Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-16 / 28. szám

2 'ttj.rjßiiw#. 1955. július 16. SZERVEZETI ÉLETÜNK TILTAKOZUNK! Nemcsak Léván és környékén, hanem mondhatnánk úgy, hogy or­szágszerte ismerik a postai dolgozók Léván lévő kétéves tanuló-intéze­tének növendékeit. Vidám kultúrműsorukkal már két év óta szórakoz­tatják a környékét. A negyvenhét fiatal leány igazi elvtársi kollektívát alakított ki az elmúlt két év aíatt Most élik át a legforróbb napokat. A záróvizsgákat végzik. Mint mindig, most is vidámak, mert aki egész éven keresztül becsületesen tanul, annak nem kell félni a vizsgátó'. Még most az utoló napokban sem feledkeznek el figyelemmel kísérni az eseményeket. — Képünk röpgyűlésükről készült s bizonyítja negy­venhét leány szilárd elhatározását: tiltakozunk a nyugat-németorszagi ifjúsági vezetők elitélése ellen. * * * * * * * * * * Daloló munkásifjűság A rozsnyói magyar pedagógiai gim­názium növendékei az elmúlt évben egyhónapos brigádmunkán vettek részt a perbenyiki állami gazdaság földjein. Jól érezték magukat és el­határozták, hogy az ezévi szünetben is a perbenyiki állami gazdaság dol­gozóinak segítenek az aratási és csép- lési munkákban. A perbenyiki kastély, amely a szünidőben olyan kihalt volt, most ismét fiatalos kacagástól, ének­szótól hangos. A rozsnyói diákok cso­portja mintegy 30 tagot számol. A kis csoporttal érkezett Sipos Béla az iskola CSISZ-szervezetének elnöke is, akit a fiatalok brigádvezetóvé válasz­tottak. A pedagógiai gimnázium tanu­lóinak másik része a királyhelmeci Eljött járásba érkezett a kistárkán.vi állami gazdaságba. A harmadik csoport Pel- sőcön maradt, hogy segítsen a pelsóci új iskola felépítésén. A fiatalok vidámteli életet élnek. A perbenyiki állami gazdaságban dolgoz­nak a kassai pedagógiai gimnázium tanulói is. Ezek a fiatalok a király­helmeci 11 éves középiskola perbe­nyiki épületében vannak elhelyezve. A Rozsnyóról érkező tanulók magyar gyerekek. A kassaiak legtöbbnyire szlovákok, akik nem tudnak magya­rul. Munka után azonban semmi sem akadályozza őket abban, hogy a két csoport közösen szórakozzon, énekel­jen és táncoljon. KULCSÁR TIBOR a nyár. Meleg nyári este. Már majdnem nyolc óra és a nap még mindig be­aranyozza a városi park terebélyes fáit. A Győzelem-tér felől autóbuszo­kon és villamosokon vidám fiatal fiúk és lányok érkeznek a park bejárata elé. Az emberáradat a fasoron ke­resztül a Zöld Színház felé hullám­zik, egész a táncparkettig. Messzire elhallatszik a tánczene. A parkban ma a vasutas ifjúság mulatságát ren­dezi a „Tekmas”-üzem komszomol- bizottsága és a Komszomol járási vezetősége. A színházban több együttes lép fel.. A mozdonyvezetők színjátszó mű­kedvelő köre és a „Vörös timár”-szö- vetkezet hangversenyt rendez. A ze­nekar orosz és külföldi szerzőktől népszerű szerzeményeket ad elő. A fiatalok kedélyesen elszórakoz­tak. Az idő gyorsan elfutott — már éjfél felé járt az idő — az utcákon még fényesen világítottak az ívlám­pák. Bizony még szívesen tovább táncoltak volna, csakhát holnap mun­kanap van. Szabad idejükben majd kimennek a vízhez és hegyekbe. Innen ugyan elég messze vannak a hegyek-, a leg­kellemesebb, ha nagyobb csoportod­ban autón teszik meg az utat. Ki kell használni a szép nyári napokat. A Tekmas-üzem Komszomol veze­tőségének gyűlésén is sókat foglal­koztak az ifjúság nyári üdülésének kérdésével. Elénk vita folyt. Több nagyobb kirándulást kell rendezni — tolmácsolta többek kívánságát Nina Grebuová, a technikai osztály veze­tőnője. Jaszna Poljanába feltétlenül el kell menni. — Sposko Lutinovóba is — mond­ta Katarina Szucsková, az olvasztá­rok Komszomol szervezetének titkár­nője. Csólnakon mehetnénk Őrlikig — mondta valaki a fiúk közül. —Az Oka-folyó mentén, halá­szatra — mondták többen. Az aktivisták több érdekes javas­lattal jöttek. Gyalog és biciklitúrá­kat indítványoztak. Látogassák meg szülővárosuk nevezetességeit, keres­sék fel az orlovszko-kurszki kerület­ben a harcterek színhelyét, a régi saburí erődítményt is. — Ne feledkezzünk meg a tanulók­ról sem —• mondta Hennái Nosin, a közszükségleti cikkek szakosztályának Komszomol titkára — hiszen véd­nökséget is vállaltunk egy iskola fe­lett, rendezzünk városi pionír tábo­rozást. Nagyon helyes — bólangattak a többi elvtársak. Borisz Fedorovics Hoszanov, a klub többi dolgozóival együtt ifjúsági ba­rátsági összejöveteleket rendez. Eb­ből az alkalomból a művészeti együt­tes külön műsorra készül. Leonid Kuznyecov Komszovwl-tag, fiatal modellezd olyan faliújságot szerkeszt, amely visszatükrözi az üzemben dolgozó fiatalok életét. Beszélgetést rendeznek a munka- módszerek racionalizálásáról, a pihe­nésről is és jogi kérdésekben „ta­nácsadót” nyitnak. A nyári terveket a szervezet gyű­lésein beszélik - meg, a komszomolok nyílvánították véleményüket és kí­vánságaikat. Már eddig is sok min­dent valósítottak meg. Az egyik fiú és leány csoport városi pionírtáborba ment. Ott segédkeztek a tábor kiépí­tésében és alaposan kipihenték ma­gukat. Sokan közülük halászgattak. Sanyiko apa és fiának nagy szeren­cséje volt, majdnem egy fél púd ha­lat hoztak haza. (púd orosz súly­mérték — 16.38 kg.) A Tekmas- üzemben sokat foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a munkanapokon is pihenjenek. A déli szünetben fél órára is szükségük van, hogy ösz- szejöjjenek az étteremben és aztán... Erős ütéseket hallunk. Röplabdát játszanak. A vesztett csapat átadja helyét a kővetkezőknek, akik már türelmetlenül várják a sorrendet. De nemcsak a röplabdát szereti az üze­mi ifjúság. A déli szünetben naponta hangversenyek zajlanak le. A pénteket technikai pénteknek ne­vezik, mert akkor technikai filmeket vetítenek a klubhelyiségben és ol­vassák a „hét újdonságait." A CSISZ igazolványok kicseréléséről A CSISZ KB elnökségének határo­zata alapján ez év szeptemberétől 1956. januárjáig végrehajtják a CSISZ igazolványok kicserélését. A tagsági igazolványok kicserélésénél nagyon fontos, hogy a kicserélést jelentőség- teljes politikai feladatnak tekintsék. Elsősorban szem előtt kell tartanunk, hogy a tagsági igazolványok kicseré­lésével milyen célt követünk. Legfőbb célunk az, hogy elmélyítsük a CSISZ- szervek és szervezetek tevékenységét. A CSISZ tíz éves szervező és nevelő tevékenységének a mérlege kimutat­ja, hogy ez idő alatt szervezetünkben száz és száz fiatal nőtt fel, akik olyan derekasan vettek részt hazánk építé­sében, hogy ifjúságunk példaképei lettek. Ezeket a fiatalokat a CSISZ megta­nította, hogy hogyan kell jobban élni és dolgozni. A szervezet arra nevelte őket, hogy kollektív módon dolgozza­nak és örüljenek az elért eredmé­nyeknek, melyeket közös munkával elértek. A szervezetben felnőtt fiata­lok büszkék rá, hogy a szervezet megtanította őket a haza szeretetére és az áldozatos munkára. Természe­tes, hogy ezek a CSISZ-tagok mun­kahelyükön nemcsak jól dolgoznak, hanem egyben a CSISZ aktív tagjai is. CSISZ-szervezeteink funkcionáriu­sainak vezetésével hathatós segítőtár­sai lettek pártunknak üzemeinkben és falvainkon a munkatermelékenység emelésében. Míg 1949—51-ig üzemeinkben csak egyes CSISZ-tagok voltak élmunká­sok, ma már egész élmunkás-csoport- jaink, ifjúsági műhelyeink vannak, amelyek élenjárnak a munkatermelé­kenység emeléséért, gazdaságos ter­melésért és az önálló elszámolási rendszer bevezetéséért folyó harcban. Falvainkon is működnék ifjúsági munkakollektívák, például Felsőpato- nyon, Vásárúton, Ekecsen, ahol min­den tevékenységüket oda irányátják, hogy megszilárdítsák az EFSZ-eket. Ez azt bizonyítja, hogy. a szervezetek megértették a CSISZ II. kongresszu­sának határozatait és ennek szelle­mében cselekszenek. Helyes és szük­séges, hogy lássuk az egész ország­ban elért eredményeinket, de meg kell látnunk azt is, hogy nem minden területen kielégítőek ezek az eredmé­nyek. A mi célunk az, hogy javítsuk meg a CSISZ-szervezetek munkáját és tevékenységüket összpontosítsuk a CSISZ kongresszusa határozatainak teljesítésére. A CSISZ tagsági igazol­ványok' kicserélésével elérhetjük azt, hogy az üzemekben további élrr.un- káscsoportok és ifjúsági műhelyek alakuljanak. A falvakon pedig további munkacsoportok alakuljanak a nö­vénytermesztésben és az állattenyész­tésben. A CSISZ járási vezetőségének az a feladata, különösen a mezőgaz­dasági vidékeken, hogy törődjön a parasztifjúsággal. Naponta kísérjük figyelemmel a növénytermelésben és az állattenyésztésben az ifjúsági cso­portok munkáját, segítsünk az új munkamódszerek bevezetésében és kisérjük figyelemmel eredményeiket. Azok az eredmények, amelyeket a CSISZ eddig elért és amelyekért a Köztársasági Érdemrendet kapta, fo­kozzák kívülálló fiatalokban azt a vágyat, hogy a CSISZ tagjai lehesse­nek. Ez érthető is. A mi hibánk, hogy eddig nem tet­tünk meg mindent ezeknek a fiata­loknak az érdekében és sok esetben azt várjuk, hogy ők jöjjenek hozzánk és maguk kérjék belépésüket. A CSISZ II. kongresszusa után majdnem nyolcezer fiatal lépett szervezetünkbe kerületi méretben. Meg kell azonban állapítanunk, hogy országos méretek­ben ez csak jelentéktelen rész* az ifjúságnak. A falusi szervezetek és az üzemi CSISZ-szervezetek hátra ma­radnak az új tagok beszervezése terén. Külön rá akarunk világítani arra, hogy a CSISZ KB XI. plénuma ha­tározatainak félremagyarázásával a CSISZ járási vezetőségei és az alap­szervezeteink nem követik azokat a munkamódszereket, amelyekre a ple­náris gyűlés rámutatott és így újból régi hibáikba estek. Különben mivel magyarázzuk azt a tényt, hogy áprilisban az alapszerve­zeteink két harmada egyetlenegy új tagot se vett fel és így megsértették a CSISZ KB plenáris ülésének hatá­rozatait. Ebből kifolyólag a járási ve­zetőségekre és az alapszervezetekre hárul az a feladat, hogy rendszeresen újabb ezer és ezer fiatalt szervezze­nek a CSISZ kötelékeibe. A tagok beszervezésével egyidejűleg a járási vezetőségek és alapszervezetek gon­doskodjanak a szervezet rendszeres és sokoldalú tevékenységéről és olyan feltételeket teremtsenek, hogy a fia­talok lássák, hogy a CSISZ valóban a fiatalok érdekeit szolgálja és lehetővé teszi, hogy kezdeményező tevékeny­séget fejtsenek ki. Ezért helytelen lenne, ha a fiatalo­kat csak úgy akarnánk megnyerni a CSISZ számára, hogy általános elő­adást tartanánk a CSISZ jelentőségé­ről és rámutatnánk arra, hogy mi mindent végzett a szövetség és mi­lyen feladatok várnak még teljesítés­re. A,fiatalok csak akkor értik meg a faluban, az üzemekben és az isko­lákban a CSISZ feladatait és céljait, ha megértik, hogy éppen a CSISZ testesíti meg a hazánkban élő fiata­lok bonthatatlan egységét, amelynek olyan óriási jelentősége van társadal­mi életünkben. '.'ovábbi célunk az, hogy a CSISZ igazolványok kicserélésével rendet te­remtsünk