Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-15 / 2. szám
10 ■ FVE5SUNK 1955 január 15. Ez is jó megoldás Ki ne örülne a télnek Ha nagy pelyhekben hull a hó? A CsiSz titkára kiváltképp. Mert számára ez nagyon jó Telefonál ide-oda, Hogy sítalpakat szerezzen Mert lábbuszon a falvakba Ily időben hogy Is menjen? „Halló elvtárs ... beláthatja, Hogy gyalog mégse mehetek Nyüttem én már a bakancsom Esőben sárban eleget!“ „Kedves kartárs csak nyugalom, Kérését majd elintézzük. Összeülünk, megbeszéljük S döntésünkről értesítjük” Napok múltak hetek teltek. De az ügyből semmi sem iett, Mert a kérés nem indokolt. Hisz’ hő még csak alig esett. 6s a szegény CsiSz titkára Most ugyan mit is tehet, Leül szépen asztalához És ír egy csomó körlevelet. NEUMANN JÁNOS: A lektor Szidták a múltban. Szidják ma és holnap, S mindig szidni fogják A költők a lektort! Pedig ők sem isszák A zavaros lőrét Ök is úgy szeretik. Ha az tisztára forrt' Vagv talán »a lektort Nem a költö szidja? Nein ő tőlük pattog A korbács bőrszíjjá ? Bizdny barátaira, Az is lehetséges, Hogy csak az lármázik, Ki — nem lehetséges! HORVÁTH IMRE: Ö alkot... ö alkot s száz hibája van neked egyetlen egy: hogy nálad a földkerekén nem akad tétlenebb. Neki megbocsátja a név hibák egész mát — de annak, aki mit se tesz soha meg nem bocsáti vfIRO HYSKO: Szamarat festett... Szamarat festett a kakas, vitette közszemlére. Hogy hasonlít, mind azt mondták dicsérte, ki szemlélte. gúnyosan nézte a szamár, — ostoba egy állatja! — i igy íázott: .Kecske biz’ ez, még a vak Is láthatja!” Ford.: FÜGÉD! ELEK ★ JAN NOHA: Tanult beszédem ranult beszédem, télmüvelt. Rendesen meg sem érted.. ■ (De rá nem eszmélsz legalább Hogy semmihez nem. érteki! Ford.: Szí G\. URBAN ERNŐ: HOZZÁSZÓLÁS í Anekdota) Első falusi taggyűlést tartja a fiatal lelkes, városból kiélvezett szövetkezeti funkcionárius. A kuitúrház tele. de dugig. Ontják a pipák a füstöt, a kályha a meleget. Ifjú esupasziv barátunkat elfogja a hév és beszél egyszerre szeretné átadni a hallgatóságnak minden tudományát A beszédet a szövetkezet legöregebb, köztiszteletben álló harcosa is hallgatja. Odakünn fagy csikorgatja a fogát ahhn? készült, iól kibélelt kurtabekecs rajta. Meleg is van. öreg is már. csoda-e, ha tdö múltán elszende- redik’ El bizony, s kezéből a oioa zsebe mellé, a lócára kop- pan _ _ . Amint ott szuszog s lelke békéiére a kását fújja, arra náci hogy csend van s hogy az if.iú elf’-ado szinte rrmánkodva kér: a hallgatóságot- _ — Elvtársak, szóljanak hozzá .. No, egv kérdést legaiabr ha nincsen megiegvzésük. Erre az öreg jobbra tekint, balra tekint, a zsebét is tapogatja, maid csóválja erősen csóválja a fejét 5 „meszelni kezd a tenyerével. Megörül az előadó, dicséri, hogy lám. meglátszik ki a regi harcos. Az meg feláll, megszegi a nvakát és keménven. igen keménven azt mondja: Nekem csak az a kérdésem van. hogv . -. huvá a fenebe dugták a pipám? *CÍSOK%C&ai-C8IO»CH2*CSK3KasKafcJK2alC»ar<38C^^ (, A Tajga dala (A „Nyugtalan boldogság” című operettből) Miljutyin zenéje Tyipot verse Fischer Sándor fordítása. 0« <lm* dol-cM nap re{. telit nyu-fedaimenljé oil-Ufo<r6jtWa Kiteli I Cm* Dm. Om. Dm Aj .) Dm Jéöitd — Szabadság! — Szabadsági — Szabadsági — Tessék helyet foglalni! — Köszönöm köszönöm — hárítottam el a szívélyes jams- 'atot Közben tekintetemmel azt. kerestem, hogy hová akasszam fel a naoj/kabátom Nem mintha ruhaakn^ztl nem lett volna — volt kettő is. — hanem az vált a bökkenő, hogy a fogasak tele voltak akaszoatva téliké hótokkal. Naavnehezen rnéais csak sikerült az ecnnk fogasra hatodiknak feiakasztanom a kabátot. Aztán ismét körültekintettem, hogy a szívélyes javaslatnak eleget tegyek, vagyis mint vendég helyet foglaljak. De... üt a másik bökkend Minden szék foglalt Ott maradtam Hát a fogas mellett Keresztbe tett lábbal kényelmesen nekitámasz- kodva a falnak olvastam az újságot. Belemerültem a .Betyártörténetbe." Csak akkor emeltem fel a fejem, amikor négig- alvastam a történetet. A mester szintén az utolsó műveletet végezte A simára borotvált arcbőrt, púderrel hintette be, aztán a fehér kendövei mégegyszer megtörölaette a szőke fiatal arcát. Majd udvariasam félreállt. — Tessék — Köszönöm. A kővetkezőnek eoy idősebb bácsika ereszkedett a mester székébe — Nyírás — borctvólás? — Mind a kettő — felelt bajsza alól mosolyogva. — ha már egyszer igy van ... A vendégek erre jót kacagnak Megvallom mit sem értettem az egészből, de a jóízű kacagás magával ragadott engem is. Mosolyogtam. de hogy min... — üljön le fiatalember — indítványozta a mellettem idő vendég — Ma egy a fizetés Jobban mondva: ma nem kerül pénzébe Ettől aztán végképp értelmetlen lett előttem minden. Azonban hogy arckifejezésem nehogy elárulja mindezt leültem. — Hogyhogy csak nem ... — Db igen — vágott szavamba a mellettem iüO középkorú vendég. Nyilván észrevette, hogy semmiről sem tudok. — Ma a borbély is lemondott régi szokásáról — Különben nézzen oda — hogy tudjam hová, az irányba kacsintott.. — Olvassa eh A falon egy tábla függött keménypapírból ezzel a felirattól: .Ma ingyen nyírok, borotválok. Borravalót nem fogadok!” Még volt valami írva a nagybetűk Matt. kisbetűkkel, de azt nem tudtam elolvasni messziről. Már most egy kicsit világosabb lett előttem a dolog. Azonban egyet méo nem értettem meg Miért...? A kérdést nem tudtam feltenni szomszédomnak, mert a borbély éles hangja megcsendült: — A következő. Az öreg miután megfiatalodva kikelt a székből huncutkodva megjegyezte: — Hát .. tartsa meg az ég a szokását. — Kár kár — zsörtölődött miközben indulásra készen megfogta az ajtóküincset. — Mi János bátya? — Hát, hogv nincs a faluban vagy száz borbély, aki megtartaná ezt a szokást F.ov évben négyszer magam is megborot- "álkoznék .... — Jó ötlet — jegyezte meg a szomszédom is. — Az. Eltelt egy félóra, de a vendégek bizony nem fogytak. Ameny- nyi frissen borotvált és nyírott vendéo hagyta el a borbélyüzletet. annyi (sőt több mert eqstpáran állták fel -jött be az üzletbe Nehezen Hiszem, hogv valaha is volt ennyi vendége egyszerre valamelyik borbélynak. Mert ám híre ment a faluban ... Lassan rám került a sor. Kényelmesen beültem a székbe és vártam míg a mester nekikészülűdik, — Mit tetszik? — fordult, aztán hozzám — Mind a kettőt — válaszoltam a már az eltanult mondást. — Ha már egyszer így vm ... A mester elmosolyodott. Megtörülte vizes kezét, s kicsit kozzam hajolva súgta: — De csak ma ... Alig télt el tíz perc ismét megcsendült az ismert hang — Tessék. — Köszönöm. Azzal a fogashoz léptem, s miközben a kabátomat leakasztottam, közelebbről megtekintettem a már ismert táblát. Elolvastam a kisbetűket: ..Ma 40 éves vagyok." — Óh. hát mégiscsak jól mondták. Hanem most már legjobb lesz ha olajra lépek — gondoltam. Még meggondolhat ja... És ha arra nézve kell fizetni a borravalót. hogy mennyi ideig használtam az ülőhelyet — egy vagyonra rúgna Az ilyen vagyonszerzéssel nem szimpatizálok. A munkáért becsülik az embert. Márpedig a borravaló . .. Egyszer akart a nagyságos úr borravalóval lealázni Gúnyos mosoly lebegett az ajkán: s Olyan magasról nézett, rám ... Akkor sértődtem meg így ..... Abban, hogy igaz szólt-r vagy sem ne kételkedjetek. A mesterek meg kérdezzék meg a vendégeketJó ötlet? KEREKES ISTVÁN jgf l/AV F£J£ZV£ $9 ök? ^ j£&yző-\ ifóAzyy. (A^X£T\ Míg nagymesszi tájakon harcoltam én A honvédő háború hős mezején Ott jajtalan hullott a tűzpiros vér Te legdrágább otthonunk, szem földedért Tajgám. stb. ___ÉVMILLIÓKIG ELJÁR a SZA^A, MLCr EGK FOGAT ővrrü/ KELL -• OJ IFJOSAG — a CsISz Szlovákiai Közoohl Bizottságának Ni- a Megjelenik minden szombaton Madja a ütne na. a CslS/ S/lo\ ákia Bizottságénak kiadóhoz:, a. Bratislava. Praéská 9 — Szerkeszti a szerkesztő-bizottság Eőszprkeszt/’ íztike József — Szerkesztőség és kiadóhivatal. Bt atislava. Prazská 9. — Telefon 227-17— 237-01 — Nvomia Merkantil n. v, nyomdája. — Előfizetés egv évre 30 Kis. félévre 15 Kés — Hiriauhélveg engedélyezve- Bratislava 2 Kerületi Postahivatal Feladó és irányító DOstab'vata! Bratislava 2. — Terjeszti a' Postaszolgálat. — Rendeléseket mindé a nóstahivata! és minden kézbesíti’ étvesz. A-68041
