Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-22 / 3. szám
-....— ________A (JsliSz SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ------,, Bratislava, 1955. január 22. ______________________________Ara 60 fillér___________________________________________________________IV. évfolyam 3.' szóin. Egy baráti találkozó küszöbén Január 22-én és 23-án lesz Bratislavában az osztrák, magyar és a csehszlovák ifjúság baráti találkozója. Ennek a találkozónak az ad különös jelentőséget, hogy a történelemben először fordul elő, hogy a Duna- taj bárom népének fiai és lányai kezetfogva megbeszélik közös bajukat, közös ügyüket. „Európa ifjúsága egységben a békéért, Nyugat-Né- metország felfegyverzése ellen!“ / Amikor a találkozónak erre a fő jelszavára gondolunk, hadd idézzük fel a németek nagy költőjének, Schillernek néhány szavát: „Tartsatok össze — erősen örökké minden szabad föld egymással rokon hegyeiteken ott álljon az őrség hogy szövetséghez társuljon szövetség legyetek egyek — egyesüljetek“. Több mint egy félszázaddal ezelőtt hívja fel a németeket arra, hogy „legyetek egyek — egyesüljetek!” Nagyon időszerűek ezek a sorok. Hiszen Nyugat- és Ke- lat-Németország demokratikus egységéről, egyesüléséről van szó ezen az ifjúsági találkozón is. Egyszerűen azért mert mi nagyon jól tudjuk, hogy ettől az egyesüléstő1 vagy nem egyesüléstől nemcsak a német nép sorsa függ, hanem a mi békénk is. Elsősorban is ennek az óhajunknak adunk kifejezési január 22-én és 23-án. Elsősorban is ez a közös kívánságunk hoz bennünket, szomszédokat össze Bratislavában A kétnapos találkozón sokféle emberek lesznek. Különböző politikai hitvallásúak, különböző nézeteket valló, élveket követő és hirdető fiatal emberek. Mégis nagyon baráti légkörben zajlik le a találkozó. De ezt a légkört nemcsak a holnap iránt való bizakodásunk teszi ilyen meleggé, barátságossá, hanem a tegnap is. A nagyvilág különböző országaiban jogosan beszélnek rólunk, középeurópai népekről, mint „szerencsétlenekről”. A történelem fekete levéből nagyon, de nagyon kijutott úgy az osztrákoknak, magyaroknak, mint a szlovákoknak, vagy cseheknek. Mehetnénk a messze múltba is, de maradjunk csak aj utolsó világháborúnál: Az emberek és különösen az egyszerű emberek, akik verejtékes munkájuk árán teremtenek jobb életet, akiknek a család, gyerekek, a családi otthon melegsége jelenti az életben a boldogságot, — nagyon nehezen felejtenek. Ügy Ausztriában, mint Magyarországon, vagy nálunk. Emlékezünk Lidicére, Pilzen szétbombázására, azokra a napokra, amikor legjobbjainkat elhurcolták, a magyar fiatalok nem felejtik Horthy Miklóst és JSzálasyt, az osztrákok sem 1938-at. Ez hoz bennünket össze! Az osztrák fiatalok tanulhatnak is nálunk. Megnézhetik, hogy mire képes egy nép, olyan országban, ahol a vezetés a munkásosztály és a kommunista párt kezében van A vendégek péntek délután érkeznek meg a fővárosba. A több mint kétszáz tagú osztrák küldöttség kultúrcsoportot is hoz magával. A kultúrfellépésre szombaton este, a közös konferencia befejezése után kerül sor. A bratislavai ifjúság különös megtiszteltetésnek tartja, hogy éppen az ő városában lesz a találkozó. Az üae- mi szervezőtekben a találkozó előtti napokban gyűlésekéi tartanak, amelyeken az osztrák, magyar és a mi ifjúságunk életéről beszélgetnek. Nagy jelentőségű ez a baráti kézfogás, összeölelke- zés. A nyugati égen vésztjósló fekete fellegek sereglenek, „látom, hogy jönnek — parasztok ártatlan népét legyűrni” (Schiller), de rajtunk is áll, — és különösen rajtunk fiatalokon áll — hogy az a nyugati vész kitombolhatja-e magát, vagy nem. Ha mindnyájan, egyet akarva összefogva, osztrákok, magyarok, csehszlovákok akarjuk. hamarosan beheggednek a Duna-táj népeinek ősi sebei, a régi fájdalmak hantjain új, boldog élet fakad, „s a szabadság győztes zászlót emel“. Forró szeretettel üdvözöljük az osztrák és magyar fiatal barátainkat, harcostársainkat. A mi kötésünk forró mint a tűz res erős mint a tengerek, megnőttünk immár s bízva harcolunk ifjú emberek! # Az éj elzúgott, immár virrad s megnő az erőnk. így indulunk egymás felé, nincs gát, egybeöleljük az egész földet. Tavaszunk meg nem verhetik jajjal, Szívünk meg nem törhet. Öklökből erdő nő, hitből kohi Békét viharozza egy aki DÉNES GYÖRGY *:
