Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-07-02 / 26. szám
6 1955. július 2. ' imák az Mában 'Amikor Plzenhöl, Domazlicéből és Karlovy Varyból Prágába a Sparta- kiádra befutottak a rúnátok, a tornászok bizonyára meglepődtek, ami- k>r a smíchovi régi, kopott vasútállomás helyett, ragyogó, új vasútállomás várta őket. . — Hiszen erre már igazán nagy szükség volt — mondja mindenki, aki visszaemlékszik arra, hogy a smíchovi állomáson micsoda tolongás szokott lenni. Az új• állomásnak hatalmas, világos csarnoka, tizenegy személypénztára és egy podgyászpénztára van. A falakat márvánnyal vonták be, a kényelmes várótermekben kerek asztalok, kárpitozott székek várnak az elfáradt utasokra. Két büffé áll az utazó közönség rendelkezésére és a vasúti vendéglőnek százötven férőhelye van. A vendéglő ablakából jó messzire ellátunk, közben megbámuljuk a három hatalmas csillárt, melyeknek súlyuk egyenként több mint 350 kilogramm. A legmodernebb azonban a forgalmi iroda. A különböző színű villanykörték, a gombok, foggantyúk között két férfi ül kék mezben, Ma- tejka és Komurka elvtársak. Csodálatosan titokzatos itt minden, innen irányítják az állomás forgalmát. Magam sem hittem, hogy ez lehetséges. Általában a vasútállomásokon elektromechanikai berendezést használnak, hogy egyszerűbben magyaráz zuk meg a dolgokat, váltókat használnak. A smíchovi állomáson a forgalmi irodában két férfi intézi a váltókat. A sínpárakat körzetekre osztják és így alkalmazzák az automatikus relé-berendezést. A sínek egyik része mindkét oldalon izolált és villanyvezetékhez van erősítve. A váltóknál is hasonló a berendezkezdés. Az áram a vezetéken keresztül jön s indukció folytán fény alakjában megjelenik. a panela-deszkán. A gyakorlatban ez így néz ki: Például Rado- tínból a vonat Prága felé közeledik, a forgalmi irodában csengetés jelzi, hogy a vonat az állomásra befutott. A forgalmi irodában bizonyos gombokat nyomnak meg és ha például a 3. számú sínpárnál állnánk, valóságos csoda szemtanúja lehetnénk. A sínek tájékán hire-hamva nincs valami élőlénynek és a váltók önműködően a megfelelő irányba átcsoportosulnak. Azután megnyomnak egy további gombot, hogy ellenőrizzék és ekkor a panela-deszkán apró fényvohalak jelennek meg és mi is látjuk, hogy melyik vonal szabad. Minden rendben van. Most már csak a „szabad” gombot kell megnyomni. A gyorsvonat közeledik és ahogy az állomásra befut, a táblán a kis vonalak színe megváltozik, a feketéből vörös vonalak lesznek, mihelyst azonban a vonat a jelzett sínpáron továbbhaladt, a vonalak világítása eltűnik. így tehát látjuk, hogy egyetlenegy ember irányítja a váltókat, érkezést, indulást és tolatást, mindenről tud, ami az állomáson történik. Csodálatosan gyorsan pereg minden, azelőtt két-három percbe került egy váltó ellenőrzése, ma pedig már csak néhány másodpercig. Vasúti szeren esetlenség ki van zárva, pedig tizenkét váltóellenőr helyett ma csak egy ember végzi a munkát. Ha véletlenül nem volna áram a vezetékben, úgy a hálózat más vezetékből kapná az áramot. A Szovjetunióban már mindennapos a relé-berendezés. A smíchovi berendezést is Moszkvából kaptuk, ö megállapodás értelmében szovjet szerelők, technikusok is érkeztek. Nemsokára a szovjet minta szerint magunk is gyártunk forgalmi berendezéseket. A smíchovi vasútállomás a spartakiád ideje alatt komoly próbán megy keresztül, de biztos megállja a helyét. Vidám est a Fucsik-parkban Prága a Spartakiád napjaiban az ünneplés, szórakozás és vidámság városa. A milliós és ezeréves arany- város tele van az ország minden részéből összésereglett fiatalok tízezreivel, akiknek á színpompás tornaünnepség mellett még ezerfajta látványosságban és sokféle szórakozásban van része. A prágai szem hamar észreveszi a vendégeket, mert azok nagy csoportokban lárókelő fiatal lányok és fiúk és arról ismerhetők meg, hogy órákig el tudják n^zni a Károly-híd alatt hömpölygő Vlatava vizét, vagy fáradhatatlanul járják a Vár környékének árkádos utcáit. De ugyanúgy szemlélik egy féldélutánon át is a Vencel-teret, fürtösen üldögélve a Nemzeti Múzeum lépcsőin. Zsúfolásig telnek a fiatalokkal a színházak, hangversenytermek és kiállítási helyiségek is. Szombaton este színes karnevál Szórakoztatta a Spartakiád ezer meg ezer fiatal részvevőjét a Július Fu- csíkról elnevezett kultúrparkban. A belépő vendég elé gyönyörű látvány tárul: a szivárvány minden árnyalatában játszó színes szökőkutak csobognak a park előterében. Ezer és ezer bámulója akad a nem mindennapos látványnak. Gondozott virágágyak és allék között vezetnek az utak a park belsejébe. Az este nyolc órakor megkezdett karnevál a színes mulatság és szórakozás minden lehetőségét kínálja a fiataloknak. A kongresszusi terem balszárnyában tánczenekar szórakoztat, a jobbszárnyában fúvószenekar szolgáltat tánczenét. Egy időben sok látnivaló és szórakozás akad. A hangversenyteremben a film harmónia zenekara koncertezik, a Film- és Zeneművészeti Akadémia művészegyüttese esztrádműsorral, indám szatirikus jelenetekkel nevetteti a Fucsík-park sokezer fiatalját. A színházi- és filmkabarék, az irodalmi f elplv.qsáfoli szintén . nagy közönséget vonzanak. ", ' Leírhatatlan "a kongresszusi terem szépsége. Parkettes ■padlón, tölgyfaburkolatos falak között, rejtett ‘vilá- gítású lámpák és újreneszánszra emlékeztető színes, csempeberakásos, boltíves mennyezetek alatt mulat a spartakiád ifjúsága. A park balszárnyán, a nyári vendéglő kerthelyiségében, éppen magyar cigányzene hangjai kavarognak a szi'. °s kerti székek, asztalok és ernyők között. A park hátsó szökökútjai előtt a Darex tart divatbemutatót. Errefelé már könnyen eltévedhet a nézelődő a cirkusz hullámvasútjai, céllöv'ó bódéi, körhintái, körvasútjai és ördögkerekei között. A kis esztrádteremből feltörő nevetés és taps a bűvész ügyes mutatványai felé vonzanak. A nagy parkban, a sötét estében, nem is lehet égtájak szerint igazodni, jobb útmutatóul meg nem nagyon szolgálnak a szabadtéri színpadok, ahol népviseletekbe öltözött fiatalok sürögnek-forognak, sem a szabadtéri táncparkettek, sem a térzenék emelvényei, meri minden irányban csak ezekkel lehet találkozni. így hát csak találomra lehet meghatározni, hogy az említett szökő- kúttól balra, egy szabadtéri színpadon a bratislavai Hadsereg Művész- együttesének zenekara éppen Duna- jevszkij Sportindulóját játsza. Este ' nyolctól hajnali négy óráig sok-sok ezer fiatal ismerte meg a Fucsík-parkot és mulatott kedvére. A prágai ifjúság kart-karba öltve táncolta végig az éjszakát Szlovákia és a cseh országrészek fiatalságával. — Együtt ízlelték meg az ifjúság gondtalan életörömét és a közös szórakozás felemelő nagyszerűségét. A diákok színpompás [elvonulása. PRÁGAI NAPLÓ Prága felé Este tíz óra van. A bratislavai ál'omás rendkívül forgalmas. A fiatalok százai elevenítik fel a várótermeket. Vidám kacaj, mosolyözön borítja az állomást. A z öröm határtalan. Örül a diák az ifjú gyári munkás, örülnek a gyermekek, a szülők. %gy-egy csoportban felcsendül a vidám dal: „Na tej Detve.. ”, „Hőre Hron...” se vége, se hossza a , jókedvnek. Az egyik csoport még be sem fejezte, már kezdi a másik. A po'itíkai iskola hallgatóinak ajkain felharsan az Ismert induló: „Smer Praha”. Nincs az az erő, mely vissza tudná tartani Okét. A vonat indul, a dal harsog, „Irány Prága.” A sátorváros Derült reggelen érkeztünk Prágába. A nap felfelé ívelt s mosolyogva szórta ránk sugarát. Eleven, fürge léptekkel kimentünk az á'lomás elé. A kíváncsi szemek körülvizslantottak. Ez volt az első üdvöz'et az ünnepi díszben pompázó Prágának. S míg a rendezők megkeresték táborozásunk helyét, szlovák népdalok hirdették a lelkes fiatalok életkedvét. Aztán megkaptuk a vezényszót: „Beszá'lás”. A 13-as villamos háromkocsija kevésnek bizonyult. De nézzük csak, utána jön a másik. Háromnegyed óra múlva már a sátrak felé gyalogoltunk. — Ejha,.. hiszen ez egy város — kiáltott fel előttem egy karcsú, szőke, kékinges lány. Később tudtam meg. hogy a bratislavai sörgyárban dolgozik. A fiatalok jóízű kacagása zajossá tette a települést. De nem sokáig. A fiata'ok is elfáradnak. S így a település is lassan pihenni készült. Ki mosakodni szaladt a tábor nyugat) sarkán lévő vízcsapokhoz, ki a fekvőhelyét, a szalmazsákot igazgatta — mások pedig vetkőztek. Ám némelyik jóformán még le sem húnvta a szemét, amikor a településre újabb lakók érkeztek. Kassa, Eperjes, Zsolna, Besztercebánya és Nyitna. Aki tudott, aztán eludhatott... Délután, akik kialudták magukat, a városba indultak, persze voltak olyanok is, akik még szívesen szundikáltak volna tovább is, de a kí- váncsiságv Prága, ej,..,, itt senk: sem lehet álmos. Sokan le sem feküdtek S amikor az est lomhán belopódzott a településre és. a lakók hazatértek - a sátortábort a harmonika halk melódiája ringatta. A sátrak között sétálgatva hallgattam a beszélgetéseket. Különösen meghatottan beszéltek Prágáról Ilonka, Irénke, Böske és Cecília Dunaszerdahelyrőf „Prága szép” — ezt az egyszerű megállapítást hallom lépten-nynmon. Többet senki sem tud mondani. Későre járt már, amikor a harmonika elnémult s a sátorváros csendes lett. A Vltaván A zajos városra leszállt az est homálya. Gőzösünk már két óra hosz- szán keresztül úszik az ár ellen s messze magunk mögött hagytuk a kivilágított Prágát. Száz és száz fiatal gyönyörködik a Vltava esti képében. Szól a zene és a tánckedvelők szaporán kapkodják lábukat. Táncolnak a kassaiak, eperjesiek, mint a bratislavaiak és libereeiek. Vígan él az egész hajó. Közvetlen mellettem lányok csoportja áll. Kozdyová és Kyselá, a CSISZ központi politikai iskolájának hallgatói a spartakiádról beszélgetnek, heveskednek. Ügy látszik, el akarják dönteni, hogy melyik gyakorlat volt a legszebb. Ez pedig nehéz dolog. Kozdyová azt mondja, hegy neki az „Aranykapu” és a Testnevelési Iskola tetszett a legjobban. Kyselá viszont azt állította, hogy a munkaerőtartalék és a zárókép volt a legszebb. — A zárókép nekem is tetszett — ismerte el Kozdyová. Végül is megegyeztek abban, hogy nem lehet különbséget tenni. Szép az egész, spartakiád. Többet én sem tudók mondani. Esetleg: aki teheti rézzé meg. Közeledtünk a Slabská Priehradá- hoz. Az ének'ők elcsendesedtek és még a legnagyobb tánckedvelök is elhagyták a parkettet. Mindenki a hajó korlátjához tolakodott. Az emelő hatalmas vasajtaja megnyílt, hogy befogadja a gőzöst. Mögöttünk az ajtó ismét bezárult. S a víz szintje rohamosan emelkedik. Öt perc alatt tíz és fél métert emelkedtünk. Elértük a gát szintjét. Most előttünk nyílt meg a vasajtó. Gőzösünk szelte a gát hatalmas vizét. Megfordult, hogy éjfélre visszaérkezzünk a kikötőbe. Ez a kirándu'ás sok-sok fiatalnak kedves prágai emléke maiad. —kér— Tíz éves szabadságunk és a csehszlovák-szovjet barátság színbólumát formálják ki a Forradalmi Szakszervezet fiatal sportolói. kiáltotta le a vonatból barátainak Hasek regényének hőse, Svejk. Ki tudja, hátha találkoznak, gondolta magában .valószínűleg sok olvasó. „De vajon a valóságban létezik-e ilyem. nevű korcsma?” Hát most szaporán elmondjuk, tényleg létezik. És ma újból csapolják ott a híres, jó feketesört. Közben ugyanis néhány éven keresztül Prágában a Na Bojisti nevű utca 14-es számú házában raktárt rendeztek be és a korcsmát beszüntették. A prágai lapokban mostanában megjelent a következő hiú „1955. június 21-én megnyílt „A Kehelyhez” nevű korcsma. Ki állna ennek ellent? Elmentünk hát mi is megnézni. Tágas pince, állítólag ugyanúgy van berendezve, mint annakidején dicsőséges fénykorában. Csak a falakon ma Lada rajzainak reprodukcióit láthatjuk, őfőmél- tósága a császár is a falon. a legyek ugyanúgy ... mint az öreg Palivec idején, fekete sör• az asztalon, és urambocsáss ■.. nézzetek csak a képünkre! A képen Svejkot látjuk, és mellette a jóindulatú Palivec korcs- márost. Már látom, kedves olvasóm, nem hiszed el, hiszen a történelem nem ismétlődik. Na jól van, jó, megmagyarázom. A képen valóban Svejket látjuk és a korcsmáros valóban Palivec. Svejk a szomszédos 10-es számú házban lakott 1922- ig és Jaroslav Hasekkel együtt jártak az orosz fronton. És Palivec, az meg nem messze az Adria szállóban még 1915-ben tanulta ki a mesterséget. Abban különbözik az öreg Palivec- től, hogy kissé „enyhébb” a szavajárása. Mit mondjak még el? Azt, hogy Prága város kommunális vállalatában élelmes emberek ülnek. Az ő kezdeményezésükre két hónappal ezelőtt tatarozták ezt a korcsmát és gondos tanulmányok alapján pontosan úgy „hozták helyre" mint ahogy az első világháború előtt kinézett. Felkeresték az egykori Jauris vendéglőst (a regényben Palivec) volt fel- szolgálónőjét, Procházková elvtársnőt és „A Kehelyhez” korcsma Haíek korabeli alakjait, akik igen értékes felvilágosításokat nyújtottak. Nem utolsó lehetősége annak, hogy miképpen elevenítsék fel Prága történelmi- és közszeretetnek örvendő szórakozóhelyeit. Ilyen például az „Utolsó Garashoz” címzett korcsma is. Ki gondol ma már arra, hogy I. Péter cár valóban itt vesztette el utolsó garasát és a korcsma ezért kapta ezt a nevet. PAVOL TATAR
