Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-05-07 / 18. szám

A (WS» -SLOVAK I AI KOZl'UJNll BJZOl I b Á G a’ INA K. LAPJA Bratislava, 1955, május 7. Tízéves szabadságunk ünnepén Hazánk felszabadulásának 10 évfordulója ki°melkedik a szokásos ünneplések sorából különös lelemőséggel áll előttünk Az ünnep nagyságát az adja hogy „az egész emberiség Ünnepe május kilenc, mert az utolsó sebet ekkor ütötték a fasiszta agresszoron Berlin után Prá­gában, Konyev marsall páncélosai Hazánk felszabadulá­sa már visszavonhatatlanul a vérengzés végét, az euró­pai népek békéjét jelentette, a hatéves esztelen öldök­lés után. A XX század derekán letisztult a történelem. Megvilágosodtak az emberiség nagy gondolkodóinak Marxnak, Engelsnek és Leninnek a tanításai az impe­rializmus végét háborúk jelzik, s ezek fokozatosan vé- getvetnek uralmuknak, és Sztálin generalisszimusz az első szocialista állam erejével, dicsőséges fegyvertény­nyel járult hozzá az emberiség történelmének formálá­sához. Egy sor középeurópai államot sorozott a szo< ia- lizmus zászlaja alá a dicsőséges szovjet hadsereg fel­szabadító háborúja. Ez az ünnep nagy Nagy elvet és igazságot igazolt a tiz év előtti május és örülnünk kell, hogy ez hazánk történelmét nagyon mélyről érintette Századok igazság­tétele volt ez, olyan erők kerültek fel, amelyek azelőtt mindig a társadalom mélvén éltek és csak fenyegető morajuk ijesztgetett századokon át. És most egyszerre a felszabadítás nagy érvénye után létjogosultságot nyer­tek. egy haza, egy állam irányítását vették a kezükbe, s a nemzetből egy nagyerejű osztály mutatta meg ha­talmát. és egy erős párt, Csehszlovákia Kommumsta Pártja jelzi ennek az osztálynak fontos teendőit, a ba­rométer pontosságával és érzékenységével. Es mindezt egynek, csakis egynek köszönhetjük an­nak a nagy áldozatnak, amit a Szovjetunió hadserege, minden egyes katonája hozott értünk. Éreztük ezt az erőt már korábban is, a müncheni és bécsi árulásnál Is, amikor felkínálta önzetlen támogatását egy ország épségbentartására, a hazamentés ezerküenc- száznegyvennégyes augusztusi napjaiban is és azóta min­dig. Volt nekünk május kilenc után ezerkilencszázn-gy- venhetes száraz éviink is, amikor nemcsak nemzetgaz­dasági krízistől mentett meg a szovjet gabona, hanem egv gyalázatos politikai puccs gyászos következménv él­től Is, és az ezerkilencszáznegyvennyolcas februári qyő- zelem kivívására Is a szovjet hadsereg által adott sza­badság új íze erősítette népünket. Azért nem csúszott tragikusan rossz kezekbe az új vizeken járó hajó kormánya Ünnepi ünnep május kilenc. Ha majd zászlóerdő, ünnepi menet, rivalgó zeneszó köszönti ezt a napot, gondolkozzunk el ennek a nap­nak a jelentőségén. Mert már hajlamosak vagyunk az ünnepi hangulat elbagatelizálására, hiszen annyi ünne­pelni valónk van minden évben és oly sokszor vonulunk színes menetben a szabadság szokott titulusában Gondolkozzunk el azon, hogy mindenki köszönhet valamit a tíz év előtti májusnak. Az ország szabadságot, önálló állami életet. Helyet a siabad országok táborában, megbecsülést a szocializmust építő nemzetek sorában. Az sem kevés, hogy gyűlöletet ébresztenek az im­perializmus országaiban megfeszített erejének beszédes eredményei. De félelmet is. Ez is jó. A szlovák nemzet hosszú időre szóló megbecsülést a cseh nemzet mellett. Amíg a történelem nemzeteket jegyez. Az országban élő magyarok, ukránok, németek, a valakihez tartozás érzését, színházat, iskolát, oktatást, a nyelv, a nemzeti jellegű szocialista műveltség korlátok nélküli élését. Az ember, a félelemnélküli életet. A munkás, a munka örömét. A paraszt, a föld engedelmességét, magát a földet és szabad életet. Az orvosnak, a tanárnak, a mérnöknek önbizalmat és intellektuális örömet. öreg, megnyugvást. Fiatal, a nekifeszülő készülés örömét. A beteg, gyógyulást. A fáradt, pihenést. Az anya, bölcsődét, napközit, a parkok friss leve­gőjét. A diák, szorongásnélküliséget, életrehivatottságot. Az igaz, zsandárnélkül'séget. A rosszraszületett, mellőzést, kitaszítottságot. És ébresszen ez az ünnep bennünk, fiatalokban, ko­moly elhatározásokat. Az életretörés igaz mohóságát Tíz éve nem láttunk fegyvereket, amelyek halált osz­togatnak, és ne éljen emlékezetünkben más háborús halott, mint akit a háború utolsó órája küldött az örök hallgatásba, mert minden dolgozó két kézért kár. Akkor megköszöntük szabadságunkat és jól ünnepel­tünk. Ara M fillér s/ám A VLTAVA PARTJÁN Szerettem mindig, hár nem láttam, mert utcáin még sosem jártam, s így hiába volt minden vágyam benne szépet én nem találtam. S most a régi vágy újul és vonz, a tegnapot már messze látom, szívem az örömtől áradoz, hogy láthattam legszebb városom. Oj tért nyitott ma életemben ez a nap, hol bízva a jóban boldog emberként remélhetem, mit tíz éve csak gondolatban szőttem magamnak a holnapról: jókedvvel, szabad földön élni és innen a füzes, lankás partról az ősi szép várost nézni. Mily jó is a Vltava partján _ pihenni csendes esthomályban, s merengni a víz zöldes fodrán tovaúszó kis habocskákban. S Ha most szólnék egy röpke perchez: mondanám, oly szép vagy nekem, s nem bánom én, ha el is kergetsz, mert szépséged magammal viszem. Szememből a könny is kicsordul, ha szívem a búcsúra gondol, de tudom, minden jóra fordul, mert látjuk mi még egymást újból. (Prága, 1955. TV. 30 ) Török Elemér.

Next

/
Thumbnails
Contents