Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-16 / 28. szám

1955. július 16. 3 TETTEKKEL HÁLÁLJA MEG .Az életben gyakran vannak olyan pillanataink, melyekhez szí­vesen térünk vissza, emlékeink életünkön végig elkísérnek. Ilyen felejthetetlen villanut marad Ma- tusova Ruiena CSISZ-tag, a Bé­ke-üzem fiatal szövőnője számá­ra az a sajtótízpere, amikor meg­hallotta, hogy „áz V. VIT-re a vezetőség Matusová elvtársnőt ja­vasolja!” « A csarnokban helyeslő taps visszhangzott. Hiszen mindenki jól ismeri. Ruzenkát. Szorgalmas és mindig vígkedélyű. Tudják, hogy milyen eredményeket ért el és ezért tapsolnak neki. Ruienka egész izgatott lett. Nem is hitt a fülének, hogyhát ő, mármint 6 Varsóba menne? A lelkes taps csak nem szűnik meg, Ruienka feláll és érzi. hogy valamit mon­dani kellene, de hogyan jusson szóhoz, annyira meg van illetőd- ve. Végre aztán megmondta a magáét, egyszerűen* szívből jöttek szavai: „Boldog vagyok, hogy a VIT-re mehetek, még szorgalma- _ sabban akarok dolgozni, hogy ' megérdemeljem ezt a megtisztel­tetést. 115%-ra akarom teljesí­teni a tervet, a minőséget 2 %-al javítom meg és a hulladékot 2.5 %-al szállítom le. Ha majd visz- sza jövök Varsóból, elmondom, hogy mit láttam a Világifjúsági Találkozón.’’ Ruzena nem szónok, helyette a tettek beszélnek, a CSISZ iránti háláját tettekben fejezi ki. Mindnyájan sok sikert kívá­nunk Varsóban. Tudjuk, hogy Ruienka mindig, utolsó pontig betartja szavát. MSi mm mmm. Milyen les* a Tapsol VIT ? ■ - W «^1 Augusztusi reggel. Varsó csendjét még alig zavarja a csilingelő villamosok és fürge autóbuszok zaja. De egyszerre zúgás hallatszik. Apró pontok tűnnek fel a látóhatár szélén, eleinte egybeolvadnak a kék éggel, azután a szem is mindjobban kiveheti őket. Repülőgépek. S amint a főváros központja fölé érnek, akárcsak egy könyveimet, vagy újságfejlécet, úgy olvashatjuk az égen a repülőgép alkotta be­tűkből írt. szöveget: A lengyel ifjúság üdvözli vendégeit! Július 31: Megnyitó ünnepség a stadionban Délben egy órakor kibontják a zászlókat és megin­dul majd a 30.000 ifjú békeharcos menete a Piac St&li- na-n és az Ulica Swietokrzysk-an keresztül, az újonnan épült stadioq felé. Itt kerül sor a megnyitó ünnepségre. Utána a lengyel ifjúság tartja meg sport és kultúrbe­mutató ját, este pedig többtucat szabadtéri színpad, hat' szabadtéri mozi, három cirkusz, két vidámpark szóra­koztatja a vendégeket. Augusztus 1: Megkezdődnek a sportjátékok Ez a nap még mindig a megnyitók napja. Megnyílik a DÍVSZ és az NDSZ kiállítása és egy nemzetközi kiál­lítás, megkezdődnek az ifjúsági sportjátékok és a kul- túrversenyek. Este a Kultúra és Tudomány 32 emeletes palotájában a lengyel ifjúság tart díszelőadást. Augusztus 2: „Egy hétköznap” Ezen a napon osztják ki ünnepélyesen a VIT-et elő­készítő nemzetközi pályázatok díjait és megnyílik a fiatal képzőművészek nemzetközi kiállítása. A kultúr- vtrseny tizenkét helyen folyik majd, hat sportpályán a selejtezők és elődöntők zajlanak. A lengyel ifjúság ün­nepi Miczkievicz-estet rendez, Megkezdődik az ifjúsági küldöttségek látogatása Auschwitzba. Augusztus 3: Jogvédelmi nap, a nemzetközi aratóünnep Már kora reggel megkezdődik a különböző országok azonos szakmájú fiataljainak találkozása, részben a leg­nagyobb varsói üzemekben, részben a szakszervezeti központokban. Később az ifjúság küldöttei élmunkások­kal, tudósokkal, élsportolókkal és művészekkel találkoz­nak. Délután a nemzetközi aratóünnep keretében bemu­tatják a különböző országok aratási népszokásait. Este nemzetközi hangverseny lesz. Augusztus 4: A DÍVSZ napja A különböző országok fiataljai találkoznak majd a DÍVSZ vezetőivel, akik kiosztják a Világszövetség díjait a találkozó előkészítésében legjobban kitűnt ifjúsági szervezetek között. Az egyes küldöttségek barátságuk jeléül facsemetéket ültetnek el a Kultúra és i Üdülés parkjában. A VIT-en résztvevő építőipari munkások nemzetközi „rohammunkát“ végeznek a varsói fiatalok egyik építkezésén. Este az ifjúság barátságának ünne­pélyét tartják meg a Visztula partján. Augusztus 5: „Teljes üzem” Ezen e napon tíz sportpályán és több mint egy tucat színpadon folynak majd a VIT versenyei. Számos ország küldöttei baráti találkozókat tartanak. Több tízezer fia­ital felkeresi Varsó nevezetes helyeit, a múzeumokat, a gettó romjait, a a parkokban és ligetekben pedig ünne­pélyek zajlanak le. Augusztus 6: Az atomháború elleni tiltakozás napja E napon lesz tíz éve annak, hogy Hirosimára ledob­ták az atombombát. Reggel a VIT résztvevői országuk ifjúsága nevében ünnepélyesen aláírják majd az atom­fegyver eltiltását követelő bécsi felhívást. Utána a leg­jobb békealáírásgyűjtők találkoznak, s az egyes ifjúsági csoportok összejönnek az atom békés felhasználásán fáradozó tudósokkal, az antifasiszta harc legkiválóbb partizánjaival. Találkoznak egymással az egyes világré­szek fiataljai is. Délután a háborús cselszövényeket le­leplező szatirikus menet vonul fel Varsó utcáin, majd béke-nagygyűléseket tartanak. „ Augusztus 7: A lengyel ifjúság napja A sport-repülőgépek lengyel és a külföldi fiatalok baráti üdvözléseit szórják le reggel a városra. Fehér­vörösbe, a lengyel nemzeti színekbe öltöznek majd az utcák, hatalmas fehér-vörös sárkányokat és léggömbö­ket eresztenek fel. Varsóban a lengyel ifjúság felvonu­lást rendez és ország minden részében találkoznak majd a vendégek és a vendéglátók. Az összes téren és park­ban lengyel népdal és népi tánctanulás lesz. Augusztus 8: Diáknap A fiatalok ezen a napon megtekintik a lengyel fő­város leghíresebb épületeit, klinikákat, könyvtárakat, laboratóriumokat. A mozikban népszerű, tudományos' fakultások hallgatói tudományos értekezletekre' gyűlnek össze. Délután diákfelvonulás lesz Varsó utcáin. Este nagyszabású utcabál — százezer fiatal részvételével. Augusztus 9: A gyarmati ifjúság napja Emléktárgyak és ajándékok kölcsönös átadásával kezdődik a nap. A gyarmati fiatalok találkoznak, a többi országok küldötteivel. Lengyel fiatalok százezrei külde­nek majd ez alkalomból levelezőlapokat, üdvözleteket a gyarmati ifjúsági szervezeteknek és a Varsóba érkezett fiataljaiknak. Este a gyarmati fiatalok tábortüzet, ren­deznek a Visztula mellett. Augusztus 10: A lányok napja Reggel a fiúk dallal és virággal köszöntik a lányokat. Később sor kerül a különböző országok leányainak ta­lálkozóira, amelyeken résztvesznek a békeharcban rész­vevő legkiválóbb asszonyok és a Demokratikus Nőszö­vetség küldöttei is. Viták lesznek, művészetről, kultúrá­ról, házasságról, családi életről, majd a fiatal lányok Irene Joliot Curie-vel beszélgetnek. Kedves színfolt lesz a lányok kultúrműsora, a nagy nemzetközi ruhabemu­tató és valószínűleg sor kerül a VIT „királynőjének” megválasztására. Az esti órákban fiatal lányok vonulnak