Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-06-11 / 23. szám
t‘ 10 MiMíVESSÜNK Az író szekere Irta: MÁCS JÓZSEF Tuen, róla írok, az íróról. ■L Helyesebben a munkájáról, Hösöm novellát, fejtont, ceruzarajzot és humoreszket ír. Sót többet ennél, mert a felsorolásból szándékosan kifelejtettem a regényt. Azért tettem ezt, mert a regényhez nagy lélegzetvétel, rengeteg szó, sok hasonlat és még mi minden szükséges?.. j A felszabadulás pillanatában elhatározta, hogy faluról fog írni. Hiszen hatalmas átalakuláson megy keresztül. Micsoda vajúdás, micsoda töprengés az emberekben? Ennek megfigyelésé, észrevevése, már maga- banvéve is írói teljesítmény. Kávéfőzés és tollhegyezés közben így gondolkodott a hősöm. Aztán hűvös fa árnyékábm, meg a minden kényelmet nyújtó szobácskábán megszületett második regényterve. A felszabadulás előtt is írt egyet, olyan nagysikerű művet, hogy a legveszekedettebb ellenségének is befogta a száját vele. Senki se beszélt róla, visszhangja se volt, mert támadó felületet nem hagyott a regényen, s így a mindig mellé lö- döző kritikusok nem tudtak, min élósködni. Erre gondolt, ezen derült, még akkor is, amikor zömök asszonyának megsúgta: Ft Regényt írok. — Nahát? — csodálkozott az asszonya. . — Csak semmi nahát = térítette magához a hű feleséget. — A regény meglesz. És nagy lesz. Ft Miből gondolod? — Miből? Miből? Abból, hogy olyan falusi embereket gyúrok át, akiről csak annyit tudok, hogy vannak és élnek. — Nahát — csodálkozott megint az asszony és hősöm lábára borult, mert szerinte is naga író az, aki azt is tudja, amit nem tud. És hősöm hozzálátott a regény megírásához. Munkást választott ki müve főalakjának. Vezette emberét erdőn, hegyen, völgyön át és összehozta pappal, tanítóval, cigányprímással. S hogy regénye feszültséggel és humorral legyen tele, átvezette emberét vékony szálfán, sebes folyó felett, minden második oldalon pisztolyból lövetett vele és szájára illesztett merő ostobaságokat. A sima papíron, minta Bqrázdák nyújtózkodtak. ragyogtak a sorok. Hanem a százötvenedik oldalon észrevette, hogy embere a falut elhagyván csak gyalog rója az utat, ez pedig a művelt olvasónak is egyhangú, szürke, unalmas barangolás lehet. Visszatérítvén hát hősét a faluba, s majd vonatra, autóbuszra, s néha a feszültség kedvéért ütközőre ü1 tette. És Lukács, a hős vajúdott a közlekedési eszközökön, problémá- zott, hogy vajon értelmes-e az 0 bolyongása, mikor azt se tudja hová, merre tartson. De választ erre nem kaphatott, mert gyönyörű tájhoz érvén, le kellett írni a fenyvest, a hegyet, az illatot és hű kísérőjét. a napot. így az ok elmaradt. A ztán Lukácsot nagy ke- ■fd rülővel egy kis hegyi falu határába * kény szeritette. A hős engedelmeskedett, sőt formálójának azt is belátta, hogy paraszti tárgyú regényben lehetetlenség gyalog bevonulni a faluba. Az író Rábeszélte. üljön fel szekérré: igen ám, de szekér sehol a közelben. Csak ennyi baj legyen. A szerkesztő tüstént hőse elé gördített egy paraszt szekeret: két lóval, saroglyával és _ lomha, lassú gazdával. Lukács, a hős az író bátorítására megszólította a gazdát. —Magáé az a szekér? — Az kérem — felelte a gazda és leugrott az ülőkéről, hogy a lovak elé osonva, megállítsa az adatokat. ~ — Felengedne a szekerére? — Fel. Nem törik csontja, ha rajta Ül. Felültek. Az író azonban nem tartotta elegendőnek, hogy Lukács és a gazda egész úton hallgassanak, azt sem, • hogy közben a szekér zörgését és a lovak paj- kosságát leírta. Bonyodalom kellett, mert hosszú az űt, egy óra a faluba, történni kell valaminek. De mi történjen? Ájuljon el Lukács, vagy essen a lovak közé a gazda ? Nem. Ez nem oda való. Rosz- szul eshet, elájultan nyaka törhet. Aztán meghal a hős és kezdheti a regényt elölről. A szerző napokon át töprengett, sétálva a szobában, pi- . pázva a kertben, míg kisütötte, hogy a bonyodalomhoz az lesz a legjobb, ha eltörik a sze- kérrúd. Rúd nélkül is beérhetnek a faluba. Ráhajolt az asztalra és ott, ahol nem volt zökkenő, fasor, vagy kőoszlop kettétörte a gazda szekerén"!: rúdját. Ezzel megteremtetta bonyodalmat. Tpikcsziilf a regénnyel és ^ rohant a kiadóba Lektort keresett, aki majd az új nagy regényét elolvassa. A munkát egy simahajú, szeplősképű fiatalember vállalta magára és egy hónap elteltével így beszélt a szerzőnek: Jó a regény, olvasmányos, szórakoztató. Csak... — Csak? — Az a szekér kérem. Rúd- nélkül kérem. Én becsülöm az ön tehetségét, mert csodálatos dolgokat tud írni a faluról és lakóiról, de ... Az író öntelten tetfe fel a kérdést. — Tán ön még nem látott rúd nélkül szekeret? — Dehogyis nem. De ne felejtse, hogy a maga szekerét lovak húzzák és rúd nélkül húzzák kérem. Tovább lehetetlen volt vitázni. Az író magábaszállt és gondolkodott, nincs e rossz szándék a tanács mögött. S mert semmi rosszindulatot sem tudott felfedezni' a figyelmeztetésben, nagy írói mivoltát is megőrizvén megjegyezte: — Helyeselném az észrevételét, ha a szekérnek egy rúd- ja lenne. De két rúdja van kérem. — Falusi szekér! — emelte fel az ujját a lektor. Annál egy rúd az általános... — Meg akarja kötni a kezem. Vegye tudomásul, hogy a szekérnek több rúdja is lehet! Ebben az esetben azért kettő a rúd, mert kettő a ló is, az ember is, érti? A lektor elveszítette biztos érzékét és erőtlen hangon mondta: — Értem. Néhány hét telt el és már úgy látszott, hogy az összetört rúd bent margd a regényben. De egy ritlca jelenség folytán kikerült belőle. írónk falura utazott és ott fél órát időzött, csak azért, hogy igazáról meggyőződjön. Fél óráig meresztette a szemét, de két rudas szekeret nem látóit. Kedvetlenül tért vissza a városba. Főként az szomorította, hogy ha a rúd nem törhet el, akkor miből lesz bonyodalom, mit törhet össze a szekéren? A kereket nem, mert nélküle nem gurulna a szekér. A sa- roglyát sem, mert azt meg bedobhatják a szekérderékba. Mije van még a szekérnek? — füstölgőit naphosszat. Mert nem jött rá. futott a kiadóba, hogy visskatartsa a könyvét. Ahol így gazdálkodnak — Mit csodálkozik? | Egyes szövetkezetekben a ta- Eav kis malacot vettem a karmiiny vetőmagot papírzsá- . lkokba raktározzák el, közvetlen szövetkezetben. Ia2 istállóban, így nem csoda, ha az állatok szabadon lakmá- rozhatnak a vetőmagból. — Nálunk is bevezették az önkiszolgálási módszert. Egy kis különbség A kint nyaraló tehén mondja: — Ne féljetek, az én jászlam mindig tele lesz. Az istállóban nyaraló tehén panasza: — Mit csodálkoznak azon, hogy kevés tejet adok? NEUMANN JÁNOS. Egy ifÍú gondjai Nagy gondban van Hajas Jani, Pályát kell már választani, Mert hát kérem, Érettségit tesz ő bizony. Még e héten! Persze, másoknál ez nem gond! Más azt teszi — mit atyja mond! Az ily fajták, Mint' a juhok, odamennek Hova hajtják! No dehát ő nem ily féle! Őt nem vezetik ám félre! C szép deli! Őt egy hétköznapi pálya El nem nyeli! Mert vegyük csak sorba mostan, Melyik pályán milyen rossz van ? A hivatal? Pfuj! Isten ments! Ahhoz ő még Túl fiatal! Legyen agronómus talán? Jaj, ott sok a disznókarám! S a disznóól Egy elegáns világfihoz Nem állna jól! Legyen orvos? Mérnök? Fodrász? Vagy talán egy híres jogász? öh, mily eszme! Ide tanulni kell, s 0 megveszne! abba Mi volna, ha bányász lenne ? Az se lehet! Ahhoz gyenge! Vagy patikus? Ugyan kérem! Ahhoz viszont Túl laikus! Mit tegyen hát? Mit válasszon? Miből lehetne sok haszon? Hol az a tér, s Mely elegáns, kellemes és Hol sok a bér? Hopp, már megvan! Hisz ez fényes! Hüh, milyen nagy esemény lesz! Itt nem lesz gond! Híres filmcsillag lesz majd ő, És ezzel — pont! így az ügyet elintézve, Nem is vett már könyvet kézbe. Hisz egy sztárnak Az ilyen prózai dolgok Még megártnak! Persze aztán a matúrán, Csak dadogott a kis komám, S így a szegény Filmsztárjelölt, — nem lesz más csak Bukott legény! — A lektori tanács mindig megszívlelhető, ugyebár? — kezdte a szeplős arcú. Mert rúd nélkül kérem ... t— jó, jó sírta el magát az író, azt mondja meg, mitevő legyek? — Törjön össze valami mást. — Mi legyen az? Mind a ketten beletemetkeztek gondolataikba. Este felé, a lektor, mint. egy megöregedett bölcs rándított a vállán. — Törjön el a lőcs! — Úgy-van! A lőcsöt összetörhetem. Éljen az ötlet! Gurulhat a szekér. — És lőcs nélkül is gurulhat? — Hogyne kérem — hangzott az okos válasz. Az író hamar összeforrasztotta a rudat és pozdorjává zúzta a lőcsöt. Elkészült a bonyodalommal ... IT is szobácskájábán meg- elégedetten pipázgatott a regény megszületése után és sokáig porosodó írásokban lapozgatott. Nálánál fiatalabbak küldték be a kéziratokat elbírálásra. A magas széken ülő hóember módján rótta a sorokat, a megszokott hangú válaszleveleket. Vidáman, jókedvűen sétált ... „Ismerd meg az életet és az író és még akkor is derűs főleg azt a környezetet, amely- maradt. amikor megkérdezte. ről írsz, drága jó fiam!" 1955 június 11. Egészség mindenekelőtt (Egy orvos naplójából) A minap meglátogattam egyik orvos barátomat. A váróban lévő páciensek türelmetlensége következtében megszakításokkal folytattuk eszmecserénket. Kollegám közben megvizsgált egy-egy beteget, én pedig azalatt a spanyolfal mögött vártam és persze kihallgattam az egyes beszélgetéseket. Középkorú, üde, szép asszony lép be a rendelőbe. — Nem vagyok ugyan beteg, doktor úr — kezdi az asz- szonyka —, de tegnap hallottam a rádióban, hogy mindenkinek törődnie kell az egészségével, hát eljöttem én is. Eddig nem tettem semmit ebben az irányban, pótolni akarom a mulasztásokat. A • t án meg éppen eleget fizet a férjem a betegsegély- zőbe évek óta és eddig semmit sem vettünk még ki belőle. — Az orvos kissé csodálkozva néz a „páciensre”, mintha valamit kérdezni akarna, de az asszonyka szóhoz nem juttatja és csaknem parancsolőlag mondja: nem vagyok ugyan beteg, de azért csak vizsgáljon meg- doktor úr alaposan. Az ember sohase tudhatja, hogy nem-e rozsdás valamelyik sróf a szervezetében és nem-e kell azt megkenegetni... És aztán tartanunk kell magunkat ahhoz a jelszóhoz, hogy „megelőzni a betegséget százszor helyesebb, semmint gyógyítani azt — nem igaz doktor úr?” Barátom kissé megrökönyödve mondani akart valamit, de a „páciens“ nagy vehemenciával megint csak folytatja mondanivalóját — Valószinűlég szükségem van valami vitaminra. Tudja kedves doktor, eddig semmiféle vitamint nem szedtem. Olyan régimódinak látszom magam előtt, hogy szinte szégyellem. Barátnőm a Répásiné az igazi modern asszony. Naponta és rendszeresen öt különféle vitamint szed. Reggelinél meg se issza a kávéját anélkül, hogy előzőleg ne venne be legalább három tabletta celaskont. Ezt azért veszi, mert nem bírja a nyers gyümölcsöt és a kompótbán persze nincs elég C-vitamin. Tízóraira A-vitamint szed, mert hiszen a vajban manapság sok minden van, csak vitamin nincsen — ugyebár doktor. Délben rendszeresen beveszi a maga D-vitaminját. Tudja doktor, ezt azért veszi, mert különben a kövér ,sertéshús megárthatna neki. Uzsonnára sohase felejti el bevenni a maga B-vitamin tablettáit és este ugyancsak minden nap beszed egy adag K-vitamint — attól van neki olyan szép pirospozsgás arcszíne. Mikor végre elhallgatott az asszonyka, kollegám megkezdte az „alapos” vizsgálatot. Mindent megvizsgált. Szívet tüdőt, májat, vesét, szóval mindent. Vizsgálat közben egyre forgatta fejét, mintha azt akarta volna mondani, hogy semmiféle betegségről nincsen szó. Már-már be akarta fejezni a vizsgálatot és kimondani a véleményét, amikor egyszerre csak felvillant a szeme, mentőgondolata támadt. Előveszi az idegkalapácsot és megkoppantja a hölgy térdkalácsát. Most megkönnyebbüléssel mondja: „még sincs minden rendben”. Az idegek kissé betegek asszonyom. — Nem halálos betegség ugyan — folytatja — de megfelelő kezelésre van szükség. — Sohase gondoltam volna — mondja a páciens —, hogy az orvosok betegsegélyzőre ilyen alaposan megvizsgálják az embert. — Szóval — mondja az orvos — nincs nagy baj, de előírunk egy vitamjnt és aztán naponta kétszer hideg zuhanyt, reggel és este... Az orvosi kezelés lefolyását, illetve eredményét aztán később tudtam meg. A véletlen úgy akarta, hogy egy társaságban összejöttem ezzel az asszonykával, aki „az egészség mindenekelőtt" jelszóval felkereste annak idején kollegámat. — Mivel a kezelési kúra ötödik napján erős náthát kaptam — meséli a hölgy és fejem kezdett fájni,-újra felkerestem az orvost. — Igazán roppant hálás vagyok drága doktor úr a kiváló kezelésért, a vitamin igen jót tett nekem és a hideg zuhany az idegeimet rendbehozta, csak éppen náthás lettem tőlük. — Az semmi — mondotta az orvos — szokott lenni a hideg zuhany következtében. Most előírok egy izzasztót és pár nap alatt egészséges lesz, mint a makk. — Fő, hogy az idegek rendbejöttek, tette hozzá megelégedetten az orvos. Három napon keresztül — meséli tovább a hölgy — úgy izzadtam, mint egy versenyparipa a lóversenyen és a nátha tényleg elmúlt. Elmentem az orvoshoz ezt jelenteni neki és egyúttal gyógyszert kérni, mert az étvágyamat teljesen elvesztettem. — Igazán csekélység, adunk egy étvágygerjesztőt és úgy fog ennt, mint a farkas — volt , az orvos egészen természetesnek látszó megjegyzése. Egyúttal adott inhaláciős cseppeket is, mert az orromban roppant szárazságot éreztem állandóan. Néhány nap múlva megint elmentem az orvoshoz, mert köhögni kezdtem. — Igazán jó gyógyszert adott doktor, már van étvágyam is, az orrom is rendben van, csak olyan száraz köhögés gyötör i tegnap óta. — Erre adunk egy jó szirupot, — mondotta a doktor úr és előírta a megfelelő gyógyszert. Egy hétig szorgalmasan iszogattam a szirupot, a köhögés tényleg megjavult, csak székrekedést kaptam. Az a kodeintől van — magyarázta az orvos, akinek elpanaszoltam ezt a nem éppen kellemes változást. Előírunk egy jó hashajtót és minden rendben lesz — jegyezte meg a doktor úr. A hashajtó remekül hatott — meséli a hölgy — három napig mintegy a WC-re voltam szögelve. Persze nagyon le- gyöngített ez a kúra és ezért elhivattam az orvost. Nincs semmi baj — nyugtatólag mondotta az orvos — adunk egy erősítő gyógyszert és pár nap alatt megint lábra áll. Csakugyan két hét alatt annyira rendbe jöttem, hogy felkerestem az orvost, hogy megköszönjem neki munkáját, de azért is, mert egy viszkető kiütés jelentkezett a bőrömön és a térdeim reszketni kezdtek. — Nem nagy baj — szólt nyugtatólag az orvos — az idegek kissé betegek. Nem halálos betegség — folytatta, de megfelelő kezelésre van szükség. És aztán csaknem gépiesen: Előírunk egy vitamint és kétszer naponta hideg zuhanyt... Dr T. M. OJ IFjCSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden szombaton Kiadja a Smem. a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Brallsla- va. Praiská 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő Szőke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava Prazská 9. Telefon 227-17, 237-01. — Nyomja Merkantil n. v nyomdája. — Előfizetés egy évre 30.— Kis. félévre 15.— Kés. — Terjeszti a postaszolgálat. — Rendeléseket minden postahivatal és minder kézbesítő átvesz — Hitlapbélyeg D-52867 engedélyezve Bratislava 2. Kerületi engedélyezve Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és irányltópostahlvatal Bratislava 2. \
