Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-06-18 / 24. szám

6 i * 1955. június i&j Hogyan Sehet egy embert öt űj|al felemelni? juk, az ember súlya öt alátá­masztási pont között oszlik el. Magát a mutatványt a kö­vetkezőképpen végezzük el: an­nak az embernek, akit öt új- jon fel kell emelni, öt részve­vő közé kel állania és arra kell törekednie, hogy minél erőseb­ben feszítse meg nyak-, kar és lábizmait, karjait pedig kö­nyökben hajlítsa be. Két részvevő mutatóujját az álló emb$- talpa alá helyezi, másik kettő a könyöke alá, az ötödik újjával az álla alatt tartja meg. Azután arra a vezényszóra: ..egy, kettő, három!“ mind az öten viszonylag Item nagy erőt fejtve ki, felemelik a padlóról az álló embert. cm távolságból. A kifúvás köz­ben összenyomott levegő fel­emeli a pénzt és a kezünkbe löki. Ez természetesen első kí­sérletre nem sikerül. Ezt a büvészfogást csak többszöri gyakorlás után sikerül ügyesen megcsinálni. Tűvel is át lehet szúrni a rézpénzt Tegyünk az asztalra vékony rézpénzt vagy egy 10 fillérest és jelentsük ki, hogy ha valaki kívánja, tűvel átszúrjuk. Ez az első pillanatra lehetetlennek látsző feladat elég könnyen és egyszerűen végrehajtható. Szúrjunk be a dugóba egy vékony (a mutatvány csak zsákvarró tűvel és nem puha du­góval siker®) tűt úgy, hogy hegye csak kevéssé álljon ki az alsó feléből. Fogóval csípjük le a tűnek a dugó felső részéből kiálló részét. Helyezzük azután a pénzérmet és a dugót a tű­vel együtt deszkaalapra, vagy még jobb, ha két fahasábbal támasztjuk alá. Néhányszor üs­sünk kalapáccsal erősen a du­góra. A dugó nem engedi a tűt sem elgörbülni, sem a függőle­ges irányból elhajlani, és így a tű könnyedén keresztül: iűr- ja a pénzérmet, minthogy az acél, amelyből a tű készült, ke­ményebb a réznél és ezüstnél. Az NDK filmhete Bratislavában film „Az elitéit falun” ke­resztül hadba szólít az ame­rikaiak ellen, akik Nyugat- Németországhan katonai cél­pontokat létesítettek, a „Haj­léktalanok” című fűm hatá­sosan felö'eü a német törté­nelem dicső korszakát. A film első része Ernst Thälmann, a német munkásmozgalom vezé­rének életét vetíti elénk. A német filmipar fellendü­lését az a körülmény világítja meg a legjobban, hogy 1946 óta a DEFA több mint 70 fil­met forgatott. Miért szeretik nálunk is a német filmeket? Mert többnyire igen komoly megoldásra váró kérdésekkel foglalkoznak, ügyesen vannak megrendezve és a színészek kiváló művészi teljesítményt nyújtanak. A németek szere­tik a meseszerű tömegkönyve­ket. a „Malomhegyi ördög” cí­mű film meséjét a Harz-hegy- ség népmondáiból merítette. Egy kClszikla történetéről szól a film, melyről a monda azt meséli, hogy egv nagyon rossz molnár kővé vált. olyan zsu­gori és rossz volt. hogy rossza­ságának messzi vidéken is hí­re kelt. Amikor már kibírha- tat'an volt a molnár garázdál­kodása. három erdei szellem eljött, hogy megbüntesse a nép kínzóját. A német nem­zeti díjjal kitüntetett V. Klei- nan. V. Peter és G. Frey szí­nészek megelevenitik előttünk az ördögi háromszög, a mol­nár. á' falusi jegyző és a vár­gondnok alakját, akik kibír­hatatlanul kínozzák a falucska lakosságát. A jó falusiak azon­ban okossággal, bátorsággal es egyetértéssel győzedelmesked­nek a rossz felett. A fűm technikai szempontból is fi­gyelemreméltó. „Aki szereti a feleségét” cí­mű film azt a kérdést fesze­geti, hogy a férj elvigye-e a feleségét az üzem által rende­zett kirándulásokra és estékre. A Kometa gyár üzemi bizott­sága kirándulást rendez, a dol­gozói számára „a családi hoz­zátartozók nélkül”. Az ener­gikus feleségek erre fel, saját szakáinkra kirándulást rendez­nek és lefoglalják azt a nyári vendég'Ot, melyet az üzemi vezetőség szemeit ki a kirán­dulók számára. A bonyodal­mak után a végén természe­tesen minden rendbe jön. Az NDK filmhete azt bizonyítja, hogy a haladó német film be­csületesen és következetesen a haladó emberiséget szolgálja----------Vßttäj?