fel, legszebb népviseleti ruháikban. Este a Kultúra és Tudomány Palotájában megtartják a nemzetközi kűltúr- versenyek záróünnepélyét. Augusztus 11: A fiatal művészek hangversenye Ezen a*nagy hangversenyen fellépnek majd az ösz- szes VIT-díjas fiatal művészek, szólisták. Koradélután utcai kerékpárversenyek lesznek, este táncestek, társas­játékok, emléktárgyak cseréje. (Folytatása következik) Alig néhány éve még az iskola padjaiban ült húgával együtt. Ce­ruzát fogó ujjai már akkor elárul­ták, hogy keze a kapához is hozzá van szokva, s otthon a házkörüli , munkával legalább annyit foglala­toskodik, mint a tanulással. A csa­ládban már akkor is jó néhányan voltak, neki is meg kellett fognia a dolog végét. És Tolvaj Mária meg is fogta. Sohasem félt a munkától. Tanult és dolgozott. Eredményesen és mindig szívesen dolgozott. Azóta is fáradhatatlan munkás, a kistár- kányi szövetkezet méltán büszke lehet rá. Büszke is rá, különösen az if­júság. Láttam ezt akkor, amikor a vándorzászló ünnepélyes átadása alkalmával Tolvaj Mária arról be­szélt, milyen boldog, hogy a VIT- re megy, Varsóba megy, oda, ahol a világ ifjúsága lesz együtt: kí­naiak, lengyelek, hinduk, oroszok, amerikaiak, feketék és fehérek, északiak és déliek, s c ott fogja képviselni Kistárkány s a király- helmeci járás ifjúságát. Hogy is mondja el, mennyire örül ennek! Elmondta. Egyszerű szavakkal, de ószintén és meghatóan. A többiek úgy lesték, hogy szinte egyszerre lélegeztek vele, együtt dobbant a szívük vele, amikor Varsóról be­szélt. A VIT-től már csak napok .vá­lasztanak el. A világ ifjúsága fo­kozott figyelemmel kíséri az elő­készületeket. Varsó, a hősi város megtelik külföldi vendégekkel. A csehszlovák küldöttekkel együtt megérkezik Tolvaj Mária is. Lesz módja a csodálkozásban, lesz ré­sze bőven élményekben. Kezet fog majd azzal a koreai lánnyal, aki­nek a keze fegyvert szorított még nem is olyan régen, de ma a béke zöld gallyát nyújtja feléd s úgy üdvözöl, mint testvért. És érted, amit mond: kiolvasod a szeméből, arca mosolyából, ölelő karjából. Vele sétálsz majd a Visztula part­ján s egyformán fogjátok fel a folyó csobogását: a béke hangja az. Az új kultúrpalota előtt szov­jet komszomolista vár. Ö is isme­rősöd, róla olvastál az Ifjú gárdá­ban. Ugye, hogy értitek egymást! Ahol a szív együtt dobban, egy a törekvés, közös a cél, ott nincs nyelvi akadály. Tolvaj Mária bizo­nyára sokat fog erről majd be­szélni falujár. k, járásának, az egész szlovákiai ifjúságnak, ha hazajön. Néhány nap múlva indul. Az is­kolában, a szövetkezetben, a CSISZ kultúrmunkájában, mindenütt de­rekasan megállta a helyét. Biza­lommal küldik tehát Varsóba is. T. B. Büszkék vagyunk rátok, jövő mesterei! JZ étszázezer né,zó veri össze lel­TV késén tenyerét, lelkesen tap­solva, amikor a Forradalmi Szakszer­vezet nő gyakorlói elhagyják a stra- hovi stadion gyakorlóteret. Ügy néz ez ki, mintha egy hatalmas jeher víztenger óriási dörgés közben három folyóra szakadna. Hullámzik a . bu­zogányok fehér tömege, amint három részre oszolva elhagyják a gyakorló­teret és bezárulnak mögöttük, a be­járatot eltakaró vörös bársony függö­nyök. Alig csendesedett el a lelkes taps­vihar. amikor újra szétnyílt a bejá­rat függönye. 238 zászlóvivő hozza a munkaerCíartalékok vörös lobogóját, melyeket hazánk különböző részeiből hoztak ide a fiatalok. Újabb tapsvi­har közben követi a zászlóvivőket 7776 fiú, kezükben vasrúddal. Az 0 fellépesükkel fog befejeződni a fel­nőttek első napja. Középen három részre oszolnak és a két széle megindul a pálya szélei felé, a középső rész pedig marad a pálya közepén. Jaroslav Jezek „Mi­énk a világ” című indulójának üte­mére. Szemünk elé tárul az első kép, melyet a fiatalok sorfala alkott egy duzzasztógát hatalmas víztömege, a kék ing a fiúkon úgy néz ki, mint­ha a friss reggeli égbolt ragyogna a , víz fehér tükrében. A nézők még fel sem ocsúdtak a csodálkozásból és már újabb kép tárul eléjük. Mintha a vízbe apró kavicskákat dobált vol­na egy láthatatlan kéz, . fodrocskák jelennek meg a víz tükrén. Ugyan­úgy táncolt szemünk előtt a fiatal kékinges fiúk sokasága. Ebbe a tánc­ba bele volt sűrítve minden. A mun­kautáni pihenés, szórakozás gyönyö­rűsége és a fiatalos erő, akarat bu­zogó forrása és harcrakészség újabb eredmények eléréséért. A gyakorlat első részét, amely mindent magába foglalt a testneveléstől a munkáig és szórakozásig, lelkes tapssal jutalmaz­ta a hálás közönség. Most újra szétnyílik a bejárat füg­gönye és 1728 fehérruhás fiatal lány szalad be a gyakorlótérre. Jelképe ez szocializmust építő népünknek, ahot a nő a férfivel egyenrangúan veszi ki részét az építő munkából. Új tapsvihar dörög fel a stadion­ban. Tapsolnak küljöídi vendégeink és szemükkel nem tudnak elszakadni a stadion gyakorlóterétől, ahol mint egy láthatatlan esztergályos munká­jának eredménye, tizenegy fogaske­rék tűnik elénk. A munka vasritmu­sa ez, vegyítve a hasznot hozó mun­ka végeztével érzett örömmel. Majd újra táncra perdülnek a fiúk, hogy megmutassák fiatal erejük minden rejtett forrását. Alig telik el pár pillanat s már a lányok is ott tán­colnak a fiúk közt. A zene ritmusára két-két fiú összeüti vasrúdját és a stadiont betölti a forróvasat verő ka­lapácsütés zenéje. S a kalapácsüté­sek ütemére tapsol a közönség is. Végetér a gyakorlat második ré­sze, mely megmutatta a munkásosz­tály erejét, egységét és azt, hogy egyedül neki volt ereje és erejéből kifolyólag joga a vezető szerepre a szabadságért vívott harcban. 7 anc közben a lányok sárga kendőt lobogtatnak fejük fö­lött s most úgy néz ki az egész gya­korlótér, mint egy hullámzó búza- tenger. Ez a tánc, ez a hullámzó bú­zatengernek látszó kendő-sokaság jelképezi a munkásosztálynak a pa­rasztsággal való szövetségét, amely elsöpör földünkről minden idegen elemet, amely a régi rendszert sze­retné visszahozni. A fiatalok lelkes öröme magával ragadja a nézőket is. Emberről—emberre, emelvényről— emelvényre rohan száguldva a lelke­sedés és magával ragadja az egész nézőteret,- mely tombolva tapsol lel­kesedésében, amikor a fiúk és lányok pár mozdulatára mintegy jelképezve örök barátságunkat felszabadítónkkal, a Szovjetunióval, hét betűt alkot a fiatalok teste előttünk: CSR és SSSR. Mindenkit magával ragad a lelke­sedés és a jelszó, melyet nem ejtett ki se,.ki, és mindenki érez — ün­nepeljük a munkát, ünnepeljünk! Hisz van miért élni, dolgozni és vi­gadni. Ehhez pedig egy szükséges — a béke. Ezt pedig szövetkezve a Szovjetunióval és a többi népi de­mokratikus országokkal szolidaritás­ban a kapitalista elnyomás alatt szenvedő munkásokkal és parasztok­kal, megvédjük. JDefejeződtek a gyakorlatok. A U fiatal fiúk és lányok elhagyják a gyakorlóteret. A nézőtéren felállva öreg és fiatal lelkesen tapsol, búcsú­zik a Munkaerőtartalékok Tanintéze­tének fiataljaitól, megköszönve az él­ményt, melyet fellépésük alatt átél­tek. Megköszönve a gyönyörű gya­korlatokat, melyek befejezték a fel­nőttek fellépését és megmutatták, hogy a fiatalok méltó utódaivá lesz­nek mestereiknek, a Forradalmi Szakszerve&t harcos tagjainak és szilárd oszlopjaivá válnak népi de­mokratikus rendszerünknek. (ve) A „Magyar kultúrában“ MEGÉRTIK MAJD EGYMÁST Péntek, július elseje. Húsz és húsz­ezer ember nyüzsög a Václav téren. A hatalmas, kavargó embererdőben itt-ott felbukkan egy ismerős arc is. S szinte jóleső érzés találkozni isme­rősökkel, földiekkel. Bár igaz beszél­getésre csak kevés idő van, mert mindenkit vonz valami és rohan a már kitűzött célja felé. Egyik a Vlta- va-partra, a másik a Fucsík parkba, a harmadik a múzeumba, különböző kiállításokra stb. Hiszen annyi látni­való van az ősi Prágában s így nem is csoda, ha senki sem akar elmu­lasztani egy-égy nevezetes, gyönyö­rűen szép, felejthetetlen látnivalót, vagy eseményt. A „Magyar kultúra” (könyvesbolt) előtt álldogálok. Könyveket szeretnék vásárolni. Majd bemegyek és tetszés szerint válogatok a Magyar Népköz- társaság fiatal költőinek gazdag, szí­nes művei között. Arrébb négy fiatal fiú azon tanakodik, hogy mit is ve­gyenek. Közben újabb könyvszerető vásárlók érkeznek. Ök is könyvek után érdeklődnek. A négy fiatal sportoló most Csoóri Sándor és Simon István legújabb vér- seskötetét nézi. Majd a prózai művek között válogatnak. S miközben for­gatják a könyvek lapjait egy-egy mondatot el is olvasnak. Talán csak szórakozásból, vagy éppen azért, hogy érdemes-e megvenni. Mert, ha már Prágában vagyunk — gondolják ma­gukban — jó.könyveket veszünk. No, meg aztán a pénz, amiből ilyen alka­lomkor nem sok van, mert az ember ezt is, azt is vesz, s nyilván minden­ből a legjobbat és a legszebbet. így meg is kell ám gondolni, hogy az ember csak a leghasznosabb dolgokra adja ki a pénzét. A könyvvásárló ismeretlen barátok párkányiak. Kettő diák, kettő munkás. S hogy melyikük szereti jobban az irodalmat, nehéz lenne eldönteni. Fiatalok, mindössze 18—19 évesek lehetnek s már elég nagy olvasott­ságuk van. Szeretik az irodalmat. S figyelemmel kisérik a mi születő csehszlovákiai magyar irodalmunkat is. Szinte rajongva várnak minden új, megjelenő írást, amit el is olvasnak. Most nézzük meg milyen könyveket vettek. Balázs Imre például két fény­képészeti Szakkönyvet, Karinthy Fri­gyestől „Nem nekem köszöntek”, Mó- ricztól „Nem élhetek muzsikaszó nél­kül”, (ezt mindannyian megvették) Kittenbergtől pedig „Vadász kalandok Afrikában” című izgalmas könyvet. Pecena György: Kaffka Margittól „Színek és évek”, Verestől a „Rossz asszony”-t, Mórától az „Aranykopor- só“-t, Csoóri Sándortól „Felröppen a madár” című műveket szorongatja kezében, s már megy is a pénztár­hoz, hogy kifizesse a számára kincse­ket érő tudást és műveltséget nyújtó színes könyveket. Még egy pár szót váltunk egymás­sal, majd elbúcsúzunk. Ök a zúgó Vltava felé andagolnak, onnan pedig féltizenkettőkor a Nemzeti Színházba. íme a fiatalok, akiket a milliós vá­ros romantikus szépségein kívül az irodalom, a kultúra is érdekel. S azt hiszem ezt minden irodalmat kedvelő embernek jóleső érzés tudni, márcsak azért is, mert ilyen Balázs Imrék többen is vannak Prágában, hazánk minden területén és holnap még töb­ben lesznek. (te)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents