Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-04-30 / 17. szám

április 30.

103

5

NEMRÉG SZABADSÁGOT KAPTAM a katonaságnál. Amikor hazaértem Gúlára, boldogan léptem ki az autóbuszból — milyen jó is lesz azt a kis szabadságot otthon eltölteni, •— gondoltam. Kislánykám biztos sok apró meglepetést ' tartogat számomra. Feleségemnek is biztos sok a mondanivalója. Ilyen gondolatokkal értein haza.

Még alább sem hagyott a családban a nagy öröm, kislánykám már újságolja is: „Apu, megyünk a színházba menyasszonykákat nézni — autóval”. (Ö ugyanis mindenkit menyasszony- káknak nevez, akin hosszú fehér ruha van.) A tervről feleségem világosít fel azután részletesebben.

Tudod az iskolánk pionírjai és a CslSz-szervezet a tanítók segítségével korhű versek, énekek, jelenetek, táncok és a krónikás Összekötő szövege formájában feldolgozták a kuruckor történetét. Ma este az Ifjúsági Faluban adjuk elő ezt a feldolgozást. Te is velünk jöhetsz.

Gyorsan lemostam magamról az út ixirát. felfrissültem, és máris indultunk. Míg autónk robogott velünk a cél felé, volt tanítványaim és munkatársaim elmondták a „Kuruc-est” történetét.

A tanítók — elsősorban Névcry, Décsi és Szabó kartársnők, Takács. Szigeti és Jezsó kartársak már a tanév elejétől kezdve szorgalmasan gyűj- f tögették a dokumentációs anyagot. A kartársnök jelentékeny anyagi éS idöáldozatok árán korhű jelenetet készítettek. A műsor betanításával is ugyancsak Névery és Décsi kartárs- nffk vettek részt legtevékenyebben. Ezt a műsort nagy sikerrel adták elő Gútán. Kamocsán, Tervezik, hogy ellátogatnak még Ekeire, Csallóközara- nyosra és Komáromba.

Míg szaporodott a szó, fogyott az út. Lázas öltözködés, rendezgetés és máris kezdődött a Programm. Nincs lehetőségem részletesen leírni a műsor lefolyását, bármennyire érdekfeszítö, tanulságos is lenne. Csak annyit róla, hogy megkapó történeti hűséggel mutatták be a Rákóczi szabadságharc történetét, igen szépen domborítottálc Jói U szabadságharc nemzetközi jellegét és az elnyomott magyar és szlovák nép történelmi kapcsolatait.

A szabadságharc elbukott, de a krónikás látnoki szavai új reményt csillogtattak meg: „Keleten kél a nap, Keletről jő a fény.”

A közönség, amelynek jelentékeny része a szlovákajkú lakosságból került ki, többször lelkes tapssal jutalmazta a szereplők alakításait — megérdemelten.

A gútai l. nyolcosztályos iskola tanulói és tanítói példát mutattak arra, hogy hogyan lehet szép népnevelő munkát végezni; hogyan lehet megtanítani népünket történelmi hagyományaink helyes megértésére, tiszteletére és szeretetére. Ebben a lelkes munkában a gútai tanítóknak vannak a legnagyobb érdemei. Vannak tehát jó tanítók is, akik lelkesen, odaadóan dolgoznak a népnevelés érdekében és hosszú, türelmes munkát fejtenek ki. A gútai tanítók munkája hozzájárul a magyar-szlovák barátság további megszilárdulásához.

SZABÓ IMRE, őrvezető.

★

Vasáriap délután volt. A falu népe a házak előtt várta Nagyod község fiataljait, akik kultúrműsorral látogattak le Szetére. A faluban sokan bizalmatlanok voltak a kultúrcsoport- tal szemben, mivel hogy Nagyod kis falu. Annál nagyobb volt aztán a meglepetés, amikor a fiatalok színpadra léptek a rendkívül gazdag kultúrműsorral.

A falu dolgozói szeretettel emlékeznek erre a szép, vidám estére, amely jelentősen elmélyítette a két falu népe közötti barátságot.

A háromfelvonásos színmű után vita következett, ahol a falu népe véleményt mondott egyes színjátszók alakításáról. A színjátszó csoport tagjai

ezután baráti beszélgetésre hívták össze községünk CsISz-tagjait, ahol részletesen elmondották, hogyan kezdték meg a munkát, milyen nehézségeik voltak a kultúrcsoport megalakítása terén. Indítványozták, hogy az ö segítségükkel alakítsunk mi is színjátszó csoportot.

Ez a baráti találkozó jelentős lendületet adott ifjúságunknak a további munkához. A nagyodiak bebizonyították, hogy a legkisebb falvakban is jó eredményt lehet elérni közös akarattal.

A vendégszereplést kultúrműsorral egybekötött táncmulatság követte, amelyen remekül szerepelt a nagyodi ifjúsági zenekar.

HORVÄT FERENC — SZEXE

★

Badin lakossága már megértette az idők szavát, közös gazdálkodást folytat. Szeretik a szövetkezetei, mert látják, hogy többre mennek, mintha egyéni gazdálkodást folytatnának. Amióta megalakult a szövetkezet nagy változás állott be a faluban. Sok új ház épült és egyikből sem hiányzik a fürdőszoba. A községben azóta épüli fel a moziterem is és saját filmvetítő gépe van a szövetkezetnek.

Jól működik a CsISz is. A napokban lépett fel a faluban egységünk kill- túrcsoportja. Jól esett az az örömteljes fogadtatás, amiben a CslSz-ta- gok részesítettek. A fiatalok egész új életet élnek, nemrég avatták fel az ifjúsági otthont. Az avatáson saját villanygramafoniukra táncoltak Tánccal. szórakozással teszik kellemesebbé életüket és arra törekednek, hogy még szebbé változtassák a község é- letét. MAJERSZKY MÁRTON

tizedes

★

Kovács Miklós, a duna,szerdahelyi tizenegyéves magyar középiskola tanulója, ezt írja levelében:

Iskolánkból ötven tanuló készül Prágába, az I Országos Spartakiád nagyszabású, ünnepi bemutatójára. Az utazási költségek, ötven tanulóra számítva, . körülbelül 10.000.— koronát tesznek ki. Ezt a nagy pénzösszeget nehéz megtakarításból előteremteni, ezért iskolánk tanulói elhatározták, hogy más úton szerzik meg a szükséges pénzt. A járás több községében szándékszik műsoros-estet rendezni iskolánk kultúrcsoportja és az ezekből befolyó jövedelmet fordítjuk majd az utazás költségeire. Ott akarunk lenni, hazánk fővárosában, a béketábor hatalmas erejéről bizonyságotte- vők seregében

KISSÉ SZOKATLAN az embernek ez az áprilisi hides' időjárás. Néphadseregünk taPiait azonban nem gátolja az idő abban, hogy résztvegvenek a rendszeres reggeli testedzésen, hogy tornázzanak és fussanak. Tudják ió1 a bajtársak, hogy az éjszakán át megpihent testre ió hatással van a szabad levr'r"’n végzett torna.

A-baj társaknak feltűnt, hogy a reggeli tornát Makovieki tiszt elvtárs vezette. A torna után mindenki felfrissült. Ezután ígv szólt a szakaszpa- rancsnokunk: Elvtársak, egy örömhírt közlök a ’-’társakkal. Tegnap a CSKP—KB és a Csehszlovák Köztársaság kormánya a következő intézkedéseket hozta a dolgozók életszínvonalának további emelésére: Április elsejétől jelentős árcsökkentéseket vezetnek be, amelv jelentős bizonyítéka annak, hogy hazánkban egyre iavul az élet.

A beszámoló után nemsokára megkaptuk az újságokat és mindannyian felfigyeltünk arra. hogy a mezőgazdasági cikkek ára csak részben csökkent. Ács főhadnagy elvtárs ismertette velünk, hogy miért néni lehet csökkenteni a mezőgazdasági termékek árát. Utána arról beszélt, hogy hogyan járulhatunk mi is, katonák ahhoz, hogy több mezőgazdasági termékek kerüljenek a piacra. Mégpedig olyan formában, hogy egyes termékeket mi magunk termelünk ki saját szükségletünkre, és ezáltal annyival több jut a dolgozók asztalára. Vállaltuk. hogy ez évben kitermelünk 3.600 kg sertéshúst, 400 kg zsírt és 2.000 kg zöldségét. Még a tavasz folyamán 150 darab gyümölcsfát ültetünk ki. A mi szakaszunk 200 brigádórát vállalt ezen munkák elvégzésére.

★

A K1RÄLYHELMECI JÁRÁSBAN jó forgalmi utak allnak a járókelők rendelkezésére. Az utakat gyümölcsfák szegélyezik és gyümölcsérés idején gyümölccsel kínálják az útonjárókat. Ez így helyes, nem baj. ha valaki, de leginkább a gyerekek szednek a gyümölcsből és jóízűen elfogyasztják Csak az a baj, hogy a fáról ágakat is tördelnek le. Megcsonkítják a fát és megteremtik a lehetőséget, hogy minél hamarabb kiszáradjon Különösen a gyerekek tesznek így. Ebből arra lehet következtetni, hogy az alapfokú iskolákban keveset törődnek a mezőgazdaság szeretetére való neveléssel. *

A másik probléma pedig az, hogy felelőtlenül írtjak a hasznos éneklő madarakat. Különösen nagyon elterjedt a légpuskázás és így nagyon sok madarat pusztítanak el. Az alapfokú iskolák tanulóit nem büntetik meg a tanítók a madarászásért. Régebben a tanítók gondoskodtak arról, hogy a gyerekek ne pusztítsák a hasznos madarakat, de ma ezt nem tapasztalhatjuk. így a növényvédelmünk legfőbb tényezői, a madarak pusztítása akadálytalanul történik, ami súlyos kárt okoz a mezőgazdaságnak, a gyümölcs- termelésnek. Jó lenne, ha az említett két problémával behatóbban foglalkoznának a tanítók. KALAPOS JÓZSEF — LELESZ

NAGY SÁNDOR.

ISKOLÁNK ÉNEKKARA tevékenyen működik az iskola megalakulása óta, noha van tánckörünk, zenekarunk és tamburás együttesünk is. Nagyon szép eredményeket értünk el már azóta, mert két éve elsők lettünk a Népművészeti Alkotóverseny szlovákiai bemutatóján. Nagyon büszkék voltunk erre, de ez a siker nem mámorosított meg annyira berniünket, hogy abbahagytuk volna miatta a szorgalmas tanulást is gyakorlást. Énekkarunk minden héten kétszer gyakorol. így tudunk minden ünnepélyes alkalommal ú7 műsorral közönség elé állani. Gyakran szerepelünk Kassán, de kijárunk falvakra is kultúrbrigádokkal Az idei Népművészeti Alkotóversenyen újra elsők lettünk kerületünkben az énekegyüttesek között a kassai bemutatón. És most készülünk a szlovákiai bemutatóra. Már az is nagyon lelkesítő hogy újra részt vehetünk a szlovákiai szemlén, de nagyon szeretnénk méltók lenni eddigi szereplésünkhöz.

MATÓ PAL, a kassai pedagógiai iskola tanulója.

A kassai pedagógiai iskola énekegyüttese a Népművészeti Alkotóverseny kerületi bemutatóján.

A fekete-sárga fene vad teljesen megtört és összeomlott az ártatlan bárány, vagyis Svejk pillantása alatt, s lesütve szemét a hivatalos aktákra, így szólt:

— Tökéletesen ménytánylom az Ön lelkesedését, ha más körülmények között nyih-nnu't volna meg. De Ön nagyon jól tudja, hogy Önt

éppen egy rendőrbiztos kísérte, miáltal az ilyen hazafias tüntetés inkább irónikus, mint komoly hatást gyakorolhatott és kellett is gyakoroljon a közönségre.

— Ha egy rendőrbiztos kíséri az embert. — felelte Svejk, — az egy nehéz pillanat az ember életében. De ha az ember még az ilyen nehéz pillanatban se felejti el, hogy mit illik tenni, amikor háború van, akkor azt hiszem, hogy az nem is lehet; olyan nagyon rossz ember.

A fekete-sárga fenevad felmordult, és még egyszer szemébe nézett Svejknek.

Svejk pedig pillantásának ártatlan, lágy szerény és gyengéd melegével válaszolt.

Egy ideig így nézték egymást merően.

— Ördög vigye magát, Svejk, — mondta végül a hivatali kisisten — ha még egyszer idekerül, egy szót se kérdek többé magától, hanem egyenesen röpülni fog a hradeanyi hadbíróságra. Meg vagyok értve?

Mielőtt még észbekapott volna, Svejk odalépett hozzá, megcsókolta a kezét és azt mondta:

— Isten fizesse meg a jóságát, ha egyszer szüksége lenne valami fajtiszta kutyácskára, tessék csak hozzám fordulni. Én tudniillik kutyakereskedő vagyok.

S így Svejk nemsokára azon találta magát, hogy ismét szabad és útban van hazafelé.

Egy kicsit tétovázott, hogy ne áüjon-e meg előbb a „Kehelynél”. s végül is benyitott az ajtón, amelyen nemrég Bretschneider detektív úrtól kísérve távozott.

A döntésben síri csend honolt. Csak néhány vendég üldögélt, közöttük a Szent Apollinárisz templom sekrestyése, igen borúsnak látszottak. A söntés pultjánál, Palivecné, a vendéglős felesége ült, és meredten bámulta a sörö.fcsa- pokat.

— Na, megjöttem, mondta vidáman Svejk, — adjon egy pohár sört. Merre van a Palivec úr. 6 is hazajött már?

Válasz hely'ett Palivecné sírva fakadt, és szerencsétlenségét abban sűrítve össze, hogy külön-külön hangsúlyozott minden szót. így ja idült fel:

— Tíz ... évet... kapott, egy ... héttel ezelőtt,

Nahát, — mondta Svejk, — akkor hét napot már letudott belőle.

— Milyen óvatos volt, — sírta Palivecné — ö maga is mondta mindig.

A «öntésben ülő vendegek makacsul hallgattak, mintha Palivec szelleme ott lebegne és még nagyobb óvatosságra intené őket.

— Óvatosság a bölcsesség anyja — mondta Svejk, leülve az asztalhoz a pohár sör mellé, amelynek a habjában kis lyukacskák keletkeztek Palivecné belepotyoqtatott könnyeitől — a mai idők olyanok, hogy direkt óvatosságra kényszerítik az embert.

— Tegnap két temetésünk volt — próbálta másra terelni a szót a Szent Apollinárisz templom sekrestyése.

— Nyílván meghalt valaki — mondta egy másik vendég, mire egy harmadik megkér‘ dezte:

— Ravatal is volt?

— Kiváncsi vagyok, — mondta Svejk, — milyenek lesznek most a háborúban ezek a katonai temetések.

A vendégek felálltak, fizettek és némán távoztak. Svejk magára maradt Palivecnével.

— Nem gondoltam volna, - mondta, — hogy tíz évre ítéljenek egy ártatlan embert. — Hogy egy ártatlan embert öt évre ítéltek, olyat már hallottam, de hogy tíz évre. az sok egy kicsit.

— Amikor az én drága uram bevallotta. — zokogta Palivecné — hogy mit mondott itten azokról a legyekről, meg arról a képről, hát ugyanúgy elmondta megint a kapitányságon és a bíróságon. Engemet beidéztek a tárgyalásra tanúnak, dehátmit tanúskodhattam, amikor azt mondták, hogy rokoni kapcsolatban vagyok az urammal és hogy megtagadhatom a tanúvallomást. Én úgy megijedtem ettől a rokoni kapcsolattól, hogy isten őrizz még valami ki ne jöjjön beHőle, és ezért megtagadtam a tanúvallomást, és akkor a szegény uram úgy nézett rám. hogy amíg élek, ncm felejtem él a szemét. Aztán ítélethirdetés után, amikor elvezették, annyira meg volt tőle bolondulva, hogy odakiabália nekik a folyosón: „Éljen a Szabad Gondolat!” *

— No és Bretschneider úr, már nem jár ide? — kérdezte Svejk.

— Volt itt egy párszor, — felelte a ven- déglősné — megivott egy-két sört, kérdezte tőlem, hogy kik járnak ide és hallgatózott, hogy mit beszélgetnek a vendégek a fotbaUról. Amikor őt látják, mindig csak a fotballról beszélnek. És ö folyton rángatózott, mintha minden

* Prágai ateista társaság a század elején.

pillanatban ör.jöngeni es rúgkapálni akarna. Az egész idő alatt csak egy kárpitos ment neki lépre a Pricná-utcából.

— Az ilyesmi gyakorlat kérdése — jegyezte meg Svejk — nagy marha volt az a kárpitop?

— Körülbelül olyan, mint az uram, — fe- leltc Palivecné sírva — Bretschneider úr megkérdezte tőle, hogy nem-e lőne a szerbekre. Ö meg azt mondta, hogy nem tud lőni, de egyszer volt egy ilyen vásári lövöldében és ott mindenki látta, hogy Bretschneider úr előveszi a noteszét és azt mondja: „Nocsak, megint egy szép új hazaárulás!” és elment ázzék a Prícná utcai kárpitossal és az nem is jött vise- sza többé.

— Lesznek még egy páran, akik n&m jpnnah vissza, — mondta Svejk — adjon egy rumok

Svejk éppen megrendelte a második rumot, amikor belépett a söntésbe Bretschneider detektív úr. Egy futó pillantást vetett .a pulim és az üres helyiségre, majd leült Svejk merné:, rendelt egy sört. és várta, hogy Svejk menkfc jón valamit.

Svejk levett a fogasról egy újságot, s n»r közben az apróhirdetéseket böngészte'az utdtsó oldalon, így szólt:

— Nahát, van itt egy Éimpera nevesefid alak, Si-raslcov 55-ös szám, utolsó posta Rdci- néves, ez eladja a gazdaságát tizenhárom köbói saját földdel, iskola és vasút a közelben.

Bretschneider idegesen dobolni kezdett az ujjaival-, és Svejkhes tóráikba oef mondta:

— Szeretném tudni, mért érdemi magát az a gazdaság, Svejk úr.

— Á, maga, az. — mondta Svejk, kezet nyújtva neki — nem ismertem meg mináfáyt, nekem nagyon rossz a memóriám. VtoUjára, fig nem tévedek, a rendőrkapitányság irodájában búcsúztunk el egymástól. Mit csinál mindig, gyakran jár ide-?

Máma éppen maga miatt jöttem — mondta Bretschneider. — A rendőrkapitány Ságról tudjam, hogy maga kutyákkal kereskedik. Szükségem lenne egy szép kis raűerre, vagy spiccre vagy valami ilyesmire.

— Mindegyikkel szolgálhatok, — felelte Svejk — fajtiszta állatot tetszik parancsolni, vagy egy akármilyet az utcáról?

— Azt hiszem, — mondta Bretschneider — hogy inkább egy fajtiszta állat mellett maradnék.

— Nem pamncsGlma esetleg egy rendőr- kutyát? — kérdezte Svejk — egy olyat, ama-