Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-05-07 / 18. szám

1955. május 7. Kitüntetett élenjáró dolgozók és munkakollektívák A Csehszlovák Köztársaság építésé­ben szerzett rendkívüli érdemeikért, a termelésben vagy kulturális és tu­dományos munkában, valamint az ál­lamvédelem képességének gyarapítá­sában kifejtett országépítö békés tö­rekvésekért Antonín Zápotocky köz- társasági elnök, a Csehszlovák Köz­társaság kormányának javaslatára sok munkást, kiváló dolgozót Köztársasá­gi Érdemrenddel tüntetett k-: A kitüntetett dolgozók között sze­repelnek azok is, akik a falu szocia­lizálásában és a mezőgazdaság fellen­dítésében is kiveszik részüket. Pél­dául az Ifjúsági Falu TV. típusú Egy­séges Földműves Szövetkezetének mun­kaközössége, azért, mert gazdálkodá­sának évről-évre javuló kitartó ered­ményei vannak. Seifert Ferenc, a baj- csi állami gazdaság kombájnosa, Vö­rös Aqoston, a galántai gépáll más traktorosa, aki DT-54 típusú gépén 2316.60 átlaghektár teljesítményt ért el, szintén kitüntetésben részesült. A jó állattenyésztőket szintén kitüntette a köztársasági elnök, köztük Matilda Rumreichovát, az oslavanyi EFSZ sertésgondozóját. A Könnyűiparügyi Minisztérium szakaszán szintén sok dolgozó örül­het a legmagasabb kitüntetésnek. Ezek közé tartozik Miroslav Fujan, a nyugat-csehországi üveggyár orlovi főmérnöke és Zsófia Malá a Jizera- menti gyapotfeldolgozó üzemek n v. (Senily) szövőnője, az új munkamód­szerek bevezetéséért. Régen május elseje körül szokott lenni a legnagyobb munkanélküliség, ami a legnagyobb nyomort is jelen­tette. Ma pedig a munka ünnepére kitüntetésben részesülnek a jó dolgo­zók, mert munkájuk a társadalom legnagyobb értékének számít. Csak így tovább, rimaszombati fiatalok! A rimaszombati járásban az utóbbi időben jelentősen megjavult a mun­ka. A CsISz rimaszombati járási ve­zetőségének sikerült bebiztosítani minden alapszervezet számára okta­tót és propagandistát. Úgyhogy je­lenleg mintegy 90 aktivistája van a járási bizottságnak. Ez teszi lehető­vé, hogy a határozatok és feladatok teljesítve legyenek minden alapszer­vezetben. A kongresszus után a rimaszombati fiatalok legfőbb feladatukként tekin­tették a szervezetek kibővítését. Az oktatók a taggyűléseken ismertették a fiatalokkal a kongresszus határoza­tait és ebből kiindulva részletesen megbeszélték a további munkát. A falusi szervezetek pontos munkater­vet készítettek és ennek alapján vég­zik a szervezetek kibővítését. A CsISz rimaszombati járási bizottsága különös figyelmet fordított a tagszer­zésre. A jó előkészítésnek meg van a gyümölcse,, mert átlagosan több mint száz tagot vesznek fel havonta az ifjúsági szervezetbe. így például Nagy Tőrékről és Bottovóról nem­régen jelentették, hogy a két emlí­tett faluban nincsen egy olyan fiatal sem, aki nem tagja a CsISz-nek. Most a tavaszi munkák elvégzésé­nek idejében nagy feladat áll a já­rási bizottság előtt. A traktorosok helyzete rendkívül körülményes a szervezeti életben, már a munkájuk­ból kiindulva is. A traktorállomáson a tavaszi, nyári és őszi munkák ide­jén taggyűlést lebonyolítani nagyon körülményes, mert ez gátolja a terv teljesítését is. A helybeli alapszerve­zetek gyűléseire ugyancsak kevesen jutottak el a traktorosok. A rima- szombati járási vezetőség alaposan megtárgyalta ezeket a dolgokat, hogy hogyan lehetne aktivizálni a trak­torosokat a szervezeti életben. Ügy határoztak, hogy még a tavaszi mun­kák elvégzésénél CsISz-munkacsopor- tokat alakítanak. Azokban a trakto­ros brigádközpontokban, ahol nincsgn annyi CsISz-tag, hogy külön munka­csoportot lehessen alakítani, össze­vonják a szomszédos csoporttal. Ez a munkamódszer lehetővé teszi, hogy a traktorosok is bekapcsolód­hassanak a CsISz-be és kölcsönösen segíthessék egymást munkájukban is. A rimaszombati fiatalok a város szépsé_ Jért Aki a felszabadulás óta nem járt Rimaszombatban, ma bizonyára el­csodálkozna azon. hogy mennyit épült és szépült a város tíz év alatt. Ri­maszombat szép kisváros, tiszta és rendezett utcáit egyszerre megszereti az ember. Kevés helyen látni ilyen szakszerűen kezelt virágokkal teli parkokat, mint Rimaszombatban. A város dolgozó népét nem kellett meggyőzni arról, hogy résztvegyenek a nemzeti műszakban és bekapcso­lódjanak a város-szépitési akcióba. Több szombat—vasárnapon szerszá­mokkal a kezükben, serényen dol­goztak a város lakói. S ebből a mun­kából nem hiányoztak a fiatalok sem. Csak egyetlen vasárnapon a járás területén 1078 CsISz-tag és 660 pionír vett részt a városszépítési akcióban. A CsISz járási vezetősége pontosan kiértékelte a fiatalok mun­káját és megállapította, hogy ezen a vasárnapon 24.500 korona értékű munkát végeztek el a CsISz-tagok és pionírok. A fiatalok szép eredményt értek el az új pionírpark építésénél. A CsISz rimaszömbati járási veze­tősége jó munkát végzett ezen a té­ren is, meggyőző munkával elérték azt, hogy a szépítési akcióban min­den községben jó példával jártak elöl a fiatalok. Bratislava dolgozói ünnepelnek jHét óra. Gyönyörű, veröfényes má- jUsi reggel. Az utak zajosak, zeneka­rok menetelnek, húzódik a tömeg a Sztálin-tér felé. Rövid fél őrá lefor­gása alatt Bratislava népe ott tolong zászlók és transzparensek alatt a fő­téren, s tömött sorok valahol messze, méllékutcákban végződnek. Nyolc óra után a díszemelvény mellől induló tapsvihar végigszáguld a téren, s a mellékutcák torkolataiból hajalmas „hurrá“ üdvözli az emelvé­nyén helyetfoglalő kedves vendégein­ket, az Alekszandrov együttes tagjait. Valamivel kilenc óra előtt, a főtér elején magasba emelkednek a zász­pillanatban annál erősebben, igazab­ban tör elő a boldogságot, az örömet s e percben talán mindent kifejező rövid sző; „hurrá”. Levegőbe repül­nek a virágcsokrok „Éljen a CSKP”, „Éljen a Szovjetunió”, zúg a kiáltás, több mint 3200 CSISZ-tag ajkán s a zászlóvivők kemény lépteinek moraját elnyeli 4000 fehéringes, pirosnyakken- dős pionír dala „Éljen a béke .. Fél tíz előtt a menet megáll, fel­hangzik a csehszlovák és a szovjet állami himnusz. Majd Jozef Tokár, Szlovákia Kommunista Pártja bratis- latai városi bizottsága vezető titkárá­nak üdvözlő szavai után felcsendül a FÄ3RY ZOLTÁN: A gondolat igaza Régebbi vágyam volt Fábry Zoltán­tól könyvet olvasni. Már valami pará­nyit hallottam munkájáról, életéről. Az újságban megjelent írásait is el­olvastam mindig. Kevés volt ez szá­momra. Éreztem a kötet hiányát. Az újságban megjelent írásokat az ember elolvassa, aztán feledésbe mennek, elkallódnak a legnagyobb vigyázat mellett is. Ez a sors vár az újságra, s a legértékesebb írásra Is, használat után. Mindig magyarázat nélkül ma­radtam, mikor agyamban a kötet hiá­nya felvetődött. Az állandó gondola­tot „A gondolat igaza“ című Fábry munkája eloszlatta, mikor a Magyar Könyvesbolt kirakatában megpillan­tottam. Érthető, hogy nyomban meg is vettem. Részben kielégítettem kí­vánságom. Még az üzletben átbön- gésztam a szép kivitelű kötetet. Az alapos tanulmányozásra pedig hazaér­kezésem után került sor. Bevallom, hogy nem regény, se nem elbeszélés­gyűjtemény az említett könyv, hanem tanulmánysorozat. S mégis annyira lebilincseli az olvasót, hogy az olva­sást nehezen tudja megszakítani. A kötet elolvasása után megállapítottam, hogy a tanulmányokat — egynéhány kivételével — már olvastam. Mégis mindben találtam újat, ami lekötötte figyelmemet. Nagyon értékes tanul­mánynak tartom: József Attila, Rad­nóti Miklós, Ceethe és még sok más tanulmányt. Olyan újdonságokkal is­merkedik meg az olvasó, amelyeket más könyvekben nem lehet előkeres­ni. Az olvasó számára a könyv érté­ke felmérhetetlen. Ez okozza a könyv utáni vonzalmat. A könyv vé­gére érve nem akartam hinni a sze­memnek. Rövidnek tartottam. S ezért kezdtem böngészni a hátsó, üres la­pon. Munkám eredménnyel járt. Rövid me9Íe3yzésböl megtudtam, hogy e kötetet még két másik fogja követni „A béke igaza” és „Ady Igaza”, Me­legen ajánlom Fábry könyveit min­denkinek. SACMA IMRE Táncos vigalomban a felvonulók sokasága Bratislavában a május elsejei mamfesztáción a díszemelvény előtt. lók, felharsan a pionírok fanfáréja, elindul a menet. Zúg a hurrá, meg­remegteti a levegőt, majd egy pilla­natra mélységes csend, a virágot szo­rongató kezek felemelkednek, kitágul­nak a szemek, mindenki igyekezik magájba zárni, elraktározni, megörö­kíteni a feledhetetlen látványt — amit tollal hűen visszatükrözni szinte lehetetlen: a menet elején pionírok, utánuk hullámzó vörös zászlóerdö. a csehszlovák és népi demokratikus or­szágok zászlói alatt tömötten felzár­kózott ötszáz CSISZ-tag, Marx, En­gels, Lenin, Sztálin, négyes képe, ra­gyogó ifjú arcok életkedvet, erőt, su­gárzó < szemek. Felemelő látvány, mely egy pillanatra tabui ejti a ,kétoldalt szorongó tömeget, de a következő i Az Intemacionálé elhangzása után újra megmozdul a tömeg, zúg a taps, szállnak az üdvözletek a díszemelvény felé, melyen pártunk és kormányunk vezetői, a legjobb dolgozók s külföldi vendégek foglaltak helyet. A tömeg lassan húzódik végig az emelvény előtt. Egymást követik az üzemek, s különböző hivatalok dolgozói. A zász­lók közül kivillannak a táblák, a transzparensek. A trnávkai EFSZ dol­gozói magasra emelik a táblát „Hu­szonöt vagon zöldséget adunk terven felül“, számok, feliratok, teljesítmé­nyek, felajánlások, a nép békevágyá­nak, akaratának, beszélő bizonyítékai. Hűen fejezték ki a kívánságot az egészségügyi iskola tanulói, amint jobbjukban magasba emelt békega­lambbal zárt sorokban menetelve je­lezték, hogy hazánk dolgozó népe egészségének jövendő őrei, tudásuk­kal egységesen a nép szolgálatába álltak. A tömeg halad, megy tovább, újak és újak jönnek, iskolák, pioní­rok, CSISZ-tagok, vasutasok, színé­szek, főiskolások, üzemek s hivatalok dolgozói, esztergályosok orvosok, mű­vészek, különböző nyelveken beszélő emberek, ifjak és vének haladnak tova az emelvény előtt, de egyben mindannyian azonosak, egyformák, mindannyian egyet, békét akarnak. Az ünneplő tömeg tapsa, lelkes ki­áltása, a feltörő „éljen”, a nép szava, akaratának, örömének kifejezője, mely pártunk, kormányunk vezetőinek nagy barátunknak, a Szovjetuniónak, az emelvényen álló vendégeinknek, az Alekszandrov-együttes tagjainak szól. A tömeg ajkáról felzúgó jelszó „Éljen a béke”, már nem puszta vágyakozás, nem is kérés, hanem egy ország dol­gozó népének egységes, harcos kiál­lása mindamellett, ami szép, ami jó. Ezt az érzést igyekszik ma minden ember a tőle telhetőén, leghűebben kifejezni. Az eszközök között nem nagyon válogattak. Taps, éljenzés, magasba röpülő virágcsokrok, egy-egy örömkönytől ragyogó szem jelezte külsőleg a belül érzett forró örömöt. Ezekből a parányi örömszikrákból te­vődött össze az a hatalmas lelkesedés és öröm, amely a 10. szabad május elsejét olyan meghatóvá, olyan széppé varázsolta. CSETŐ JÁNOS Prága dolgozóinak nagy felvonulása bratislavai dolgozók előtt olyan jól ismert kedves hang: „Elvtársak, drága barátaim! Engedjétek meg, hogy Bratislava dolgozóit a dolgozók ünnepe, május elseje alkalmából Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottsága nevében a legszivélyesebben üdvözöl­jem”. Tapsvihar, éljenzés fogadta Karol Bacílek elvtársnak, Szlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottsága első titkárának köszöntő szavait. Beszédét többször megszakítja a tömegen vé­gigfutó örömmámor, s számtalanszor felhangzik „Éljen a CsKP”, „Éljen a hazánk — a népi demokratikus Cseh­szlovák Köztársaság”. Hatalmas tömeg ünnepelte az idén is a prágai Václav-téren a színpom- , pás május elsejét. „Ragyogj egeknek napszeme, tied. iz erőígy köszöntötte Majakovszkij i május elsejét, az új tavaszi sereg­szemlét, a dolgozók millióinak nagy ünnepét. E sorok zúgtak a fülemben, imikor a Václav-téren megindult az rmberek hatalmas áradata, amikor tíz és tízezer torokból szállt a forró, vérpezsdítő májusi dal. A dal, a né­pek forradalmi dala az Intemaáo- nálé, melyet e napon a 10. szabad május elsejét ünneplő prágai dolgo­zók röpítettek szerte a világba. Reggel nyolc óra volt, amikor a Václav szobor előtt feltűntek a kék- inges vörös és nemzetiszínű zászló­kat lobogtató CslSz-tagok és utánuk a több mint ötezer piroskendős pio­nír virágcsokrokkal a kezükben s végtelen örömmel a szívükben. Jöt­tek, hogy köszöntsék a május ünne­pét, a tizedik győzelmes tavaszt es az elkövetkező harcos szép hónapo­kat. Ünnep volt a Václav téren, a prá­gai nép leszebb ünnepe, hol a do­bogó szívek ütemére kitárultak a ka- rofc, hogy egymásba kapaszkodva, mint elszakíthatatlan láncszemek, öleljék át a már íme tíz éve sza­bad csehszlovák földünket. És én tudom, hogy ma mind az öt világ­részen, hol szabadon, hol rendőrkor­donok között ünnepel és lázad a nép a gyilkos háború ellen, a népek örök békéjéért és fénylő szabadságáért. Csak most látni meg, müy hatal­mas erő van népünkben és mennyi szeretet, akarat, amikor az azúrkék ég alatt lengő lobogó zászlóerdők alatt, eggyéforrva hatalmas sereg­szemlét tartott. Es hiába nyújtogat gyükos kezet felénk ősi ellenségünk, a töke, az úr, szétzúzzák őket a munka hős harcosai. E nép többé már nem lehet szolga, mert mellette száz és száz millió em­ber áll, kik nem rettennek meg már s'emmitől sem, kik, ha eljön az idő, lerombolnak minden börtönfalakat. Ez a május elsejei felvonulás, tün­tetés volt mindenért, ami szép, ami dfága a népnek, ami emberi és tün­tetés volt minden ellen, ami ember­telen. Nehéz szavakba önteni azt az ér­zést, lobogó szenvedélyt, melyet a több mint hatóra hosszáig tartó má­jusi tüntetésen tanúsítottak Prága dolgozói. Mert azt hiszem, még sohase volt e nép szeretete, lelkesedése oly élő és magávalragadó, mint éppen e tizedik szabad május első reggelén. Es hiszem, és tudom, hogy holnap és holnapután még nagyobb lesz, amely fővárosunkból földünk minden minden, amit ott ízzott, a lüktető szívekben. Prága ősi szép városunk apraja-nagyja megmutatta, hogy ere­je az eltelt tíz szabad év alatt meg­tízszereződött. S ha kell a ma ma­gasba lendülő üdvözlő kezek vas­marokká válnak, vasmarokká fegy­vert ragadva harcolnak újra a barri- kádokon, mint 1945 május 9-én. — S ha tudnám, megszámolnám hány részéig eljut, még oda is, ahol ma a népek telitorokból követelik sza­badságukat és emberi igazságukat. A szó bármennyire izzó is, vagy szép is, nem hat úgy az emberek érzésére, mintha az ember maga is szemlélője lenne mindannak, amit az író csak tolmácsolhat, de nem mutathat be élőn, a maga valóságá­ban. Kevés a szó arra, hogy az em­ber leírja azt a lobogássá szított tü­zet, szenvedélyt, melyet azokban a percekben, órákban magában érzett, amikor tekintetével végigsímogatta az előtte hullámzó végtelen búzatenger­hez hasonló emberáradatot. E napon testetöltőtt minden sző, minden mondat, minden mozdulat, lobbanó szív tüzel itt e májusi me­net forró katlanában. S most újból Majakovszkij verssorai zsongnak a fülemben: „Lázas ének, lázadj! nézzétek —; mifelénk —■ lüktet és dagad, és tizenkét mil­liárd szív ' dobbanása árad értetek, — értitek? Egyetlen perc alatt. Jöjjetek, gyűljetek! Földkerekség népe! A szovjet nyújt kezet, ingyen, nincs is ára. Serkenj egységes május elsejére. és másodikára és századikára!” (te)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents