Új Ifjúság, 1955 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1955-03-26 / 12. szám
10 1955. március 26.-Vf.Üßüs4^L A kukorica mondja: — Csak jöjjön, jöjjön, agronómus elvtárs, mezön a helye. A könyv néha mind a kettőnknek a így is barat 7 A mókusok miért nem használják a drótkötélpályát ? Aztán ne felejtsétek el felszólalni az értekezleten, mert a központi bizottságból is jönnek. Különben tudjátok, hogy miről kell majd beszélnetek. Béla, a barátom Az egyik gyereickori barátommal arról beszélgettünk, hogy miért dolgozik szívesebben a gyárban, azaz miért hagyta óit a mezőgazdaságot. Itt hadd említsem meg. hogy P. Bélának az ükapja is gazdálkodó volt. igaz, sok földjük nem volt. mindössze három hektár. Persze a három hektár föld nem sokai jövedelmezett. De - miért is jövedelmezett volna többet, mint amennyit? Erre Béla azt mondja: — Miért? — mert három hektár az csak három hektár és nem t'z, vagy húsz hektár. — Az igaz barátom, de azt tudod-e, hogy a húsz hektár miért jövedelmez többet, mint a három hektár? Erre az én Béla barátom semmit sem válaszolt, mert mit is válaszolhatott volna? S azt mondta, hogy ezen még majd gondolkodik. Így telt el egy jó par gondolkodási nap. majd hét, végül hónapok és Béla választ nem adott. Hanem a válasz helyett otthagyta a gazdálkodást és elment gyári munkásnak, níert ott többet lehet keresni, de hogy miért és hogyan, azt ő maga sem tudta. Csak elment, mert mások is mentek. — Én bizony nem leszek paraszt. Az volt a nagyapám, az apám is, hát miért legyek én is az? — így morfondírozott magában. — Majd megmutatom én nekik, mennyit lehet keresni a gyárban. Még hozzá könnyen és potyán. Megkeresek én ott ezerkétszáz koronát is, mint a pinty. Hát akkor miért legyek én paraszt, mikor lehetek munkás is. gyárimunkás és városi ember, sok pénzzel a zsebemben és gavallér — így számít- gatott magában Béla barátom. Az ám, könnyű volt mindezt elképzelni és kimondani, de nehezebb volt betartani. Mert a gyárban sem adják ingyen a pénzt. Ott is meg kell azért dolgozni, ha valaki keresni akar, méghozzá szépen, hogy legyen mivel dicsekedni. De Béla nem sokat dicsekedhetett, mert nem is volt mivel. Több selejt került ki a keze alól, mint jóminöségü készítmény. Pedig szorgalma volt. már amennyire az ó szorgalmából telt. Mert bi- 'zony azzal sem nagyon dicsekedhetett, mint ahogy azzal sem, hogy duzzad a pénztárcája a jó ropogós százasoktól. Közben a Béla apja is belépett a szövetkezetbe, ahol, igaz, eleinte keveset, de később mégis csak kereset annyit, hogy szépen megélhetett belőle negyedmagával. Mert Bélán kívül még volt két gyerek. De Bélát mindez hidegen hagyta, mert ö mégiscsak munkás és nem paraszt, Még azt is elszívlelte, hogy majdnem minden munkaértekezleten (1 volt az, akiről a legtöbb szó esett. Ö kapta a legtöbb megrovást, őrá nézett mindenki a legcsúnyább szemmel és ennek fejében, még a legkevesebb fizetést is ő kapta. Ilyenkor mindig azt mondogatta magában: — Ah, mit, de azért mégiscsak gyári munkás és városi vagyok. —: Még örült is annak, hogy mindenki csak őróla beszél, így legalább ismeri őt mindenki a gyárban. Mégse vagyok én utolsó ember, ha mindenki ismer — gondolta magában. Hát ilyen volt P. Béla, azaz még most is ilyen. Szégyelte a paraszti munkát, de azt. hogy a gyárban 0 a legrongyosabb ember, csak úgy félvállról veszi és még úgy egy kicsit büszke is arra. — Vagy nem igaz?... Akkor bocsánat, barátom. Talán tévedtem ___ (te) — Végünk, mert odavan a kendermagos tyúk kéthónapi produkciója! A borökaerdő szélén gyűlést tartottak a mókusok. A fák ágain ültek és gyűléseztek. — Amikor már a legkomolyabban folyt a vita, hozzájuk futott egv kis mókus és üdvözlő beszédet mondott. — Tisztelt konferencia — mondotta és a fiatal mókusok dobolni kezdtek a fakéfgeken. — Mi fiatal mókusok igen öntudatosak vagyunk és lelkesedünk! Bum-bum-bum visszhangzott az erdő. — Mi olyan tetteket viszünk véghez és 230 százalékra teljesítjük vállalásainkat, bum-bum- bum. — Meglátjátok, hogy mi mindent csinálunk a mókusok érdekében — most ünnepélyesen megfogadjuk. — Aztán újból elfutott és az erdő másik szélén a fiatal mókusok gyűlésére ment. Elsüsorban énekeltek a fiatal mókusok. Az egyik mókus lelkes beszédet mondott arról, hogy milyen lelkesek a fiatalok. Mindnyájan e] voltak ragadtatva a beszédtől. Azután arról tanakodtak, hogv milyen terveket fognak túlteljesíteni. — Átültetjük az egész erdőt! — kiáltotta az egyik mókus. Nem engediük, hogy a fák össze-vissza nőjjenek. ahogy nekik tetszik. A tobozokat a rendezett fákról szedjük csak le Viharos taps követte szavait. — Ötször ekkora tobozokat termelünk — kiáltotta az egyik fiatal mókus. Kiszélesítjük a tömegszervezeteket! Viharos taps követte szavait. Az egyik jelenlevő mókus költünö a tapsvihar a'att verset irt. A fák között kötélpályát létesítünk — mondta egv harmadik fiatal mókus. — Végetvetünk az ugrándo- zásnak, már nem fogunk egyik ágról a másikra ugrani. A tobozokat is tökéletesített gépesítéssel aprózzuk fel. Viharos taps következett. Három példányban leírták a jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvet egv magas fán ülő harkálynak adták át és a harkály azonnal ki- kopácsolta a világnak: „a mi mókusaink átültetik az egész erdőt, átszervezik a fákat!” Meghallotta ezt a szajkó, azonnal elrepült és mindenfelé kiáltotta: „A borókaerdü mó- kuskái ötszörös tobozokat termeinek és kiszélesítik a „több tobozért mozgalmat!” Pár perc múlva már a verebek is csiripelték: „drótkötélpályát építenek a mókusok és képesítve dolgozzák fel a tobozokat!” Ezek aztán tettek — tettek — tettek. Azután eljött az éjszaka, a mókusok elaludtak az ágakon és amikor reggel felébredtek és kitörülték szemükből az álmot, bámulni kezdtek egymásra. Hát mi mit ülünk itt egvütt? Lassan ébredezni kezdtek. így történt, hogy a mókusok még mai napig is egyik ágról a másikra ugrándoznak és nem létesítettek drótkötélpályát. Minden évben lecsap rájuk a magasból egv sas, ráül a legmagasabb fára és megkérdezi a harkályt: „no, és nálatok hogy klappol minden?” Remekü1 — feleli mindig a harkály és megerősítésül kopácsol egyet a száraz fa kérgén. ILYEN VAGY TE ... tányszor mondtam, hányszor kértem le légy büszke, fennhéjázó, int most tudd meg milyen szégyen, d sokat képzel magáról. iarát.oin már elfeledted nennyit vitáztunk nap, mint nap, íogy mit is kellene tenned, [hogy légy egyszerű és mondj igazat. Ne nézz fölülről senkire, kiváltkép a parasztra ne, s ne vedd munkáját semmibe, ha gépész vagy még akkor se. Ne félj a földtől, nem harap, a föld, ő jó. kenyeret ad, legyen akár mily kis darab, többet ér, mint tenmagad. ■Tudom, hogy te ezt nem hiszed, ' s még, ha hinnéd se vallanád, ! nálad nem zavar’ sok vizet, 1 ha minden nap azt hallanád. í Mit néked a föld, a kenyér, j te még nem tudod, hogy milyen I a kérges paraszti tényér, látod ilyen vagy te, ilyen. TÖRÖK ELEMÉR i MmÚ VfjCtQ/ " fii?/ f A kislányomnak, aki négyéves, időnként felduzzad a „bünlajstroma“. Ilyenkor előveszem, és eléje tárom „vétkeit”: — Megint eltépted az újságot, pedig még nem is olvastam, reggel kilocsoltad a kávét az abroszra, anyuka is panaszkodott, hogy feleseltél vele .,. Kislányomnak szemmel láthatólag nem tetszett a dolog. Amikor aztán a kockacukor-ügyet is megemlítem, megszólal: — Apu, ne mondd . . Én balga felnőtt módjára folytatom a listát. Ö pedig egyre keserűbben ismételgeti: — Apu, ne mondd*.. ne mondd... — és most már a lábával is dobbant — Hát mit mondjak, mikor ez mind igaz!? Felderül az arcocskája. — Mondd azt, apu, hogy tegnap megettem a spenótot, meg a cipőmet is egyedül fűztem be ... az óvónéni is megdicsért... Ez is igaz! Hát most mit csináljak vele? Valóban, ezek is kétségbevonhatatlan tények. És ö ezeket szereti hallani. Sok bajom lesz még ezzel a gyerekkel! T alálkozás Találkozott két író — ily örömet, mint mondták, egyik sem remélt. Mindent szóba vettek — csak éppen saját müvéről egyik sem beszélt. Sokáig csevegtek és sokat ittak és bőgni kezdtek egymás nyakán ... de azt a tényt a végén mindkettő feledte, hogy egyik a másikat nem olvasta. Pihenéskor Réggé' Az egyik faluból azt jelentették a járási begyűjtő osztálynak, hogy a tyúkok, illetve egy tyúk csak hat tojást tojikegy évben. Délben Este OJ IFJOSÁG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelen i, minden szombaton. Kiadja a Smena a CsISz Szlovákiai vK-nontl Bizottsága nak kiadóhivatala, Bratislava, Pr<>z$ka 9. — Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő Szőke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava Prazska h telefon 227-17, 237-01. — Nyomja Merkantil n. v. nyomdája. — Előfizetés egy évre 30.— Kős, félévre 15.— Kős. — Terjeszti s postaszolgálat. — Rendeléseket minden postahivatal és minden kézbesítő átvesz. — Hírlap bélyeg engedélyezve A-»-68 205 Bratislava 2. Kerületi Postahivatal. Feladó és Irányító postahivatal Bratislava 2. (
