Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-04-02 / 13. szám
6 Vit*, itms AI épi alkotások kerületi versenyén Népi alkotásaink kerületi versenyének egyike Nagymegyeren zajlott le 27-én, gyönyörű, napsugaras tavaszi vasárnapon. A nagymegyeriek büszkén, s egy kis önbizalommal nézegették, hogy kuitúrházuk elé, mely legnagyobb, s talán a legszebb is a kerületben, egymásután érkeznek az izgalomtól pirosragyúlt arcú kultúrta- gok. » A nagymegyeriek megérdemlik azt a kitüntetést, hogy az esztrádműso- rok alkotó versenye náluk íolyjon le, A mi költőnk volt 1 ■ Ezerkilencszázban, a nagy szá-; zadfordulőn született a felejthetet-! len cseh költő Jiíí Wolker, a cseh: proletár költészet megteremtője. ■ Szerette a munkásfiatalokat, a ■ dolgozó egyszerű embereket és3 szívesen adta nekik elő műveit,; örömmel szavalta el népének a ■ róluk, verejtéket kisajtoló mun- 3 kájukról szóló verseit. ! Már fiatalon tollat fogott a ke- j zébe és egymás után írta a szebb- ■ nél-szebb verseit, de müvei kia- j datlanul maradtak. A felelőtlen,3 csak a felső osztállyal törődő • rendszer bűne volt az, hogy Wol-3 kér ifjúsága legszebb évében el-3 költözött az élők sorából, hogy ■ betegségéből nem tudták kígyó- • gyltani és így fiatalon, alig 24 éves ■ korában meghalt. Wolker kikristályosodott, fino- 3 man csengő versei a dolgozókhoz: szólnak. Kifejezésre juttatta ben- ; nük szeretetét az emberek iránt, 3 együttérzését nyomorgó életükkel,; szabadságvágyukkal, rendületlenül • hitt a munkásosztály győzelmében, • a boldog jövőben. Balladáiban for-: ró együttérzését fejezi ki az el-; keseredetten küzdő, kifosztott pa- ■ rasztokkal és együtt harcol velük: elnyomóik ellen. Szeretet és meg- : értés nélkül semmi új nem szüle- ■ tik a földön, ami az emberiség j Hasznára lenne — mondja Wolker; egyik barátja, — s Wolker költé- • szetében mindenütt ott találjuk! forró szeretetét, amely « szabad- : ságra vágyó néphez fűzte. Műveit, melyek éveken kérész- : tül a cenzúra miatt nem kerültek ; dadásra, ma dolgozó népünk tel- ■ |es egészében szívébe zárta és3 őrzi a halhatatlan nagy költőnek; emlékét. A mi költőnk volt, a; dolgozóké, s mi soha nem felejt- 3 iük el, mert müvein keresztül még 3 most is itt él köztünk, az általa ■ megénekelt szabad hazában. : hogy itt mérjék össze tudásukat, fürgeségüket a tánc és ének terén dolgozóink. Szívvel-lélekkel dolgozlak, követ kőre hordva, hogy minél előbb elkészüljön második otthonuk, az új kultúrház, melynek felépítése a nagy- megyeri ifjúság alkotó erejére vall. A verseny megkezdése előtt a közönség zajonflvn, kíváncsian vitatkozott, hogy vajon melyik csoport lesz a győztes, mit tudnak a frencséniek, a pöstvéniek, a réteiek, s megállják-e majd a helyüket a nagymegyeriek? — A függöny felgördülésével egyetemben elcsendesedett a terem, s megkezdődött a figyelmet lenyűgöző műsor. Egymásután kerültek színre az értékes, tartalmas bemutatók. A trencséni „Merina" üzem fiatal tagjainak vidám, táncos jeleneteiket gyönyörködve, lelkesedve fogadta a hálás közönség. Mindenkit jó kedvre derítettek tréfáik, s a pontozó bizottság nevetve jegyezgetett. Ezer színben pompázó ruhájuk arról tett tanúságot, hogy nemcsak, hogy lelkiismeretesen készültek táncukkal a versenyre, hanem fáradhatatlan buzgalommal készítették értékes, hímzett ruhájukat, hogy tartalmi és formai egységben képviseljék járásukat a kerületi versenyen. A sok jó szám között nehéz volt eldönteni, hogy melyik a legjobb, de a nagymegyeri 8 éves magyar középiskola mégis kitűnt gyönyörködtető labdatáncával és kukoricafosztóiával. Először találkoztunk fiatal úttörőkkel kerületi versenyen, s csodálkoztunk milyen fürgén, ügyesen mozognak, apró kezük milyen biztosan játszik a labdával. A táncokat Csiba tanítónő tanitotta be. A zene ritmusát erősítette a közönség egyre viharosabb tapsa, mely eleinte a tánc ritmusához igazodott, majd fergeteges éljenzésé változott át. A kis úttörők, pirospozsgás arcukkal, nevetősen csillogó szemükkel mindenkinek a szívébe férkőztek. A megelégedés mosolyát láttuk az arcokon, mikor a kukoricafosz.tók ropták vidám táncukat, forogtak, énekeltek. Szintén nagy sikert aratott a nagy- megyeri népi zenekar is. Még művészi játékuk után is ott csengtek fülünkben a magyar és szlovák népdalok melódiái, mint ahogy a vízbe ejtett kő nyomán még sokáig gyűrűzik a víz tükre. — A nagyszombati vasutasok által előadott Smetana cseh polkája is feledhetetlen marad számunkra. Ugyancsak jól megállta helyét a tanítók énekkara és a rétéi táncegyüttes is. Hogy a sok, szépen felkészült csoport közül melyflí kerül az országos versenybe, még nem tudjuk. A verseny már most is célt ért, ha még nem is véglegeset, de versenybe állította társadalmunkat hitelesen ábrázoló, népi alkotásainkat bemutató kultúrcsoportok legjobbjait. Ügy érezzük, hogy eleven, igaz képet kaptunk népünk alkotó művészetéről, akaraterejéről és lendületes, kitartó munkájáról. A műsor befejezése után a tömegben elvegyülve mindenütt a csoportokat dicsérték, mérlegelték, s igyekeztek őket érdemük szerint az első, vagy a második és a többi helyre beilleszteni. Legnagyobb elismerést azonban a kis úttörők kapták. Reméljük, hogy viszontlátjuk őket az országos versenyen is, ami még szebbnek, színpompásabbnak ígérkezik mint a kerületi versenyek. NAGY J. TÓTH GYULA: (A nagu építkezések ideién (Emlékül Bábi Tibor költőnek) Malteros volt a ruhánk. Száll az emlék, elvisz újra Csurgóit rólunk a verejték, Dombos, lapos szép vidékre. Csákánv pengett, törött a kö. ott, ahol mi együtt éltünk, — Mintha még most is ott lennék. Ragyogott ránk az ég kékje. Építettünk nappal, éjjel Embereknek lakóházat. Építettünk, hogy a földön Ne tudják meg mi a bánat. A világ legpontosabb órája Nemrég szerkesztették meg a világ legpontosabb óráját. Ezideig legjobban megfeleltek az igen gondosan készített nagypontosságú ingaórák. A technika fejlődésében azonban kiderült, hogy ezek az órák is naponta legalább 0—002 másodpercet siettek, vagy késtek. Ez a pontatlanság a mai technikának nem felel meg. Legújabban a tudósok úgynevezett kvarcórát szerkesztettek. A szerkezetet egy kvarckristály rezgése mozgatja. Az új óra pontatlansága a legnagyobb ellenőrzésnél is naponta 0.0001 másodperc volt. Tehát sokkal kisebb, mint az eddig gyártott ingaóráké. A kvarcórával érdekes mérést is végeztek. Lemérték a föld forgási idejét és kiderült, hogv maga a föld sem forog tökéletes pontossággal és egyformán. Az I év első felében egy kissé gyorsabban. a másik felében lassabban mozog. Tehát elmondhatjuk, hogy a kvarcóra a forgó földnél, tehát a „kozmikus” óránál is egyenletesebb járású. Üj szovjet személykocsi A Szovjetunióban új személygépkocsi gyártását kezdték el. Az új kocsi neve Volga, 75 lóerős és a maximális sebessége 130 kilométer óránként. Hasonló. mint az eddig gyártott Pob- jeda, csak modernebb kocsiszekrény- nye’. Az autó ötszemélyes, rádióval ellátva és egy kitűnő klimatizáló berendezés beleszerelve, amely télen- nyáron egyformán kellemes hőmérsékletet biztosít az utazóknak. Az autó rúgózása kitűnő és az utasok számára a legnagyobb kényelmet biztosítja. Szükség esetén az ülés támlája lehajtható és így kényelmesen lehet benne feküdni is. Hegesztő varrógép a konfekció iparban. A poiivinilklorid, vagyis röviden PVC műanyagot a Német Demokratikus Köztársaságban sok mind.enre felhasználják. Többek között esőkabátok, táskák és még más konfekció.? áruk készülnek belőle. Ezek megmunkálása csaknem kizárólag varrással történt. Ezáltal az összeszurkált meggyengíteti anyag élettartama rö— videbb volt. A Német Demokratikus Köztársaságban szerkesztettek egy hegesztő varrógépet, amely a műanyag kiszabott részeit összehegeszti. Áz új gép hasonló a varrógéphez, a különbség csak az, hogy a tű helyett préselek- trodát ta'álunk, amely ütemesen fel- alá járva az előrehaladó PVC anyagot mindig más és más helyen összeszorítva meghegeszti. Aluminiumhajók Magyarországon. Magyarországon megkezdték az aluminium felhasználását a hajóiparban is. Ezek az aluminiumhajók egyedülállók az egész világon. Gyártanak kisebb tengeri motoros luxus jachtokat* amelyeknek súlya 12.8 tonna, hosz- szúsága 18 méter. Motorcsónakokat, melyek legnagyobb sebessége 60 kilométer. hosszúsága 7.5 méter. Ezenkívül vitorlásokat sportcsónakokat, kajakokat. Ez az új hajógyártási eljárás nagy elismerést váltott ki külföldön is és több megrendelést kaptak exportálásra. Ezideig a hajóteste- ket acélból készítették, ezzel szemben az aluminium lóval könnyebb fém, s szilárdsága és keménység^ is vetekszik az acéléval. Az alumínium felhasználásánál megoldottak egy igen nehéz feladatot, mégpedig az aluminium hegesztését. Ennek az anyagnak a hegesztése még a mai modern technika számára is igen nehéz feladat volt, leginkább szegecseléssel kötötték össze az alumínium lemezeket. Magyarországon egy újfajta eljárással most már az alumíniumot is könnyű szerrel hegesztők s ezzel az új eljárással kötik össze az aluminium lemezeket. Modern gladiátor viadalok Az Egyesült Államokban egy magát Crash Campbell-nek nevező vállalkozó érdekes sportot vezetett be. Már névválasztása is mutatja, hogy nem akármilyen emberre! van dolgunk. Campbell volt ugyanis Amerikában a leghíresebb autóversenyzőnek a neve. a Crash pedig angolul karambolt, recsegést, ropogást, összeütközést jelent. Mint 'átható, a név mindjárt jelzi is, hogy autokarambol vállalkozásról van szó. Mi hát a vállalkozás lényege? Néhány dolláros beléptidíjért végignézhet az amerikai állampolgár egy ilyen modem gladiátor viadalt. Hatalmas aréna közepén, fehérre festett kocsik sorakoznak egymással szemben. Sípszóra mindegyik kocsi vezetője elindítja kocsiját és neki a másiknak. A küzdelem addig folyik, míg a végén csak egy üzemképes kocsi marad a küzdőtéren, és az a győztes. Természetesen a kocsik vezetői munkanélküliek, vagypedig jól megfizetett artisták. Van itt aztán sebesülés, vér, rom. bőven, elvégre a modem amerikai nem hiába dobja ki a pénzét. Ezt az új sportot egyedül Nyugat- Németországban vezették be. Münchenben alakult meg az első vállalat, amely kimustrált gépkocsikkal mutatja be a gladiátort cirkuszjátékoknak ezt a modern, de kevésbé barbár változatát. Egy alacsony férfiú, akit valami kiskocsmákban ért utói a balsors, történelemtanár volt, és éppen a különböző merényletek történetéről mesélt a vendéglősnek. Abban a pillanatban tartóztatták le. amikor a merényletek lélektanának elemzéséből levonta az alanti következtetést: — Minden merénylet olyan egyszerű és logikus, mint a. Kolumbusz tojása. — Vagy mint az, hogy maga a Pankrácba kerül — egészítette <ki ezt a tételt kihallgatása közben a rendőrkomiszár. A harmadik összeesküvő az „Érző szív” nevezetű hodkovickyi jótékonycélú egyesület elnöke volt. A merénylet elkövetésének napján az „Érző szív” koncerttel egybekötött kerti ünnepséget rendezett. Azután megjött a csend- Orőrmester. és távozásra szólította fel a közönséget, minthogy Ausztria gyászban van. mire az „Értő szív” elnöke kedélyesen így szólt: ^ — Tessék várni egy csöppet, hadd játsszák még el legalább a „Hej, Slomné”-t*. Most ő is ott ült a többiek között, lehor- gasztott fővel, és így búslakodott: — Nálunk augusztusban lesz az új elnök- választás. ha addig nem vagyok otthon, előfordulhat, hogy nem engem választanak meg. Pedig most ínár tizedszer vagyok elnök egymásután. Ezt a szégyent nem élném túl. Még furcsábban bánt el a megboldogult Ferdinánd a negyedik fogollyal, egy tiszta- erkölcsű és jóhírben álló úriemberrel. Ez két teljes napon át sikeresen elkerülte, hogy bármiféle beszélgetésbe keveredjék Ferdinándról, de azután este máriást játszott a kávéházban, és amikor a tök hetessel — tök volt az adu — elvitte a makk királyt. így kiáltott fel: — Hetet bele. mint Szarajevóban! .4z ötödik úriembernek, aki, mint ő maga mondotta, azért került ide, „mert az a gyilkosság volt Szarajevóban a trónörökös ellen", a rémülettől még mindig szétállt a haja meg a szakálla, úgyhogy könnyen össze lehetett mlna téveszteni egy mészároskutyával. Ő aztán egy szót sem szólt a vendéglőben, ahol letartóztatták, de még a lapokat sem olvasta a trónörökös meggyilkolásáról. csak üldögélt egymagában, amikor odament egy úriember, jeült vele szemben az asztalához, és pergő nyelvvel megkérdezte: * „Hej. szlávok, nacionalista dal. — Olvasta? — Nem olvastam. — Hallott róla? — Nem hallottam. — Nem tudja, miről, van szó"> — Nem tudom és nem is érdekéi. — Pedig érdekelhetné. — Engem? Mi az ördög érdekeljen engem? Én elszánom a szivaromat, megiszom ezt a néhány stampedlit, megvacsorázok, de újságot nem olvasok. Minden újság hazudik. Minek izgassam fel magam. — SzávaI magát a szarajevói gyilkosság sem érdekli? — Engem egyáltalán semmiféle gyilkosság nem érdekel, akár Prágában történt, akár Bécsben. Szarajevóban vagy Londonban. Arra való a hatóság, a bíróság, a rendőrség. Különben is, ha valahol meggyilkolnak valakit, úgy kell neki, mért volt olyan balek, hogy hagyta magát meggyilkolni. Többet azután nem is mondhatott e beszélgetés keretében. Attól fogva csupán ezt ismételgette fennhangon, ötperces időközönként: — Én ártatlan vagyok, én ártatlan vagyok. Ezt kiáltotta a rendőrkapitányság küszöbén, ezeket a szavakat ismétli majd el a prágai büntetőbíróság előtt, és ezekkel a szavakkal fog belépni a börtöncellájába is. Miután végighallgatta mind e szörnyűséges összeesküvő-történeteket, Svejk úgy vélte, helyénvaló, ha megmagyarázza társainak, hogy a helyzetük tökéletesen reménytelen. — Mindnyájan nyakig benne vagyunk a pácban, — kezdte vigasztaló előadását — nagy tévedés, hogy maguknak, vagyis mindanm/i- uknak, akik itt vagyunk, nem lesz semmi bajuk. Minek tartjuk a rendőrséget, ha nem azért, hogy megbüntessen, ha sokat jár a pofánk? Amikor üyen veszélyes idők vannak, hogy trónörökösöket lőnek agyon, akkor senkinek se szabad csodálkozni, hogy beviszik a kapitányságra. Az egész felhajtás azért van. hogy a Ferdinándnak reklámja legyen a temetésére. Minél többen leszünk itt, annál kellemesebb és mulatságosabb lesz. Amikor katona voltam, egyszer lecsukták nálunk a fél századot. És hány embert Ítéltek már el ártatlanul! Nemcsak a katonaságnál, hanem a bíróság on is. Emlékszem rá, egyszer elítéltek valami nőszemélvt, azzal, hogy megfojtotta újszülött, ikreit. Hiába esküdözött hogy ik^cWt nem is fojthatott meg, mert csak egy orva kislánya születeti, akit sikerült minden fá jdalom nélkül megfojtania, mégis kétszeres gyilkosság miatt ítélték el. Vagy a zábéhlicei ártatlan cigány, amelyik betört egy szatócsboltba, éppen szentestén. Hiába esküdözött, hogy csak meg akart melegedni, az nem segített rajta semmit. Ha egyszer a törvény kezében van az ember, az már rég rossz. De úgy is kell. hogy legyen. Lehet, hogy nem mindenki olyan gazember, mint amilyennek gondoljuk, de manapság ki tudja megmondani, melyik a becsületes, melyik a lókötő, főleg az ilyen komoly időkben, amikor a Ferdinándot is agyonlövik? Minálunlc Budéjovicében, amikor katona wltam, egyszer a gyakorlótér mögött az erdőben lelőtték a kapitány úr kutyáját. Ahogy ezt meghallotta, összehívta az egész századot, sorba kellett állni, és azt mondta, lépjen ki minden tizedik ember. Persze én is éppen tizedik voltam, és csak álltunk ott haptákban, egy moccanás nélkül. A kapitány meg elsétált előttünk, és azt mondja: „Nyavalyás, rothadt, tetves hiéna banda, amiatt a kutya miatt a legszívesebben bedugnám az egész bagázst az egyesbe, nudlivá aprítanám, rakásra lövetném, halfilét csinálnék belőletek mártással. Mert én nem nézek se istent, se embert, és éppen ezért tizennégy nap laktanyafogságot kap mindenki. „Na, ügye, akkor csak egy kutya miatt volt az egész, most meg éppen egy főherceg miatt. Szóval meg kell ijeszteni az embereket, hogy ha gyász, akkor legyen gyász. — Én ártatlan vagyok, én ártatlan vagyok — hajtoyutta a torzonborz férfiú. — Krisztus Urunk is ártatlan volt, — mondta Svejk — mégis megfeszítették. Senkinek se szokott a feje fájni egy ártatlan ember miatt. Maul halten und weiter dienen,* ahogy katona- éknál mondták. Pofát befogni és tovább szolgálni. Az a legjobb és a legszebb. Svejk ezzel lefeküdt a priccsre, és édes álomba szenderedett. Közben két új vendéget, hoztak. Az egyik egy busnyálc volt. Fel- alá járkált a szobában, a fogait csikorgatta, és minden második szava ez volt: „Jebemtidusu".* Nem tudott szabadulni attól a kínzó gondolattól, hogy a kapitányságon még elvész a kucséberkosara. A másik jövevény Palivec úr volt, a ven- iéglds. Amikor észrevette régi jóismerősét. * Trágár káromkodás. Svejket, felköltötte, és rendkívül tragikus hangon rákiáltott: — Hát most már én is itt vagyok! Svejk szívélyesen megszorította a kézét és így szólt: — Nagyon-nagyon örülök. Tudtam, hogy az az úr megtartja a szavát, amikor azt mondta, hogy még elmennek magáért. Szép dolog a megbízhatóság, hogy az emberekre lehet építeni. Palivec úr azonban kijelentette, hog az ilyen megbízhatóság neki szart se ér, majd halkan megkérdezte Svejktől, hogy a többi letartóztatott úr nem tolvaj-e, mert az árthatna az ő kereskedői jóhírének. Svejk közöHe vele, hogy a hatodik férfiú kivételével, akit azért hoztak be, mert rablógyilkossági kísérletet követett el egy holicei gazda ellen, valamennyien a ferdinándosok társaságába tartoznak. Palivec úr sértődötten kihúzta magát, és azt mondta, hogy öt nem valami vacak főherceg miatt hozták be, hanem a császár őfelsége miatt. S mivel a többieknek erre felébredt az érdeklődése, elmesélte nekik, hogyan gyalázták meg neki a Ferenc Jóskát a legyek. — Össze-vissza rondították a dögök, — fejezte be a történetét — és a végén még börtönbe is juttattak. Ezért még számolok velük tette hozzá fenyegetően. Svejk ismét lefeküdt, de nem aludhatott sokáig, mert érte jöttek, hogy kihallgatásra kell menni. S amint a lépcsőházban a III. ügyosztály' felé iparkodtak, Svejk úgy vitte keresztjét a Golgota csúcsára, hogy közben mit sem sejtett a vértanuságáról. Mivel ki volt írva, hogy a fdyosón köpködni tüos, szólt a rendőrnek, engedje meg, hogy a köpőcsészébe köpjön, s a romlatlan egyszerűség sugárzott arcáról, amikor belépett az irodába, a következő szavakkal: — Jó estét kívánok, uraim, az egész társaságnak. Válasz helyett valaki oldalba vágta, úgyhogy odapenderiilt az íróasztal elé, amelynél« a másik oldalán egy merev, hivatalos külsejű, állation kegyetlen arcú úriember” ült, mintha éppen akkor lépett volna ki a „Bűnöző típusok” című Lombroso-könyvböl.. (Következő számunkban folytatjuk).