a nyilvántartásban. A mos­tani állapotot csak azzal magyaráz­hatjuk, hogy maguk a funkcionáriu­sok nem voltak tisztában azzal, hogy mennyire fontos a pontos nyilvántar­tás. A CSISZ járási vezetőségei értsék meg, hogy ha a CSISZ bármilyen feladat teljesítése előtt áll, mindig tisztában kell lenni azzal, hogy az alapszervezetek milyen erősek és a tagság milyen összetételű. A járási vezetőség csak akkor szervezheti meg jól a feladatok teljesítését, ha az alapszervezet tisztában van az ifjúság erejével. A CSISZ alapszabályai értel­mében minden CSISZ-tagnak az a kötelessége, hogy aktívan dolgozzon az alapszervezetben, résztvegyen a tagsági gyűléseken, fizesse a tagsági díjat. A szervezetek feladata viszont az, hogy minden tagot bekapcsoljon a szervezet munkájába és minden tagot külön feladatokkal bízzon meg. Számtalan példa bizonyítja, hogy sok aiapszervezetben még azt sem tudják, hogy kik a tagjaik. Természetes tehát, hogy az ilyen körülmények között az alapszervezet nem kisérheti figyelemmel tagjai te­vékenységét sem. A járási vezetősé­gek a tagsági igazolványok kicserélé­se idején vezessék rá az alapszerve­zeteket arra, hogy pontos kimutatást készítsenek arról, hogy a munkahe­lyen hány fiatal dolgozik és ezek között kik a CSISZ-tagok. A tagsági igazolványok kicserélése idején tehát ezt a célt kövessük. Feladatunkat azonban csak akkor tel­jesíthetjük, ha a CSISZ funkcionáriu­sait alaposan előkészítjük ennek tel­jesítésére. Ez viszont azt jelenti, hogy az alapszervezetek funkcionáriusainak alaposan meg kell magyaráznunk, hegy mi a jelentősége a tagsági iga­zolványok kicserélésének. A járási vezetőségek, amikor a tag­sági igazolványok kicserélésével kap­csolatos munkatervüket kidolgozzák, konkrét célokat tűzzenek ki a terme­lőmunka, a nevelés és a szervezeti élet fellendítése terén. A CSISZ szerveinek tudatában kell lenniök, hogy a munka súlypontja az alapszervezeteken nyugszik és ezért a CSISZ járási vezetőségeknek az a fő feladatuk, hogy gondoskodjanak az alapszervezetekröl. Ez azt jelenti, hogy a járásban már most ki kell szemelni a legügyesebb CSISZ-tagokat és meg kell őket bízni azzal, hogy a nekik beosztott alapszervezetekröl gondoskodjanak. Csak akkor teljesíthetjük a CSISZ nyilvántartásával kapcsolatos felada­tokat, ha az önkéntes dolgozók széles körét bevonjuk a munkába és alapo­san megismertetjük velük a CSISZ KB elnökségének a tagsági igazolvá­nyokról' és a tagság nyilvántartásáról hozott határozatait. WEISER EUGEN A CSISZ bratislavai kerületi vezetőségének titkára Paksy László, a CSISZ nagyme­gyeri járási vezetőség tagja írja Ekecsrüí: Az Üj Ifjúság július 2.-i számában érdekes levé'jre bukkantam, amely­ben Kovács tanító elvtársnő élesen bírálja a tanyi ifjúsági szervezet munkáját. Kóvács elvtársnőnek rész­ben igaza van. A tanyiak az utóbbi időben kissé lemaradtak a munká­ban. Persze, ebben hibát követett el a járási vezetőség is, mert nem lá­togatta kellőképpen a tanyi szerve­zetet. Kovács elvtársníi már három éve tanítónő Tanyon. Azoknak az egyi­ke, akiknek dolgozó népünk 'ehető­vé tette, hogy tanuljon, és népünk legdrágább kincsét, ifjú nemzedé­künket tanítsa, nevelje. S nézzük meg, hogyan viszonozza Kovács elvtársníi a belé fektetett bizalmat népünkkel szemben. Fiatal CSISZ- tag. Három hosszú év alatt nem vett részt egy tömegszervezet munkájába sem! Meg tudta állni három év óta, hogy nem vett részt a társadalmi munkában. Ezért hangzott ez furcsán, amikor elolvastam az Új Ifjúságban a cikket és ezért csodálkoztam el Ko­vács elvtársnő írásán. Előbb kellett volna Alj ön ni Ko­vács elvtársnCnek, hogy a tanyi if­júsági szervezet gyengén végzi a munkáját! Előbb kellett volna önkri­tikát gyakorolnia, hogy ebben ő is hibás, mert három éven keresztül semmit sem tett a szervezet érdeké­ben! Egyszer sem jött be Kovács elvtársníi a járási titkárságra, hogy elmondja, milyen hibákat és nehéz­ségeket észlelt Tanyon s hogy segít­séget kérjen. A járási vezetőség több­ször foglalkozott a tanyi szervezet munkájával s a legtöbb esetben nem látott tiszta képet a helyi viszonyok­ról. Jól jött volna tehát, a fiatal ta­nítónő segítsége. Miután Tanyon jártam a járási ve­zetőség megbízásából, megállapítot­tam, hogy Kovács elvtársnő kritikája semmit sem segített a szervezet munkájában. A fiatalok nyilván azt hangoztatták, hogy aki nem vesz részt a munkában, nem segít a hi­bák eltávolításában, az ne is kriti­záljon. „Ami késik, nem múlik" — mond­ja a régi közmondás. Kovács elvtárs­nő is elgondolkozhat ezen, és még nem késő, hogy behozza mulasztását. Reméljük, hogy a CSISZ nagymegye­ri járási vezetősége egyetért véle­ményünkkel és segítségére lesz Ko­vács' elvtársnőnek munkája megjaví­tásában. A szerkesztőség. ★ Lóbei Zoltán dunaszerdahelyi leve­lezőnk írja: Július 9.-én, szombaton már a kora reggeli órákban pattogós indulókkal ébresztették a község la­kóit. A zene je'ezte, hogy ünnepre készül Dunaszerdahely népe. A CSISZ-tagok a falu végén várták a falvakról érkező stafétákat. Az alapszervezetek ajándékát, ame­lyeket a fiatalok a VIT tiszteletére készítettek, délután két órakor adták át a CSISZ járási titkárának, Gyur- cgík elvtársnak. A staféták átadásánál minden szer­vezet átadta ajándékát a VIT-re. Az ajándékok között ott vo't a du­naszerdahelyi baromfi konzerváló üzem fiataljainak ajándéka is. Az ízlésesen becsomagolt konzerveket színes szalag díszítette ezzel a fel­irattal: „A nyugatról érkezü fiatalok­nak." A staféta átadásával az a'ap- szervezetek értékes kötelezettségvál­lalásokat adtak át a VIT tiszteletére. Az ünnepély befejezése után szí­nes kultúrműsor következett. A du- naszerdahelyiek az „Öreg kulák" cí­mű egy felvonásos színművel 'éptek színpadra. Nagy sikert arattak a kürti, vásárúti, és bodaki tánccso­portok is. Befejezésül még szeretnék egy pár szót szólni a vásárúti CSISZ-tagok munkájáról i^. A vásárúti szövetkezet eddig sem tartozott a rosszak közé, de az utób­bi időben még inkább fellendült. Bizony nagyrészt ezt a fiataloknak is köszönhetjük, mert ifjúsági mun­kacsoportokat alakítottak és kezükbe vették a munka végét. A dohánytermeléssel foglalkozó fia­talokra 15 hektárnyi vetemény van bízva és határidőre végeznek el min­den munkát. A fiatalok végezték el a cukorrépa és a kukorica kapálá­sát is. Szüllíi Jenő és Sipos Adolf CSISZ-tagok vezetésével és jó szer­vező munkájukkal ©'érték, hogy a fiatalokat — amíg a dohánytörés nem kezdődik — megnyerték az aratási munkákra. A legjobb fiatal munkások Kálmán Julianna, Mada­rász Mária, Androvics Irén, Csömör Ilona, Pintér Mária, Kovács Ilona, Gajdosik Jeníi, Hájas Lajos és Má­tyás István. Sípos Béla brigádvezetö írja: Öröm­mel jöttünk Perbenyíkre a rozsnyói magyar tanítási nyelvű ■Pedagógiai Iskolából. Jóleső érzés volt ismét ta­lálkozni a tavalyi ismerősökkel. Bé­lán munkavezető, Rontó, Kanda elv­társakkal, és az öreg Mislai bácsival. Fucskó elvtárssal, a gazdaság inté­zőjével megbeszéltük a munkatervet és másnap mára cukorrépában kezd­tük meg a munkát. Eddig a legszebb eredményeket Holecz Joli, Gilányi Ica, Huszár Piroska, Kovács Ilonka és Kaskó. Olga érték el. 1

Next

/
Thumbnails
Contents