Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-06-25 / 25. szám

1955. június 25.

%Vßtis40L'

y ifjúsági találkozóról

A Kultúra és Pihenés Parkja Bratislavában

Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusa tiszteletére, a kongresszus első napján, 1955. április 22-én nyitották meg a Kultúrparkot Bratislavában. A nagyjelentőségű kongresz- szust a Kultúrnark ünnepi csarnokában tartották és ez már magában a legünnepélyesebb avatást jelenti.

Idestova" két hőnapja a megnyitónak és a Kulturpark már valósággal úgy szerepel a köztudatban, mint Bratislava kultúréletének új és minden eddigi lehetőséget felülmúló tényezője. Eddig az egyetlen, amelyik a legnagyobb kaput nyitja a művelődni és szórakozni vágyó dolgozók előtt.

Pedig a létesítmény még nem érte el a befejezés stádiumát, akár a külső építkezésekét tekintjük, akár a belső elrendezést.

A Művelődésügyi Megbízotti Hivatal tervei szerint a Kultúrparknak a művelődés, szórakozás és pihenés minden igényét ki kell szolgálnia.

Nemcsak a, terv Szerint, de már a valóságban is hosszú parkosított sétány vezet a propeller-állomástói a Dunapart mentén a Kultúrparkhoz. Fiatalok még a fák, a bokrok, a gyepszönyeg, s a virágok, de aki a sétány padjaira leül, az már tudja, hogy gyökereket eresztettek a fák-, a bokrok és csak pár év kell ahhoz, hogy a sétány a város legszebb színfoltja legyen. Már állnak a dunaparti sétány vaskorlátjainak betonoszlopai is.

Továbbmenve, a Kulturpark előtti térségen, a főbejárat és az autópark építésének előmunkálataival találkozunk. De tovább is, és több helyen is egyszerre. Épül a 2000 személyt befogadó nyári szabadtéri színpad, a nyári vendéglő, a kerthelyiség táncparkettel. •

Még a dunai úszoda, a gyermekjátszótér, a hajóállomás, a Szikla-fürdő felépítése van hátra, és a sportcsarnok berendezése.

S mi van már meg? Mert sok tízezer látogató érdeklődésének örvend

eddig is a Kultúrpark. A tényszerű falsoroláa ennyivel ismerteti meg azt, aki még nem látogatta meg a Kultúrparkot:

Egy nagyméretű esztrád-terem, 206Ó ülőhellyel, korszerűen berendezve színpadi előadásra és filmvetítésre; 1100 ember ülőhelyét biztosító társalgó, éttermi felszolgálással (itt van táncparkett is és zenekari emelvény, amely egyúttal kabaré-műsorok és artista mutatványok céljaira is szolgál.) A társalgó emeleti körbenfutó terasza kávéháznak van berendezve;

belépőcsarnok, szökőkúttal, ruhatárral, buffetekkel. A belépocsarnok emeleti körbenfutó teraszán a gépszerszám- és finom mechanikai ipar tárlata van elhelyezve.

Ez a felsorolás, ami mögött az olvasó sejtheti, a sokezer látogató pedig tapasztalhatja a kibontakozó új kultúra szépségét.

A Kultúrpark műsortervén heti két filmelőadás, egy tudományos; ismeret- terjesztő előadás, szórakoztató műsoros délután gyermekek részére és hétvégi esztrádműsor szerepel. Azonkívül a CSISZ városi bizottsága minden hónapban vidám ifjúsági műsoros estet rendez. A műsortervet kitöltő program megvalósításán a kulturális élet komolyan számbavehető tényezői fáradoznak: színészek, írók, orvosok, mérnökök, tanárok, üzemi us iskolai kultúregyüttesek.

Ha a számok még ezután is beszélhetnek, akkor egyet közülük feltétlenül meg kell említeni, a Kultúrpark egyik vezetője szavaival:

— A kultúrpark 20 000 bratislavai dolgozó ember vasárnapi szórakozását lehetővé teszi.

A legfontosabb mindenesetre az, amit szintén a Kultúrpark egyik vezetője, Hirsch elvtárs mondott:

— A Kultúrpark a legnagyobb szolgálatot az ifjúságnak teheti és teszi. Megtanítja ifjúságunkat szocialista ember módjára gondolkodni, művelődni és szórakozni.

OTIHOZ

Hogy voltál is, már feledem én; De ha tavasz jön s a rét tengerén új vadvirágok tarkasága leng, emléked újra fellobog nekem.

Jobbomra nézek —^ égőn, csendesen kereslek; ám tsak árnyad keresem — mert hisz’ te már mntegy nem létezel a világomban; csupán sejthetek

a lágy szellőkben két fehér kezet, a halmokban szépívű melleket, fekete fürtök mély-sötét selymét az éjszakákban... s ott rád ismerek

— mert hisz te ott vagy, benne érzelek:

A mindenségem csordultig veled. \

PETRIK JÓZSEF

•

0

Innét már a hónuk alá nyúlva vitte el őket Svejk. Keservesen megkínlódott velük. A térdük pillanatonként megroggyant, és minden úron be akartak menni még valahová. A kis kövér csaknem elvesztette a tábori lelkésznek szóló vaksamétát, amit ezért Svejk kénytelen volt maga vinni tovább.

Svejknek állandóan figyelmeztetnie kellett őket, hogy egy tiszt vagy valami sarzsi jön velük szembe. Emberfölötti erőfeszítéssel és igyekezettel végül is sikerűit elcipelnie őket a Király úton addig a házig, ahol a tábori lelkész lakott.

Maga tűzte fel a szuronyokat a puskáikra, és csak a bordájukat öklözve érte el, hogy ők kísérjék őt, he pedig 0 őket.

tEgy elsőemeleti lakásajtón végül megtalA- iak btto Katz Feldkurát névjegyét, s egy katona djtót nyitott nekik A szobából hangok. szűrődtek ki, palack és pohárcsüíngelőssel vegyesen.

— Wir... melden... gehorsam... Herr... Feldkurát* —,mondta nehezen forgó nyelvvel a hórihorgas, szalutálva a katonának — ein ... Paket... und ein Mann gebracht. *

— Bújjatok beljebb, — mondta a katona — hol készültetek ki ennyire? A feldkurát úr is... köpött egyet. .

Aztán bement a paksamétával. A jövevények sokáig vártak az előszobában, míg végül kinyűt az ajtó. és az előszobába kilépett, jobban mondva kidőlt a tábori lelkész. Mellényre volt vetkőzve, és egy -szivart tartott a kezében.

— Szóval maga is megjött, — mondta Svejknek — látom, elhozták. Ee... nincsen gyufája?

— Feldkurát únuik alázatosan jelentem, hogy nincsen.

, — Ee... és mért nincsen magának gyufája? Minden katonánál kell hogy legyen gyufa, hogy rá tudjon gyújtani. Az olyan katona, amelyiknek nincs gyufája, az ... N milyen az?

— Az gyufátlan, jelentem alássan —J felelte Svejíc.

— Nagyon helyes, az gyufátlan és senkinek se tud tüzet adni. Nahát, ez volt az egyik, és most lássuk a másikat. Nem büdös a maga lába, Svejk?

— Jelentem alássan, hogy nem büdös.

— Na, ez volt a második. És most a harmadikat. Iszik maga snapszot?

— Alázatosan jelentem, hogy snapszot nem iszok csak rumot.

* Alázatosan ... jelentjük... tábori... lelkész ... úr... egy... csomag... és egy ember elhozva

— Nagyon jó, most nézze meg ezt a katonát. Ezt én Feldhuber főhadnagytól kértem kölcsön mára, az 0 puccerja. És ez-.semmit nem iszik, ez egy ab-ab-absztinens, és ezért el is fog menni egy menetszázaddal. Me-mert az ilyen embert semmire se tudom használni. Ez nem puccer, ez egy tehén. Az iszik mindig csak vizet, és bőg, mint az ökör.

— Te absztinens vagy, — fordult a katonához — . ne-nem szégyeled magad? te marha. Megérdemelsz egy pár pofont.

A tábori lelkész most azokra fordította a figyelmét, akik idehozták Svejket, s abbeli igyekezetükben, hogy egyenesen Aljának, ide- oda imbolyogtak, hasztalanul támaszkodva a puskájukra.

— Ti be-berúgtatok, — mondta a tábori lelkész ■*— szolgálatban berúgtatok, és ezért én le-lecsukatlak benneteket. Svejk, vegye el tőlük a puskát, kísérje ki őket a konyhába és vigyázzon rájuk, amíg értük nem jön a patruj. Én máris telefo-fo-fonálok a kaszárnyába.

■ S így történt, hogy Napoleon szavai: „Háborúban a helyzet pillanatonként változik’’, itt is teljes igazolást nyertek.

Reggel ezek ketten kísérték öt szuronyo- san. s féltek, hogy megszökik tőlük, aztán 0 hozta ide őket,1 s végül neki kellett vigyáznia rájuk.

A két kísérőben nem is tudatosodott azonnal ez a fordulat, csak amikor már a kony- ' hában ültek, és látták, hogy Svejk ott áll az at jóban, szuronyos puskával.

— “lnnék valamit — sóhajtott a kis optimista, míg a hórihorgas ismét szkeptikus rohamot kapott, és azt mondta, hogy alias árulás az egész. Hangosan elkezdte vádolni Svejket, hogy 0 juttatta ide őket; lám azt is megígérte nekik, hogy holnap az akasztó fára megy, és most kiderült, hogy csak hecc volt a gyónás is meg az akasztás is.

Svejk hallgatott, és fel-alá járkált az ajtó előtt.

— Marhák voltunk! — ordította a hórihorgas.

Végül, miután meghallgatta az összes vádakat, Svejk így szólt:

— Most legalább látjátok, hogy a katonaság nem méznycilás. Én a kötelességemet teljesítem. Én is ugyanúgy estem bele . az egészbe, mint ti, de énrám, ahogy mondani szokás, rámmosolygott a szerencse.

— Én innék valamit — hajtogatta kétség- beesetten az optimista.

A hórihorgas felállt, és imbolygó léptekkel az ajtóhoz ment. — Eressz haza bennünket, — mondta Svejknek — ne hülyéskedj, kollega.

__ — Eredj tőlem, — felelte Svejk — nekem őrizni kell titeket. Most nem ismerjük egymást.

Az ajtóban megjelent a tábori lelkisz. ~ É-én sehogy se tudom megkapni ezt a kaszárnyát, úgyhogy eredjetek innét haza, és ju-jusson eszetekbe, hogy szolgálatban ne- nem szabad berúgni. Mars!

A tábori lelkész úr becsületére legyen mondva, hogy a kaszárnyát nem hívta fel, mert nem is volt telefonja, és csak egy álló- lámpa ernyőjébe ordított bele.

II.

Svejk már harmadik napja volt Otto Katz

tábori lelkész tisztiszolgája, s ez idő alatt csak egyszer látta a gazdáját. A harmadik napon megjelent Helmich főhadnagy puccerje, hogy Svejk menjen, él hozzájuk a tábori lelkészért.

Űtközben közölte Svejkkal, hogy a tábori

lelkész összeveszett a főhadnaggyal, darabokra törte a pianínót, olyan részeg mint a csap és nem akar hazamenni.

Közölte továbbá, hogy Helmich főhadnagy is be van rúgva és kidobta a folyosóra a tábori lelkészt, aki most is ott ül a földön az ajtó előtt és szunyókál.

Mikor a helyszínre ért. 'Svejk felrázta a tábori lelkészt, s miután ez mordult egyet

és kinyitotta a szemét, Svejk szalutálva így szólt hozzá: — Feldkurát úrnak alázatosan jelentem, hogy itt vagyok.

— És mit akar... itten?

— Alázatosan jelentem, hogy el kell vigyem a feldkurát urat.

— Azt mondja, hogy el kell viqyen enge- met... és hová megyünk?

— A feldkurát úr lakására, jelentem alássan.

— És mért kell, hogy a lakásomra menjek ... hát nem a lakásomban vagyok?

— Feldkurát úrnak alázatosan jelentem, hogy egy idegen házban tetszik lenni a folyosón.

r= És,.i hogy kerültem..? én... ide?

Ipoly Ságtól északra mintegy huszonöt kilométerre fekszik a kisebb- nagyobb dombok ölében Nyék község. Kanyargós, jól gondozott kavicsos úton röpíti az embereket oda és vissza az autóbusz. A falutól feljebb már hegyek hatalmas lánca nyúlik el a messzeségbe kék sörényükkel. A falucska szép, kedves. Lakói szorgalmas törekvő emberek, akik többnyire a III. típusú szövetkezetben dolgoznak. A felnőttek s részben a fiatalok is megőrizték a népi kultúra és a népiviselet hagyományait. A népihagyományokhoz való ragaszkodásuk nemcsak az öltözködésükben, de a szokásukban is megnyilvánul. S erre ők büszkék és joggal.

Ebben a dombok között meglapuló falucskában rendezték meg az Ipolysági járás körzeti ifjúsági találkozóját. Nyilván azért, mert itt van a legjobb CSISZ-szervezet, itt van a legtöbb fiatal és ez a járás legnagyobb községe. Az ünnepi találkozó reggel 9 órakor kezdődött. Bár igaz, hogy az igazi ünnepi hangulat csak a késő délutáni órákban jött meg. Délelőtt a Hadsereggel Együttműködők Szövetségének tagjai léptek fel a sportpályán, különböző honvédelmi gyakorlatokkal.

A kissé borongás idő és az enyhén lengedező szél szinte frissebbé és kellemesebbé varázsolta az emberek hangulatát. S ez még jobban növelte a fiatalok lelkes tenniaka- rását. Bár igaz, valamennyien drukkoltak azért, hogy vajon sikerül-e az ünnepély, melynek már nemcsak Nyéken, de Balogfalván, Szécsény- kén és más falvakban is hírét vetek a fiatalok. Mert a jó hír hamar zéjjelröppen, kiváltképp akkor, ha áncmulatságról is szó van, meg arái is, hogy a zenét a katonai zene- ar szolgáltatja. Erre aztán minden- i kiváncsi, mert tudni akarják, ogy milyen is az a dzsessz zene és zebb-e mint a századok óta meglökött cigányzene? Hisz faluhelyen zsessz zenét csak rádióból hallhatok, s ahol villany nincs, vagy tóié, ott meg csak hírből. És ami ;ginkább vonzotta az ifjúságot, meg

felnőtteket erre az ünnepélyre, az z volt, hogy mind a kuliúrfellépés lind pedig a táncmulatság szabadéri lesz, ami nagy esemény falun. ragy esemény márcsak azért is, lert szabadban több hely van a íncosok számára és a bámészkodóéra is, mert faluhelyen ez még így an, több a táncot néző, mint- a mcos. i

Igen ám, csakhogy a szabadtéri nnepély és táncmulatság sem megy ingától. Előkészület erre is kell. A atalmas termetű gesztenyefákat, velyek lombsátorként szegélyezik

körül azt a 25—30 négyzetméternyi helyet, hol majd nyugodtan foroghatnak a táncosok, valahogyan fel kell díszíteni és valamivel körül is kell keríteni. Ez pedig kettős okból is szükséges, mégpedig azért hogy a hely szebb és ,vonzóbb legyen. Ám a nyéki fiatalok ezt is ügyesen megoldották. A fákat körülhúzták kockás dróttal, fent pedig drótszálakat húztak ki, melyeket különböző színes papirpántlikákkal díszítettek fel. És így igazán szép és tetszetős volt az ifjúsági találkozónak és a táncmulatságnak színhelye.

Az időjárás továbbra is kedvező maradt. És ez egy kissé megnyug- tatólag hatott a fiatal rendezőkre. Talán már félhárom el is múlt, amikor felharsogtak a kürtök, lágyan búgtak a klarinétek, a szakszofomk, mély öblös hangjával megszólalt a nagybőgő és peregtek, dübörögtek a dobok. A különböző hangskálák szép és kellemes hanggá olvadtak össze, mely az öreg néniket is kicsdltá a gesztenyék hűs árnyékába. Ök is illegtek, lábukkal dobogtak a zene ropogós ritmusára. És most irigyelték a már táncoló fiatalokat és felidézték maguknak az ő sívár, reménytelenséggel és robottal teli ifjú éveiket. És az irigységből mégis öröm lett, mert ezek a táncoló fiatalok az ö unokáik, kik már egy új világ neveltjei, a holnap építői és örökösei. Az épülő új világról, amit tudnak és látnak az éppen elég nekik arra, hogy különbséget tegyenek a tegnap és a ma között és némi elképzelést nyerjenek a holnapról.

Amikor elhallgatott a zene, a dobogón megjelentek a járás kiküldöttjei. Az ünnepi megnyitó beszédet a párt helyi szervezetének elnöke mondta el, aki beszédjében értékelte a nyéki fiatalok munkáját, üdvözölte a környező falvak megjelent fiataljait. Majd rövid kultúr- számok következtek, amit a nyéki CSISZ-tagok és a nyolcéves iskola pionírjai adtak elő. Az egész kul túrfellépést összegezve meg kell mondanom, hogy szép volt. Nyék község fiataljai megmutatták önmagukat, s megmutatták, tudnak szépet adni. Úgy készültek fel erre az ünnepélyre, hogy őszintén, leplezés nélkül megmutassák tehetségüket és páratlan szorgalmukat, mellyel igyekszenek építeni szocialista világunkat, nemcsak a munka frontján, de a kultúra terén is. Reméljük, hogy nemcsak a nyéki, de más község fiataljai is tanulnak ebből az első kültúrális eseményből. Minden remény megvan arra, hogy ebből az üde, ünnepi kezdésből további szép virágok, friss új hajtások és érett édes gyümölcsök fakadnak.

Este a park felé vezető úton tíz és tíz fiatal fiú és lány, anya és apa igyekszik az ünnepélyre. Két vagy öt lány egymásba karolva, utána fiák szőkék, barnák, mosolygósak tempós lépésben mennek, hogy kedvükre kitáncolhassák magukat. Zsong, morajlik a park, suhognak a szoknyák és kitudja hány láb dobbanása hallatszik a ropogó tánc és a pattogó zene közben. Törékeny lányok, színes ruhában, kamasz, víg legények járják, ropják a táncot. A borozó legények kurjongatnak, zengő jókedvvel terhes a nyáriesti levegő, ahol most mindenki csak arra gondol, hogy jól és vidáman mulathasson. (te)

Nyitrán bemutatták Kisfáludi Kérők című színművét. Képünkön Wladimir Müller és Magda Paveleková színészeket láthatjuk előadás közben.