Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-04-02 / 13. szám
SZ1M0RL IS BEKÖSZÖNTŐ A TAVASZ Levél a szimői f iatalokhoz Kedves barátaim! Egy nap elég hosszú idd, de ha azt az ember egy idegen faluban tölti, egészen röviddé törpiU. A látogató ezért igyekszik csupa fül lenni. Mindeni meglát, mindent meghallgat, kérdez, felel .« a végén összegez Én is így tettem Az eredmény, a felőletek hallott jó és. rossz mérlegre rakva hajszálnyi pontossággal fedi egymást. Nem billen javatokra de rovástokra sem. E? a tény adta kezembe a tollat, ez váltotta ki bennem a gondolatot, amely nyugtalanít, aggaszt, mert nem I- találtam embert, biztosítékot, aki kezeskedik vállalja, hogy a mérleg rövidesen javatokra billen. Méo itt az elején sietek megjegyezni, — nehogy félreértésre adjon okot — hogy azt a szót. hogy „rosszak”, senkitől sem hajlottam, senki sem dobta még a hátatok mögül sem reálok. A megjegyzések tapintatosak voltak, a bírálat más formájában jelentkeztek. Jó. ha megtudjátok azt is, hogy Borka bácsi, a szövetkezet elnöke, aki valamennyieteknek legjobb barátja — jó lenne, ha ezután majd így néznétek, reá — úgy beszélt, hogy „nálunk nem úgy van, hogy csak itt-ott, hanem minden szakaszon valósággal hemzsegnek a fiatalok. Pontosak, betartják a házirendet. Van itt fiatal erő elég, csak formálni kell és akkor . ” Ez rendben volna, de mi van a szervezettel? Kultúrmunka, politikai iskolázás, olvasókörök, Fucsík-jelvényszerzés... néma hallgatás a válasz. Vezetőségi gyűlés csak néha van, tagságiról vedig jobb nem beszélni S vajon miért? Vagy elfelejtettétek, hogy vannak emberek, akik örülnek, ha látják, hogy elsők vagytok munkátokban, de néhány óra múlva ráncba borul homlokuk, ha látják hogyan viselkedtek az idősebbekkel szemben, ha hallják, hogyan kiabáltok a CsfSz- otthonban. Igen. így van ez fiatal barátom! Ne húzd ml a vállad, azzal nem. segítsz. Vagy azt akarod tudtunkra adni, hogy téged ez nem érdekel? Ezt hiába mutatod, úgy sem hisszük el. Emlékezz csak, „fogadjunk, hogy mi nyerjük meg a versenyt és nem Kamocsa”. Ki mondta ezt nagy hévrel? Nem kételkedem benne hogy így lesz. S hogy a te munkád is hozzájárul ehhez, az is igaz. Ott dolgozói, izzadsz tavasztól őszig munkahelyeden, becsületesen dolgozói, jogosan örülsz majd i közösség győzelmének. De neked ennyi elcg? A kertészeti csoport velejét az ásósok alkotják, akik nemcsak erős karral, hanem hosszúéves tapasztalatokkal is rendelkeznek. Teljesülnek a határozatok. A hektárhozamok emelése nem úszta jelszó. A szekerek egymást váltiák a műtrágya ra- ásnáh A szimtiiek jól tudják, nogy a föld nem marad adós. Tudom, hogy azt hajtogatod, hogy a szövetkezetük mégis gyengébb Igazad van, De csak ma van igazad, esetleg holnap. De ki áll jót azért hogy az év végére, vagy ha akkora nem, egy-két év múlva, nem-e előznek meg titeket? Mert nemcsak a máról a holnapról is szó van itten Te mondtad, hogy az embert a munkája után kell megítélni. Én ezt úgy bőviteném ki, hogy: minden munkáját meg kell nézni egy embernek, csak akkor lehet helyesen Ítélni. Azt hiszem, ez a helyes. Jó lesz, ha gondolkoztok ezen, szimői fiatalok! CSETÖ JÁNOS Képünkön a vidámak csoportjának csak egyik részét látjuk, de a többiek is ép’ oly kedvvel és szorgalommal dolgoznak a 80 hektáros kertészetben, mint azok, akiket itt látunk A burgonya-piramisok környéke a méhkashoz hasonlít. — Dolgoznak a mezei munkacsopoihik tisztítják á burgonyát, osztályozzák, előkészítik az ültetéshez. Nem. Nem lehet elég! Te CsISz-tag vagy. neked - többet kell tenned, neked különbnek kell lenned mint a többinek. Neked másokat is tanítani keli, s tanulnod kell, hogy majd idő múltán szövetkezetei, községet irányíthass. Ha vezető leszel, emberek fordulnak hozzád tanácsért. Látod, erre sem- gondoltál. Nézz csak körül, nem veszed észre, hogy lemaradsz? Bizonyítékért nem kell messzire nienni. Nézz át a szomszédba, Kamocsára. Egy évvel ezelőtt még mankókon járt a szervezet, s tudod, mit csináltak a télen? Szövetkezeti téli iskolába jártak, mindannyian resztvettek a politikai iskolázáson, x hogy müven kultúr csoportjuk van, azt te magad is jól tudod. Most sem alszanak, nézzétek csak meg, milyen terveket szőnek. Ifjúsági munkacsoportok, faluszépítési akció, új park létesítése, emellett hidd el, ép’ oly becsületesen dolgoznak a szövetkezetben is, mint te. \ szimői határban megkezdődött a küzdelem a harmadik izlóért. A szimői brigád traktorosai a nyári és őszi szezon in, most harmadszor akarják bebizom itani, hogy legjobbak a járásban. A legvidámabbak: Erzsi. Zsuzsi és Éva, egész nap könnyedén hord iák a nehéz kosarakat. Bár a nap még elég magasan ragyog, de ha rájuk nézünk nem nehéz kitalálni, hogy néhány óra múlva szombat este lesz... ( Folytatás 'efözö számunkból) — Miért, részegen mit Szoktak' a fejéhez vágni a császár őfelségének? — kérdezte Rret- s.hneider. — Kérem, uraim, beszéljenek más témáról, — szólt közbe Palivec úr — nem szeretem az ilyeneket. Valami kicsúszik az ember száján, és akkor nyakig benne van a skoszban. — Hogy mit szoktak részegen a császár őfelségének a lejéhez vágni? — ismételte meg a kérdést Svejk. — Mindenfélét. Rúgjon csak be, húzássá el magának az osztrák himnuszt, majd meglátja maga is. hogy miket kezd beszélni. Annyi mindent ki fog találni őfelségéről. hogy ha csak a fele volna igaz, őfelsége már azzal is meg lenne áldva élete végéig. Pedig az öregúr igazán nem szolgált rá. Gondolja csak meg. Elvesztette a fiát, a Rudolfot, azt a derék fiatalembert. A feleségét, az Erzsébetet, egy reszelővei szúrták le, aztán odalett az Orth János; az öccsét, a mexikói császárt falhoz állították valami várban és agyonlőtték. Aztán most. öreg napjaira, lepuffant- ják a nagybácsiját. Bizonyisten, vasból legyen az idege az embernek. És akkor jön egy részeg alak és elkezdi szidni. Ha most kitör valami kavarodás, én önként jelentkezek, és az utolsó csepp véremig szolgálni fogom a császár őfelségét. Svejk nagyot húzott a söröskorsóból, majd így folytatta: — Azt hiszi, hogy őfelsége ezt annyiban hagyja? Akkor nem jól ismeri őt. Muszáj, hogy háború legyen a törökökkel. — Megöltétek a nagybácsimat? Na jó, majd a pofátokra mászok én. Háború lesz, és kész. Szerbia meg Oroszország majd segít nekünk. Lesz itt hadd el hadd. E prófétai pillanatban Svejk igazán szép látványt nyújtott. Nyílt, egyszerű arca csupa mosoly, mint a telihold, s csak úgy sugárzott a lelkesedéstől. Olyan tgy'szerűnek látta az egészet. — Könnyen meglehet, — folytatta előadását Ausztria jövőjéről, — hogy ha háborúba keverednek a törökkel, a német hátbatámad mert a német és a török mind egy. követ fúj. Olyan csirkefogók ezek, hogy nincs párjuk az egész világon. De akkor mi összeállhatunk ‘a franciákkal, mert ők már 71 óta állandóan tabosak Németországra. Aztán már úgy fog menni minden. mint a karikacsapás. Háború lesz nem mondok egyebet. Bretschneider felállt és ünnepélyesen így szólt: — Ne is mondjon, jöjjön csak utánam a folyosóra, ott majd én mondok magának valamit. Svejk követte a titkosrendőrt a folyosóra, s ott egy kis meglepetés érte amennyiben a derék sörözőtárs megmutatta neki a jelvényét. á kétfejű sassal, majd közölte vele. hogy letartóztatja és azonnal be is kíséri a rendőr- kapitányságra Svejk megpróbált kimagyarázkodni, hogy az úr tálán téved, ő teljesen ártatlan, nem mondott egyetlen szót sem, amivel bárkit is megsérthetett volna. Bretschneider azonban azt felelte, hogy igenis elkövetett egynéhány bűncselekményt, amelyek között nem utolsó sorban szerepel a hazaárulás. Ezután visszatértek a vendéglőbe, és Sveik így szólt Palivec úrhoz: — Volt öt söröm és egy kiflim virsliivel. Most adjon még egy stampedli sligovícát, aztán el kell menjek, mert le vagyok tartóztatva. Bretschneider megmutatta Palivecnek is a kétfejű sast, egyideig farkasszemet nézett a vendéglőssel, majd azt kérdezte: — Nős? — Igen. — És a felesége el tudja vezetni a boltot, amíg maga távol van? — igen. — Akkor semmi baj Palivec úr, — mondta Bretschneider vidáman — hívja ide az asz- szonyt, adjon át neki mindent aztán este eljövünk magáért. — Emiatt ne fájjon a feje, — vigasztalta Svejk — engem csak hazaárulásért visznek. — És engem ugyan miért? — sopánkodott Palivec úr. — Amikor olyan óvatos voltam: Bretschneider diadalmas mosollyal válaszolta: — Azért, mert azt mondta, hogy a legyek leszarták a császár őfelségét. Majd odabent kiverik magának a fejéből az ilyeii dolgokat. így hát Svejk elhagyta a „Kehelyhez” címzett vendéglőt a titkosrendör oldalán, s amikor kiléptek az utcára, jámbor mosollyal belebámult kísérője arcába, és megkérdezte tőle: — Menjek le a járdáról? — Hogy-hogy? — Gondoltam, ha el vagyok kapva, nincs jogom a járdán menni. Amikor odaértek a rendőrség kapujához. Svejk így szólt: — Milyen jól eltelt az idő! Gyakran jár a „Kehelybe”? S miközben Svejkel bekísérték az irodába, a „Kehelyben” Palivec úr átadta a boltot zokogó feleségének, és a maga módján ilyen vígaszszavakat idézett hozzá: — Ne sírj. ne bőgj, mit csinálhatnak velem egy szaros Ferenc Jóska-lcép miatt? tg>i lépeti be a világháborúba Svejk, a derék katona, az 0 nyájas szeretetreméltó modorában. A történészeket bizonyára érdekelni fogja, hogy messze előrelátott a jövőbe. Ha később a helyzet másképpen alakult is, mint ahogy ö a „Kehelyben” megjósolta, figyelembe kell vennünk, hogy ,egyáltalán nem volt diplomáciai előképzettsége. A szarajevói merénylet számos áldozattal töltötte meg a rendőrkapitányságot. Egyiket a másik után kisérték be és az irodában az öreg rendörinspektor jóságos hangon így fogadta őket: — Ráfizetnek még maguk arra a Ferdi- nándra! Amikor Svejkot bezárták az egyik elsőeme- leti szobába, ott már egy hat személyből álló társaság fogadta. Öten az asztal körül ültéit, s a hatodik, egy középkorú férfiú, a sarokban gubbasztott egy priccsen, mintha el akarna különülni a többiektől. Svejk sorra végügker- dezte őket, hogy miért kerültek. ide. Az asztal körülülőktől lényegében azonos választ kapott: „Szarajevó miatt”, a „Ferdvnándért”, „mert az a gyilkosság volt a trónörökös ellen”, „g Ferdinand miatt”, „mert a főherceg őfenségét elintézték Szarajevóban.” A hatodik, aki félrehúzódott a többiektől, hogy neki semmi köze hozzájuk, őrá még árnyéka se essen a gyanúnak, az csak azért ült, mert rablógyilkossági kísérletet követett el egy hotícei gazda ellen. Svejk leült az asztalhoz az összeesküvők közé, akik már tizedszer mesélték egymásnak, hogy miképpen kerültek bele a csávába. Mindegyiket valami vendéglőben, kocsmában vagy kávéházban érte a baleset. Csak az egyik volt kivétel, egy rendkívül kövér szemüveges, kisírt szemű úriember, akit otthon tartóztattak le a lakásán, mert két nappal a szarajevói merénylet előtt néhány pohár pálinkát fizetett két szerb mérnökhallgatónak a „Brejskában”. és azután Brixi detektív úr meglátta velük részegen a Lánc-utcai „Mont- martre”-ban is, ahol szintén ő fizette a cechet, amint ezt a jegyzőkönyvben aláírásával is megerősítette. Előzetes kihallgatásakor, a rendőrkomiszariá- tuson, válasz helyett minden kérdésre csak ezt sírta: — Kérem, én papírkereskedö vagyok. Amire éppoly egyhangúan a következő választ kapta: — Az nem mentőkorülmény.
