Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-04-23 / 16. szám
1955. április 2§.5 Ty.üßtts4$L Fiatal sertésgondozók, figyelem! A. I. Ljuszkova beszél: Húsz éve dolgozom mint sertésgondozó azon a kolhozfarmon, amelynek egyúttal vezetője is vagyok. Telepünk kiváló eredményeket ért el a munkában és ezért mintatelepnek tekintik. Engem, valamint társnőimet, Lídia Nyikolajevna Korotkovát és Anna Ivanovna Amosztovát a kormány kitüntetésben részesített, sőt elnyertük a Sztálin-díjat is. Meg vagyok győződve, hogy munkánkban ezeket a sikereket csak azért értük el, mert tudományos megállapításokat igyekszünk érvény- rejuttatni. Tudjuk, hogy a természetet uralhatjuk, rákényszeríthetjük, hogy érdekünket szolgálja s ezért állandóan a tudományos dolgozók és kísérleti intézetek útbaigazításai szerint végezzük munkánkat. így sok tudással gyarapodhattunk. De mi magunk is sokat segítünk a tudománynak. Minden újról, amit tapasztalunk és saját gyakorlatunkban ellenőrzünk, beszámolunk a tudományos intézményeknek. Így például munkaközösségünk, amely jól ismeri a takarmány összetételét és az állati szervezet igényeit, a borzalmas háborús időkben, a legnagyobb takarmányhiányban is meg tudta szerezni a póttakarmányokat, amelyek lehetővé tették, hogy egy év alatt minden tenyészkocától 4.910 kg húst nyerjünk. A Nagy Honvédő Háború éveiben 2.800 malacot nyertünk s a telep az államnak 4.000 q kiváló minőségű húst szolgáltatott be. Most a telep dolgozónői új feladatot tűztek maguk elé. Egy új sertésfajtát tenyésztünk ki, amely rendkívüli szaporasága mellett kiváló tejkitermeléssel fog rendelkezni, mert az anyakoca csak abban az esetben nevelhet számos malacot, ha megfelelő mennyiségű teje van. Meg vagyok győződve, hogy kötelezettségünket tökéletesen teljesítjük is. Egyregy kocától nyert 16—17 mala. a mi farmunkon nem is megy újságszámba. Azt is elértük mar, hogy a szoptató anyakoca 24 óra alatt teljes 9 liter tejet adjon. Ebben nemcsak a lédús takarmányoknak van nagy szerepe. A szoptató koca emlőjét masszírozzuk, a malacokat 24 óra alatt 24-szer szoptatjuk, sőt ha az anyának fölös mennyiségű teje van, a malacokat 27, sőt 28 ízben is hozzáengedjük. A szoptató anyakoca súlya jelentős mértékben visszafejlődik. Két hónap alatt az alomalja súlyának többet kell kitennie, mint amennyit maga az anya nyom. Ez azonban sohasem aggaszt minket. A malacok elválasztása után a koca súlya rohamosan növekszik. Különös gondot fordítunk a te- nyészkonda szigorú kiválogatására. Ha például a koca 12 malacnál kevesebbet ellik, a tenyészkondából azonnal kirekesztjük. Földterületünkhez mérten 15 te- nyészkocát kell tartanunk. Hároméves tervünkben köteleztük magunkat, hogy ezt a létszámot 20 darabra emeljük. Ma már 21 kocánk van, s ezek a malacok számát az év végéig 580-ra, esetleg még többre emelik. Terv szerint minden kocától 14 malacot kell nyernünk évente. Mi azonban egy fiadzásnál legkevesebb 14 malacot nyerünk egy kocától, úgyhogy egy kocától évente 28—30 malacot nevelünk fel. Terv szerint 150 q húst kellene beadnunk, ezzel szemben 1949-ben 650 q húst szolgáltattunk be. S mindennek tetejébe számos elsőrangú kocát nevelünk fel és adunk át más kolhozok tenyésztési céljaira. Hatalmas feladatok várnak reánk, amelyeket becsülettel akarunk teljesíteni. Ha vegy pillanatnyi pihenési időnk akad, azt vizsgálgatjuk, nem követtünk-e el valamilyen hibát. Hiszen könnyen megtörténhetik, hogy valamit elmulasztunk. Mégha meg is van a kellő tapasztalatom — a volog- dai állattenyésztési középiskolában és a főiskolán tartom előadásaimat — mégis állandóan továbbképzem magamat. Mert. ha az ember csak egyetlen pillanatra megállana, csakhamar Alexandra Ljuszkovova, a munka hőse, az ismert szovjet sertésgond<)'ónő. azon venné észre magát, hogy megkésett. Kis munkaközösségünk rugalmasan végzi munkáját. Az évek azonban múlnék és új kádereket, utánpótlást kell előkészítenünk. Valamikor rengeteg tapasztalatot adott át tanítónőm, Marfa Vlagyimirovna Korjuki- nova, a kiváló sertésgondozónő, aki ma már nyugdíjban él. Mi is, Lídia Nyikolajevna Korotkovával és Anna Ivanova Amoszovával együtt két új, fiatal komszomolista leányt, Lídia Cselnokovát és Szonya Boruhinovát avatjuk be munkánk részleteibe s már ma elmondhatjuk, hogy ezek igen jó utánpótlást fognak majd jelenteni. Az a cél lebeg szemem előtt, hogy farmunkból igazi húsgyárat építsünk ki. Rövidesen meglesz saját villanytelepünk is. Sertésistállóinkat ennek megfelelően, a tökéletes gépesítés szempontjai szerint építettük fel. Mindenre számítottunk, kezdve azokon a gépeken, amelyek a takarmány előkészítésében nyújtanak majd segítséget, s végezve a sertések tisztántartására szolgáló zuhanyokon. A farm mellett 28 hektárnyi saját földünk is van, amelyet 7 szakaszra osztottunk. Megművelésében a GTÄ nyújt segítséget, a termény betakarításában a kolhozisták segédkeznek, a növényzetet magunk gondozzuk. A farm körül lassan valóságos városka létesült. Itt vannak a takarmánytárolók, a melléktermelési üzemek és a szemrevaló lakóházak. Véleményem szerint a farmokon dolgozó kolhozistáknak munkahelyükhöz közel kell lakniuk. Ez nemcsak a dolgozók, hanem a farm számára is előnyt jelent. A farm körül gyümölcsöst telepítettünk ahol ribizkét, málnát, kerti- epret termesztünk és virágágyakat létesítettünk. Nagy öröm, ha valaki kedvenc hi- v tásával foglalkozhatik. Magam is látom, hogy a munkába befektetett erő kétszer annyi hasznot biztosít, így az évek sem okozzák erőm hánya tlá sá t De úgy, amint én végzem munkámat és munkaközösségem tagjai dolgoznak, bármely kolhoz sertés'öiöndo- zónöje dolgozhat. Csak arra van szükség, hogy szeresse munkáját, fölkutassa a cél felé vezető utat, sikereket érjen el, amelyek újabbakat vonnak maguk után. Ha pedig minden farmon megtanulják a dolgozók, hogyan kell a kocákból és azok ivadékaiból egy-egy tonna hússal többet kitermelni, hazánkat valósággal elárasztjuk hússal és zsírral. Márpedig ezt tekintjük legfőbb vágyunknak. Fiataljaink a határvidéken A bratislavai Béke üzemből harminc fiatal CsISz-tag ment a határvidékre, hogy megműveljék a parlagon heverő földeket. A plzeni kerületbe* Bor pH Tachovon nyertek elhelyezést. Képünkön láthatjuk amint a burgonyát mossák és előkészítik, hogy fészkes-négyzetes módon ültethessék el.Aktíva a pályaválasztás előtt A CSISZ SZIKB szombaton, 17-én, aktívát rendezett Bratislavában, a szlovákiai tizenegyéves középiskolák CSISZ-szervezeteinek elnökei számára. Miroslav Matusfák, a CSISZ SZIKB pionírszakosztályának vezetője, beszámolójában foglalkozott a CSISZ II. kongresszusa határozatának teljesítésével és kijelölte a szervezetek előtt álló új feladatokat. A vitában több mint húsz felszólaló számolt be iskolái szervezefének munkájáról, eredményeiről és egyéb problémáiról. Több felszólaló foglalkozott a pályaválasztás kérdésével. A nyitrai mezőgazdasági főiskoláról meghívott vendégek felszólalásukban arról beszéltek, hogy milyen az élet a főiskolán. A vitában felszólalt Ernest Sykora, iskolaügyi megbízott és kihangsúlyozta, hogy milyen nagy jelentőségű és fontos feladat hárul az iskolai CS1SZ- szervezetekre az új szocialista értelmiség kinevelésében. Beszéde további részében foglalkozott a tanárok és a CSISZ-szervezetek között fenálló viszonnyal, valamint a diákok tanulmányi előmenetelével. — A tanulóknak jól tanulni, hazafiúi kötelességük - mondotta. Egy tanuló először is a nulmányi előmenetelén keresztül t tatja meg, milyen odaadó tagja társadalmunknak, mennyire szereti népét, hazáját. Az aktíva betöltötte hivatását, f itsgy mértékben hozzájárul majd a tizenegyéves középiskolák CSISZ-szerveze- tei munkájának meg javulásához. Reméljük, hogy a legfontosabb szakaszokra, a mezőgazdasági, a bányamérnöki stb. főiskolákra a legöntudato- sabb, a legjobb eredménnyel végző CSISZ-tagok jelentkeznek. -sA galántai Vasárnap, április 17-en a tossz idő ellenére is összejöttek a galántai járás dolgozó parasztíiataljainak küldöttei, hogy megtárgyalják azokat a feladatokat, amelyeket pártunk és a CsISz II. kongresszusa tűzött elénk a mezőgazdaság fejlesztése terén. A konferencián az ifjúság küldöttein kívül jelen voltak a járás állami gazdaságainak agronómusai, a járási nemzeti bizottság és a CsISz Központi Bizottságának küldöttje. A konferencián megvitatták a legsürgősebb teendőket, amelyek a járás ifjúsága előtt állanak, a tavaszi munkák gyors elvégzése érdekében és az idei terméshozamok növelése érdekében. A fiatal szövetkezeti tagok valóban gazda módjára beszéltek a szövetkezeteik konferencia előtt álló feladatokról. Különösen értékesek voltak a megjelent agronó- musoknak a felszólalásai, akik röviden, velősen ismertették az egyes munkaterületeken az új munkamódszereket. A konferencia felhívással fordult a járás dolgozó parasztfiataljaihoz, hogy minden erejükkel kapcsolódjanak bele a terméshozamok növelésébe, az állat- tenyésztés fejlesztésébe. A CsISz járási bizottságának és a konferencián résztvett küldötteknek legfőbb feladata az lesz, hogy a felvázolt feladatok teljesítésére mozgósítsák az egész járás ifjúságát és ennek érdekében javítsák meg a CsISz-szervezetek munkáját. (5.) A bánatos lérfiú, aki úgy rohangált az ajtó és a prices között, mintha maratoni futóversenyt akarna nyerni, megállt, kifulladva visz- szaült régi helyére, tenyerébe hajtotta a fajét, és hirtelen felorditott: — Eresszenek ki! — -Nem, nem eresztenek, — mondta aztán, mintegy önmagának — nem és nem. Már reggel hat órától itt vagyok. Kötdékenységi rohama támadt, kiegyenesedett, és megkérdezte Svcjktől: — Nincs magánál véletlenül egy szíj, hogy végezzek magammal? — Ezer örömmel állok a rendelkezésére, — felelte Svejk. kikapcsolva a nadrágsziját •- még sohasem láttam, hogy az emberek, hogy kötik fel magukat a fogdában egy nhdrág- szíjjal. Csak az a bosszúság, — folytatta körülnézve. — hogy nincs itt semmiféle kampó. Az ablakkilincs nem fogja megtartani. Legfeljebb ezt a priccset próbálhatja meg, ha letérdel mellette, ahogy az Emauzi-kolostorban csinálta a szerzetes, aki a feszületre akasztotta fel magát egy fiatal zsidólány miatt. Én nagyon szeretem az öngyilkosokat, úgy, hogy csak tessék vidáman hozzálátni. A komor férfiú, miután Svejk a kezébe nyomta a szíjat, ránézett a szíjra, odavágta a sarokba, majd sírva fakadt, s miközben fekete kezével a könnyeit mázolgatta, ilyen visítások törtek ki belőle: - Nekem kicsinyeim vannak, én részegségért és szemérem elleni vétségért ülök itt, jézusmária, szegény szerencsétlen feleségem, mit szólnak majd ehhez a hivatalban? Nekem kicsinyeim vannak, én részegségért és szemérem elleni vétségért ülök itt — és így tovább, a végtelenségig. Végül mégis megnyugodott egy kicsit, az ajtóhoz ment, s elkezdte rugdosni és ököllel verni. Az ajtón túl lépések hangzottak fel, majd egy hang beszólt: — Mit akar? — Eresszenek ki! — mondta a bús férfi olyan hangon, mint akiben egy csöppnyi életkedv se maradt. — Hová? — kérdezték az ajtó túlsó oldaláról. — A hivatalba! — felelte a szerencsétlen atya, férj, hivatalnok, iszákos és szeméremsértő. Erre csak gúnyos kacaj, kísérteties kacaj volt a válasz a folyosó csendjében, s a lépések ismét eltávolodtak. — Ha nem tévedek, ez az úr gyűlöli magát, ezért nevette úgy ki — monefta Svejk, miközben az elkeseredett férfiú visszaült mellé. — Egy ilyen rendőr, ha dühös, sok mindenre képes, és ha még dühösebb, akkor mindenre képes. Üljön csak nyugodtan, ha már nem akarja felakasztani magát, és várja meg a dolgok alakulását. Hogyha hivatalnok, nős és gyerekei mntiak, akkor elismerem, hogy borzasztó helyzetben van. Biztos meg van győződve róla, hogy elbocsájtják az állásából, ugyebár? — Azt én nem tudom, — sóhajtott, a bánatos férfi — mert magam sem emlékszem rá, hogy mit műveltem, csak azt tudom, hogy kidobtak valahonnan és én vissza akartam menni oda, hogy szivarra gyújtsak. Pedig nagyon szépen kezdődött. Az osztályvezetőnk a névnapját ünnepelte és meghívott bennünket egy kocsmába. aztán átmentünk egy másikba, harmadikba, negyedikbe, ötödikbe, hatodikba, hetedikbe, nyolcadikba, kilencedikbe. Ne segítsek számolni? — kérdezte Svejk. — Én az ilyesmiben otthon vágyók, agyszer 28 kocsmát jártam végig egy éjszaka. De azt meq kell adni, hogy sehol se ittam többet három sörnél. — Egyszóval, — folytatta szerencsétlen hivatalnok, akinek a főnöke oly nagyvonalúan ünnepelte a nevenapját — amikor már túl voltunk vagy egy tucat ilyen butikon, észrevettük, hogy elveszett az osztályvezetőnk, pedig spárgára kötöttük, és úgy húztuk magunkkal, mint egy ebecskét. Ezért visszamentünk mindenhová, hogy megkeressük őt, és a végén egymást is elvesztettük, míg aztán a legvégén egy vinohradyi éjjeli kávéházba kerültem, egy nagyon rendes helyre és ott valami likőrt ittam, csak úgy, az üvegből. Hogy azután mit csináltam, arra nem emlékszek, csak azt tudom, hogy már itt a komiszariátuson, amikor behoztak, mind a két biztos úr azt jelentette a raportban, hogy berúgtam, sze- méremsértően viselkedtem, elvertem egy hölgyet, a zsebkésemmel szétvagdostam egy idegen kalapot, amit a fogasról vettem le, szétkergettem a női zenekart, mindenki előtt megvádoltam a főpincért, hogy ellopott előlem egy húszkoronásat, összetörtem az asztalnak a márványlapját, ahöl ültem, és egy ismeretlen úrnak, aki a szomszédasztalnál ült, szándékosan beleköptem a feketekávéjába. Egyebet nem csináltam, legalábbis nem tudok visz- szaemlékezni rá, hogy még valamit tettem volna. És higyje el nekem, hogy én egy olyan rendes, intelligens ember vágyók, akinek minden gondolata csak a családja. Mit szól ehhez? Elvégre nem vagyok egy duhaj! — Sok munkájába került, amíg összetörte azt. a márványlapot? — kérdezte Svejk. válasz helyett. nagy érdeklődéssel. — Vagy egyszerre törte össze? — Egyszerre — felelte az intelligens úr. —- Akkor el van veszve — mondta Svejk mélabúsan. Magára fogják bizonyítani, hogy szorgalmas gyakorlatozással készült rá. És annak az idegen úrnak a kávéja, amibe bele tetszett köpni, rummal volt vagy rum nélkül? És nem várva választ, megmagyarázta: — Ha rummal volt, akkor 1wgyobb lesz a. baj, mert úgy drágább. A bírÖéágon mindent kiszámolnak és összeadnak, hogy legalább egy bűntett kijöjjön belőle. A bíróságon ... — suttogta csüggedten. a családapa, és lehorgasztva a fejét abba a kelle- lemetlen állapotba zuhant, melyben a lelkiismeret faldossa. az embert. * És otthon tudják már, — kérdezte Sveok, hogy le tetszik csukva lenni, vagy megvárják, amig benne lesz az újságokban? — Gondolja, hogy benne lesz az újságokban? — kérdezte naiiml a him tál főnök neve- napjának áldozata. — Az több mint biztos — hangzott a válasz kertelés nélkül,, hiszen Svejk sohasem szokott eltitkolni semmit a felebarátai elöl. Ez a maga dolga borzasztóan fog tetszeni minden újságolvasónak. Én is nagyon szeretem azt a rovom tot, amiben az ilyen iszákosakról és dvhajkö- dásaikról írnak. A múltkor a „Kéhelyben” egy i'endég nem csinált semmi mást. mint hogy betörte a saját fejét egy pohárral. Tudniil’M feldobta a magasba és alája állt. Aztán elvitték, és reggel már olvastuk is. Vagy Bendlöv- kában egyszer egy pofont adtam egy temetkezési vállalkozónak, és ö visszaadta. Hogy kibéküljünk, mind a kettőnket le kellett tartóztatni, és már benne is volt az estüapbaru Vagy amikor a „Hulla”-kávéházban az a tanácsos úr összetört két csészét, azt hiszi, hogy tekintettel voltak rá? Másnap mindjárt ő is benne volt az újságokban. Legfeljebb helyreigazítást. küldhet a börtönből az újságnak, hogy az a hír, amit magáról közzétettek, nem magára vonatkozik, és hogy annak az úrnak, akit úgy hívnak, maga nem rokona és nem is azonos vele, haza pedig megírja, hogy azt a helyreigazítást vágják ki és tegyék el, hogy azután elolvashassa, amikor leülte a büntetését. * Egyes írók ezt a kifejezést szokták használni: „Mardossa a lelkiismeret”. Én ezt a kifjezést nem tartom teljesen megfelelőnek. A tigris se mardossa az embert, hanem fe'faiia. Hasek jegyzete.