---------------------------­Ennek az érdekes és hatásos mutatványnak az a magyaráza­ta, hogy minden erő több ki­sebb erőre bontható fel. Az adott esetben, mint lát­„Kacsin%ai ős“ Nem keU hozzá semmi más, csak játszani szerető fiatalok. A „kacsingatós”-t mindig egy- gyel több fiú játssza, mint leány. A részvevők kettős kört alakítanak. A belsO körbe a leányok, a külsőbe a fiúk ke­rülnek. mégpedig olyan módon, hogy minden leány mögé egy fiú áll. Az a fiú lesz a ka­csingató, akinek nincs párja. A játék folyamán rákacsint valamelyik leányra, akinek a közön keresztül hozzá kell futni. Ha ez sikerült — mert a párja nem tudja elkapni, — akkor a hopponmaradt fiú lesz a kacsingató. A fiúk persze, a leányokhoz hasonlóan, szintén szemmeltartják a kacsintót, s ha ez a párjukra kacsint, kar­jánál fogva visszatartják a le­ányt. mire a kacsintó más lányt „szemel” ki. A játék úgy érdekes, ha gyors ütemben játsszák, mert így sok mulat­ságos heh/zet adódik. Ugráló pénzérmek legyünk egy 10 fillérest az asztalra és úgy próbáljuk el­venni, hogy se az aszfalt, se a IC fillérest ne érintsük meg. Ehhez elegendő kezünket, a 10 filléres közelébe tenni és rá kell fújni erősen körülbelül 5 A német filmhéten mutatták be a „Kulmi ökör" című filmet is. Képünk az új német film „fő­hősét "ábrázolja. Június 10—16-a között a német filmhéten megtekinthet­tük a német filmipar legújabb alkotásait. A háború utáni .,!.ső évek­ben jelentkeztek a Német De­mokratikus Köztársaság első filmjei és bizonyos kétkedés­sel fogadtuk tikét. Micsoda meglepetést okozott azonban, hogy ezek az új fümek való­ban semmiben sem hasonlíta­nak a fasizmus ideje alatt be­mutatott filmtermékekhez és miiyen művészi módon harcol­nak a fasiszta korszak ma­radványai e'Jen. Az első filmek igyekeztek a német nép lelkiismeretéhez szólni és gyűlöletet kelteni „a közöttünk élő gyilkosok eben". Az „Istenek tanácsa” cimű film bemutatja a Krupp-ok és nemzetközi barátaik igazi áb­rázatát, akik a zö'd asztal mellül irányították Európa éle­tét és milliókat a gázhalálba kergettek. Nagy forradalmi lépést tett a fiatal német kinematográfia és méltón a Szovjetunió és a népi demokratikus ál’amok film termékei mellé sorakozik. Sok nehézséggel kellett a né­met filmiparnak megküzdeni, hiszen nem voltak műtermei, mégcsak egyetlen ép mozijuk sem volt. Nem volt nyersanya­guk. a filmművészekké! is baj volt, többnyire a náci UFA filmgyár hatása alatt álltak. De akadtak azért haladó be­csületes művészek, akik fél­émé1 ték szavukat ' TUBOMÁi Mjf: NYLONBÓL MÜFOG A fogászat legújabb érde­kességei közé tartozik a nylon fog. Ennek az újdonságnak igen sok előnye van a régi műfogakkal szemben. Ilyen például a sokkal nagyobb szí­vóssága, rugalmassága és fő­leg a törhetetlensége. Rugal­massága következtében a száj­ban is kellemesebb és hama­rabb meg lehet szokni, mint az ezideig gyártott, különböző műanyagokból készült fogsoro­kat. A száj kisebesedését is teljesen kiküszöböli az új ny­lon betét. * * * FÉNYJELZÉSRE AUTOMATI­KUS AJTÓNYITÁS Már többfajta kísérlet volt automatikus garázsajtónvitásra, de ezideig még egyik sem vá’- totta be a hozzáfűzött remé­nyeket. Legújabban szerkesz­tettek olyan szerkezetet (zá­rat). amely fényjelzésre mű­ködik. Az autón egv bizonyos egységnyi fényfrekvenciával működő lámpa van, amely az ajtó kulcsául szolgál. Ha ez­zel a lámpával megvilágítjuk az ajtót, egyben megvi'ágítunk egy fotokamrát is. amely fo- tokamra az egységnyi fény­frekvenciára működésbe hozza az önműködő zárat, ami aztán kinyitja a garázsajtót. Más frekvenciájú megvilágításra az automata szerkezet nem mű­ködik. így idegen autó hiába próbálkozna az ajtó kinyitásá­val. * * * HEGESZTÉS NAPSUGÁRRAL A nap egy négyzetméter te­rületre megközelítőleg egy óra alatt 1.140 kg kalória hő­mennyiséget sugároz, melyből gyakorlatilag körülbe'ül 50 watt elektromos teljesítményt lehet nyerni. Állandó kísérle­tek folynak ennek az energia- mennyiségnek gazdaságos ki­használásával kapcsolatban. A Szovjetunió déli részein ked­vező feltételek mellett már ré­gebben használják a napener­giát vízmelegítésre, melegházak fűtésére. Legújabban fém- és kerámia anyagok hegesztésére is 'használják. A parabola tü­kör fókuszában 3.500 fok Cel­sius hő keletkezik, amely a fémet pillanatokon belül meg­olvassza és így a h: eszeús csak pár másodpercig tart. * * * KROMAROGRAF O. Kromara és F. Motla fe’~ találók szerkesztettek egy olyan készüléket, amely hang­jegyeket ir. Az új szerkezet zongorára szerelve önműködő­en lekottázza a .zongorán el­játszott dallamokat. A készü­lék 87 elektromágnesből á'JL. Ezek az elektromágnesek a bil­lentyűk leütésekor áramimpul­zusok következtében hozzák működésbe az íróberendezést. Minden lejátszott dallamot pontosan lekottáz az új ké­szülék. Ez az új szerkezet megkönnyíti a zeneszerzők munkáját és egyöntetű jegy­zetet készít a legújabb szer­zeményekről. * * * RUGÓ ÁLTAL HAJTOTT KE­RÉKPÁR Egy igen érdekes újdonsá­got talált fel a kerékpárosok részére egy holland mechani­kus P. Heerendta. Egy olyan kerékpárt szerkesztett, amely meghajtását igen erős rugótól kapja. A rugószerkezet a hát­só kerékre van rászerelve. A kerékpáros a meghajtást elein­te mint más gépeken pedállal végzi. így megy körülbe’ül 1.000—1.200 métert Ilyen tá­von a hátsó kerékre felszerelt rugó felhúzódik és a benne felhalmozódott energia elegen­dő 4-5 km-es .távolságra is, hogy a kerékpárt hajtsa. Ezen a távon teljesen magától megy a kerékpár, a rugóban felhal­mozott energiamennyiség kö­vetkeztében. A szerkezet na­gyon egyszerű és olcsó. Az acélrugó hossza 18 méter, és felhúzásához körülbelül 1.200 méter szükséges. — Én azt hiszem, — mondta szkeptikusan a hórihorgas — hogy csak úgy semmiért nem akasztják fel az embert, és mindig kell, hogy legyen a dologban valami, hogy meg lehes­sen okolni. — Amikor nincs háború, — jegyezte meg Svejk — akkor megokolják, de háborúban nincsenek tekintettel egy szál emberre. Vagy el kell hegy essen a fronton, vagy felakaszt­ják odahaza, nagyon mindegy. — idehallgass, nem vagy te valami politi­kái? — kérdezte a hórihorgas. A kérdés hang­súlyából kiérződött, hogy kezd rokonszenvez­ni Svejkkel. — De nagyon is politikáé vagyok — moso­lyodéit el Svejk. — Tán nemzeti szocialista vagy? * — Most a kis tömzsire jött rá az óvatosság. — Mi közünk hozzá, — mondta — sok itt az em­ber. és még megfigyelnek. Legalább a szuro­nyokat levehetnénk egy kapu alatt, hogy ne legyen olyan feltűnő. Nem szöksz meg? Ab­ból nekünk nagy kellemetlenségünk lenne. igaz. Tonik? — fordult a hórihorgashoz. Ez halkan felelte: — A szuronyokat levehetnénk.. Utóvégre a mi emberünk ez. Szögre akasztotta a szkepticizmusát, és a szíve megtelt részvéttel Svejk iránt. Keres­tek hát egy megfelelő kapualjat, ott levet­ték szuronyaikat, és a kövér megengedte Svejknek, hogy mellette haladjon. — Rágyújtanál, mi? — kérdezte — nem tudom, vajon... Azt akarta mondani: „Vajon kapsz-e még egy cigarettát, mielőtt felakasz­tanának,” de nem fejezte be _ a mondatot, megérezve, hogy az tapintatlanság lenne. Mindnyájan rágyújtottak, és Svejk kísérői mesélni kezdtek a Hradec Králové megyei családjukról, az asszonyról, egv darabka fol- decskéről, egy tehénről. — Én szomjas vagyok — mondta Svejk. A hórihorgas meg a tömzsi összenézett. — Bemehetnénk valahová egy korsóra, — mondta a tömzsi, megérezve a hórihorgas helyeslését — de olyan helyre, ahol nem len­ne feltűnő. —: Menjünk a „Kuklikba", — ajánlotta Svejk — a puskát beadjátok a konyhába: a * cseh nacionalista kispolgári párt volt. kocsmáros, Serabona, úgyis szokol,* tőle nem kell félni. — A „Kuklikban” hegedű- meg harmonika- zene van, — folytatta Svejk — utcalányok is járnak oda meg más finom társaság, aki­ket a reprezentyákba ** nem eresztenek be. A hórihorgas meg a tömzsi egyszerre ösz- szenézett, majd a hórihorgas azt mondta: — Hát menjünk oda, messze van még Karlin. Űtközben Svejk különböző anekdotákat me­sélt nekik, aztán igen jó hangulatban léptek be a „Kuklikba”, és úgy cselekedtek, ahogy Svejk tanácsolta. A puskáikat lerakták a konyhában, s bementek a mulatóba, ahol a hegedű és harmonika egy közkedvelt nóta dallamával töltötte be a levegőt: „A Pankrá- con, fent a dombtetőn, van egy árnyas kis lugas...” Valami kisasszony, aki egy kiélt külsejű, kétfelé választott s lenyalt frizurájú fiatal­ember ölében ült, rekedt hangon ezt dalolta: „Felszedtem egy jó kis tyúkot, és most más­sal jár a nő.” Egy asztalnál egy részeg ringli-árus aludt, időnként felébredt, öklével az asztalra csa­pott, és elbődült: — Hiába minden — aztán tovább aludt. A billiárdasztal mögött, a tü­kör alatt, három másik hölgy út, és néha átkiáltott egy villamoskalauznak: Szép fiú, fizessen egy vermútot! — A zene mellett ket­ten arról veszekedtek, hogy tegnap valami Markát elkapott-e a razzia. Az egyik a saját szemével látta, a másik viszont azt erősgette, hogy a nő elment egy katonával aludni a „Vales”-féle óradíjas szállodába. Közvetlenül az ajtó mellett egy katona ült néhány civillel, és a szerbiai sebesülésről me­sélt nekik. A karja fel volt kötve, a zsebe tömve cigarettával, amit a civilektől kapott. Azt mondta, hogy már nem bír többet inni, és a társaság egyik tagja, egy kopasz bácsi­ka, szüntelenül unszolta: — igyon csak, ked­vesem, ki tudja, hogy találkozunk-e még egyszer. Rendeljek magának valami muzsi­kát? Szereti az „Árvagyereket”? Ez volt ugyanis a kopasz bácsika nótája, s valóban a hegedű és a harmonika rá is * A „Sokol” nevű cseh nemzeti egyesület tagja. ** Az u. n.- Prágai Reprezentációs Ház né­piesen rövidített neve. Ennek épületében egv híres vendéglő is volt. zendített, amitől a bácsikának könnyek szök­tek a szemébe, és az öreg reszkető hangon énekelte: — Hogy megjött a szava, kérdi, hol a mama, kérdi, hol a mama ■.. A szomszéd asztaltól viszont átkiáltottak: — Hagyja abba. Pukkadjon meg. Tegye a sifo- nérba azt a nótát. Menjen innét a bús vi­lágba azzal az árvával. Ahogy kivágja az utolsó tromfot, az élen- séges asztál rázendített egy másik dalra: — A búcsú fáj, a búcsúzák már alig érzik, megtört szívem csak egűre vérzik, vérzik... — Frontal — kiáltották oda a sebesült katonának, amikor nótájukkal végre sikerült elnyomniuk az „Árvagyereket”. — mit izélsz már velük, gyere, ülj át mihozzánk. Hagyd őket a fenébe és röpíts ide néhány cigaret­tát! Meddig szórakoztatod még ezeket a ba­lekokat? Svejk és kísérői érdeklődve szemlélték mindezt. Streik elmerült emlékeibe: sokszor üldögélt itt, amíg ki nem tört a háború. Eszébe ju­tott Drasner rendőrkapitány, ahogy bejárt ide razziázni, és a prostituáltak, akik féltek tőle, és éppen ezért nagyon bátor gúnydalo­kat faragtak róla. Kórusban fújták: Mikor jött a Drasner, nagy muri volt egyszer, de Mafena be volt rúgm, röhögött a Drasner úrra. S akkor éppen bejött Drasner a kíséreté­vel, félelmetesen és kérlelhetetlenül. Mintha verebek közé lőttek volna. A detektívek ra­kásba gyűjtötték az egész társaságot. És ő is, Svejk, belekerült akkor a rakásba, mert pechére így felelt Drasner komiszámak, ami­kor ez igazoltatni akarta: — Van az úrnak felhatalmazása a rendőrkapitányságtól? — Svejknek eszébe jutott egv költő is, aki itt szokott ülni a tükör alatt, s a „Küldik” zűr­zavaros lármájában ének- és harmonikaszo közepette verseket írdogált és felolvasta a prostituáltaknak. • Svejk kísérőiben viszont egyáltalán nem ébredtek fel ilyesféle reminiszcenciák. Szá­mukra mindez teljesen új volt. És kezdett tetszeni nekik. Először a kis kövért töltötte el a hiánytalan elégedettség, mert az ilyen emberek az optimizmuson kívül még az epi- kureizmusra is rendkívül hajlamosak. A hó­rihorgas még viaskodott önmagával egy da­rabig. S ahogy a szkepticizmusát már elvesz­tette, úgy vesztette él most lassankint a ki­mértségét és maradék higgadtságát is. — Táncolni akarok — mondta az ötödik sör után, látva a „slapákot” járó párokat. A tömzsi teljesen átadta magát az élvhaj- hászásnak. Egy nő ült mellette, sikamlós szavakat mondott és a kis kövérnek csak úgy csülogott a szeme. Svejk ivott. A hórihorgas táncolt egy kört, majd táncosnőjével együtt visszajött az asz­talhoz. Aztán énekeltek, táncoltak, szüntele­nül ittak, paskolgatták a partnernöiket. S a vásárolható szerelem, a nikotin és az alkohol légkörében ott kerengett észrevétlenül a régi jelszó: „Utánunk az özönvíz!” Délután hozzájuk ült egy katona, és fel­ajánlotta, hogy egy ötösért gennyes bőrgyul­ladást és yérmérgezést csinál nekik. Van vele injekcióstű, és ha akarják, petróleumot fecs­kendez a kezűikbe vagy lábukba. * Legalább két hónapig feküdni fognak vele. $ ha nyál­lal kezelik a sebet, talán egy félévig is, és végérvényesen el kell hogy engedjék őket a katonaságtól. A hórihorgas, aki már teljesen elvesztette a lelki egyensúlyát, kiment a klozettra a ka­tonára! és petróleumot fecskendeztetett a lá­bába, a bőr alá. Mikor már estére járt az idő, Svejk azt javasolta, .hogy folytassák útjukat a tábori lelkészhez. A kis kövér, aki már dadogni kezdett, könyörgött neki, hogy maradjanak még. A hórihorgas is azon a véleményen volt, hogy a tábori lelkész várhat. Svejknek azon­ban már elment a kedve a „Kuklíktól”, s ezért azzal fenyegetőzött, hogy otthagyja őket. így hát elindultak, de Svejknek meg kel­lett ígérnie, hogy útközben még benéznek valahová. A Florencen túl kötöttek ki egy kis kávé­házban. ahol aztán a tömzsi eladta az ezüst óráját, hogy tovább mulathassanak. * Meglehetősen bevált módszere ez a kór­házba jutásnak. De a daganatban maradó petróleum szaga elárulhatja az embert. A benzin jobb, mert hamarább elpárolog. Ké­sőbb benzines étert használtak erre a célra, s azután még tovább tökéletesítették a módszert. — Hasek iegvzete. (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents