Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-30 / 30. szám

1955. július 30. V SUI41XXLMUUMJI w A világ közvéleménye a genfi értekezlet eredményeinek ha­tása alatt áll. Általános az a nézet, hogy a kormányfők genfi értekezlete jelentőségében ás hatásában hosszú évek őta a jlegpozitívabb ténye volt a nemzetközt helyzetnek. A legkülön­bözőbb pártállású lapok kommentárjai egyetértenek abban, hogy a genfi értekezlet eredményeként jelentősen megjavul a nemzetközi légkör s mint számos nyugati lap is elismeri; új szakasz kezdődik a nemzetek közötti kapcsolatokban. A moszkvai Pravda „Az egyetemes béke megszilárdításáért" című vezércikkében, amelyben a genfi értekezlet eredményeit méltatja, ezt írja: „Ez az értekezlet úgy kerül be a történe­lembe, mint új szakasz kezdete a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország viszonyában, elő­fogja segíteni a bizalom megerősödését ezen államok és népeik között s pozitív jelentőségű a többi ország számára is az egye­temes béke megszilárdításának ügye szempontjából.” A továb­biakban a Pravda rámutat arra, hogy a genfi értekezlet azok­kal a politikusokkal szemben, akik állandóan azt hangoztatták, hogy korunknak a különböző társadalmi rendszerű államok közötti úgynevezett hideg háború jutott osztályrészül, meg­mutatta, hogy igenis, van reális út a hideg háborútól való megszabaduláshoz. „Az élet bebizonyította, hogy van reális út a vitás nemzetközi kérdések megoldására, nem lehet azt , állítani, hogy ezek a kérdések gordiusi csomót alkotnak, ame- : lyet a régi monda szerint semmiképpen sem lehet kibogozni, hanem csupán karddal szétvágni". A Pravda ezután sorraveszi azokat a kérdéseket, amelyek a genfi értekezleten szőnyegre kerültek, s amelyekben megegyezéses döntést hoztak a kor­mányfők. A lap végül leszögezi: „A szovjet kormány kijelen­tette: megteszi a szükséges erőfeszítéseket annak érdekében, fiogy valóra váljanak a genfi értekezletnek a nemzetközi fe­szültség enyhítését és az egyetemes béke megszilárdítását célzó határozatai. Ez szükségessé teszi, hogy türelmesen és lojálisán vizsgálják meg azokat a kérdéseket, amelyek még megvitatásra és megoldásra várnak. Ha minden állam az együttműködésnek ugyanarról a szelleméről tesz majd tanúsá­got, amely Genfben megnyilvánult, akkor ez biztosíték lesz arra, hogy a béke fenntartásának nemes céljait elérjük és a népek nyugodtak lesznek holnapuk felöl. A Reuter szemleírója londoni diplomáciai körök véleményét fejti ki, amely szerint a genfi négyhatalmi értekezlet eredmé­nyei elősegíthetik a Kelet és Nyugat közötti hideg háború megszüntetését és olyan szövetségnek békés alapokon való visszaállítását, amely a háború éveiben a nagyhatalmak , között kialakult. A londoni közvélemény örömmel fogadta a genfi tárgyalások sikeres befejezését és azt a háború befejezése óta eltelt évtized egyik legnagyobb diplomáciai eredményének te­kinti. A közös megegyezéssel kidolgozott irányelveket és az egész genfi értekezlet idején uralkodott megbékélési szel­lemet — állapítja meg a Reuter szemleírója — londoni meg­figyelők annak bizonyítékaként fogadták, hogy a nagyhatalmak békére törekszenek. Hasonló nézeteket és hangulatképet közöl a Reuter Párizsból is. Az AFP az ENSZ székhelyén uralkodó hangulatról közöl jelentést és megjegyzi, hogy ENSZ-körökben megelégedéssel fogadják a négy nagyhatalom közleményének azt a részét, amely a Kelet és Nyugat közötti normális kapcsolatok helyre- állítására vonatkozik. Kétségtelen, hogy a genfi értekezlet eredményeiben jelentős részük van a békéért harcoló millióknak. De nem szabad megfeledkezni arról,, hogy ezt az eredményt ázzál a lanka­datlan és szívós kitartással sikerült elérni, amely egyik legfőbb erőssége a béke világmozgalomnak. A siker éppen ezért nem jelentheti a békeharc és a tömegek éber helytállásának lanka- dását, hiszen még mindig vannak igen jelentős csoportok, amelyek változatlanul azon fognak mesterkedni, hogy gáncsot vessenek a feszültség enyhülésére irányuló politikának s igye­kezni fognak akadályozni a genfi irányelvek alapján megho­zandó gyakorlati döntéseket. Igaz ugyan, hogy a genfi ered­mények hatása alatt még olyan jobboldali amerikai politikus is, mint Nixon alelnök, kijelentette, hogy a négy kormányfő genfi tanácskozása tisztázta a nemzetközi légkört. De azért egy fecske nem csinál nyarat s egyetlen kijelentés nem osz­latja el a republikánus párt jobboldalán uralkodó ellenséges hangulatot a nemzetek közötti békés együttműködés politiká­jával szemben. Ebből a szempontból figyelmet érdemel a Reu­ternek az a jelentése, amely arról számol be, hogy a köztár­sasági párt néhány jobboldali tagja tüntetőén távoltartotta magát Eisenhower fogadásától. Knowland szenátor és Bridges szenátor, a republikánus jobboldal vezető személyiségei „fagyos csendbe burkolódznak” — mint az angol hírügynökség tudósí­tója írja. A nyugat-német közvélemény egyre erélyesebben követeli, hogy a genfi értekezlet eredményeinek megfelelően a bonni kormány mielőbb vegye fel a kapcsolatot az NDK kormányával és a németek közötti megegyezéssel segítsék elő a német kérdés megoldását. Igen mély benyomást tett a német köz­véleményre a szovjet államférfiak látogatása a Német Demok­ratikus Köztársaságban. Különösen élénk megértő visszhangra talált Bulganyin nyilatkozatának az a része, amelyben kifejti, hogy a németek közreműködése nélkül lehetetlen megoldani .a német kérdést. Bonni kormánykörökben is élénk feltűnést keltett a szovjet kormányküldöttség látogatása a Német De­mokratikus Köztársaságban és nagy jelentőséget tulajdonítanak annak az eszmecserének, amelyet a szovjet államférfiak a Grotewohl-kormánnyal folytattak. A nyugat-németországi lapok hangsúlyozzák, hogy az Adenauer-kormány Bulganyin és Hrus­csov genfi és berlini nyilatkozatai után aligha térhet ki a Né­met Demokratikus Köztársaság kormányával való viszonyának rendezése elől. Ülésünk végéhez közeledik. De azért még nem válunk el egymástól. Ezt úgy értem, hogy ha nem is leszünk együtt fi­zikai értelemben, mi négyen ugyanabban a teremben, erköl­csileg egynek kefl maradnunk ugyanabban az akaratban. Engedjék meg nekem, hogy úgy tekintsem, hogy a közöt­tünk bizonyos kérdésekről, bi­zonyos szövegekről, bizonyos irányelvekről létrejött meg­egyezéseken túl, maga az a ténv. hogy találkoztunk, maga az a szellem, amely vitáinkon Faure beszéde kifejezésre jutott, s maga az a kölcsönös megértés, amelv ezt követte, nagymértékben rá­nyomja bélyegét a nemzetközi kapcsolatokra' és örvendetes befolyást gyakorol majd ezek alakulására. Közös e'határozottságról tet­tünk itt tanúságot. Most már az a feladatunk, hogy megta­láljuk az erre vezető eszközö­ket. Megtettük az első lépést ezen az úton,. de vannak még akadályok. Nem igyekeztünk eltitkolni ezeket, mert minden •haladást az igazság útján lehet elérni. A kormányfők irányelvei a külügyminiszterek száméra Franciaország, az Egyesült Királyság, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kormányfői attól az óhajtól vezé­relve, hogy hozzájáruljanak a nemzetközi feszültség csökkentéséhez és az államok közötti bizalom megszilárdításához, uta­sítják külügyminisztereiket, * hogy folytassák a következő kérdések tanulmányozását, figyelembe véve azt az asamecseret, amely a genfi értekezleten foly t, s javasoljanak hathatós eszközöket e kérdések megoldására, tekintetbevéve a Németor­szág újraegyesítése és az euró pal biztonság problémája közötti szoro9 összefüggést és azt a tényt, hogy • problémák min­degyikének sikere* rendezése a béke megszilárdításának érdekét szolgálná. 1. Európai biztonság és Németország Abból a célból, hogy létre­hozzák az európai biztonságot, kellő tekintettel valamennyi nemzet törvényes érdekeire, s az egyéni és kollektív önvéde­lemhez való alapvető jogára, a minisztereket utasítják, hogy vizsgálják meg az erre vonat­kozó különböző javaslatokat, beleértve a következőket: Egy Európára vagy Európa egy részére kiterjedő biztonsá­gi paktumot, amely rendelke­zést foglalna magában arra vo­natkozóan, hogy a tagállamok kötelezik magukat: nem folya­modnak erőszakhoz és megta­gadják a segélynyújtást az ag- resszorngk; a fegyveres erők és fegyverzet korlátozását, el­lenőrzését és felügyeletét, olyan ővezet létesítését Kelet és Nyugat között, ahol a fegyve­res erők elhelyezése kölcsönös megegyezésnek lesz alávetve és az e probléma megoldását érin­tő lehetséges javaslatok figye­lembe vételét. A kormányfők felismerve köl­csönös felelősségüket a német kérdés rendezéséért és Német­ország újraegyesítéséért, meg­állapodtak abban, hogy a német kérdés rendezését és Németor­szágnak a szabad választások útján való újraegyesítését a német nép nemzeti érdekeinek és az európai biztonság érde­keinek megfelelően kell meg­valósítani. A külügyminiszterek maguk fognak rendelkezést hozni — amennyiben kívána­tosnak látják — más érdekelt felek részvételére vagy meg­hallgatására vonatkozólag. 2. Leszerelés / A négy kormányfő a háborús veszély megszüntetését és a fegyverkezési terhek csökken­tését óhajtva, meggyőződve an­nak szükségességéről, hogy — a szilárd béke és az emberiség jóléte érdekében. — hathatós biztosítékok mellett létrehozza­nak egy rendszert, minden fegyverzet és fegyveres erő ellenőrzésére és csökkentésére, felismerve, hogy az ezen • téren elért eredmény hatalma» anyagi javakat és erőforrásokat szabadítana fel, amelyeket a nemzetek hékés gazdasági fej­lődésére, a jólét emelésére, va­lamint az elmaradott országok megsegítésére lehetne felhasz­nálni, a következőkben állapodik meg: 1. E célok érdekében együtt­működnek, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete leszerelési bizottságának albizottsága út- jSn elfogadható leszerelési rend­szert dolgozzanak ki. 2. Utasítják az albizottságban helyetfoglaló képviselőiket, hogy az ENSZ-től kapott megbízásu­kat teljesítve, munkájukban vegyék tekintetbe azokat a né­zeteket és javaslatokat, ame­lyeket a kormányfők ezen az értekezleten kifejtettek. 3. Azt javasolják, hogy az albizottság következő ülését 1955. augusztus 29-én New Yorkban tartsa. 4. Utasítják külügyminiszte­reiket, hogy vegyenek tudomást arról, ami a leszerelési bizott­ságban történik, vegyék tekin­tetbe a kormányfők által ezen az értekezleten felvetett néze­teket és javaslatokat és vizs­gálják meg, vajon, a négy kor­mány tehet-e bármily további hasznos kezdeményezést a le­szerelés terén, vagy sem. 3. A Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztés« A külügyminisztereknek szak­értők bevonásával tanulmányoz- niok kell azokat az intézkedé­seket, beleértve az EgyesUlt Nemzetek Szervezetének sser- veiben és Intézményeiben foga­natosítható Intézkedéseket, ame­lyek: a) a népek közötti szabad érintkezést és békés kereske­delmet akadályozó sorompók fokozatos kiküszöbölését és b) az érdekelt országok és népek szempontjából kölcsönö­sen előnyös szabad érintkezés és kapcsolatok megvalósítását eredményezhetnék. 4. A négy hatalom külügymi­niszterei Genfben október hó folyamán fognak összeülni, hogy megkezdjék a kérdések tanul­mányozását é» döntsenek mun­kájuk megszervezéséről. ★ ★ ★ Varsó hívja a világ ifjúságát Lengyelország szive í. Látód, ez a Visztula sellője. Bronzba öntve áll ott a Visz­tula vártján a kultúra és pi­henés parkjában. A varsóiak úgy tudják, hogy egyszer, ré­gen, két fiatal érkezett arra a puszta térségre, ahol ma Var­só fekszik. Más-más irányból jöttek és itt találkoztak össze, ahol a Visztula 'felett kiemel­kedik Skarpa dombja. War, a fiú és Szawa, a lány leültek a Visztula partján és azon tű­nődtek, üt maradjanak-e, vágd induljanak tovább. Amint ta­nakodtak, fényes sellö emel­kedett ki a habokból s így szólt hozzájuk emberi hangon: „Telepedjetek itt leépítsetek magatoknak házat, legyenek gyermekeitek”. War és Szv;a fkéz a kézben felmentek a dombra és megépítették kuny­hójukat. És a város örökölte gz első lakók nevét: War- Szawa. A mondái „régesrég” —, a történelmi adatok szerint — csupán hétszáz év. Varsó a XIII. században még csak _ fa­lucska volt. Száz évvel később, a Mazowi hercegek itt építet­ték fel védőfalakkal övezett kastélyukat és a falut városi rangra emelték. A Visztula Sellője azóta Varsó címere. Zsigmond kimly aztán 1596­Való igaz, hogy az élet min­dig egy bizonyos feszültségen épül fel, hogv mindig'egy bi­zonyos erő . hordozza. Legyen ez a feszültség, ez az erő. a megértés és a barátság feszült­sége és ereje- nem pedig az ellenségeskedésé, vagy a bizal­matlanságé! Javasolnunk kell — nemcsak azoknak a népeknek, amelyek­nek megbízásából itt vagyunk, hanem azoknak is, amelyek reánk tekintenek, — hogy a biztonsági feladatok helyébe fokozatosan a béke építő és jó­tékony feladatai kerüljenek. ban Krakkóból Varsóba helyez­te át székhelyét s Varsó Len­gyelország fővárosa lett. • 2. Varsó történelmi fejlődése során a felemelkedésnek és a pusztulásnak, majd az újrakez­dődd felvirágzásnak számos korszakán ment át. A város első hídját 1568-ban építették a Visztulán. Első színháza 1637-ben, első vqsútvonala 1845-ben épült. Varsó népe többször viselte a svéd, a can és a porosz elnyomás rübifíá- ját. Varsó mégis a szabadság és ■ a hősiesség városa. Ha majd az Óváros piacának kö­vein jártok, emlékezzetek Ki- linszki csizmadia mesterre — vezetésével bontott szárnyat a varsóiak , első népi felkelése. Varsó a legszebb lengyel nem­zeti és forradalmi hagyomá­nyok városa, a lengyel mun­kásmozgalom bölcsője, az 1905­ös forradalmi barrikádok vá­rosa. A kapitalista fejlődés a XIX. században indúlt meg Varsó­ban. A többi európai városok­hoz hasonlóan tervszerűtlenül épített külvárosok jöttek létre. A város törzse, a Belváros is rendetlenül, esetlegesen egy­máshoz ragasztott tömbökből állt. A két világháború között a lengyel főváros lakosainak a száma 1,3 millió volt. A milliós fővárost a második világháború ideién a hitleri megszállók barbár módon le­rombolták. Pokoli terv szerint gyújtották s robbantották fel o házakat, hogy Varsóból kő kövön ne maradjon. Varsó 84 százaléka romokban heveit. A lakosság megdöbbentő nagy ré­sze -j- 600 ezer ember — vesz­tette életét a megszállás alatt. 3. A szabadság hajnala 1945. január 17.‘én virradt fel Var­sóban. A szovjet hadsereg és. a lengyel hadsereg katonái kö­zös harcban kiűzték a hitleris­ta hódítókat. A város életében új korszak vette laesdetét. Vol­tak, akik tagadták Varsó jö­vőjét. A nép. a kommunisták hittek benne és akarták. Bo­leslav Bierut eívtárs erről így beszélt; „Az új Varsó wem lasz a réginek a mása, hanem szo­cialista ország fővárosává tesz- szük.” Tíz évvel ezelőtt átrepülve Varsó felett egy tetőnélküli város borzalmas képét láttuk — ameddig a szem ellátott, mindenütt szétrombolt házak és romok —, ma pedig bármer- ről közelítjük is meg a várost, elsőként a tudomány és kul­túra palotájának égbenyúló épülete Ötlik szembe, amely világos . és ünnepélyes, mint az újjászületett lengyel nép őrö­lne. (A palotát a Szovjetunió népei ajándékozták Lengyelor­szágnak. Magassága 251 méter, álapszélessége 212 méter.) Sok szó esett a varsóiak ön­feláldozó■ építő munkájáról, ar­ról a lelkesedésről és hazafiúi érmésről, mellyel a lengyel neo helyreállítja és építi fővárosát. „Az egész nép építi Varsót” — ez nemcsak jelmondat a var­sói épületek falán, hanem ha­talmas híd is a Visztulán, acél­konstrukció, amelyet Szilézia munkásai készítettek, bizonyí­ték erre Miczkiewicz és Ko­pemikus helyreállított emlék­műve, a ilowi Szwiat utca és a Marszalkowezka-fa a Murano lakónegyed, a Kelet-Nyugat műül — mely mind. mind, Krakkó, Lodz, Lublin, Bíelosz- tok és Varsó lakóinak Segítsé­gével készült, A jelszó -ép — <tz újjáépítésre váró utcákhoz, házakhoz, vasárnaponként és munkaidő után ngész üzemek, vállalatok munkásai érkeznek, sokszor más városokból, kerü­letekből — építeni. És ha az óvárosi piactéren júiíában va­laki egy lengyelt lát, aki há­zigazdaként szemléli a régi várfalat, vagy a Krokodilhoz címzett ódon fogadó homlokza­tának cirádáit, akkor biztos Heftet benne, hogy ö maga is rakta a várfal tégláit, vagy maga vakolta a homlokzatot. 4. Varsó huszonkét lakókeriile- tében 1949 és 1953 között 75 ezer lakószobát építettek fel, amelyekben jelenleg mintegy 120 ezer ember él. Ugyanezen idő alatt több mint 148 ezer lakószobát állítottak helyre, ami jelentősen .megjavította a lakásviszonyokat, különösen Varsó külvárosaiban. Az új Varsó fontos ipari 'központtá is vélik. 1945-től kezdve n nagyszámú új ipari vállalat létesült; közte az au- tógyár, a konfekció-ipar varsói vállalatai, a varsói nyomdaipari kombinát, a „Lengyel Szó Há­za.” Nagy befektetéseket eszkö­zöltek a városi közlekedés . rendszerének kiszélesítésére és újjáépítésére is. 1945 és 1953 között Varsóban két hatalmas városi és vasúti hidat építettek. 1953-ban a városi közlekedés két és félszer több utast Szál­lított, mint 1938-ban. Igaz, Varsóban még sok a rom. De ha csak egy percre . is elgondoljuk, hogy milyen is volt Varsó tíz évvel ezelőtt, a háború után, akkdt megértjük ezeknek g szavaknak teljes je­lentőségéi: „Varsó' épül”, „Varsó újjáépül". Hosszú és nehéz volt a lengyel építők útja — attól a naptól kezdve, amikor a „Polania” étteremtől kezdődően egy rövid szakaszon megindult nz első villamos. — a mai Varsóig. Az új negyedek és városrészek építkezéséig, mikor a varsói utcákon már varsói üzem márkáját viselő autók száguldanak és mikor a munkásosztály ez ismét majd milliós városnak mintegy fe­lét teszi ki. Varsó — a csodá­latos újjászületés városa, az új demokratikus Lengyelország új tükörképe. > Varsóban a kivilágított Slasko-Dabrowski híd.

Next

/
Thumbnails
Contents