Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-06-04 / 22. szám

1935. június 4. 7 AHOL A RUHÁK KÉSZÜLNÉK Trenesén (elé száguld a vonat Mel­lettünk elmaradoznak a szöveti-«éti szántóföldek hatalmas táblái. Kora reggel van, a nap vörös korongja las­san kúszik felfelé a keleti láthatáron. A távolban már látszik a város lát­képe, s fölötte az ősi vár falai A vár főtornyán a felkelő nap fényében vörösen ragyog az ötágú csillag, sza­badságunk jelképe. Petrek elvtárs 30 perc alatt 25 öl­tönyt szab ki. Ugyanilyen csillag ragyog a tren- cséni Viliam Siroky Ruhaüzemek fö­lött is, előtte pedig versenytábla, ami hirdeti, hogy a ruhaüzemek közti versenyben az első helyet foglalták el és megkapták a Munka Vörös Zászlaját. Persze nem volt kpnnyü doX>^ megszerezni ezt á zászlót. A Versenyben szükség volt arra, hogy az üzem az első negyedévben állan­dóan 100 százalékra teljesítse a ter­vet. Ezt csak az önálló elszámolási rendszer segítségével tudták elérni. Botka mester volt az első, aki mű­helyében bevezette az önálló elszámo­lási rendszert. 7- Nehéz volt a kez­det — mondja Botka elvtárs, de si­került legyőznünk a nehézségeket. Az üzemben a mi műhelyünkben először alkalmaztuk az önálló elszámolási rendszert. Nagy feladat volt ez, mert a gyár minden dolgozója minket fi­gyelt, hogy mi lesz ebből Azzal kezd­tük, hogy a műhely munkásait meg­ismertettük az önálló elszámolási rendszer előnyeivel, vagyis mondhat­juk, hogy tanultam és közben taní­tottam is. Amikor a műhely munká­sai már tisztában voltak az önálló elszámolási rendszer előnyeivel, ki­próbáltuk a gyakorlatban is. Ez elein­te nagy nehézségekbe ütközött, kü­lönösen adminisztrációs kapcsolóiban. Sokáig kísérleteztünk, amíg megtalál­tuk a helyes megoldást. Botka elvtársban nem csalatkozott az üzemi oárt szervezet és az üzem vezetősége, A Botka elvtárs műhe­lyében elért tapasztalatok alaojSn a múlt év végéig az üzem minden mü- h Ívében bevezették az önálló elszá­molási rendszert. Ennek következté­ben az üzem a tervet az utóbbi hó­napokban állandóan 100 százalékon felül teljesíti és csak áprilisban 36.229 koronát takarítottak meg. A terv rendszeres teljesítésében nagy része van Sedlák mester műhe­lyének is. Itt szabják ki a ruhákat. Az egyik asztalnál még csomagolják ki a hatalmas bálákat, a másikon ki­rajzolják és a harmadikon már szab­ják is. Beszélgetés közben St diák mester elmondta, hogy műhelyének legjobb munkása Petrek János. Petrek eivtárs már több mint öt éve dolgo­zik az üzemben. Elnyerte a Könnyű­ipari Minisztérium „Példás Munkás”-a címét. Tervét átlag 102 százaikra teljesíti és teljesen sebjt nélkül dol­Chovanec Irma munka közben. Botka elvtárs ellenőrzi a munka minőségét. gozik. De nemcsak az az érdeme, hogy tervét rendszeresen teljesíti, hanem az is, hogy ha a szabászok nem győzik a munkát a mester bát­ran odaállíthatja őt a szabászasztal mellé, ott is derekasan megállja a helyét. D? nemcsak a szabóműhelyben van­nak ilyen jő munkások, megtalálhat­juk őket máshol is. A var- rómühelyben dolgozik Cho- vanec Irma, Krosláková Zsu­zsa és a többi fiatal lány. Mind jó munkások, és nem maradoznak le a terv telje­sítésében. Krosláková Zsu­zsa és Chovanec Irma kez­deményezték az „arany cé- dulás“ mozgalmat. Ez annyit jelent, hogy a legjobb mi­nőségű ruhákat arany cédu­lával látják el, melyek után a munkások magasabb ju­talmat kapnak. De résztvet- ■ tek a 60-as mozgalomban is, ami annyit jelent, hogy naponta az anyag minősége emelésével 60 fillérrel teszik gazdaságosabbá a termelést. Ezeknek és a hozzájuk hasonlp jó munkásoknak a segítségével érte el az üzem, hogy a második ne­gyedévben is náluk maradt a Munka Vörös Zászlaja. VARGA ERNŐ Az ígéretet telté kovácsolják Damásdot a zselizi járásban úgy emlegetik, mint a legjobb szövetke­zeti falvak egyikét. S abban, hogy a szövetkezet jól dolgozik és szép ered­ményeket ér el, nagy részük van a kékinges fiataloknak is. A damásdi fia­talok szavukat tetté kovácsolják, mert amit Ígérnek, be is tartják. S ígéretük egyöntetű, megfontolt, mit nemcsak papíron megfogalmazva nyúj­tanak be a szövetkezet vezetőségének, hanem amit egyszer megfogadtak és vállaltak, azt egy emberként válóra is váltják. Nem Ígérnek megvalósít­hatatlan dóig kát, csak azt, amit ere­jűkhez mérten teljesíthetnek is. És így van e2 jól Mert mit ér a szó a nagy ígéret, ha az csak ígéret marad — jegyzi meg Huszár elvtárs a CS1SZ helyi szervezet elnöke. Lnnék tudható be aztán, hogy a fiatalok eddig (és fogadták, hogy ezután sem) nem maradtak ígéretükkel adósak e szövetkezetnek. S most, hadd említsek meg egv pár konkrét dolgot, ami példaként szol­gálhat sok CSISZ-szervezetnek és még több CSISZ-tagnak. Elsősorban azt szeretném elárulni, hogy a domásdi 28 tagból álló ifjú­sági csoport tagjai 17—18 és 20 éves fiúk és lányok. S valamennyien kike­rülve az iskola padjaiból úgy dön­töttek, hogy a szövetkezetben marad­nak, ott fognak dolgozni, mert sze­vlgan dolgoztak, s szinte kedvem szottyant nekem is közéjük állni és egyelni a még alig látszó, zsenge cukorrépát. Ez Itt a leánycsoport, akiktől ké­sőbb megtudtam, hogy a fiúk most a silógödröknél dolgoznak. Itt van köztük a szép, pirosarcú Mészáros Neszti, aki már öt éve a szövetke­zetben dolgozik. Neszti menyasszony, a jegyese katona. Munkájával és ke­resetével elégedett. S beszélgetés köz­ben elárulta, hogy ősszel megtartják az esküvőt is és egy kissé büszke hangon azt is hozzátete. hogy a stafirungom, meg ami kell egy fiatal menyecskének, már megvan, amit a szövetkezetben keresett pénzből vet­tem. itt találjuk Huszár Annát, Uhliar Máriát, Prievár Bözsit és a többi leg­jobb fiatal munká3nőketv is, akik ma ünnepi napra készülnek. Olyan ünnep­re, ami egyben dicsőség és magas megtiszteltetés is a damásdi fiatalok számára. S most hadd említsek meg egy pár adatot abból, amit még kora tavasz- szál vállalták, hogy a rendes munká­jukon kivül elvégeznek a nyár folya­mán a szövetkezetben. Így például 8 hektár cukorrépát, 10 hektár tenge­rit, 1 hektár krumplit kapálnak meg és takarítanak be és ezenkívül még 20 hektárnyi területen termett szénát Janurik János (jobbról az első) a kerület legjobb tehéngondozója átveszi a verseny zászlót. rétik a földet, a kisarjadő vetéseket, szeretnek a lenge szellőben, a <}alos pacsirták- trillája mellett vetni, ' ka­pálni, gyomlálni, aratni, szénát gyűj­teni, mindent» ami áldásos és szép a természetben. És nemcsak, hogy szeretik a földet, de büszkék is arra, hogy hűek maradtak az ősi röghöz régen lenézett és megalázott kérges, verejtékes paraszti munkához. És most is, amikor felkerestem őket, kinn a répaföldeken, dalolva, A jó borhoz is tudás kell E zerkilencszázötvenben született meg a gondolat, hogy Szőlős- kén szőlészeti mesteriskolát kellene alapítani. Nagy Lajos, akinek a fejé­ben megszületett a gondolat, nem olyan ember, aki könnyen lemond terveiről. Fontolgatta, mérlegelte a lehetőségeket. Itt terem hazánk leg­jobb bora: a tokaji bor! És ez nem megvetendő dolog. A másik, hogy a szőlőtermelésnek és a borászainak olyan gazdag tapasztalatai halmozód­tak itt fel a hosszú évszázadok fo­lyamán, amilyenek sehol máshol az országban. A jövő szakembereit te­hát itt lehet a legjobban kiképezni. Aztán meg itt van Kistornya a kö­zelben és itt működik hazánk egyik szőlészeti és borászati kísérleti állo­mása. Mindez nem megvetendő elOny egy komoly iskola számára. Am meg­vannak a hátrányok is. Távolesik az ország központjától és nincsenek tanerők. De ez a pirospozsgás, csupatüz em­ber nem sokáig tartotta magában a tervet. Egyenesen a minisztériumhoz fordult Prágába és javasolta az isko­la megszervezését. Tervét jóváhagy­ták és mint ilyenkor szokás, Ot bíz­ták meg az iskola megszervezésével. Hozzá is látott. Nem volt épület s nem volt költségvetés sem az isko­lára. Aztán lett költségvetés, épület is akadt, amelyet át lehetett erre a célra alakítani, de nem voltak tan­erők. De ezek is lettek és diákok is jöttek. Jöttek, s nem is akármilye­nek. Amikor meglátták, hogy az is­kola még csak hivatalosan létezik, de se internátus, se tantermek, nem szaladtak haza, hogy megvárják, amíg minden rendbejön. Nagy elvtárs ér­tett a nyelvükön, és kemény munká­val most már közösen megteremtet­ték az iskolát. Nem volt könnyű, de az önfeláldozásnak meglett a gyü­mölcse. Az iskola immár állt éspezs- gett benne az élet. Megkezdődött a tanulás.., A zöldelő hegyoldalon húzódik meg az iskola. Lenn a hegy lábánál ott kanyarog lustán, szétterülve a Bodrog. Vizet ad a kertészetnek és a szőlőskei kutaknak, hogy nyáron lehessen permetezni, mert ahhoz itt rengeteg víz kell és egyre több kell majd. Hiszen állandóan folyik az új telepítés, bővül a szőlőterület, hogy a régi tokaji pincék minden évben megteljenek a nemes nedűvel. A diákok nem mind fiatalok, van­nak köztük családosok is. Ezeknek a családjáról a tanulási idő alatt az állam gondoskodik. Sokan messzi vi­dékről jöttek. Ilyenek Zimka Fen, ez a s^kszelőcei vasgyúró és Simon Fe­ri, GaramkövesdrSl. Most végeznek, kitüntetett tanulók mind a ketten. Nagyok a terveik. Szerintük nem­csak itt, Tokaj vidékén: Szőlőskén és Kistornyán lehet kiváló , bort ter­melni, hanem náluk is. Csak szeretet és hozzáértés kell hozzá. A borhoz is tudás kell, nemcsak jó torok — mondják, mert nemcsak isszák a bort, hanem termelik is. És ehhez tudás kell. Kassai Andor, a CSISZ-szervezet elnöke ide Szőlőskére való, 0 hát itt marad helyben s termeli majd a jó tokaji bort. Együtt a vezetőséggel és az iskola tanári karával sokat fára­dozik azon, hogy az iskola minden tanulója kiváló szakemberré váljon. Becsületbeli feladatának tartja ezt. hiszen falujában van az iskola és így nagyon szeretné, ha az iskola jóhíre az egész országban ismertté válna. 4 száznegyven hektáros iskolagaz­daságből negyvennégy hektár a szőlő. A gazdaságot Nagy elvtárs, az isko­la megszervezője vezeti Együtt az iskola tanári karával, Tóth István igazgatóval és különösen Kovács László szaktanárral komoly kísérle­teket folytatnak. A terméshozgmot egyrészt a termőterület megnövelé­sével lehet növelni, de növelni kell új termelési módszerek bevezetésével is. Az új termelési módszerek kísér­letezése hosszú lelkiismeretes mun­kát követel, hiszen a világhírű tokaji borról van szó. Ezért itt elsősorban a minőségre kell adni, nem csupán a mennyiségre. Ügy kell hát a ter­méshozamot megnövelni, hogy a mi­nőség is javuljon, vagy legalább is ugyanolyan maradjon. Mindez nagy felelősséget hárít az iskola és a gazdaság vezetőire. Hi- s n a szőlőtermelők nagy része rög­tön mindent elles az iskolától és igyekszik bevezetni ő is a saját par­celláján. Ezek az őstermelők, ha va­lamihez nem értenek, elhívják vagy a tanárokat, vagy az iskola néhány ügyes diákját, hogy segítsenek. És ez nagy/ dolog. Az iskola diákjainak ál­landó kapcsolata az őstermelőkkel már ma is jelentős tényezője itt a terméshozamok növelésének. Nem kell messzire mehni a példá­ért. Itt van Gergely András bácsi, a nyugdíjas vasutas. Ez az ember tele életkedvvé., reggeltől estig kint tesz-vesz, dolgozik a szőlőjében és sokszor kint is alszik a borházban. Jóban van a diákokkal, elbeszélget, elviccelget velük és a fiúk segítenek neki. Néha, est 1 Irént vidám jókedv hangzik az egész hegyoldalon Az öreg Gergely bácsi mókázik a fiata­lokkal, Folyik a szó régi és új his­tóriákról, a fekete penésztől ünnep­lőbe öltözött boros pincékről. Mert itt minden borospincének históriája van. Olyan, ami talán meg se tör­tént, hanem csupán a csapongó fan­tázia, az itteni emberek sziporkázó szellemessége szülte, gondolta ki bo­rozgatás közben. Aki nem járt még itt, s nem látott legalább egy ősi borospincét, aki még nem ivott a hegy tüzes borából, s nem beszélt az emberekkel, az nehezen hiszi, hogy itt melegebb az emberi szív, forróbban lüktet a vér, hevesebbek a szenvedélyek. A tavasz itt duplán tavasz, s az ősz, a szüret ünnepibb, minden ünnepnél. A hajdani betyá­rok, Esze Tamás talpfisai, Dózsa ka­tonái éltek itt, s ma unokáik szabad emberként, szabadon élik életüket, végzik munkájukat. /I lyan munka, szakma ez, hogy nem lehet nem szeretni. Bele- kóstól az ember s nem tudja abba­hagyni. Mintha csak a jó tokaji bort inná, maga magát kedvelteti, itatja. S mégis, míg a borról rengeteget ír­tak, a termelőiről jóformán semmit. Pedig ezen a vidéken járja egy köz­mondás: „Aki a jó bort szereti, rossz ember nem lehet." De ki szereti jobban a bort? Az-e aki issza, vagy az, aki termeli? Nehéz kérdés, de lehet rá felelni. Az szereti jobban a bort, aki termeli, mert meg is issza. Van aki erre azt mondja, hogy még­se egészen úgy áll a dolog, mert a termelő se issza meg mind a borát. Márpedig ha tényleg szeretné, ak­kor ... Erre itt azt mondanák neki, hogy hát éppen azért jobb ember az, aki termeli a bort és nem issza, mer: má nak is hagy belőle. Még az íróknak is, akik annyi szépet m<md- tak már a jó borról — persze sűrű poharazgatás közben — és megfeled­keztek az emberről, a termelőjéről. SZQKE JÓZSEF gyűjtenek össze. Az elmúlt évi mun­kájukról nem beszélnek, arról hadd beszéljen a CS1SZ Központi Bizottsá­gának vörös zászlaja, amit ma este ünnepélyes keretek között vesz át a CSiSZ helyi szervezetének elnöke. E zászlót minden kerületben az a CSISZ-csoport kapja, amely a legjobb. A nyitrai kerületben a damásdi CSISZ-szervezet a legjobb és így nyil­ván őket illeti a CSISZ KB vörös zászlaja. No és említsük csak meg a 17, éves Janurik Jánost, a kerület leg­jobb tehéngondozóját, aki 26 tehén­nek az etetését, fejesét, borjaik ne­velését stb. vállalta magára. Az ő eddigi munkájáról is hadd beszéljen inkább a kis háromszögű vörös zász­ló, amit a CSISZ KB nevében Sedivy elvtárs nyújtott át Janurik Jánosnak, a kis szőkehajú, mindig mosolygó te­henésznek. Az ünnepi esten résztvettek Sződó község fiataljai is, akik szép kultúr­műsorral üdvözölték a kitüntetett da­másdi fiatalokat. A sződóiak e kitün­tetés tiszteltére vállalták, hogy a varsói VIT megnyitásáig 250 brigád­órát dolgoznak le. íme a két Község fiataljainak kölcsönös együttmunkás- kodásáról, baráti kapcsolatáról beszól ez a szép példa. S hadd teciyem hoz­zá azt is, hogy a hazánkban élő szlo­vák és magyar parasztfiatalok mély barátságának és testvéri együttélésé­nek nemcsak szimbóluma, hanem tet­tekké forrt igazolása is volt ez az ünnepély. Ugyanis, mind a két község CSISZ-szervezetében dolgoznak szlovák és magyar nemzetiségű fiatalok is, akik kéz a kézben harcolnak a szo­cialista falu kiépítésében. Ennek az ünnepi napnak és a szó­dói fiatalok felajánlásának és ver­senykihívásának a kapcsán született meg a damásdi fiatalok újabb mun­kafelajánlása, amit Mészáros Neszti olvasott fel az ifjúság nevében: „Mi damásdi fiatalok, eben az évben egy hektár helyett három hektár krump­li gondozását és betakarítását vállal­juk. Üjabb tíz hektárnyi területül gyűjtjük be a szénát és az őszi sar­ját. Továbbá szervezünk egy ifjúsági cséplőbrigádot, és ígérjük, hogy a jövő évi politikai iskolázást aliposan előkészítjük és még ebben az évben hat CSTSZ-tagot ajánlunk pártiskolá­zásra. Az eddig tett- felajánlásunkat minden két hétben ellenőrizzük h >py ígéretünket teljes egészóben valóra is válthassuk.” S mi hisszük, hogy Damásd és Sződó fiataljai ígéretüket — mint eddig is — tetté kovácsolják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents