Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-06-18 / 24. szám

1955. Június 18. 7 TfcÜßlisti#.' a {A&lA’tolCß't Ha valaki 1950 előtt utazott a Bra­tislava - Durws/.erdahely közti vasút­vonalon. a táj egyöntetűségét nem zavarta semmi, csak néhány falu lát­képe. A tájon elterülő csendet csak a madárdal, a szövetkezeti szántóföl­deken búgó traktorok és a vonatke­rekek csattogása szakította meg. Az 1950-es évben megszűnt ez a csendesség. Az utasok is kíváncsian nézegettek ki az ablakon amikor el­hagyták Nővé Kosarisko állomását Pár száz méterre az állomástól hatal­mas bágerek és betonkeverők indul­tak meg itt is. mint hazánk sok más részében az első ötéves tervben Itt betonfeldolgozö üzemet kezdtek épí­teni. Az üzem épületei gyorsan növeked­tek. Alig telt el par hónap és meg­kezdődött a munka. Megszűnt a táj egyhangúsága, ami szintén az első ötéves terv eredménye A napokban meglátogattam az üze­met. Elbeszélgettem Német Károly bácsival, aki egyike az üzem legré­gibb munkásainak. Már öt éve dolgo­zik az üzemben, és kezdettől fogva a legjobb munkások közé tartozik Kétszer lett a szocialista munkaver­seny győztese, amiért aztán az üzem megjutalmazta. De Német bácsi nem­csak jó munkás, hanem jó szervező is. Kezdetben a tömésnél dolgozott csoportjával. Ezt a munkahelyet az­tán felcserélte egy másikkal. Munka­társaival. akikkel együtt dolgozott, a betonkeverőhöz ment át. Arra a kér­désemre, hogy mi késztette erre az elhatározásra, így válaszolt: — Én és munkatársaim vonattal, vagy esetleg kerékpárral járunk be az üzembe a környező falvakból És ha már egyszer itt vagyunk, akkor úgy akarunk dolgozni, hogy legyen meg annak az eredménye. Röviden mondva többet akarunk termelni, ami I által aztán többet is keresünk. így í tehát elejétől fogva alaposan nekilát- í tunk a munkának De nem dolgoz­hattunk mindig rendszeresen, mert a betonkeverők nem tudtak elegendő betont szállítani Látva ezt a hiá- j nyosságot, munkatársaimmal megbe- j széltük, hogy átmegyünk mi a betón- ; keverőkhöz. Nincs is most panasz. Betón van j mindig elég. Most már dolgozhatnak MICSURIN Húsz évvel ezelőtt, 1935. június 7- én halt meg a nagy oro" biológus, Ivan V Micsurin, aki fellendítette a tudományt az életről új. magasabb fokra, és azt tanította, hogy a termé­vígan a formázők és a tömők. Sose kell nekik várni a betonra. Német bácsiék álljak a szavukat Elbúcsúzom Német bácsitól, hogy megnézzem a többi munkacsoportokat is. A hatal­mas műhelyben zúgnak a gépek, amik mellett a fiatalok és idősebbek szor­galmasan dolgoznak. Jakab bácsi és Petes Lajos éppen kt'tjjyürút tömnek Rakják a vasfor- mSba a betónt De legnagyobb cso­dálkozásomra rá se néznek a tömő­vasakra Cackö eivtárs az üzemi bi­zottság titkára látva csodálkozáso­mat, kérdezés nélkül megadja a fel­világosítást. — Ezt az újítást — mondja — nemrég vezettük be. A forma belső felében villanymotor-vibrátor van sze­relve Amikor a forma tele van rakva betonnal, bekapcsolják a vibrátort, ami aztán a forma belső falát gyors mozgásba hozza, a betón pedig ön­magától lerázódik. A vibrátor közben még kellő mennyiségű nedvességgel is ellátja a betont. Jakab bácsiék szintén elismeréssel nyilatkoznak az újításról. „Nem .cell annyit emelgetni a tömővasat, mond- ,1 Jakab bácsi. Mielőtt még nem volt vibrátor és kézzel tömtük a betont, bizony este amikor hazamentem, alig vártam, hogy lefeküdjek és kipihen­jem magam Ez a nehéz robot már megszűnt, és nemcsak hegy könnyebb lett a munkánk, de javult a minőség is, miközben emeltük a termelést“. A másik oldalon, pár méterre Ja­kab bácsiéktól, dolgozik Takács elv­társ. ö levezető csatornákat készít. Épp most fejezte be az egyik csator­narészt és most mellétől egy vasváz­ra szerelt csigát, ami alatt hajtókar­ral ellátott henger van A csigán lógó lánc- végét ráakasztja a formára és óvatosan kiemeli. Ez az emelő is újítás' Martinét- elv­társ, a műhelyvezető, dolgozta ki az újítási javaslatot s a lakatosok pedig elkészítették Ezzel szintén megköny- n.yítették a tömők munkáját. De nemcsak ebiyn a műhelyben van ez így Az üzemben csaknem ! minden munka gépesítve van. A ke- j verőknél gumiszalag szállítja a kavi­csot a keveröbe. az expedícióban daru rakja a vagonokra a kész árut Gyor­san és pontosan megy minden. A gyorsaságnak és a pontosságnak 'ehet köszönni azt. hogy az üzem állandóan 100 százalékon felül teljesíti a ter­vet. Igaz, ebben része van a szocia­lista munkaversenynek és a rendsze­res kiértékelésének is. A munkaver­senyt havonként értékelik ki és a legjobb dolgozók vagy munkacsopor­tok fényképeit munkatapasztalatait a fali újságon keresztül közük a mun­kásokkal. Áprilisban még Bugár elv­társ képe volt a fali újságon, május végén pedig Petes került oda. Petes elvtárs és társa. Jakab bácsi, tervü­ket állandóan 135—140 százalékra teljesítik De nemcsak ők hárman dolgoznak ilyen jól, hanem a többi munkások is. így aztán gyakran vál­toznak a képek a fali újságon. — ve — Búcsú az iskolától A tanulók mielőtt elhagyják az iskola padjait átfestik az iskola kerítését. f 1 Évvégi mérleg ,\ Autóbusz és a versenyfutás izetet meg kell változtatni. Felhívta íz emberiséget, hogy a különböző ál- atfajtákat, növényeket, gyorsabb át- 'ormálódásra kényszerítse, , olyan rányban, amilyenre az ember kívánja. Micsurin új tudományos módszert llapított meg, a növények kereszte- :ését Olyan növényeket keresztezett igymással, amelyek nem rokonfajták. <Jem két különböző fajtájú almát ke­resztezett. hanem például keresztezte íz almát a körtével, a cseresznyét a néggyel, stb. Ezek a különböző gyü- nölcs- és növényfajták egyenes úton tem kereszteződnek egymással. Épp ízért Micsurin vegetációs útón — ol­tással — hozta őket közelebb egy- náshoz Micsurin több mint három- >záz új gyümölcsfajtát termesztett ki is ezek közül nagyon sokat nem por­tással, hanem oltással. A leleményes amerikaiak a szó szo- -os értelmében nem egyszer meg ikarták vásárolni ezt a nagy orosz tudóst. Rá akarták bírni arra, hogy röltözködjön át Amerikába. Különleges Najót is ígértek neki, melyen egész íatalmas kertjét elszállíthatja. A tu- iós, derék hazafi, az amerikaiak igé­zeteit visszautasította és büszkén vá- aszolt nekik- „Orosz vagyok. Nincs ] világon az a pénz, és az a hajó nely engem erről a helvrő’ el 'c^d't- lat. Hogyan is vihetnem el a kerte­met? Hisz ez az én hazám, ez az sn népem dolga.” A'csallóközi falvakban sokszor hal­lani panaszt az autóbuszjáratokra A sok panasz közül a legtöbb Csílízpa- (tason hangzik el. Mégpedig jogosan. Az év elején még volt a falunak ren­des autóbuszjárata. Ha valakinek va­lami dolga akadt Bratislavában. elérte Dunaszerdahelyen a 7.47 órás vonatot. Ezt a járatot azonban a tél folyamán megszüntették. Állítólag a rossz utak miatt. A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat dunaszerhelyi fiókján azt Ígérték, hogy ha az út megjavul, a járatot újra megindítják. Erre azonban hiába vártak az utaz­ni szándékozók, mert az új menet­rend érvénybelápte után ezt a jára­tot teljesen eliörölték. Állítólag kevés volt az utas. Ez helyes is volna, ha a csilizpatasiaknak lehetőségük volna más irányból Is megközelíteni Duna- szerdahelyt és elérni a reggeli vona­tot. Lehetőség azonban nincs. Lenne ugyan, ha az új menetrendet meg­fontoltabban állították volna össze. Papíron ugyanis mog van, de a való­ságban nincs. Csiiizradványról van autóbusz, ami eléri Dunaszerdahelyen a reggeli vonatot, illetve elérné. Ezt az utat magam is kipróbáltam né­hányszor. De a vonatot csak egy al­i kalommal tudtam elérni Akkor is úgy, hogy az állomástól 500 méterre levő sorompótól futva tettem meg az utat az állomásig. De legtöbb alka­lommal az autóbusz 5—6 percre a vonat indulása után érkezett be. Ezt megheteti egy fiatal, vagy egészséges ember, de nem tudja megcsinálni egy idősebb, vagy beteg személy. Hogy ennek ki az' oka, egyszerű rá a fele­let. A gépkocsivezető nem, mert a hosszú útra Nagymegyertől Dunaszer- dahelyíg nagyon rövid időt hagytak. Márpedig a gépkocsivezetőnek csak két lehetősége van. Az egyik, gyorsan hajtani, hogy elérje a vonatot, ami azzal a veszéllyel járna, hogy baleset történhet, vagy gyorshajtásért t'öiír— ják és megbüntetik. Ezt a lehetősé- gel a gépkocsivezető természetesen nem vállalja, úgy az utasok, mint a saját érdekében. Marad tehát a má­sodik és ezúttal egyetlen lehetőség- Betartani a megengedett gyorsaságot és lekésni a vonatot, vagy pedig futni a sorompótól az állomásig. Ebből lát­hatjuk, hogy hibásak csakr azok lehet­nek, akik meggondolatlanul állítják össze a menetrendet, nem számítva a rossz úttal és a sok felszálló utas­sal. VARGA ERNŐ Itt az 1954—55-ös tanév vége. Az iskolákban a tanulók egészévi mun­kájukat teszik mérlegre: vizsgáznak. Vizsgáznak az ipari tanulók is. Az eimúlt napokban egy ismerő­sömmel, ipari tanulóval találkoztam. Nyolc évvel ezelőtt én is ipáit ta- nu'ó, akkor még inas voltam, ezért érdekeltek a vizsgák. Tudakozódtam az eredmények felől. Ismerősöm örömmel újságolta, hogy nincs sem­mi baj, mindkét évfolyam jól vizs­gázik S valóban így van. Ismerősöm ál­lítását Stano Rudolf elvtárs, a Ker­tész utcai munkaerötartalékök szakin­tézetének titkára is igazo'ta. Hogy egy kis betekintést nyerjünk elég, ha a kertész utcai munkaerő­tartalékok szakintézetének egészévi munkáját mérlegre tesszük. Az intézet folyosóján függő fali­táblán megtaláljuk a vizsgák időbe­osztását és a tanulók vizsgaeredmé­nyeit is- A tizenkét gépelt lapról le­olvashatja az érdeklődő az eddig el­ért eredményeket. Még minden tan­tárgyból nem vizsgáztak az ipari tanulók, de így is már elég sok be­jegyzés található a lapokon. Egye­sek. kettesek, hármasuk és négyesek sói akoznak a rovatokban. Ötös, vagy­is elégtelen eddig még nincs, és re- mélnetőleg nem is lesz. Eddig szép eredményt ért el például Vince Ár- péd, Hugyec Júlia, Nagy Zoltán, Gärfäl István és Kojs László. Raj­tuk kivül még sok jó tanuló van az intézetben, de az 0 vizsgájukra még nem került eddig sor. A jó vizsgaeredmények természe­tesen nem a véletlen műve. Az ipari tanulók egész éven át rendszeresen tanultak, óráról-órára lelkiismerete­sen készültek. A gyengébb tanulók­nak a tantestület és a CSISZ-szer- vezet segített. Tanulóköröket alakí­tottak, melyekben az egyéni tanulás után még közösen is átvették az anyagot. De nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati követelményeket is közösen, egymás segítségére tá­maszkodva sajátították el. Részben ezzel rríagyarázható a hátralévő vizs­gák előtti bizakodó hangulat. Nincs okuk a félelemre, nem izgulnak, (legalább is a túlnyomó többség) a vizsgák, előtt. Félnap ismét vizsganap lesz. Dél­után hat óra van. Az ipari tanu'ók most pihennek, vagy szórakoznak. A folyosóról ping-pong labda patto­gása hallatszik. Az udvaron két csapat a futball labdát kergeti. A szobákban csak elvétve találni egy- egy tanulót. Ök az elmu'asztottakat pótolják, a vizsgákra készülnek. A_ lelkiismeretes munka, g jó poli­tikai nevelés eredménye. A munká­hoz való új, szocialista viszony, a tudás utáni vágy, a becsületesség és lelkiismeretesség — ezek azok a 15 tényezők, melyek a jó eredmények­hez vezettek. A kint'akó (főleg rokonoknál és szülőknél) ipari tanulók eredményei már nem ilyen jók. Ennek főoka' a tanulóotthoni közösségi élet hiánya. A kintlakó tanulókat nem tudják a tanulóotthon nevelői annyira befo­lyásolni, mint a bentlakókat. Na­gyobb részük nem vesz részt a kö­zös tanulásban. Ennek a hiánya az­után tükröződik a vizsgaeredménye­ken is. B T. Képek az egyik legrégibb EFSZ életéből 7 avasszal az egyik este — va­lamivel hamarább, mint ahogy a lapok széjjel röpítették a felsőpa- tonyi ifjúság kezdeményezéséről szó­ló hírt — Lieskovsky Janka és Föl­des Jani lélekszakadva futottak a szövetkezet irodája felé. Amint be­nyitottak, már épp kiáltásra nyílt a szájuk, mikor észrevették, hogy egy gyűlésre toppantak be. Csendesen odacsúsztak a sarokba Rences Sa­nyi mellé. Suttogni kezdtek. Sanyi az összekuszált mondatokból is jól megértette, miről van szó. Széjjelné­zett a teremben. Valóban Szűcs cso­portvezető és néhány ember nem volt jelen. Közben befejeződött a gyűlés. Az első mezei munkacsoport gyor­san határozott. Felkeltették a bri­gádközpont fiatal traktorosát és egy fél óra múlva már elindult az első traktor. A pótkocsit megrakták is­tálló trágyával s a krump’Höldre vit­ték. Már találtak ott néhány trágya­buckót, ezeket a másik munkacso­port vitte oda. Hiába a néhány trá­gyabuckó. a valóságban mégsem előzték meg őket. mert a Rences- csoport utolérte Szűcséket. Különben is ők jöttek rá először, hogyan 1 kell a krumplit úgy trágyázni, hogy ne okozzanak kárt az elül tetett krump­liban és ne zavarják meg a fejlődé­sét. „Ha majd BratidaVából kiindulva a mi falunk közelében utaztok a jobb oldalon már messziről megfi­gyelhetitek a pontos négyzetben zöl­dülő szép krumplisorokat. Az a mi krumpliföldünk'' — fejezi be büsz­kéi Rences csoportvezető. A jól megművelt táblák trióban j „elmondják", hogy a fiatalok alapos I munkát végeztek. Szép a kiumpli- I juk. 65 centiméter, magas a kukon* Felsópatonyban még 1949-ben megalakult a szövetkezet. Ekkor a szövetkezeti tagoknak az ezer hektár földhöz jóformán semmi állatállo­mányuk sem volt. Ma már 700 szarvasmarhájuk, 90 lovuk, 1500 serté­sük és 500 juhuk van. A vezetőség minden igyekezetét arra összponto­sítja, hogy bebiztosítsák a szükséges takarmányalapot. Az eddig elért sikereik gyökerei onnan erednek, hogy a tagság is tisztán látja az állattenyésztés fellendítésének fontosságát, szükségességét. A fiatalok vállvetve dolgoznak az idősebbekkel s bátor kezdeményezéseikkel nagy­ban hozzájárulnak újabb eredmények eléréséhez. cájuk. Hát még a répa! Hatszáz mé­termázsás hektárhozamot akarnak el­érni. Már kiegyelték s elvégezték a fejtrágyázást is. Ezek a növények azon a 48 hektár földön teremnek, amelyet a fiatalok vettek gondozá­sukba. A határra, amely 16 le üométer hosszú, nagyon büszkék a patonyiak. Nincs is ottan talpalatnyi föld sem amit ki ne használnának. A fiatalok felhívásukat tettekkel szilárdították meg, és bebizonyították, hogy to­vábbra is teljesítik adott szavukat. Siló lesz bőven A silógödrökhöz vezető úton bük­köny és rozsszálak hevernek. A göd- 1 ök előtt hosszú sorban állnak a ko­csik. A lovak ropogtatják a bük­könyt, a kocsisok viccelődnek, hem­peregnek kocsijukon a friss zöldben. „Üzemzavar. És éppen most, ami­kor már végzünk” — morogja a gé­pész. j, A 180 köbméteres silóárok mellett egy kis csoport verődött össze. Lies­kovsky Mihály, Elek és Sáky', fia­tal kocsisok szekerei ott állnak már a gép előtt A kis pihenőért nem is haragusznak olyan nagyon. Persze, jól tudják, hogy a keverés nem tart sokáig. Náluk minden hibát gyorsan kijavítanak. Most is így történt. Éj­ből megkezdődött a munka. A siló- gödörben még egy kis kocsis, a nyolcéves Hervay Lacika áll. '„Hajtsd csak meg no" — bíztatja a kis szö­vetkezetest Szarvas Benő, a silócso- port vezetője. A kisfiúcska nógatja a két szimentáli ökröt s boldogan fut végig a zöld szecskán. A silóárok megtelik, két nap alatt teljesen feltöltötték. Kétezer mázsa finom silótakarmány pihen itten. — Remek dolog ez. Erről alaposan meggyőződtünk az utóbbi években - mondja Szalay, az jegyik szövet­kezeti tag. A többiek is így véleked­nek, azért dolgoznak oly' nagy buz­galommal . és azért bosszankodnak, ha egy kis üzemzavar áll be. Panaszkodik a „Morava“ — Mit gondolsz Jóska, kipróbál­juk mi még azokat a gépeket? Egy­re többet fejünk, lassan elérjük a napi tizenkét litert — elmélkedik Cifra félhangosan. — Bizony könnyebb volna — toló­ja meg Rences Józsi s közben a kis széket a következő tehén alá helye­zi és befejezi a megkezdett masszí­rozást. Az istállóban csend u'a'ko- dik. A levegő fülledt, a munka meg­erőltető, nehéz. A fejők homlokán izzadság gyöngyözik. — Hát bizony, meg kellene pró­bálni újra. Nem is kellett volna olyan gyorsan félredobni azt a gé­pet — motyogja magában Cifra. Azután újból csend, csak a tehenek kérődznek, s a meleg tej súg, hűb- zik a sajtárban. Bizony rosszul tették a patonyi fejők, hogy a vadonatúj „Morava’’-t a sarokba állították. így most a rnd- záiorok egyenletes szívásának hafíga- tása helyett ők maguk fújhatnak. Százszor és százszor megmarkolják a tehén tőgyét, hányszor felduzzad az ér a kezükön, míg végre Rences Józsi, Cifra, Cifári és Szilvás el­mondhatják, hogy a „Jednotka’’! eb­ben a hónapban 150 ezer liter tejet adott be. Ma az az újság a Jednotkában (az egyik istállót keresztelték el így) hogy minden tehénnél elérték a tíz liter napi hozamot. — Huszonnégy kannát visznek be ma is a mi élmunkásaink — újsá­golja Polák elvtárs, az elnök. — Nemsokára meg majd az lesz az új- súg, hogy újból előveszik a Moravát, amely a sarokban porosodik, pedig négy fejő munkáját könnyíthetné meg. A Jednota istálló homlokzatán nagy tábla hirdeti: „Közös állatte­nyésztéssel a magasabb hozamért.f” Ezzel a mondattal a szövetkezet esek megjelölték a jövő távlatait. Igen, szép s teljesíthető tervek. Ha a tejhozam tizenkét literre emel­kedik, ez csak a Rences során 160 litert jelent. De addig még hányszor duzzad fel az ér a fejők kezén?... Vagy van más megoldás is? .. igen. Elő kell venni a porosod'■* Moravát. J. DUNAJOVEC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents