Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-04-23 / 16. szám
4 1955. április 23. p „En csak tanító vagyok“ Jegyzetek egy igazgató-tanító panaszai nyomán. Az egész ügy úgy kezdődött hogy levelet kaptam egy ipolyvölgyi kis falu igazgató-tanítójától — különben régi jó ismerősöm — akt a többek között ezeket irta: „Felhasználtam a huszonötéves tanítói munkámban szerzett minden tapasztalatom, de eredményt nem tudok elérni. Ügy gondoltam, teszek még egy utolsó kísérletet, hiszen tanítóról, fiatal pedagógusról van szó .. A rövid levél tartalmát néhány nap múlva a kővetkezőkkel egészítette ki az igazgató: „L. Gyula, fiatal tanító, az ősszel került hozzám. Szülei munkások, a negyedik faluban élnek Testvérei között van asztalos, agro- nőmus, még egy sztahanovista is. aki Ostraván dolgozik. Ő két éve érettségizett, egy évet tanitoti valahol a Csallóközben, s tavaly hazajött. Mivel falujában nem volt hely, nálunk kezdett tanítani Mint barátomat, fiatal elvtársamat, úgy fogadtam őt. Gondoltam, milyen jó is lesz eddig egyedül voltam a kis faluban, most már ketten leszünk. Ketten vigyázunk arra, hogy a csemetékből sudár fenyők, az apró gyermekekből gerinces emberek nevelődjenek. Már Pistának az agronőm.usnak is szóltam, — Ű a CsISz-szervezet elnöke —, hogy megérkezett az új erő. lesz már, aki vezeti a politikai iskolázást. Magamban már azt tervezgettem, hogy mennyit segít majd nekem a színdarab tanításnál. Örömöm, tervezésem, igen korai volt. Gyula az első naptól kezdve — egész mindmáig — szívesen elbeszélt vélem az, iskola ügyeiről, megfogadta tanácsaimat, előfordult az is, hogy valami csekélységet kérdezett, de ha másra terelődött a sző, azonnal elhallgatott. Mikor láttam, hogy semmiféle munkában nem vesz részt, igyekeztem őt meggyőzni, hogy jöjjön az EFSz taggyűlésére, mert baj van a munkafegyelemmel és ezen segíteni kell. Ez még úgy november elején történt. Mikor láttam, hogy nem érek el eredményt, nekiszögeztem a kérdést: Mit vagy hajlandó csinálni még azon kívül, hogy tanítasz? — Semmit. Én tanító vagyok, ez a foglalkozásom, ezt becsületesen elvégzem. Máshoz semmi közöm. A gyűlé- sezés, a funkcionáriusok munkájához tartozik." Később más ^eszközökhöz folyamodtam. Beszéltem a szövetkezet, a nemzeti bizottság, a CsISz elnökével, s; ezeken keresztül akartam őt bevonni c valamilyen munkába. Sajnos, mind a mai napig nem sikerült Többet nem J tudok mondani. Legjobb lesz. ha beszélsz vele... * Alkonyaikor találkoztunk a lakásán. Egy szépen berendezett kis szobában lakik. Bérletet fizet. Nehezen indult köztünk a beszélgetés, de a végén mégis csak megértettük egymást, vagyis csak én értettem meg őt, s ö azt hiszem, még most sem ért engem. Különben, ezt döntse el az olvasó. — Mit csinálsz tanítás után? — kérdezem. — Ha szép idő van, sétálok egyet, esetleg átkarikázok a szomszéd falu- L' moziba. Sajnos, ez még nálunk nincs. Ha rossz idő van, olvasok — Hogy áll nálatok a pionirkérdés ? Van micsurin-kör az iskolában? — Azt hiszem, van. Különben ezt az igazgató vezeti. Tőle tessék érdeklődni. Engem az ilyen dolgok hidegen hagynak. — Mi a véleményed a falusi fiatalokról? — Nézd, én nem járok a fiatalok közé, közelebbről nem ismerem őket, Vasárnaponként hazajárok, mit csináljak itt egész nap nem ismerek senkit. — Milyen terveid vannak? Vagy nem szoktál úgy néha-néha terveket szövögetni ? — De igen . . . igen. Nézd, én tanító vagyok, szeretem a foglalkozásom. Azt hiszem, más munkát nem is tudnék végezni. Mindent . megteszek azért, hogy minél többet adhassak a gyermekeknek. Azt hiszem, belőlük már igazán új emberek nevelkednek. — S ki felel azokért, akik már elhagyják az iskola padjait? Vagy nem gondolkoztál még ezen? — Tudod, nehéz a felnőtt fát hajlítani. Ez a legtöbbször eltörik. Azt hlszém. Te is belátod, hogy a mai emberek még nem mind. öntudatosak. „Mi tanítók, dolgozgatunk de egykét év alatt az embereket megváltoztatni mi sem vagyunk képesek“. Azt hiszem, megérted. Mit felelhettem volna mást, mint azt, hogy nem értelek, sóséin' foglak megérteni, de megismertelek ... z.-----------------------------------------------------------------------------------------------------------Ketelezettségvállalások teljesítésével ki szöntjük a SZLKP kongresszusát A tavasz eléggé hidegen köszöntött be. nehezen szórja el virágait a földre. Az emberek még elbírják a téli bundát is, a szívek azonban melegek. Ez segít talán a természetnek is a felmelegedésben. Hazánk tízéves felszabadulásának ünnepségei a közeledő május eleseje az SzLKP kongresszusának közeledő napjai serkentenek mindenkit arra, hogy a makacsödó tavasz ellenére is hullámozzon a vetés, húsosodjanak az állatok és virágozzanak a fák. Ezért folyik a munka serényen és a fiatalok ezrei kapcsolódnak be ebbe a munkába. Kötelezettségeket vállalnak és ezáltal megmutatják. hogy magukénak érzik a fö'det, az országot. Hazánk felszabadulásának tízéves évfordulójára a feisőszemerádi gép- és traktorállomás üzemi CsISz-szer- vezete is megjavította munkáját, s megjavul ezzel a termelés is. Az ekék mélvebben hasítanak a földbe, a fü- tyürésző vidám traktorosokat jó munkára indította az üzemi szervezet. Az eperjesi kerületben is megjavul a gép- és traktorállomások teljesítménye. Versenyt indítottak a legjobb munkateljesítményért és a brigádközpontokon dolgozó fiatalok előreviszik a mezőgazdaság ügyét-a kerületben. A fiatalokat füti a vágy, hogy a pártkongresszus tiszteletére tett kötelezettségvállalásokat a határidőre teljesítsék. Ezáltal is kimutatják szere- tetüket a párt iránt, hogy igyekeznek a párt útmutatásai szerint eljárni. A legfontosabb kérdés most a mezőgazdaság fellendítése és minden fiatal erejét megfeszítve veszi ki ebből részét. Ezt teszik a koltai fiatalok is. Niyolcszáz hektár földje yan a szövetkezetnek és hetvennyolc tagja. •— Nem sok, hiszen az- állattenyésztésben a baromfitenyésztésnél, kertészetbe, gyümölcsösbe is kell a munkás. A szövetkezetei pedig jobb útra kell téríteni az eddiginél, el kell érni a megfelelő terméshozamokat. A fiatalok közül választottak EFSz elnököt. Sklenár elvtársat. A legfontosabb feladat volt, hogy a kitűzött határidőre mindent elvessenek, amit meg is tettek. Április 15-én esté az agro- nómus jelenthette a szövetkezet vezetőségének, hogy készek a vetéssel. Már most sorba következhet a dohány pa’ántálás és a kertészeti munka. — Teljesítették a vállalásukat. Az udvardi EFSz-ben is jó a munkamegszervezés. Ennek köszönhető, hogy a rossz idő ellenére is szépen halad a szövetkezetben a munka. Azt vállalták az itteni fiatalok, hogy seLevél L. Gyula tanító barátomhoz. Kedves Barátom! Engedd meg, hogy — eltekintve attól a hosszú és kemény beszélgetéstől, valamint attól Is, hogy búcsúzáskor nem ráztuk meg melegen egymás kezét, mégis — barátomnak szólítalak. Én úgy gondolom, hogy mindannyian, akik egy szebb, boldogabb holnapért küzdünk, harcolunk, egy nagy családba tartozunk, tehát barátok vagyunk. Sajnos, ebben a baráti közösségben ném mindenki egyformán harcol, nem mindenki egyforma odaadással küzd. Sokan vannak — közöttük Te is, — akik szeretnék a szebbet, a jobbat, de úgy gondolják, hogy küzdeni, az a mások feladata. Ha helytállnak is saját szakaszukon, Je ha látják, hogy a szomszéd háza ég, nem segítenek az oltásban, nem számítva arra, hogy utána az övék következik. Különben erről már beszéltünk. . Ne gondold, hogy talán valami vizsgálatot tartottam származásod után, de: hogy ellátogattam szülőfaludba, beszéltem szüléiddel, testvéreiddel, azt hiszem, ezt nem veszed zokon. Különben az érdeklődésemet Te magad fokoztad viselkedéseddel. Az igazat bevallva, faludban meglepetés ért. Munkád, viselkedésed, s a veled való beszélgetés után ítélve, Igazán nem következtettem volna arra, hogy egy ötgyermekes munkáscsaládnak utolsó gyermeke vagy. Különben édesapád szavait nagyon sokáig nem feledem el: „Tőlem kérdezi, hogy meg-e vagyok elégedve? Hát idefigyeljen. Négy gyermekem már családapa. Hárman új házban laknak, a negyedik most épít. Gyula, a legfiatalabb, az tanító. Érti? Tanító! Ott született kint a majoron, az anyja olvasni sem tud, Ö meg ma tanít. Mit mondjak még egyebet? Talán azt sajnáljam, hogy örökös rokkant lettem, hogy legszebb éveimben szolgáltam? Ha unokáimra tekintek, ezt is elfeledem. Csak azt tudom mondani, hogy megérte. Különben minek beszéljek erről. A józan emberek előtt ez világos .. Azt hiszem, Te is hallottad már ugyanezeket a szavakat. A hiba abban rejlik, hogy Te aligha gondolkoztál a mondottak fölött. Az igaz, hogy fiatal vagy, s a napok annyira röpülnek, csak arra ébredsz, hogy már megint szombat délután van, haza kell menned. Vasárnap kicsíped magad, délig végigsétálsz a falun, este kocsma, vagy mozi, barátok, barátnők, — jobban mondva csak kettő, csodálkozom, hogy velük barátkozol — aztán újra hétfő, munka, tanítás, a mindennapi élet. S Te erre mondtad, hogy „ml tanítók dolgozgatunk, de egy-két év alatt embereket megváltoztatni mi sem vagyunk képesek". Bizony, ha így haladsz, erre Te sosem leszel képes. Először neked kell egész emberré válnod, hogy másokat emberré formálhass. Tanítóvá kell válnod, ha azt a szót akarod használni hogy „mi tanítók”. Gondolkozzál csak, hogyan azonosíthatod magad Te a „mi tanítóinkkal”. Azokkal, akik nemcsak tanítanak, de nevelnek is, azokkal, akiknek a falu népe a „mi tanítónk“ jelzőt adta. Gondolkoztál-e már azon, vajon mennyiben vagy Te a „mi tanítónk” ? Mennyiben érez, vagy egyáltalán magáénak érez-e annak a kis falunak népe, melyben tanítasz. Azt biztos látod, hogy az igazgatót megállítják az utcán, késő este bekopognak lakásába, s hol erre, hol arra kérik. Mit gondolsz, miért? Nemcsak azért, mert már huszonöt éve tanít, hanem azért, mert bíznak benne, s akiben a nép bízik, azt magáénak érzi, s akit a nép magáénak érez, azt szereti. Vajon hányán kopogtak be már hozzád — az agronómuson s azon a barna lányon kívül, akik CsISz-gyűlésre hívtak — vajon hányszor fordultak hozzád tanácsért a szülök, a fiatalok? Egyszer sem. Mit gondolsz, miért? Azért, mert nem ismernek, s az -smeretlen emberben bízni nem lehet, tehát szeretni sem lehet. Látom, erre nem gondoltál. De, ha már itt tartunk, még egy kérdés. Rábíznád-e Te a legféltettebb, a legdrágább kincsedet egy ismeretlenre? Biztos, hogy nem. S a nép rádbízta legdrágább kincsét, a gyermekeit. Rádbízta azért, mert annak a kis falu népének szivében él a „tanító” szó varázsa. De ne feledd el, hogy a varázs nem tart örökké. Viselkedéseddel már Te is eléggé meglazítottad. Most nem az elkövetett hiba nagyságát akarom mérlegelni, hanem egy új utat akarok mutatni, amely az egyedüli helyes út, s melyen neked Is járnod kell. Ezt az utat rövid mondat jelzi: „A néppel a népért”. Ez legyen a Te utad is. Ez azt jelenti, hogy javaiból a lehető legtöbbet adott és ad is a nép, de Te is a benned felhalmozott kincsből a lehető legtöbbet nyújts nekik. Azt hiszem, most már megértettél. Köszönöm. CSETŐ JÁNOS A Féke-üzemből a határvidékre került fiatalok a kedvezőtlen időjárást arra használtak fel hogy javítsák az utakat, hogy máid annál gyorsabban induljon el a tavaszi munka. gítségükkel hozzájárulnak ahhoz, hogv április 15-ére elvethessék a tavasziakat. A vállalás teljesült, mert több mint hatszáz hektáron elvetették a szükséges vetőmagot, örömmel várják most már a pártkongresszust. A munkával azonban nem állnak meg, mert a zöldségtermelő munka - csoportnak is segítenek. Nekik köszönhető, hogy naponta ezer fej salátát szednek le és szállítanak le az érsekújvári felvásárló üzembe. A nagyi égi traktoros brigádközpont dolgozói elhatározták, hogy az eddigi burgonya vetési módszeréről, áttérnek a géppel való vetésre. Április 14-én kezdték el a vetést a nagylégi EFSz-ben és 20 hektáron végzik el. Aránylag rövid idő alatt végeztek a vetéssel. A surányi járásban az alsóvindoli CsISz-tagokból álló traktorosbrigád a harmadik helyet foglalja el a járásban. — Április 14-ig 59 százalékra teljesítették a tavaszi munkák tervét. Henz Károly brigádvezető jó közösségi munkaszellemet fejlesztett ki és most küzdenek az elsőbbségért. Remény van rá, hogv a pártkongresz- szusig ezt el is érik. Sok, nagyon sok ilyen példát lehetne felsorolni, és valamennyi példa jó munkát, bő termést jelent. Hazánk minden részén ihömmel készülhetünk a pártkongress™sra és ünnepelhetjük a május elsejét. Sok helyen a fiatalok a kezdeményezők a munkáknál, ahol pedig a kezdeményezés már kicsúszott a kezükből, ott arra törekednek, hogy újból megszerezzük azt. A haszon így is, úgy is a hazáé, a dolgozó népé. A falvak, városok szépítésénél is példás eredményeket értünk el. Minden esetről lehetet’en megemlékezni, de például a tanyiak nagyon büszkék arra, hogy szebb parkot rendeztek be a községben, mint a nagymegyeri park. Lesz hol sétálni, szórakozni a fiataloknak. A duna- szerdahelyi járásban pedig szorgalmasan készül az ifjúság a rétek, legelők javítására. Igv sorolhatnám tovább az apró megmozdulásokat, munkasikereket, és példákat, melyek élő bizonyítékai ifjúságunk pártunk iránt érzett szere- tetének. h—• A tehén csak kölcsön ad tejet Hajnali háromkor még friss az idő, hunyorognak a sárnál csii’agok Nem baj ha korai még, azért akad. már aki talpon van. Sóki Tibort a várkonyi állami gazdaság tehéngondozóját ébresztette lel az óra, a kötelesség pedig kiszóiitotta az ágyból. Félóra múlva indul, körülbelül szintén félóráig tart, amíg kerékpáron a tehénistállóba érkezik, a néhány kilométernyire lévő lakóhelyétől. Sóki Tibor, túl van már a huszadik éven, de így is a legfiatalább állatgondozónak számít az állami gazdaságban. Nincs több fiatal állatgondozó. — mondta a gazdaságvezetö. Fiatal állatgondozó, csak egy van üt — mondotta Szőke András is, a CSISZ üzemi szervezetének elnöke, — mert a fiatalok, legalább is nálunk így van, félnek az állatoktól. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy azért félnek, mert valamelyik tehén tér- denrúgja őket. Nem szeretik még ezt a munkát! Lehet, hogy majd később megszeretik, a nevelésen is múlik ez. A CSISZ üzemi szervezetének az a feladata, hogy a fiatalokkal megszerettesse a mezőgazdasági munka minden ágát. Sóki Tibor pillanatnyilag kivétel. Tizenhatéves korától az állatok mellett dolgozott, a szó szoros értelmében ott lett emberré. Tizenhat éves kora óta két hónapig dolgozott csak más- ; hol, amikor a keze fájt. Az orvos nem engedte akkor a tehenek közé menni. No, meg amikor katona volt, dehát ezt másként veszi az ember. Tudja is már az állatok minden csínját, binját. Ha valamelyik tehénnek kevesebb a napi tejhozama a szokottnál, vagy étvágytalanul eszik, a vályú alá szórja az abrakot, akkor tudja, hogy mit. kell tennie. A tehén csak kölcsön adja a tejet. Ha nem részesül kellő gondozásban, akkor alacsony a tejhozam. A jó takarmányozás nem pazarlás, megtérül az. A jó takarmányozás után olyanok az állatok, mint Sóki Tibor tehenei. Szép állásúak, jó húsban vannak, inkább izmosak, mint kövérek és a pontos napi étrendet is megszokták. A tőgymasszirozást sem tudják már nélkülözni. Némely helyen a tőgy- masszírozást ugyan még nem vezették be, de hogy ez mekkora hiba, azt i láthatják abból a példából, hogy a ! u'árkonyi állami gazdaságban nem adja le a tejet a tehén, ha nem végzik el a tőgymasszírozást. Azért itt is előfordul, hogy néhány állatgondozó nem végzi wntosan a masszírozást, akkor csökken a tejhozam. A tehén is okos tud lenni, ha akar. Persze nemcsak a tőgymasszlrozás a tejtermelés alapja. Ehhez nagyon hozzájárul a helyes takarmányozás és a jó fejest sem lehet kifelejteni a hatótényezők közül. Az év elején a gazdaság vezetősége tervet készít a tejtermelésről. Minden körülményt tekintetbe véve minden hónapra meghatározzák. hogy mennyi tejet adhat egy tehén. Vannak olyan tehéngondozók is, akik nem érték el a tejhozamot, vagy akik pontosan teljesítik. Sóki Tibor pedig januárban 1.700 literrel, februárban 1.200 literrel, márciusban pedig 900 literrel fejt több tejet, mint az évi terven feltűntették. Ez összesen 3.800 liter tejet tesz ki. Terven felül sok élelmiszernek számít ez, de ha hozzávesszük még, hogy ugyanannyi takarmányt etetett meg Sóki Tibor a tehenekkel, mint azok, akik pontosan elérték a tejhozamot, akkor még értékesebbé védik ez a szám. Hogy hogyan érte el ezt az eredményt, azt nem lehet egyszerűen elbeszélni, ennek az érzékeléséhez az is szükséges, hogy valaki legalább némileg értsen az állatgondozás munkájához. Mondjuk valami ok miatt talán azért mert vagy hideg, vagy meleg az idő, vagy a takarmány előkészítésénél van alig észrevehető hiba, már nem fogyasztja el a tehén a takarmányt. Ilyenkor kiszórja a vályú alá. Sok tehéngondozó nemigen törődik ezzel, Sóki Tibor pedig képes a tehén mellett ülni. amíg eszik, s megakadályozza a takarmány kiszórást. A fejősnél pedig — mivel gépi fejés van — arra kell vigyázni, hagy amikor a fejőgép már elvégezte munkáját, akkor kézzel kell kifejni minden cseppnyi tejet, tehát utánfejést kell alkalmazni. Ha nem ezt teszik, csökkenni kezd a tejhozam. Azután a tisztaság, a szellőztetés is fontos. Sóki Tibor 16 éves korától pontosan elvégzi ezt a munkát. De nem mindenki tesz így. Abban az istállóban, ahol dolgozik, ő érte el a legjobb eredményt. Érdekes, hogy a többi tehéngondozók nem vesznek róla példát. Az istállóban sok tehén van, lehet mondani, hogy mind jó tehén, tiszták, meglátszik rajtuk, hogy törődnek velük. A sok jó tehén közt, Sóki Tibor tehenei a legjobbak. Ö feji a legtöbb tejet is és ö kapja a legtöbb fizetést. Igaza van, amikor azt mondja, hogy a tehén csak kölcsön ad valamit. Nem lenne neki annyi fizetése, ha olyan tehenei lennének, mint a szomszéd gondozóé.- Csak hát fiatal! . Ez a gyerek tanítson minket, mikor már őszbecsavarodik a hajunk? lgy_ beszélnek ám a többi gondozók. Még a bölcsőben sem volt Sóki Tibor, amikor ők már tehenet etettek. Ez igaz is. Csak az az érthetetlen. miért szégyenlenek tőle tanulni. Lehet, hogy a gőg, vagy az akaratosság kiütközik néha az emberből, de le lehet ezt gyűrni, különösen akkor, amikor nagyobb hasznot hajthatunk általa, s ezzel együtt többet is keresünk. Tehát nem babra megy a játék. Április 1-től prémiumrendszert vezettek be az állattenyésztésnél. Több lesz a fizetés, már annak, aki jó gon-, dozza a teheneket. Tibor bele szeret ám nézni a fizetéskor a borítékba és megnézni, hogy ezer koronán felül még hány száiz korona ropog benne. Dehogy menne a. növénytermelésbe dolgozni. Nem nézi le a növénytermelőket, hiszen az is fontos, bár sck jó növénytermelő lenne, ő az állatoknál szeret dolgozni. Nemcsak a ropogós százasok miatt, hanem azért, mert érti ezt a munkát, hasznára tud vele lenni az állami gazdaságnak. Vasárnap is etetni kell, de azért élvég- zi._ Reggel korán keü, este késdn fekszik, igaz napközben van neki szabad ideje elég. Csak az ünnep, meg a vasárnapi Ilyenkor dolgozni nehéz ám a fiatalnak. Azonban csak némelyiknek, mert látjuk, hogy Sóki Tibor szilárdan áll a talpán. A fiatalok szívesen mennének dolgozni az állattenyésztésbe, mert több ott a fizetés, nem számítana nekik a koránkelés, későn fekvés, mert napközben van szabad idő, csak éppen az ünnep, vasárnapi munka. Dehát meg lehet ezt szokni. Sóki Tibor is megszokta, akkor más is elbírja viselni. Csak a CSISZ üzemi szervezete is győzze meg erről a fiatalokat. BAGÓTA ISTVÁN
