Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-06-04 / 22. szám

8 1955. június 4; A szovjet-jugoszíáv tárgyalások Május 29-re virradó éjszaka a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság kormányának meghí­vására különvonaton Belgrád- böl Brioni szigetére utazott N. S. Hruscsov, N. A, Bulganyin, A. I. Mikojan és a szovjet kor­mányküldöttség többi tagja. Ugyanazon a vonaton utazott a Szovjetunió küldöttségével együtt Josip Broz-Tito elnök, E. Kardelj, A. Rankovics, és a jugoszláv kormányküldöttség többi tagja. Mind a két kül­döttséget elkísérték a vonaton tanácsadóik, szakértőik, vala­mint a szovjet és a jugoszláv újságírók. A különvonat útvonalának végpontján Karlovac városában a vendégeket a helyi hatóságok és a városparancsnokság képvi­selői üdvözölték. A szovjet kormányküldöttség a jugoszláv kormányküldöttség­gel és a kísérő személyiségek­kel együtt Karlovacból gépko­csin folytatta útját az Adriai­tenger partján fekvő Pola vá­rosáig, majd jachton Brioni szigetére utazott. A szovjet vendégeket és Ju­goszlávia vezető államférfiak az egész többórás útvonalon melegen üdvözölte a városok és falvak lakossága. Belgrádből Karlovacig a vasútállomásokon a korai időpont és a szűnni nem akaró eső ellenére a helyi lakosság fogadta és üdvözölte a vendégeket. Rijeka városában a jugoszláv hajógyártó és kőolajfinomító ipar központjában, Opatija üdü­lőhelyen és Pazinban, valamint Rasa bányavárosban és az Ad­riai tengerpart más városaiban és községeiben a lakosság sor­falat alkotott az utcákon, ame­lyeken a szovjet vendégek és a jugoszláv államférfiak gépko­csin átutaztak. A lakosság szí­vélyes rokonszenvét nyilvání­totta a szovjet nép irántj és azt yaz óhaját, hogy erősítsék a jugoszláv-szovjet barátságot, szilárdítsák a világ békéjének ügyét. Brioni szigetén való tartóz­kodása idején a két küldöttség folytatta az eszmecserét azok­kal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyek a szovjet-jugoszláv megbeszélések tárgyát képezik. Közlemény a Szovjetunió és Jugoszlávia kormányküldöttségeinek tárgyalásaitól 1955. május 29-én és 30-án folytatódtak a tárgyalások a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetségének és a Ju­goszláv Szövetségi Népköztár­saságnak Brioni szigetére érke­zett küldöttségei között. A tárgyalások során kölcsö­nös megértés közepette folyta­tódott az eszmecsere a Szov­jetunió és a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság viszonyá­ról. A Szovjetunió kormánykül­döttsége május 29-én a jugo­szláv küldöttség tagjaival együtt beutazta Brioni szigetét és megtekintette annak látni­valóit Május 30-án a szovjet kül­döttség tagjai és tanácsadói két országot érdeklő kérdésekről tárgyaltak a jugoszláv küldött­ség tagjaival és tanácsadóival. Ugyanezen a napon N. S. Hruscsov és N. A. Bulganyin, J. Broz Titoval a „Podgorka” motoroshajón ellátogatott az isztriai parton fekvő Pola és Rovinj kikötőjébe. A két küldöttség tagjai és a tanácsadók villásreggelin s ebé­den voltak J. Broz Titonál, a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság elnökénél. Május 31-én a szovjet kor­mányküldöttség elhagyta Brioni szigetét és folytatta körútját az országban. Páriáim nti választások Angliában Pénteken felszokkentek az árfolyamok a londoni tőzsdén. Ez fejezte ki leghívebben a nagytőkések örömét a konzer­vatívok választási győzelme felett. Megelégedést váltott ki az Eden-kormányZat győzelme az amerikai imperializmus kö­réiben is. Jellemző e tekintetben az Associated Press washingtoni távirata: „Vezető amerikai funkcionáriusok általában azt várják, hogv Nagy-Britannia most, miután túl van az or­szágos választásokon, realiszti­kusabb külpolitikát folytat majd. A legtöbb washingtoni funkcionárius , véleménye az, hogy Eden ipost visszatérhet szilárd magatartásához az oro­szokkal szemben, miután ez most már nem jelent választá­si kérdést!” Az AFP washingtoni jelen­tése leplezetlenül közli még azt is: „ ... általában tudni vélik, hogy az Egyesü't Álla­mok vezetői részben azért já­rultak hozzá a legfelső síkon megtartandó négyhatalmi érte­kezlethez. mert tudatában vol­tak, hogv Edennek erre külö­nösen szüksége van választás előtti manőver céljaira ...” A konzervatív politikusok­nak. akik a közvélemény fél­revezetésére bOveir fűszerezték békenyilatkozataikkal választá­si agitációjukat, a „Munkás­párt” jobboldali vezetése szin­te tálcán nyújtotta át a győ­zelmet. A „Munkáspárt” ve­zérei konzervatív győzelmet készítettek elO azzal, hogy nem terjesztettek valóban, a mun­kások létérdekeinek és a bé­ke ügyének védelmében harc­ba hívó -programot a választók elé. Nem hiába legyezte meg számos megfigyelő, hogy a „Munkáspárt” jelenlegi politi­kája valóságos sziámi ikrekké teszi a szocialistákat, és a kon­zervatívokat mind nemzetközi, mind a hazai kérdésben. Ez kétségtelenül hozzájárult ah­hoz. hogv a „Munkáspárt” tá­mogatóinak mintegy 10 száza­léka. körülbelül másfél millió választó nem ment el szavazni. Egyes körök már most arra mutatnak, hogy a „Munkás­párt” egyszerű tagjainak nagy tömege komoly figyelmeztetés­nek tekinti a választási vere­séget. Nem hiába kesereg azon az AFP amerikai híügynökség londoni tudósítója, hogy „a „toryk” győzelme bizonyossá te­szi, hogy az ellenzéki párt Ide­jében balfelé tolódik el a har­cosabb szocializmus irányában.” Angliában a dolgozók erOsödO harca várható, nemcsak a tő­kés kormány munkásellenes intézkedései és fegyverkezési hajszát szolgáló külpolitikája, hanem a „Munkáspárt” veze­tőségének a kapitalistákat tá­mogató tevékenysége ellen is. Rendkívüli állapot Angliában Az angol vasútak majdnem teljesen leálltak a mozdonyve­zetők és a fűtők sztrájkja miatt, amely szombat éjfélkor kezdődött. Nem indultak el a pünkösdi különvonatok ezrei és csak 200 személyvonat köz­lekedett a szokásos 24.000-el szemben. A kormány egész sor intéz­kedést hozott a sztrájk hatá­sának csökkentésére. Eden mi­niszterelnök az ország lakossá­gához intézett vasárnapi rádió­beszédében közölte, hogv a hatóságok milyen intézkedése­ket léptetnek életbe az é'el- SSiezerellátás biztosítására. A hadügyminisztérium 250 teher­gépkocsit bocsát a posta ren­delkezésére a levél- és csomag­forgalom lebonyolítására. A lé­gierőt is utasították, hogv bo­csásson' helikoptereket a posta rendelkezésére. Edén miniszterelnök a kor­mány három tagját repülőgépen küldte a királynőhöz azzal a ja­vaslattal, hogy szélesebbkörú hatalommal ruházza fel a kor­mányt a sztrájkmozgalom le­törésére. A királynő kedd este királyi kiáltványt írt alá, amely kihir­deti a rendkívüli állapotot. 'HJ­Szovjet-indiai kapcsolatok A nemzetközi helyzet továb­bi alakulását illetően igen nagy jelentőségűek a küszöbön álló szovjet-indiai tárgyalások is. Szombaton Oj Delhiben hi­vatalosan közölték, hogy Neh­ru. az Indiai Köztársaság mi­niszterelnöke június 5.-én uta­zik el Bombavből és útjának állomásai: Prága, Moszkva, Varsó. Bécs, Belgrád. Róma és Kairo. Nehru július 11-én érkezik vissza Tndiába. Je’en- tös esemény volt a szövi et- indiai kapcsolatok továbbfejlő­désének útján, az indiai parla­menti delegáció moszkvai uta­zása is. A Delhi Times „Történelmi jelentőségű látogatás” című cikkében leszögezi, hogy „Neh- ru oroszországi útja óriási ér­deklődést. kelt az indiai nép körében.” A lap az orosz né­pet „a világ minden országá­ban” a „fe'szabadítási mozgal­mak élcsapatának” nevezve ki­jelenti, hogy a második világ­háború idején a világ annak a halhatatlan szerepnek eredmé­nyeként szabadult meg a rab­ság és hanyatlás szörnyű tra­gédiái ától. amelyet a gonosz­ság erőit szétzúzó szövetséges csapatok élén az orosz hadse­reg,-»! betöltött«.-- Az indiai nép. amely azt reméli. hogv a két ország népe és kormánya Ázsia ,és az egész világ iávára még közelebb kerül egymáshoz, óriási reményeket fűz ehhez az utazáshoz. Ez valóban tör­ténelmi leleittőségű változás, amely Ázsiában és az egész világon a békés egymásmel- lettélés új korszakának kezde­tét jelentheti, — írja befejezé­sül a Delhi Times. Nehru az Ogonyok tudósítóiának nyilat­kozva hangsúlyozta, hogv ta­nulni megy a Szovjetunióba. „MeggyOzOdésem — mondotta —, hogy az összes népekkel való baráti kapcsolatok fej­lesztésére irányuló közös oo- litikánkon kívül, India Jsdk. olyasmit tanulhat a Szovjet- l uniótol, ami hasznára válik.” V Mit mond a szudáni fekete testvérünk: A VIT előkészítő bizott­ságába Varsóba minden or­szág kiküldte a maga kép­viselőit. Beszélgettünk egy fiatal szudániml. Készsége­sen beszél hazájáról, a szu­dáni fiatalok problémáiról és feladatairól: „Szudánban több mint háromszáz éve laknak már az angol gyar­matosítók. Az ország termé­szeti gazdagságát angol eé­gek bitorolják. A mi orszá­gunk látja el Angliát gya­pottal és más nyersanya­gokkal. Iparunk nincs és a gyarmati urak teljesen tönkretették nemzetgazda­ságunkat. Népünk minden vágya az. hogy függetle­nítsük magunkat az impe­rialistáktól, nemzeti ipart és' egészséges alapokon álló nemzetgazdaságot építsen fel. Ebben a harcban együtt haladnak a munkások, pa­rasztok és a polgári réte­gek is. Ifjúságunknak nem áll módjában, hogy tovább képezze magát és tanuljon. A lakosság 98 %-a írástu­datlan. Ezer és ezer fiatal min­den ok nélkül máról-huí- napra elveszti állását és semmi segélyben nem. ré­szesül. A fiatalok előtt nincsenek sportlehetőségek nem. ismerik a mozit, a színházat. Az ifjúság jobb életéért folytatott harcában igen fontos szerepet tölt be az egyetemi hallgatók szövet­sége Khartumban. A szö­vetség kidolgozta a harc programját, az imperialisták ellen és a harc élén áll. A gyarmati önkényuralom a fiatalokat érinti a legjobban és ezért természetes, hogy a fiatalok küzdenek a leg­jobban az imperialista ki­zsákmányolok ellen. TJent magasan a Himalája északnyugati sarkában Afganisztán, Tibet, Pa­kisztán és India között fekszik Kasmír. Csak egy keskeny hegyláncólat* választja el a Szovjetuniótól. Hegyek, örök hóval fedett csúcsok, mély kék tavak váltakoznak ebben a modern meseországban. A ta­vakon sikora nevű gondolák siklónak tova. A terméken'll, szikrázóan zöld völgyekben igen gazdag a növényzet. A városokban és a falvakban kis­iparosok értékes faanyagból és elefántcsontból szebbnél-szebb dísztárgyakat, faragnak ás S2Ö- vik a csodálatosan szép kendő­ket, melyeket kasmírkendO né­ven az egész világon ismernek. Ezek a kendük tették az or­szágot híressé. Az ázsiai Svájc, így nevezik a turisták ezt a darab földet. Kasmírban évszázadokra negállt az idő. El volt sza- ■adva a világtól. Csak. egy fő­it vezetett a Baramulla szo- oson keresztül, 56 küométer- lyire Srinagar fővárostól délre, . Dzsemet folyón, a Kokola időn keresztül. Kasmír tulaj- ionképpen kaput jelentett In- lia és a mai Pakisztán felé. 1 mellékutakat befújta a hó s teljesen járhatatlanok vol­zk. De ez nem jelentett aka- ály't a hindu zarándokok szá­rára, akik 4.000 méter magas- a Amaranthba is felkapaszkod­ik, hogy megtekinthessenek gy jégoszlopot, amely Sivah itenségiik alakjához hjasoril:- ott. Nyolc napig is zarándo- oltak jégben, hóban, veszélyes yorsfolyású hegyi patakok és írhatatlan sziklák között. A áradtságtól és éhségtől elpsi- ázva, gyakran mezítláb, ron- yokba burkolva. Sokan közü­nk a hegyek között vesztették l életüket. Kasmir nagy szerepet ját- zik a hindu történelemben és litológiában. A mondák sze­lni Noé bárkájával, az özön- íz után ide érkezett meg. So­rodévá elbeszélő itt írta meg tszáz meséjét és itt találjuk reg az ezeregyéjszaka és más életi mesék eredetét. Kasmir rendkívül gazdag or- zág. Itt még nem jártak geo- Igusok, akik felkutatták vol- a természeti gazdagságát, de z amit már eddig feltártak lég ahhoz, hogy ásványtani­ig Kasmírt a leggazdagabb -szagnak tekintsük. Kasmir vad folyóit igába illene hajtani, hogy villany- ■őműveket hajtsanak. A kas­miri parasztok szárított tehén­trágyát égetnek és azzal vilá­gítanak. Az országnak négymillió la­kosa van, majdnem olyan nagy, mint Nagy-Britannia. A lakos­ság 96 %-a szegény paraszt, akik az Csapjuktól örökölt ekékkel szántják fel a földet. A Takosság túl nyomó részben mohamedán. Az ország 230 évig a Mogul államhoz tarto­zott. 18U9-ben a sikh-ek — egy északindiai néptörzs — megszállta Kasmírt. 27 évvel később az angolok legyőzték a sikkeket és meghódították az országot. De a Keletindiai Tár­saság emberei jó üzletemberek voltak. Gulab Kingh, egy fél­millió fontsterlingért Kasmírt eladta a sikkeknek. De tovább­ra is, a Gulab Kingh család maradi Kasmir uralkodó csa­ládja és természetesen az an­gol korona „jóságos védelme” alatt uralkodott. 1886-ban megszállták Észak-Kasmírt, a digit vidékét, állítólag azért, hogy a cári orosz csapatok be ne vonuljanak oda. Később visszavonták ezt az állításukat. Az angolok, azonban az egy­szerűség kedvéért 1947-ig ott­maradtak. Viharok dúltak a &világon. Háborúk és forradalmak meg­változtatták a föld képét. A francia forradalom ledöntötte a feudalizmust, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom a világ egyharmadán ■ végetvetett a kapitalizmusnak, megszüle­tett a szocializmus. Kasmírban azonban megállt az idd, ott még mindig a középkornál tar­tottak. (Politikai szabadság, szo­ciális törvények ismeretlenek maradtak. Ott csak a tömeg­kivégzéseket és a zsúfolt fog­házakat ismerték. Meddig lehet feltartani az új idők megérkezését? 1947- ben osztották fel Indiát Pa­kisztánra és Indiára. Kasmir mindkét résszel szomszédos. Az angolok és az amerikaiak egy­szeriben érdeklődni kezdtek Kasmir iránt. Mint katonai támaszpont' rendkívüli jelentő­séggel bír Kína és a Szovjet­unió megtámadása esetén. Kas­mírban az angolok vették át a rendőrség és a katonaság vezetését. Az amerikaiak Sen- kiang környékét használják fel támaszpontok kiépítésére. Az angol és amerikai imperialis­ták közös ■ megáVapodásuk ér­telmében támaszpontot építe­nek fel a Szovjetunió ellen. Egyidejűleg azonban a szövet­ségesek között ellentétek me­rültek fel és harcolnak uz egyeduralomért. Eddig az Egye­sült Államok vezetnek. Titkos szerződést kötöttek Pakisztán­nal és Kasmírt Pakisztánnak ígérték, amennyiben átengedik támaszpontjaikat. (Természe­tesen ez teljes amerikai ellen­őrzést jelent.) Pakisztán aztán zárlatot ter­jesztett ki Kasmir felett, míg aztán igazi háború nem kelet­kezett. 1947 október 22-én tíz­ezer felszerelt katona tört be Kasmírba. Az egyszerű törzsek, akiknek legjobb esetten kézi­fegyvereik voltak, most hirte­len tankok és repülőgépek fe­lett rendelkeztek. Honnan? Er­re a kérdésre bizonyára több felvilágosítással szolgálnak Sir George Cunningham és Messe- ry generális a pakisztáni had­sereg parancsnoka. A sors különös iróniája, hogy akkoriban India és Kas­mir hadseregét is angolok ve­zérelték. Angliának érdeke volt, hogy India és Pakisztán között élesztgesse a tüzet, hi­szen ki akarta használni mind­két állam gazdasági leromlá­sát. A konkurrencia dacára tá­mogatták az amerikai termé­keket. ElOször Kasmir birto­kába akartak kerülni, aztán akartak Kasmir további sorsá­ról tárgyalni. A pakisztáni hódítók gyor­san előrenyomultak, ugyanúgy tanyáztak itt ,mint a fasiszták az európai megszállt országok­ban. Szabad rablást ígértek a katonáknak. Az invázió után negyed napra már tíz kilomé­ternyire álltak Srinagar a 10- város előtt. Ki állt volna út­jukba? Kasmir népét a maha­radzsa kínozta. Utolsó pilla­natban azonban a nép fellá­zadt, ideiglenes kormányt ala­kított, teljesen háttérbe szorí­totta az uralkodó herceget, né­pi rendőrséget állított fel es életbeléptette a földreformot. A nép néhány nap alatt megírta a maga történelmét. A nemzeti tanács vette át a hatalmat. Kasmir szabadság- harcosainak fehér ekével díszí­tett vörös zászlaja lengett Sri­nagar főváros felett. Az új kormány segítségül hívta a hindu hadsereget, akik kiverték a betolakodókat és Pakisztán nemsokára kénytelen volt békét kötni. Ez q béke még ma is érvényben van. Az angolok és amerikaiak nehezen tértek magukhoz a- zoktól a csapásoktól, melyeket a kasmír nép mért rájuk. Az ENSZ-ben igyekeztek oda hat­ni. hogy Kasmírt fennhatóság alá helyezzék. Kasmir népe céltudátosan haladt a maga útján. Alkotmányos kongresz- szusán Mohamed Sadyk nyíl­tan kijelentette, hogy az an­golok és amerikaiak Kasmír­ból katonai támaszpontot akar­nak létesíteni a Szovjetunió és Kína ellen. Az ENSZ-ben Malik elvtárs, a szovjet kikül­dött kijelentette, hogy az or­szág sorsát a kasmiri parla­mentre bízza. Ez jelentbe az angolok és az amerikaiak második veszte­ségét. Az imperialisták 1953- ban újból célbavették Kasmiit. Az Egyesült Államok utolsó demokrata elriökjelöltje Adtai Stevenson meglátogatta Kas­mírt, „privát" látogatást tett Scheich Abdullahml, Kasmír miniszterelnökénél. Stevenson azt az ajánlatot tette Abdul- lahnak, hogy „amerikai véde­lem alatt" önálló Kasmírt ala­kítsanak, az ilyen állam gaz­dag dollársegélyben részesülne. Abdullah léprement és országa árulója lett. De a nép éber volt, nem hagyta figyelmen kívül, hogy 1953-ban, június végén csak úgy özönlöttek ide az „ENSZ” megfigyelők és az amerikai követ, de a brit kor­mány képviselői is ott voltak. Azonnal rájöttek az összees­küvésre, Scheich Abdullahgt letartóztatták. Bakschi Ghulam Mohamed, az új miniszterel­nök betiltotta az ENSZ meg- figyelők további ott-tartózko- dását. Azóta Kasmir történelmében új fordulat állt be, Kasmir feltételesen csatlakozott Indiá­hoz és élvezi a nagy szomszéd védelmét, anélkül hogy saját önállóságát feladná. Önálló kormányzata és zászlaja van. Szociális törvények léptek élet­be. Végrehajtották a földrefor­mot, mindenki szabadon tanul­hat. Az élelmiszerárak csök­kentek, az ország csatornázását rendezték. Igen élénk lett az idegenforgalom. Taval.y év vé­gén összeült a nemzeti tanács kongresszusa, az ország min­den vidékéből összejöttek a munkások, parasztok, a diákok, mozlimok és hinduk, budhis- ták és keresztények.. Öt pontban fejtették ki a békés együttélés alapelveit, és kijelentették, hogy azok a ha­talmak á legnagyobb ellensé­geik, akik katonai támaszpon- tokká akarják változtatni ha­zájukat. Kasmir békét akar!

Next

/
Thumbnails
Contents