Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-23 / 29. szám

1955. július 23. A jólét és öröm ünnepén ... M ég ilyen pompás ünnepélynek nem volt tanúja a Garam völgye. Fiatalok, idősek, napbarnított arcú leányok, nyolc falu népe to­longott Kiskálna utcáin. Ünnepelni, szórakozni jöttek össze. E nap nem afféle vásárt, hanem valóságos ünnepet jelent számukra. Az ünnepi beszéd után kemény munkás- és parasztkezek vették át a jutalmat, a jó munkáért járó elis­merést. Az egység a szövetkezet megerősítése, a közösség gondolatának bátor harcosai ezek az emberek. Breza Lajos és Moravszky Mihály .nem hiába szorongatja boldogan kezében az elismerő levelet, megérdemlik, kemény munkát végeztek a szövetkezetben. S a többiek, Hamar István, Nádasi Zsuzsi, Dvorákovics Margit és a többiek, akik a könyvjutalomban részesültek, szintén aktív harcosai a szövetkezeti gondolat­nak. Az összegyűltek tapsa méltó elismerése, jutalma munkájuknak. Hogy a Garam partján a közösségi gondolat idős harcosai vezetésével víg, boldog fiatalság nevelkedik, azt a kultúrműsor is bizonyította. Egymásután léptek porondra a falvak kultúr- csoportjai s szálltak a Garam-völgyi népdalok, járták a ropogós csárdást. Nagy tapsot kapott a lévai Csemadok kultúrbrigádjának két legif­jabb táncosa, (fent jobboldalon), akik népvise­letben fiatalságuk ellenére igazán szép telje­sítményt nyújtottak. A kultúrműsor után közel éjfélig harsogott a zene, dalolt az egybegyült ifjúság, a közös­ségi gondolat őre, reménye. HENTZ JÁNOS Léva PETRIK JÓZSEF ILLÉSHÁZi BÚCSÚ Hosszú volt utunk — mint a könyveket P.éqi padláson, úgy megült a por. De ■ mit bántuk! kedvünk nem ülte meg: Teljes a búcsú, mikor jó a bor. Nyöi!‘c' a húrok, rózsás lett a lég. Táncolt sok szép lány, szőke, bronz, kreol. Mindenki ott volt, forrt, nyüzsgött a nép... Csak (‘t nem Vitám — ö nem volt seKo1. Kedvünk a bor színén emelkedett, Sápadtan néztek ránk a csillagok. Víg dalunk szárnya szelte a leget — Jókedv tüzelt munkást, csoporttagot. Egyszer csak, ..látom: bejött Ö, a lány; Arcán a régi titkos báj feküdt... Táncolt a víg nép... de én már csupán Őt láttam lenni — ő.volt mindenütt. Vígan folyik az aratás! KULTÚRKRÓN1KA Közös szlovák-magyar filmet készítenek Mikszáth Kálmán: „Szent Péter esernyője” című regényéből. A szlovák filmszak­emberek megbeszéléseket foly­tattak Bratislavában egy há­romtagú magyar filmküldöttség­gel a közös film technikai kér­déseinek megoldása- tekinteté­ben. A filmet eredeti környe­zetben Selmecbányán és Besz­tercebányán forgatják, míg a díszleteket és a belső felvéte­leket a budapesti Pasaréti- filmstúdióban készítik. Színész­gárdája szintén közös, szlovák és magyar filmszínészek pár­huzamosan szerepelnek. A kö­zös film két rendezője Apáthi Imre (aki a forgatókönyvet ír­ta) és Bahna Vladimír szlovák rendező. A film zenéjét szlovák zeneszerző komponálja a sajá­tos helyi népi zene feldolgozá­sával. * * * Ján Kalina szlovák szatíraíró, aki tanulmányúton van Magyar- országon, az esztrád műsorok­kal és általában a könnyű mű­fajjal kapcsolatos kérdésekről nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munkatársának. A többi között a kővetkezőket mondot­ta: „Tapasztalataim alapján igen helyesnek tartanám, ha a szó­rakoztató, vidám műfaj terén is műsorcseréket szerveznénk a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság kö­zött. Ezzel mindkét ország írói és művészei kölcsönösen sok értékes tapasztalatot szerezné­nek”. * * * A Szovjetunió különböző vá­rosaiban jelenleg több mint 20 operaház és színház építése fo­lyik. * * * Thomas Mann: „A Megcsala­tott” című új művéből fakszi­mile-kiadás készül. A nagy né­met író eredeti kézirata réz­karcban — 91 folio — oldalon és mindössze 400 példányban — kerül forgalomba. A ritka és igen értékes kiadás jövedel­mét Thomas Mann felajánlotta azoknak az árva gyermekeknek, akiknek szülei a hitleri fasiz­mus áldozatául estek. Száznegyvenhét magyar kul- túrbrigád és népi együttes gondoskodik maid arról, hogy ropogós csárdásokkal és rövid színdarabokkal kellemessé te­gyék a szövetkezeti és az egyé­nileg gazdálkodók pihenését és még szorgalmasabb munkára serkentse őket. A Csemadok együttesek már régebben készülődnek a kul- túrfellépésekre. A műsorokra vonatkozólag a Csemadok köz­ponti bizottsága dolgozta ki az irányelveket. Még iúnius els'i felében összehíyták a kerületi kultúrdoleozók aktíváját és megbeszélték a kultúragitációs műsor előkészületeit. A Cse­madok központi bizottságának elnöksége elrendelte a kerületi és járási bizottságoknak, hogy építsék ki a kul túrbrigádok szé­les hálózatát és olv»n értékes kultúrprogramról gondoskod­janak. amelv a'kalmas lesz ar­ra, hogy az aratás ünnepé'yes megkezdésénél a cséDlés. .vala­mint az aratás befejezése ide­ién a dolgozóknak előadják. A Csemadok vezetőségének köszönhető, hogy minden együt­tes gazdag kultúranvagot ka­pott kézhez és szép. értékes kultúrműsort állíthattak össze. Nehogy valami fennakadás áll­jon be, a Csemadok központi bizottsága anyagi támogatásró' is gondoskodott és a legjobb 58 kultúrcsoportot anyagi tá­mogatásban részesítette. Nagyobb együttesek, mint például a nagykaoosi tánc- és énekegyüttes, valamint a ri­maszombati és rimaszécsi együt­tesek is annyi segítséget kap­tak. hogy a népviseleti ruhá­kat is beszerezhették. A Cse­madok együttesek kötelezték magukat, hogy az idei nyári munkák idején 364 értékes kultúrfellépést rendeznek. Az idén 215 fellépéssel többet, mint tavaly és 312-el több elő­adást. mint 1952-ben. Akkori­ban mégcsak 10 Csemadok együttes léoett fel az aratás ideje alatt. Már a következő napokban Pozsonv-Püspökin fellép a Csemadok helvi együttese, amely résztvett Prágában is a népművészeti szemlén. A dé- méndi kultúrbrigád igen alkal­mas egyfelvonásos színdy rabo­kat és csasztuskákat készített elő. A komáromi együttes ara­tási dalokkal lepi meg a szö­vetkezeti és az egyénileg gaz­dálkodókat. A csárdást már új ruhában ropják. — Felsőszélt, Losonc, Rété és más községek 80 te<tú együttest szerveztek^— Egyfelvonásos színdarabokkal kedveskednek az aratóknak. — Előadják Gvurczv István,_ a „Vörös kendü” című darabját és Gerénvi Tibortól a „Hol kezdjük” című egyfelvonásos vígjátékot. Ropogós csárdások­kal, csasztuskákkal. dalokkal és szavalatokkal teszik színessé a programot. A Csemadok kul- túregvüttesek és népművészeti körök tevékenységét ősszel a járási népművészeti alkotó ver­senyek szemléjén . értékelik kú Arainak a királyhelmeci járás fiataljai A királyhelmeci járásban, a battyáni fiatalok megértették a párt X. kongresszusának és a CSKP Központi Bizottságának irányelvét. Vasárnap július 10-én Battyánban Ifjúsági Őrömnap címen ünnepséget rendeztek és meghívták a kis- és nagytár- kányi, bácskai és a többi szomszédos falu ifjúságát és felhív­ták a járás szervezeteit, hogy vegyenek részt a SZLKP KB által hirdetett versenyben és segítsenek az EFSZ-ekben, az aratási munka idején és a termés^ behordásában. A szövetkezetiek terve szerint az aratást 14 nap alatt akarták elvégezni, de a fiatalok segítségével két nappal előbb végzik el a munkát. A fiatalok munkacsoportja két műszak­ban dolgozik majd egy cséplőgépen. Hattagú munkacsoportot szerveznek és 10 nap alatt 120 hektáron végzik el a kötözést. A CSISZ fiatalok segítenek a takarmány bebiztosításában is. Ezenkívül az év végéig 500 köbméter zöldtakarmány sílózását is elvégzik. A királyhelmeci járásban a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban már megkezdték az aratást. A battyányi CSISZ fiatalok az első hektárokról már összehordták a kévéket és egyre nő a szorgalmas fiatal brigádosok száma. (17) Az öregúr minden ízében remegett, és öl­tözködés közben fogvacogva óbégatott: — Én kí em igazán nem gondoltam és nem akartam ;; -min rosszat vagy gonoszát. Azt hittem, hogy :;:-l az isteni útmutatással hozzájárulhatok i mi szegény vrsovicei templomunk feldíszí­téséhez. — Hogyne, a kincstár számlájára, — jnundta Svejk nyersen és keményen — isten őrizz az Hiten isteni útmutatástól. Volt egy Pivonka nevezetű ember Chotébofban, az is azt mond­ta, hogy isteni útmutatásból csúszott a kezébe egy idegen tehén kötőfékje. A szerencsétlen öregurat teljesen megszédí­tették ezek a szavak: már nem is védekezett; csak azon volt, hogy minél hamarabb felöltöz­zön és túl legyen az egész ügyön. A vrsovicei~ plébános még aludt: a lármára ébredt fel és káromkodni kezdett, mert az !■’ m 1 bódultán azt hitte, hogy az utolsó kenetet. kell feladni valakinek. Az ilyen kénetekkel is békén hagyhatnának már, — morogta, kelletlenül öltözködve, min­dig akkor jut eszükbe meghalni, amikor a legjobban alszik az ember. És aztán még al­kudozzak velük minden fillérért. Aztán az előszobában találkoztak. Ö, aki a vrsovicei civil-katqlikusok között képviselte az úristent, és a másik, istennek a hadi­kincstár mellé rendelt képviselője. Lényegében azonban egy civil és egy ka­tona került itt összeütközésbe egymással. Míg a plébános azt állította, hogy egy tá­bori óltár nem díványba való, a tábori lel­kész azon a véleményen volt. hogy ezek szer int még kevésbé való mindjárt a díványból egy olyan templom sekrestyéjébe, ahová csu­pa civilek járnak. Svejk közben különböző megjegyzéseket tett, hogy könnyű egy szegény templomot, a h"dikincstár számlájára gazdagítani. A „sze- oénv” szót idézőjelben mondta. Végül is bementek a templom sekrestyéjé­be, és a plébános átadta nekik a tábori ol­tárt, a következő elismervény ellenében: „Ezennel igazolom, hogy átvettem egy tá- ’ őri oltárt, amely véletlen folytán a vrsovicei emplomba került. Otto Katz, tábori lelkész.’’ A dicső tábori oltárt egy zsidó cég szállí­totta. Moritz Mahler, Becsből, amely a leg­különbözőbb mise-ke1 lékek és kegyszerek gyártásával foglalkozott, így például rózsa­füzérekkel és szentképekkel is. Az oltár három részből állt. és bőven el volt látva hamis aranyozással, akárcsak a szentegyház egész dicsősége. Megfelelő fantázia nélkül nem lehetett vo'na megállapítani, hogy tulajdonképpen mit is áb­rázolnak az oltár három részére festett képek. Annyi biztos, hoay olyan oltár volt ez. amely egyaránt kielégíthette a Zambezi partján élő pogányok vagy a burját és mongol sámánok igényeit. Rikító színeivel messziről úgy nézgtt ki, mint azok a színes táblák, amelyeket a va­sútnál rendszeresítettek a színvakság megálla­pítására. A képeken csak egy alak vált ki a többiek közül. Valami meztelen ember, dicsfénnyel a feje körül és teljesen megzöldült testtel, úgy­hogy egy büdösödő és oszlásnak indult püs­pökfalathoz hasonlított. Ezt a szentet senki se bántotta. Viszont a két oldalán egy-egy szárnyas kreatúra állott, angyalokat akarván ábrázolni. De a nézőnek az volt a benyomása, hogy a meztelen szent mbit az iszonyattól, amiért ilyen társaság veszi körül. Az angyalok