Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-16 / 28. szám

A fiatalok eredményes kezdeményezése a nyitrai színháznál...

Az országos népművészeti ^verseny győztesei

Amióta a nyitrai színház vezetősége helyes megértéssel teret adott a „fiatalok” azaz a színművészeti főiskolai növendékek kezdeményezési akciójának — a színház, mint aiTÓl a Délszlovákiai magyar dolgozók Komáromban vagy Érsekújvárott maguk is meggyőződhettek — az egyik síkéit a másik után könyveli eh A nyitrai színház teljesítménye már az idei bratislavai „Színművészeti aratás", során is feltűnt, amikor a színház a „Krisztinával” (Haspra rendező' szintén a színművészeti főiskola abszolvense) bejutott az országos prágai döntőbe. Azóta pedig a színház egyre jobban emelkedik a fejlődés garadi- csaln.

Július elejével, a szezon befejezéseképp a színház megint új'darabot mutatott be, melyben ismét a fiataloké a szó — és amelyre az egész állam kultúrközvéleménye- felfigyelt. Rudo'i Kazik a szerző, és Otto Krivánek a rendező, a színművészeti főiskola hallgatói. a darab címe „Chyosit”, melynek magyarban talán legjobban „A kullogok” elnevezés felel meg. „A kullogok" — a legbgtrabb szatíra, mely eddig a szlovák színpadon elhangzott. Az Egységes Földműves Szövetkezetekben «található visszaéléseket ostorozza, s azokra a hibákra mutat rá melyek az EFSZ-ben a leggyakoribbak, és a humor tükrén át keres orvoslást. A vezetők „direktívákra” várnak — . s így tulajdonképpen a való élet üteme mögött kullognak. Viszont, ha.a direktívák megérkeznek — akkor ,konkrét munkabeosztás. helyett frázisokkal kábítják el a tagságot. Nem engedik szóhoz jutni a kritikát,, és ha valaki fel mer szólalni, az rögtön „reakeio- nárius” és a pórt ellensége. Ha a járás, vagy kerület emberei jönnek ki érdeklődni vagv ellenőrizni, az ilyen út. a szövetkezet pincéiben ér véget. s a jelentésben a leghat- hatósabb argumentum a bor. (A szerző kistapolcsányi!) Ha valaki be akar lépni a szövetkezetbe, az rögtön „kulák”, akit nem lehet felvénni. Hogyisne, hogy belásson a szövetkezőt dolgaiba, melynek elnöke és alelnöke sógorok. Végül is a tagság a járási párttitkárság irányítása mellett rendet teremt a szövetkezetben, a

„kullogókat” megfosztják vezető szerepüktől, villát kapnak kezükbe, hogy lássanak hozzá az érdemek hangoztatása és frázisok után — a munkához, az aratáshoz, melyről eddig csak szavaltak.

A darab témája az élet elevenjébe vág. s bár az a nézetünk hogy a szerző a darabban többet is el tudott volna mondani, mint amit elmondott és nem old meg minden felvétett problémát — a darab kétségkívül nagy horderejű és nevelő hatású. Vannak hibái is, így például nem hisszük azt, hogy a szlovák CSISZ- tagok zöme nem tudná azt, hogva „Csősz felesége” Hviez- doslav híres eposza, már pedig a darabban Zuzka. a CSISZ-tag félíékenykedni kezd, amikor Miso a traktoros azt mondia. hogy most elvonul a „Csősz feleségév'el” és talán az jut eszébe ki is a faluban a csősz felesége? Ha volna is szlovák CSISZ-tag. aki nem ismerné a „Csősz feleségét”, akkor sem" helves ezt a színpadra típusként beállítani, még a humor sziporkái közt sem. A darab hibái azonban sokkal csekélyebbek, mint annak réveié ló és nevelő értéke. A Csemadok nyitrai kerületi e1- nöksége is foglalkozott a nyitrai országos bemutatóval és fordításra ajánlotta az átdolgozott szöveget, úgvhogv a „Kullogok" rövid időn belül hozzáférhető lesz a magyar színpadok számára is. A bemutató színi teljesítménye egészben sikerült és a régi gárda bevált tagjai mellett (Elena Soltészává, Margita Zemlövá) szépet produkáltak, a fiatalok, különösen Vladimir Müller az elnök. Kis ka Ková- ciková—Éva és Latkóczv Éva- Z.sófia szelepében. A bemutatón majdnem több volt a bratislavai néző. mint a nyittai (ott voltak a színművészeti főiskola hallgatói, a szlovák színi és irodalmi élet közismert tényezői, mint dr. Borodáf rendező, vagy Karvas író). A közönség hatalmas többször ismétlődő tapsvihara szólította a színpadra úgv a fiatal szerzőt, mint a rendezőt. A nvitrai színház sikersorozata jól rámutatott arra, hogy milyen értékes a fiatalság kezdeményező lendülete, ha szabad kezet és helyes irányítást kap.

MÄRTONVÖLGYT LÁSZLÓ

Szombaton, július 2-án értékelték ki az országos nyári népművészeti verseny eredményeit.

Hatalmas közönség volt szemtanúja e ünnepi estnek, ahol Butival elvtárs, a kultúrminisz- térium kiküldöttje kiértékelte a gazdag és sok sikert aratott népművészeti versenyt. Butival elvtárs beszédében kihangsúlyozta. hogy az eltelt tíz év óta hazánkban még nem volt ehhez hasonló kultúrmegmoz- dulás, amely a népi kultúra színe-javát mutatta be. Csak a verseny utolsó fordulójában több mint 800 kultúregyüttes vett részt. Ez. is azt bizonyítja, hogy a népművészeti együttesek és csoportok száma állandóan emelkedik és ezzel együtt a színvonal is. A verseny kihirdetésénél kiváló szakemberek, pedagógusok, művészek, államdíjasok is résztvettek, akik a legnagyobb megbecsüléssel nyilatkoztak a népművészet fejlődéséről és megállapír tották, hogy sok tehetséges fiatal népművész van, akikkel érdemes továbbra is foglalkozni. A legjobb tehetségeket továbbtanulásra ajánlották.

Meg kell említenem, hogy az összverseny kiértékelése nem volt könnyű feladat. Éppen ezért a bizottság úgy döntött, hogy a kiértékelést, illetve a legjobb helyezést három csoportba osztja: hivatásos nép- művészeti csoportokra, haladókra és kezdőkre.

A hivatásos kultúrcsoportok közül az első díjat az Ostrava! iskolák mellett működő énekcsoport és a brünniek kapták.

A haladó együttesek közül az első díjakat a Katonai Akadémia letneni „Radosí” nevű énekkara és a brünni Zeneművészeti Főiskola kapták.

A kezdők énekcsoportjai közül az első helyezéseket a gottwaldovi üzemi klub „Elan” nevű együttese, a Hradec Krá- lové-i énekkar és a trnavai Kovosmalt üzemi klubjának együttese kapták.

A vegyes számok, azaz, a tánc- és énekegyüttesek közül az első díjakat a CSISZ SZKB mellett működő Lucnica, a haladók közül Vreliehovy-i (olo- mouci kerület) népművészeti együttese, a brünni Lisén üzemi klub kultúregyüttese, a vít- kovicei Element Gottwald Vasművek együttese és a strakonicei motorkerékpár-üzem CSISZ-csoportjának együttese kapták az első díjakat.

A kezdők közül a kamenicei „Mladost” nevű kultúrcsoporínak és a Ceské Budejovice-i népművészeti együtteseknek ítélték oda.

Ezenkívül még számos kul- túrcsoportot tüntettek ki az országos nyári népművészeti versenyen való jó szerepléséért

tte)

kultűrkrónika

Kormányunk utasítására atomfizikai intézetet létesítenek hazánkban. Az intézet az atomkutatás és atomenergia békés fe'.haszná'ására alakított kormánybizottság irányítása a- latt fog működni.

Az atomfizikai intézet feladata az atomkutatás és atomenergia békés felhasználásának gyors fejlesztése a Szovjetunió segítsége alapján.

* * *

A Csemadok kultúregnütte- sei nagy kulturális tevékenységet fejtenek ki az idei aratási munkáknál. 147 magyar kultúrhriqód, köztük sok elvan, amelyik résztvett az idei országos népművészeti versenyen Prágában dallal, tánccal és vidám jelenetekkel teszi kellemesebbé dolgozó parasztjaink pihenő perceit. A tervek szerint 364 értékes kid,túrfellépést tartanak az aratási és cséplési munkák ideje alatt.

* * *

Kétszáz egész műsort betöltő játékfilm készül a legközelebbi két év alatt a Szovjetunió filmstúdióiban. Ebből az idén 65 film készül el, 16-ot már le is gyártottak belőle. Az idén megjelenő filmeknek több mint a fele mai tárgyú. * * *

Magyar-japán szótár készítésén dolgozik Imaoka Gya- icsiro japán egyetemi tanár. A neves tudós néhány évig Magyarországon élt, lefordította a János Vitézt és előkészítette egy magvar irodalmi antológia kiadását.

* * *

Most jelent meg magyarul Rezac cseh író „Riadalom a Kovács utcában” című. humoros. szatirikus ifjúsági regénye.

Akaratos úugók

Mutassunk meg a nézőknek két közönséges dugót és egy egyszerű poharat és jelentsük ki. hogy nincs a világon még egy olyan makacs és civakodó tárgy, mint a dugó „Például — mondtuk — nézzük meg ezt a két dugót. Semmi különös nincs raituk. olyanok mint a többi dugó. De mégsem egészen olyanok1 Mert gzek egyedül csak rám hallgatnak.”

Az elképedt nézőknek mutassuk be a következő' igen egyszerű kísérletet. Fogjuk a poharat jobb kezünk hüvelykés mutatóujja közé, aljával. Lefelé. Ugyanezen kezünk hüvelyk és középső ujja közé fogjuk a dugót és helyezzük rá a másikat. Ezután dobjuk fel az első dugót úgy, hogy az a pohárba éssék. Ez köny- nyen megtehető és rendszerint az első dugó a pohárba esik. Tartsuk a poharat a beríne lévő dugóval együtt ugyanabban a helyzetben, dobjuk fel a második dugót is, ez szintén beesik a pohárba.

„íme, ez az egész — mondjuk — a dolog elég egyszerű, de ezt ezek a dugók csak nekem teszik meg. Senki másnak nem engedelmeskednek, mint már mondtam, nem bírják

egymást és senkinek sem sikerűi egymás után mindkét dugót bedobni a pohárba." És valóban, bárki is próbálja bedobni a két dugót a pohárba a fent mondott feltételekkel, nem sikerül. IKönnyítésül az egyik dugót egyszerűen a pohárba lehet tenni.) Mihelyt a második dugó a pohárba esik, az első abban a pillanatban kiugrik onnan. Még rosszabb eset -is előfordul: egyetlen dugó sem marad a pohárban.

A második dugó bedobásakor fellépő sikertelenségnek oka: a tehetetlenség. Amikor a második dugót feldobjuk, a pohár akaratunk ellenére szintén u- qyanabban az irányban mozdul el, a pohárral együtt a. benne lévő dugó is lendületet kap és természetesen kirepül. Ennek következtében a második dugót a gyűrűs ujjal fricskéz- zuk felfelé. E célból a dugót a hüvelyk- és középső ujj között. lehető1, eg az ujjak végén kell fogni és alulról a gyűrűs ujjal kell nyomni (a nézők ezt ne lássák). A dugót köny- nyedén lenyomva a középső- és mutató ujjal, alulról kissé meglökjük a gyűrűs ujjal, hogy a. pohár széle fölé ugorjon. Innen már nem nehéz a pohárral elkapni.

Kötélfal

Erősítsünk egy rúdra több hosszú kötelet és helyezzük a rúd két végét egy nyitott ajtó

két szárnyára, mint ez az ábrán is látható. A kötelek alsó vége éppen érintse a padlót. E mögé a kötélfal mögé állítsunk a padlóra üveget és más törékeny tárgyat.

Szólítsunk fel valakit, . különösen azok közül, akik nagy fizikai erővel rendelkeznek, hogy a kötélfalon keresztül erős ütésekkel törjék szét a kötélfal mögötti tárgyat. .Első pillanatban ez. rendkívül köny- nyű feladatnak látszik és sokan jelentkeznek. De minél elkeseredettebb ütéseket mérnek a látszólag igen gyege kötélkerítésre, annál nagyobb lesz az ellenálás, És a nézőközönség barátságos mosolygása közben kell lemondani az „izomóriásoknak“ arról, hogy ezt a „könnyű” feladatot elvégezzék.

is áldozatot mutatnak be isteneiknek, a legkülönbözőbb vallási szertartások közepette. Mivel az ornátus kultúrája még nem jutott él hozzájuk, erdei madarak tarka tolláiból készült koszorúkkal ékesítik az iUepüket.

A szent inkvizíció, mielőtt elégette volna áldozatait, a legünnepélyesebb istentiszteleteket rendezte, és nagyszabású énekes szentmiséket celebrált

A gonosztevők kivégzésénél mindig közreműködnek papok fe, akik ' jelenlétükkel meg-' lehetősen terhére varinak a delikvensnek..

A szerencséden egyént Poroszországban hő- hérbárd alá vezette a lelkipásztor, Ausztriában akasztófához a katolikus pap, Franciaországban guillotine alá, Amerikában villamosszék- be, Spanyolországban eoy fotelbe, amelyben egy elmés szerkezet megfojtotta, a régi Oroszországban szakállas pópa kísérte a forradalmárt, és így tovább.

Ezenközben mindenütt a feszülettel manipuláltak. mintha azt akarnák mondani: „Neked csak a fejedet vágják lé, felakasztanak, megfojtanak, tizenötezer voltot ■eresztenek beled, bezzeg ennek mit kellett kiállania."

A világháború nagy vágóhídja sem nélkülözhette d napi áldást. Valamennyi hadsereg. tábori lé'készei imádkoztak és tábori miséket celebráltak annak a félnek a győzelméért, amelynek a kenyerét ették.

A lázadó katonák kivégzésénél megjelent a pap is. A cseh légionáriusok kivégzésénél is ;-otí volt a pap.

Semmi' sem változott afóta, hogy a rabló Vojteeh,*, aki később a ,jzent” előnevet kapta, egyik kézében karddal, a másikban kereszttel, közreműködött a balti szlávok gyilkolásában és kiirtásában.

Mint a marha, úgy mentek az emberek egész Európából a vágóhídra, ahová mészáros-császárokon, királyokon, elnökökön s más hatalmasságokon és hadvezéreken kívül az összes hit- felekezetek papjai is terelték Okét, áldásukat adva rájuk és hamis esküt véve tőlük, hogy „szárazföldön, levegőben és tengeren, satöbbi, satöbbi.”

Tábori misét . két alkalommal celebráltak. Először, amijcor egy csapat kiment a frontra, azután a front közelében, a véres mészárlás és öldöklés előtt. Emlékszerfi, hogy amikor egyszer egy ilyen tábori misén voltunk, egy

* Prágai térítő püspök a X. században.

ellenséges repülőgép éppen a tábori oltárra ejtette, a bombáját, és a tábori lelkészből semmi se maradt néhány ' véres rongyon kívül.

Azután sokat irkáitok a vértanuságáról, miközben a mi repülőgépeink hasonló, dicsfényt készítettek a másik oldalon tevékenykedő tábori lelkészeknek.

Mi rettenetesen mulattunk ezen, és az ideiglenes kereszten* amelynek a tövébe a tábori lelkész maradványait eltemették, az éjszaka folyamán a kővetkező sírfelirat jelent meg: Az égbe • minket küldtél, s te nem hitted pajtás,

hogy onnét te is fogsz valamit kapni, de míg nekünk ígérted, rádpottyant az áldás,

és nem maradt belőled csak egy pacni.

II.

Svejk szenzációs grogot főzött, amely .felülmúlta a leovénebb tengeri rókák grogjait is. Ezt a grogot nyugodtan megihatták volna a tizennyolcadik századbeli kalózok, és nem lett volna semmi kifogásuk.

Ottó Katz tábori lelkész odavolt a lelkesedéstől. — Hol tanult maga űyen príma dolgokat főzni? — kérdezte.

— Évekkel ezelőtt, amikor vándorlegény voltam, — felelte Svejk — Brémában mondta nekem egy lezüllött matróz, hogyha grog, az legyen olyan erős, hogy ha valaki beleesik a

t tengerbe, ússza át tőle a La Manche csatornát. Aki gyenge grogot iszik, az megfullad, mint egy kutyakölyök.

— Ilyen grog után, Svejk, passzió lesz a misecelebrál ás — vélte a tábori lelkész — gondolom, mielőtt hozzáfognék, elbúcsúztatom Okét néhány szóval. A tábori mise, az nem olyan vicc, mint a fogházi mise, vagy egy prédikáció azoknak a gazembereknek. Ehhez tényleg jól fel kell kötni a qatyát. Tábori oltárunk, az van. Összecsukható, zsebkiadás.

— Jesszus Mária, Svejk, — kapott a fejéhez — mi aztán nagy marhák vagyunk." — Tudja, hová tettem ezt az összecsukható tábori oltárt? A díványba, amit eladtunk.-- Hát ez nagy pech, feldkurát úr, — mondta Svejk — igaz, hogy ismerem azt az ócskabútor-kereskedőt, de tegnap találkoztam a feleségével. A férjét lecsukták valami lopott szekrény miatt, és a mi díványunk egy tanítónál van Vrsovicében. Ezzel a tábori oltárral jól megjártuk. Legjobb lesz. ha kiisszuk a grogot, és megyünk megkeresni, mert azt

hiszem, hogy tábori oltár nélkül nem lehet tábori misét celebrálni.

— Tényleg, csak ez a tábori oltár hiányzik, — mondta búsan a tábori lelkész — különben a gyakorlótéren már minden elő van készítve. Az asztalosok már a pódiumot is megcsinálták, Monstranciát kölcsönbe kapunk Bfevnovból. Kehely pedig... az nekem van egy sajátom, de hogy hol a fenébe lehet ...

Gondolkozott egy kicsit: — Mondjuk, hogy elvesztettem. Akkor Witinger főhadnagy, a hetvenötösoktől, ideadja a sportkupáját. Ö ugyanis évekkel ezelőtt sokat versenyzett mint futó a Sport-Favorit klubban, és akkor nyerte a kupát. Nagyon jó futó volt. Azt a negyven kilométert Bécs—Mödling között egv óra negyvennyolc perc alatt futotta, folyton dicsekszik is vele. Naov barom vagyok, hogy mindent az utolsó percre hagyok. Mért is mm néztem bele a hülye fejemmel abba a díványba.

A lezüllött matróz receptje szerint készült grog megtette a hatását, a tábori lelkész vadul szidni kezdte önmagát, és a legválogatot- tabb kifejezésekkel közölte, hogy ö tulajdonképpen hová való.

— Hát akkor gyerünk megkeresni azt a tábori oltárt, — ajánlatta Svejk, — már reggel van. Még csak felveszem az uniformisomat, és megiszok még egy grogot.

Végül is elindultak. Az ócskabútor-keres- kedő féleségéhez ménét a tábori lelkész útközben elmesélte Svejknek, hogy előző nap sok pénzt nyert „istenáldáson’’*, és ha most minden jól fog menni, akkor kiváltja a zongorát a zálogházból.

Úgy hangzott él, mint amikor a pogányok miami áldozat bemutatására tesznek fogadalmat.

Az ócskabútor-kereskedő álmos feleségétől megtudták az új diványtulaidonos, n vrsovi- cei tanító címét. A tábori lelkész szokatlanul szívélyesnek mutatkozott. Megcsipkedte az asszony arcát, és megcsiklandozta az álla alatt.

Gyalog mentek ki Vrsoricébe, mert a tábort lelkész kijelentette, hogy friss levegőt akar szívni, az majd eltereli figyelmét a gondjairól.

A, vresovicei tanító, egv vallásos öregúr, kellemetlen meglepetéssel fogadta őket. Amikor megtalálta a tábori oltárt a díványban, úgy vélte, hogy ez isten rendelése, és oda* Hazárd kártyajáték.

ajándékozta a vresovicei templomnak, a sekrestyébe, azzal a kikötéssel, hogy az összecsukható oltár hátán ez a felirat álljon: Isten dicsőségére és tiszteletére ajándékozta Kovarik úr, nyug. tanító. Az Úr 1914. esztendejében.” Mivel a látogatók éppen alsóneműben találták. nagyon zavartan viselkedett.

A beszélgetésből aztán kiderült, hogy az örégúr csodának tartotta a leletet és isten újját látta benne. Mert amikor megvette azt a díványt, egy belső hang mintha azt mondta volna neki: „Nézd meg, mi van a dívány fiókjában.” És álmában is látott valami angyalt, aki határozottan ráparancsolt: „Nyisa ki a dívány fiókját!” És ö engedelmeskedett.

Mikor aztán meglátta a háromrészes, miniatűr, összecsukható oltárt, a szentségtartónak való kis fülkével, akkor ő letérdelt a dívány előtt és hosszan, buzgón imádkozott é s dicsérte istent, és azt is mennyei útmutatásnak érezte, hogy neki most ezzel növelnie kell a vrsovicei templom fényét.

— Minket ez nem érdekel, — mondta a tábori lelkész — az ilyen dolgot, ami nem a magáé, a rendőrségre kellett volna, hogy vigye, nem pedig valami átkozott sekrestyébe.

— Emiatt _ a csoda miatt — tette hozzá Svejk — még meggyűlhet a baja az úrnak. Egv díványt tetszett vásárolni és nem egy oltárt, ami katonai tárgy és a kincstár tula jdonát képezi. Az üyen isteni útmutatásra még nagyon ráfizethet az úr. Jobb lett volna, ha nem: tetszik bedőlni azoknak a?, angyaloknak. ZhQfban is kiszántott egy ember a mezőn valami kelyhet, ami egv temo’omrablásból volt, és oda dugták el, amíg jobb idők nem lesznek és feledésbe megy a dolog, és ez az ember is az isten újját látta benne, és ahelyett. hoqy beolvasztotta volna, elment azzal a kehellvel a plébános úrhoz, hogy ő ezt a templomnak akarja ajándékozni. Na és a plébános úr azt gondolta, hogy ebben az emberben felébredt a lelkifurdalás, úgyhogy el is küldött mindjárt a bíróért, az meg a csendőrökért, és ezt az embert ártatlanul elítélték _ templomrablásért, mert folyton valami Csodáról járt a szája. Védeni akarta magát, és mesélt valami angyalról is. de sőt még a Szűz Máriát is belekeverte, és tíz évet kapott. Legjobb lesz, ha el tetszik jönni velünk az itteni plébánoshoz, hogy adja vissza nekünk a kincstári tulajdont. Egy tábori oltár. az nem macska vagy fuszekli, amit oda lehet ajándékozni, akinek jólesik.

(Folytatása következik)