Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-04-02 / 13. szám

6 Vit*, itms AI épi alkotások kerületi versenyén Népi alkotásaink kerületi versenyé­nek egyike Nagymegyeren zajlott le 27-én, gyönyörű, napsugaras tavaszi vasárnapon. A nagymegyeriek büsz­kén, s egy kis önbizalommal nézeget­ték, hogy kuitúrházuk elé, mely leg­nagyobb, s talán a legszebb is a ke­rületben, egymásután érkeznek az iz­galomtól pirosragyúlt arcú kultúrta- gok. » A nagymegyeriek megérdemlik azt a kitüntetést, hogy az esztrádműso- rok alkotó versenye náluk íolyjon le, A mi költőnk volt 1 ■ Ezerkilencszázban, a nagy szá-; zadfordulőn született a felejthetet-! len cseh költő Jiíí Wolker, a cseh: proletár költészet megteremtője. ■ Szerette a munkásfiatalokat, a ■ dolgozó egyszerű embereket és3 szívesen adta nekik elő műveit,; örömmel szavalta el népének a ■ róluk, verejtéket kisajtoló mun- 3 kájukról szóló verseit. ! Már fiatalon tollat fogott a ke- j zébe és egymás után írta a szebb- ■ nél-szebb verseit, de müvei kia- j datlanul maradtak. A felelőtlen,3 csak a felső osztállyal törődő • rendszer bűne volt az, hogy Wol-3 kér ifjúsága legszebb évében el-3 költözött az élők sorából, hogy ■ betegségéből nem tudták kígyó- • gyltani és így fiatalon, alig 24 éves ■ korában meghalt. Wolker kikristályosodott, fino- 3 man csengő versei a dolgozókhoz: szólnak. Kifejezésre juttatta ben- ; nük szeretetét az emberek iránt, 3 együttérzését nyomorgó életükkel,; szabadságvágyukkal, rendületlenül • hitt a munkásosztály győzelmében, • a boldog jövőben. Balladáiban for-: ró együttérzését fejezi ki az el-; keseredetten küzdő, kifosztott pa- ■ rasztokkal és együtt harcol velük: elnyomóik ellen. Szeretet és meg- : értés nélkül semmi új nem szüle- ■ tik a földön, ami az emberiség j Hasznára lenne — mondja Wolker; egyik barátja, — s Wolker költé- • szetében mindenütt ott találjuk! forró szeretetét, amely « szabad- : ságra vágyó néphez fűzte. Műveit, melyek éveken kérész- : tül a cenzúra miatt nem kerültek ; dadásra, ma dolgozó népünk tel- ■ |es egészében szívébe zárta és3 őrzi a halhatatlan nagy költőnek; emlékét. A mi költőnk volt, a; dolgozóké, s mi soha nem felejt- 3 iük el, mert müvein keresztül még 3 most is itt él köztünk, az általa ■ megénekelt szabad hazában. : hogy itt mérjék össze tudásukat, für­geségüket a tánc és ének terén dol­gozóink. Szívvel-lélekkel dolgozlak, követ kőre hordva, hogy minél előbb elkészüljön második otthonuk, az új kultúrház, melynek felépítése a nagy- megyeri ifjúság alkotó erejére vall. A verseny megkezdése előtt a kö­zönség zajonflvn, kíváncsian vitatko­zott, hogy vajon melyik csoport lesz a győztes, mit tudnak a frencséniek, a pöstvéniek, a réteiek, s megállják-e majd a helyüket a nagymegyeriek? — A függöny felgördülésével egye­temben elcsendesedett a terem, s megkezdődött a figyelmet lenyűgöző műsor. Egymásután kerültek színre az értékes, tartalmas bemutatók. A trencséni „Merina" üzem fiatal tagjainak vidám, táncos jeleneteiket gyönyörködve, lelkesedve fogadta a hálás közönség. Mindenkit jó kedvre derítettek tréfáik, s a pontozó bizott­ság nevetve jegyezgetett. Ezer szín­ben pompázó ruhájuk arról tett ta­núságot, hogy nemcsak, hogy lelkiis­meretesen készültek táncukkal a ver­senyre, hanem fáradhatatlan buzga­lommal készítették értékes, hímzett ruhájukat, hogy tartalmi és formai egységben képviseljék járásukat a kerületi versenyen. A sok jó szám között nehéz volt eldönteni, hogy melyik a legjobb, de a nagymegyeri 8 éves magyar közép­iskola mégis kitűnt gyönyörködtető labdatáncával és kukoricafosztóiával. Először találkoztunk fiatal úttörőkkel kerületi versenyen, s csodálkoztunk milyen fürgén, ügyesen mozognak, apró kezük milyen biztosan játszik a labdával. A táncokat Csiba tanítónő tanitotta be. A zene ritmusát erősí­tette a közönség egyre viharosabb tapsa, mely eleinte a tánc ritmusához igazodott, majd fergeteges éljenzésé változott át. A kis úttörők, pirospozsgás arcuk­kal, nevetősen csillogó szemükkel mindenkinek a szívébe férkőztek. A megelégedés mosolyát láttuk az ar­cokon, mikor a kukoricafosz.tók rop­ták vidám táncukat, forogtak, énekel­tek. Szintén nagy sikert aratott a nagy- megyeri népi zenekar is. Még művé­szi játékuk után is ott csengtek fü­lünkben a magyar és szlovák népda­lok melódiái, mint ahogy a vízbe ej­tett kő nyomán még sokáig gyűrűzik a víz tükre. — A nagyszombati vasu­tasok által előadott Smetana cseh polkája is feledhetetlen marad szá­munkra. Ugyancsak jól megállta he­lyét a tanítók énekkara és a rétéi táncegyüttes is. Hogy a sok, szépen felkészült csoport közül melyflí kerül az országos versenybe, még nem tud­juk. A verseny már most is célt ért, ha még nem is véglegeset, de ver­senybe állította társadalmunkat hite­lesen ábrázoló, népi alkotásainkat be­mutató kultúrcsoportok legjobbjait. Ügy érezzük, hogy eleven, igaz képet kaptunk népünk alkotó művészetéről, akaraterejéről és lendületes, kitartó munkájáról. A műsor befejezése után a tömeg­ben elvegyülve mindenütt a csopor­tokat dicsérték, mérlegelték, s igye­keztek őket érdemük szerint az első, vagy a második és a többi helyre beilleszteni. Legnagyobb elismerést azonban a kis úttörők kapták. Remél­jük, hogy viszontlátjuk őket az or­szágos versenyen is, ami még szebb­nek, színpompásabbnak ígérkezik mint a kerületi versenyek. NAGY J. TÓTH GYULA: (A nagu építkezések ideién (Emlékül Bábi Tibor költőnek) Malteros volt a ruhánk. Száll az emlék, elvisz újra Csurgóit rólunk a verejték, Dombos, lapos szép vidékre. Csákánv pengett, törött a kö. ott, ahol mi együtt éltünk, — Mintha még most is ott lennék. Ragyogott ránk az ég kékje. Építettünk nappal, éjjel Embereknek lakóházat. Építettünk, hogy a földön Ne tudják meg mi a bánat. A világ legpontosabb órája Nemrég szerkesztették meg a világ legpontosabb óráját. Ezideig legjobban megfeleltek az igen gondosan készí­tett nagypontosságú ingaórák. A tech­nika fejlődésében azonban kiderült, hogy ezek az órák is naponta leg­alább 0—002 másodpercet siettek, vagy késtek. Ez a pontatlanság a mai technikának nem felel meg. Legújab­ban a tudósok úgynevezett kvarcórát szerkesztettek. A szerkezetet egy kvarckristály rezgése mozgatja. Az új óra pontatlansága a legnagyobb ellen­őrzésnél is naponta 0.0001 másodperc volt. Tehát sokkal kisebb, mint az eddig gyártott ingaóráké. A kvarcórá­val érdekes mérést is végeztek. Le­mérték a föld forgási idejét és kide­rült, hogv maga a föld sem forog tö­kéletes pontossággal és egyformán. Az I év első felében egy kissé gyorsab­ban. a másik felében lassabban mo­zog. Tehát elmondhatjuk, hogy a kvarcóra a forgó földnél, tehát a „kozmikus” óránál is egyenletesebb járású. Üj szovjet személykocsi A Szovjetunióban új személygép­kocsi gyártását kezdték el. Az új kocsi neve Volga, 75 lóerős és a maximális sebessége 130 kilométer óránként. Ha­sonló. mint az eddig gyártott Pob- jeda, csak modernebb kocsiszekrény- nye’. Az autó ötszemélyes, rádióval ellátva és egy kitűnő klimatizáló be­rendezés beleszerelve, amely télen- nyáron egyformán kellemes hőmér­sékletet biztosít az utazóknak. Az autó rúgózása kitűnő és az utasok számára a legnagyobb kényelmet biztosítja. Szükség esetén az ülés támlája lehajtható és így kényelme­sen lehet benne feküdni is. Hegesztő varrógép a konfekció iparban. A poiivinilklorid, vagyis röviden PVC műanyagot a Német Demokrati­kus Köztársaságban sok mind.enre fel­használják. Többek között esőkabá­tok, táskák és még más konfekció.? áruk készülnek belőle. Ezek meg­munkálása csaknem kizárólag varrás­sal történt. Ezáltal az összeszurkált meggyengíteti anyag élettartama rö— videbb volt. A Német Demokratikus Köztársa­ságban szerkesztettek egy hegesztő varrógépet, amely a műanyag kisza­bott részeit összehegeszti. Áz új gép hasonló a varrógéphez, a különbség csak az, hogy a tű helyett préselek- trodát ta'álunk, amely ütemesen fel- alá járva az előrehaladó PVC anya­got mindig más és más helyen össze­szorítva meghegeszti. Aluminiumhajók Magyarországon. Magyarországon megkezdték az alu­minium felhasználását a hajóiparban is. Ezek az aluminiumhajók egyedül­állók az egész világon. Gyártanak ki­sebb tengeri motoros luxus jachtokat* amelyeknek súlya 12.8 tonna, hosz- szúsága 18 méter. Motorcsónakokat, melyek legnagyobb sebessége 60 ki­lométer. hosszúsága 7.5 méter. Ezen­kívül vitorlásokat sportcsónakokat, kajakokat. Ez az új hajógyártási el­járás nagy elismerést váltott ki kül­földön is és több megrendelést kap­tak exportálásra. Ezideig a hajóteste- ket acélból készítették, ezzel szemben az aluminium lóval könnyebb fém, s szilárdsága és keménység^ is vetek­szik az acéléval. Az alumínium felhasználásánál meg­oldottak egy igen nehéz feladatot, mégpedig az aluminium hegesztését. Ennek az anyagnak a hegesztése még a mai modern technika számára is igen nehéz feladat volt, leginkább szegecseléssel kötötték össze az alu­mínium lemezeket. Magyarországon egy újfajta eljárással most már az alumíniumot is könnyű szerrel he­gesztők s ezzel az új eljárással kötik össze az aluminium lemezeket. Modern gladiátor viadalok Az Egyesült Államokban egy ma­gát Crash Campbell-nek nevező vál­lalkozó érdekes sportot vezetett be. Már névválasztása is mutatja, hogy nem akármilyen emberre! van dol­gunk. Campbell volt ugyanis Ame­rikában a leghíresebb autóversenyző­nek a neve. a Crash pedig angolul karambolt, recsegést, ropogást, össze­ütközést jelent. Mint 'átható, a név mindjárt jelzi is, hogy autokarambol vállalkozásról van szó. Mi hát a vál­lalkozás lényege? Néhány dolláros beléptidíjért végignézhet az amerikai állampolgár egy ilyen modem gladiá­tor viadalt. Hatalmas aréna közepén, fehérre festett kocsik sorakoznak egy­mással szemben. Sípszóra mindegyik kocsi vezetője elindítja kocsiját és neki a másiknak. A küzdelem addig folyik, míg a végén csak egy üzem­képes kocsi marad a küzdőtéren, és az a győztes. Természetesen a kocsik vezetői munkanélküliek, vagypedig jól megfizetett artisták. Van itt az­tán sebesülés, vér, rom. bőven, el­végre a modem amerikai nem hiába dobja ki a pénzét. Ezt az új sportot egyedül Nyugat- Németországban vezették be. Mün­chenben alakult meg az első vállalat, amely kimustrált gépkocsikkal mu­tatja be a gladiátort cirkuszjátékok­nak ezt a modern, de kevésbé barbár változatát. Egy alacsony férfiú, akit valami kiskocs­mákban ért utói a balsors, történelemtanár volt, és éppen a különböző merényletek tör­ténetéről mesélt a vendéglősnek. Abban a pil­lanatban tartóztatták le. amikor a merényletek lélektanának elemzéséből levonta az alanti következtetést: — Minden merénylet olyan egyszerű és lo­gikus, mint a. Kolumbusz tojása. — Vagy mint az, hogy maga a Pankrácba kerül — egészítette <ki ezt a tételt kihallga­tása közben a rendőrkomiszár. A harmadik összeesküvő az „Érző szív” ne­vezetű hodkovickyi jótékonycélú egyesület el­nöke volt. A merénylet elkövetésének napján az „Érző szív” koncerttel egybekötött kerti ünnepséget rendezett. Azután megjött a csend- Orőrmester. és távozásra szólította fel a közön­séget, minthogy Ausztria gyászban van. mire az „Értő szív” elnöke kedélyesen így szólt: ^ — Tessék várni egy csöppet, hadd játsszák még el legalább a „Hej, Slomné”-t*. Most ő is ott ült a többiek között, lehor- gasztott fővel, és így búslakodott: — Nálunk augusztusban lesz az új elnök- választás. ha addig nem vagyok otthon, elő­fordulhat, hogy nem engem választanak meg. Pedig most ínár tizedszer vagyok elnök egy­másután. Ezt a szégyent nem élném túl. Még furcsábban bánt el a megboldogult Ferdinánd a negyedik fogollyal, egy tiszta- erkölcsű és jóhírben álló úriemberrel. Ez két teljes napon át sikeresen elkerülte, hogy bár­miféle beszélgetésbe keveredjék Ferdinándról, de azután este máriást játszott a kávéházban, és amikor a tök hetessel — tök volt az adu — elvitte a makk királyt. így kiáltott fel: — Hetet bele. mint Szarajevóban! .4z ötödik úriembernek, aki, mint ő maga mondotta, azért került ide, „mert az a gyil­kosság volt Szarajevóban a trónörökös ellen", a rémülettől még mindig szétállt a haja meg a szakálla, úgyhogy könnyen össze lehetett mlna téveszteni egy mészároskutyával. Ő aztán egy szót sem szólt a vendéglőben, ahol letartóztatták, de még a lapokat sem ol­vasta a trónörökös meggyilkolásáról. csak ül­dögélt egymagában, amikor odament egy úri­ember, jeült vele szemben az asztalához, és pergő nyelvvel megkérdezte: * „Hej. szlávok, nacionalista dal. — Olvasta? — Nem olvastam. — Hallott róla? — Nem hallottam. — Nem tudja, miről, van szó"> — Nem tudom és nem is érdekéi. — Pedig érdekelhetné. — Engem? Mi az ördög érdekeljen engem? Én elszánom a szivaromat, megiszom ezt a néhány stampedlit, megvacsorázok, de újságot nem olvasok. Minden újság hazudik. Minek izgassam fel magam. — SzávaI magát a szarajevói gyilkosság sem érdekli? — Engem egyáltalán semmiféle gyilkosság nem érdekel, akár Prágában történt, akár Bécsben. Szarajevóban vagy Londonban. Arra való a hatóság, a bíróság, a rendőrség. Külön­ben is, ha valahol meggyilkolnak valakit, úgy kell neki, mért volt olyan balek, hogy hagyta magát meggyilkolni. Többet azután nem is mondhatott e beszél­getés keretében. Attól fogva csupán ezt ismé­telgette fennhangon, ötperces időközönként: — Én ártatlan vagyok, én ártatlan vagyok. Ezt kiáltotta a rendőrkapitányság küszöbén, ezeket a szavakat ismétli majd el a prágai büntetőbíróság előtt, és ezekkel a szavakkal fog belépni a börtöncellájába is. Miután végighallgatta mind e szörnyűséges összeesküvő-történeteket, Svejk úgy vélte, he­lyénvaló, ha megmagyarázza társainak, hogy a helyzetük tökéletesen reménytelen. — Mindnyájan nyakig benne vagyunk a pácban, — kezdte vigasztaló előadását — nagy tévedés, hogy maguknak, vagyis mindanm/i- uknak, akik itt vagyunk, nem lesz semmi ba­juk. Minek tartjuk a rendőrséget, ha nem azért, hogy megbüntessen, ha sokat jár a po­fánk? Amikor üyen veszélyes idők vannak, hogy trónörökösöket lőnek agyon, akkor sen­kinek se szabad csodálkozni, hogy beviszik a kapitányságra. Az egész felhajtás azért van. hogy a Ferdinándnak reklámja legyen a te­metésére. Minél többen leszünk itt, annál kel­lemesebb és mulatságosabb lesz. Amikor katona voltam, egyszer lecsukták nálunk a fél száza­dot. És hány embert Ítéltek már el ártatlanul! Nemcsak a katonaságnál, hanem a bíróság on is. Emlékszem rá, egyszer elítéltek valami nőszemélvt, azzal, hogy megfojtotta újszü­lött, ikreit. Hiába esküdözött hogy ik^cWt nem is fojthatott meg, mert csak egy orva kislánya születeti, akit sikerült minden fá jdalom nélkül megfojtania, mégis kétszeres gyilkosság miatt ítélték el. Vagy a zábéhlicei ártatlan cigány, amelyik betört egy szatócsboltba, éppen szent­estén. Hiába esküdözött, hogy csak meg akart melegedni, az nem segített rajta semmit. Ha egyszer a törvény kezében van az ember, az már rég rossz. De úgy is kell. hogy legyen. Lehet, hogy nem mindenki olyan gazember, mint amilyennek gondoljuk, de manapság ki tudja megmondani, melyik a becsületes, me­lyik a lókötő, főleg az ilyen komoly időkben, amikor a Ferdinándot is agyonlövik? Minálunlc Budéjovicében, amikor katona wltam, egyszer a gyakorlótér mögött az erdőben lelőtték a ka­pitány úr kutyáját. Ahogy ezt meghallotta, összehívta az egész századot, sorba kellett áll­ni, és azt mondta, lépjen ki minden tizedik ember. Persze én is éppen tizedik voltam, és csak álltunk ott haptákban, egy moccanás nél­kül. A kapitány meg elsétált előttünk, és azt mondja: „Nyavalyás, rothadt, tetves hiéna banda, amiatt a kutya miatt a legszívesebben bedugnám az egész bagázst az egyesbe, nud­livá aprítanám, rakásra lövetném, halfilét csi­nálnék belőletek mártással. Mert én nem né­zek se istent, se embert, és éppen ezért tizen­négy nap laktanyafogságot kap mindenki. „Na, ügye, akkor csak egy kutya miatt volt az egész, most meg éppen egy főherceg miatt. Szóval meg kell ijeszteni az embereket, hogy ha gyász, akkor legyen gyász. — Én ártatlan vagyok, én ártatlan vagyok — hajtoyutta a torzonborz férfiú. — Krisztus Urunk is ártatlan volt, — mond­ta Svejk — mégis megfeszítették. Senkinek se szokott a feje fájni egy ártatlan ember miatt. Maul halten und weiter dienen,* ahogy katona- éknál mondták. Pofát befogni és tovább szol­gálni. Az a legjobb és a legszebb. Svejk ezzel lefeküdt a priccsre, és édes álomba szenderedett. Közben két új vendéget, hoztak. Az egyik egy busnyálc volt. Fel- alá járkált a szobában, a fogait csikorgatta, és minden második szava ez volt: „Jebemtidusu".* Nem tudott szaba­dulni attól a kínzó gondolattól, hogy a kapi­tányságon még elvész a kucséberkosara. A másik jövevény Palivec úr volt, a ven- iéglds. Amikor észrevette régi jóismerősét. * Trágár káromkodás. Svejket, felköltötte, és rendkívül tragikus han­gon rákiáltott: — Hát most már én is itt vagyok! Svejk szívélyesen megszorította a kézét és így szólt: — Nagyon-nagyon örülök. Tudtam, hogy az az úr megtartja a szavát, amikor azt mondta, hogy még elmennek magáért. Szép dolog a megbízhatóság, hogy az emberekre lehet épí­teni. Palivec úr azonban kijelentette, hog az ilyen megbízhatóság neki szart se ér, majd halkan megkérdezte Svejktől, hogy a többi letartóz­tatott úr nem tolvaj-e, mert az árthatna az ő kereskedői jóhírének. Svejk közöHe vele, hogy a hatodik férfiú kivételével, akit azért hoztak be, mert rabló­gyilkossági kísérletet követett el egy holicei gazda ellen, valamennyien a ferdinándosok társaságába tartoznak. Palivec úr sértődötten kihúzta magát, és azt mondta, hogy öt nem valami vacak főher­ceg miatt hozták be, hanem a császár őfelsége miatt. S mivel a többieknek erre felébredt az érdeklődése, elmesélte nekik, hogyan gyalázták meg neki a Ferenc Jóskát a legyek. — Össze-vissza rondították a dögök, — fe­jezte be a történetét — és a végén még bör­tönbe is juttattak. Ezért még számolok velük tette hozzá fenyegetően. Svejk ismét lefeküdt, de nem aludhatott so­káig, mert érte jöttek, hogy kihallgatásra kell menni. S amint a lépcsőházban a III. ügyosztály' felé iparkodtak, Svejk úgy vitte keresztjét a Golgota csúcsára, hogy közben mit sem sej­tett a vértanuságáról. Mivel ki volt írva, hogy a fdyosón köp­ködni tüos, szólt a rendőrnek, engedje meg, hogy a köpőcsészébe köpjön, s a romlatlan egyszerűség sugárzott arcáról, amikor belépett az irodába, a következő szavakkal: — Jó estét kívánok, uraim, az egész társa­ságnak. Válasz helyett valaki oldalba vágta, úgy­hogy odapenderiilt az íróasztal elé, amelynél« a másik oldalán egy merev, hivatalos külsejű, állation kegyetlen arcú úriember” ült, mintha éppen akkor lépett volna ki a „Bűnöző típusok” című Lombroso-könyvböl.. (Következő számunkban folytatjuk).

Next

/
Thumbnails
Contents