ugyanis mesebeli szörnyekhez hasonlítottak, valamiféle átmene­tet képezve a szárnyas vadmacska és az apokaliptikus fenevad között. Ennek a képnek a párja a szentháromságot akarta ábrázolni. A galambon, úgy nagyjából, semmit sem ronthatott a festő. Odamázolt valami madarat, ami éppúgy lehetett galamb, mint fehér Qyö.ngytyúk. Az atyaisten viszont úgy nézett ki, mint egy vadnyugati rabló, akit vdami hátbor­zongató film mutat be a közönségnek. Ezzel szemben a fiúisten vidám fiatalember volt, csinos kis pocakkal és valami fürdönaá- rág-szerű ruhával. Sportember benyomását keltette, nagyjából. A keresztet olyan elegan­ciával tartotta a kezében, mint egy tenisz­ütőt. Messziről azonban mindez összefolyt, és olyan volt. mintha éppen egy vonat futna be az állomásra. A harmadik képről egyáltalán nem leheteti megállapítani, hogy mit ábrázol. A katonák mindig veszekedtek rajta, és próbálták megfejteni a rébuszt. Olyan ’ is akadt, aki azt állította, hogy ez egy tájkép a Sázava partjáról. . Viszont ez a felirat állt rajta: „Heilige Mária, Mutter Gottes, erbarme dich unser. * Svejk s-p-encsésen berakta a tábori oltárt egy konflisba, ő maga felüt a bakra a ko­csis mellé, a tábori lelkész pedig^a konflis­ban kényelmesen elhelyezte a lábát a szent- háromságod. Sveik útközben a háborúról diskurált a ko­csissal. A kocsis nagy rebellis volt. Különböző meg­* Ab Üdvözlégy első szavai. jegyzéseket tett az osztrák fegyverek győ­zelmére, például „Szerbiában aztán jól be­kapták a legyet”, és más hason'ókat. . Mikor a vámházhoz értek, egy finánc megkérdezte, hogy mit visznek. — A szentháromságot és a Szűz Máriát egy •feldkuráttal — felelte Svejk. A gyakorlótéren közben türelmetlenül vár­tak a menetszázadok. És sokáig vártak hiába. Svejkék ugyanis előbb még élmentek Witinger főhadnagyhoz a sportkupéért, aztán a brev- novi kolostorba a monstranciáért, a cibórium- ért és egyéb misekellékekért, beleértve egy üveg misebort is. Ebből is látható, hogy tá­bori misét celebrálni nem olyan egyszerű dolog. Nehéz lesz, amíg összehozzuk az egészet — mondta Svejk a kocsisnak. És igaza volt. Mikor, ugyanis már kint vol­tak a gyakorlótéren, a deszka-hátterű és asz­tallal felszerelt pódium előtt, amelyen a tá­bori oltárt fel kellett állítani, a tábori lel­késznek eszébe jutott, hogy megfedkezett a ministránsról. Egy ezredben baka szokott ministrálni neki, de ez nemrég inkább áthelyeztette magát a telefonosokhoz és kiment a frontra. — Annyi baj legyen, feldkurát úr, — mond­ta Svejk — én is megbirkózók azzal. — Tud maga ministrálni? — Még sohase próbáltam. — felelte Svejk — de azért mindent meg lehet próbálni. Most háború van, és háborúban az embe-ek sok­mindent csinálnak, amiről addig n-m is ál­modtak. Mikor azt tetszik morr'r'ni hogy „dominus vobiscum”, én majd rár*» vala­hogy azt a) nyavalyás „et cum spiritu tuo”-t. Aztán úgy gondolom, hogy nem lesz nagyon nehéz a feldkurát urat kerülgetni, mint macska a forró kását. Meg a kezét mosni és bort töl­teni a kancsóból... — Jól van, — mondta a tábori lelkész — de énnekem ne adjon semmiféle vizet. In­kább töltsön mindjárt abba a másik kancsóba is bort. Aztán maid mindig figyelmeztetem, hogy jobbra menjen-e vagy balra. Ha szén csendesen egyet iüttyentek, az azt jelenti, hogy jobbra, ha kettőt, hogy halva. A mise- könyvvel se kell, hogy sokat cipekelíen. Kü­lönben is tiszta röhej az egész. Nincs lámpa­láza? — Én semmitől $e fé'ek, úr ké­rem. még a ministrálástól se. A tábori lelkésznek igaza volt. amikor azt mondta, hogy tiszta röhej az egész.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents