Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-04-23 / 16. szám
6 1955. ápri'is 23. 'VjlÜßl&ißL V. \i LENIN Lenin, harcos, igaz ember, a bolse- vizrpus megalapítója, az egész világ dolgozó népének vezére nemcsak a szovjet emberek, hanem minden kommunista büszkesége és példaképe O tanított meg bennünket kérlelhetetlen harcot folytatni a munkások millióit elnvomó kapitalizmus ellen, felszámolni a tókés rendszert s a proletárdiktatúra kivívásával felépíteni a -szocializmust, ahol az ember emberré vált. Nem volt még eddig a világon olyan ember, aki annyira rászolgált volna az örök emlékezetre, mint Ő, akinek a kepe annyira bevésődött volna az emberek szívébe, mint az övé. 1870. április 22-én született Szim- birszkben, a mai Uljanovszkban. Kora gyermekkorában megismerte a cári önkényuralom minden embertnyúzó kínzásait, kegyetlenségeit, a muzsikok véres verítékét is kisajtoló embertelen rendszert. Tizenhét éves korában már résztvesz a kazáni egyetemen a diákok forradalmi mozgalmában. Letartóztatják majd kizárják az egyetemről. — Lenin igazi tevékenysége ekkor kezdődik. Megalakítja a számárai marxista-kört, majd Pétervárra költözik. Csodálatos mély marxista tudása. kiváló képessége mindenkit cso- i .latba ejt. Akaratereje, megdönthetetlen hite a munkások győzelmében, szervezőképessége, a marxisták elismert vezetőjévé tette. Rá várt az a feladat, hogy a marxizmust összekapcsolja a munkásmozgalmakkal, hogy győzelemre vezesse az egyre erősödő proletariátust. Röpiratokkal, személyes agitációkkal segítettek Lenin és társai egybetömöríteni a munkásosztály és a parasztság forradalmi erőit. A cárizmus helyzete egyre inkább rosszabbodott, s vele párhuzamosan egyre forróbban vibrált a levegőben a kitörni készülő, a tájfun erejét meghaladó vihar, a munkásmozgalmak által egyre erősebbé vált forradalom. 1895 decemberében a cári kormány börtönbe vetette Lenint, a proletariátus vezetőjét. Innen irányította a forradalmi harcot, írta röpiratait, brosúráit, tejjel, tudományos könyvek sorai közé. Feltárta a kapitalizmus fertőző fekélyeit, a koldussorban tengődő orosz nép kibírhatatlanul nehéz életét, s egységes harcra szólította fel őket. Az opportunisták, az ökonomisták s minden elhajló ellen harcot indít, bebizonyítja, hogy egyetlen helyes irány, melyet követni kell, a kommunista párt által kitűzött út. „Kik azok a népbarátok” című könyvében leleplezi a narodnyikok igazi arculatát, rámutat, hogy a nép hamis barátai, akik egyezkedni akarnak. A kapitalizmus erősödésével növekszik a proletariátus s így a kapitalizmus saját magának lesz a sírásója. Nem szabad alkudni, harcolni kell! Egyesíteni a munkások és parasztok forradalmi erőit, megdönteni a cári uralmat, egyesülni a többi ország proletariátusával, s nyílt politikai harccal haladni a végleges kommunista forradalomig. Ezt az eszmét követte Lenin A cári kormány felismerte Leninben a legveszedelmesebb ellenséget, a tespedő cárizmusra nézve. I ,,A proletariátusnak a hatalomért folytatott harcban nincs más fegyvere, mint a szervezet,,mond ja Lenin. S Lenin vezetésével egyre erősebbé válik a munkásmozgalom, A sztrájkok, a forradalmak megmutatták hogy csak szervezett munkásosztály tudja a földesurakat szétzúzni, s forradalommal megtisztítani a szocializmushoz vezető utat. Hiába küldte a cári kormány száműzetésbe Lenint, hiába igyekezett őt távoltartani a hatalmat követelő munkásosztálytól, a forradalmak vezetője mégis Lenin maradt A februári győzelem után, mikor megalakultak már az első szovjetek és az ideiglenes kormány 1917 április 3-án, Lenin sok évi számkivetettség után visszatért Oroszországba. Megérkezésének óriási jelentősége volt a párt és a forradalom számára, amelyet, már közvetlenül tudott vezetni, irányítani. A nép a Lenin által vezetett pártból merített erőt és hitet a győzelemre Hosszú harcok után, mely az októberi forradalomban érte el csúcspontját megdöntötték a cári uralmat, szétzúzták a kapitalizmust A nép tulajdonává lett az ország, a népé lett a hatalom, s ezzel új korszak kezdődött a történelemben a proletarforradai- mak kora. S ezt, a világot megrendítő harcot, amilyet még eddig ember nem látott, mely minden országban visszhangzott, ezt a harcot vezette Lenin. Nincs oly’ erő nincs oly’ hatalom, mely a Lenin által felemelt vörös zászlót letörné, amely a Kreml tornyán tündöklő vörös csillag fényét elhomályosítaná. Lenin győzelemre vezette népét, s megkezdték az új társadalom felépítését. Lenin műveiben tovább fejlesztette a marxizmust, s megtanította az em- beieket igazságosan, marxista módon gondolkozni és dolgozni. Küzdéssel, harccal teli életét 1924, január 24-én fejezte be. Sztálin az egész szovjet nép nevében megfogadta Lenin ravatalánál hogy hü követői lesznek eszméinek, s hogy új társadalmukat megvédik. S Lenin hadseregének, a pártnak a sorai egyre tömörebbé váltak, egyre erősödtek, Halála fájdalmasan sújtotta azoknak a szívét, akik ismerték, akik szerették. Lenin örökösei, tanítványai, a hős szovjet nép, a világ proletariátusának vezetőivé váltak és példaképévé. Lenin meghalt, de szelleme, eszméi, itt élnek közöttünk, szeretete minden nép iránt s gyűlölete az elnyomókkal szemben, a ml sziveinkben is ott van. Lenin követői vagyunk, s a Lenin vezetésével kiharcolt új társadalomnak az őrei. N. I. TAVASZ Tavasz az év legszebb lánya: a ragyogón hódító hölgy, kinek csókján élet fakad, keblén kivirul a hegy-völgy. Mosoly ajkán: rügyfakadás, Szeme könnye: üde harmat, s ha kedve dalba szökken: hallod a legszebb madárdalt. Jött és az a mord ember is, ki nem rég dühöngve tombolt lágy szívvel omlott lábaihoz s szemének tüzén haldokolt. Jött aranyló sugarával s a földnek fényt., új színt adott, A kopár fáknak barna ágain zsenge rügyecskét fakasztott. KOVÁCS ZOLTÁN Jegyzetek a nyitrai Népművészeti Alkotóverseny bemutatójáról A Népművészeti Alkotóverseny nyitrai kerületi szemléje Nyitrán zajlott le a Kerületi Színházban április 15— 18-ig. Három színpadi bemutató volt, 15- én a lévai műkedvelők a „Mindent fonákul”-t, 16-án a handlovai bányász színjátszók ZSborszky: „Lelenc" című drámáját, 18-án a lévai színjátszók a „Holnapra kiderül”-t adták' elő. A népfnűvészeti műkedvelő együttesek bemutatója vasárnap este volt, esztrad-műsor formájában. A több- száz terőhelyes színház zsúfoíásig megtelt a nézőkkel. A szemlén tizenöt olvan együttes vett részt, amelyik jó minősítéssé! került ki a járási kultúrversenyek döntőibői. Ezek között voltak falusi kultúrházak műkedvelői, üzemi klubok csoportjai, hozzászámítva a fúvós- zenekarokat is, amelyeknek már — különösen » fellépésen érezhetően — a műsor nívójához kepest félhivatá- sosság jellegük volt. (Nehéz is ezek helyét meghatározni egy kultúrverse- nyen). Számottevő volt még az ifjúsági együttesek részvétele és ezek többnyire iskolai-ifjúsági együttesek voltak. Három fúvószenekar szerepelt, a handlovai bányászoké, a komáromi hajógyári és a hosticei. Ezek között talán a handlovai bányászzenekar fellépésén érződött, hogy nem csupán reprodukálta a különféle reprezentációs alkalmak műsortervét, hanem felkészül a bemutatóra, de azzal az igénnyel, hogy részt akar venni az országos bemutatón is. Smetana „Eladott menvasszony”-ának egy részletével szerepelt. A zenei- és énekegyüttesek műsorával hat együttes lépett fel, közöttük legelsőnek az egerszegl Csemadok csoport vegyeskaráról kell szólni. Talán az egyetlen résztvevő együttes volt, amelyiknek — úgymond — egyedüli koncepciója volt ebben a csoportban a népdalok művészi előadására egy kultúrversenyen. Három Bárdos kompozícióval szerepeltek, a „Kondoros! szép csárdásné...”, a „Jaj, de sokat áztam, fáztam...” és a „Jól van dolga a mostani huszárnak ..című népdalfeldolgozásokkal és Tulikov „Nálunk már a boldog ifjúság” című szerzeményével. Ez a kórus kulturális érettséggel lépett a közönség elé és nagyon komoly tanulsággal szolgál — lehet, hogy nagyobb időre — a falusi és üzemi műkedvelő együttesek számára, még abban is, hogy milyen műsortervvel készüljön kultúrversenyre. A komáromi 11 éves középiskola és a komáromi 5. számú ipari tanulóotthon összevont ének- és táncegyüttese szép volt, ameddig ifjúsági együttes elmehet. De az énekkar előadásában jellemző volt az erős diszharmónia, ' hiányos kidolgozottság és a dinamikai tűlerőltetettség — a tánccsoport meg a gyanús koreográfiával hatott lehangolóan. Blaszfém elsiklást érzett a r>éző a „magyar népdalok” előadásában, de ezt nem kisérte igazi népi tánc és a martosi ruha előkelő díszt jelentett ehhez a bizonytalansághoz. Mennyivel kultúraérőbb volt a komáromi magyar 11 éves iskola ugyanebben a népviseletben, hiteles koreográfiával, az „Argyélus tánc* és az „Izsai lakodalmas” bemutatójával a tavaly- előtti kassai országos szemlén. A galgóci ifjúsági nevelőotthon esztrád-együttese felkészülten jött a bemutatóra, szép volt Sosztakovics szerzeménye, az „Úton”, és szép volt a „Szülőföld muzsikája” című filmből a .Zempléni traktorlsták dala” Is. A verebélyi népművészeti csoport hegedű-, cimbalom- és énekszólói úgyszólván idegenül hatottak, azt a gondolatot ébresztette szereplésük, hogy vajon, hogy kerülhetett ez a háromtagú együttes egy operettdallal és egy műdallal kerületi bemutatóra? Amellett „produkciójuk” minden igényességet nélkülözött. A táncegyüttesek közül a parti - zánskei Jánosik-együttes szerepelt azon a szinten, ahol már a hivatásos együttesek járnak. Kitűnő volt a koreográfia, minden mozzanat a színre- hozás művészetéről beszélt. Kocur koreográfiája volt, a „Gyetvai mezők alatt“ és ez muzsikája volt a szlovák népművészetnek. Kevesebb volt művészi hitelességben a lévai technikai iskola táncbemutatója, a „Betyár-tánc“, Tatár koreográfiájával. Ez igazán hibás feldolgozás volt és valahogy rémlett: ezt csupán táncelemekből összelopkodott koreográfia, s nem volt hiteles a népviselet sem. Az érsekújvári járási egészségügyi intézet orosz népi táncesoportjának szereplése ideges hangulatot hagyhatott maga után. Nem volt abban a kompozícióban sem orosz, sem népi. Meghamisított, rossz verziója az orosz népi táncoknak. Talán igyekezetnek, kezdésnek jó. Egyáltalán csak a szólótáncos táncolt olyan figurákat, amelyek részei lehetnek az orosz táncoknak. A nyitrai kerületi bemutató csak egy megállapítással zárulhatott és azt a tanulságot hagyhatta a Népművészeti Alkotóversony nyitrai kerületi tanácsadóján, hogy tartalmában kevesebbet merített a népművészet forrásaiból (pedig Nyitra vidéke népművészeti egység és talán még folklóris kincsei is vannak), mint amilyen lehetőségek vannak erre. Az országos bemutatón ez beigazolódhat És ez is csak arra mutathat, hogy több gondozást és gondoskodást kívánnak a falusi kultúrházak és kul túrcsoportok. Mert ugye, az üzemi klubok nem lehetnek egyedüli hordozói a népi kultúrának ? .— Fázni tetszik? — kérdezte Svejk Őszinte részvéttel, miikor észrevette, hogy az intelligens úrnak vacog « foga. — Az idei nyárvége tényleg nagyon hűvösre sikerült. — Lehetetlenné vagyok téve — nyögte Svejk társa — vége az előléptetésemnek. — Annak vége. — hagyta rá Svejk készségesen — ha mm veszik vissza a hivatalba, mikor maid leülte a büntetését, nem tudom, hogy talál-e olyan gyorsan másik állást, mert mindenki erkölcsi bizonyítványt fog kérni magától, még a sintér is, ha Őhozzá akarna szolgálatba lépni, Bizony, egy olyan rövid, kis gyönyörűség, amilyet meg tetszett engedni magának nem éri meg az árát, És a. kedves feleségének lesz miből élni a gyerekekkel, amíg ülni tetszik? Vagy muszáj lesz, hogy koldulni járjon és mindenféle erkölcstelenségekre tanítsa a kicsinyeket? Feltörő zokogás volt a válasz. — Szét encsétlen gyermekeim, szerencsétlen feleségem’ A lelkiismeretlen vezeklő felállt és áradozni kezdett a gyerekeiről: öt gyereke van, a leg- nagynhbik tizenkét éves és a cserkészekhez jár. Kizárólag csak vizet iszik és példa kellett volna, hogy legyen az apja elölt, aki életében először követett el ilyesmit. — .4 cserkészekhez? — kiáltotta Svejk — örülök hagy a cserkészekről hallok. Egyszer Mydlocaryban, Zliv mellett, a hlubokái járásban ami a Öeské Büdejovice-i járási kapitánysághoz tartozik, éppen amikor gyakorlatozni voltunk ott a kilencvenegyesekkel, a környékbeli parasztok vadászatot rendeztek a községi erdőben a cserkészekre, akik ott nagyon eiszawrodtak. El is fogtak hármat. A legkisebbik, amikor megkötözték, úgy sikított, ordított és jajgatott, hogy még mi, az edzett katonák se bírtuk volna, és inkább félrementünk onnan. Amíg összekötözték őket, az a három cserkész megharapott nyolc parasztot. Amikor aztán a községi bírónál nádpálcával megkínozták Okét. akkor bevallották, hogy nincs a környéken egyetlen rét se, amit le ne tiportak volna napozás közben, meg, hogy az a nagy érett rozstábla Razice mellett, éppen aratás előtt, tisztára véletlenből égett le. amikor a rozsban nyársonsültet csináltak egy Őzből, amire késsel mentek rá a községi erdőben. Ac erdei táborhelyükön találtak több mint egy léi métermázsa lerágott csontot, szárnyasokból és erdei állatokból, óriási mennyiségű cseresznyemagot, rengeteg éretlen almacsutkát és még más finomságokat is. A szerencsétlen cserkészatyát azonban nem lehetett megnyugtatni. — Mit tettem? — jajongta. — Vége a jóhíremnek, — Annak vége, — mondta Svejk, veleszületett nyíltságával — azok után. amik történtek, vége is kell, hogy legyen a jóhírének egész életére, mert mielőtt még elolvasnánk az újságban, az ismerősei még hozzátesznek valamit. Ez mindig így szokott lenni, de azért ezt ne vegye a szivére, Tönkretett és megsemmisített hírnévvel legalább tízszer annyi ember van a világon, mint ahánynak makulátlan a jóhíre. Nem számít semmit az egész, olyan kicsiség. A folyosón súlyos léptek hangzottak fel, a zárban kulcs csikordult, az ajtó kinyílt, és egy rendőr Svejk nevét kiáltotta. — Engedelmet, — mondta Svejk lovagiasan — én csak déli tizenkét óra óla vagyok itt, ez az úr pedig itt van már reggel hattól. Nekem nem olyan sietős * dolgom, Válasz helyett a rendőr erős karja kirántotta Spejket a folyosóra, é$ a lépcsőkön felvezette az első emeletre. Ott a második szobában egy asztal mögött ült a rendörkomiszár egy kövér, jóságos külsejű úr, és így szóit Svejkhez. — Hát maga az a Svejk? És hogy került ide? — Egészen mindennapi módon, — felelte Svejk — egy biztos úrtól kísérve jöttem ide, mert nem akartam belenyugodni, hogy ebéd nélkül dobjanak ki a bolondokházából. Minek tartanak engemet, egy utolsó utcalánynak? — Tudja mit, Svejk, — mondta barátságosan a komiszár úr — minek mérgelődjünk itt magával a Salm-utcában? Nem lesz jobb. ha át- kiildjük a rendőrkapitányságra? — Ahogy mondani szokás, — felelte Svejk elégedetten — ön a helyzet ura; innét n rendőrkapitányságig, most estefelé, egészen kellemes kis séta lesz. — örülök, hogy egyetértünk, — mondta vidáman a rendörkomiszár — hát nem jobb ha szépen megállapodunk egymással? Ugye, hogy igazam van, Svejk? — Én U borzasztóan szeretem megbeszélni a dolgokat mindenkivel, -- felelte Svejk — higyje el kérem, komiszár úr, hogy sohasem fogom elfelejteni a jóságát. Tisztelettudóan meghajolt, lement a rendőrrel az őrszobára, és negyedóra múlva már ott lehetett látni a Jecná utca és a Kávoly-tér sarkán egy másik rendőrbiztos kíséretében, akinek egy vaskor Könyv volt a hóna alatt, a következő német felirattal: „Arrestantenbuch, ’’ * A Spálená-utca sarkán Svejk és kísérője egy kifüggesztett plakát körül tolongó embercsoporttal találkozott. — .4 császár őfelsége kiáltványa a hadüzenet-O'— magyarázta Éveiknek a rendőr. — Én előre megmondtam, felelte Svejk, — de a bolondokházában még semmit se tudnak róla. pedig ott igazán első kézből kellett volna, hogy kapják — Hogy érti ezt?*— kérdezte a rendőr. — Ügy, hogy ott nagyon sok katonatiszt úr van bezárva, - mondta Svejk, és amikor ismét egy plakát körül tolongó csoporthoz értek, felkiáltott: — Soká éljen Ferenc József császár! Ezt a háborút megnyerjük. A lelkei tömegből valaki olyat ütött a kalapjára hogy a füle egészen eltűnt benne, és ló sok ember összecsődült, amíg Svejk. a derék katona, ismét, át nem lépte a rendőrkapitányság küszöbét. — Még egyszer mondom uraim: ezt a háborút feltétlenül megnyertük — ezekkel a szavakkal búcsúzott el Svetk a tömegtől, amely a kapuig kísérte. S valahonnan a történelem messzi távlataiból közelebb szállt Európához az az igazság, hogy a holnap néha rombadönti a jelen terveit. 6. Svejk ismét otthon, miután kitört a bűvös körből. A rendőrkapitányság épületét tettesen belengte egy idegen hatalom szelleme, amely hatalom azt igyekezett megállapítani, hogy a lakosság mennyire lelkesedik a háborúért. Né- hánv ember kivételével, akik nem tagadták, hogi/ fiai annak a nemzetnek, amelyet teljesen idegen érdekekért akarnak elvéreztetni, a rendőrkapitányság a bürokratikus fenevadak leggyönyörűbb seregletének volt tanyája, s a leneradak gondolatvilágát maradéktalanul betöltötte a tömlöc és az akasztófa, mellyel a * Letartóztatottak jegyzéke. csűrt-csavart paragrafusok létét óhajtották megvédelmezni. Ezirányú működésük során a maróbb szívélyességgel kezelték áldozataikat, és gondosan megfontoltak minden szót, mielőtt kimondták volna. — Végtelenül fájlalom, — mondta egy ilyen fekete-sárgacsíkos 'fenevad, amikor elébe vezették Svejket — végtelenül fajialom, hogy Ön ismét a kezünkbe került. Azt hittük, jó útra fog térni, de csalódtunk. Svejk némán bólintott, s oly ártatlan kifejezést öltött, hogy a fekete-sárga fenevad gyanakodva nézett rá és keményen így szólt. — Ne vágjon olyan ostoba képet. De aztán rögtön felvette megint a nyájas modorát, és így folytatta: — Számunkra igen kínos kötelesség az Ön fogvatartása, és én biztosíthatom önt, hogy véleményem szerint az Ön bűne. nem is olyan nagy. hiszen kétségtelen, hogy Önt, a csekély intelligenciájával, tévútra vezették. Mondja meg nekem, Svejk úr, tulajdonképpen ki szokta rávenni Önt, hogy ilyen ostobaságokat műveljen? Svejk köhintett, majd így szólt: — Kérem én nem tudok semmilyen ostobaságról. — Hát az nem ostobaság, Svejk úr, — mondta az erO’tetetten atyai hang, — hogy ön, az Önt kísérő rendőrbiztos jelentése szerint, csődületet idézett elő a sarkon kiragasztott háborús kiáltvány körül, és ilyen szavakkal izgatta az embereket: „Soká éljen Ferenc József császár. Ez a háború meg van nyerve!” — Én ezt nem bírtam tétlenül nézni, == jelentette ki Svejk, az inkvizitor arcára meresztve jóságos szemét — én egészen kijöttem a sodromból, amikor láttam, hogy mindenki olvassa’ ezt a háborús kiáltványt, és egyáltalában semmi örömet nem mutatnak. Semmi éljenzés, semmi hurrá, semmi a világon, tanácsos úr kérem. Mintha semmi közük se volna az egészhez. így hát én, a kilencvenegyes regiment öreg katonája, nem nézhettem ezt csak úgy', és akkor odakiáltottam, amit kiáltottam, és azt hiszem, hogy ha a tanácsos úr lett volna az én helyemben, akkor éppen úgy tett volna, mint én. Hogyha háború van, akkor meg kell nyerni és éljenezni kell a császár őfelségét, ezt nekem senki se veri ki a fejemből. (Folytatása következik.) t
