Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-02 / 26. szám

8 1955. július 2.-1lJ_Üßlis4£L Az ifjúság, az erő és a szépség szemléje (Folytatás a 7. oldalról) STRAHOVI STADION, 1955. június 24. Változatlanul szép az idő a Sparta- kiád második napján is. — Furcsán hat, hogy a Spartakiád parancsnok­sága mégis állandóan kérj a meteoro­lógiai intézet időjérásjelentéseit. Ez nyilván azért van, mert a legkisebb borulattól való aggódás is a szívből jön. Gyönyörű idő 'legyen, ragyogjon a napsugaras, kék égbolt! — ez a nézőközönség és a soktízezer fiatal tornász mindennapi kívánsága ezek­ben a napokban. Még egy jó negyedóra. hiányzik a kezdés időpontjához, de a lelátók bejáratain keresztül már szemmel’át- hatóan kisebb embertömegek tódulnak befelé. A nézőtér majdnem zsúfolásig megtelt és állandó nyüzsgésben van. Nincs égető hőség, a hőmérő talán 25—26 Celsius fokot mutat árnyék­ban, de azok a nézők, akik a nyu­gati tribünön kaptak helyet, mégis szerencsésebbnek vallhatják magu­kat, hisz elvégre is, júniusi a nap heve. Na de jó ez a kis kánikula, illető­leg nem nagyon árt, lehet ellene vé­dekezni még a keleti tribünön is. Amerre csak a szem ellát, ezer meg ezer fejen, öregen, fiatalon, gyer­mekén, férfiakén és lányokén nap­elleni papírsisak van, olyasforma, mint a kínaiak szalmakalapja. Ahogy már két napja látni — ez olyan kedves jellegzetessége a spartakiád- nak, mint a Világifjúsági Találko­zóknak a soknemzetiségű, csérélhető jelvénv, vagy a VIT-kendő. Már csak percek vannak a kezdés- i", amikor a díszpáholyban elhelyez­kednek a csehszlovák kormány tag­jai, a szovjet tornászok, a kínai, ma­gyar és albán küldöttség, a népi, de­mokráciák katonai küldöttségei, a külföldi vendégek és közéletünk ki­váló képviselői. Ezekben a percekben már a néző­téren is érezni a feszült várakozás izgalmát, csak éppen az van még hátra, hogy mindenki elhelyezkedjen a megtalált helyén. Az ágyuk hatalmas díszlövésére sokáig tartó üdvrivalgás felel, taps zúdul a díszpáholy felé. Újra felharsan a már ismert har­sonajelzés, amely a spartakiád má­sodik napjának megkezdését jelenti és egyre erősödő taps és a katonai fúvószenekar hangjai mellett feltűn­nek az ifjúsági testnevelés részvevői. 40 000 fiatal lány és fiú özönlik bé végeláthatatlan sorokban. Elkápráztató a színek sokasága, az is­kolai ifjúság fehér-piros és sárga­kék mezekben vonul, a nagyobbak fehér-zöld mezekben és piros torna­nadrágban. A munkaerütartalék fiatal sportolóinak oszlopai kék és fehér mezekben haladnak. A szakszervezeti ifjúság fehér és kék színekben köze­ledik. A nagyszerű képet a Sokol kék-sárga tornaruhás fiatal spoito- lóinak bevonulása teszi káprázatosán széppé. Felejthetetlen ez a színes felvo­nulás, az ifjúság erejének és szépsé­gének ez a múlhatatlan emlékű ma- nii'es. lása. Több mint negyed óráig tart a fel- sorakozás s most, amikor a mozdu­latlan oszlopok a végső elrendeződés képét mutatják, hirtelen zászlók röp­pennek a fiatal fejek fölé és megje­lennek az 1945 — CSR-SSSR — 1955 hatalmas betűi, , betöltve a stadion egész hosszúságát. Az ováció és tapsvihar morajlását" a E ^mokratikus Ifjúsági Világszövetség himnusza tépi szét. 40 000 fiatal torokkal együtt zengi a nézőtér az ifjúság boldogulásáért, az emberiség szebb holnapjáért, az emberi szabadságért küzdő, haladó ifjúság himnuszét. Éppen úgy, mint nyolc évvel ezelőtt, amikor ugyan­ezen a helyen hangzott fel a prágai VIT soknyelvű fiataljainak ajkán. Mindenki megérti ezt a jelképet, senkinek sem kell magyarázni a szim­bolikát: itt van hazánk ifjúsága, ame­lyik már tíz éves szabadságunkat éle­tén keresztül érzi, itt vannak azok, akiknek első sírását a felszabadítók ágyúdörgése köszöntötte, és itt ván- n„k azok is, akiknek emlékezetében már -sak nagyon távoli képekben él a pusztító háború rémsége, de akik boldog é'etüket tíz'.’éves virágzásunk­nak köszönhetik és minden eredmé­nyünk biztos örökösei. A himnusz elhangzása utáp nagy taps közepette vonultak ki, amit ők is fejük fölé tapsolva viszonoztak. Ezután következett a nemzeti is­kolák ifjúságának a 6. és 8. osztá­lyosok talajtorna gyakorlata. Szemet gyönyör’-.ödtetö kép volt, a Seehák zenéjére ringó 16 000 fiú és leány tornabemutatója. Őket újra az „Aranykapu’’ kicsinyei követték. Új­ra és újra taps kíséri gyakorlataikat', nem lehet megszokni a legkisebbek játékos, gazdag szinpompájú, eleven mozgását. Az „Aranykapu”-t követő gyakor­lat a Hadsereggel Együttműködők Szövetségének motoros szakosztályáé volt. Mutatványaik az akrobáció ha­tárán jártak, de mégis gyönyörűen kifejezésre juttatták a Hadsereg jö­vendő nemzedékének harcképessé­gét, erejét. . Dicséretet kaptak a középiskolás tornászok is, — szép, fegyelmezett bemutatójuk volt. Már hosszúra nyúlnak az árnyékok a gyakorló mező zöld gyepén, ami­kor megjelennek a munkaerőtartalé­kos fiuk és lányok széles tömör osz­lopai, élükön a CsISz-egyenruhás fiatalok zászlóvivő osztagaival. A ke­ményen, fegyelmezetten menetelő if­júmunkásokat üdvözli a megafon har.gja és a közönség lelkes tapsa. Gyakorlataikat, amelyet Kaslik ze­néjére mutatnak be, szűnni nem aka­ró tapsviharral jutalmazza a közön­ség. Nincs egy ember a nézőtéren, aki nyugton tudna maradni helyén, a gyakorlat alatt állandó a hullám­zás, egy ültő helyből nem lehet vé­gignézni a gyakorlatot. A gyakorlat a tanulóintézetben folyó életet, a mű­helyekben végzett munkát, a tanulók szórakozását és pihenését mutatja be, nagyszerű kompozíciókban. A gyakor­latok. befejező része monumentális képpel zárul: a munka nagyszerű jelképét látni, fogaskerekek forognak a _ gyepszőnyeg egész térségében. A nézők ütemes tapsa skandálva kíséri ki a spartakiád második ifjúsági nap­jának legkivá'óDb tornászait. A záró­képet, amely „A nép boldogságáért” címet viseli, ezen a napon is nagy lelkesedéssel fogadta a közönség. STRAHOVI STADION, 1955. június 25. Harmadik napja tart a csehszlovák ifjúsági testnevelés ünnepsége és lankadatlan az érdeklődés. Újra több mint 100 000 néző foglalja el a néző­teret a strahovai stadionban, hogy újra meg újra forró lelkesedéssel te­gye i hitet Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Nemzeti Arcvonal kor­mánya által vezetett dolgozó népünk nagy sportünnepsége mellett. A szép idő is változatlan, tehat az embereknek az alkalmi hűvös mellett hűsítőre is van szüksége. Nincs is ebben fennakadás, 'mert egymást érik a frissítő árusok, senkinek sem kell egy lépést sem tenni, hogy szomját oltsa. Egy szokatlan dolgot lehetett megfigyelni már az előző két napon is: a málnaszörp-árusok egy olyan elmés szerkezetből öntötték a jégbe- hűtött málnaszörp tízliterjeit, amelyik a szőlőpermetezőre emlékeztet. De amíg ezt látjuk, és elgondolko­zunk azon a sokféle gondoskodáson, ami itt mind a nézőközönség kényel­mét szolgálja: a talált tárgyak osz­tályán, a szüleiktől elveszettp-gyerme- kek pavillonján, a külön erre az al­kalomra felállított postaszolgálaton, addigra már régen megkezdődtek a bemutató gyakorlatok. Ezen a napon kiemelkedő volt a szakszervezeti ifjúság, a testnevelési főiskolás ifjúság tornabemutatója, de a gyakorlatokat a Sokol-ifjúság vé­gezte a legszebben. A sárgamezes fiúk és a kéktrikós lányok gyakorlata egyetlen nagy ma- nifesztációja volt a falusi sportoló fiatalság testnevelési kultúrájának. — Gyakorlatuk, amely főleg talaj torná­ból és rendgyakorlatokból állott, a felállás rendjével és a gimnasztikái gyakorlatokkal együtt a kollektív munkafegyelemnek, a falusi fiatalság testnevelésének és szórakozásának kifejezése volt. STRAHOVI STADION, 1955. június 26. Az ifjúsági napok utolsó bemutató­jánál tartunk. Ezen a délutánon utol­jára vonul ki a stadion gyepszőnye­gére majdnem 100 000 ifjúsági tor­nász, hogy maradandó emlékkel aján­dékozza meg a több mint százezer­nyi nézőközönséget. A déleleőtt megtartott hatalmas Vencel-téri manifesztáció az állandó beszédtárgy, mindenki a munkaerötartalékok pompás díszfelvonulásáról beszél. Ök voltak a legjobbak a gyakor­latokon,^ az 5 felvonulásuk volt a délelőtti seregszemle legszebb része is. Egyre forrósodó hangulatban hang­zott fel immár utoljára a spartakiád harsonajele, jelezve az I. Országos Spartakiád utolsó ifjúsági napjának megkezdését. A vörös-fehér tornaruhás fiúk. és a sárga-kék tornaruhás lányok gyö­nyörködtető gyakorlata Után újra a kék és fehér mezekben pompázó mun­kaerőtartalékok bemutatója követke­zett. Fellépésük alatt egy percig sem szünetelt a tapsvihar. A munkaerötartalékok a stadion legjobb tornászai voltak. Az utánuk következő motoros szak­osztály, a Hadsereggel Együttműkö­dők Szövetsége pompás motorkerék­párosait a pénteki bemutatójuk után újra nagy ovációval fogadta a közön­ség, sűrű tapssal jutalmazta mutat­ványaikat. A Sokol-ifjak megismételt bemu­tatója méltán vívta ki a közönség elismerését. A közönség gyakran ug­rált fel ülőhelyéről és állva tapsolt a sárga- és kékmezű fiataloknak. A zárókép az iskolás ifjúság fiú- és leány gyakorlatát követte és az egész ünnepség meghatóan szép befe­jezése volt. Festői szépségű a zárókép: vörös tornaruhás tornászok, ötágú csillagot ábrázoló gúlája áll a térség közepén, mintegy a proletár nemzetköziség eszméjét jelképezve, mellette kétol­dalt hatalmas csehszlovák és szovjet zászlót ábrázoló élőkép bontakozik ki, négy ördögkeréken a sportolók színeit képviselő piros, kék, sárga zászlók forognak. A zöld gyepszönye­get átló alakban átszelő korlátokon tornászok gyakorlatoznak. Majd mint­egy varázsütésre. színes rakéták durrannak ki az ör­dögkerekeken, a BÉKE soknyelvű felirata röppen a nyújtókra, tíz meg tíz rakéta robban a levegőben és kis selyemernyőkön a népi de­mokráciák zászlói libegnek alá. Feltör a tapsorkán a nézőtéren, percekig harsog az éljenzés. Az egész nézőteret betölti a hazánkat, pártun­kat, a Szovjetuniót és ifjúságunkat éltető kiáltás. Ezzel a felejthetetlen forró hangu­lattal fejeződött be az I. Országos Spartakiád négynapos gyönyörű if­júsági szemléje. Hatalmas sportünnepségünk méltó kifejezése volt hazánk békére törekvő szándékának, erkö'esi és politikai összeforrottságának, ifjúságunk egész­ségtől. örömtől és szépségtől duzzadó erejének, testnevelésünk magasrendű­ségének. A Sokol zászlai alatt vonultak fel falvaink ifjú tornászai.

Next

/
Thumbnails
Contents