Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-07-23 / 29. szám
\ 1955. július 23. Menüst” (J au:} \ ___t) 2 i r ------------------CTzgzzELprr _________r_____ j __ír . __i d r r — " ;4~-----------—M—i—4—!— _ flj . v 9---------\£r~ I v 'a---------—-T Lp -J--------*£---------£-----------ktt.yy.rfvr^l: Bach zenéjét a mélység, egyszerűség, őszinteség s bizonyos szelíd derű jellemzi. Zenéjének ereje századok végtelenjébe nyúlik. A harmónia ősatyja — írja róla Beethoven. Valóban Bach nyitja meg az útját az újkori zenének. Olyan hatalmas művet a1 kötött, hogy csak a későbbi idő tudta nagyságát megfelelően értékelni. — Most július 28-án, halálának 205-iR évfordulójáról emlékezünk meg. Életrajziról sokat foglalkoznak kiterjedt családjának több tagjával. Négy fivére szintén zenetörténeti név. Végiglapozva a Bach-család krónikáját, említésre méltónak találjuk, hogy Bach nagyapja mo'már volt Bra- tislavában. Molnár, vagy pék — ebben eltérnek a zenetörténészek — de Bratislavában éltek — ez teljesen hiteles. A krónika kihangsúlyozza, hogy nagyapja igen muzikális volt és műkedvelői előadásokon „lantot pengetett” A kis János Sebestyén tehetségére már korai gyermekkorában figyelmesek lettek. Még nem tud írni, de éjszaka titokban holdfénynél kottákat másol. Életének szürkeségében csaknem megmagyarázhatatlan ta’énvkéní áll előttünk: az ember. Minden géniuszból, a legszerényebből is önkénytelenül kiérzik valami rendkívüliség. valami emberek fölé emelkedettség. Bachnál ezt nem tapasztaljuk, a művészetnek és az embernek ilyen csodálatos ellentétes kettős élete csaknem zavaró.. Életrajzírói nem győzik ecsete'ni. milyen szerény, szürke lénv volt. gondos, takaros odaadó családapa. Húsz gyermeke me’lett írta meg hatalmas orat'numait és koraijait. Rendkívüli munkásságáról nehéz teljes képet alkotni. Műveinek jó része elveszett, kottáinak. körü'belül a felét ismerjük, ami ígv is könyvtárnyi. Egész fiatal korában a wei- mari herceg zenekarába szegődik. Kedvenc hangszere a hegedű. de figyelme mindinkább az orgona felé fordul. Szerény fizetést kap. Igen szűkösen él. Legnagyobb passziója, ha iő zene kedvéért gvalogszerrel kirántó' ásókat tehet, lev kerül Weimarba is, ahol az uralkodó herceg kamarazenésze és orgonistája lesz. A hercegi udvarban ismerkedik meg az olasz kamai azenéve', de nem bírja sokáig a felszínes hivalkodó üres légkört és Cöthenhe megy, ahol sokkal rosszab életviszonyok közt él. Ott nem volt nyilvános zenei é’et, ső; még orgona sem. Szerény énekkart szervez a falusi tanítók és pa-l rasztok soraiból Ebben az időszakban írta az E-dur hegedűkoncertet és utolérhetetlen hegedűsiióló szonáták. svitek és a hegedüver- senvművek nagy részé is itt készült. Hr -minchf téves korában elnyerte a lipcsei Tamás templom kántori állását. Bach az egyházzene történetében kétségtelenül e'gő helvet foglal el. Teljesen átformálta az egyházi zene dogmatikus stílusát. Megszabadul az iskolás szabályoktól előírásoktól, s nyelvét szabaddá téve. önálló utódon jár. Bach sohasem szertartásos, mindig melegszívű, emberi. Öt passióiátékot írt és ezek a. zene örök remekei. —- Akkoriban az ének és zenekar viszonya más volt. mint most. Manapság 100—200 énekes áll egy nyolcvantagú zenekar mellett, mig Bach zenekara 13 zenészből és 12 énekesből, telt ki. A kart. a zenekart és a szólistákat a nagy mester úgv tekintette, mintha az egy óriási orgona volna mind. Hangszeres zenéiében, az orgona vezet, bár zongoraművei is jelentősek A „Jól hangolt zongora” című müve állandóan benne él a zenei köztudatban és a zongora- játék iskolája marad. Minden elképzelhető fogást felhasznál. A két kéz szólamának sajátságos, matematikailag logikus mozgása, egymásba fonódása, eltávozása, incselkedése. hempergőzése. zűrzavara s békés összekerülése — esv ritka művész e’mejátéka. Ez a muzsika nem érzéki, csiklandozó fület- izSató zene — örök klasszikus zene. Géniuszának nagyságát azonban minden műve között három hegedűszóló szonátája és három hegedűszóló svitje mutatja. A hegedűlésnek olyan abszolút maffas'atára e'őtte senki sem emelkedett. Csillogóbb, kápráztatóbb hegedűművek vannak, de a hegedű teherbírásának elképzelhető legnagyobb kihasználását Bach hegedűszólói mutatják. Minden zenét belesűrűsített a mester. A polifónia erejét, a melódia varázsát, a harmónia engeszte'ő megnyugtatását, a suttogó ellágyulást s a legtömörebb kürtszót. Ha a „Jól hango’t zongora” a zongorairodalom ábécéje — Bach hegedűszólói, a hegedűirodalom márványba vésett szén prózája. Bach olyan óriás, hogy nem úgy tűnik elő. mint egv személyiség. hanem egv hatalmas alkotó laboratórium, ahol felülír ulták az addigi alkotás stílusokat, irányokat és a kor zenei irányait, Magábaszívta a múlt örökségét, a német világi és egyházi dalt, a népi zene elemeit és az ellenpont (kont- rapunkt) mesteri fogásait. Felhasználta a legkülönböz”bb zenei formákat. Egvájtalában Bachnál az a csodálatos, hogy mindig egyéni marad, az a keresetlen egyszerű ember, aki a népből indúlt el és ha az élet- kürülményei arra kényszerííet- ték, hogy a hercegi udvari szo- kás'khoz a'kaímozVodion rrrn- dig a nép egyszerű fia maradt. Jó lenne, ha ezzel a me-í- erriékezéssc-l sikerült volna fejéről lerántani a hatalmas francia parókát és megmutatni, hoc" Bach nem is olyan száraz, 'merev, pedáns és cop- fos. mint ahogyan a képeken látni és mint ahogy az a köztudatban él róla, hanem örökké üde és fiatal, ha 205 évvel ezelőtt is halt meg. M. M Hol sza ad el a zsinór? Vegyünk egv fagolyót és két átellenes pontján üssünk bele egy-egy szöget. Kössünk a szögekre vékony zsineget. Az egvik zsineggel akasszuk fel a golyót a falon egy szögre. Most kérdezzük meg a nézőktől, hogv melyik zsineget szakítsuk el. Tegyük fel. hogv az alsó zsineget akarják e’szakíttatni — meghúzzuk és elszakad az a’só. Ha azt mondják, hogv a felsőt — elszakítjuk a felsőt. Minden szakítás után természetesen újra összekötjük a zsineget és újra felakasztjuk a golvót a szögre. És ahányszor csak elszakítjuk a zsinórt, azon az oldalon tudjuk elszakítani, ame’yiken akarjuk. Ha az alsó szálat hirtelen rántjuk meg, természetesen a felső szálra a hirtelen mozgással adott erő nem jut már el, mikor már az alsó szál elszakadt. Ha lassan húzzuk, akkor az erő fokozatosan terjed át mindkét szálra és a felső szál szakad e', mert erre az erőnkön kívül a golyó súlya is hat, amely szintén elmozdult nyugalmi helyzetéből. Kívánság szerint tehát akár az első. akár a felső' zsinórt el lehet szakítani. Perina állított poóár Állítsunk asztalra két poharat.- egymástól bizonyos távolságra. Vegyünk elő egv író- papírt, jelentsük ki, hogv ezt a papírt a két pohárra téve, erre egv harmadik poharat állítunk. ' Nem hiszi el senki, hogv a vékony papír megtartja a reáá’lítoté pohár súlyát. Ennek a véghezvitelére nem kell mást tenni, csak a papírt harm-onikaszerűen összehajtogatni. Ügy. mint a rajz is mutatja. a ráállított poharat megtartja Vegyünk például egy vékony vona'zót. Ez könnven hajlik és eltörik, ha a- széles oldala mentén állítjuk meg. Hiába akarja valaki a vonalzót eltörni úgy. hogy az éle mentén hajlít gátja. A dunaszerdahelyi járás ‘fiatalsága a kenyércsata sikeréhez száz szórakoztató, vidám kultúrműsorral járul hozzá — ahogy ez a CSISZ járási titkárságára beérkezett felaián'á- sokban áll. Ezeket a felajánlásokat a varsói V. Világifjúsági Találkozó tiszteletére tették, és köztük a kultúrbrigádok felajánlásai nem is az eső helyen állnak. Ez nyilvánvaló az első tekintetóe is, mert hiszen a munkafelajánlások, a:: üzemanyag csökkentésére tett vállalások, a nagyobb és jobb munka Ígéretei sokkal súlyosabban esnek 'a latba és majdnem nagyobb figyelmet vagyunk képesek szentelni annak, hogy milyen lelkesedéssel és öröm-' mel végzik el az aratási és cséplési munkálatokat fiataljaink. A járás községeiben már folynak az aratási munkák, sorban érkeznek hírek a kultúrbrigádok íjiűködéséről is. Például Vásárúton és Kürtön csak tegnap (július 14-én) volt az aratás ünnepélyes megnyitója, amit úgy kell érteni, hogy ezen a napon vonultak ki a gépek a határba és ezeket szép kultúrműsor köszöntötte mindkét helyen. Itt, a dunaszerdahelyi járásban van egy feltűnő dolog. — Nemcsak a mezőkön dolgozó fiatalok akarnak örömet szerezni a verejtékes homlokú aratóknak a pihenés perceiben, hanem azok is, akik mondjuk munkájuk közben csak hallanak az aratásról. Mint a konzervgyár fiataljai. A gyümölcskorzervgyár dolgozói — ez már köztudott dolog — csupa fiatal lány. — Ezeknek a munkája most a legsürgetőbb. ezekben a hónapokban, most van a gyümölcsérés szezonja. Annyira égető a munka a gyárban, hogy az alkalmazottak félszeresét meghaladó számú idénymunkást kell fe'venni ebben az időben. ÉsN a gyümölcskonzerválá^ dandárjának kellős közepén az jutott a fiatalok eszébe, hogy az aratók segítségére sietnek ők is: dallal, tánccal. A tervezett kultúrműsorok szervezője és vezetője — egy kicsit betanítója is — Bugár Jolán. Mindenben segítségére vannak Sós Baba, Orosz István, aki a csoport harmonikásának számít, aztán szólóénekesük, Krizsán Tóni. Újabban riválisa akadt Petrovics elvtárs személyében, aki az üssem úi technikai ellenőre, és amellett maga is jóhangú énekes, ö vállalta az énektanítást is. Nagy igyekezettel fogtak hozzá terveik megvalósításához, most éppen a táncok tanulásá- nál tartanak, most folynak a „Csínom Palkó” című tánc és az . úgynevezett . Csillag-tánc próbái (betanítójuk Bugár Jolán.) Az egyedüli nehézség a koreográfiái mutatókönyv olvasása. lényegében a táncfigurák megértése, ahogy Bugár Jolán mondja. De nem állnak meg emiatt, a próbák folynak, mert már eddig kétezer korona fekszik vál’alkozásukban. vagyis ennyiért varratnak ruhákat, hof^v népviseleti darabokban léphessenek fel táncaikban. Táncok, énekszámok, főleg népdalok és vidám jelenetek szerepelnek műsorukon. Természetesen vannak mesz- szebbmenő terveik is, mint csak az aratási kultúrbrigádok- fcan történő szereplés. Ezek közül elég csak egvet említeni, * * hogy meggyőződjünk terveik komolyságáról. A Magyar Területi Színház megígérte segítségét egy vidám műsor betanítására. mivel az üzem dolgozói szeretnének’ nyilvánosan színvonalas műsorral szerepelni- Ez a tervezett vidám műsor az üzem életéről szólna — ők a „Csinn-bumm" nevét adják neki. Sajnos a tervezett szép vállalkozásnak még anyagi tér-* mészetű akadályai vannak; körülbelül háromezer korona befektetésre lenne szükség a megvalósításához. s egveiőre sem az üzemi tanács, sem a járási Csemadolc titkárság nem tud anyagi segítséget nyújtani nekik. De a terv ettől nem vá’t lehetetlenné. mert ük is, és a Magyar Területi Színház is számol vele. Kérdés a címe ennek a cikknek. Illik, hogy már félig mi is megadjuk a Választ. Mi bízunk elhatározásuk komolyságában, hisszük, hogy a konzervgyár fiataljai m unkái uk után megje'ennek az aratók közt, és ők is lopnak egv kis örömet, vígságot az aratás nehéz munkájába. Ha másért nem, márcsak azért is, hogy eddigi munkájuk; a multévi választási kampány negyven- nyolc kultúrműsora, az aratás alatti tizenegy-7 fellépés és a püstyéni szlovákiai _ népművészeti versenyen való részvétel ne csak a veteránok dicsősége legyen. Végtelenül simán ment minden. A tábori lelkész igen tömör beszédet mondott: — Katonák! Azért jöttünk itt össze, hogy a harctérre indulás előtt istenhez forduljunk a szívünk mélyén, kérve őt, hogy vezessen minket győzelemre és tartson meg jóegészseg- ben. Nem akarlak benneteket sokáig feltartani. és mindenkinek a legjobbakat kívánom. — Ruht!* — kiáltotta egy öreg ezredes a balszárnyon. A tábori misének az adja meg a katonai jellegét, hogy mindig ugyanazok a törvények vonatkoznak rá. mint a katonai taktikára. A harmincéves háborúban, a seregek hosszadalmas manőverei idején, a tábori misék is rendkívül hosszadalmasak voltak. A modern taktilca korában, amikor a hadmozdulatok fürgén és gyorsan zajlanak le, a tábori misének is fürgén és gyorsan kell lezajlania. Ez a mise vontosan tíz percig tartott, és a közel állók végtelenül csodálkoztak, hogy miért füttyentget mise közben a tábori lelkész. Svejk gyorsan reagált minden jelzésre. Átment az oltár jobboldalára, aztán máris a baloldalon termett, és nem mondott semmi mást, csak azt, hogy „Et cum spiritu tuo”. Úgy nézett ki az egész, mint egy indiántánc az áldozó szikla körül, de igen jó hatást keltett,.mert így legalább nem volt olyan unalmas ez a szomorú gyakorlótér, háttérben a szilvafasorral és a latrinákkal, amelyeknek a bűze most a gótikus templomok misztikus tömiénülatát képviselte. Mindenki remekül szórakozott. Az ezredes körül a tisztek vicceket mondtak egymásnak, úgyhogij minden a legnagyobb rendben folyt. Itt-ott a legénység soraiban hangosabban megszóló11 'Miaki: — Adj egy slukkot. S mint az áldozófüst, úgy szálltak égre a szakaszok közül a dohányfüst kékes fel- hőcskéi. Dohányzott minden sarzsi, mikor' látta hogv még az ezredes úr is rágyújt! Végül felhangzott a „Zurp, Gebet”,* r\agy por támadt, és az egyenruhák szürke négyszögé térdet hajtott Wittinger főhadnagy sport- kupán előtt, amelyet a „Sport-Favorit”-k]ub színeiben ny'ert el tulajdonosa a bécsi-módiink távon. A kupa szánültig tele volt, és a tábori lelkész manipulációit a következő egyöntetű * Pihenj! * Imához. megjegyzés kísérte, végigfutva a sorokon: Bs- nyaJcalta az egészet! Ez a művelet kétszer megismétlődött. Aztán még egyszer „Imához”, a rezesbanda rázendít a „Gotterhaltére”, sorakozó és elvonulás. — Szedje össze ezeket a vackokat,. — mondta Svejknek a tábori lelkész, a tábori oltárra mutatva — hogy visszaülhessük oda, ahova valók! Igyhát elindultak a konflisukkal, becsületesen visszaadtak mindent, kivéve azt az üveg misebort. És miután hazaértek s a szerencsétlen konfliskocsist a parancsnokságra irányították a hosszú út viteldíjának behajtása végett. Svejk így szólt a tábori lelkészhez: — Feldkurát úr, jelentem alásan, a minist- ráns ugyanolyan felekezeti kell. hogy legyen, mint a pap, akinek ministrál? _— Hát persze, — felelte a tábori lelkész — különben nem lenne érvényes a mise. — Akkor bizony1 nagy tévedés történt, feldkurát úr kérem — mondja Svejk — mert én felekezetnélküM vagyok. Hiába, mindig ilyen pechem van. A tábori lelkész ránézett Svejkre, hallgatott egy darabig, aztán megveregetette Svejk vállát és így szólt: — Megihat ja azt a misebort, ami az üvegben maradt, és érezze magát úgy, hogy visszatért az egyház kebelébe. 12. Hitvita Svejk sokszor napokig nem látta a katonai lelkek pásztorát. A tábori lelkész elég időt talált kötelezettségei mellett a lumpolásra is, és nagyon ritkán járt haza, piszkosan, mos- datlanul, mint egy üzérkedő kandúr, amely a háztetőkre szokott kirándulni. Hazatérésekor, — feltéve, ha képes volt kifejezni magát, — elalvás előtt még eldiskurálhatott Svejkkél holmi emelkedettebb célokról, a forró áhítatról, a gondolkodás öröméről. Néha megpróbált versben beszélni és Heinét idézni. Svejk még egyszer celebrált tábori misét Otto Katz-cal, ezúttal az utászoknál, ahova tévedésből egv másik tábori lelkészt is meghívtak. Ez a lelkiatya, egy' rendkívül vallásos ember, aki azelőtt hitoktató volt, nagyon elképedt. mikor a Wlegáia megkínálta egy korty konyakkal Sveik tábori kulacsából, amelyet ilyen vaVási műveletekre a derék katona mindig magával vitt.' — Jó márka, — mondta a tábori lelkész — húzzon egyet belőle, aztán menjen haza. Ezt itt majd én eayedül is elintézem, úgyis szabad levegőn akarok lenni, mert máma szörnyen fái a fejem. A vallásos tábori lelkész fejcsóválva eltávozott, és Katz, mint mindig, most is ragyogóan teljesítette a feladatát. Az Ür vérévé ezúttal egy nagy'fröccs cda- kult át. a prédikáció hosszabb lett, és minden harmadik szava ez volt: ésatöbbi vagy persze. — Katonák, máma ti elindultok a frontra, ésatöbbi. Most forduljatok az úristenhez, ésatöbbi. na persze. Nem tudjátok, persze, milyen sors vár rátok, ésatöbbi. S továbbra is rhennydörgött az oltárról az „ésatöbbi" és a „persze", váltakozva az istennel és az összes szentekkel. Buzgalmában és szónoki hevében a tábori lelkész szentté nyílvánította még Savoyai Jenő herceget is, aki majd oltalmazni fogja az utászokat. amikor hidat vernek a folyókon át. Mindazonáltal a tábori mise a legcsekélyebb zökkenő nélkül zajlott le, kellemes és mulatságos hangulatban. Az utászok részéről remekül szórakoztak. Hazafelé menet Svejkéket nem• akarták felengedni az összecsukható tábori oltárral a villamosra. — Mindjárt fejbeváglak ezzel á szentséggel — figyelmeztette Svejk a kalauzt. Mikor végre hazaértek, megállapították, hogy útközben valahol elvesztették a szentségtartót. — Annyi baj legyen, — mondta Svejk az őskeresztények szentségtartó nélkül is tudtak szentmisét celebrálni. Ha feladnánk egy apróhirdetést, akkor a becsületes megtaláló még jutalmat kívánná telünk. Ha pénzről volna szó. talán egyáltalán nem is akadna becsületes megtaláló, ámbár még vannak ilyen emberek. Minálunk Budéjovicében volt az ezrednél egy katona, egy olyan jó marha, hát ez talált egyszer az utcán hatszáz koronát és bevitte a rendőrségre, és az újságban megírták, hogy becsületes megtaláló, és ezzel borzasztóan blamálta magát. Senki se akart vele szóbaállni. és mindenki azt mondta: „Látod, te állat, miféle hülyeségeket csináltál. Most aztán rághatod magad, amíg élsz, ha még van benned egv csöpp becsület." A babája se akart többet szóbaállni vele. Amikor hazament szabadságra, és táncolni ment, a legények emiatt kidobták a kocsmából, és d végén a vonat elé vetette magát. Egyszer meg a mi utcánkban egy aranygyűrűt talált eóv szabó. Az emberek figyelmeztették, hogy ne vigye be a rendőrségre, de ővele nem lehetett beszélni. És a rendőrségen roppant barátságosan fogadták, hogy állítólag már be is lett je- lentve egy brilliánsos aranygyűrű elvesztése, aztán megnézték a gyűrűben a követ, és azt mondták neki: „Hallja, uram. hisz ez üveg. és nem brilliáns. Mennyit kapott azért a bril- liánsért? Ismerjük mi az ilyen becsületes megtalálókat.” A végén kiderült, hogy még valaki elvesztett egri aranygyűrűt, hamis brit- liánssal, valami családi emléket, de azért a szabónak mégis ülni kellett három napot, mert izgalmában hatóság elleni sértést követett el. Aztán megkapta a törvényes jutalmat, tíz százalékot, vagyis egy korona húsz fillért, mert ez a szemét tizenkét koronába került, és ő ezt a törvényes jutalmat az arcába vágta, annak az úrnak, mire föl ez feljelentette be* csiüetsértésért. és a szabó még kapott .tíz korom bírságot. Aztán fűnek-fának _ azt mondta, hogy minden becsületes megtaláld huszonötöt érdemel, kékre kell verni, nyílva- tiosan megbotozni, hogy az emberek okuljanak belőle és ehhez tartsák magukat. Azt hiszem, hogy. a mi szentségtartónkat senki se fogja visszahozni. Ifiába van rajta a hátán az ezred bélyegzője, mert senki se akar katonai dolgokba keveredni. Inkább a vízbe dobják vala- hol, csakhogy bajuk ne legyen belőle. Tegnap beszéltem az „Aranykoszorú” kocsmában egy vidéki emberrel, olyan ötvenhat éves lehetett, és ez az ember elment Nová Pákába a járási kapitányságra megkérdezni, hogy miért rek- virálták el neki a bricskáját. Hazafelé menet, hogy kidobták a kapitányságról, látott egy trént, amely éppen akkor érkezett oda, és megállt a téren. Valami fiatalember a trónból megkérte, hogy vigyázzon egy kicsit a lovakra. mert elmennek konz.ervet hozni a katonaságnak. és ez a fiatalember nem jött visz- sza többé. Mikor aztán megindult a trén, velük kellett, hogyj menjen egészen Magyar- országig. ahol aztán , ő is megkért miakit, hogy vigyázzon a kocsira, és csak így menekült meg, mert különben levitték volna Szerbiába. Egészen megzavarodva jött haza, és azt mondja, isten őrizz, hogy neki méqsgyszer dolga legyen volánéi katonai dolgokkal. (Folytatjuk.) BÍZHATUNK-E BENNÜK?
