett a genfi értekez­letre. hogy előmozdítja a gya­korlati munka megszervezését ' mindenekelőtt olyan alapvető nemzetközi problémák megol­dása irányában, mint az euró­pai kollektív biztonság meg­szervezése és a leszerelés. A jelenlegi körülmények kö­zött ezek a kérdések döntő je­lentőségűek az egyetemes Lé­ké megszilárdítása szempontjá­ból. A genfi értekezlet egyik leg­fontosabb kérdése az európai biztonság kérdése volt. A szov­jet kormány úgv véli. hogy a béke megszilárdítása érdekei­nek megfelelne az európai kol­lektív biztonsági rendszer létre­hozása, amely rendszerben részt venne minden európai á'lam és az Egyesült Államok. Azok az új javaslataink, amelyeket e kérdés tárgyában a genfi érte­kezleten terjesztettünk elő, an­nak figyelembevételén alapul­nak, hogy a jelenlegi körülmé­nyek között, amikor Európában egymással szemben álló állam- csoportosulások létesültek, min­denekelőtt arra van szükség, hogy az e csoportosulásokhoz tártozó államok közötti viszonyt a« normális nemzetközi együtt- működés vágányaira, a közöt­tük támadó viták békés elin­tézéseinek vágányaira tereljék. A szovjet javaslat az össz­európai biztonsági rendszer lét­rehozásának első szakaszában nem irányozza e'ő az észak­atlanti tömbnek a Nyugat-Eu­rópai Uniónak és a varsói szer­ződés szervezetének felszámo­lását. A másik időszakban vi­szont, amikor már elérnének sikereket az európai feszü'tség enyhítése és az államok közötti bizalom megteremtése venaián. az említett csoportosulásokat meg lehetne szűntetni és he­lyükbe lehetne állítani az eu­rópai kollektív biztonsági rend­szert. A szovjet küldöttség javasol­ta ezenkívül, hogy még az eu­rópai kollektív biztonsági rend­szer létrehozása előtt egyezze­nek meg az Európában fennál­ló csoportosulások tagállamai között egv olyan szerződés megkötéséről, amelynek értel­mében kölcsönösen elutasíta­nák az erők alkalmazását es •vitáikat békés eszközökkel ol­danak meg. Az európai biztonság kérdé­sével foglalkozó véleménycsere azt mutatta, hogy az értekezlet minden részvevője igyekszik megegyezésen alapuló döntést találni e fontos problémában. Reméljük, hogy a kérdés to­vábbi tanulmányozása során. még számottevőbb sikerek szü­letnek. A leszerelés tárgyában a szovjet kormány már a genfi értekezlet előtt, május 10.-én konkrét javaslatot terjesztett elő a fegyverzet csökkentésé­ről, az atomfegyver eltiltásáról és az új háború veszélyének elhárításáról. A genfi értekez­leten azt javasoltuk, hogy rög­zítsük le a már létrejött meg­egyezést azokban a kérdések­ben, amelyeknél álláspontjaink vagy teljesen azonosak, vagy lényegében köze'ebb kerültek egymáshoz. Vonatkozik ez el­sősorban az államok fegyver­zete színvonalának megállapí­tására, az atomfegyver eltiltá­sára. továbbá arra, hogy haté­kony nemzetközi ellenőrzési rendszert kell kiépíteni. A le­szerelés kérdésének vitája azt mutatta, hogy az értekezlet va­lamennyi részvevője megegye­zésen alapuló döntés felkutatá­sára törekszik e fontos kérdés­ben. amely döntő jelentőségű a népek biztonsága szempontjá­ból, Meg kell jegyezni ezze1 kap­csolatban, hogy a leszerelés kér­désének megvitatása során az értekezlet részvevői olyan javas­latokat terjesztettek elő. ame­lyek e probléma megvitatása során feltétlenül számításba jönnek s amelyek a közöttük elengedhetetlenül szükséges megegyezés elérését szolgálják. A szovjet kormány kijelenti, hogy a leszerelési probléma to­vábbi megvitatása során min­den erejét latba veti annak érdekében, hogy olyan megol­dást találjanak erre a prob­lémára. amely megfelel a népek kívánságainak. Eszmecserét folytattunk a német kérdésről. Ennek során kiderült, hogy különböző mó­don közelítjük meg ezt a kér­dést, Az Egyesült Államok, Nagv-Britannia és Franciaor­szág küldöttségei Németország .újraegyesítése tárgyában abból indultak ki, hogy a párizsi egyezmények értelmében remi- litarizálandó Ny ugat-Németor­szágnak, majd később az egye­sített Németországnak is csat­lakoznia kell az észak-atlanti csoportosuláshoz és a nyugat- európai katonai szövetséghez. A Németország nemzeti egy­ségének helyreállítása mellett következetesen síkraszálló szov­jet kormány már a párizsi egyezmények ratifikálása e'őtt is felhívta a figyelmet arra, hogv ezeknek az egyezmények­nek a ratifikálása nehéz felté­teleket teremt a német kérdés­sel foglalkozó- tárgyalásokhoz, tárgytalanná teszi a vitát Né­metország egyesítésére'. A szovjet kormány abból in­dul ki. liogv a német kérdés eldöntésénél számolni kell a tényekkel. Tíz év múlt el azóta, hogy befejeződött az európai háború. Ezalatt két Németország ala­kult ki — a Német Demokra­tikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — mind­egyik a maga gazdasági és tár­sadalmi berendezésével. Ezen­kívül a párizsi egyezmények következtében a Német Szövet­ségi Köztársaság rálépett az újrafelfegyverzés útjára és be­kapcsolódott a nyugati hatal­mak katonai csoportosulásaiba. Ami a Német Demokratikus Köztársaságot illeti, ez tekintet­tel a párizsi egyezmények meg­kötésére, úgy döntött, hogy résztvesz a varsói szerződés szervezetében. Világos, hogy ilyen körül­mények között nem lehet fel­vetni Németország két része - a Német Demokratikus Köztár­saság és a Német Szövetségi Köztársaság — mechanikus egyesítésének kérdését, mivel ez a kérdés irreális felvetése volna. Szi'árd meggyőződésünk, hogv a német oroblémát nem lehet megtárgyalni a Német Demok­ratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képvi­selőinek részvétele nélkül. Az Európában kialakult hely­zetben a Németország egyesíté­séhez vezető egyet'en reális út a négy hatalomnak, valamint, a népnek az európai feszültség megszüntetésére, az államok közötti bizalom megteremtésére irányuló közös erőfeszítése. Ezt a célt a legjobban szolgálná az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása olymódon, hogy abban Németország egye­sítéséig egyenjogú alapon Né­metország mindkét része részt venne. Minthogy az európai béke megszilárdulását eredmé­nyezné. és megakadá'vozná a német militarizmus feltámadá­sát. bizonyos idő elteltével ki­küszöbölődnének azok az _ aka­dályok. amelyek most Német­ország egyesítésének útján je­lentkeztek. Másfelő1 Németország egye­sítése szempontjából, belső fel­tételeit tekintve, igen fontos jelentősége lenne az ország két része — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság — közötti közeledésnek. A szovjet küldöttség sajnál­ja. hogv értekezletünkön nem fordítottunk kel}Ő figyelmet az ázsiai és távol-keleti problé­mákra. Pedig olvan kérdések, mint a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ jogainak érvé­nyesítése. a tajvani helyzet ren­dezése, a kínai nép elvitatha­tatlan, jogainak elismerése alap­ján. az Indokínára vonatkozó genfi megállapodások végrehaj­tása és-a többiek, nem tűrnek halasztást. E problémák elöl nem’ térhetünk ki. ezeket meg kell oldani az ázsiai és távo'- keleti béke és biztonság, a nem­zetközi béke érdekében. A genfi értekezlet megnyi­totta az utat a megérett nem­zetközi problémák további együttes megvitatására és meg­oldása felé. Fontos határozatot hoztunk a Kelet és Nyugat kö­zötti érintkezések fejlesztésének szükségességéről, az államaink közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztéséről és erősítéséről is. Ezzel alapot teremtettünk az országaink kö­zötti együttműködés kiszélesí­tésére. A szovjet kormány a maga részéről kész mindenképpen elősegíteni ezt az együttműkö­dést. A szovjet kormány szá­mít arra, hiogv az értekezlet többi részvevő államai is ezen az úton haladnak majd. amely megfelel országaink népei ér­dekeinek az egyetemes béke érdekeinek. ' Valamennyien elismerjük az itt hozott határozatok fontos ie- len tőségét. Ezek a határozatok új szakasz kezdetét jelentik az országaink körötti kapcsolatok­ban. Ezek a határozatok elő­segítik majd közöttünk, népe­ink között a bizalom megszi­lárdulását. Ezek a határozatok pozitív jelentőségűek lesznek más or­szágok szempontjából az egye­temes béke megszilárdulásának ügye szempontjától is. Minden nép legfőbb törekvése a törekvés a békére. A szovjet kormány megteszi a szükséges erőfeszítéseket annak érdeké­ben, hogv a nemzetközi fe­szültség enyhítését és az egye­temes béke megszilárdítását szolgáló határozataink varéra váljanak. Ez megköveteli, hogy türelmesen és lojálisán vitassuk meg mindazokat a kérdéseket, amelyeket még meg kell tár­gyalnunk és meg kell olda­nunk. Amennyiben valameny- nyien az együttműködésnek ugyanazt a szellemét tanúsít­juk# amely itt Genfben meg­nyilvánult. akkor ez biztos zá­loga lesz annak, hogv elérjük a béke fenntartásának nemes célját és a népek nyugodtak 'esznek holnapjuk felöl. Eisenhower beszéde Elnök Űr! Uraim! örömmel üdvözlöm és mele­gen viszonzom azt a barátságos és jóindulatú szellemet, amely a két előttem szóló szónok nyilatkozatát jellemezte, de re­mélem, hogy hallgatásomat, amelyet az engem közvetlenül megelőző szónok egyes kijelen­téseivel' kapcsolatiján tanúsí­tottam, nem értelmezik úgy, mintha ez részemről hozzájá­rulást jelentene. Távol állok ettől. Ügv látom azonban, hogy, en­nek az értekezletnek befejező perceiben nem szükséges ennek az értekezletnek és az egész világnak kinyilatkoztatnom az Egyesült Államok álláspontját azoknak a jelentős kérdések­nek tekintetében, amelyeket megvitattunk. Remélem, és hi­szem. hogy ezek már tisztázód­tak. Éppen ezért nem látom különösebben szükségesnek, hogy részleteikben is vissza­térjek rájuk, ehelyett inkább megelégszem azzal, hogy bizo­nyos reflexiókat fűzzek elmúlt heti munkánkhoz és bizonyos reményeket fejezzek ki a jövőre nézve. Történelmi jelentőségű érte­kezlet volt ez. Egészében ked­vező hét volt. De csak a tör­ténelem lesz a megmondhatója mi az igazi értéke és tényleges haszna együttes tanácskozá­sunknak. Az értekezlet jelen­tőségének felmérése szempont­jából az lesz a döntő, hogy kormányaink hogyan folytatják azt. amit mi megkezdtünk. Megbeszélést folytattunk azoknak az igen nehéz és za­varos kérdéseknek egész so­ráról, amelyek a mi népeinket és kétségtelenül az egész világ népeit érintik. Nem azért jöttünk ide. hogy végleges megoldásokat érjünk el. Azért jöttünk, hogy felis­merjük, megtalálhat..] uK-e együttesen azt az utat, amely megoldásokhoz vezethet és fel- TSillant’hat.ia előttünk a világ­béke kilátásait. ■ Értekezletünknek ebben a végső órájában az a meggyőző­désem, hogy megnövekedtek az igazságon, jóléten és szel - sebbkörű szabadságon alapuló tartós béke kilátásai. Csökken­tek a modern háború lesújtó tragédiájának veszélyei. Külügyminisztereink munkája, amellyel arra törekednek, hogy végrehajtsák irányelveinket, igen nagyjelentőségű lesz. sőt talán még nagyobb jelentőségű, mint az, amit mi végeztünk itt. Övék az a feladat, hogy kormányaik tényleges politi­kájának megfelelően megegye­zésre jussanak olyan akciók folytatásában, amelyeket itt mi csak általánosságban vitat­hattunk meg. Tudom, hogy mindnyájan sok szerencsét kí­vánunk nekije ehhez. Bízom abban, hogy mindnyá­jan támogatni fogjuk azokat a szükséges intézkedéseket, ame­lyeket ök kormányaink felada­tává tesznek, ha arra törek­szünk, hogv ezekben a kérdé­sekben megoldjuk a fennálló ellentéteket. Ha népeink az előttünk álló hónapok és évek során elmé­lyítik egvmás megismerését és megértését, mint ahogy mi e hét során elmélyítettük egymás megismerését, megkönnyíthető lesz a további megegyezés kor­mányaink között. Vajha ez az igazságosság szellemében tör­ténnék! Vajha ennek eredmé­nye a fokozódó jólét, a na­gyobb szabadság és az emberi­ség félelmeinek, szenvedéseinek és nyomorúságainak csökkené­se volna! Vajha mindez az em­berek közötti jóindulat - növe­kedésének jegyében állna! 1-Ia ez így lenne, akkor ezek a napok örökké emlékezetesek maradnának. Azért jöttem el Genf be, mert úgy vélem, hogy az emberiség sóvárogva _ igyekszik megszaba­dulni a háborútól és a háborús híresztelésektől. Eljöttem ide, mert szilárdan hiszek a vilá­gunkat benépesítő emberiség becsületes ösztöneiben és jó­zan értelmében. Ma este ezzel a tendület'en meggyőződésem­mel térek haza, valamint azzal az imádsággal, hogv valósuljon meg egyszer az emberiség re­ménysége. Felvétel a genfi konferenciáról. Szemben a szovjet küldöttség, jobbra az amerikai, balra a brit — és háttal a francia küldöttség.

Next

/
Thumbnails
Contents