Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-06-25 / 25. szám
1955. június 25. ''ly.vßtM#.' Nehéz vödör TÜB0MÄN Állítsunk a fal mellé egy vödröt tele vízzel és jelentsük ki, hogy ezt a vödröt csak igen erős ember képes felemelni. Ha van jelentkező, állítsuk öt a vödörtől féllépésnyi távolságra. Utasítsuk, hogy fogja meg a vödröt és fejével támaszkodjék a falnak. Ezután emeltessük meg a vödröt anélkül, hogy azt a kezéből kiengedné. majd parancsoljunk rá, hogy könnyedén egyenesedjék ki. Bármeddig kísérletezik, még a legkisebb mozdulatot sem •* tudja megtenni. Űgv marad, mintha a falhoz ragasztották volna. Ez a kísérlet áz előzőekhez hasonlóan, testünk súlypontjának áthelyezésén alapszik. A jelzett helyzetben a súlypont nem megy át az alátámasztási feiüléten. A vödröt felemelni akaró csak azért nem esik el, mert fejével a falhoz támaszkodik. Ebből a helyzetből csak úgy tud felemelkedni, ha a vödröt leteszi a padlóra és ellöki magát á faltól, azaz az alátámasztási felületet a súlypont alá viszi, fi/ vödör felemelése közben nincs lehetősége arra, hogy eltaszítsa magát a faltól. Erős hát- és nyak izmok esetén ki lehet egyenesedni még vödörrel együtt is, de csak hirte'en és erős rhojzdulattal. Nehéz feladat Tegyünk a padlóra eqy üres üveget és állítsunk mellé két gyertyát. Csak az egyik gyertyát gyújtsuk meg. Aztán üljünk le az üvegre és nyújtsuk ki előre mindkét lábunkat. A feladat az, hogy ebben a helyzetben a gyertyákat a kezünkbe véve közelítsük azokat annyira egymáshoz, hogy az egyik gyertyával a másik gyertyát meg lehessen gyújtani. Nyilvánvalóan nem olyan t könnyű ezt megtenni, mini az első pillanatban látszik. A feladat végrehajtása azért olyan nehéz, mert az adott esetben az emberi test teljesen bizonytalan egyensúlyi helyzetben van. Valójában a test súlypontja magasabban van, mint az alátámasztási pontok. Az alátámasztó felület ebben az esetben egy egészen keskeny háromszög alakú terület, amelynek egyik csúcsa a mlack alatt van a padlón, h másik kettő pedig az a két pont, ahol a két cipősarok érinti a padlót. A meggyújtás egyáltalán nem sikerül, ha nemcsak a lábakat nyújtjuk ki, hanem a két sarkot is közvetlenül egymás mellé tesszük. Ez sem könnyű ígérjünk valakinek finom csokoládét azzal a feltétellel, hogyha ezt maga éri el, mégpedig közvetlenül a szájával, anélkül, hogv kezével hozzányúlna. Erre a célra egy megfordí- 'tott székre úgy kell elhelyezkednie, mint ezt a rajzon látható ember teszi. A csokoládét a szék felső karfájára ke’l tenni. A kísérletezőnek úgy kell elhelyezkednie, hogy térdei a szék hátsó merevítő keresztfájára kerüljenek, vagy ha ez nincs, akkor a szék lábainak felső szélére. Kezével a szék hátán megtámaszkodhat azon a helyen, amely felett a feje van. Stráznice „A nap már kibújt a hegyek mögül”. Ez a régi morva nóta köszöntött minket, amikor a hagyományos stráznice! népi ünnepségekre megérkeztünk. A várost csak a „Még nem volt esküvő” című filmből ismertük és a városka valóban egészen filmszerű, különösen most, hogy ünnepi díszbe öltözött, se szeri se száma a zászlóknak és lobogóknak. Diadalkapuk várták a látogatót, a háziasszonyok úgylátszik versenyre keltek egymással, olyan takaros rend honol a kis házak körül. Szép fehérre meszelték a házakat, sokhelyütt élénk, színes, szép népi motívumokkal díszítették a falakat. A „morva-szlováckói" motívumok igen derűsek és élénkek. A szép tiszta utcákat cseresznyefák szegélyezik, alattuk gondosan ápolt pázsit és tarka virá ágyak gyönyörködtetik a szemet. Az ünnepségek alkalmából a fiúk és leányok lucfenyőket ültettek és színes pántlikákkál agatták tele a fácskákat. A sok színes felirat, a sok virág és szalag,- hímzés és gyöngy szinte elkápráztatja az embert. Stráznicére az idén több mint 40 ezer vendég érkezett, Ügylátszik azonban, alaposan felkészültek és nem jöttek zavarba a jó strázniceiek. Három óriási amfiteátrumban 3 műsor váltakozott. A hatalmas parkban „Szlováckói bódéKat" állítottak fel, volt itt enni-inni bőven s a morva kolbász és a finom stráznicei bor szakértőkre talált. A legnagyobb gondot ünnepelt az elszállásolás okozta. Itt aztán valóban kitettek magukért a CSISZ-tagok, lekaszáltak egy hatalmas rétet és több mint ezer ember számára sátorvárost állítottak fel. Alaposan megjártuk, amikor a posta iránt érdeklődtünk. Megszólítottunk egy bájos tia- tal lánykát, tipikus prágai tájszólással válaszolt. Aztán egy vidéki külsejű bácsikára bukkantam, azt hittem, hogy stráznicei, a végén hamisítatlan sá- rosi szlováksággal bevallotta, hogy nem tudja, merre van a posta. Később egy nagyobb csoportot állítottam meg kérdésemmel, kisült, hogy ezek oroszok és volt köztük kínai is. Hát bizony ezek se adtak felvilágosítást. Míg aztán a főtéren felfedeztem a postaépületet, Stráznicére a legjobb morva, szlovák és cseh együttesek érkeztek. Pompás színekben ragyogtak a szebbnél szebb népviseletek, különösen a Haná- vidékiek keltették fel figyelmünket. A műsorszámokon figyelemreméltó volt, hogy hamisítatlan népművészetet mutattak be és feltárták gazdag kincseinket. Szombaton és vasárnap a nézőközönség körében megjelentek a kormány tagjai Is, Zápotocky köztársasági elnökkel az élen és őszinte tapssal adóztak a művészeknek, Mindnyájan sok szép, színes benyomással, nehezen búcsúztunk a festőlen szép Stráznicétől, JAROSLAVA bla?,ková Belső nélküli autógumiköpeny A gépkocsik rohamos fejlődése és ezeknek nagy sebessége nemcsak a motor, hanem a gumiköpeny tökéletesítését is magával hozta. Üjabban belső nélküli gumiköpennyel • kísérleteztek, amely a próbák során nagyon jól bevált, A próbák azt mutatják, hogy a belső nélküli köpeny a levegőt is jobban tartja és élettartama is jóval hosszabb. Szinte felbecsülhetetlen előnye, hogy de- fektet ilyen gumival szinte lehetetlen kapni. A köpeny belsejében egy réteg önvulkanizá- lő anyag van, s ha a gumi át- szuródik, ez az anyag a keletkezett nyílást azonnal bevulkanizálja. Ha pedig például a ber fúródott szög benne marad a köpenyben, a hozzátapadó gumi teljesen lehetetlenné teszi a levegő elillanását. A köpenybe befuródott tárgyak két-három hőnapig is benne maradhatnak a gumiban, anélkül, hogy a levegő legcsekélyebb része is távozna. Az új gumiabroncsok előállítási ára csak pár százalékkal magasabb a régebbi típusokénál, s teljesen fölöslegessé teszi a pótgumi használatát, A „durdefekt” által keletkező szerencsétlenségek is teljesen ki lesznek az új gumiköpeny használatával küszöbölve. Szezmikus módszer az érckutatásra Magyarországon a bauxit felkutatása ezldeig próbafúrásokkal történt, ami sok meddő fúrással járt. Az Eötvös Lőránd geofizikai Intézet munkatársai most szezmikus mérési módszert alkalmaznak. Ennek lényege, hogy robbantásokkal mesterséges -rezgéseket keltenek, A rezgés hulláma a felszint alatti rétegeken megtörik és visszaverődik, A visszaérkezett hullámok elemzéséből következtetni lehet a réteg mélységére, valamint szerkezetére. A szezmikus módszer alkalmazása biztos eredménnyel jáf és a költségeket a legkisebbre csökkenti, Műszer az órajavító iparban Az űj műszer, amit nemrégen szerkesztettek az órák egyenletes járását ellenőrzi, s neve Vibrograf, A műszer az óra járását papírra önműködően grafikusan ábrázolja. A Vibrograf segítségével az órát be lehet úgy állítani, hogy az a legjobban megfeleljen a külső körülményeknek, Például a karórák állandó rázásnak és ütő- déseknek vannak kitéve. Ezek a körülmények mind befolyásolják az óra járását. A műszer a következőképpen működik, Mikrofonnal felfogják az óra ketyegését, felerősítik és ezeket az ütéseket átváltoztatják elektromos árammá. Az elektromos impulzosokra átváltoztatott óra ütései, megfelelően felerősítve, egy kis elektromos kalapácsra hatnak, amely nyomást gyakorol egy színes papírtekercsre, Ezen a tekercsen aztán megrajzolódik a grafikus ábrája az Óra járásának. A kis papírtekercs egyenletes forgási sebességét egy kis színkronmotor szolgáltatja. A legújabb rádiókészülék Külföldön nemrégen kezdték el a gyártását, epy újtípusú rádiónak. Az új öt lámpásos rádió elektromos árával van kombinálva. Ez a? óra nemcsak arra szolgál, hogy az időt mutatja/ vagy esetleg működik, mint ébresztőóra, hanem különböző feladatokat is elvégezhet, így például a rádió vagy gramafon bekapcsolását. Az óra önműködően abban az időben kapcsolja a rádiót, amely időre szerkezetét beállítjuk. Ha például 21 órakor ió műsor van a rádióban és nem akarjuk elmulasztani, az önműködő szerkezet beigazításával az ói* 21 órakor a rádiót önműködően bekapcsolja, Még más elektromos berendezések is rákapcsolhatok, ígv például melegítő, elektromos gyorsforraló, elektromos hűtőberendezések stb.-a------------- --------------------------------------— — Alázatosan jelentem, hogy látogatóba tetszett lenni, ■ — Én... ne-nem voltam . .s lá-látogutó- baii... Ma-maga,,, té-téved. Éveik felemelte a tábori lelkészt és nekitámasztotta a falnak. A tábori lelkész jobb- ra-balra dülöngélt, ráhanyatlott Svejkre,. és azt mondta: — Én elesek magának. — Elesek — ismételte meg mégegyszer, bárgyún vigyorogva. Végül Svejknek sikerült a falhoz nyomnia a tábori lelkészt, aki ebben az új helyzetében is tüstént elszunnyadt megint. Svejk felköltötte. — Mi tetszik? — kérdezte a tábori lelkész, miközben hasztalanul igyekezett lecsúszni a fal mentén és leülni a földre. -» Maga kicsoda? / — Alázatosan jelentem, — felelte Svejk, visszanyomva a tábori lelkészt a falhoz — hogy én a feldkurát úr puccerje vagyok. — Nekem nincsen semmilyen puccerem, mondta erőlködve a tábori lelkész, és megint megpróbált Svejkre dőlni — én nem. is vagyok feldkurát. — Én egy disznó vagyok, — tette hozzá a részegek Őszinteségével — eresszen, uram, én nem ismere'm magát. . ... Ez a kis küzdelem Svejk teljes győzelmével végződött. Svejk úgy használta ki_ győzelmét, hogy lehurcolta a tábori lelkészt a lépcsőn a kapu alá, itt azonban a tábori lelkész újabb ellenállást tanúsított, mert nem akarta, hogy kihúzzák az utcára. Én nem ismerem magát, uram — mondta szüntelenül Svejk szemébe a harc alatt. — Ismeri maga Otto Katzot? Az vagyok én. Az érseknél is voltam, — bömbölte, a ház kapujába■. kapaszkodva. — A Vatikán érdeklődik utánam, érti? Svejk elhagyta a „jelentem álássgn"-t, és most már egészen bizalmas modorban tárgyalt a tábori lelkésszel. _ Ereszd el, ha mondom, — förmedt ra, — mert rávágpk a mancsodra. Hazamegyünk és kuss. Nincs duma. A tábori lelkész elengedte a kaput, es Svejkre dőlt: — Nem bánom, menjünk valahová, de a Suha-bordélyházba nem megyek, mert ott adós vagyok. Svejk eltaszította magától, aztán kivitte g kapu alól és a járdán megindult vele hazafelé. — Miféle úriember ez? — kérdezte valaki az utcán, számos nézőjük közül. — A fivérem, — felelte Svejk — szabadságot kapott, eljött hozzám látogatóba, és, örömében leitta magát, mert azt hitte hogy meghaltam. A tfWori lelkész, aki valamilyen operettdallamot dünnyögött maga elé, teljesen felis- merhetetlenül, meghallotta az utolsó szavj- kat, kiegyenesedett és a nézőkhöz fordult: — Aki meg van halva, három napon belül jelentkezzen a korpszkomandón * hogy a hulláját be lehessen szentelni. Aztán mély hallgatásba süllyedt, s mindenáron orra akart bukni a járdán, miközben Svejk a hóna alatt megmarkolva hazafelé vonszolta. A feje előrelógott, a lába hátra kalimpált, mint egy törött gerincű macskáé, s közben ■így dörmögött magában: — Dominus vobiscum,., et spiritu tun, Dominus vobiscum. . Egy konflis-állomásnál Svejk a falnak támasztotta a tábori lelkészt, és előrement, hogy megalkudjon a kocsisokkal. Az egyik kocsis kijelentette, hogy nagyon is jól ismeri ezt az urat, egyszer már fuvarozta, és többet, nem fogja fuvarozni. — Mindenemet leokádta, — fejezte ki magát szépítés nélkül — és még a fuvart se fizette ki. Több mint két óra hosszat kocsi- káztam vele, amíg megtaláltam a lakását. Aztán vagy háromszor' kellett, hogy elmenjek hozzá, és csak egy hét múlva fizetett öt koronát az egészért, Hosszas tárgyalás után az egyik kocsis vállalta a fuvart. tói Svejk visszament a tábori lelkészhez, aki már aludt. Fekete keménykalapját (mert rendszerint civilben járt), közben levette valaki a fejéről és elvitte. Svejk felkätötte a tábori lelkészt, és a kocsis segítségével berakta a konflisba, A konflisban a tábori lelkész teljesen eltompult, Svejket Just ezredesnek vélte, a 75. gyalogezredből, és többször is elismételte maga elé: — N.e haragudj, kamerád, hogy tegezlek. Disznó vagyok, Egy ideig úgy látszott, mintha az utcaköveken zökkenő konflis magához térítené. Ültében kiegyenesedett, és énekelni kezdte egy ismeretlen nóta töredékét. De lehet, hogy a dal csak az ó fantáziájából fakadt: * Hadtestparancsnokságqn. ■ i jiiaíjLimu—^w----aim—ljüm Azt én soha nem felejtem, az ölébe felvett, ott laktunk mi akkoriban Domazlice mellett, De csakhamar visszazuhant- a teljes tompultságba, rákacsintott Svejkre, és megkérdezte tőle: — Hogy van máma, nagyságos asszony? Nem megy nyaralni az idén? — tette hozzá rövid szünet után, s mivel mindent duplán látott, megkérdezte: Kegyednek már egy felnőtt fia van? — Közben az ujjúval Svejkre mutatott. — Nyughass! — kiáltotta Svejk, amikor a tábori lelkész fel akart mászni az ülésre. — Ne félj, megtanítalak és kesztyűbe dudálni! A tábori lelkész elcsendesedett, és apró malacszemeivel kibámult a konflisból, őszintén nem értve, hogv tulajdonképpen mi történik itt vele. Most már teljesen összekavart mindent, és Svejkhez fordulva panaszosan így szólt: — Klvzetosnéni, nyisson nekem egy - elsőosztályú fülkét. * —, Megpróbálta letolni a nadrágját. — Gombold be rögtön, — kiáltotfp Svejk — ismernek már az ‘ összes kocsisok, egyszer már összehánytad magadat, most még ez hiányzik. Ne képzeld, hogy megint adós maradhatsz, mint a múltkor. A tábori lelkész mélabúsan a tenyerébe hajtotta a fejét és dalolni kezdett: — Engem már senki nem szeret... — De mindjárt félbeszakította a nótáját, és bejelentette: — Entschuldigen Sie, lieber Kamerad, Sie sind ein Trottel, ich kann singen, was ich will. ** Aztán szemmelláthatóan fütyülni akart valami dallamot, de füttyszó helyett csak egy olyan, erőteljes „prrr" tört ki belőle, hogy a lovak megálltak. Miután Svejk kiáltására továbbindúltak, a tábori lelkész megpróbált rágyújtani a cigaretta szipkájára. — Nem ég,- — mondta kétségbeesetten, mi* Prágában akkor két osztály volt a nyilvános illemhelyeken. -. ** Megbocsásson, kedves bajtárs, maga hülye, azt énekelek, amit akarok. után egy .egész skatulya gyufát elgyújtogatott — maga -mindig elfújja. De nyomban elvesztette megint a gondolatai fonalát, és kitört belőle a nevetés. — Micsoda muri, egyedül vagyunk a villamoson, igaz, kollega úr. — Keresgélni kezdett a zsebeiben. — Elvesztettem a jegyemet, ■— ordította — álljanak meg, azt a jegyet meg kell találni. Majd rezignálton legyintett: — Csak menjenek .'., Aztán dadogni kezdett: — A legtöbb esetben .., Igen, rendben van ■ ■ ■ Minden esetben... Tévedni tetszik... Második emelet?.. Ez csak kifogás, Nem énrólam van szó, nagyságos asszony, hanem kegyedről.. Fizetni..> Volt egy feketém.,, Félálomban nagy veszekedésbe keveredett valami képzelt ellenséggel, aki meg akarta fosztani attól a jógától, hogy a vendéglőben az ablak mellett ülhessen ■Aztán vonatnak nézte a konflist, és kihajolva ordítani kezdett az utcára, csehül‘ és németül: — Nym- burk, átszállni! Svejk visszarángatta, s a tábori lelkész megfeledkezett a vonatról és különböző állathangokat próbált utánozni. Legtovább a kakassal kísérletezett, és kukorékolása diadalmasan harsogott a konflisból. Egyáltalában, egy ideig nagyon éber és nyughatatlan volt, megpróbált kiesni a konflisból, és lemarházta a járókelőket, akik mellett a konflis elhaladt. Aztán kidobta a zsebkendőjét, és ordítozni kezdett, hogy álljanak meg, mert elveszett a poggyásza. Majd belefogott egy elbeszélésbe: — Élt egyszer Bu- déjovicében egy dobos. Megnősült. Egy év múlva meghalt. — Hirtelen elnevette magát: — Hát nem jó vicc ez? Svejk egész idő alatt könyörtelen szigorúságot tanúsított a tábori lelkésszel szemben. Valahányszor a tábori lelkész megpróbált elkövetni valami kis stiklit, például kiesni a konflisból, vagy letörni az ülést. Svejk nagyokat bokszolt a bordái közé, amit a tábori lelkész nem. mindennapi bambasággal vett tu~ domásul. (Folytatása következik)
