Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-06-11 / 23. szám
Bratislava, 1955. június 11; Ar» 60 filter IV. évfolyam, 23. szám. VERES JÁNOS: A Hl TAVASZUNK Álljunk helyt a munka frontján Néhány hónappal ezelőtt, amikor a CSISZ II. kongresszusának küldöttsége szeretett köztársasági elnökünk kezéből átvette a Köztársasági Érdemrendet, mindany- nyiunk szívét kellemes, meleg érzés. járta át. örültünk a nagy megtiszteltetésnek. Örömünk tettekben jutott kifejezésre. Még alig csendesült el a taps, már a kötelezettségvállalások százai szálltak Prága felé. Az ifjúság megtalálta a válasz helyes formáját. A kongresszus határozata nyitott fülekre talált. Lassan megmozdult a falu, alakultak az ifjúsági brigádok, munkacsoportok. A tavasz kinyílásával tágult ifjúsági szövetségünk kapuja is. Üj, friss vér ömlött be rajta, amely eddig — munkánk hiányossága folytán — mellette keringett. Ifjabbak, tüzesebbek, többet akarók lettünk. Felfigyeltek ránk. Az idősebb elvtársak szavára hallgatva, felhasználva a fiatalok lendületét, bizakodva néztünk a tavaszi harc elé. Nem csalódtunk. Most a tavaszi munkák első szakaszának lezárása után, nyugodt lélekkel tekinthetünk vissza munkánkra. A zöldelő vetés, az egyre erősödő kukorica, répa, a szárba szökkenő napraforgó, a mi becsületes munkánkat is hirdeti. Az éjjeli műszakok, a négyzetes-fészkes ültetés sokszáz fiú és leány munkájáról tanúskodik. Ha az elismerésnek hangján szólanak hozzánk, ez jóleső érzés mellett az újabb feladatokra való figyelmeztetést is jelenti számunkra. A mostoha időjárás újabb feladatokat állított elénk. Meg kell cáfolni azt az elavult, káros nézetet, hogy „ha szárazság van, nem szükséges a kapálás, hisz nem nő a gyom“.1 Az ilyen s hasonló ferde nézetek ellen leghatásosabban személyes példamutatással tudunk küzdeni. Ezért ifjúsági munkacsoportjainknak napjainkban legfőbb feladata a kukorica, a burgonya ápolása és a répa egyelése. Ezen a téren különösen nagy feladat áll a szövetkezetekben dolgozó CSISZ-tagok előtt. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a négyzetes-fészkes módszerrel ültetett kukoricát ne csak saraboljuk, hanem időben egyeljük is. Ha a kukorica tötávolsága 70x70 cm akkor hagyjunk két szálat, de lehetőség ez ne egy tőről legyen, hanem 5—8 cm távolságra^ legyenek egymástól. De egy fészekben semmi esetre sem szabad hagyni -J—5 szálat. Ez az egyelés nagyon fontos, mert elősegítjük vele a növény gyors fejlődését, tehát a magasabb hektárhozamot. • Ä szövetkezetekben lévő ifjúsági munkacsoportoknak már most, a kapálásban az élen kell járni s állandóan szem előtt tartani, hogy kukorica és répa területükön csak úgy tudnak kiváló termést elérni, ha minden munkát időben, s a lehető legjobban elvégeznek. A kapásnövények gondozásában jó példát mutat a damásdi, ru- zindoli, felsőpatonyi s még jó néhány szervezet ifjúsága. Ezek a szervezetek azáltal, hogy példásan gondozzák a kapásokat, biztosítják a jó termést. A személyes példa- mutatás s meggyőző munka értékelése mellett nem feledkezhetünk meg még arról a jövedelemről sem, amit szövetkezetük s ezen keresztül saját maguk számára biztosítanak. Ezt a példát kell követni ifjúsági munka- csoportjainknak, mert ez az egyedüli helyes út: a személyes példamutatás. Szervezeteinknek állandóan szem előtt kell tartaniok, hogy a takarmány mennyiségétől és minőségétől, tehát jórészben a kukorica, a répa, és burgonya termésétől is függ, mennyiben tudjuk valóra váltani az állattenyésztés fellendítésének tervét. Éppen ezért most a növények gondozásának időszakában feladatunk középpontjába a növényápolás időbeni jó elvégzése kerül. Falusi szervezeteinkben a. júniusi taggyűlések egyik legfontosabb pontja e feladat megoldása. Azokban a szövetkezetekben, ahol kedvezőek a helyi körülmények s még idáig nincsenek ifjúsági munkacsoportok, szorgalmazni kell a csoportok megalakítását. E kérdést felületesen kezeli sok járás vezetősége is. Ez helytelen állásfoglalás. A feladatok közös teljesítése, az akadályok közös leküzdése, a közös munka sikerének öröme az, amely legjobban egymáshoz fűzi a fiatalokat. Ha csak ezt nézzük s nem szólunk a közösségben rejlő óriási nevelő erőről, akkor is eldönthetjük, melyik a helyes út. Haladjunk hát ezen. Ügy, ahogy minden CSISZ-tag érzi és büszke arra, hogy a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságnak megbecsült polgára, kell, hogy érezze azt is, hogy a haza gondjainak egy része az ő vállán nyugszik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a munkafronton való helytállás épp oly fontos, mint határőreink ébersége, mert e kettő együtt alkotja hazánk szilárdságát. Nekünk, CSISZ-tagoknak feladatunk ezt a szilárdságot, munkahelyeinken feladataink teljesítésével erősíteni, fokozni, í A kék égre már kigurult vidáman a nap, mint villogó, tüzes aranypénz. / Mi munkára lendülünk a határban, a tavasz édes, mint bögrén csurrant méz s a szép élet dalol, ha szerszámunk cseng. A mi rögünkhöz szeretettel nyúlunk, még beszélünk is tán a kedves földhöz, — pedig sok éve szitkozódva túrtuk! — és szívünkben most a legszebben gyöngyöz a Gazdag Sors győzelmes dicsérete! Egymást, íme, erősen megöleljük és énekszót merítünk a nagy fénybe! Jövőnk tanyáját dalos földre verjük, egy egészséges század néz előre a szemünkkel és messze, messze látunk. Munkás és paraszt vígan lelt egymásra, s a nép közös, megbékélt szeretettől és becsülettől roskadt asztalára letűz a fény a kacagó, kék hegyről s öröm-kupából minden száj hörpinthet!
