Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-07-02 / 26. szám
1955. július 2. Az Hiúság, az erő és a szépség szemléje STRAHOVI STADION, 1955, június 23. Dél óta árad hatalmas tömegekben a nézőközönség a strahovi stadion felé, a milliós arany-város népe, a gyakorlatozó tornászok tízezrei, az ország minden kerületéből összesereg- Iett nézők és a külföldi vendégek. A Strahov-hegyen, a stadionban ezen a napon kezdődik meg az 1. Országos Spartakiád első ifjúsági bemutatója; a közel 200 000 részvevő; tornász és néző bensőséges találkozója. A milliós főváros innen a Strahov- hegyről nézve is és a városban szemlélve is, azt a benyomást kelti, mintha szokott lüktetését nem élénkítené az a sok tízezer sportoló, amelyik erre a feledhetetlen országos ünnepségre összegyűlt. Zavartalanul folyik az utcai közlekedés, az éttermek, falatozók, pontosan, gyorsan szolgálják ki a felszaporodott közönséget, — a megnövekedő számú utcai elárusítóhelyek, üzletek, szállodák szórakozóhelyek, színházak, mozik, kiállítási helyiségek a lehető legkényelmesebb hozzáférhetőséget biztosítják a vendégeknek. Kicsit sűrűbb a forgalom a Veneel-téren és a környező utcákban, naponként csodálják a színes sportmezes sétáló fiatalokat, talán több a fiatal lány és fiú az utcákon, mint egyébkor — ennyi az egész. De a Dlbacov és Královna villamos- megállóktól felfelémenet a stadion környékén zsongó tömeg azt jelenti, hogy mégis felbolydult a város. A stadion és környékének képe nagyon hasonlít a nemzetközi kiállítások, vagy a világifjúsági találkozók képéhez: ezres tömegek hullámzanak a bejáratoknál, autók százai suhannak az autóparkok felé, a hihetetlenül sok elárusító bódé körül rajzanak a vásárlók, a frissítő-, cigaretta- és újságárusok szöcskemód cikáznak a tömegben. Nincs zsúfoltság, de kábítóhatású ez a kép. Megafonok hangjai, figyelmeztető, magyarázó hangok töltik be az égész térséget, elnyomva a tömeg zajongását. Még nincs félhárom, amikor már majdnem megtelik a hatalmas stadion nézőtere, Európa legnagyobb és legszebb sportarénája. A lelátók ezerféle színnel kápráztatnak. A zászló- és jelvénydíszbe öltözött stadion egész hosszában és szélességében rendezők, kisegítők, filmoperatőrök, a televíziós rádió operatőrei, újságírók, fotóriporterek és rádión porterek szorgoskodnak, hogy azoknak is részük legyen ebből a mindenkit büszkeséggel eltöltő gyönyörű ünnepi látványosságból, akik éppen otthon televíziós készülék és a rádió mellett hallgatják, vagy újságokban akarják látni az I. Országos Spartakiád ifjúsági napjainak bemutatóit. Pontosan félháromkor dörgö ágyúlövések jelezték hazánk nagyszabású testnevelési ünnepségének, ifjú tornászainak seregszemléjének kezdetét. Ünnepi harsonaszó hangzott utána, a Spartakiád harsona jelzése: megkezdődött a prágai, I. Országos Spartakiád! A föemelvétiyen e.bben a pillanatban jelentek meg a közönség zajos éljenzése és lelkes tapsa közepette a CSKP KB politikai irodájának tagjai; Rudolf Barák, dr Alexej Cepicka, dr. Jaromír Dolansky, Zdenék Fierlinger, Václav Kopecky, Antonín Novotny, Antonin Zápotocky és a politikai iroda póttagjai; Ludmila Jankovcová és Oto- kár Simunek. Helyet foglaltak a díszpáholyban még a külföldi vendégek és közéletünk számos képviselője. A spartakiád ünnepségeit megnyitó Václav Pleskot, ATSB elnök szavai után Antonín Zápotocky elvtárs, köztársaságunk elnöke mondott ünnepi beszédet, amelyet többször szakított félbe a nézőtér közönségének lelkes tapsvihara. Felhőtlen kék ég alatt, ragyogó napsütésben kezdődik az ünnepi bemutató. Félrehúzzák a főbejárót eltakaró vörös drapériákat és megjelennek az iskolások első oszlopai széles, négyes sorokból álló harminckét oszlop tűnik elő a főbejárón és utánuk sorban újra meg újra harminckét oszlop. Nem telik bele csak pár perc és már ellepi a pályát a 16 000 szép, egészséges, barna felsőtestű vörös tomanad- rágos iskolásfiú. Az oszlopok élén a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió állami zászlóit hozza huszonnégy sportmezes fiú és lány. Amikor a díszpáholy előtt álló zászlóárbócok- hoz érnek, elcsendesedik a nézőtér moraja és a csehszlovák, valamint a szovjet állami himnuszok hangjai mellett felvonják a zászlókat az árbocokra. Az ünnepélyes zászlófelvonás után a 16 000 iskolásfiú talajtorna gyakorlata következik. Az első mozdulatok után felzúg a taps. Gyönyörű látványt nyújt a stadion gyepszőnyege. Egy nagy zöld kerthez lehet hasonlítani, amelyben ezer meg ezer égő piros szegfű virít. Már maga a felsorakozás is olyan látvány, amilyenhez hasonlót sem igen látott még a közönség semmilyen tornaünnepélyen, vagy sportbemutatón. A feszesen képzett sorok minden irányban sugáregyenes vonalakat mutatnak, egy bíráló szem sem képes felfedezni egyetlen hibát sem. 100 000 néző tapsvihara zúg, amikor Seehák zenéjére és Sterc- nek erre az alkalomra írt versére megkezdik talajtornájukat a pirosnud- rágos fiúk. Tizenhatezer fiatal test lendül a tornazene ritmusára! A gyakorlat első részében tetszetős képekben mutatták be az iskolai testnevelés gyakorlatait, de a néző feltétlen szimbólumot látott benne; a szocialista ifjúsági testnevelés magasrendűségének kifejezését. A rend- gyakorlatokban végig meg volt ez az irányzatos testnevelési kifejezési forma: a második részben is, amikor az MHK „Munkára kész” jelszavára az építőmunkát karakterizálták, vagy amikor a harmadik részben az MHK „Honvédelemre kész” jelszavának megfelelően harci mozdulatokkal és gyakorlatokkal adtak kifejezést harckészségüknek és edzettségüknek! De mindez szabályos torna- és játékszerű, s a gyakorlatok kísérőzenéje és a költemény szavai még fenségesebbé tették a látványt. Minduntalan felcsap a taps, valósággal percenként szakítja meg a hangszóróból áradó zenét. A lelkes hangulat átragad a gya- korlatozókra is, és amikor vonulnak kifelé, fejük fölé tartott kézzel tapsolnak vissza. Olyan a kezek erdeje, mint egy végeláthatatlan búzamező! A szünet perceiben hangszórókból pattogó indulózene árad szét a nézőtéren. Mindenütt érezhető a fe'.he- vült hangulat, a felfokozódott érdeklődés. A nézőtéren már csak a gyakorlat szépségeiről lehet hallani! Érdeklődve hajolnak a Műsorfüzetek fölé, szemmellátható, hogy a következő gyakorlatokat nagy érdeklődéssel várja az ezerfejű közönség. A katonazenekar utolsó akkordjai már belevesznek a köszöntő tapsba, ami a bevonuló nemzeti iskolák első és második osztályos tanulóinak tornászait fogadja. 3444 kisiskolás sárga-kékmezes lányka és fehér-pirosmezes fiú vonul befelé. Szülők, ezrei figyelik boldogságtól csillogó szemmel reménységüket, dolgozó népünk legfiatalabb hajtását, 3444 gyermek színes, vidám, felvonulását. Ők a legfiatalabbak a. tornászok között, ők már a szabadság éltető levegőjében nőttek. Seehák zenéjére és gyermekversére ritmikus mozdulatok hullámzanak végig a pályán. A hullámzó fütengaren látni csak a fény és árnyék játékainak ezt a szépségét, amit a legkisebbek gyakorlata varázsol a néző szeme elé. Bemutatójuk első részében testnevelési gyakorlatokat, utána már a nehezebb rendgyakorlatokat mutatták be. Percenként változik a kép. Még fel sem ocsúdik a néző a rendgyakorlatok szép látványától, amikor egyszerre számlálhatatlan kört lát. Tizenhat fiú és lány van a körökben, megkezdődik a legkisebbek testnevelésének valódi része, a játék. Elragadó a kép, ahogy a rengeteg kis kör nyüzsög a zöld szőnyegen. A gyakorlatnak ezt a részét oktató, vidám, szórakoztató játékok teszik ki. Boldogan tapsolnak a szülők a kicsinyeik macska-egér játékára, a helyes közlekedést imitáló kedves játékra és a táncokra. Az egész nézőteret elragadja a látvány szépsége, megszakítás nélkül zúg a taps. Szeretnének az apák, anyák a bemondó hangjával együtt kiáltani a gyerekeiknek: „Nagyon szépen gyakorlatoztatok gyerekek!” „Nem csalódtunk bennetek. Ügy-e haza akartok már menni? Vagy még inkább játszunk valamit?” — Játsszunk, játsszunk! — száll csilingelve az ezernyi kis ezüstös hang és megkezdődik az „Aranykapu”. Ezer meg ezer összefogott kezű kislány és fiú járja az „Aranykapu” játékot. Nemcsak a játék szimbolikája — a boldog jövő felé vezető út — fogja meg az embert, de a száz meg száz Aranykapu színpompája is. Amikor kivonultukban tapsolnak a gyerekek és tapsol rá a stadion nézőtere, abban benne van minden: új életünk Ígérete, a szülők boldogsága, gyermekeink gondtalan élete. Ilyen egy érzésben, összeforrón, lelkesen ünneplő közönséget csak ott látni, ahol az idősebb építőnemzedék igazi gondoskodással vezeti a boldogabb jövő felé gyermekeit. A nap további részében forró lelkesedés és nagy tetszésnyilvánítás mellett zajlott a testnevelési főiskolák és pedagógiai iskolák, a nemzeti iskolák és a középiskolák ifjúságának impozáns bemutatói. Festői záróképpel fejezték be az I, Országos Spartakiád első napját: egy hatalmas, tízéves szabadságunkat szimbolizáló képpel. A kép közepén a proletár nemzetköziség vörös csillaga pompázott. Hosszú percekig dörgött a taps és leírhatatlan lelkesedés uralta az egész nézőteret. (Folytatás a 8. oldalon) \
