Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1955-03-26 / 12. szám

1955. március 26. 9 ll<r.«;C.UtW?ÍŐ5i' ä SPARTAKIADRA' Ahol befejezték az előkészületeket Az I. Országos Spartakiád előkészü­letei azokban az egyesületekben, ahol idejében megkezdték a rendszeres munkát, már elérték a csúcspontju­kat. Ezekben az egyesületekben már befejezték a gyakorlók toborzását és a legfőbb feladatul a gyakorlatok színvonal emelését tűzték ki. Ezt a további szorgalmas gyakorlással, illet­ve a gyakorlatok átismétlésével érik majd el. A gyakorlatok tanulásának befejezése azért is fontos, mert már nem vagyunk messze a járási Spar- takiádtől A járási Spartakiádok az eddigi előkészületek seregszemléi lesz­nek Számos olyan egyesület van, a- mely már most felkészülten várja a járási Spartakiádokat, de ezeket nem várják ölhetett kézzel, hanem a hát­ralévő időt is hasznosan kihasználják, hogy a gyakorlatok színvonalát a le­hető legmagasabbra emeljék. Ez a helyes út. Ezen az úton jár például a losonci TJ, ahol a ZUS 35 tanuló­ja tökéletesen elsajátította a gyakor­latokat. Már március elsején tökéle­tesen tudták az összes gyakorlatot, beleértve a zárórészt is, úgyhogy most már csak az ismétlésre és a gyakor­latok tökéletesítésére fordítanak gon­dot Deák, Kvasnica és Mikula oktatók, akik önfeláldozó munkájukkal ezt a szép eredményt elérték. *** Falvainkban is szépen folynak az előkészületek. Szép ütemben halad a munka például Garamkeszin, Nagy- kerkényben. és még sok más község­ben is. Nem marad el mögöttük Hor- sa község sem, ahol Udvardi elnök vezeti az előkészületeket. Itt is nagy fejlődésről tesznek bizonyságot a sportolók és a gyakorlók. Ha a járás többi falvait vesszük behatóbb vizs­gálat alá, azt tapasztaljuk, hogy lel­kesedésben és felkészültségben nincs hiány. A testnevelésnek 11 ágazata működik a járásban, s valamennyi szép eredménnyel dicsekedhet. zonban nem elégednek meg az eddigi eredményekkel, és arra törekednek, hogy a többi gyakorlók gyakorlatait is a legjobbak színvonalára emeljék. *** Javultak az előkészületek a nagy­megyeri járásban. A 10-ik számunk­ban bíráltuk az előkészületek hiá­nyosságait. Most arról értesültünk j Józsa László, a járási testnevelési és 1 sportbizottság tagjától, hogy az elő­készületek a nagymegyeri járásban nagymértékben javultak Németh elv­társnő a járási testnevelési és sport­osztály volt titkárnője a múltban el- . hanyagolta munkáját, de az elhang- i zott bírálatok segítettek és most is- * mét nagy akarással nekilátott a gya- gyorlatok oktatásához. Németh elv­társnő a szakszervezet kötelékébe tartozó lányokat oktatja az I. Orszá­gos Spartakiádra. Kötelességet vállalt, hogy hazánk felszabadításé 10. évfor­dulója alkalmából a nagymegyeri üze­mek összes lányait oktatja majd a Spartakiád gyakorlataira. A járási nem­zeti bizottság megad minden segít­séget a Spartakiád sikeres befejezé­séhez. Példával is elősegítik a Spar­takiád sikerét. Közülük Nagy elvtárs, Psotny és Mikolay elvtárs. akik már elmúltak 40 éveseké szintén gyako­rolnak. hogy személyes példájukkal szolgáljanak a fiataloknak. A honvédelmi felkészültség seregszemléje után J. Lánsky, Stara Boleslavban tornatermi edzésén 208 cm-t ugrott magasba. Európában eddig csak a svéd Nilsson ugrott nálánál nagyobbat.-* *­A bratislavai Slavoj Kovosluzba e- gyesületében már több mint 200 gya­korló megtanulta a Spartakiád gya­korlatait. Az előkészületeket ebben az egyesületben már az elmúlt év októ­berében megkezdték, és az első na­poktól kezdve 60 gyakorló látogatta a gyakorlóórákat. A jó agitációs munka eredményeképpen a gyakorlók száma hönapról-hónapra gyarapodott. Ma már az egyesületben 140 nő és 64 férfi sajátította el a Spartakiád gyakorla­tait. Ez a szép eredmény nem kis mértékben Pospiska és Mészáros elv­társnőknek köszönhető, akik nagy szolgalommal végezték oktatói mun­káinkat. A felülvizsgálatkor 72 nő és 27 férfi gyakorlata kifogástalannak biz nyúlt, ezek az elvtársnők, illetve elvtársak már most készen állnak a kerületi Spartakiádra. Az oktatók a­A Krkonosi hegyekben rendezték meg az idén a Sokolovi honvédelmi képességi verseny hetedik évfolyamát. A döntő küzdelmekben legkiválóbb sportolóink is indultak Több mint négyszáz versenyző bizonyította itt be. hogy a honvédelmi sportok ápolásával és fejlesztésével továbbfejlesztették egész tömegsport mozgalmunkat. A versenyekre szép időjárásban került sor és az időjárás is hozzájá­rult a jó eredmények eléréséhez. A versenyek érdekessége az volt, hogy senki sem adta fel a küzdelmet. Minden versenyző, ha késve is, de beért a célba. Példás eredményeket értek el válogatott versenyzőink a honvédelmi képességi versenyen. Különösen örömteljes az, hogy a honvédelmi képes­ségi versenyeket indulásukkal magasabb színvonalúvá teszik válogatottaink. Ez arról tanúskodik, hogy sok válogatottunk tudatában van a honvédelmi nevelés fontosságának és a honvédelmi sportok ápolása szükségességének. A legjobb eredményeket a hradec-královi és a libereci kerület ver­senyzői érték el. A szlovák kerületekből egy első helyet a kassai kerület szerzett, egy második helyet pedig az eperjesi fiatalok hoztak haza. a besztercebányai kerületből egy harmadik helyet szereztek a kerület fiatal­jai. Ezzel az eredménnyel természetesen nem lehetünk elégedettek. Nem lehetünk elégedettek azzal, hogy a bratislavai, a nyitrai és a zsolnai kerü­let nem ért el egyetlen helyezést sem. Holnap Brünnben kerül sorra a 23-ik Csehszlovák—Ausztria labdarúgó mérkőzés A Labdarúgó válogatottunk az el­múlt évben három mérkőzést játszott és mind a hármat elvesztette. A le­győzők az uruguaiak, az osztrákok és a magyarok voltak. Idén, holnap áll ki első mérkőzésére válogatottunk. A brünni Csehszlovákia—Ausztria mér­kőzés eredményét beszámítják az Európa Kupa eredményeibe. Ezért a mérkőzésnek igen nagy a jelentősége. Az osztrákokkal eddig 22-szer mér­tük össze az erőnket, 9-szer győz­tünk, 7-szer értünk el döntetlen eredményt és 6-szor szenvedtünk 've­reséget. A mérleg tehát mellettünk szól. Az osztrák labdarúgás jelenleg válsággal küzd, csapatait a tél folya­mán érzékeny vereségsorozat érte és több élvonalbeli játékos a hosszú téli portyamérkőzéseken megsérült. Ennek ellenére győzelmünket nem vehetjük biztosra. Válogatottunk keveset javult a világbajnokság óta. A szakemberek nem adták még át maradéktalanul a világbajnokság tapasztalatait az egye­sületeknek. A köztársasági bajnokság második fordulója után nehéz volt a * válogatás, a két szereplésből nem le­hetett megítélni a jelenlegi formákat. A válogatott összeállításánál az az elv érvényesült, hogy a legjobb for­mában' lévő csapat játékosai alkotják a válogatott zömét és csak azonos játékfelfogású jó formában lévő játé­kosok egészíthetik ki a válogatott tizenegyet. Az év első válogatott mér­kőzésén a Spartak Prága Sokolovo játékosai alkotják majd a válogatott csapat gerincét. A Spartak mellett szól bajnokságán kívül a sikeres ju­goszláviai és nyugatnémetországi sze­replése is. A válogatott edző mérkő­zésén 14:0 arányban győzte le Mlada Boleslavban a helyi Spartakot. Az osztrák válogatott több mint valószínű ebben a felállításban veszi fel a küzdelmet: Schmied (Vienna) — Hanappi (Ra­pid), Röckl, Nickerl (mindketten Vien­na) — Ocwirk (Austria), Koller (Vien­na), — Körner I., Riegler, Dienst, Probst, Körner II. (valamennyien Ra­pid). Érdekességek a külföld sportjából A nemzetközi asztalitenisz szövet­ség közétette a férfi és női verseny­zők világranglistáját. Férfiak: 1. Ogi- mura (Japán), 2. Andreadis (Csehszlo­vákia), 3. Flisberg (Svédország), 4. Bergmann (Anglia), 5. Sidó (Magyar- ország), 6. Tomita (Japán). Nők: 1. Roseanu (Románia), 2. Eguchi (Japán), 3. Wertl (Ausztria), 4. Gervainé (Ma­gyarország), 5. Tanake (Japán), 6. Rewe (Anglia). * Mexiko Cityben a pánamerikai játé­kokon a kosárlabda tornát nagy meg­lepetésre Argentina csapata nyerte meg, amely legyőzte a világ- és olimpiai bajnok Északamerikai Egye­sült Államokat is. A mérkőzés drá­mai küzdelmet hozott, s az argenti­nok 54:53 arányban győztek. * A délamerikai labdarúgó bajnokság eredményei az utolsóe'ötti fordulóban: Chilié—Paraguay 5:0 (1:0), Chilié— Uruguay 2:2 (1:1), Peru—Equador 4:2 (2:1), Argentina—Peru 2:2 (1:1), Pa­raguay—Equador 2:0 (1:0). A délame­rikai bajnokságon ezidén nem indult Brazília, anyagi nehézségek miatt. A brazilok arra hivatkoztak, hogy na­gyon sokba került számukra a világ- bajnokság. * Két új világcsúcs született Mexiko Cityben, a pánamerikai játékok atlé­tikai versenyen. Hármasugrásban De Silva (Brazília) 16.56 méteres ered­ménnyel új világcsúcsot állított fel a hármasugrásban. Az eddigi világcsú­csot Scserbakov (Szovjetunió) tartotta 16.23 m-rel. Megdőlt a 400 m-es vi­lágcsúcs is, amit előbb James Lea 45.6-ra, majd Louis Jenes 45.4-re ja­vított meg. A régi csúcs 45.8 mp volt. * Sorsoltak az asztalitenisz világbaj­nokságra. Az április 16—24 között Utrechtben megrendezésre kerülő asz­talitenisz világbajnokságra vasárnap ejtették meg a sorsolást. A sorsolás szerint a következő csoportokban in­dulnak a benevezett válogatottak: fér­ficsapat világbajnokság: I. csoport: Csehszlovákia, Brazília, Franciaország, Egyiptom, Hollandia, Olaszország, Pa­kisztán, Jersey, Guernsey. II. csoport: Magyarország, USA, Svédország, Ír­ország, Bulgária, Portugália, Finnor­szág, Dánia. III. csoport: Japán, Ju­goszlávia, Dél-Vietnam, Ausztria, Bel­gium, Ausztrália, Skócia, Norvégia. IV. csoport: Anglia, Románia, Német­ország, Vales, Spanyolország, Svájc, Saar-vidék, Libanon. A női csapatvilágbajnokság három csoportjában ezek az országok küzde­nek a döntőbe való jutásért: I. cso­port: Magyarország, Románia, Bel­gium, Jugoszlávia, Skócia, Bulgária, Dánia, Pakisztán. II. csoport: Japán, Csehszlovákia, Franciaország, Egyip­tom, Hollandia, Írország, Saar-vidék. III. csoport: Anglia, Ausztria, USA, Vales, Németország, Svédország, Svájc és Olaszország. * Franciaország két labdarúgó győzel­met aratott vasárnap. Madridban az „A“ válogatott Spanyolország váloga­tottját győzte le, a „B” válogatott pedig a Földközi tengeri kupamérkő­zésen 1:0 arányban győzte le Athén­ban Görögország „A“ válogatottját. * Egy svájci tudósítás szerint Rügg 40 éves svájci sportrajongó már most útnak indult az 1956 évi XVI. mel- bournei olimpiára. Rügg a hosszú utat gyalog teszi meg s már pár hét­tel ezelőtt útnak is indult Melbourn- be. A 20.000 km-es utat napi 50 km- es átlaggal tervezi megtenni és az olimpia megnyitásakor Melbourneban akar lenni. A sportrajongó vándorútja Olaszországon, Jugoszlávián, Albánián, Görögországon, Törökországon, Szí­rián, Irakon, Pakisztánon, Indián, Burmán, a Thaiföldön vezet Singapu- rig, onnan hajóval folytatja útját Dzsakartáig, illetve a kelet-ausztráliai Kap-Yorkig, innen ismét gyalog Sid- neyen keresztül, Melbournig. Rügg hátizsákjában csak mintegy 30 kiló- nyi szükséges holmit vitt magával, közöttük egy sátorlapot. Mit szólsz ehhez, Kuksi ? (Folytatás az előző számunkból.) — Tehát feltételek. Jól figyeljetek, sporttársak! Ez a gyerek tizenhárom- éves korában feltételekről beszélt. Ka- ronfogtam. Elmondtam neki, hogy labdarúgó-edző vagyok az egyik él­csapatnál. Felcsillant a szeme. Aztán egyre bizalmasabban elmesélte, hogy már több sportkör érdeklődött irán­ta, de ő nem ment, mert hát... azok a kikötések... Az arcán láttam: most azt reméli, hogy én, a nagy­csapat edzője majd teljesítem a fel­tételeit ... Bevittem egy közeli cuk­rászdába. Egy fagylaltot rendeltem neki. Űjból feragyogott a szeme---­„No, halljuk azokat a feltételeket” — mondtam. — „Hát jegyezze! Elő­ször is kell nekem egy pár új fut- ballcsuka — lábraszabva.” — Csuk- lottam egyet: „Szóval — lábraszab­va?’’ „Igen” — mondta fölényeskedve — „mert ezek a gyári cipők nem passzolnak a lábra és hamar kimen­nek a formájukból.” Valamit hüm- mögtem. mire ő méginkább bizakodva folytatta: „És kell nekem két mele­gítőruha is...” — „No lám — kettő ... Biztos, hogy csak kettő? — kér­deztem. — „Egyelőre" — hangzott a válasz. — „Az egyiket a pályán vi­selem majd, a másikat meg az ut­cán és az iskolában. Kovács Kuksi is azt hordja a suliban, amit a sport­körétől kapott. És hogy henceg ben­ne! Nem mondom, príma dolog is egy ilyen melegítő... . Minden srác irigyli érte . ■ .” „Ebben mn miami” — szóltam közbe és a gyerek egyre derültebb arccal beszélt: „Aztán remélem, hogy minden edzés után kapok uzsonnát, villamospénzt vagy buszpénzt...” — Mit csináljak ezzel a gyerekkel? — gondolkoztam. Tizenhároméves. — Még ígéretnek is csecsemő, bár nagy tehetség ... Ezt a kisfiút egyszerűen megszédítették. Még egy fagylaltot rendeltem ■.. „No, mit szól ahhoz; amit mondtam?” — fordult felém ké­sőbb kíváncsian. „Egy történet jutott az eszembe” — kezdtem, mintha nem is hallottam volna a kérdését. „Egy igaz történet. Volt egyszer egy kisfiú. Olyanforma korú lehetett, mint te most. A grun- don rúgta a labdát. Már persze a ronaylabdát. Olyan csapatba szeretett volna kerülni, ahol komoly labda­rúgót nevelnek belőle. Álmai voltak. Válogatott akart lenni. Elment az egyik csapat edzésére. Jelentkezett az edzőnél, hogy az ificsapatban szeretne játszani. — „És mik voltak a felté­telei?” — szólt közbe a srác. — „A feltételei? Várj csak! Hogy is tör­tént? Az edző végigmustrálta a fiút és nagyon véznának találta. A gyúró olyasmit mondott, hogy „kár rá a szerelésért: sose lesz ebből futballis­ta”. — „Menj a fenébe! — szólt a segédedző — ezt itt nem a nyam­vadtak sportegyesülete. Nem foglal­kozhatunk minden idetévedt nyiszlett kölyökkel.” — „De én focizni sze­retnék" — szívóskodott a gyerek — „és azt mondják, tudok is egy ki­csit”. — „Hát lökjön rá valamit" — rándította meg a vállát közömbösen az edző a szertáros felé. És a szertá­ros „beöltf-ctette” a fiút. A meze, a nadrágja lyukas, foltos, piszkos volt és csaknem kétszerakkora emberre szabták. A 35-ös lábára kapott egy 43-as öreg futballcsónakot". — „43-as cipőt!" — hiiledezett a srác a má­sodik adag fagylalttal a szájában. — „De hiszen ez borzasztó! Hogy játsz­hat abban egy srác?" — És — ami­kor az a gyerek a szertárostól egy kisebb cipőt kért, akkora pofont ka­pott, hogy az eget is nagybőgőnek nézte. . . Elkergették. A felszerelést leszedték róla ... Keserű volt a szí­ve ... A Dunának akart menni... Aztán néhány nap múlva, mégis visz- szasompolygott az öltözőbe, ahol — a pofont kapta. Mert álmai voltak. És áldozatot hozott az álmaiért........ Felvette a rongyos mezt és a 43-as ócska futballcsukát...” „ De hiszen ez borzasztó!” — nézett rám a fiú, miközben már az ostyát rágta nagy buzgalommal. — „Ilyesmi megtörtén­hetett? Kivel fordult ez elő?" „Nem fontos” — mondtam neki. — „És tényleg pofont kapott az a srác? És csakugyan 43-as cipőt? És a villamospénz? Azt ugye később \megkapta?" — Ránéztem. Vajon mit jegyzett meg a fiú a történetből? A viUamos- pénzröf tett megjegyzése semmikép­pen sem volt megnyugtató. „Mára elég volt” — szóltam. „Majd foly­tatjuk.' Gyere ki az edzésünkre.” Kíváncsian vártam a folytatást. Más­nap a gyerek nem jött. Harmadnap sem. Újra „odatévedtem” abba az utcába, ahol a srácot játszani láttam. A gyerekek most is játszottak, de 6 nem volt közöttük. Már idegesen to­pogtam, amikor a fiú ' iskolatáskával a kezében megjelent a sarkon. Mind­járt nagyot rúgott a labdába. Észre­vett ... Lassan hozzám ballagott: „Gondolkoztam a meséjén” — düny- nyögött. Aztán erősen a szemémbe nézett”. „Vallja be: az a gyerek, aki a pofont kapta, maga volt;” Én is a szemébe néztem és mosolyogtam: „Kedves pajtás, őszintén beismerem: én voltam". — „Akkor rendben" — hangzott a válasz — „mert különben azt hittem volna, hogy mesét mon­dott”. — „Mesét?" — szóltam én „hiszen talán a századrészét se mondtam el annak a sok nehézség­nek. amit én, mint fiatal labdarúgó átéltem. Ti már nem ismeritek azt a világot, nem is ismerhetitek”. — „De én ismerem” — hangzott hatá­rozottan. — „Az éjjel álmodtam. — Nagyon csúnya álmom volt. Az ele­jétől végigálmodtam azt, amit maga gyerekkorában végigélt... A 43-as cipőt és a pofont is... Én kaptam persze mindkettőt.” „És kijössz az edzésre?” — „Hát ---- majd később még kicsit körül­nézek maguknál...’’ — A következő napokban gyakran láttam a fiút a pályánkon. Hol ide bújt, hol oda és leselkedett. Én úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. És végül az egyik napon rám- köszöntött az öltöző ajtajában. „Itt vagyok. Kapok szerelést?" — „Per­sze, hogy kapsz. De miért jöttél ide?" — „Mert megfigyeltem, hogy itt ren­desen foglalkoznak a srácokkal. Ht lehet belőlem valaki...” — „No gye­re be!” — Az öltözőben rákacsintot­tam a szertárosra. A gyereknek elő­ször odahajított egy viseltes mezt és egy pár jóval nagyobb labdarúgó-ct- pőt. Vajon mit csinál most a fiú? — „Ez az a szerelés, amit Kocsis Sanyi viselt tizennégyéves korában” — tré­fálkozott a szertáros. A fiú gyana­kodva nézegette az öreg inget,' nad­rágot, a nem nekivaló cipőt. Vakarta a fejét. Nézett a szertárosra, a többi fiúra és énrám. Aztán nagyot só­hajtva, elkezdte magára húzni az ócskaságot. Intettem a szertárosnak és az rendes méretű, jó állapotban lévő, bár használt holmikat adott a fiúnak... „Szóval csak tréfa vdlí" — mondta megkönnyebbülten. — Node mindegy. Úgyis aláírtam volna az átigazolást”. „No és a feltételek?" — néztem rá. „Feltételek...? — nézett ő is én­rám. — Hát... azok azért vannak. Először is meg akarok tanulni fut­ballozni. Ez menni fog. Már tudom, hogy maguk nem ígérnek semmit. Egy kikötésem azonban mégis volna ... A melegítőruha... Nézze, iga­zán nem kell, hogy új legyen, de legalább olyat kapjak, amilyen itt a többi srácnak van". „És miért olyan fontos neked az a melegítőruha?” — Hát, hogy nem lehet azt meg­érteni? Be akarok mutatkozni benne a suliban legalább egyszer, hogy lás­sák: milyen híres Idub játékosa va­gyok. Képzelje el. Odaállítok a mele­gítőben Kovács Kuksi elé, kidüllesz- tem a mellem, rámutatok a klub cí­merére és azt mondom neki: „No, mit szólsz ehhez, Kuksi?” A „Népsport’ -ból.-

Next

/
Thumbnails
Contents